Magyar Nemzet, 1997. június (60. évfolyam, 126-150. szám)

1997-06-04 / 128. szám

SZERDA, 1997. június 4. Kultúra Az Osiris Kiadó belvárosi könyvesházában Gyurgyák János igazgató tizenhét új könyvet mu­tatott be szerdán délelőtt. Az Ang­liában élő vallástörténész, Vermes Géza új könyvének, a Jézus és a judaizmus világa című kötetnek a bemutatására érkezett Budapestre. Kende Péter Az én Magyarorszá­gom címmel egybegyűjtött publi­cisztikai írásairól Elek István fej­tette ki elismerő, ám erősen pole­mizáló véleményét. Elek Polgár és kora című, elsősorban a Ma­gyar Nemzetben megjelent cikkei­ből összeállított kötetéről Kende Péter szólt. Domokos Mátyás, a kiadó irodalmi vezetője Lázár Er­vin Kisangyal című válogatott no­­velláskötetét, Gion Nándor Ez a nap a miénk című, 1941 és ’45 között Újvidéken játszódó regé­nyét méltatta. Pilinszky János mintegy nyolcszáz levelét tartal­mazza a Hafner Zoltán által gon­dozott Pilinszky János összegyűj­tött levelei című kötet, amellyel lezárul az életmű kiadása. Arthur Koestler A láthatatlan írás című memoárja a kommunizmusból va­ló kiábrándulás krónikája. Drago Jancar szlovén író Kaján vágyak című regénye ízekre szedi az ame­rikai életstílust. Sajó László Ven­dégkönyve fájdalmasan ironikus versek gyűjteménye. Az Osiris tankönyvek soroza­tában jelent­ meg Andorka Rudolf Bevezetés a szociológiába című nagy összefoglalója a magyar tár­sadalomról. Csepeli György Szo­ciálpszichológia című kézikönyve áttekinti a nyugati szociálpszicho­lógiai gondolkodás történetét, elemzi a közép-európai társadalmi helyzet által felvetett problémákat. Bojtár Endre Bevezetés a baltisz­­tikába című munkája a balti nyel­veket beszélő népek történetét tag­lalja. Második, javított kiadásban jelenik meg Pándi Lajos Köztes Európa című térképgyűjteménye. A könyvhétre Budapestre érkezik Hayden White, akinek A történe­lem terhe című tanulmánykötét jelentette meg az Osiris. Mezei Balázs Zárójelbe tett Isten című könyve a fenomenológia filozó­fiai továbbfejlesztésére tesz kísér­letet. Rékai Miklós A munkácsi zsidók terített asztala című köny­vében a zsidó közösség étkezését vizsgálja. A Belvárosi Kiadó a Magyar Írószövetséggel karöltve jelenteti meg Lakatos István szerkesztésé­ben a Bibliotheca Hungarica című sorozatot, amelynek három új da­rabját mutatták be szerda délután a Magyar Tudományos Akadémián. Kosáry Domokos A chilloni fo­goly című kötetének írásai az 1956-ot követő megtorlás idején, a börtönben születtek. Csűrös Miklós állította össze Az Újhold­­köz költészete című, harminc köl­tő száz versét tartalmazó antoló­giát. Hubay Miklós Hova lett a Rózsa Lelke? két hős, két dráma átkozott huszadik századunkból címmel adja közre Freudról és Nizsinszkijről szóló darabját. A Cserépfalvi, a Seneca és a K. u. K. kiadó újdonságait mutat­ták be kedd délelőtt az írószövet­ségben. A Cserépfalvinak valószí­nűleg utolsó kiadványa az a kötet, amely Nagy András drámaíró színműveit tartalmazza A sevillai, a kővendég és a szédelgő