Magyar Nemzet, 1994. június (57. évfolyam, 126-151. szám)
1994-06-23 / 145. szám
Turistaházak Magyar Nemzete CSÜTÖRTÖK, 1994. június 23. Felfelé a lejtőn Magyarországon jelenleg kilencvenhét turistaház van. Többségük a század elején és a két világháború között épült a turista- és természetbarát egyesületek összefogásával. Van-e esély arra, hogy a természetjárók visszakapják egykori házaikat? A magyarországi turistaházak most már több évtizede húzódó problémáiról és a megoldás lehetőségeiről kérdeztük az érintetteket. Egységben az erő! Közcélú alapítványt szorgalmaz az OIH Az Országos Idegenforgalmi Hivatal évek óta törekszik arra, hogy a turistaházak ügye végre megnyugtatóan rendeződjön. Amikor 1975-ben a Turistaellátó Vállalat megszűnt, a házak többsége a jövedelemérdekelt vendéglátóipari vállalatokhoz került, amelyeknek nem volt érdekük a fejlesztés, így a turistaházak színvonala fokozatosan romlott. A házaknak egy részét az elmúlt két-három évben privatizálták vagy apportként bevitték őket vállalkozásokba. Nagyon sok olyan ház van, amelynek még nem dőlt el a sorsa, ezekkel kapcsolatban pedig az OIH álláspontja szerint sürgős intézkedésre van szükség, különös tekintettel a megváltozott szociális viszonyokra és a turizmusban bekövetkezett változásokra. Megfigyelhető ugyanis, hogy a csoportos turizmus fokozatosan visszaszorul, s az utóbbi években jelentősen nőtt a kirándulók, az egyénileg szervezett, a családos és a kisebb csoportos utazások száma. Emiatt a szakmai tevékenységet ki kell terjeszteni olyan programcsomagok, kiadványok összeállítására is, amelyekben nagyobb szerepet kap a szálláshelyek ismertetése, reklámozása. A kormány az elmúlt évben elfogadta az idegenforgalmi koncepciót, s ez a belföldi turizmus fejlesztésének szükségességét is kimondja. Ezért szükség van egy egységes turistaház-láncolat kialakítására. Ennek a szakmai és a működési feltételrendszerét a szakmai szervezetekkel közösen kell kidolgozni. A hivatal álláspontja szerint létre kell hozni egy közcélú alapítványt, és ebbe kell bevinni a turistaházakat. Ezt megelőzően azonban fel kell mérni a házak és a férőhelyek számát. Fontos, hogy ki kell dolgozni az alapítvány adózási feltételrendszerét, együttműködve a természetbarát szervezettekkel. Szükséges lenne létrehozni egy egységes számítógépes adatbázist, amelyen keresztül egységes kínálatot lehetne adni a szálláslehetőségekről a belföldi és a külföldi érdeklődők részére egyaránt. Ebben az esetben minden turistaháznak érdekében állna, hogy az adatait napra készen eljuttassa a rendszerhez. Az OIH szakemberei szerint a nemzetközi minőségi követelményeknek megfelelően a turistaházakat be kell sorolni a Nyugat-Európában elfogadott kategóriarendszerbe. Ugyanis a világban egyre inkább növekszik az igény a zöldturizmus iránt. Fontos követelmény, hogy a belföldi és a külföldi turisták a meghirdetett programkínálatról megfelelő információkhoz jussanak, a szolgáltatások igénybevételekor pedig azt kapják, amit pihenésük, utazásuk megtervezésekor joggal elvárhatnak. Árak és kulcsok Mivel jelenleg a turistaházak sok helyen nem üzemelnek és egy-két kivételtől eltekintve nem a Magyar Természetbarát Szövetség kezelésében vannak, a kulcsos házakat lehet ajánlani. Ezeknek az a jellemzőjük, hogy itt nincs állandó gondnok. Aki lefoglalja a szállást, egy megadott helyen átveheti a kulcsot Az árak a komfortfokozattól és az ágyak számától függenek, de általában háromszáz és hatszáz forint között vannak. De van olyan ház is, ahol már 160 forintért is meg lehet szállni. Sok helyen van sátorozási lehetőség, ebben az esetben valóban minimális összeget kell fizetni. A Magyar Természetbarát Szövetség információszolgáltatással is foglalkozik, tagságtól függetlenül bárkinek ad felvilágosítást a szálláshelyekről. Törvényre várva