Magyar Nemzet, 2002. december (65. évfolyam, 280-303. szám)

2002-12-16 / 292. szám

Magyar Nemzet • Kultúra 2002. december 16., hétfő Rovatvezető: Hegyi Zoltán Átmeneti vereséget szenvedtünk Gilbert de Greeve borúlátó gondolatai a Kodály Zoltán megálmodta zenei nevelés jövőjét illetően Százhúsz esztendővel ezelőtt e napon született Kodály Zoltán zeneszerző, népzenekutató, zenepedagógus, az egyetemes zene­kultúra kiemelkedő alakja. Zsenijének tudható be a korszakos felismerés, hogy az ifjúság zenei nevelése az emberi kultúra fej­lődésének egyik záloga. Szellemi örökségének ápolásáért az el­múlt évtizedekben sokan és rengeteget tettek. Egy ideje azonban veszélybe került a kodályi elveken nyugvó zeneoktatás jövője. Többek közt erről is kérdeztük Gilbert de Greeve-et, a Nemzet­közi Kodály Társaság elnökét. » Kálmán Gyöngyi_______________E­ lnök úr, elmesélné, hogyan is­merte meg a kodályi zenepeda­gógiát? - Belgiumban sokáig hiányzott a középfokú zeneművészeti oktatás, csak a felsőfokú képzést nyújtó kirá­lyi konzervatórium létezett. 1970- ben alapították meg az antwerpeni állami zeneakadémiát, melynek igazgatója lettem. Tapasztalatlan voltam ezen a területen, hiszen friss zongoraművészi diplomával tértem haza az Egyesült Államokból. A brüsszeli Erzsébet királyné verseny­elnöke, egykori professzorom meg­győzött arról, hogy az új iskola igaz­gatása rendkívüli lehetőség arra, hogy valami új dolog jöhessen létre a belgiumi zeneoktatásban. Rám bízták a feladatot, ámde nem tud­tam, hogyan kezdjek hozzá. És itt „robbant be” a mindennapjaimba Kodály Zoltán, akinek pedagógiai módszerét addig nem ismertem. Szülőhazámban rövid tájékozódás után rájöttem, hogy a gyerekek ze­nei nevelése egyáltalán nem a zené­ből indul ki. Különféle pedagógiai módszereket ajánlottak nekem be­vezetésre, köztük Kodályét. Ma­gyarországra jöttem, hogy saját sze­memmel győződjem meg az itt folyó gyakorlatról, eredményekről. Töb­bek között a Marczibányi téri iskola zeneóráit, illetve Sző­nyi Erzsébet ze­neakadémiai kurzusait tanulmá­nyoztam. A tapasztaltak alapján nyilvánvalóvá vált számomra, hogy a Kodály-programot úgy tudjuk el­indítani Belgium flamandlakta terü­letein, ha a zeneoktatásunkat fla­­mand népdalokra alapozzuk. Ösz­­szeválogattam egy fiatal oktatógár­dát, és 1972-től megkezdtük a Ko­­dály-módszeren alapuló, alapfokú zenei nevelést. - Milyen eredményeket értek el? - Hattól tizenkét éves korig öt­ször egy héten, napi fél órában folyt az ének-zene tanítás. Mi küldtük a zeneakadémiánkról az erre felké­szített tanárokat. Hat év múltán Sző­nyi Erzsébet megelégedéssel ál­lapította meg, hogy Magyarorszá­gon kívül Belgiumban sikerült a programot teljesen a kodályi elvek­nek megfelelően végigcsinálni. Má­sutt ugyanis angolra fordított ma­gyar népdalokat tanítottak. Kodály minden népnek a saját népdalkin­csét ajánlotta a zenei nevelés alap­jául. Háromszáz növendékkel kezdtünk, huszonnyolc év múltán, amikor felhagytam a zeneakadé­mia irányításával, négyezernél is több diákunk volt. Sajnos, az el­múlt évtizedben súlyos válságba került a zeneoktatásunk, ami azzal függ össze, hogy öt kormány váltot­ta egymást Belgiumban, és a költ­ségvetés gondjai az oktatásunkat is sújtják. Az itteni kollégáimtól tu­dom, hogy Magyarországon is ne­hézre fordult a helyzet. Annyi bizo­nyos, hogy a mi programunkból legalább tizenkétezren profitáltak két közép- és tíz általános iskolá­ban. Ez a szám jelentős, hiszen