Magyar Nemzet, 1993. március (56. évfolyam, 50-75. szám)

1993-03-13 / 61. szám

SZOMBAT, 1993. március 13. Interjú MaswV­mzdl 21 „Nem bántam meg semmit, nem vagyok sértődött ember” Bíró Zoltán a„négyek bandájáról”, a kemény magról, a népi-urbánus ellentétről és az NDSZ-ről Bíró Zoltán - bár az ELTE bölcsész­karán lépett be az MSZMP-be - a „Nagy Népi Halál" elnevezésű baráti körben ke­rült szoros kapcsolatba Kiss Gy. Csabával, Csoóri Sándorral, Száraz Györggyel, Für Lajossal. Egyike volt az MDF alapítóatyá­inak. Néhány évvel később Pozsgay Imré­vel - elhagyván saját pártjaikat - megala­kította a Nemzeti Demokrata Szövetséget. *­­ Kézenfekvő a kérdés: az MDF és az Nemzeti Demokrata Szövetség alapí­tó tagja miért lépett be korábban az MSZMP-be? - Az érettségi után, 1959-ben, Daba­­son a művelődési házban dolgoztam. Nem volt a környéken olyan ember, aki össze ne csapta volna a bokáját, ha a járási pártbi­zottság titkára megjelent, aki rossz szem­mel nézte, hogy mi valami újdonsággal próbálkozunk, így az a gondolat született meg az akkori igazgatóm fejében, hogy mi lenne, ha belépnénk a pártba. Talán akkor kevésbé macerálnának bennünket, könnyebben tudnánk dolgozni. Valóban így is történt, bár én akkor még nem léptem be az MSZMP-be, de a tagjelöltségig elju­tottam. Közel négy évig voltam Dabason, aztán Pestre kerültem, segédmunkát végez­tem, csak eztán vettek fel a bölcsészkarra, nappali tagozatra. Az első év vége felé egy­szer csak hívatott az egyetem párttitkára. Megkérdezte, hogy fenntartom-e a tagjelöltségemet vagy sem. Igent mond­tam, amit nem bántam meg egy pillanatig sem, hiszen például, csak a párton belülről tudtuk legyőzni a kemény és bürokratikus egyetemi KISZ-bizottságot Aztán 1968- ban jött a csehszlovákiai bevonulás. Egye­temi pártértekezletet hívtak össze. Hallga­tók kevesen voltunk. Akkor a párttagságom adott lehetőséget arra, hogy ezen a fórumon tiltakozzak a bevonulás ellen. Emlékszem, hogy Mód Aladár volt az, aki a tanárok kö­zül egyedül felállt és azt mondta: nagyon sok igazság van abban amit mondtam. Nos, e felszólalás miatt vizsgálatot indítottak, az egyetemről való kizárás lehetőségével. - Tudta, hogy felszólalásával mit kockáztat? - Tudtam. Nekem már volt egy ügyem 1956-ban..., de hát nem volt mit tenni, meg kellett szólalnom. Nekem adott volt­ a fórumom, nem úgy mint a társaim zömé­­nek -ak­ibe,párton kívüliek voltak, ................­­ Ugorjunk egy nagyot a történet­ben. Mindenki előtt ismert, hogy a „né­gyek bandájának” volt az egyik tagja, akiket kizártak az MSZMP-ből. Ho­gyan került kapcsolatba azokkal az em­berekkel, akik Lakitelken összejöttek, akik szervezték a találkozót, és innen hogyan vezetett az útja az MDF-be? - Már az egyetemen kapcsolatba ke­rültem Kiss Ferenc irodalomtörténésszel, aki az ironikusan elnevezett „Nagy Népi Hulál" baráti kört megszervezte. Itt jöttünk össze, a többek között Kiss Gy. Csabával, Csoóri Sanyival, Száraz Gyurkával, Für Lajossal. Ez a baráti társaság hetenként, kéthetenként találkozott, s ez persze politi­zálást is jelentett. A nyolcvanas években már a Rózsadomb sörözőben találkoztunk. 1985-ben volt az első olyan közös fellépé­sünk, amely már a politika felső vezérkará­nak szólt Tizenkilencen levelet írtunk a po­litikai bizottságnak. Ebben leszögeztük: mi mindent kell tenni a határon túli magyar ki­sebbségekért, követeltük a Hitel elindításá­nak, a Bethlen Gábor Alapítvány létreho­zásának az engedélyezését. - Név szerint kihez ment a levél? - Kádárhoz. Egyébként a politikai bi­zottság megtárgyalta levelünket, és Aczél Györgyöt bízta meg a válaszadással. Be is hívott bennünket és kifejtette: a politikai bizottság minden javaslatunkkal egyetért - És ezt