Magyar Nemzet, 1993. március (56. évfolyam, 50-75. szám)
1993-03-13 / 61. szám
ü Ára: 25 Ft Martyar íromzot ALAPÍTOTTA: PETHŐ SÁNDOR SZOMBAT, 1993. március 13., LVI. évfolyam, 61. szám Antall József exkluzív nyilatkozata a Magyar Nemzetnek Magyarországon többé ne vérre menjen a politizálás Minden nép történetének vannak szent pillanatai, amelyek a nemzeti sors jobbra fordulásának reményéhez kötődnek. Egyetlen ilyen szép magyar pillanat - 1848, 1956 - sem maradt örök érvényű, a lángolást bukás és melankólia követte. Ön szerint 1989-90 fordulata után mi történik most velünk? - A Rákóczi-szabadságharcról, 1848-49-ről, az 1956-os forradalomról és szabadságharcról, bár valamennyi kudarccal végződött, mégsem mondhatjuk azt, hogy értelmetlen áldozatot és végleges bukást jelentett. Arra gondolok, hogy a Rákóczi-szabadságharc átfogó politikai, történelmi tanulságai nélkül a Habsburg-ház nem adott volna egy olyan évszázadot, amit a XVIII. század országépítése hozott a magyar történelemben és a magyar kultúrában. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc nélkül sohasem lett volna 1867- es kiegyezés sem. Ezek a forradalmak és szabadságharcok tehát még bukásukban is igen nagy eredményeket, kompromisszumokat is hoztak a magyarság számára az óriási vérveszteséggel, értékpusztulással együtt. Megtanították ellenfeleinket arra, hogy velünk szemben eltérő magatartást és eltérő politikát kell folytatni, mint olyan népekkel és olyan országokkal szemben, amelyek ellenállásra képtelenek voltak. Ez a történelmi tanulság 1956. október 23-a és november 4-e rövid időszakára s az azt követő nemzeti ellenállásra is vonatkozik. Nem véletlen, hogy a Kádárrendszerrel, a retorziós periódus után, egy olyan külön modell keletkezett Kelet-Közép-Európában, ami „kádárszation” (Le Monde) vagy a „vidám barakk” néven vonult be a történelembe. Kádáréknak még arra sem lett volna lehetőségük, hogy enyhültebb politikát és gazdaságpolitikai értelemben új mechanizmust vezessenek be Magyarországon, ha 1956 nem lett volna a szovjet hatalom szemében is tényező és nem lett volna hivatkozási alap Kádárék számára. Ezért 56 forrása mindannak, ami az elmúlt évtizedekben történt. Ez egyértelmű. A másik, hogy 1989-90 fordulója pedig folytatása mindezeknek a nemzeti hagyományoknak, ennek a nemzeti mentalitásnak, továbbá velejárója annak a világtörténelmi folyamatnak, ami a „létező szocializmus” bukását eredményezte. Érdemes március 15- én felidézni, hogy a mostani hasonló történelmi folyamat, mint ami a XIX. század első felében végbement, amikor az ipari forradalom, a tudományos technikai forradalom, a természettudományok óriási fejlődése egyszerűen összeegyeztethetetlen volt a Szent Szövetség politikai rendszerével. Ahogy azt a politikai rendszert szétzúzták az akkori történelmi események, ugyanúgy került ellentmondásba a XX. század utolsó évtizedére a kor gazdasági, tudományos, technológiai forradalmával maga a kommunizmus mint politikai-társadalmi modell és a Szovjetunió mint birodalom. Általában természetes, hogy a bukást melankólia követi. De most tulajdonképpen a fellendülés, a változás lehetőségét követte melankólia Magyarországon. Azért kérdezem elsősorban mint történészt, hogy valóban lehetetlen kortárs szívvel átélni egy ilyen változás örömét? Mi történt velünk, hogy egyszerűen képtelenek vagyunk erre? Természetesen különbség van egy levert forradalom és szabadságharc, tehát a bukás melankóliája, depressziója és a csalódás között. A Rákóczi-szabadságharc leverése vagy a világosi fegyverletétel után a bukás szomorúsága és tragédiája nehezedett rá a lelkekre, ma pedig a békés átalakulást érzik az emberek nehéznek, keserűnek, mivel nem élték meg az átalakulás örömének katarzisát. A katartikus élmény hiányzik. Ezt csak úgy lehet megmagyarázni és csak úgy lehet érzékelni, hogy a bekövetkezett események váratlanul, felkészületlenül érték a világot és a magyarságot is. Ez alatt a