Magyar Nemzet, 1996. augusztus (59. évfolyam, 179-203. szám)
1996-08-17 / 193. szám
SZOMBAT, 1996. augusztus 17. Kultúra Hol Syar Vizi'l 17 Királyi trón, fejedelmi mente meg a sárkány elő Új, állandó történeti kiállítás a Magyar Nemzeti Múzeumban A színes kőberakásokkal díszített vörösmárvány trónterem az esztergomi királyi várból származik. A falikút-rekonstrukció, az Anjouk struccos címerével a visegrádi palotából. Kolozsvári Márton és György 1373-ból való Szent Györgyszobrának csak a másolatát állíthatták ki az augusztus 19-én a Magyar Nemzeti Múzeumban megnyíló történeti kiállításon. Az eredeti a prágai várban áll. Mátyás király selyemszövet trónkárpitja az 1470-es években készült. II. Lajosnak, a Csele patakba fúlt szerencsétlen uralkodónak, és feleségének Habsburg Máriának a jegyesi ruhája az 5. teremben látható. Bethlen Gábor erdélyi fejedelem hímzett mentéje a 7.-ben. Emin egy csembaló a Thököly-család tulajdonából, amott egy ezüst tintatartó. (Az 1861-es országgyűlés képviselőházi jegyzője, Keglevich Béla gróf használta.) Páratlanul gazdag kiállítás mutatja be a Nemzeti Múzeum látogatójának a történelmi múltat az államalapítástól a millennium esztendejéig. A kiállítás megnyitója előtt dr. Gedai Istvánnal a múzeum főigazgatójával beszélgetünk. - Természetes, hogy a honfoglalás 1100. évfordulóját a Magyar Nemzeti Múzeumnak meg kell ünnepelni - mondja a főigazgató. - Az is természetes, hogy a nevezetes esztendő fő programjának a színtere a Nemzeti Múzeum. Amikor ’94-ben a jelenlegi kormány visszamondta a világkiállítást, a honfoglalás 1100. évfordulójának a megünneplését állította az országos rendezvények középpontjába. Az ünnepségek kiemelt rendezvényének szánták a Nemzeti Múzeum új állandó kiállítását. Mindnyájan tudtuk, jóval korábban hozzá kellett volna fogni e nagyszabású kiállítás előkészítéséhez. De csak 1993 végén állíthattuk fel a csapatot, amelyet az előkészületi munkákkal megbízhattunk. - Mivel magyarázható e késlekedés, hiszen - expóval vagy expo nélkül - mindenki tudta, hogy 1996, a millecentenárium éve. - Mert sehonnan, semmiféle utasítás nem érkezett a múzeumhoz, noha én már 1989-ben, főigazgató-helyettesi kinevezésem után jeleztem, a kiállítást mindenképpen el kell készítenünk. Személyi okok miatt azonban egyre csak húzódotthúzódott a döntés, noha mindenki belátta, a hatvanas években megrendezett, korábbi, állandó történeti kiállítás szemléletében annyira elavult, hogy a honfoglalás évfordulójára már nem maradhat meg. 1994 januárjában le is bontattam. A helyén azon nyomban hozzáláttunk az épületrekonstrukciós munkálatokhoz, és olyan állapotba hoztuk a termeket, hogy alkalmasak legyenek egy minden tekintetben korszerű, szemléletében is méltó kiállítás megrendezéséhez. - Miért tűnt elavultnak az előző történeti kiállítás? - Nem azért, mintha tisztességes muzeológus kollégáim nem próbálták volna meg akkor is érvényre juttatni a történelemtudomány szempontjait. De a hetvenes években dúlt meg a kötelező marxizmus-leninizmus, és ennek mindenképpen érvényesülnie kellett a Nemzeti Múzeum állandó kiállításán. Ma már persze mindenki tudja, a marxista-leninista történelemszemlélet zsákutca. Most megnyíló kiállításunk minden ideológiától mentesen, a tudományos objektivitást igyekszik érvényre juttatni. Egyidejűleg megkísérli bemutatni mindazt az értéket, amelyet az európai kultúrának a magyarság adott, és megpróbálja érzékeltetni azt is, mi mindent kapott a magyarság Európától. - Tekinthetjük ezt a mondatát az új kiállítás koncepciójának? - Teljes mértékben! - A látogató, ha majd a 2500 négyzetméteren megrendezett gazdag tárlatot szemléli, bizonyára nem is gondol arra, mennyi munka előzte meg a pompás látnivalókat. Legalább egyszer beszéljünk hát azokról, akik 1994 óta, minden tudásukat, idejüket, energiájukat e kiállításnak szentelték! - Három nagy fejezete van új kiállításunknak: középkor, újkor, legújabb kor. (A legújabboki rész októberben nyílik meg.) Mindhárom nagy egységnek van egy-egy team-vezetője: a középkori részé Kolba Judit, az újkorié Körmöczi Katalin, a legújabbkorié Ihász István. Ezenkívül minden teremnek megvan a maga felelőse. Vannak