a ze­neoktatás még ma sem része az ál­talános iskolai tantervnek. Gyakran találkozom emberekkel, akik lel­kendezve mesélik, hogy a hodály­­osztályokba jártak. A legnagyobb jutalom, amikor elmondják, hogy bár nem zenészek lettek, rendsze­res koncertlátogatók, szabad ide­jükben kórusban énekelnek. - Mióta áll a Nemzetközi Kodály Társaság élén? - A hatodik Nemzetközi Kodály Szimpóziumot Fabiola királyné, Ko­dály nagy tisztelője védnökségével 1983-ban, Antwerpenben rendez­tük. Akkor választották az 1975- ben, Kecskeméten alapított társaság alelnökévé. Három és fél éve kértek fel elnöknek. - Mi ragadta meg önt a kodályi elvek közül a leginkább? - Az, hogy a Kodály-módszer mindig a zenéből indul ki, míg a többi a pedagógiai technikákból. Kodály azt tanította, azzal a hang­közzel kell kezdeni a zenetanítást, amely a leggyakoribb az illető nem­zet zenéjében. Ez nálunk, Belgium­ban is bevált, a gyerekeink azonnal pozitívan reagáltak. - Egy héttel ezelőtt a Magyar Ko­dály Társaság konferenciát rendezett Kodály Zoltán születésének évfordu­lója tiszteletére. E tanácskozáson ön is felszólalt, s előadásában aggodal­mának adott hangot... - Kodályt még ma is sokan félre­értik, módszerét a szolmizálással azonosítják. De erről szó sincs, egy egész filozófia áll a tanítása hátteré­ben. Azzal a gondolattal, hogy min­denki számára legyen hozzáférhető a muzsika, azzal, hogy elvei demok­ratikusak, nem tesz különbséget te­hetséges és nem tehetséges ember között, Kodály az egész emberiség kulturális fejlődéséért szállt síkra. Harmincöt évvel halála után mi, akik azonosultunk elveivel, szomo­rúan állapíthatjuk meg, hogy átme­neti vereséget szenvedtünk. Az énekórák gyakorisága, a minőségi tananyag tekintetében mindenkép­pen. Háttérbe szorult - még hazájá­ban is - az énekoktatás, ez pedig ha­marosan kihat a zenetanulásra is. Belgiumban már most észlelni, hogy csökkent az énekkarok, zene­karok száma. Az a kérdés, ki tu­­dunk-e jutni ebből a szorult helyzet­ből? Ehhez az érintettek, a tanárok és a muzsikusok azonnali összefo­gására van szükség. A magyar kor­mánynak be kell látnia, hogy egyete­mes érdekünk, hogy a más nemze­teknek példát mutató magyar ének­zene oktatás jelenlegi válsága meg­oldódjék. Magyarország komoly hírnevet szerzett az elmúlt évtize­dekben a kodályi elveken nyugvó zenei nevelésnek köszönhetően. A magyar modellt az egész világ isme­ri, páratlan eredményének tartja a szakképzett tanárokat, a bevált, ki­tűnő tananyagot, a tanórák közé be­épített, napi zenei gyakorlatot. Ez a modell persze élni fog tovább, csak esetleg nem itt, hanem Finnország­ban például, ahol jelentős anyagi ál­dozatot hoznak a zenei nevelés ügyéért. Kutatási eredmények iga­zolják, hogy azok a gyerekek, akik intenzív zenei nevelést kapnak, job­ban produkálnak a többi tárgyból is, szociálisan érettebbeknek bizonyul­nak, jobban kommunikálnak, mint a „normál” osztályban tanulók. - Mit kíván tenni az ügy érdeké­ben a társaság elnökeként? - Minden alkalmat megragadok, hogy felemeljem szavamat a magyar gondok ügyében. Ami a világméretű koordinálást illeti, a világ harmincöt országából való a tagságunk, tizen­hat nemzeti Kodály-társaság vagy -intézet működik Japántól Ameri­káig, Koreától Angliáig. A Kodály­­program tehát sokfelé elevenen él. Ámde minél távolabb megyünk a forrástól, annál nagyobb a veszélye annak, hogy valamelyest torzul a program. Itt jön a mi szerepünk, s mi folyamatosan tudatosítjuk a