Magyar Nemzet, 1999. január (62. évfolyam, 1-25. szám)
1999-01-23 / 19. szám
112 Háttérben az új amerikai védelmi elképzelések Albright Moszkvába készül WASHINGTON Hivatalosan Irak és Koszovó áll majd Madeleine Albright amerikai külügyminiszter hét végén kezdődő ötnapos, Oroszország mellett Egyiptomot, Szaúd-Arábiát, Franciaországot és Nagy-Britanniát érintő körútjának a középpontjában, de az aktuális kérdések mellett egyre nagyobb figyelem fordul az új amerikai rakétavédelmi elképzelésekre, amely Clinton keddi uniós beszédének is a legfontosabb külpolitikai témája volt. Albright is utalt rá, hogy Moszkvában meg akarja vitatni a START 2 szerződés orosz ratifikálását, illetve hogy a nukleáris fegyverek elterjedése „miként érinti az ABM-szerződést”. A kölcsönös elrettentés elvére épülő 1972-es ballisztikusrakéta-védelmi szerződés, amely a nukleáris leszerelés alapját jelentette, korlátozta, hogy a két fél milyen védelmi eszközöket telepíthet. A Clinton által is bejelentett új elképzelések szerint viszont az Egyesült Államok az elkövetkező hat évben négymilliárd dollárt kíván fordítani egy földi telepítésű, korlátozott rakétavédelmi rendszer kifejlesztésére és tesztelésére, s 6,6 milliárdot akar tartalékolni az esetleges megépítésére és telepítésére. Belpolitikai szempontból az elnök ki akarja védeni a konzervatív republikánusok támadásait, akik szerint a jelenlegi adminisztráció nem fordít kellő figyelmet az ország védelmére. Ezek a hangok különösen felerősödtek az indiai és pakisztáni nukleáris teszteket, illetve a Japán feletti észak-koreai rakétakísérletet követően. Az adminisztráció most foglalkozni kezd a telepítés tervével, de republikánus kritikusai sürgetése ellenére sem hozza meg a telepítési döntést. Hivatalosan ugyan az orosz kormány nem válaszolt az amerikai tervekre, amelyeket Clinton egy Jelcinnek küldött, s nyilvánosságra nem hozott levélben is kifejtett, ám a nukleáris támadóeszközök számát korlátozó START 2 ratifikálása, amely az Irak elleni támadás előtt már a duma napirendjén volt, tovább késik. Orosz elemzők ugyanis az amerikai egyeduralmi törekvések és a fennálló nemzetközi rend megváltoztatásának újabb jelét látják a védelmi kezdeményezésben, amelyet csak súlyosbított Cohen védelmi miniszternek a pénteki The New York Times vezércikke által is kritizált megjegyzése, hogy Washington orosz ellenkezés esetén akár az ABM- szerződés felmondására is kész. A politikai hangulatkeltés megnehezítheti az ésszerű kompromisszumot, jóllehet a Pentagon olyan elképzeléseket is fontolgat (döntés azonban még nincs róla), hogy a kiterjesztett védelmi rendszerért cserébe az oroszok új stratégiai rakétáikra három robbanófejet telepíthessenek. Ez ugyan a START 2 szerződést sértené, viszont a nehéz gazdasági helyzetben lévő Oroszországnak olcsóbb biztonsági garanciákat jelenthetne. A reagani „csillagháborús” elképzelésekkel szemben a földi telepítésű rakétavédelmi rendszer ugyanis csak korlátozott számú csapásmérő eszköz elhárítására lenne alkalmas, azaz kifejezetten az új, észak-koreai és más, megbízhatatlannak minősített államok fenyegetésével szemben. Azt, hogy ezeket az új típusú veszélyeket az adminisztráció mennyire előtérbe helyezi - nem utolsósorban a republikánus kihívásra válaszul - jelezte Clinton pénteki beszéde is. A Fehér Ház a most beterjesztendő új