olyan témák, amelyek több korszakon is végigvonulnak; a fegyvertörténészek, a numizmatikusok például minden korszak előkészítésében részt vesznek. De az ő munkájukhoz hasonlóan fontos a műtárgyvédelem szakembereinek a tevékenysége, akik minden egyes tárgyról megmondták, melyik milyen fajta védelmet igényel. A vagyonvédelmi szakemberek a biztonsági berendezésekről döntöttek. Fölsorolni is lehetetlen tehát, hány szakember vett részt a munkában. Megkísért állam a nyírbátori ferences templomból. A hazai bútorművesség magas színvonalát reprezentáljalek egy névsort elmondani, de már előre bocsánatot kell kérnem azoktól, akik kimaradnak e felsorolásból. A rendezésben részt vett Basics Beatrix, Farkas Edit, G. Héri Vera, Kovács S. Tibor, Pallos Lajos, Sípos Enikő, Szabó János, Temesvári Ferenc, Tompos Lilla, Aczél Eszter, Haider Edit, Németh Gábor, T. Németh Annamária és Tóth Csaba. A tervezés Pataki Dóra és Iványi Mónika feladata volt. Grafikusként Molnár Gyula dolgozott a tárlaton. A kiállításrendező csoport vezetője Csonka András volt. A munkát Szikossy Ferenc főigazgató-helyettes koordinálta. Másik főigazgató-helyettesünk, Kovács Tibor a kiadványokért és a tudományos publikációkért felelős. A belsőépítész és a kivitelező kivételével valamennyien a múzeum állományába tartoznak. És akkor még nem szóltam a gazdasági szakemberekről, akik mindent elkövettek, hogy a rendelkezésünkre álló összegeket a lehető legjobban használjuk föl. - Kívülről - felülről kellőképpen támogatták munkájukat? - Felállítottak egy millecentenáriumi emlékbizottságot, amelynek elnöke a köztársasági elnök, társelnöke a miniszterelnök és az Országgyűlés elnöke. Tagja a teljes kormány. Ők operatív ügyekkel nem foglalkoztak. Egy ember kivételével, aki konkrét ügyekben is mindig a segítségünkre sietett, a köztársasági elnök. De sok segítséget kaptunk a környezetvédelmi minisztertől is. Ő műemlékvédelmi jellegű kéréseink teljesítésében bizonyult készségesnek. A művelődési miniszter tevékenységére nem térek ki külön, neki ugyanis, hogy úgy mondjam, hivatali kötelessége volt e kiállítás támogatása. - Közönyösökkel, kerékkötőkkel találkoztak-e a múzeum fölé rendelt hivatalokban? - Nem az ünneprontás szándékával, de a hitelesség kedvéért be kell vallani: igen, találkoztunk közönyösökkel is, munkánkat akadályozó személyekkel is a kormány által kinevezett operatív bizottságban. Még az is elhangzott, hogy ma már túlhaladott elgondolás a nemzeti történelmet kiállításon bemutatni. Amerikai példákra hivatkoztak, akik ezt állították, és nemigen akarták megérteni, hogy az amerikai kultúra nálunk, Európában egy az egyben nem adaptálható. - Mennyi pénzt emésztett föl a Nemzeti Múzeum nagyszabású kiállítása? - Először 680 millió forintos költségvetési tervet készített a múzeum, ebből sok mindent lefaragtak, végül is valamivel kevesebbet, mint félmilliárd forintot fordíthattunk új, állandó kiállításunkra. Vannak, akik ezt az összeget felháborodottan veszik tudomásul a kisnyugdíjasok, a kórházbezárások korában. Én is fel vagyok háborodva, ha a kórházbezárásokról olvasok, ha kisnyugdíjas hozzátartozóim életmódját látom. Vagy, ha a kollégáim fizetését nézem. Azokét az emberekét, akiktől irdatlan erőfeszítéseket vártam, hogy a kiállítás elkészüljön ’96. augusztus 20- ára. Az anyagi ellenszolgáltatás reménye nélkül dolgoztak, és úgy néz ki, még erkölcsi elismerést sem nagyon kapnak. - Kénytelenek voltak takarékoskodni? - Van, ahol nem lehet takarékoskodni. Műtárgyvédelem, biztonságvédelem tekintetében elképzelhetetlen, hogy az olcsóbb megoldásokat keresgéljük. - A múzeum tulajdonában levő műtárgyak kerülnek közszemlére új, állandó kiállításokon? - Az az igyekezet munkálkodott bennünk, hogy múzeumunk törzsanyagára építsünk. De azt is tudtuk, akként kell reprezentálni a történelmünket e tárlatnak, hogy az méltó legyen hozzánk és múltunkhoz, hogy mindazok a lényeges tárgyak jelen legyenek kiállításunkon, amelyek nélkül a magyar történelem bemutatása elképzelhetetlen. Csak Magyarországról kértünk kölcsön tárgyakat. Próbálkoztunk ugyan külföldről is kölcsön kérni egy-két kiemelkedően fontos történelmi relikviát, például a