Magyar Nemzet, 1993. február (56. évfolyam, 26-49. szám)

1993-02-20 / 43. szám

Művészszoba K­assai István, a felfedező H. M.: - 1979-ben megnyerted a Magyar Rádió rangos zongoraverse­nyét, három évvel később a párizsi Debussy zongoraverseny első díját is. Kell-e biztosabb indulás egy szó­listapályán? Most mégsem csillogó sztárvendégként járod a világ kon­certtermeit, hanem a magyar zene­­történet ritkaságait játszod lemezre. Sőt, kutatod e repertoárt, ujjaid leg­alább annyit pergetik a sárgult kotta­lapokat, mint az elefántcsont billen­tyűket. K. I.: - Véletlenek vezettek erre az útra. 1984-ben tértem haza a Con­servatoire Européen de Musique de Paris-ről zsebemben az Yvonne Le­­fébvre-nél szerzett mesterdiplomá­val. A következő fokozat megszerzé­sére már nem volt módom vissza­menni. Kadosa tanár úr is meghalt akkorra, aki sokat segített. Már 14 évesen tanítványává fogadott a Zene­­akadémián, nem az ifjú tehetségek, hanem a „felnőtt” növendékek kö­zött 1986-ban kezdtem magamra találni, amikor Cziffra Györgynek Brahms Magyar táncaiból készült átiratait tartalmazó lemezét hallgat­tam. Az általa improvizációnak ne­vezett zongoradarabokat kottába le­jegyeztem, s ennek nyomán kedvem támadt magamnak is átiratot készíte­ni. Erkel Hunyadi Lászlójából a pa­lotást választottam - kitűnő darab. Akkor láttam, hogy Erkel operáit partitúrában nem adták ki. 1989 jú­liusában a Magyar Nemzetben cikket is írtam erről. Ennek nyomán válasz­tottak az alakuló Erkel Társaság el­nökségi tagjává.­­ A másik szál, amely mai mun­kámhoz vezetett, az a felkérés volt, amely Hongkongból érkezett a Mar­co Polo hanglemezkiadótól. Bloch­­zongoraműveinek felvételével bíztak meg. Miután az akkori Hungaroton­­vezetés nem reagált az Erkel zongo­ra- és kamarazenéjének rögzítésére tett javaslatomra, s a Zeneművészek Szövetségének pályázatán is elutasí­tották a tervet, felajánlottam ezt a Marco Pólónak. H. M.: - Bizony,­sajnáltam ezt,­ mert a Hungaroton Vezetésébe kerül­­ő Vé vágyam volt ennek az ismeretlen Erkel-mffsbrick afelvétele. S o itt tud­tam meg, hogy a távoli „magyar tar­tományban”, ahol sok művészünk lelt jelentős megbízásokra, elkelt már az elképzelés. Későbbi javasla­todra viszont már nekem kellett szét­tárnom a karom: Mosonyi Mihály a mi nemzetközi piacunkon kevésbé értékesíthető, mint Erkel Ferenc. A Marco Pólónál azonban most veszed fel műveit négy CD-re. Mit tervezel még? K. I.: - Erről még korai beszélni, de nagyon vonz az olyan program, amelyet más nem adott elő előttem, nincs tehát minta. Kotta nélkül ját­szom még a stúdióban is e műveket, így a felkészülés kétszeres időt vesz igénybe. H. M.: - Most Erkel felől a mind ismeretlenebb XIX. századi magyar komponisták felé haladsz. Vajon megállja-e helyét ez a repertoár a ze­netörténeti ritkaságok mezőnyében? K. L: - Meg kell vizsgálni, miért tűnt el ez a zene a köztudatból. Az ok: a folklór vonulatát - Bartókot, Kodályt - szembe akarták állítani a verbunkosszerzőkkel. Holott ők is ír­tak verbunkos alapú zenét. A verbun­kos a hangszeres folklór stilizációja. Az eredeti népzenének akartak pia­cot teremteni a verbunkos rovására, s ezt a háború után még politikailag is alátámasztották. A verbunkos művé­szi köznyelv volt “ Mosonyi idejé­ben már több mint száz éve! A zon­goristák ma épp azért nem játszanak jól Liszt-rapszódiákat, mert nem ta­nultak verbunkost, csak énekelt folk­lórt, hangszerest nem. Polkát farag­nak a csárdásból. H. M.: - Visszatérhet ez a zene a köztudatba? K. I.: - Azért játszom, mert hi­szek ebben. Műsoron kell tartani, hogy a közönség alkothasson róla véleményt. Mosonyi gyerekdu­bjai akár ma is használhatók lennének a zongoratanításban. .'