módszer alkalmazóiban, hogy saját zenei matérián kell alapulnia a jó ze­neoktatásnak. Tudjuk, hogy az ok­tatás színvonala világméretekben egyre lejjebb süllyed. A gyerekek ké­pességeit már-már csak egy bizo­nyos irányban fejlesztik. Háttérbe szorul az érzelmi nevelés, az ember­­formálás. De ki döntse el, hogy mi­lyen irányban fejlesztjük az embert? - ebben látom a legnagyobb ve­szélyforrást. Az oktatás olyan esz­köz, amellyel építhetjük, de akár szét is rombolhatjuk az emberi tár­sadalmat. E .Egész filozófia áll Kodály tanításának hátterében­ fotó: nagy Zoltán Rendezvények a zeneszerző születésnapján • Munkatársunktól._____________ K­ ecskeméten Kodály Zoltán szü­letésének 120. évfordulója al­kalmából ma 11 órakor megemléke­zés és koszorúzás lesz a vasútállo­másnál, a Kodály Zoltán téren. Esz­tergomban, a szabadidőközpontban 18 órakor emlékestet tartanak. Bu­dapesten a Zeneakadémia nagyter­mében 19.30 órakor kezdődik a KÓTA szervezésében az ünnepi díszhangverseny. Műsoron: Kodály kórusművei, szimfonikus zenekari darabjai és a Psalmus Hungaricus. Közreműködik a Magnificat Gyer­mekkar, a Cantemus Gyermekkar, a Bárdos Leánykar, a Pécsi Egyetemi Női Kar, a Honvéd Férfikar, a Pan­non Volán Rt. Bartók Béla Férfikara, a Budapesti Monteverdi Kórus, a Kecskeméti Pedagógus­ énekkar, a Pécsi Kamarakórus, a Nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem ve­gyes kara, a Győri Filharmonikusok és Wendler Attila. Fölszállott a páva,­ ­ Miklósi Anna___________________ A z elmúlt esztendőben különle­ges sorozatokat indított a Hun­garoton Records. Az egyik - a nagy magyar zeneművészeket bemuta­tó - széria, melynek több darabjáról szóltunk eddig, a másik a Janus, amely a zeneszerzők által több vál­tozatban is megkomponált műveket tartalmaz. Mindkét sorozatban nemrég jelent meg egy-egy Kodály­­lemez, minden bizonnyal az évfor­dulóra való külön figyelemmel. Ferencsik János, a legendás diri­gens portréját a szép archív felvéte­len mint Kodály-interpretátort is­merhetjük meg. A felcsendülő mű­vek: a Háry János szvitváltozata, részletek a Háry-daljátékból, a Ba­lettzene, a Marosszéki táncok és az album utolsó számaként elhangzó Galántai táncok. Kis magyar előadó­művészet-történet rejlik a koron­gon, hiszen a Ferencsikkel együtt­működő partnerek nem kevésbé hí­resek: Tiszay Magda, Palló Imre, Maleczky Oszkár. A közreműködő zenekar pedig nem más, mint a Fil­harmóniai Társaság Zenekara, melynek jó ideig elnök-karnagya volt - mellette több más tisztséget is ellátva természetesen, hiszen az Ál­lami Hangversenyzenekar történe­tének egy máig aranykornak tartott periódusában állt az együttes élén. A Kodály zeneszerzői életművében oly népszerű zenekari művek közül a Háry János kétféle feldolgozása ér­dekes felfedezésekre készteti a hall­gatót. A szvit ötlete valószínűleg Bartóktól származik, bemutatója néhány hónappal követte a színpadi mű premierjét. A két darab hangu­lata, mondanivalója, végső kicsen­gése merőben más. Mint Bónis Fe­renc zenetörténész egyik tanulmá­nyában rámutat, a szvit záródarab­ja, A császári udvar bevonulása de­rűs, ragyogó, katarzis nélküli, emel­kedett jelenet. A dalműben viszont ezután a szcéna után „érzékeljük a megrendülés okozta megtisztulás momentumát: csak itt következik a jellempróbáló választás a gazdagság és idegenség vagy a szegénység és otthon között”. A Janus-korongon a Marosszéki táncok, a Székely keserves és a Föl­szállott a páva témájának