Magyar Nemzet, 1994. június (57. évfolyam, 126-151. szám)

1994-06-23 / 145. szám

Turistaházak Magyar Nemzet­e CSÜTÖRTÖK, 1994. június 23. Felfelé a lejtőn Magyarországon jelenleg kilencvenhét turista­ház van. Többségük a század elején és a két világ­háború között épült a turista- és természetbarát egyesületek összefogásával. Van-e esély arra, hogy a természetjárók visszakapják egykori házaikat? A magyarországi turistaházak most már több évtize­de húzódó problémáiról és a megoldás lehetőségei­ről kérdeztük az érintetteket. Egységben az erő! Közcélú alapítványt szorgalmaz az OIH Az Országos Idegenfor­galmi Hivatal évek óta törek­szik arra, hogy a turistaházak ügye végre megnyugtatóan rendeződjön. Amikor 1975-ben a Turistaellátó Vállalat meg­szűnt, a házak többsége a jö­vedelemérdekelt vendéglátó­ipari vállalatokhoz került, amelyeknek nem volt érde­kük a fejlesztés, így a turista­házak színvonala fokozatosan romlott. A házaknak egy részét az elmúlt két-három évben priva­tizálták vagy apportként bevit­ték őket vállalkozásokba. Na­gyon sok olyan ház van, amelynek még nem dőlt el a sorsa, ezekkel kapcsolatban pedig az OIH álláspontja sze­rint sürgős intézkedésre van szükség, különös tekintettel a megváltozott szociális viszo­nyokra és a turizmusban bekö­vetkezett változásokra. Megfigyelhető ugyanis, hogy a csoportos turizmus fo­kozatosan visszaszorul, s az utóbbi években jelentősen nőtt a kirándulók, az egyénileg szervezett, a családos és a ki­sebb csoportos utazások szá­ma. Emiatt a szakmai tevé­kenységet ki kell terjeszteni olyan programcsomagok, kiad­ványok összeállítására is, ame­lyekben nagyobb szerepet kap a szálláshelyek ismertetése, reklámozása. A kormány az elmúlt évben elfogadta az idegenforgalmi koncepciót, s ez a belföldi tu­rizmus fejlesztésének szüksé­gességét is kimondja. Ezért szükség van egy egységes tu­­ristaház-láncolat kialakítására. Ennek a szakmai és a működé­si feltételrendszerét a szakmai szervezetekkel közösen kell kidolgozni. A hivatal álláspontja sze­rint létre kell hozni egy közcé­lú alapítványt, és ebbe kell be­vinni a turistaházakat. Ezt megelőzően azonban fel kell mérni a házak és a férőhelyek számát. Fontos, hogy ki kell dolgozni az alapítvány adózási feltételrendszerét, együttmű­ködve a természetbarát szerve­zettekkel. Szükséges lenne létrehozni egy egységes szá­mítógépes adatbázist, amelyen keresztül egységes kínálatot lehetne adni a szálláslehető­ségekről a belföldi és a külföl­di érdeklődők részére egya­ránt. Ebben az esetben minden turistaháznak érdekében állna, hogy az adatait napra készen eljuttassa a rendszerhez. Az OIH szakemberei sze­rint a nemzetközi minőségi követelményeknek megfele­lően a turistaházakat be kell sorolni a Nyugat-Európában elfogadott kategóriarendszer­be. Ugyanis a világban egyre inkább növekszik az igény a zöldturizmus iránt. Fontos kö­vetelmény, hogy a belföldi és a külföldi turisták a meghir­detett programkínálatról meg­felelő információkhoz jussa­nak, a szolgáltatások igény­­bevételekor pedig azt kapják, amit pihenésük, utazásuk megtervezésekor joggal el­várhatnak. Árak és kulcsok Mivel jelenleg a turista­­házak sok helyen nem üze­melnek és egy-két kivételtől eltekintve nem a Magyar Természetbarát