·? vA r -H. M.: - Nem is hagynád ott a stúdiót a hangversenypódiumért? K. L: - Az ember akkor koncer­tezik, ha hívják. A lemezekkel mara­dandót hozok létre, ez lelkesít Akik bojkottáltak, kivételes lehetőséget nyitottak előttem. Élni fogok vele! Hollós Máté Lemezfigyelő Bartók-dalok ÖTVENEDIK 3­0 születésnapja alkal­­mából Hamari Jú­­lia, a világhírű éne­kesnő a budapesti Operaházban Bellini Capuleti Mon­­tecchi című dalművének koncertsze­rű előadásán lépett föl. Az estet meg­előző sajtófogadáson a megjelentek­nek legújabb CD-lemezét mutatta be, rajta Bartók Béla dalainak zongora- és zenekari kíséretes változataival. A pályáját nagyon ifjan, harmincöt esztendővel ezelőtt elkezdett mű­vésznő gesztusa e Bartók-felvétellel akár jelképesnek is fölfogható. Pru­­nyi Ilona avatott zongorakíséretével, illetve a Kovács János vezényelte Magyar Állami Hangversenyzene­karral azokat a műveket rögzítette lemezre, amelyek századunk leg­nagyobb magyar zeneszerzőjének művészetét, de az énekesnőt is mél­tóképpen reprezentálják. Az op. 15. számú Öt dal, amint az Fittler Katalinnak a lemezhez írt ismertetőjéből is megtudható, egy tizenöt éves lánynak állít emléket, legalábbis az 1., a 2. és az 5. számú dalokban. Nem állítható, hogy Gom­­bossy Klára a maga fiatalságában m­ár kiforrott tehetségnek bizonyult, de bizonyára jó oka volt Bartóknak arra, hogy az ifjúság mélyén rejtőző őszinte érzelmeket fölfogja. Erről ta­núskodik az 1916-ban készült dal­ciklus érzékletes hangvétele mellett azok virtuóz zongorakísérete is. Kodály Zoltán a hű barát átlelkesítő szeretetével hangszerelte meg jóval Bartók halála után, 1961-ben az Öt dalt, az eredeti művekhez igazodó biztos ízléssel. Bartók és Ady szellemi rokonsá­gáról sok tanulmány tájékoztat; e kölcsönhatásra jó példa az az öt vers, amelyek a Vér és arany, illetve a Sze­retném, ha szeretnének című köte­teikben olvashatóak, és Bartókra bi­zonyára erőteljesen hatottak. Ezek közül talán a legkongeniálisabb az Egyedül a tengerrel; ennek szomo­rúan daloló hangja különleges zenei hatásokban fejeződött ki a zongora­­kíséretes dalban. Még kétszer öt ma­gyar népdal gazdagítja a gyűjte­ményt, közülük az első öt zongora­kísérettel, a másik válogatás zene­karral szólal meg. Ami a zenekari kíséretes dalokat illeti, azok nevezetes jubileumhoz kapcsolódnak. 1933-ban ünnepelte fennállásának nyolcvanadik évfordu­lóját az Erkel Ferenc alapította Buda­pesti Filharmóniai Társaság, és az ő felkérésükre készült a Húsz magyar népdal című műből az az öt, amely néhány év múlva Baden-Badenben is elhangzott. Az ott­ rendezett zenei ün­nepségre írt ismertetőjében Bartók elmagyarázta, hogy „ezek nem fel­dolgozások, hanem eredeti szerzemé­nyek, bárha bennük régi népi dalla­mok kerültek felhasználásra". A zeneszerző szerint az egyes da­­lok hangulatából következően azok­ban „régi értelemben vett hangfesté­sek is előfordulnak". Két példát emlí­tett erre Bartók: könnycseppet az első, ostorpattogást és csengőszót a negye­dik dalban. A zenekari kíséret ezeket a hangulati elemeket is híven kifejezi, Prunyi Ilona zongorajátéka pedig a többi műben szépen alkalmazkodik e kompozíciók költői