feldolgo­zásai hallhatók. A Marosszéki tán­cok zongorára és zenekarra készült verziói nagyjából egy időben kelet­keztek. Molnár Antal észrevétele szerint: „A színes zongorafogalma­zásból szinte önmaguktól lépnek ki a zenekari verzió hangszer-kombi­nációi és hangorgiái.” A zeneszerző műhelyét másként mutatja a Szé­kely keserves két, különböző válto­zata. A tizenhat évvel a zongoraver­zió után született vegyes kari művet Bárdos Lajos mutatta be az Éneklő ifjúság mozgalom első hangverse­nyén. Eltérő a strófák száma, külön­bözik a két darab dramaturgiája is. A Fölszállott a páva három alakban szólal meg. A férfikari változat­­ a legszikárabb, legmegrendítőbb­­ az első 1937-ből. Ezt követi a szelídebb, vegyes karra komponált kórusmű 1960-ból. A sort a variációs elveken nyugvó, színpompás zenekari válto­zat zárja. kultura@magyarnemzet.hu három változatbanBékés-tarhosi emlékkönyv Huszonöt esztendő dicsőséges krónikája . Munkatársunktól_____________ B­ékés-tarhoson 1946-47-ben megszületett Magyarország el­ső állami ének-zenei általános isko­lája. Az Énekiskola - amelyet Gulyás György álmodott meg - zeneszerető, fejlett erkölcsű, mélyen érző és gon­dolkodó embereket bocsátott út­nak - ámde felső utasításra 1954- ben egyik pillanatról a másikra be­zárták. Kodály Zoltán többször ellá­togatott Tarhosra, s elismerte a ze­nepedagógiai eredményeket. Az iskolaalapító Gulyás György a nagy kudarcot győzelemmé formál­ta át. Megalapította - többek kö­zött - a Debreceni Zeneművészeti Szakközépiskola leánykarát, a Ko­dály Kórust hivatásos együttessé alakította, életre hívta a Debreceni Nemzetközi Kórusversenyt, és Ferencsik János biztatására 1976- ban elindította a Békés-tarhosi Ze­nei Napok rendezvénysorozatát. Az azóta eltelt negyedszázad krónikája olvasható a Békés-tarhosi Zenei Napok - nyitott könyv 1976-tól című kötetben. Bemutatkoznak benne a rendezvények pillérei: a ba­ráti kör, a karvezetői mesterkurzus, a vonószenekari tábor, a szakközép­iskolai zongoraverseny, a nemzet­közi kürtkurzus, a fuvolakurzus, a Szép magyar beszéd tanári tovább­képző tanfolyam és a körösi nyári akadémia ének-zenei szekciója. A nagyszerű, példaértékű tarhosi múlt eleven tovább éléséről ad számot az emlékkönyv, benne sok-sok emlék­idézéssel, elbűvölő fotográfiákkal­­csoportképekkel. Magyar tehetség Fejtörőnk hétről hétre a magyar kultúra hatszor hat hírességének nevét rejti. Rejtvényünk soraiban öt rangos író nevét rejtettük el. Ha válaszában az írók keresztnevét írja a rejtvénybe, a biharugrai kőművesinasból lett író családnevét olvashatja. Trilógiája Talpalatnyi föld­emmel jelent meg. - ----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------­ Sütő..., Advent a Hargitán szerzője Németh..., Égető Eszter írója Szabó..., Debrecen cívis város írónője Vas..., jó stiliszta, regényeiben Jókait követi Romhányi..., rímei után Rímhányónak is nevezték­­ 1­51-292 |___________________________________________________________________________________________________________| Beküldendő az újságból kivágott, hat darab táblázat 2002. december 30-ig. Cím: 1091 Budapest, Üllői út 51. A borítékra írják rá Magyar tehetség - Fejtörő A megfejtők között hetente három nyereményutat sorsolunk ki. Az e heti nyertesek nevét december 31-i lapszámunkban olvashatják. A fődíj sorsolására 2003. január 31-én kerül sor. Fénymásolt megoldásokat nem fogadunk el. A játékon a Nemzet Kft. munkatársai nem vehetnek részt.

Next