három-négy év alatt három fázist élt át a világ és a magyar nép. Az első fázisban senki nem hitte el, hogy a kommunista rendszer, a Szovjetunió így összeomlik és felbomlik. A nyugati kormányok hetven évig beszéltek a kommunizmus bukásáról és negyven évig arab nemzetek felszabadításáról, de ténylegesen nem készültek fel rá. Egyáltalán nem készültek fel arra a kihívásra, amit a világgazdaság számára ez jelent. Ennek a gazdasági térségnek az összeomlása egybeesett a világpiac recessziós periódusával, s mindez kedvezőtlenül hat a térség gazdasági újjáépítésére, újjászervezésére. A második fázisban tulajdonképpen bekövetkezett a nyugatiközvéleményben egy illúziós időszak, amikor azt hitték, ha ez tényleg bekövetkezett, akkor most már ezekben az országokban virágzani kezd a demokrácia, virágzani kezd a parlamentarizmus. A nép pedig azt hitte, ha megszűnik a kommunista nyomás, minden szinte automatikusan rendbejön. Egyik ember a vagyonát remélte viszszakapni, a másik az elveszett éveit, a harmadik azt, hogy a nyugati vágyálom valóságként máról holnapra beköszönt. Miután a társadalom felkészületlen volt, s utána illúziói voltak, most a csalódottság periódusában van. De nemcsak nálunk, hanem ugyanez tapasztalható Németország keleti tartományaiban, Csehországban, Szlovákiában, a Balkánon stb. - Jugoszláviában a hiányolt katartikus élmény tapasztalható. - A jugoszláviai helyzet speciális. Külpolitikai értelemben Jugoszlávia független volt korábban is, legalábbis a Szovjetuniótól. - Egy ilyen katarzist kívánhatunk-e mi magunknak? - Nyilvánvaló, hogy nem kívánhatunk, és józan ember nem is kíván. Minden józan ember értékeli azt, hogy Magyarországon a változás békésen ment végbe, anélkül, hogy szétlőtték volna a házát, hogy áldozataink, veszteségeink lennének. De tudomásul kell venni, hogy az egyes ember számára mindig a saját közvetlen élete és a hétköznapok a meghatározók. (Folytatás az 5. oldalon) „A forradalmi út küszöbén állunk” A parlament Jelcin valamennyi indítványát leszavazta (Tudósítónktól) MOSZKVA - Nem jött létre kompromisszum pénteken a népi küldöttek soron kívüli kongresszusán a törvényhozás és az elnök között. A képviselők Borisz Jelcin valamennyi módosító indítványát leszavazva a hatalmi ágak között kötött decemberi megállapodást érvénytelenítő határozatot fogadtak el, s az jelentősen meggyengíti az államfő alkotmányos pozícióit. Jelcin, aki a számára kedvezőtlenül végződött voksolás után elhagyta az ülés színhelyéül szolgáló Kreml-palotát, közölte, ragaszkodik a referendum megrendezéséhez, és következményeiért vállalja a politikai felelősséget. Jelcin a pénteki szavazás előtt ismét szót kért, és határozott hangú beszédében adta a honatyák értésére, amennyiben a decemberi paktum alapjainak megőrzésére irányló javaslatait elutasítják, közelebbről részletezett, „pótlólagos intézkedéseket” lesz kénytelen tenni a hatalmi egyensúly fenntartása érdekében. A fenyegetés azonban hatástalan maradt, legalábbis a tekintetben, hogy a kongresszus legfontosabb dokumentumát a „keményebb” változatban hagyták jóvá. Noha Jelcin környezetének néhány tagja folyosói nyilatkozatain kijelentette, hogy az elnök nem kíván az alkotmánnyal ellenkező lépést tenni, a kedélyeket némiképp felkavarta a „pótlólagos intézkedésekre” történt utalás. Úgy tűnik, Ruszlan Haszbulatov legfelső tanácsi szpíkert az a szűkkörű megbeszélés sem nyugtatta meg, amelyet Ruckoj alelnök és Zorkin első alkotmánybíró társaságában folytatott Jelcinnel a kulisszák mögött a „szuperparlament” döntése nyomán előállt helyzetről. (Folytatás a 2. oldalon) Kiejman Budapesten Folyamatosan jók a francia-magyar kapcsolatok (Munkatársunktól) Nem elég, ha szeretjük egymást, időről időre ki is kell ezt mondani - összegezte sajtótájékoztatóján kétnapos budapesti látogatásának célját Georges Kiejman. A francia külügyi államminiszter csütörtökön és pénteken megbeszéléseket folytatott Kopolányi Gyula