Magyar Nemzet, 1992. december (55. évfolyam, 283-307. szám)

1992-12-21 / 300. szám

10 Magyar Nemzet A kompakt kazetta digitális utódja A kilencvenes évek hanghordozója A szórakoztató elektronikai ter­mékek piacán 1963-ban jelent meg a Philips cég kompakt kazettájával, amely világszerte mindmáig a leg­népszerűbb hanghordozónak számít. Tavaly 2,6 milliárd darab üres, vala­mint műsoros kazetta talált vevőre, míg kazettás magnetofonokból mint­egy 180 millió darabot értékesítettek. A nyolcvanas években a holland vállalat újabb találmánnyal jelentke­zett A Compact Disc (CD) rendszer kifejlesztésével, túlzás nélkül állít­ható, új korszak vette kezdetét a hifitechnikában, hiszen a digitális hangátvitel jelentős előrehaladást eredményezett a tökéletes hang­visszaadás irányában. Az őszi BNV-n pedig már a ma­gyar vásárlóközönség is megismer­kedhetett a cég legújabb fejleszté­sével, a DCC-vel (Digital Compact Cassette), amely egyesíti a kompakt­ kazetta és a digitális hangátvitel elő­nyeit. A rendszer társítható az analóg eljárással, azaz a régebbi kompakt kazetták is lejátszhatók a DCC- dhecken. Ennek köszönhetően a digitá­lis hangrögzítésre való áttérés lépésről lépésre tehető meg, a hangfelvétel­gyűjtemény fokozatos átalakításával. A nagy felbontású, úgynevezett PASC-kódolás segítségével a DCC- rendszerben igen tekintélyes (maxi­málisan 18 bites) rendszerdinamika érhető el, ami lehetővé teszi a CD- minőségű hangzás elérését. A DCC kazetták felépítésükben hasonlítanak a hagyományos kompakt kazettákra, s mint ilyenek, digitális utódaiknak tekinthetők. A DCC kazetták méretei és sáv­struktúrája azonos a kompakt válto­zatokéval, azonban azoktól eltérően video-króm-dioxidos szalagot tartal­maznak, másrészt lényegesen elegán­sabb kivitelűek és könnyebben kezel­hetők, mint a régi hanghordozók. Az autoreverse (oda-vissza ját­szó) üzemmódnak köszönhetően már nincs szükség a kazetta kézzel törté­nő megfordítására, ezért a meghajtó­tengelyek számára csak a kazetta egyik oldalán képeztek ki nyílásokat, és a kompakt fejegység következ­tében a kazettatest összességében vékonyabb lett. A beépített szalagvédelmet az eredetileg szabadon maradt szalag­szakasz és a csévélő orsók nemes­fémből készült retesszel történő elta­karása biztosítja. Ez a megoldás egy­részt távoltartja a port és az egyéb szennyeződéseket, másrészt megaka­dályozza a szalag megsérülését, har­madsorban pedig egy szerkezet se­gítségével rögzíti az orsókat. Ily mó­don kiküszöbölhetővé vált a hagyo­mányos kazetták egyik hibája: nem fordulhat elő, hogy a szalag magától meglazul vagy letekercselődik. En­nek a megoldásnak köszönhetően bárhová magunkkal vihetjük a kazet­tát, akár tok nélkül is. Mégsem válik feleslegessé a ka­zetta doboza, amely a videokazetták­hoz hasonlóan betolós rendszerű. Homlokfelülete nyitott, így jól látha­tó a kazettán szereplő hangfelvéte­lekről készült tájékoztató, s a kazetta mellett még egy információs fü­ze­­tecske is elfér. A DCC-rendszerben alkalmazott mechanika az autoreverse szisztémá­ra épül, amely - mivel kevés mozgó alkatrészt tartalmaz - igen megbíz­hatóan működik, s emellett lökésálló is. A fejlesztők a szalag felfekvését oly módon javították, hogy afféle nyomótüskét helyeztek el a szalagot a fejhez nyomó rugó két oldalán, a fej két oldalánál pedig rögzített sza­lagvezető csapokat alakítottak ki. Ennek köszönhetően a lehető legszo­rosabb kontaktus jön létre a fej és a szalag között, továbbá állandó pon­tosságú szalagvezetés válik lehetővé a szalagnak a fej előtt történő elhal­adása során. A hagyományos