költségvetésben több mint tízmilliárd dollárt kér a kongresszustól a terrorizmus elleni harcra, nyolc és fél milliárdot a külföldi amerikai képviseletek megerősítésére, 2,8 milliárdot a biológiai, kémiai, avagy a kormányzatot és a gazdaság egy részét megbénítani akaró számítógépes támadás elhárítására. Az amerikai elnök szerint „nagyon valószínű”, hogy az elkövetkező néhány évben valamilyen terrorista csoport megpróbál biológiai vagy kémiai támadást indítani az Egyesült Államok ellen. (lambert) * Moszkva nem lát lehetőséget a rakétaelhárító rendszerek korlátozásáról 1972-ben kötött szovjet-amerikai szerződés módosítására - közölte pénteken Ivanov orosz külügyminiszter. Szavai szerint az ABM-szerződést meg kell őrizni, és erről kívánják meggyőzni Washingtont is. 2 Magyar Nemzet *3 KÜLPOLITIKAI HELYZET A KOSZOVÓI VÁLSÁG kezelésének megítélésében megosztott a nyugati sajtó is. Az angol lapok határozottabb fellépésre sürgetik a NATO-t, szerintük az atlanti szövetség Koszovóban megismétli az ENSZ Bosznia-Hercegovinában elkövetett tragikus hibáját. Nem képes dönteni, amikor szembekerül a nagyobbik rosszal, nevezetesen azzal, hogy Belgrád megtagadja a koszovói albánoktól az önrendelkezést, és a kisebbik rosszal, azzal, hogy a lakosság egyes részei erőszakhoz folyamodnak, mert át akarják törni a külvilág közömbösségét a szerb elnyomással szemben. Ez a csalóka kiegyensúlyozottság Boszniában azzal végződött, hogy a NATO felváltotta az ENSZ-t. Ahhoz, hogy Koszovóban valami hasonló következzen be, az szükséges, hogy a tartomány függetlenségi vágya egyértelmű támogatást nyerjen. Ezt pedig nemcsak légicsapásokkal, hanem, ha szükséges szárazföldi csapatok bevetésével kell biztosítani. A torinói liberális La Stampa ezzel szemben amellett érvel, hogy a NATO aligha kockáztathat fegyveres beavatkozást. HOLBROOKE ERŐFESZÍTÉSEI hiábavalónak bizonyultak - írta a holland liberális Algemeen Dagblad pénteken. Az újság úgy véli, más módot kell találni, hogy a koszovóiakat kiszabadítsák sanyarú helyzetükből. A világ többé nem bízhatja rá a megoldást a szerbekre és a koszovói albánokra, és nem nézheti tétlenül, hogyan törnek egymás életére. Maga Richard Holbrooke, aki tavaly októberben tető alá hozta a koszovói tűzszüneti megállapodást, az ABC tévéhálózatnak adott pénteki interjújában azt mondta: a NATO tovább folytatja a Jugoszlávia elleni katonai akció előkészületeit, mert Belgrád részéről nem tekinthető elégséges engedménynek az, hogy felfüggesztette a William Walker kiutasításáról hozott döntés érvényesítését. Szerinte Szlobodan Milosevics jugoszláv elnöknek - ha el akarja kerülni az erő alkalmazását az atlanti szövetség részéről - azon túl, hogy engedi az ellenőrzést végző EBESZ-csoport vezetőjének ottmaradását, további engedményeket kell tennie, pontosabban végre kell hajtania a tűzszüneti megállapodás valamennyi előírását. VÉSZTERHES JÖVŐKÉPET vetítettek előre brit orvosok. Szerintük az örökléstan kutatásának gyors fejlődése arra vezethet, hogy a biologógiai fegyverek hamarosan az etnikai tisztogatás, a terrorizmus egyik hatékony eszközeivé válhatnak. A The Daily Telegraph pénteken ismertette a Brit Orvostudományi Társaság (BMA) jelentését arról, hogy egy évtizeden belül valós lehetőséggé válik olyan fegyverek létrehozása, amelyek képesek különbséget tenni etnikai csoportok között