Gizella-keresztet a bajoroktól, Bocskai koronáját Ausztriából. Hogy a Gizella-keresztet nem kaptuk meg, az bizonyos mértékben érthető. E tárgy ugyanis olyan rossz állapotban van, hogy kockázatos lett volna a szállítása. Az viszont fáj, hogy nem adták ide Bocskai koronáját. - Külföldi, hasonló jellegű történeti kiállításokkal összevetve a Nemzeti Múzeum produktumát, elégedettek a múzeum munkatársai? - A belsőépítész és a kiállításszervező team munkatársainak megadatott a lehetőség, hogy megismerjék a külföldi, nagy kiállításokat. Jártak Franciaországban, Németországban, Svédországban, Olaszországban, de még az Egyesült Államokban is. A széles körű tapasztalatszerzés után az a meggyőződés alakult ki bennük, hogy korszerű, bizonyos tekintetben XXI. századi kiállítás nyílik meg minálunk. Hogy ezt a jövő évezrednek szánt tárlatot megrendezhettük, a japán kormány ajándékának is köszönhető. A kiállítást kísérő és kiteljesítő multimédiarendszer ugyanis japán közreműködés nélkül nem jöhetett volna létre. - Milyen szakmai megítélésre számítanak? - Tudomásul kell venni, minden kiállítás sikeres, és minden kiállítást kritikával illetnek. Sok dicséretet és sok bírálatot várhatunk tehát. A jogos kritikákat, ha lesznek ilyenek, állandó kiállításról lévén szó, menet közben megpróbáljuk korrigálni. - Nem tartanak attól, hogy egyes néprétegekből indulatokat váltanak ki távlatukkal? Éppen a napokban derült ki, rendszerváltozás ide, rendszerváltozás oda, még mindig milyen nagy mértékben keveredik a történelemtudománnyal az aktuálpolitika. Ami a Néprajzi Múzeumban megesett egy, már megnyitott kiállításról, főigazgatói utasításra utólag levették azokat az arcképeket, amelyek az első és a második világháborúban tisztességgel helytállt katonákat ábrázolták - rossz fényt vet a muzeológusi szakmára. - A jó szakember el tudja különíteni a politikát a tudománytól. Ha el akarja különíteni... A Néprajzi Múzeumban történtek azért is érintenek érzékenyen, mert a művész, Somogyi Győző először nekünk ajánlotta fel a Magyar hősök arcképcsarnokát. Csupán azért nem állíthattuk ki, mert mi egységében nem tudtuk volna elhelyezni a száz portréból álló ikonosztázt. Meggyőződésem, hogy nem érvényesültek volna a túlideologizált történelemszemlélet szempontjai, ha eredeti formájában meghagyták volna a kiállítást. Kollégám sajnos éppen azzal politizált, hogy megbontotta a kiállítás egységét. - A hatvanas években megrendezett állandó történeti kiállítás - mondotta - harminc év után elavult. Meddig lehet érvényes az önök állandó kiállítása? - Két évtized biztosan jósolható neki. A jövő évezredben még mindenképpen állni fog. - Milyen társadalmi-politikai földrengésnek kellene bekövetkeznie, hogy elrendeljék a lebontását? - Ismerve a magyar históriát, sosem zárhatjuk ki teljesen a számításainkból a politikai földrengéseket, noha pillanatnyilag nem tudok elképzelni olyan változást, amelynek következtében kénytelenek volnánk új tárlatunkat bezárni. Történelemszemlélete európai, európaian magyar, ezt a szemléletet az idő sem kezdheti ki. Az viszont elképzelhető, hogy olyan történelmi emlékek bukkannak elő, amelyeknek itt volna a helyük. Ilyen esetben természetesen megváltoztatnánk a kiállítás bizonyos részleteit. De a tárlat egészét még a nagy jelentőségű leletek se kérdőjelezhetnék meg. - Kiket várnak új, állandó kiállításukra? - Tárlatunk minden magyar ember számára készült, természetesnek vesszük tehát, hogy legalább egyszer mindenki megtekinti, aki magyarnak tartja magát, függetlenül attól, hogy milyen ország állampolgára. Természetesen szeretnénk Európának is bemutatni azokat az értékeket, amelyeket itt fölvonultatunk, amelyeket a magyarság Európának és az európai kultúrától ihletetten a saját közösségének adott. Lőcsei Gabriella Vörösmárvány trónszék, az esztergomi királyi várból való A Rákóczi-szabadságharc történelmi emlékei a 9. teremben láthatók 1sida József felvételei Falikút-rekonstrukció a visegrádi királyi palotából Az utoló simításokat végzik az augusztus 19-én megnyíló kiállításon Bethlen Gábor feleségének, Brandenburgi Katalinnak a ruhája A Kolozsvári testvérpár Szent György-szobrának másolata