világához. Ami­vel még jobban kiemeli Hamari Júlia gyönyörű énekét, őt hallgatva az volt az érzésünk, hogy valaha így adhatta elő Basilides Mária a Zeneakadémián ezeket a briliáns zenei miniatűröket. (Hungaroton, HCD 31355) (gábor) ÖN ÉS A SZÓRAKOZÁS 1993. FEBRUÁR 20. A vetélytárs az élen T­rónfosztás a slágerlistán AZ AMERIKAI TOPLISTA legújabb fordulata, hogy nincs a legjobb tíz között a countrysztár Garth Brooks, de a vetélytárs Billy Ray Cyrus igen. Tizenegyedik hete áll az élen Whitney Houston a „The Bodyguard” (A testőr) című filmben éne­kelt dalait tartalmazó albumával. A rádió és a tévé naponta többször is játssza a legszebb dalát: „ Was Always Love You” (Én mindig szeretni foglak). Az éne­kesnő „fürdik” a sikerben, boldog kismama, sőt most, hogy férje, Bobby Brown is elnyerte az átlátszó gálát, a családi béke is helyreállt. Ugyancsak a tizenegyedik hete második a toplistán Kenny G. a ,Breathless” albumával. Ez a pop-soul lemeze alkalmas a zaklatott életből való kikapcsolódás­ra, mert dalai szentimentálisak, melodikusak. Egyes kritikusok szerint mostanság a popzenerajongók is szívesebben hallgatják az ilyen stílusú dalokat, s ezt bizo­nyítja Houston, Kenny G. Bolton sikere is. Ennek az irányzatnak némileg ellentmond, hogy a harmadik helyen van Dr. Dre „The Chronic” című szenvedélyes lemeze, amelynek dalai a társadalom ijesz­tő mélységeiről szólnak érzékletesen. Meglepetésre a kilencedik helyen van az­­Aladdin” filmzenéjének albuma, mivel az elmúlt héten az elő Oscar-díj, a „Globen Globe" díjkiosztó ünnepségen több díjat is elnyert zenéje. Mindenesetre most a kíváncsiság Garth Brooks felé irányul, hogyan szerzi vissza szokott helyét a sokat jelentő popalbumok listáján. M«nirt - 1 .xUíVMv ^ *rUA(csöpi)ij .­­Popfesztivál - reményfutam C­sutka Olyan egyéniség, aki tud veszí­teni. Aki, ha megbotlik valahol, azonnal talpra áll. Ha megbuktatják, abból a helyzetből is feltápászkodik. Pontszáma és teljesítménye alapján nem valószínű, hogy bejut a döntő­be. Ennek ellenére rendületlenül bízik a jövőben és abban, hogy jó néhány éve megalapozott hírneve, a Csóró vagyok számmal elégnek kell lennie ahhoz, hogy népszerűségét megőrizze. A mostani fesztiválon mindjárt botránnyal indított. Igaz, nem ő tehetett róla. A selejtezőkön egyszerűen félbeszakították a pro­dukcióját, nem akarták elhinni, hogy élőben énekel. Egykori produ­cere - állítása szerint - mindent elkövet, hogy akadályokkal eddze ezen a pályán. Ennek ellenére ren­dületlenül bízik magában és a kö­zönségben. Talán valakik észrevet­ték, kiállnak mellette és ott lehet a legjobbak között. Nem vágyik fő­­díjakra, csupán egy kis biztatásra: Csutka, ne add fel! Egy versenyen mindig vannak a győztesek mellett asszisztensek. Akikhez képest a jó jobb a legjobbnál. Egy ilyen asz­­szisztens már csak a közönségben bízik. Még lehet szavazni, csodák lehetnek... (g. n. gy.) „Ha hívnának, mennénk Budapestre” Aranyból van a kanadai réz - Még nem léptek fel Magyarországon?! - Még nem. - Komolyan? - Komolyan. - Egész komolyan? - Egész komolyan. Kétszeresen is okom volt kételkedni válasz­adóm szavában. Egyszer mert válaszadóm világ­hírű zenész, és Budapestről köztudott, hogy ott Gustav Mahlertől Yma Sumacig, Carusótól Yehu­di Menuhinig mindenki megfordul, másodszor, mert válaszadóm a világ legkomolytalanabb ko­molyzenei együttese, a Canadian Brass tagja. Legutóbbi washingtoni vendégszereplésükkor, tavaly