a gének és sejtek közötti különbözőségek alapján. Amint a század első felében az atomfizikában elért gyors áttörés elvezetett az atombombához, a géntudomány fejlődése a biológiai fegyverek előállításának új eszközeit adja a kutatók kezébe - mutattak rá brit tudósok. (P. L.) Nemzetközi élet Az albánokkal szembeni NATO-viszony a kérdés Még nem készülnek katonai fellépésre BRÜSSZEL Késő estébe nyúló megbeszélést folytatott pénteken a NATO nagyköveti tanácsa a koszovói válságról. A lapzártánk idején még zajló tanácskozásról nem hivatalos forrásokból annyi szivárgott ki, hogy miközben a közvetlen katonai beavatkozás továbbra sem volt napirenden, számos katonai és politikai előkészület lehetőségét számba vették, ám egyelőre nem sikerült közös nevezőre jutni. Míg katonai oldalon felmerült az EBESZ-megfigyelők esetleges kimenekítésére a Macedóniában állomásozó 1500 fős különleges egység „többezres” megerősítésének a lehetősége - a teljes egyetértés az esti órákban még ehhez is hiányzott a jelek szerint nem sikerült igazán előrelépni abban a kérdésben, hogy miként viszonyuljon a szövetség az elszakadásért küzdő Koszovói Felszabadítási Hadsereghez (UCK). Értesülések szerint lehetőségként merült fel egy Boszniához hasonló többéves rendezési terv felvázolása, amelyben a koszovói tartomány igen nagy fokú autonómiával „indulhatna”. A vitában felszólalók mindenesetre szorgalmazták, hogy a tagországok alakítsanak ki „egységes álláspontot” a UCK-val szemben, ami a megfigyelők szerint világosan jelezte annak felismerését, hogy önmagában a szerb oldalra gyakorolt nyomás nem elegendő a tartós rendezéshez. • (fóris) Háborút vív Maszhadov elnök és ellenzéke Összecsapások Csecsenföldön Súlyos összetűzések robbantak ki a Groznijtól alig 30 kilométerre fekvő Urusz-Martan városában az iszlám biztonsági minisztérium és a csecsen központi hatalommal, Aszlan Maszhadov elnökkel szembeszegülő fegyveres osztagok között - adta hírül az MTI. A csütörtök esti lövöldözéseknek számos sebesültje van az előzetes adatok szerint. A csecsen fegyveres testületeket felügyelő Turpal Atgerijev miniszterelnök-helyettes a grozniji televízióban elhangzott nyilatkozatában a csecsen polgárokat arra szólította fel, hogy adjanak meg minden támogatást a hatóságoknak, és szálljanak szembe az ellenzék alkotmányellenes cselekedeteivel. A csecsen veztő szerint Urusz-Martanban „államcsínyt” készítettek elő, és az összeesküvők nevei ismertek: szavai szerint Maszhadov elnök szövetségbe tömörült ellenzékéről van szó. Urusz-Martan az ellenzékiek „fellegvára”, s az iszlám radikális szárnyát képező - emberrablásokért és szélsőséges akciókért felelős - vahabitáknak is több támaszpontjuk van a városban. 1999. január 23., szombat Visszavonták az EBESZ-megbízott és ez ENSZ-szakértők kiutasítását Keveslik Milosevics engedményeit” (Folytatás az 1. oldalról) James Pardew, az amerikai elnök követe pedig a Milosevicscsel folytatott tárgyalások után kerek perec kijelentette, hogy a jugoszláv vezető hajthatatlan maradt, elutasította a főbb követeléseket. Milosevicscáfolja, hogy a szerbeknek bármiféle közük lett volna a racaki vérengzéshez, mondta Pardew. Clark tábornok, a NATO európai parancsnoka szerint a jugoszláv elnöknek tüstént eleget kell tennie a követeléseknek, a NATO-vezetés azon a véleményen van, hogy a katonai fenyegetést