kazettáktól el­térően a DCC kazetták szalagjánál olyan új alapanyagot alkalmaztak, amely nagyobb mértékű hőmérsék­let-ingadozások mellett is formatartó marad. Az üres kazettákon kiképzett furatok segítségével a készülék felis­meri az adott kazettán levő szalag­mennyiség kódját, és ennek alapján meghatározza a maradék műsoridőt, amit ki is jelez. Attól sem kell tarta­nunk, hogy tévedésből letöröljük a műsort a szalagról, hiszen ennek el­kerülése érdekében felvétel-letiltó kapcsolót helyeztek el a kazettákon. A szalag alapanyaga a videoka­zetták esetében már jól bevált, 3-4 μτη-es vastagságú króm-dioxid réteg, vagy kobalttartalmú vas-oxid. A sza­lag teljes vastagsága 12 μτη, szélessé­ge pedig - akár a kompakt kazetták esetében - 3,76 mm. Két felvételi irányra van osztva, aminek köszön­hetően lerövidül a hozzáférési idő, mivel így kevesebb szalagot kell át­csévélni, s egyben lehetővé válik a szalag valamely részére felvett mű­sor folyamatos ismétlése is. A digitális hangjelek rögzítése nyolc párhuzamos sávban történik, amelyek mindegyike 185 pm széles. A fejegység, melynek kialakításakor a vékonyréteg technikát alkalmazták, három részre tagolható: kilenc integ­rált felvevőfejzés a digitális felvétel készítéséhez, kilenc lejátszófejrés a digitális felvételek lejátszásához és két lejátszófejrés az analóg felvételek (kompakt kazetták) lejátszásához. A fejfelület egyik felét a digitális, a másikat az analóg sávok foglalják el. A fejek a kompakt kazetták leját­szásakor is megfelelő hangminőséget biztosítanak. Felületüket kopásgátló réteggel is bevonták, így a szalag gyakori áthaladása semmilyen káro­sodást sem okoz. A digitális műsoros kazetták elő­állítása nagymértékben hasonlít ha­gyományos társaikéra: a fejlesztők megtartották a hatvannégyszeres gyári gyorsmásolási sebességet, és az új műsoros hanghordozók a ko­rábbi másolóállomásokon készülnek. A mesterszalagok előállítására pedig a CD-rendszeréhez hasonló megol­dást dolgoztak ki. Kovács L István ^ ‘Héplexikon ^ A szomálik Az­­Afrika szarván” fekvő Szomá­lia ma a hírközlő szervek által legtöb­bet emlegetett ország. A polgárháború­ban csaknem elvérzett független állam lakóinak megsegítésére ENSZ-csapa­­tok szálltak partra Szomáliában, így a segélyszállítmányok is lassan eljutnak az éhhalál szélén álló lakossághoz. Szomália kegyetlen éghajlatú vi­dék, forró, száraz szavanna. A Szo­­máli-félsziget a Föld egyik legfor­róbb területe; az évi középhőmérsék­let az északi alföldeken 30°C fölött van. Mindössze két állandó vízfolyás alakult ki az ország egész területén, a Dzsuba és a Sibek­. A lakosság - Afrikában szokat­lan módon - etnikailag is, nyelvileg is és vallásilag is egységes; nomád vagy félnomád pásztorok. Szomália földje ősidők óta lakott volt. Az idő­számításunk előtti évezredekben a mirha és tömjén, valamint más illat­szerek hazája volt Az egyiptomiak az Óbirodalom idején expedíciókat indítottak ,J Punt országában, hogy templomaik számára illatszereket szerezzenek be. Punt névvel illették az egész Szomáli-partot. Hatsepszut fáraónő el-Bahariban épült templo­mának falán van egy jelenet, ahol Hatsepszut Punt országának lakóival látható. A képeken ábrázolt emberek elemzése azt mutatja, hogy Punt la­kói részben etiópok, részben négri­­dek voltak. A mai szomálik ezeknek az egyenes leszármazottai. A VII. századtól kezdve - az isz­lám terjedésével - egyre nagyobb számban telepedtek le arabok az or­szágban, nemcsak a partok mentén, hanem a belsőbb területeken is. A legtöbb kutató úgy véli, hogy a X­XI. században a szomálik csak a félsziget északi