címmel. A K. u. K. többek között a Sene­cával összefogva jelentette meg Döbrentei Ildikó új, Égből pot­­­tyant meséit. A mesekönyv igazi alkotói maguk a gyerekek, akik­nek a rajzai a történetek alapjául szolgáltak. Az ötéves születésnapját ün­­­neplő Seneca Kiadó öt kötettel ruk­kolt ki a könyvhétre, köztük Som­lyó György legújabb verseivel Tö­résvonalak címmel, Krasztev Péter Mítosz, semmi más című munkájá­val, amely az irodalomtörténész és a televíziós szerkesztő elmélkedé­seit és tapasztalatait foglalja össze Kelet-Közép-Európáról. A szerzők között két első kötetes fiatalembert is találunk. Neményi Zsolt Eszkimó vers, eszkimó próza címmel verse­it, Benedek Szabolcs A nagy dege­neráció címmel nemzedéki regé­nyét tárja az olvasók elé. Érdekes­nek ígérkezik Simonffy András Itá­liai levelek című posztumusz köte­te, amely a korán elhunyt szerző Olaszországból írt sorait és negy­ven rajzát tartalmazza. Tizenegy kötetet jelentet meg a könyvhétre az Európa Kiadó. A keddi tájékoztatóra Osztovits Le­vente két vendéget is hívott. Ta­mara Nizsinszkij apja, Vaclav Ni­­zsinszkij Füzetek című művét mu­tatta be. A csonkítatlan anyag Szántó Judit fordításában kerül az olvasók kezébe. Szántó Piroska Bálám szamara és a többiek című könyvének bemutatójára érkezett. A kötetben tizenkét már megjelent és tíz új írás olvasható. A könyv­heti újdonságok között található John Updike Isten velünk vonul cí­mű műve, John Berendt Éjfél a jó és a rossz kertjében című tényre­­génye, Ottlik Géza és Hugh Kel­­sey Kalandos utalás a bridzs is­meretlen vizein című, a bridzs­­könyvek között bestsellernek szá­mító munkája, Josef Skvorecky Pléhkatonák című szatirikus regé­nye, Giorgio Pressburger Fogról fogva című „kémregénye”, illetve Robert Merle Mesterségem a ha­lál című regénye. A népszerű francia író a könyvhét egyik dísz­vendége lesz. Az olvasók figyel­mébe ajánlotta Osztovits Levente Marie de Hennezel A meghitt ha­lál című munkáját, amelyben a pszichológus szerző sorsokat és portrékat felvázolva napjaink or­vosetikai kérdéseire keresi a vá­laszt. Richard Pipes, Reagan el­nök egykori tanácsadója Az orosz forradalom történetéről írt átfogó összefoglalót, Apokalipszis­­1917 címmel pedig három írás (Iván Bunyin Elátkozott napok, Mak­­szim Gorkij Időszerűtlen gondola­tok és Vaszilij Rozanov Korunk apokalipszise) olvasható az orosz forradalomról, i |«­iw (slevioh—K­anthy Kosztovits) Könyvheti előzetes Az Osiris, a Belvárosi Kiadó, a Cserépfalvi, a Seneca és az Európa újdonságai I­­MM­T. ÁRVERÉSI HIRDETMÉNY A MAGYAR ÁLLAMVASUTAK RÉSZVÉNYTÁRSASÁG nyilvános árverést hirdet a vasútüzem számára szükségtelen ingatlanok eladására. Az árverés helye: MÁV Rt. Budapesti Területi Igazgatósága 1087 Budapest, Kerepesi út 3. (449. szoba) Időpontja: 1997. június 30. 9.00 óra Abda 6 hrsz.­­ 1259 m2 Budapest IX. 38236/374 hrsz. 260 m2 Cegléd 2631 hrsz. 8274 m2 Császár 13/1 hrsz. 3960 m2 Ercsi 1761 hrsz. 1414 m2 Ercsi 1761/11 hrsz. 1914 m2 Ercsi 1761/12 hrsz. 1530 m2 Ercsi 1761/14 hrsz. 1000 m2 Ercsi 1761/15 hrsz. 983 m2 Ercsi 1761 /17 hrsz. 768 m2 Ercsi­­ 1761/18 hrsz. 1590 m2 Ercsi 1761/13 hrsz. . 