készül a vagyonleltár Az Országos Testnevelési és Sporthivatalt (OTSH) még az elmúlt évben kérték fel arra, hogy készítsen egy kormányelőterjesztést a turistaházak sorsával kapcsolatos javaslatairól. A területi szervekkel és az Országos Idegenforgalmi Hivatallal egyeztetve az OTSH összeállította azoknak a turistaházaknak a listáját, amelyek még állami tulajdonban vannak. Az volt a cél, hogy ezeket az épületeket megőrizzék a turizmus és a természetbarát mozgalom számára. Az eredeti terv elfogadta a természetbarát szervezetek javaslatát, amely szerint a házakat egy alapítványba kellene bevinni, azonban az elképzelések azóta némiképpen módosultak, mivel a kormány májusban elfogadott egy munkaprogramot a testnevelés és a sport megújításáról. Ez a koncepció a turistaházak és a sportlétesítmények ügyét együttesen kezeli, és kimondja, hogy olyan megoldást kell találni, amelyben a létesítmények megőrizhetik eredeti funkciójukat. Dr. Molnár István, az OTSH igazgatási, területi és jogi főosztályának vezetője úgy ítéli meg, hogy a konszenzus alapján kialakult eredeti elképzelés ezzel nem vesztette el az érvényét, csupán arról van szó, hogy a turistaházakon kívül vannak az országban más olyan közcélú létesítmények is, amelyeknek a további sorsáról mielőbb dönteni kell. Az OTSH álláspontja szerint a lőtereket, sportpályákat, polgári repülőtereket, kikötőket ugyanúgy ki kell emelni a privatizálandó állami vagyonok köréből, mint a turistaházakat, hogy megőrizhessék eredeti funkcióikat. Az OTSH már július közepére elkészül a vagyon teljes felmérésével és azzal a javaslattal, hogy mely sportlétesítményeket adják át ingyenesen az önkormányzatoknak, és melyek a vagyonnak azok a részei, amelyeket a közalapítványba kell bevinni. Az OTSH illetékes szakembere elmondta: a maga részéről bizakodó a turistaházak és a sportlétesítmények sorsát illetően, hiszen a hivatalos szerveknek is az az álláspontjuk, hogy ezekre szüksége van a lakosságnak, ezért nem szabad eladni őket. Valószínűleg év végéig meg fog születni az a törvény, amelynek alapján ezt a több milliárdos állami vagyont az önkormányzatok és az alapítvány tulajdonába adják olyan feltételekkel, hogy a létesítményeknek meg kell őrizniük eredeti funkciójukat. Ágasvár: távol a világ zajától Zsíroskenyérüzlet Az Ágasvár turistaház a Mátra pásztói részén található, a jellegzetes Ágasvár-hegy tövében, 680 méter magasan. Egyesek szerint ez Magyarország legjobb adottságokkal megáldott turistaháza, hiszen közvetlen környezetében lehet sziklát mászni, barlangászni, sárkányrepülni, ernyőzni, s természetesen túrázni, biciklizni. Ágasvárnak az a jellegze tessége, hogy ezen a csodálatos helyen az ember elszakadhat a természetet megzavaró civilizációtól. Egy erdő közepén, a legközelebbi lakott településtől hat kilométerre lévő épülethez nem vezet aszfaltút, a kirándulók turistautakon érkeznek, gyalogosan vagy kerékpáron. Az ágasvári turistaháznak két hónapja a Titán Alpin Sportklub a gazdája, amely egyelőre öt évre kapta meg az üzemeltetési jogot a Magyar Természetbarát Szövetségtől. A sportklub azonban továbbadta a működtetés jogát a tagjainak, így két hegymászó vette kezébe a turistaház rendbehozatalával kapcsolatos munkák szervezését. Az új gazdák eddig negyven autószemetet hordtak el a területről, s három hektáron már a füvet is levágták. Most festik a házat, s ha szükséges, mosogatnak, kiszolgálják a vendégeket. A szálláshelyen mindig van zsíroskenyér, tea, kávé, üdítő és sör, de rendelésre főznek is. Az Ágasvár Turistaházban ágyneművel együtt 450 forintba kerül a szállás azok számára, akik nem tagjai a Magyar Természetbarát Szövetségnek. A tagoknak természetesen olcsóbb. Felújítás — állami támogatásból Ki lesz a végső tulajdonos? Jelenleg jogi és tulajdoni szempontból rendkívül bonyolult a turistaházak