Szövetség kezelésében vannak, a kul­csos házakat lehet ajánlani. Ezeknek az a jellemzőjük, hogy itt nincs állandó gond­nok. Aki lefoglalja a szállást, egy megadott helyen átveheti a kulcsot Az árak a komfort­­fokozattól és az ágyak számá­tól függenek, de általában há­romszáz és hatszáz forint kö­zött vannak. De van olyan ház is, ahol már 160 forintért is meg lehet szállni. Sok he­lyen van sátorozási lehetőség, ebben az esetben valóban mi­nimális összeget kell fizetni. A Magyar Természetbarát Szö­vetség információszolgálta­tással is foglalkozik, tagságtól függetlenül bárkinek ad felvi­lágosítást a szálláshelyekről. Törvényre várva készül a vagyonleltár Az Országos Testnevelési és Sporthivatalt (OTSH) még az elmúlt évben kérték fel arra, hogy készítsen egy kormányelőterjesztést a tu­ristaházak sorsával kapcsolatos javaslatairól. A területi szervekkel és az Országos Idegenforgal­mi Hivatallal egyeztetve az OTSH összeállította azoknak a turistaházaknak a listáját, amelyek még állami tulajdonban vannak. Az volt a cél, hogy ezeket az épületeket megőrizzék a turizmus és a természetbarát mozgalom számára. Az eredeti terv elfogadta a természetbarát szervezetek javaslatát, amely szerint a házakat egy alapítványba kellene bevinni, azonban az elképzelések azóta némiképpen módosultak, mivel a kormány májusban elfogadott egy mun­kaprogramot a testnevelés és a sport megújításá­ról. Ez a koncepció a turistaházak és a sportlé­tesítmények ügyét együttesen kezeli, és ki­mondja, hogy olyan megoldást kell találni, amelyben a létesítmények megőrizhetik eredeti funkciójukat. Dr. Molnár István, az OTSH igazgatási, te­rületi és jogi főosztályának vezetője úgy ítéli meg, hogy a konszenzus alapján kialakult erede­ti elképzelés ezzel nem vesztette el az érvényét, csupán arról van szó, hogy a turistaházakon kí­vül vannak az országban más olyan közcélú lé­tesítmények is, amelyeknek a további sorsáról mielőbb dönteni kell. Az OTSH álláspontja sze­rint a lőtereket, sportpályákat, polgári repülőte­reket, kikötőket ugyanúgy ki kell emelni a pri­vatizálandó állami vagyonok köréből, mint a tu­ristaházakat, hogy megőrizhessék eredeti funk­cióikat. Az OTSH már július közepére elkészül a vagyon teljes felmérésével és azzal a javaslat­tal, hogy mely sportlétesítményeket adják át in­gyenesen az önkormányzatoknak, és melyek a vagyonnak azok a részei, amelyeket a közalapít­ványba kell bevinni. Az OTSH illetékes szakembere elmondta: a maga részéről bizakodó a turistaházak és a sport­­létesítmények sorsát illetően, hiszen a hivatalos szerveknek is az az álláspontjuk, hogy ezekre szüksége van a lakosságnak, ezért nem szabad eladni őket. Valószínűleg év végéig meg fog születni az a törvény, amelynek alapján ezt a több milliárdos állami vagyont az önkormányza­tok és az alapítvány tulajdonába adják olyan fel­tételekkel, hogy a létesítményeknek meg kell őrizniük eredeti funkciójukat. Ágasvár: távol a világ zajától Zsíroskenyérüzlet Az Ágasvár turistaház a Mátra pásztói részén található, a jellegzetes Ágasvár-hegy tövé­ben, 680 méter magasan. Egye­sek szerint ez Magyarország legjobb adottságokkal megál­dott turistaháza, hiszen közvet­len környezetében lehet sziklát mászni, barlangászni, sárkány­repülni, ernyőzni, s