1612 m2 Ercsi 1761/16 hrsz. 765 m2 Galgamácsa 052 hrsz. 263 m2 Inárcs 1 /1 hrsz. 1060 m2 Jászberény 8044/3 hrsz. 683 m2 Kápolnásnyék 826 hrsz. 3961 m2 Komárom 1938 hrsz. 4752 m2 Őrbottyán 745/4 hrsz. 815 m2 Pilisvörösvár 2067 hrsz. 135 m2 Szárliget 609 hrsz. 1479 m2 Szárliget 658 hrsz. 1158 m2 Szolnok 8163 hrsz. 565 m2 Tokod 362/8 hrsz. 2525 m2 Vértesacsa 295 hrsz. 1749 m2 Az árverésen való részvétel előzetes jelentkezés alapján lehetséges. jelentkezés: 1087 Budapest Vill., Kerepesi út 3. 436. szoba A jelentkezés módja, személyesen vagy meghatalmazott útján. Határidő: 1997. június 30. 8 óra 45 perc. Az árverésen részt vevő az árverés megkezdése előtt a jogosultságát természetes személyek ese­tében személyi igazolvány (vagy egyenértékű okmány), jogi személyek esetében a képviselő személyi igazolványa (vagy ezzel egyenértékű okmány) felmutatásával, továbbá képviseleti jogosultságát biz­tosító megbízással, meghatalmazással, valamint a jogi személy 30 napnál nem régebbi cégkivonatá­nak cégbírósági eljárásról szóló igazolásának, nyilvántartásba vételéről szóló határozatának bemu­tatásával köteles igazolni. A licitálás során a kikiáltási árnál alacsonyabb összegű értékesítés nem lehetséges. Az árverés nyertese az adásvételi szerződés megkötésével tulajdonjogot szerez. Az ingatlanokról további Információt ad: Tomáry Tibor 314-0299 1 Mariar Vinz H 9 Átadták a Kazinczy-díjakat Bőzsöny és az angol kosztüm A Kazinczy-díjakat kedden délután Monti Mária közigazgatá­si államtitkár és Deme László nyelvész adta át a Művelődési és Közoktatási Minisztériumban. Az idei díjazottak: dr. Bőzsöny Fe­renc, a Magyar Rádió főbemon­dója, aki negyvenéves bemondói munkája elismeréseként vehette át a kitüntetést, Papp Sándorné, a kazincbarcikai Jókai Mór Közép­iskola, illetve Szabó Zoltánná, a mohácsi Park Utcai Általános Is­kola tanára, akik a Beszélni nehéz mozgalom szervezésében, az anyanyelvi nevelésben nyújtottak kiemelkedő teljesítményt. Bőzsöny Ferenc Kazinczy­­díján alighanem sokan csodál­koznak. Nem azért, mintha a Magyar Rádió nyugdíjas főbe­mondója nem érdemelné meg az elismerést, hanem éppen mert ki lehetne arra érdemesebb? Bő­zsöny Ferenc lemaradt eddig a listákról, de most végre felfedez­te őt a bírálóbizottság. A kitünte­tettet arról kérdeztük, van-e esély arra, hogy a szép, tiszta beszéd ismét visszanyerje létjogosultsá­gát a közszolgálati rádióban, vagy bele kell törődni, hogy az már letűnt korok rádiójának az ideálja. - Természetes - mondja Bő­zsöny Ferenc -, hogy ebben a felgyorsult korban felgyorsult a beszéd tempója is. De ezt azért elfogadható keretek közé kellene terelni. Az otthoni nevelés és az iskola közreműködése nélkül azonban nincs az a beszédtanár vagy bizottság, amelyik ezen a helyzeten javíthat. A rádióban sok a gondolattalanság, a prózai rappelés. Ám nem vagyok bo­rúlátó. Az a stílus, amelyet