helyzete hazánkban. Milyen előzmények után alakult ki az az áldatlan állapot, hogy harcolni kell a természetjáróknak a saját házaikért? - kérdeztük Szabó Imrét, a Magyar Természetbarát Szövetség főtitkárát. - Ahhoz, hogy meg lehessen érteni a jelenlegi helyzetet, egy kicsit vissza kell tekinteni a múltba. A szervezett természetjárással egy időben jelent meg az igény arra, hogy épüljenek a turisták számára szálláshelyek. Az első magyar turistaház több mint százéves, Dobogókőn adták át még 1886-ban. A házak többsége a húszas-harmincas években épült. A legtöbb közülük a turistaegyesületek tulajdonában volt, hiszen a természetjárók maguk építették őket. A második világháború után az épületek nagy része tönkrement. Az egyesületi tagok összefogásával azonban 1946-tól megkezdődött a helyreállítás. Az egyesületek tulajdonában lévő turistaházakat azonban 1948-ban államosították és létrehoztak az üzemeltetésükre egy kezelővállalatot. Ekkor a turistaházakat sportlétesítményként tartották számon, ezért sportirányítás alá kerültek. Azonban a turistaellátó vállalatot 1975-ben felszámolták, és az épületek főleg állami, azon belül is vendéglátóipari és idegenforgalmi vállalatokhoz kerültek, ezeknek azonban nem volt érdekük, hogy a nyereséget nem hozó turistaházakat megfelelő színvonalon üzemeltessék. Amikor megkezdődött a privatizáció, a szövetség minden követ megmozgatott, hogy a turistaházak ne kerüljenek bele ebbe a folyamatba. Ezt eddig sikerült megakadályozni, de vajon így lesz-e a jövőben is? - Mi már jóval előbb, 1988- tól levelekkel árasztottuk el a mindenkori kormányzat különböző minisztereit, államtitkárait. Mivel a turistaházak közhasznú funkciót látnak el, megítélésünk szerint az egyházi tulajdonhoz hasonlóan az eredeti tulajdonosoknak kellene visszadni őket, azaz azokra a szervezetekre kellene bízni, amelyek képesek lennének garantálni, hogy továbbra is turistaházként üzemeltetik majd az épületet. A rendszerváltás után csaknem három évbe telt, amíg sikerült meggyőzni az illetékeseket, hogy a turistaházakat nem szabad privatizálni, mert akkor nem tudják megtartani a funkciójukat. Az új tulajdonos ugyanis a minél magasabb haszonra törekszik majd, és kereskedelmi szálláshelyként üzemeltet az épületet. Ahhoz, hogy további előrelépés történjen a turistaházak sorsát illetően, kormánydöntésre van szükség. Ehhez a szövetség már ki is dolgozott egy javaslatot, de ez eddig nem került a kormány elé. Mi a lényege az önök elképzelésének? A mi álláspontunk szerint az összes turistaházat, amelyek a vállalatok, önkormányzatok kezelésében vannak, egy közalapítvány tulajdonába kell adni, mert csak ebben az esetben őrizhetik meg eredeti funkciójukat. Ezzel együtt dönteni kell az alapítvány állami támogatásáról is, azaz a kormánydöntéssel együtt egy programot is el kellene fogadni a házak átalakításáról, felújításáról. Azt szeretnénk, hogy az alapítványnak legyen joga a tulajdonában lévő ingatlanokat egyesületeknek átadni akár tulajdonba is, amennyiben azok garantálni tudják az üzemeltetést. Ebben az esetben az ingatlanvagyon csökkenne, az alapítvány kuratóriuma pedig az addigi gazdálkodásból és támogatásból származó pénzeket osztaná szét. Ha minden jól menne, öt-tíz évet venne igénybe, hogy hegységenként, tájegységenként egy-két turistaházat rendbe hozzunk. A kuratórium tagjai elsősorban a természetjáró szervezetek lennének, de az is elfogadható lenne, ha a programban részt vevő minisztériumok is delegálnának tagokat. — Jelenleg a turistaházak rendkívül rossz állapotban vannak. Melyek azok a munkák, amelyeket sürgősen el kellen végezni annak érdekében, hogy használhatók legyenek? ‘ - A házak többsége mai állapotában nem üzemképes. Sokukat újra kell építeni, máshol pedig a tetőt kell kicserélni. A huszonnegyedik órában vagyunk, mert a statikai