természete­sen túrázni, biciklizni. Ágasvárnak az a jellegze­­­ tessége, hogy ezen a csodálatos helyen az ember elszakadhat a természetet megzavaró civili­zációtól. Egy erdő közepén, a legközelebbi lakott településtől hat kilométerre lévő épülethez nem vezet aszfaltút, a kirándu­lók turistautakon érkeznek, gyalogosan vagy kerékpáron. Az ágasvári turistaháznak két hónapja a Titán Alpin Sport­klub a gazdája, amely egyelőre öt évre kapta meg az üzemelte­tési jogot a Magyar Természet­barát Szövetségtől. A sport­klub azonban továbbadta a mű­ködtetés jogát a tagjainak, így két hegymászó vette kezébe a turistaház rendbehozatalával kapcsolatos munkák szervezé­sét. Az új gazdák eddig negy­ven autó­szemetet hordtak el a területről, s három hektáron már a füvet­ is levágták. Most festik a házat, s ha szükséges, mosogatnak, kiszolgálják a vendégeket. A szálláshelyen mindig van zsíroskenyér, tea, kávé, üdítő és sör, de rendelés­re főznek is. Az Ágasvár Turis­taházban ágyneművel együtt 450 forintba kerül a szállás azok számára, akik nem tagjai a Magyar Természetbarát Szö­vetségnek. A tagoknak termé­szetesen olcsóbb. Felújítás — állami támogatásból Ki lesz a végső tulajdonos? Jelenleg jogi és tulajdoni szempontból rendkívül bonyo­lult a turistaházak helyzete ha­zánkban. Milyen előzmények után alakult ki az az áldatlan ál­lapot, hogy harcolni kell a ter­mészetjáróknak a saját házai­kért? - kérdeztük Szabó Imrét, a Magyar Természetbarát Szövet­ség főtitkárát. - Ahhoz, hogy meg lehessen érteni a jelenlegi helyzetet, egy kicsit vissza kell tekinteni a múltba. A szervezett természet­­járással egy időben jelent meg az igény arra, hogy épüljenek a turisták számára szálláshelyek. Az első magyar turistaház több mint százéves, Dobogókőn ad­ták át még 1886-ban. A házak többsége a húszas-harmincas években épült. A legtöbb közü­lük a turistaegyesületek tulajdo­nában volt, hiszen a természetjá­rók maguk építették őket. A má­sodik világháború után az épüle­tek nagy része tönkrement. Az egyesületi tagok összefogásával azonban 1946-tól megkezdődött a helyreállítás. Az egyesületek tulajdonában lévő turistaházakat azonban 1948-ban államosítot­ták és létrehoztak az üzemelteté­sükre egy kezelővállalatot. Ek­kor a turistaházakat sportlétesít­ményként tartották számon, ezért sportirányítás alá kerültek. Azonban a turistaellátó vállala­tot 1975-ben felszámolták, és az épületek főleg állami, azon belül is vendéglátóipari és idegenfor­galmi vállalatokhoz kerültek, ezeknek azonban nem volt érde­kük, hogy a nyereséget nem ho­zó turistaházakat megfelelő színvonalon üzemeltessék.­­ Amikor megkezdődött a privatizáció, a szövetség minden követ megmozgatott, hogy a tu­ristaházak ne kerüljenek bele ebbe a folyamatba. Ezt eddig si­került megakadályozni, de vajon így lesz-e a jövőben is? - Mi már jóval előbb, 1988- tól levelekkel árasztottuk el a mindenkori kormányzat külön­böző minisztereit, államtitkárait. Mivel a turistaházak közhasznú funkciót látnak el, megítélésünk szerint az egyházi tulajdonhoz hasonlóan az eredeti tulajdono­soknak kellene visszadni őket, azaz azokra a szervezetekre kel­lene bízni, amelyek képesek len­nének garantálni, hogy továbbra is turistaházként üzemeltetik majd az épületet. A rendszervál­tás után csaknem három évbe telt, amíg sikerült meggyőzni az illetékeseket, hogy a turistahá­zakat nem szabad privatizálni, mert akkor nem tudják megtar­tani a funkciójukat. Az új tulaj­donos ugyanis a minél maga­sabb haszonra törekszik majd, és kereskedelmi szálláshelyként üzemeltet az épületet. Ahhoz, hogy további előrelépés történ­jen a turistaházak sorsát illetően, kormánydöntésre van szükség.