kép­viselek, olyan, mint az angol kosztüm. Időszakonként nem hordják, de sose megy ki a di­vatból. - Érzékeli a romlást a bemon­dók körében is? - A bemondói gárda sem a ré­gi. A fiatalok között hiányoznak az egyéniségek. És vannak kollé­gák, akik nem fordítanak elég fi­gyelmet arra, hogy tudásukat kar­bantartsák. Felkészületlenül nem lehet egy szöveget felolvasni. - A Magyar Rádió főbemon­dójaként ment nyugdíjba. Ki örö­költe a rangját? - A főbemondó mostanra tisz­teletbeli rang, amit halálomig vi­selhetek. Ilyen pozíció már nincs a rádióban, 1994-ben szűnt meg a bemondói tanács, amelynek volt véleményezési joga. Mostanra csak a cím maradt, meg néhány munka, a Karinthy színpad, a Nyeregben írt történelem, néha a Vasárnapi újság. -Nem csalódott, hogy csak most kapta meg a Kazinczy-díjat? - Ellenkezőleg, nagyon bol­dog vagyok. Mert a díjat ugyan én kapom, ám rajtam keresztül éppen azt az utóbbi években hát­térbe szorult bemondói munkát is­merték el. (hanthy) Meghalt Mészáros Sándor Hatvannyolc éves korában el­hunyt Mészáros Sándor, az Opera­ház nyugalmazott operaénekese - tudatta szerkesztőségünkkel a Ma­gyar Állami Operaház. Mészáros Sándor magánúton végezte a zenei tanulmányait Ko­máromi Pál és Sípos Jenő irányítá­­sával,1957-ben lett az Operaház tagja, ahonnan 1989-ben vonult nyugalomba. Kisebb szerepekben még az 1995-96-os évadban is fellépett. 1958-ban az Aidában Radameszként debütált, ezt továb­bi nagy basszus szerepek követték a pályáján, mint Sarastro, Rocco, Banquo, Fiesco, Pimen, Gremin. Többször énekelt ausztriai és olasz operaszínpadokon is. (d. m­.) ■111 1 — A TÉVÉ MŰSORÁRÓL Egyesületek, polgárok, programok A polgári életforma iránt vágyakozó emberek egyre szívesebben alakítanak klubokat, egyesüle­teket, csapatokat. Úgy vélik, ha a hasonló foglal­kozásúak és érdeklődésűek közösen szórakoznak és művelődnek, előbb-utóbb rájuk talál a citoyen boldogság. Az elektronikus médiumok készsége­sen teremtenek fórumot az ilyesfajta igyekeze­teknek. Nem is csak azért, mert jó hagyományai vannak a klub formájú műsoroknak tévében, rá­dióban egyaránt (gondoljunk csak a szép emléke­zetű tudósklubokra, zenei klubokra), de azért is, mert olcsó adásokat tudnak így összeállítani. Klub ’97 Mivel azonban szinte lehetetlen föléleszteni egyik-másik régi, rangos televíziós klubot, újakat alapítanak. Ötletszerűen, közös nevezőről, össze­tartó erőről, polgári értékrendről nemigen gon­doskodva, így jött létre a Klub '97 is, Sípos Jó­zsef és Szabados László műsora, amely legelső jelentkezése alkalmával egy híres könnyűzenei együttest, a No Mercyt, valamint motoros műre­­pülő-világbajnokunkat, Besenyei Pétert sorolta egy „csapatba”. Hogy e teljesen különböző mű­fajban és végletesen különböző eredmények érde­kében munkálkodó „klubtagok” hogy és miként kerülhetnek egy adásba, azt senki nem árulta el. Aminthogy a sorozatnak szánt műsor további me­netéről is igen kevés tudható. A szerkesztő és a rendező mindent a nézőre bíz, a mérce fölállítását és a