elhitték? - Körülbelül egy évig vártunk, hogy történjék valami, de hiába. Ez már Lakitelek előzménye. - Visszatérve egy pillanatra a kezdetekhez: tudatosan vagy véletlenül került a népiek táborába? - Rövid választ adni erre nagyon ne­héz. Pesterzsébeten nevelkedtem, egy fél­­paraszti, félmunkás, félkispolgári környe­zetben. Itt az összes késztetésem olyan volt, ami szükségképpen a népiek irányába vitt Ami olvasmányaimat illeti, azok zö­mében szintén ehhez a gondolatkörhöz kapcsoltak: Petőfi, Arany, Ady műveit olvastam szeretettel. Az egyetemen olyan szemináriumi csoportba kerültem, ahol az emberek többsége valahonnan nagyon lentről jött: faluról, vagy külvárosból. Ez egészült ki egy nagyon jól szituált, művelt, nagy lexikális tudással és nyelvismerettel is rendelkező, hogy úgy mondjam, urbánus körrel Meg kell, hogy mondjam, nagyon szép öt évet töltöttünk együtt. Nemcsak korrektül, de lényegében baráti módon kapcsolódtunk össze, igaz, mindig vitat­kozva. - Az úgymond népies-urbánus konfliktus ebben az időszakban parázs alatt izzott? Lehet, hogy azóta az ellentétek csak mélyültek? - Mezei Andrásnak van most egy for­mulája erre, mit többször mondott nekem is Csoórival kapcsolatban: a Nappali hold után, most már inkább az Éjszakai napról kellene beszélni, amin ő azt érti, hogy jó lenne visszahozni azt a rendszerváltás előt­ti összetartást, ami minden vita és minden különbözés ellenére rengeteg jó gesztust is jelentett a két csoport részéről egymás iránt. - Ha már itt tartunk, megkérde­zem: egyetértett-e azzal, hogy Lakite­lekre nem hívták meg a demokratikus ellenzéket, az urbánusokat? - Én is azok közé tartoztam, akik na­gyon határozottan azt mondták, hogy ne hívjuk meg őket. Illetve, hogy hívjuk el Konrád Györgyöt, Vásárhelyi Miklóst és még két-három személyt abból a körből, de ne hívjuk meg az úgynevezett kemény magot. Egyrészt biztosak lehettünk abban, ha a kemény magból hívunk embereket, a találkozó félre fog csúszni, és népi-urbá­nus jellegű vitává válhat A másik ok az­­ volt, hogy Pozsgay Imre is hivatalos volt -őt­ sem hozhattuk-kellemetlen helyzetbe,­­­hogy­ akkor egy­ félig illegalitásban lévő szervezet ilyen demonstratív módon meg­jelenjék. Ezenkívül mi nem akartuk se az irodalmat se pedig a politikát a föld alá vinni. Mi mindent teljesen legálisan akar­tunk csinálni, nyíltan, minden konspiráció nélkül. Aztán együttes tárgyalásaink idején, külön megjelentették a Beszélőben a Társadalmi szerződést, és így már nem volt értelme a közös fellépésnek.­­ Ismerve a mai politikai állapoto­kat, nem tartja hibásnak ezt az elutasító döntésüket?­­ Nem! Biztos vagyok benne, hogy a demokratikus ellenzék félre vitte volna a lakitelki tanácskozást Egyébként a népi­urbánus kérdés egyetlen felszólalónál jött elő, Lengyel Lacinál. Mégis, a Szabad Eu­rópa Rádió másnap azzal kezdte tudósítá­sát hogy feltette a kérdést: antiszemita ta­lálkozó volt-e Lakitelken. Csoóri, aki ekkor Amerikában volt kétségbeesetten hívott föl. „Mit csináltatok? Mi van otthon?”, kér­dezte. Mondom, semmi, nagyon jól sikerült a találkozó. „És Konrád ott volt?”, kérdez­te. Ott, persze, de miért vagy ilyen ideges, mire ő azt mondta, hogy Amerikában meg­jelent egy cikk, amelyik azt a szólamot vit­te, hogy Lakitelken antiszemita, nacionalis­ta jellegű tanácskozás volt.­­ Azok, akik meghatározó személyi­ségei lettek a Demokrata Fórumnak, a ’80-as évek közepén nem voltak külö­nösebben ismertek. Tisztában voltak-e önök azzal, hogy néhány éven belül meghatározói lesznek a magyar politi­kának?