tavasszal a Kennedy Center hangversenyter­mébe a nézőtéren át, libasorban vonultak be, a kon­certművészek szokásos fekete frakkjához tornacipő­ben. Bevonulásukhoz Duke Ellington egy vérpezsdí­tő számát intonálták. Amikor felértek vele a pódium­ra, egyikük, válaszadóm, Fred, a mikrofonhoz lépett, és azt mondta: „Talán van, aki észrevette, hogy ez nem a műsorban elsőnek feltüntetett Bach-kompozí­­ció. Ez a ráadás volt, hogy akinek előadás után ro­hannia kell a parkolóórához, az is hallhassa." Aztán eljátszották a Bach-kompozíciót, mintha öt fúvós Paganini lettek volna. Ennek a kettősségnek köszönhetik elvitathatatlan helyüket a Világranglista élén. Bár ott állnának akkor is, ha csak muzsikálnak. 1970-es feltűnésük óta a fúvósötös műfaja töb­bé nem az, ami volt. Fantasztikus repertoárt dol­goztak ki erre a zeneszerzők által elhanyagolt összeállításra. Először is hangszereikre alkalmaz­tak - káprázatosan! - Verditől Gershwinig, opera­áriáktól szimfóniákig mindent („Most következő mű­sorszámunk zenetörténeti csemege, egy még so­sem hallott Mozart-mű. Mi fedeztük fel Mozart salzburgi házának pincéjében, a mama régi fűsze­resszámlái margóján. Hároméves korában írta. Per­sze akkor még tényleg kicsi volt, muszáj volt vala­micskét csalnia. Összelopkodta a dolgot későbbi, érettebb szerzeményeiből."­ De vagy harminc új művet is rendeltek: napjaink legjelentősebb zene­szerzői Lukas Fosstól Michael Colgrassig írtak ne­kik. Eklektikus műsorukkal, amely elfeledett német barokk komponistáktól örökzöld dixielandszámo­kig terjed, körbeutazták már a világot, többször is, és még soha sehonnan másként nem távoztak, mint viharos sikerrel. Ahol egyszer megfordultak, oda még minden esetben visszahívták őket. Az amerikai fővárosban jó ideje minden évben megjelennek, a Washington Performing Arts So­ciety hozza őket egy kis magyar pénz (a néhány éve elhunyt milliomos mecénás, a budapesti születésű Gwendolyn Castritz alapítványa) segítségével, és minden évben telt ház előtt lépnek fel. Egyik-másik zenei trikkjüket, egyik-másik humorpetárdájukat már többen ismerik, de ez inkább elmélyíteni, mintsem ellaposítani tűnik közönségükkel való kapcsolatukat. Valamikor valaki, még az államilag irányított és támogatott antivilágban Budapestről tárgyalt ve­lük, Fred ma már nem emlékszik, min feneklett meg a szerződés aláírása. „Akármin is, ha most hív­nának, megpróbálnánk menni" - mondja, miköz­ben rákanyarítja reklámcélokra készült csoportké­pükre a nevét. A kép alján New York-i ügynökük eleme és telefonszáma. Rendesen levágnám, mielőtt nyomdába küldeném, ezúttal rajtahagyom: hátha valaki a vállalkozó szelleművé lett honban úgy ér­zi, van néhány fölös forintja, amit lottócédula vagy értékpapírok helyett a Canadian Brass felléptetésé­be invesztál. Az illető rezet venne, de aranyat kap­na. Nemcsak metaforikusan. Az öt kanadai zenész rézből készült hangszereit néhány éve egy tehetős tisztelőjük bevonatta 24 karátos arannyal. Zalán Magda (Washington) Amerikai toplista 1. ‘The Bodyguard’ Soundtrack 11. Hard or Smooth (Arista) Wreckx-N-Effect (MCA) 2. Breathless 12. 3 Years 3 Months & 1 Days in the Kenny G. (Arista) Life of... 3. The Chronic Arrested Development (Chrysalis) Dr. Dre (Death Row-Interscope) 13. It s Your Call 4. Unplugged Reba McEntire (MCA) Eric Clapton (Duck) R , Λ „ 5. Some Gave AU ,, parth Brooks (Liberty) Billy Ray Cyrus (Mercury) ' 'T m 6. Timeless (The Classics) J6 Michael Bolton (Columbia) ' B°bb* Bn)wn ’■ _ . 