részén éltek, és a mai Szomália főbb népei a gallák és a bantu csoport tagjai voltak. Arab útleírók szerint a szomálik a ΧΠ-ΧΙΠ. században már mai szállásterületükön éltek. Mellet­tük északnyugaton danakilok, délen és délnyugaton gallák, a déli partok­nál, valamint a Dzsuba és a Sibeli fo­lyók mellett bantuk élnek. A Szomália és szomszédai között fel-fellángoló harcoknak elsősorban a gyarmati örökség, a mesterséges határ az egyik oka. A szomálik elter­jedési területe jóval túlnyúlik jelen­legi országhatárukon. Etiópia keleti részén (Ogaden tartomány), Kenya északkeleti vidékén és Dzsibuti egy részében is szomálik laknak. Emiatt tört ki például az ogadeni háború 1977-1978-ban, amit Szomália el­vesztett. Ezt követően legalább nyolcszázezer szomáli ment át Etió­piából Szomáliába, de így is vagy másfél millióra tehető a szomszédos államokban élő szomálik száma. A danakilok és a szomálik a kusi­­ta alcsalád keleti ágával rokon nyel­vet beszélnek, amely hamita nyelv. Szunnita mohamedán vallásúak, ki­véve a keresztény szabókat. Ember­taniig az europid nagyrasszhoz tar­toznak. A danakilok kifejezetten ma­gas termetűek, orruk és ajkuk kes­keny, bőrük sötétbarna, hajuk hullá­mos. A szomálik sötétebb színkomp­­lexiójúak, mint a keleti kusiták, de kevesebb bennük a negrid jelleg; utóbbit a két folyó völgyében élő bantuktól vették fel. Sötét bőrszínük eredetét csak találgatni lehet. Antro­pológusok véleménye szerint talán az indiaiaktól származik, akikkel valaha élénk kereskedelmet folytattak az Adeni-öböl mentén. A szomálik pon­tos számát nehéz megállapítani, de több mint hárommilliónyian élnek. A hetvenes évek végén és a nyolcvanas évek elején a Száhel­­övezetet sújtó szárazság megtizedel­te Szomália állatállományát is. Az éhínség a nomád vándorokat mene­külttáborokba kényszerítette, és csak a fejlett világtól várhatnak segítséget. Hankó Ildikó Tudomány HÉTFŐ, 1992. december 21. Megkérdeztük Hogyan helyezték üzembe a reaktort? Dr. Gadó Jánostól, a KFKI Atomenergia Kutató Intézeté­nek igazgatójától kérdeztük abból az alkalomból, hogy az elmúlt hét végén beindították a csillebérci kutatóreaktort. - Minden atomreaktor születésének pillanata az, amikor eléri az önfenntartó láncreakciót. Ez egy vi­szonylag hosszadalmas, kö­rülbelül két napig tartó folyamat. Ezt követően ke­rülhet sor azokra a próbamé­résekre, amelyek két-három hónapig fognak tartani. A mérések során ellenőrizzük azt, hogy úgy működik-e a reaktor, ahogy az a tervek­ben szerepel. A mérések és a kritikussá tétel a környezetre nézve teljesen veszélytelen. A reaktornak két alapvető paramétere van: az egyik, hogy kritikus-e benne a láncreakció, tehát hogy annyi neutron keletkezik-e benne, mint amennyi elfogy. A másik pedig az, hogy hány darab neutron keletkezik. A láncreakció egyensúlya ke­vés neutronnál és sok neut­ronnál is fennállhat. Az üzembe helyezéskor még na­gyon kevés neutron van a rendszerben. A reaktor még semmire sem használható, csak arra jó ez a művelet, hogy kiderüljön: azt tudja-e a reaktor, amit várunk tőle. - Mi játszódik le a reaktor­ban a kritikussá tétel során? - Mint említettem, a re­aktorban neutronok vannak, és másodpercenként ugyan­annyi neutron keletkezik, mint amennyi elfogy. Ez a két folyamat egyensúlyt tart. A rendszeren két-há­rom hónapig méréseket vég­zünk, és meggyőződünk ar­ról, hogy azok a paraméte­rek, amelyekre a reaktort terveztük, azonosak-e a mért eredményekkel. Ezt kö­vetően egy két hónapos sza­kasz alatt - ami külön en­gedélyhez kötött - rögzített időre (néhány órára) föl­visszük a teljesítményt, vagyis