fenn kell tartani. Az amerikaiak a britekkel egyetértésben még ultimátumot intéznének Belgrádhoz, erővel vennék rá Milosevicset, hogy szüntesse be a támadásokat. Amerikai adatok szerint a különleges szerb rendőrségi alakulatok mintegy ezer tagja tért vissza Koszovóba, felrúgva ezzel a korábbi NATO-fenyegetéssel kicsikart megállapodást. A hadsereg alakulatai,s elhagyták a laktanyákat, az XVI. Belgrád szintén megszegi ígéretét. Követeljük, hogy a fegyveres erők létszámát állítja vissza a korábbi szintre Mondta Kenneth Bacon, a Pengon szóvivője, hangoztatva, hogy Washington kész erőt alkalmazni, hogy rákényszerítse Belgrádot ígéretének betartására. Az amerikaiakkal ellentétben az EU a koszovói kérdés „új megközelítését” kutatja. Az eddigi - amerikaiak irányította - politika nem hozott eredményt. Az „új megközelítés” elsősorban azt jelentené, hogy nemcsak Belgrádot szorongatják meg, hanem a koszovói albánokat is, hogy rákényszerítsék őket a szerb rendőrség és a hadsereg elleni támadásaik beszüntetésére. Ezzel szerintük kiegyensúlyozottabbá válna a nemzetközi közösség álláspontja. Washington ugyanis a szerb fél elsődleges felelősségéhez ragaszkodott a válság korábbi szakaszaiban is. (Az EU azonban annak lehetőségét is fontolgatja, hogy kitiltja a jugoszláv kormány tagjait az unió országaiból, ezzel válaszol Walker kiutasítására vagy Arbour aszszony, a hágai törvényszék főügyésze beutazásának megakadályozására.) A koszovói kérdéssel kapcsolatos nemzetközi ellentéteket példázza a duma elnökének kijelentése is, hogy Moszkvának felül kellene vizsgálnia a Jugoszlávia elleni fegyverembargót, ha már érkezik a fegyver az albánoknak. Oroszország számára egyébként elfogadhatatlan a BT-jóváhagyás nélküli NATO-akció. Londonban pénteken összeült a hathatalmi összekötő csoport, s Védrine francia külügyminiszter közlése szerint megállapodtak a rendezéshez szükséges további teendőkről. Míg a diplomaták üléseztek, a Foreign Office előtt mintegy száz albán tüntetett. (Sebestyén) Viliam Walker újságíróknak nyilatkozik a pristinai repülőtéren mti külföldi képszolgálata. * Szárnyas rakétákon „ülíti” KOSZOVÓBAN igazolódik a korszerűsíthető régi tétel: ahogyan a szuronyokkal, akként a szárnyas rakétákkal is sok mindent lehet csinálni, csak éppen „ülni” rajtuk képtelenség. A háború bízvást megnyerhető velük, ám a béke nem feltétlenül. Paradox módon e robotrepülőgépek korában is valószínűleg nélkülözhetetlenek lesznek a hajdani gránátosok harci eszközei: a NATO aligha kerülheti el, hogy ne csupán a levegőből tanítsa móresre a balkáni hadakozókat, hanem földi seregével válassza őket el egymástól. Ahogyan Boszniában is tette. Hogyne, büntetni bármikor képes a túlnyomó atlanti erő, s hát szó se róla, Koszovóban bőven akad - és mindkét oldalon - nemzetközi megtorlást indokló riasztó cselekedet. Nyilván az sem meglepő, ha némely világlapokban komolyan megpendítették, hátha maguk az albán gerillák csonkították meg a racaki tetemeket, ekként próbálván a szerbekre haragítani a NATO-t. A szeparatistáknak ugyanis elemi érdekük volna atlanti légicsapásokkal meggyengítetni a fölényben lévő reguláris csapatokat. Ha valamiért, elsősorban emiatt ódzkodnak a nyugati hatalmak bevetni a szárnyas rakétákat és vadászbombázókat, s velük óhatatlanul a koszovói front egyik oldalára kerülni. Ösztönzést adva éppen