17. What’s the 411? Pearl Jam (Epic) Mry j. Blige (Uptown) 8. If I Ever Fall in Love 18.JonSecada Shai (Gasoline Alley) jon gecada (SBK) 9. ‘Alladin’ Soundtrack 19. grand New Man (Disney) Brooks & Dunn (arista) 10. Pocket Full of Kryptonite 20. Automatic For the People Spin Doctors (Epic Associated) R. E. M. (Warner Bros) ■tsátoims «oJimümKí ibsy ti ívj i«f « nrrjrtiJ tg&H hmut .VmáovV Akikre kíváncsiak vagyunk A vállalkozói szféra sikeres budapesti estélye után a nyolc helyszínes vidéki ren­dezvénysorozat három leggyakoribb közre­működőjét faggatjuk, ideáljaikról, terveik­ről és családjukról. - Az örökifjú Soltész Rezső mit tesz a szellemi és fizikai kondíciójáért? - Sokat imádkozom. A forma megőr­zéséhez szükség van jó adottságokra, ezek alapja a belső lelki egyensúly. A show-bu­siness számtalan jó és rossz példát mutat. Aki hivatalból lép a közönség elé , legyen az énekes, színész vagy politikus köteles mindent megtenni kellemes megjelenésé­ért, kulturáltságáért, kiállásáért. Minde­zek ellenére családommal elhatároztuk, évente egyezer, Valentin-napon megenge­dünk magunknak egy csülköt pékné mód­ra, de más napokon mértékletesebbek va­gyunk. - Kik voltak az ideáljai? - Zenészként kezdtem, a Beatles dala­in tanultam meg zenélni. Nagy hatással volt rám Cliff Richard, Iglesias és Neil Di­amond. Emberi eszményeim között apám volt a legjelentősebb. Felnevelésünk érde­kében sokat kellett küzdeniük, ez mindig tiszteletet érdemel. Az általános iskolában Materényi Jenő tanár úrnak lehettem a ta­nítványa, akit 1956-os múltja miatt­ he­lyeztek hozzánk egy középiskolából. Élet­re szóló élmény volt, ahogy a magyart és a történelmet tanította. - Legnagyobb slágere a „Szóljon hango­san az ének". Azonosult a dallal? - Teljes mértékben filozófiámmá vált: amíg van kedvem énekelni, addig minden rendben van körülöttem, ezt igyekezem mindenkinek megmutatni. - Milyen a kapcsolata más generációk­kal? - Az előttem lévőktől sokat tanultam, de az eszközeim megváltoztak, más lett a zene, az öltözködés, igyekeztünk a ma­gunk módján élni. Gondolom, a mai fiata­lok hasonlóak e különbözőségben. Szak­mailag tartom velük a kapcsolatot a Ze­nészmagazinon keresztül. - Mik a tervei a közeljövőre? - Eddigi felvételeimből egymilliót ad­tak el, háromévi hallgatás után tavasszal jön az új lemezem, amely nagyon bensősé­ges dalokat tartalmaz. * - Szereti Ön a zenét? - kérdeztük Csépi Lajost. - Éjjel-nappal hallgatok zenét, az au­tóban, otthon és a munkahelyemen is van rádió. A Rádió Bridge, amíg valóban az Amerika Hangja műsorát adta, nagyon gazdag választékot nyújtott a country­tól a dzsesszen át a legmodernebb irányzato­kig. Műsoruk mára kicsit magyar, kicsit angol, kicsit amerikai lett, ezzel megszűnt az alapvető különbsége más kereskedelmi adóktól. - Kérem, meséljen ifjúkori kedvenceiről! - Szegeden születtem, a gimnázium befejezéséig ott éltem, e városhoz kötnek ifjúságom legszebb emlékei. A diákélet szervezett alkalmaira, tánciskolára kevés­bé emlékezem, sokkal maradandóbb a ré­gi nagy házibulik élménye. Akkor indult az Illés-együttes, legszívesebben ma is tinédzser kori legnagyobb kedvenceimet, Szörényi Leventét és Koncz Zsuzsát hall­gatom. - Ki ismeri magát napjaink könnyűzen­éjében? - Van két lányom, a kisebbik hetedi­kes, a nővére gimnazista. Ideáljaik válto­zását nem tudom naprakészen követni. A