a neutronok számát megnöveljük annyira, amennyi majd a későbbiek során lesz. Amikor mindez a bemérés lezajlott, akkor reménykedhetünk abban, hogy megkapjuk az enge­délyt a normális üzemelte­tésre. - Milyen engedélyeket kel­lett beszerezni? - Magyarországon és min­denütt a világon van egy szer­vezet, amelyik kiadja az en­gedélyt. Nálunk ez az Or­szágos Atomenergia Hivatal. Úgy adják ki, hogy előtte be­szerzik húsz-harminc szakha­tóság engedélyét; ez a tűzoltó­ságtól a rendőrségig terjed. Az említett hatóságok ese­tünkben is alapos vizsgálatot végeztek, hogy minden rend­ben menjen. (K.L) Magyar királylányok tössi legendái Az utolsó aranyágacska A svájci Winterthur melletti Töss nagyon régi, több évszázados telepü­lés. Talán sokan nem is tudják, hogy a tössi domonkos kolostorban élt az utolsó Árpád-házi király, III. András leánya, az ifjabb Erzsébet. Ugyanazt a hívó szót követte, mint szentéletű előde, Hl. Béla leánya, Margit. Élete és alakja alig ismert. Legendáját egy rendtársa írta meg halála után, aki még ismerhette Ő. Erzsébet példaké­pe Szent Margit volt, akinek legendá­ját - hiszen ő is domonkos apáca volt - már a Xlll. században olvasgatták Tössben. A St. Gallen-i kódexben őr­zött Schwesternbuchban Margit le­gendája után Erzsébeté következik. A magyar művelődéstörténet nagy nyeresége az a kötet, amelyet Puskely Mária adott közre, Árpád­­házi Szent Margit és Ifjabb Szent Er­zsébet tössi legendája címmel, az AMEKO Kiadónál. A szerző maga is apáca, így ava­tott kézzel vázolja fel a ΧΠΙ-XIV. századi Európa misztikájának főbb vonásait. Bőséges német, francia, la­tin és olasz irodalom alapján foglalja össze az ifjabb Szent Erzsébet törté­netét, majd közli a tessi Margit- és Er­zsébet-legendát; mindkettő e kötetben jelenik meg először magyar nyelven. Salacz Gábor 1940-ben ugyan publi­kálta a Margit-legendát, de eredeti kö­zépfelnémet nyelven, ami a nagykö­zönség számára hozzáférhetetlen. Szent Margit élete eléggé ismert, ám az ifjú Erzsébetről alig tudunk valamit. Apja, ΙΠ. András halála - 1301. január 14. - után a kislány sor­sát mostohaanyja, Habsburg Ágnes vette kézbe. Sakkfiguraként szere­peltették abban a politikai játszmá­ban, aminek tétje a magyar korona megszerzése volt. Erzsébet megunta ezt a szerepet, és két nagynénje, Szent Erzsébet és a szentként tisztelt Margit nyomdokait követte: kolos­torba vonult és felöltötte a domonkos rend ruháját. Negyvenvalahány évet élt, ebből huszonnyolcat mint do­monkos apáca. Temetésére elment Tössbe Habsburg Ágnes is, de hazá­jába csak későn jutott el az utolsó Ár­pád-házi királylány halálhíre. Puskely Mária alapos, magyar olvasók előtt ismeretlen dokumentu­mokra épített írása bizonyára sok újat mond e korral foglalkozó történészek és érdeklődő olvasók számára. Töss városka címerében ma is benne van a zöld hármas halom, rajta a fehér apostoli kettős kereszt. Máig őr­zik a magyar királylány emlékét. Földi maradványainak a reformáció idején nyoma veszett. Utoljára Mária Teré­zia kerestette, de a kutatók csak sírjá­nak fedőlapját találták meg. Ezt ké­sőbb a zürichi Landesmuseumba szál­lították, ma is ott látható. A kötetet számos fénykép, grafika és térkép díszíti. Külön értéke Prokop Péter fes­tőművész ihletett képeinek közlése. Szép ajándék lehet ez a könyv fiata­loknak és időseknek egyaránt. (hankó) Ifjabb Szent Erzsébet sírjának fedőlapja Az első katonai adatfelvétel Hadititok a bécsi levéltárban NEMRÉG egyedülállóan érde­kes és értékes munka jelent meg a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Le­véltár kiadványsorozatában, amely nem csak a helytörténészek számára izgalmas kútfő. Hasznosíthatják nyelvészek, régészek, etnográfusok, geográfusok, biológusok, vízügyi szakemberek Szabolcs vármegye 1782-1785-ös katonai leírását. For­rása páratlan: az az országleírás és feltérképezés, amit Josephinische Aufnahme-ként, első katonai adatfel­vételként tartanak számon a kutatók. 