annak az albán törekvésnek, amit - végzetes balkáni, sőt európai precedenstől tartva - a NATO a legkevésbé sem óhajt támogatni. NÉGYSZÖGESÍTENI kellene a koszovói kört: az immár elalbánosodott szerb tartománynak kvázi, de nem teljes függetlenséget adni. Megtartva Jugoszlávia keretei között, de megadva az albánoknak az önkormányzás maximumát. Ehhez persze a Koszovóban megmaradt szerb szigeteket (és történelmi, vallási emlékhelyeket) is biztosítani kell, ami - miként Boszniában is - a felek ígéreteire immár nem bízható, oda atlanti békefenntartókat kell küldeni. S a koszovói eset mégiscsak különbözik a boszniaitól, hiszen ott a NATO figyelmeztető légicsapásai, a bosnyákok és horvátok katonai ereje együtt teremtettek kényszerhelyzetet a szerbek számára. Milosevicsnek akkor volt alibije a daytoni békekötésre. Némelyek ezért vetik fel, netán most éppen evégett ő maga is belekergetné a NATO-t valamilyen büntető hadműveletbe, hogy ismét lefedezhesse magát a szerb nacionalisták előtt. Milosevics utolsó pillanatban történő meghátrálásai az általa kezdeményezett - és valójában hatalma megőrzése végett kirobbantott - válságok szakadékának széléről immár legendásak, s az EBESZ-főmegbízottal folytatott sakkozása megint erről árulkodik. Ám egy jeles Balkán-szakértő a The New York Timesban lát egy másik magyarázatot is, hogy ezúttal a belgrádi vezér a NATO beavatkozásának kikényszerítésével próbálja megtartani - a számára láthatóan egyedül fontos tényezőt - a saját hatalmát. Mert Misha Glenny szerint a tartomány valójában már tarthatatlan is, meg teher is Belgrádnak, ám ezt persze nem lehet bevallani az éppen Milosevics által felszított nacionalista közhangulatban. S mert az ősi szerb földhöz ragaszkodókat még a hírhedett belgrádi taktikus sem képes becsapni, maradna számára a kibúvóerővel kényszerítették előbb újabb daytoni jellegű egyezkedésre, majd a kvázifüggetlenség megadására. Ami, valljuk meg, nem is volna butaság, mert e balkáni látszat fenntartásában Belgráddal együtt sokan volnának érdekeltek. ATLANTI ALIBIRE ugyanis többen tartanak igényt, s így a NATO koszovói „okkupációja” valószínűleg elkerülhetetlen. Az európai hatalmak láthatóan készek is rá, szokás szerint megint az amerikaiak vonakodnak katonáik odaküldésétől. Csak hát Washingtonnak most talán a korábbinál is inkább kell ügyelnie nemcsak Koszovó, hanem Moszkva „benntartására” is, az utóbbit a fantáziátlan nevű Összekötő Csoportban. Márpedig ha ez az állandósult nagyhatalmi Balkán-konferencia Bosznia esetében kibírt is egy-két atlanti erőbevetést, a jóval kétesebb koszovói helyzetben csínján kell bánni az ilyesmivel, hiszen senki sem kívánja bátorítani az albán szakadárokat, s ekként magának a NATO-nak is szüksége lenne megfelelő alibire. S a négyszögesíteni próbált koszovói kör ott zárul be, amikor az atlanti tábornokok és politikusok a légicsapást követő második lépést latolgatják: hogyan lehet, s lehet-e egyáltalán úgy meghátráltatni Milosevicset, még ha ő maga titokban vágyik is rá, hogy egyúttal ne segítsék elő ezzel a szeparatisták ügyét. S mivel Belgrádra amúgy még a boszniai békefenntartás okán is szükség van, ezúttal sem képes senki sem túllépni magán Milosevicsen, akiben pedig minden bajok okozóját látják. Őt a jelek szerint megint csak úgy lehet megverni, ha besorolják a győztesek közé. Avar János