­­ Ehhez a szövetség már ki is dolgozott egy javaslatot, de ez eddig nem került a kormány elé. Mi a lényege az önök elképze­lésének?­­ A mi álláspontunk szerint az összes turistaházat, amelyek a vállalatok, önkormányzatok kezelésében vannak, egy köz­­alapítvány tulajdonába kell ad­ni, mert csak ebben az esetben őrizhetik meg eredeti funkcióju­kat. Ezzel együtt dönteni kell az alapítvány állami támogatásá­ról is, azaz a kormánydöntéssel együtt egy programot is el kelle­ne fogadni a házak átalakításá­ról, felújításáról. Azt szeretnénk, hogy az alapítványnak legyen joga a tulajdonában lévő ingatla­nokat egyesületeknek átadni akár tulajdonba is, amennyiben azok garantálni tudják az üze­meltetést. Ebben az esetben az ingatlanvagyon csökkenne, az alapítvány kuratóriuma pedig az addigi gazdálkodásból és támo­gatásból származó pénzeket osztaná szét. Ha minden jól menne, öt-tíz évet venne igény­be, hogy hegységenként, tájegy­ségenként egy-két turistaházat rendbe hozzunk. A kuratórium tagjai elsősorban a természetjáró szervezetek lennének, de az is elfogadható lenne, ha a prog­ramban részt vevő minisztériu­mok is delegálnának tagokat. — Jelenleg a turistaházak rendkívül rossz állapotban van­nak. Melyek azok a munkák, amelyeket sürgősen el kellen vé­gezni annak érdekében, hogy használhatók legyenek? ‘ - A házak többsége mai ál­lapotában nem üzemképes. So­kukat újra kell építeni, máshol pedig a tetőt kell kicserélni. A huszonnegyedik órában va­gyunk, mert a statikai elemek a legtöbb helyen még használha­tók. De a tetőszerkezet, a vil­lany, a vízvezeték, a teraszok szinte kivétel nélkül mindenhol felújításra szorulnak. Az embe­rek sok helyen elhordták az ajtó­kat, ablakokat, mindent elvittek, ami mozdítható, még a vezeté­keket is kihúzták a falból. A tu­ristaházak állapotát jól szemlél­teti a bánkúti turistaház, amely­nek falából fa nő ki.­­ Az előzetes számítások szerint mennyi pénz kellene a tu­ristaházak rendbehozatalához, s a szövetség elképzelései szerint milyen pénzből lehetne finanszí­rozni a munkákat? - Még 1992-ben készítet­tünk egy felmérést és az akkori állapotok alapján úgy ítéltük meg, hogy 60 millió forint törzs­tőkére lenne szükség ahhoz, hogy el lehessen kezdeni a fel­újításokat. Természetesen ez az összeg csak úgy lenne elég, ha a természetbarátok még ugyan­ennyit hozzátennének élőmun­kában. A mi megítélésünk sze­rint az egyesületeknek kellene odaadni a pénzt az üzemeltetési joggal együtt, mert csak így le­hetne a munkát hatékonyan megszervezni. Ebben az esetben évente tíz házat lehetne rendbe­hozni. A felújításhoz a pénzt ter­mészetesen az államnak kellene biztosítania, hiszen turistaházat vállalkozói alapon üzemeltetni nem lehet, így befektető sem lenne, aki a saját pénzéből vál­lalná az épületek rendbehozását. - Mi