elemek a legtöbb helyen még használhatók. De a tetőszerkezet, a villany, a vízvezeték, a teraszok szinte kivétel nélkül mindenhol felújításra szorulnak. Az emberek sok helyen elhordták az ajtókat, ablakokat, mindent elvittek, ami mozdítható, még a vezetékeket is kihúzták a falból. A turistaházak állapotát jól szemlélteti a bánkúti turistaház, amelynek falából fa nő ki. Az előzetes számítások szerint mennyi pénz kellene a turistaházak rendbehozatalához, s a szövetség elképzelései szerint milyen pénzből lehetne finanszírozni a munkákat? - Még 1992-ben készítettünk egy felmérést és az akkori állapotok alapján úgy ítéltük meg, hogy 60 millió forint törzstőkére lenne szükség ahhoz, hogy el lehessen kezdeni a felújításokat. Természetesen ez az összeg csak úgy lenne elég, ha a természetbarátok még ugyanennyit hozzátennének élőmunkában. A mi megítélésünk szerint az egyesületeknek kellene odaadni a pénzt az üzemeltetési joggal együtt, mert csak így lehetne a munkát hatékonyan megszervezni. Ebben az esetben évente tíz házat lehetne rendbehozni. A felújításhoz a pénzt természetesen az államnak kellene biztosítania, hiszen turistaházat vállalkozói alapon üzemeltetni nem lehet, így befektető sem lenne, aki a saját pénzéből vállalná az épületek rendbehozását. - Mi a garancia arra, hogy a különböző egyesületek, szövetségek, valamint az alapítvány tulajdonában jobb helye lesz a turistaházaknak? - Az egyesületek, szövetségek az államosítás után mintegy kilencven kulcsos házat hoztak létre az ország legkülönbözőbb részein, ezek azóta is üzemelnek. Ez azt mutatja, hogy van Magyarországon civil akarat, önszerveződő képesség. Azt nem lehet várni a természetjáróktól, hogy maguk rakják össze a pénzt és építsenek házakat, de ha kapnak rá támogatást, megszervezik a munkát. Jó példa erre a dobogókői turistaház. A képen látható gézaházi turistaházat a bérlői néhány évvel ezelőtt fogadóvá alakították át. Az épület mellett azonban van egy másik ház is, amely jelenleg is turistaszálló. Itt négy szobában összesen negyven embert tudnak elszállásolni. MTI-fotó : Matusz Károly / ·· Az ÁVÜ huszonegye Ingyen nem adhatják Az Állami Vagyonügynökség még januárban leállította a turistaházak privatizációját. Dr. Benics László főtanácsos elmondta: 1991-től kezdve terítéken van a turistaházak ügye. Ugyanis egyes kormánytagok már akkor megkeresték az ÁVÜ-t, hogy ne értékesítse a házakat, mert vissza kellene őket adni a természetbarátoknak. A vagyonügynökség mindettől függetlenül nyitott lett volna a probléma megoldására, a törvény azonban nem teszi lehetővé az ingyenes vagyonátadást. Ezért az ÁVÜ azt javasolta, készüljön egy előterjesztés, és ennek alapján a kormány és a parlament hozzon egy olyan döntést, hogy kiemeli a szervezethez tartozó vagyonkörből a turistaházakat. Ezt követően azonban intézkedés hiányában nem mozdult el az ügy a holtpontról, így az ÁVÜ tíz turistaházat értékesített azokkal a cégekkel együtt, amelyeknek a vagyonába beletartoztak. Két év elteltével ismét megkeresték az ÁVÜ-t, ekkorra készült el a felmérés, hogy hol, hány turistaház van az országban és kinek a tulajdonában. Kiderült, hogy eredetileg, mindössze 21 turistaház tartozott a vagyonügynökséghez, s az értékesítéseket követően pedig tizenegy maradt a szervezet portfóliójában. Újabb tárgyalások kezdődtek, és ekkor merült fel, hogy egy közalapítványt kellene létrehozni és abba bevinni a házakat. Az ÁVÜ ekkor az értékesítést leállította és azóta is azt várja, hogy kormányzati döntés után a vagyont végre átadhassa annak, akit megillet. Dobogókő: ősszel már aludni is lehet A természetjáró sem igénytelen Csúcsokra küldés nélkül is szívesen megy az ember. Most nem az út szépsége, hanem a cél fontos: Dobogókőn az ország első turistaháza áll. Kellemes meglepetés fogad, hiszen a közel százéves