klubtagok ajánlását egyaránt. (Még jó, hogy a szerkesztői és a rendezői honoráriumok felvé­telének, valamint az utánuk való adózásnak a jo­gát megtartják maguknak a Klub ’97 közreműkö­dői.) Hozzák maguk a nézők az újabb tagokat, mondják. Nem lehetnek kétségeink, felszólításuk­nak eleget tesznek az emberek. Ki-ki beajánlja majd ismerősét, rokonát a Magyar Televízió klub­jába, hiszen ennél jobb és olcsóbb reklám, feltű­nési lehetőség nincs a világon. A halhatatlan kedves Más kérdés, hogy az ily’ módon alapított egyesület nemigen nevezhető klubnak. (A kont­roll és szakmai fegyelem nélkül szerkesztett Magyar Televízió iskolapéldájának már inkább nevezhető az antiklub Klub ’97.) A másik, nem éppen új keletű televíziós klub, a Sajtóklub már sokkal inkább magán viseli a „műfaj” jellegze­tes vonásait. Kasza László műsorában a hasonló foglalkozású és azonos érdeklődésű, azonos vi­lágszemléletű férfiak beszélgetnek egymással. Ez meg televíziós produkcióként hal meg min­den egyes jelentkezése alkalmával, a néző sze­me láttára. Pompás külföldi tévémagazinok, tá­jékoztató adások (CNN, BBC) és ugyan nem feltétlenül kritikátlanul fogadható, de naprakész hazai hírműsorok, háttérösszeállítások szom­szédságában sivár is, érdektelen is a volt rádiós Kasza igyekvően nehézkes műsorvezetésével hallgatni a nyomtatott sajtó képviselőinek az­ eszmecseréjét arról, ami egy-két frekvenciával arrébb esetleg dinamikus képsorok által válik érthetővé, elfogadhatóvá. A televíziós adók so­kadalmából kedve szerint válogató néző ráadá­sul olykor tudathasadásos állapotba kerül, mert a Sajtóklub szereplői mást mondanak a Tv 2-n vasárnap este, mint mondjuk a Tv 1-en vasárnap éjszaka. (A Rendszerváltó évek című történelmi­politikai sorozat vasárnap éjszakai adása, a Fél­istenek alkonya például többször is ellenpon­tozta a két órával korábban látott Sajtóklub in­formációit.) Azt hinné az ember, a politikai jellegű klu­boknál békésebb terület a zenei kluboké. Elég egy nemzetközileg elismert művészt az összejö­vetel középpontjába állítani - vélik -, és máris biztos a siker, így gondolkodhatott Fürth Lívia és Czigány Zoltán is, Vásáry Tamás szemináriu­mának két televíziós megörökítője. A népszerű témáról, Ludwig van Beethoven és Brunszvik Jozefin szerelméről szóló, zenei szemelvények­kel bőven ékített műsor azonban maga volt a bá­natos kudarc. A Vásáry Tamás köré ültetett „klubtagok” tekintetéről pontosan le lehetett ol­vasni azt az unalmat, amelyet az akadozó elő­adásmód keltett kamerán innen és túl. Vásáry Tamás nagyszerű művész, de nem nagyszerű te­levíziós egyéniség. Témáját nem tudja „eladni” a képernyőről, még akkor sem, hogy ha előre meg­fogalmazott mondandóját, elismerésre méltó ze­netörténeti és kultúrhistóriai fölkészültségét zon­gorajátékával igyekszik alátámasztani. Az a mű­sor, amit ő vezet, mindig biceg kissé. Az a „klub”, amelynek ő a vezéregyénisége, nem a közös szórakozás és közös művelődés, hanem a közös feszengés „egyesülete”. Lőcsei Gabriella .

Next