­­ Azzal számoltunk, ha Lakitelket megcsináljuk, akkor annak lesz folytatása. Tudtuk, hogy a politikában mindenképpen komolyabb szerepünk lesz, mint korábban. - Ismét ugorjunk egy nagyot, be­széljünk a Nemzeti Demokrata Szövet­ségről. Hogy vetődött fel ennek a szerve­zetnek a megalakítása, egyáltalán miért döntött úgy: otthagyja az MDF-et? - Lemondtam az MDF elnöki tiszté­ről, amikor láttam, a választásokba úgy nem mehetünk, hogy én vagyok az elnök, akinek MSZMP-s a múltja. Attól a pilla­nattól kezdve, hogy Antall József átvette az elnökséget, majd pedig kormányra is ke­rült az MDF, figyeltem, hogy igazából merre mennek a dolgok, és azt láttam, hogy nem jó irányba! Ennek hangot is ad­tam egyszer-kétszer szóban, de miután világos lett, hogy a kritika hatástalan, a vita­­rárobbantásával nem akartam szétverni az MDF-et. Ezért hát kiléptem a szervezetből. - Mi volt a konfliktus fő oka? - Én nem egy jobboldali, keresztény­­demokrata pártot szerveztem a társaimmal Lakitelken. Mi azt mondtuk akkor is, hogy annak a plebejus-demokrata tradíciónak vagyunk a követői, amely nemcsak a két világháború közönre, de már a XIX. szá­zadra is jellemző volt. Ebbe a tradícióba belefért a XIX. századi nemesi liberaliz­mus is, amely akkor a haladást, a prog­ressziót jelentette. Mi ezt vállaltuk. Antall Józsefnek pedig első dolga volt, hogy az Országos Gyűlésünk által elfogadó­ prog­rammal szemben meghirdesse és részben megvalósítsa egy jobboldali párt ideálját.­­ Ez az ő saját elképzelése szerinti program volt, vagy álltak mögötte olyan csoportok, amelyek ebbe az irányba kényszerítették? - Semmiképpen sem kényszerítették, ez ment nála önként is. - Az Antall-elképzelésnek mi volt ön szerint a legfőbb hibája? - Rendkívül nagy fokú hatalomkon­centráció ment végbe pillanatok alatt. A politizálás az MDF elnökségről áttevődött a kormány szintjére, és Antall József kezébe. - Ez az autoritás személyéből vagy körülményeiből fakad? - Gondolom elsősorban neveltetésé­ből, világnézeti és ideológiai alapállásából. - Hogy került végülis sor arra, hogy Pozsgayval megalapítsa az NDSZ-t? - Ő is elhagyta a maga pártját Ekkor leültünk arról beszélgettni, hogy szüksége van-e a társadalomnak egy általunk elképzelt típusú szövetkezésre. - Nem gondolják úgy, hogy mindketten politikai halottak lettek azt követően, hogy elhagyták pártjaikat?­­ Semmiképpen sem! Az, hogy most nem vagyunk meghatározói a magyar poli­tikának, az természetesen adódik helyze­tünkből, mivel semmilyen hatalmi eszköz sincs a kezünkben. A személyünk abból a szempontból nem különösképpen érdekes, hogy mi most csinálunk-e politikai karriert vagy sem. Azt hiszem, mindketten bizo­nyítottuk, hogy nincs az a politikai karrier, amit ne csinálhattunk volna meg ebben az országban, ha kellőképpen „alkalmazko­dunk" a változásokhoz.­­ A nemrégiben tartott kisújszállási tanácskozáson, amely a népi politizálás lehetőség­ét vizsgálta, nem volt ott-Mi­­ért? - Nem hívtak meg. Lehet, hogy egy­szerűen szervezési figyelmetlenség játszott közre, de könnyen lehet az is, hogy azért nem hívtak meg, mert túl sok közöm volt az MDF-hez, és az MDF rendezvényeken engem már nem szívesen látnak. - Milyen viszonyban van Csurka Istvánnal? És itt elsősorban politikai vi­szonyt értek, hiszen együtt szervezték Lakitelket, s ma már Csurka is elég messze eltávolodott az MDF kormány­­politikájától? - Csurka István amolyan nemzeti mu­mussá vált az elmúlt időkben, úgy jelenik meg a társadalomban, mint egy jellegzete­sen szélső­jobboldali, vagy a szélső­jobb felé haladó személyiség. Csurka egy ki­egyenlített helyzetben tudott csak jól poli­tizálni, ahol több, egészen más alkatú, s egészen más magatartású politikus volt együtt. Ma már viszont nincs semmiféle kontrollja. Úgy érzem, az Antall-féle poli­tika nem kontroll Csutkának. És azt is hi­szem, az Antall-féle pollitikával szemben megfogalmazott számos bírálata nagyon is helyes. Ugyanakkor nagyon szomorúan nézem a Magyar Út Köröknek és személy szerint Csutkának az útját kíváncsi va­gyok, hogy mi lesz mindebből.