1763-ban Mária Terézia rendelte el birodalma minden országának a feltérképezését (a hétéves háborúban bizonyosodott be, hogy nélkülözhe­tetlenek a hadseregnek a részletes, pontos katonai térképek), és ez a munka negyedszázadon át tartott. Az 1456 lapból álló adatfelvétel fel­ölelte Erdélyt és a Temesi Bánságot is. Ekkor készültek el az első nagy méretarányú (M 1:28800) térképek Magyarországról, valamint még hétkötetnyi országleírás, amelyek szinte felleltározták a helységeket, a lakóépületeket, és rendkívül ponto­san rajzolták meg a táj képét, vize­ket, erdőket és mocsarakat, réteket, utakat, hegyeket. Sok település el­pusztult azóta, a környezet megvál­tozott, így a felmérést végző osztrák és cseh tisztek a tudománynak igen értékes szolgálatot tettek. A földrajzi neveket azonban hallás után írták le, alkalmanként tájszólásban, ezért többnek az azonosítása ma már szin­te lehetetlen. A KATONAI adatfelvétel har­madik jelentős egysége az 1784- 1787-es, első magyarországi nép­számlálás volt. A háborús veszély határozta meg a katonai felmérés sorrendjét. 1766-ban kezdték Mára­­maros megyével, 1769-ben folytat­ták a felső-magyarországi határme­gyékkel, Erdéllyel és a Temesi Bán­sággal. Magyarország belső megyéi­re 1782-1785 között került sor, Sza­bolcs vármegyét ekkor térképezték föl. Érdekesség, hogy a hajdúkerület városait - Nánás, Dorog, Szoboszló, Hadház, Böszörmény - is idetarto­zónak vették föl. Rendkívül alapos munkát végzett a kiváló képességű tisztek irányításával dolgozó katonai apparátus. Az országot 39 függőle­ges sávra, ezeken belül sectiókra (szakaszokra) osztották; ez határozta meg a leírás arányát is. Az első katonai adatfelvételt sokáig féltve,, hadititokként őrizték a bécsi Hadilevéltárban, csak az Osztrák-Magyar Monarchia legfel­sőbb katonai vezetése használhatta, a magyarok sem férhettek hozzá az 1848-49-es szabadságharc idején. Mivel az eredeti anyagot a levéltári proveniencia, az iratok eredetének tisztelete miatt nem sikerült Ma­gyarországra hozni, az 1930-as években a térképeket lemásolták. A Bécsben lévő kéziratokról 1945 után másolatot készített a Hadtörté­neti Intézet, ezt itthon rendszerez­ték és az országleírást gótról latin betűs németre írták át. Eddig talán négy levéltár jelentetett meg publi­kációt belőle, ám az országleírás még mindig feldolgozatlan. EZÉRT HIÁNYPÓTLÓ pub­likáció - és csak első része egy na­gyobb munkának - Pók Judit levél­táros, tudományos munkatárs köte­te. Fél esztendeig dolgozott rajta, lefordította magyarra, rendszerezte, és összevont tárgy- és földrajzi név­mutatóval látta el Szabolcs várme­gye első katonai leírását, amelyet a Rétközt tanulmányozó angol kuta­tók is igen kíváncsian forgattak. A második rész, Szatmár megye leírá­sa kiadóra vár, készül Bereg, Ung és Ugocsa vármegyéé, sőt Márama­­rosét is szeretné feldolgozni. A publikációk értékét és jelentőségét tekintve elgondolkodtató, hogy a levéltáron kívül jóformán senki sem támogatja a kiadást. Pedig az első katonai adatfelvétel feldolgozása hozzásegít Szabolcs-Szatmár-Be­reg megye múltjának részletesebb feltárásához, gazdagítja a telepü­lések helytörténelmét és jelentős forrás lehet a tudományos kutatá­sokhoz. Tóth M. Ildikó

Next