államtitkárral, Jeszenszky Géza kül- és Für Lajos honvédelmi miniszterrel. Nincs vitás kérdés Magyarország és Franciaország között, Párizs és Budapest kapcsolatai jók, s folyamatosan elmélyülnek. Ezt erősítette meg budapesti látogatásával alig több mint egy héttel a franciaországi elnökválasztások előtt a párizsi külügyi államminiszter mellé rendelt miniszter. Mint lapunk jól tájékozott forrásból értesült, Georges Kiesman kétnapos látogatása összefüggött a magyar diplomáciai körök bizonyos aggodalmával, hogy Franciaország számára hazánk már nem olyan fontos partner, mint volt a közelmúltban. Kiejman miniszter a rendkívül barátinak és jó hangulatúnak nevezett megbeszélésein megerősítette, hogy Franciaországnak igen fontosak a hazánkkal fenntartott jó kapcsolatok. (Folytatás a 3. oldalon) Három tárlat a Néprajzi Múzeumban Megkezdődött a Tavaszi Fesztivál Ha a politikusok kicsit halkabbak, a művészek pedig hangosabbak lennének, a kultúra segítségével a népek hamarabb megértenék egymást - mondta Kálmán Attila művelődési államtitkár a Budapesti Tavaszi Fesztivál megnyitó ünnepségén, pénteken. A Magyar Néprajzi Múzeumban tartott eseményen Latorcai János ipari és kereskedelmi miniszter a fesztivál eseményeit értékelve hangsúlyozta: ez a rendezvénysorozat örömöt és életkedvet hirdet. Demszky Gábor főpolgármester a házigazda város nevében üdvözölte a megjelenteket. Hangsúlyozta: egy kulturális várost az üzleti élet is szívesen választ központjának. Derek Fraser, Kanada nagykövete magyarul szólt a jelenlévőkhöz: a fesztiválra három szerző munkást, 38 előadóművészt és 38 képző- és iparművészt invitáltak. Sokan közülük személyesen is eljöttek a magyar fővárosba. A Néprajzi Múzeumban megnyitották Bill Reid szobrászművész alkotásait és a kanadai Woodland indiánok művészetét bemutató kiállítást. Haida indián táncosok műsorában gyönyörködhetnek a látogatók szombaton és vasárnap délelőtt. A harmadik, tegnap nyílt bemutató címe: Barokk a magyar népművészetben. A reprezentatív tárlaton 16 múzeum, 15 egyházi gyűjtemény, valamint magángyűjtők kincseit mutatják be. A 13. havi bér miatt a költségvetést is módosítani kell? Szuperadót terveznek az élvezeti cikkekre (Munkatársunktól) A fedezet nélkül meghozott közalkalmazotti törvény rendkívüli helyzetet teremtett a magyar egészségügyben. A 13. havi bér összegét ugyan meghitelezte a társadalombiztosítás, de az év első hat hónapjában részletekben visszafizetteti a kórházakkal. A kérdés olyan súlyú, hogy a források előteremtéséhez az állami és a társadalombiztosítási költségvetés, valamint a közalkalmazotti törvény módosítására is sor kerülhet. Ezentúl az élvezeti cikkekre szuperadót szeretne kivetni a népjóléti tárca, és az ebből befolyó összeget egészségügyi célokra kívánják fordítani. Mindez a Magyar Kórházszövetség közgyűlésének szünetében tartott sajtótájékoztatón hangzott el. Mikola István, a szövetség elnöke ismertette, milyen lehetőségek vannak a kialakult helyzet feloldására. Ezek közül Pusztai Erzsébet, a Népjóléti Minisztérium politikai államtitkára elutasította a létszámleépítést és az ellátások szűkítését (Folytatás a 6. oldalon) MA BELFÖLDÖN A gazdagodás igája 11. oldal Az eladósodás megkezdődött, de a főváros talpon marad Pest-Buda rovatunk a 12-13. oldalon Mit szabad a szabad sajtónak? Kerekasztal-beszélgetés a 17. oldalon Für Lajos ’48 és ’93 hasonlatosságairól 18. oldal Petőfi a német irodalomban Nyilatkozik a göttingeni egyetem finnugor tanszékének vezetője a 19. oldalon „Nem vagyok sértődött ember” Interjú Bíró Zoltánnal a 21. oldalon Golyó szaggatta zászlók alatt Március 15-e New Yorkban, 1988-ban 22. oldal A filozófia kihívásai 23. oldal KÜLFÖLDÖN Jelcin sem kap zöld utat tekintélyuralomra 2. oldal Vihar egy pohár vodkában Nemzetközi kitekintő a 8. oldalon SPORT Vendée Globe: Gautier célba ért 16. oldal Szombati mellékletünkben: Párizsban a magyar idegenforgalomért Ismét Miss Universe Turisztikai figyelő