­­ Bár említette, hogy Lakitelken gyakorlatilag nem esett szó az urbánus­népies ellentétről, de megítélése szerint nem kellett volna egy lelkiismereti-ön­­vizsgálati konferenciát mozgalmat elin­dítani, hogy ezt a rettenetesen kényes, mindig is szőnyeg alá söpört problémát valahogy tisztázni lehessen? Hogy a XX. század végén, Magyarországon se a zsi­dókérdés, se a magyarkérdés ne jelent­sen problémát?­­ Egy ilyen konferenciával vagy ta­nácskozással valóban sokat lehetett volna tenni az ellentétek áthidalása érdekében. De ezek a törekvések, elképzelések sajnos túlságosan korán zátonyra futottak. Ma már az elpártosodás nem teszi lehetővé, hogy egy ilyen találkozó, lelkiismereti­ ön­vizsgálat a különböző pártok színeiben megtörténjék, mert akkor a vita politikai irányt venne, és kérdéses, hogy ilyen kö­rülmények között a politikusok le tudnak-e ülni egymással egy előzetes megbeszélés­re, az álláspontok tisztázására, rögzítésére. Sajnos, nem látok egyelőre túlságosan sok esélyt erre.­­ Aktuálisnak tartja-e hogy a mai magyar politikát ilyen mértékben átitat­ja a magyarság problematikája?­­ Valóban túlságosan sok a szólam, akár a magyarság ügyében, de a másik ol­dalon is, ahol az európai és világpolitikai szólam hangjai hallhatók. Azt hiszem, hogy a magyarság ügyében sem lehet más­ként gondolkodni, csak úgy, hogy valóban itt Közép-Európában és Kelet-Európában minden nép veszélyeztetve van. A magyar annyival veszélyeztetettebb, hogy ki van szolgáltatva a Trianon utáni helyzetnek, amelynek a magyarság és Magyarország az első számú kárvallottja. Ezeket a sebe­ket valamiképpen gyógyítani kell. - Az MDF indulásakor megfogal­mazódott egy harmadik utas magyar politizálás lehetősége. Ezt hogyan látja? - Azt szoktam erre mondani: nincs is más lehetőség előttünk, csak a harmadik út, bár ezt én inkább saját útnak nevezem. Minden népnek és nemzetnek, különösen Közép-Európában csak saját útja lehet. A harmadik út egy történelmileg kialakult helyzetnek a metaforája. Vagyis arról van szó, hogy Magyarorság kulturálisan, geo­politikai helyzetét, gazdasági állapotát te­kintve, nyugat és kelet határán áll történel­mi kezdetei óta. Tehát igenis meg kell ke­resni a saját utunkat, amely lényegében el-i­s vezet ugyanoda, ahová egyébként az em­ - faeriség a világon mindenütt igyekszik. , - Szóba került Csurka, Csoóri, Für Lajos neve. Milyen viszonyban van ve­lük azóta, hogy elhagyta az MDF-et? - Csoóri Sándorral a Hitel szerkesztő­ségében is együtt dolgoztunk, azt követően is, hogy kiléptem az MDF-ből. Sajnos túl gyakran nem találkozunk, mert erre egy­szerűen nincs időnk. Azt hiszem, hogy a kapcsolat, lényegét tekintve nem változott Für Lajossal sem. Csurka Istvánról meg annyit nyilvánvaló, hogy a politikában a jelenlegi tendenciák szerint nem működ­hetünk együtt. - Sorsa szempontjából meghatáro­zó Antall Józseffel való kapcsolata. El­lenséges viszonyban vannak? - Ellenséges viszonyban nem voltunk, s nem vagyunk, de azt sem mondhatom, hogy elhidegültünk volna egymástól, hi­szen soha sem voltunk barátok. Itt másról van szó. Azt hiszem, komoly világnézeti, magatartásbeli, politikai ízlésbeli különb­ség van közöttünk. Ami úgy tűnik, hogy nem áthidalható. A legnagyobb bajt abban látom, hogy egyszerűen képtelen megszó­lítani az országot, hogy nem tud a magyar társadalommal párbeszédet folytatni. - Meghatározó szerepe volt Antall­nak abban, hogy otthagyta az MDF-et? - Nem! Ezt a lépést nekem magamban kellett tisztáznom, és ezért nem is okolok senkit. - A 1994-es és később, a '98-as vá­lasztásokon