a garancia arra, hogy a különböző egyesületek, szövet­ségek, valamint az alapítvány tulajdonában jobb helye lesz a turistaházaknak? - Az egyesületek, szövetsé­gek az államosítás után mintegy kilencven kulcsos házat hoztak létre az ország legkülönbözőbb részein, ezek azóta­ is üzemel­nek. Ez azt mutatja, hogy van Magyarországon civil akarat, önszerveződő képesség. Azt nem lehet várni a természetjá­róktól, hogy maguk rakják össze a pénzt és építsenek házakat, de ha kapnak rá támogatást, meg­szervezik a munkát. Jó példa er­re a dobogókői turistaház. A képen látható gézaházi turistaházat a bérlői néhány évvel ezelőtt fogadóvá alakították át. Az épület mellett azonban van egy másik ház is, amely jelenleg is turistaszálló. Itt négy szobában összesen negyven embert tudnak elszállásolni. MTI-fotó : Matusz Károly / ·· Az ÁVÜ huszonegye Ingyen nem adhatják Az Állami Vagyonügynök­ség még januárban leállította a turistaházak privatizációját. Dr. Benics László főtaná­csos elmondta: 1991-től kezd­ve terítéken van a turistaházak ügye. Ugyanis egyes kormány­tagok már akkor megkeresték az ÁVÜ-t, hogy ne értékesítse a házakat, mert vissza kellene őket adni a természetbarátok­nak. A vagyonügynökség mindettől függetlenül nyitott lett volna a probléma megoldá­sára, a törvény azonban nem te­szi lehetővé az ingyenes va­gyonátadást. Ezért az ÁVÜ azt javasolta, készüljön egy előter­jesztés, és ennek alapján a kor­mány és a parlament hozzon egy olyan döntést, hogy kieme­li a szervezethez tartozó va­gyonkörből a turistaházakat. Ezt követően azonban in­tézkedés hiányában nem moz­dult el az ügy a holtpontról, így az ÁVÜ tíz turistaházat értéke­sített azokkal a cégekkel együtt, amelyeknek a vagyoná­ba beletartoztak. Két év elteltével ismét megkeresték az ÁVÜ-t, ekkor­ra készült el a felmérés, hogy hol, hány turistaház van az or­szágban és kinek a tulajdoná­ban. Kiderült, hogy eredetileg, mindössze 21 turistaház tarto­zott a vagyonügynökséghez, s az értékesítéseket követően pedig tizenegy maradt a szer­vezet portfóliójában. Újabb tárgyalások kezdődtek, és ek­kor merült fel, hogy egy köz­­alapítványt kellene létrehozni és abba bevinni a házakat. Az ÁVÜ ekkor az értékesítést leál­lította és azóta is azt várja, hogy kormányzati döntés után a vagyont végre átadhassa an­nak, akit megillet. Dobogókő: ősszel már aludni is lehet A természetjáró sem igénytelen Csúcsokra küldés nélkül is szívesen megy az em­ber. Most nem az út szép­sége, hanem a cél fontos: Dobogókőn az ország első turistaháza áll. Kellemes meglepetés fo­gad, hiszen a közel százéves farönk épületben természetjá­rók kiállítást rendeztek be. A dicső múlton és a turistaházak jelenlegi állapotán merengve meghúzhatnám a vészharan­got, de örömmel veszem észre, hogy a szomszédos alig fiata­labb kőházban épül a jövő. Peták István régi megszál­lott természetjáró, a Magyar Turista Egyesület elnöke, aki a közkedvelt „Másfél millió lépés Magyarországon” című filmsorozat szerkesztője is volt. Ezt a telket ahol most vagyunk, a századforduló táján korábbi tulajdonosa, egy köz­­alapítványi erdészet ajándé­kozta a Magyar Turista Egye­sületnek. A második világhá­ború, illetve az államosítás azonban átrendezte a terepet. A faház, a mostani