farönk épületben természetjárók kiállítást rendeztek be. A dicső múlton és a turistaházak jelenlegi állapotán merengve meghúzhatnám a vészharangot, de örömmel veszem észre, hogy a szomszédos alig fiatalabb kőházban épül a jövő. Peták István régi megszállott természetjáró, a Magyar Turista Egyesület elnöke, aki a közkedvelt „Másfél millió lépés Magyarországon” című filmsorozat szerkesztője is volt. Ezt a telket ahol most vagyunk, a századforduló táján korábbi tulajdonosa, egy közalapítványi erdészet ajándékozta a Magyar Turista Egyesületnek. A második világháború, illetve az államosítás azonban átrendezte a terepet. A faház, a mostani múzeum volt már telefonközpont, bölcsőde és raktár is. 1974-ben az akkori OTSH-ban megérett a döntés, hogy a turistaellátó vállalatot fel kell számolni.A Pannonia Szálloda és Vendéglátóipari Vállalat 1976-ban kapta meg ezt a területet. A kőházat egy ideig vendéglőként működtette, majd a két verandaszárnyat és a konyhai részt lebontatta. E cégtől azonban 1989-ben a Magyar Természetbarát Szövetség megvásárolta az állami tulajdon kezelői jogát, ami szinte egyet jelentett a tulajdonjoggal. Az adás-vétel lezárását meghiúsította egy rendelet, mely szerint kezelői jogot társadalmi szervezet nem birtokolhat, csak ideiglenes használati jogot. A földhivatalnál így patthelyzet alakult ki, azóta sem történt meg a hivatalos bejegyzés. A természetjárók pedig még nem érezhetik magukénak, bár 1989-től elkezdték a felújítását. - A turistaházak lényege abban rejlik - magyarázza Peták István -, hogy van egy megszállott társaság, amely vállalja, hogy gondoz egy menedékházat. Mi is, miután visszaszereztük ezt a turistaházat, elhatároztuk, hogy megalakítjuk a Magyar Turisták Egyesületét, aminek én lettem az elnöke, miután lemondtam a Magyar Természetbarát Szövetség elnöki tisztéről. A közelben lévő kőhegyi és klastrompusztai menedékházat is mi működtetjük. A Pilisi Parkerdő Részvénytársaságtól béreljük, bár ők 1976-ban ingyen jutottak hozzá. De nem tudták gazdaságosan fenntartani. Mi lehet a megoldás? Peták István elmondja, hogy az első és a legfontosabb, hogy kimondassék: a turistaházakat nem szabad privatizálni. Félő, hogy a többi is a badacsonyi Rodostó menedékház sorsára jut, amit már eladtak Az értékesítés és egyéb manipulációk megelőzése végett azt szeretnék, ha ezek a házak továbbra is állami tulajdonban maradnának, de turistaegyesületek gondozásába kerülhetnének. A vendégkörről érdeklődöm a tapasztalt természetjárótól. Téves felfogásnak tartja azt, hogy a természetjáró turista igénytelen, a menedékházak pedig a legolcsóbb szállodakategóriához tartoznak. Nyugaton a panzió a turistaháztól nem az árában, hanem a szellemiségében különbözik. A panzióhoz oda lehet hajtani kocsival, és tűsarkú cipőben be lehet tipegni. Egy turistaház azonban éppúgy lehet a reprezentatív találkozások színhelye, ahová ugyan nem nyakkendőben érkeznek, de már nem is bakancsban. Aki Ausztriában az elegáns 2000 méter feletti turistaházakban akar megszállni, annak papucsot is kell tennie a hátizsákjába. Szerte a világon szétválik a természetjárók módosabb és szegényebb rétege. Magyarországon a polgárok kezdték el a természetjárást, s 1891-ben megalapították a Magyar Turisták Egyesületét. Húsz évvel később elindult hazánkban is a tömegturizmus, ők hozták létre 1910-ben a Természetbarátok Turista Egyesületét. - A természetjárás a belföldi turizmus egyik ágának a referenciája lehet - hangsúlyozza Peták István. - Ausztriában a módosabb természetjáró szövetségnek 500, a természetbarátok szövetségének 400 háza van, s ezek az osztrák szállodaláncban is jelentős idegenforgalmi tényezők. Peták István reméli, hogy Dobogókőn ősszel már nem csak étkezni lehet, de 15 év után újra meg lehet szállni. (csonka) Az összeállítást szerkesztette: Halász Csilla