igazából azoknak a politi­kusoknak lesz sikerük, akik hiteles em­berként tudnak majd a választók előtt megjelenni. Kérdezem: Pozsgay, vagy akár ön, hiteles embernek minősülhet­nek-e, mint renegátok, a nyilvánosság előtt? - Pozsgayra és talán rám is érvényes, hogy mi haladunk a magunk útján, alkal­mazkodva a történelmi helyzethez, de ami­kor az alkalmazkodás olyan, hogy az er­kölcsileg nem vállalható, akkor azt nem is vállaljuk, nem is vállaltuk Függetlenül at­tól, hogy a közvélemény ezt egyik pillanat­ban érti-e vagy sem. Annyira nem lehet fontos a választásokon való győzelem egy­ikünk számára sem, hogy ezért alapve­tően valamilyen nagy hazugságot, s alka­tunktól, szándékunktól idegen magatartást vállaljunk - Nem arról van szó kettőjük eseté­ben, hogy igazából az átmenet emberei? Akik alkalmasak arra, hogy lerombol­ják a múltból azt, ami elfogadhatatlan és rossz, és létrehozzák a jövőben azt, amin már el lehet indulni?­­ Lehet, hogy az átmenet emberei va­gyunk de akkor nagyon benne vagyunk a történelemben, mert ezt az átmenetet éljük ma is, és ezt az átmenetet fogjuk az elkö­vetkezendő négy-öt évben is. - Sértett embernek tartja-e magát? - Nem nekem nincs semmi okom a sértettségre! Dühödt indulatok időnként vannak bennem amikor azt látom, hogyan rontanak el dolgokat, s az bosszant, hogy ez már látszott a legelején is. - Mi az oka annak, hogy Szegeden tanít, s nem Budapesten? - Ezt már megkérdezték tőlem a hall­gatóim is. Ennek oka: Szegedre olyan pilla­natban hívtak amikor Aczél nem engedett tanítani sehol az országban. Éppen a párt­ból való eltávolításomkor hívtak Szegedre, s azóta sem kívánkozom Pestre tanítani. Örömet okoz, hogy tisztaszemű, jószándé­kú fiatalokkal találkozom A „vidékiség­­nek" Magyarországon nemcsak pejoratív, hanem pozitív tartalma is van. Romlatla­nok ezek a gyerekek Jól érzem magam kö­zöttük tehát miért hagynám el őket­­ Visszatérve az NDSZ-re, hogyan tudná meghatározni, milyen színezetű ez a szervezet? - Mi tisztességes középpárt akarunk lenni, sünt meg kell hogy" nyilvánuljon a­­programban, magatartásban, stílusban. Nem vagyunk liberális párt. Azt sem mondhatjuk hogy baloldali párt lennénk Inkább úgy fogalmazok: az NDSZ nemze­ti, pragmatikus középpárt. - Miyen eredménnyel lenne elége­dett a választásokon? - Tíz százalék fölötti eredmény már jó, de én győzelemnek tartanám azt is, ha bekerülünk a parlamentbe. - Elképzelhetőnek tartja-e, hogy előálljon egy olyan politikai, társadalmi helyzet, amelynek következtében ön visszakerüljön, Pozsgay pedig belépjen az MDF-be? - Minden politikusnak óvatosnak kell lennie a végleges kijelentéseket illetően. Kizárni semmit sem lehet, de ezt nem tar­tom valószínűnek - Megérzése szerint a magyar értel­miség előtt adott-e annak a lehetősége, hogy ne a megromlott SZDSZ—MDF kö­zötti viszony alapján, hanem más érték­rend mentén válasszon? - Erre van esély. Az MDF-en, az SZDSZ-en és az MSZP-n kívül kell hogy legyenek olyan erők amelyek képesek megnyerni a közvéleményt A társadalmat ugyanis sem liberális, sem jobboldali, sem baloldali szólamokkal nem lehet megnyer­ni A középerő akkor tud átütővé válni, ha különbözik a fenti pártoktól, de bebizonyít­ja: nem akarja fölborogatni az egész magyar világot mert ezt a társadalom sem akarja. Boros István Ön is szeret ajándékot kapni, de nem tud csütörtök délután eljönni Erzsébet körúti közönségszolgálati irodánkba? Töltse ki ezt a szelvényt, és március 22-ig küldje el a következő címre: Magyar Nemzet Ajándéksarok, 1392 Budapest, Pf. 276. A később beérkező szelvények a jövő havi sorsoláson vesznek részt. Név:....................................... Lakcím:.................................. KÖLTEMÉNYEI HELIKON KIADÓ

Next