szatelitadásokban havonta változó új sztárok (sztárocskák) igen rövid életűek, kislányaim természetesen mindenről tud­nak, némi ajakbiggyesztéssel szemlélik tá­jékozatlan apjukat. -Az utóbbi időben gyakran szerepel a tö­megkommunikációban, sok estélyen hivatalos vendég. Családját is elviszi ilyenkor? - Nem tehetem. Lányaim még nem érettek a bálozáshoz, ezért feleségem - aki szintén a békés családi életet részesíti előnyben - otthon marad velük. Ez a nagy érdeklődés egyébként is az AVÜ-nek és a pozíciómnak szól elsősorban, nem pedig személyemnek. — Balázs Péter március 5-én lesz ötven­éves, előre gratulálunk a szép jubileumhoz. Hogyan készül az ünnepre? — Születésnapomat nem szoktam ün­nepelni, ezért az ötvenediken sem maga­mat, hanem a szeretteimet, azaz családo­mat és kollégáimat ünnepelem, megköszö­nöm nekik, hogy azt csinálhatom, amit szeretek. Egy színésznek nem a kora, ha­nem a lelkesedése számít. Hál’ istennek, bennem ez egyre nő az évek múlásával. — Fellépésein állandó műsorszám a „Sza­lonspicc ” című kuplé. Miért ragaszkodik e dalhoz? — A „Vagyonom nem volt, hitelem nin­csen, csuda jó kedvem van” hangulat igen közel áll hozzám, ezért is énekelem ezt a kis buta slágert oly gyakran. Azonosulok is a figurával, már amenynyire egy ilyen kupléval azonosulni lehet. — Elárulná színészpéldaképeit? — Mielőtt színész lettem, két nagy mű­vész hatása alá kerültem. Az egyik Gérard Philipe, a másik Darvas Iván volt. Alkati és — gondolom - képességbeli másságom el­lenére ők sugallták nekem a színészmes­terség iránti vonzódást. A toleráns embert apám testesítette meg számomra. Gyerme­keim a tudós, mennyire sikerült ezt meg­valósítanom. Szívemhez legközelebb a tü­relmes, reménykedő, jövőben bízó embe­rek állnak. — Milyen kapcsolata volt nagy elődeivel? — A pályámat Páger Antal, Somogyvá­­ri Rudolf, Tomanek Nándor, Ruttkai Éva, Sulyok Mária társaságában kezdhet­tem, ez meghatározta viszonyomat a szín­házhoz. Igyekszem hasonló tisztességgel dolgozni még néhány jubileumi esztende­ig­— Tapasztalatot lehet átadni? — Az elődöktől sokat átvesz az ember, ha van benne fogékonyság és szeretet. Szakmai fogásokat, színházi etikát, szere­pek szemléletét így tanuljuk mi színészek évszázadok óta, de a fiataloktól is lehet ki­tartást, aktivitást, látásmódot tanulni. (sieps) A pesti Szent Margit Intézet volt diákjai iskoláik emlékét megörökítő tábla elhelyezését tervezik az egykori iskolaépület falára (Budapest IX., Knézich u. 5-7.). Az érdekeltektől szíves megajánlásokat vár az Emlékbizottság. Részletek megbeszélése a március 27-i Patronus Találkozón. (X) 10 éve temet a KEGYELET 1085 József krt. 49. 114-3811,134-3190 (X) y n iiiii, ^ » i'y r ΐ)·ί ΐ Ί·^ i n i .................................................................•m­iniiiiiiiii· Kedves Olvasónk? ,(A társasági élet hírei”-ben teret adunk a társadalmi és a családi hírek jeles eseményeinek. Az esküvő, a születés, az évfordulók bejelentéseinél lehetőség van szokatlan módszerek alkalmazására; a gyászhíreket mint a társaságot érte­­­­sítő szomorú eseményt szeretnénk igényesebb formában megjeleníteni. A gazdasági, politikai, tudományos és művésze­ti szervezetek hívei rovatunkban széles körben válnak ismertté, elősegítve az életerős polgári társaság újjáalakulását. Hívja munkatársainkat, hagyjon üzenetet vagy küldjön faxot a 202-5155-ös telefonszámon. ■»- Rí 1 ί,'.,κ* S­i;'bhifi&pi. Sj-ví É SÉI RMU á§J|É Í

Next