múzeum volt már telefonközpont, bölcsőde és raktár is. 1974-ben az akkori OTSH-ban megérett a döntés, hogy a turistaellátó vállalatot fel kell számolni.A Pannonia Szálloda és Vendéglátóipari Vállalat 1976-ban kapta meg ezt a területet. A kőházat egy ideig vendéglőként működtet­te, majd a két verandaszárnyat és a konyhai részt lebontatta. E cégtől azonban 1989-ben a Magyar Természetbarát Szö­vetség megvásárolta az állami tulajdon kezelői jogát, ami szinte egyet jelentett a tulaj­donjoggal. Az adás-vétel lezárását meghiúsította egy rendelet, mely szerint kezelői jogot társadalmi szervezet nem birtokolhat, csak ideiglenes használati jogot. A földhivatal­nál így patthelyzet alakult ki, azóta sem történt meg a hivata­los bejegyzés. A természet­­járók pedig még nem érezhetik magukénak, bár 1989-től el­kezdték a felújítását. - A turistaházak lényege abban rejlik - magyarázza Pe­ták István -, hogy van egy megszállott társaság, amely vállalja, hogy gondoz egy me­nedékházat. Mi is, miután visszaszereztük ezt a turistahá­zat, elhatároztuk, hogy megala­kítjuk a Magyar Turisták Egye­sületét, aminek én lettem az el­nöke, miután lemondtam a Ma­gyar Természetbarát Szövetség elnöki tisztéről. A közelben lé­vő kőhegyi és klastrompusztai menedékházat is mi működtet­jük. A Pilisi Parkerdő Rész­vénytársaságtól béreljük, bár ők 1976-ban ingyen jutottak hozzá. De nem tudták gazdasá­gosan fenntartani. Mi lehet a megoldás? Peták István elmondja, hogy az első és a legfontosabb, hogy ki­­mondassék: a turistaházakat nem szabad privatizálni. Félő, hogy a többi is a badacsonyi Rodostó menedékház sorsára jut, amit már eladtak Az érté­kesítés és egyéb manipulációk megelőzése végett azt szeret­nék, ha ezek a házak továbbra is állami tulajdonban maradná­nak, de turistaegyesületek gon­dozásába kerülhetnének. A vendégkörről érdeklő­döm a tapasztalt természetjáró­tól. Téves felfogásnak tartja azt, hogy a természetjáró turis­ta igénytelen, a menedékházak pedig a legolcsóbb szállodaka­tegóriához tartoznak. Nyuga­ton a panzió a turistaháztól nem az árában, hanem a szelle­miségében különbözik. A pan­zióhoz oda lehet hajtani kocsi­val, és tűsarkú cipőben be lehet tipegni. Egy turistaház azon­ban éppúgy lehet a reprezenta­tív találkozások színhelye, ahová ugyan nem nyakkendő­ben érkeznek, de már nem is bakancsban. Aki Ausztriában az elegáns 2000 méter feletti turistaházakban akar megszáll­ni, annak papucsot is kell ten­nie a hátizsákjába. Szerte a vi­lágon szétválik a természetjá­rók módosabb és szegényebb rétege. Magyarországon a pol­gárok kezdték el a természetjá­rást, s 1891-ben megalapították a Magyar Turisták Egyesületét. Húsz évvel később elindult ha­zánkban is a tömegturizmus, ők hozták létre 1910-ben a Ter­mészetbarátok Turista Egyesü­letét. - A természetjárás a belföl­di turizmus egyik ágának a re­ferenciája lehet - hangsúlyozza Peták István. - Ausztriában a módosabb természetjáró szö­vetségnek 500, a természetba­rátok szövetségének 400 háza van, s ezek az osztrák szálloda­­láncban is jelentős idegenfor­galmi tényezők. Peták István reméli, hogy Dobogókőn ősszel már nem csak étkezni lehet, de 15 év után újra meg lehet szállni. (csonka) Az összeállítást szerkesztette: Halász Csilla

Next