Magyar Nemzet, 2005. január (68. évfolyam, 1-29. szám)

2005-01-29 / 27. szám

Nagy időket élnek a hazánkban állomásozó kínai vállalkozások: tavaly májusban belül kerültek az unió határain, az idei év első napján pedig a Kereskedelmi Világszervezet a vámtarifa eltörlésével felnyitott minden sorompót a távol-keleti import előtt. Ez az intézkedés akár a kegyelemdöfést jelentheti a hazai textilipar és -kereskedelem számára. Baiavány (t Y f) R fi y z élet, mármint a gazdasági élet szaka­datlan körforgása: a multik - termé­szetesen az európai multik is - az ol­csó munkaerő­ miatt Kínában gyár­­st­tatnak, a kínaiak pedig Európába hozzák eladni termékeiket. Ta­valy május óta Magyarország már nemcsak tízmilliós piacot, hanem Európa szélesre tárt «■Hb* kapuját is jelenti a kínaiak számára. Az egész kelet-közép-európai térségben hazán­kat tisztelte meg azzal a Mennyei Birodalom népe, hogy a legnagyobb számban - több tízezrével - telepedjen le. Magyarországot Európa Hongkongjának nevezik a kínaiak. Európa Hongkongja is telepíthet vállalatokat Kínába, aminek olyasmi a hatása, mintha nagy tál sze­­csuáni csirke fűszerezéséhez járulnánk hozzá egy szem pirospaprika-őrleménnyel. Viszont a sok ezer kínai cég, amely az elmúlt tizenöt év alatt vetette meg a lábát ha­zánkban, és évente körülbelül negyvenezer konténer ru­­hát-cipőt értékesít, jószerével átalakította az ország könnyűiparát és kereskedelmét. Alulmúlhatatlan áraikkal hamar legyőzték az ukrán és a lengyel feketekereskedőket éppúgy, mint a magyar ruházati ipart. S míg tavaly majdnem két és fél milliárd dollárnyi kínai termék áramlott hozzánk, a Szucsong tea hazája körülbelül százmillió dollár értékű árut fogad tő­lünk. Ezért kicsit vicces, mikor kétoldalú gazdasági kap­csolatokról beszélnek a híradások. Minden statisztika és adat bizony­talan a kínai terjeszkedéssel kapcsolatban. Nemcsak azért, mert az adatrögzítés nem képes követni a növeke­dést, hanem azért is, mert a migráció és az üzleti tevé­kenység jórészt a hatóságok elől rejtve zajlik, így - bár egyértelmű, hogy több tízezer kínai él nálunk, sőt egyes becslések szerint a százezret is jócskán meghaladja a szá­muk - a hatóságok csak mintegy hétezret tartanak nyil­ván. (Miközben a Magyarországon kiadott kínai újságok összpéldányszáma meghaladja a nyolcvanezret.) A Zeit című német liberális hetilap egy tavaly már­ciusi cikkében azt állítja: a magyarországi bevándorlás­sal egyenes arányban növekszik az illegális áru- és em­bercsempészet. Míg a budapesti rendőrség harmincezer kínait feltételez, a Scotland Yard ennek kétszeresét. A lap szerint gyakori, hogy a természetes okból vagy bűncse­lekmény áldozataként elhunyt kínaiak holtteste nyom­talanul eltűnik (kínai temető nincs), s a halottak útleve­lét újabb kínai bevándorlók kapják meg. Egyébként ez a szisztéma sokáig működött a New York-i Chinatown - ban, ahol hivatalosan senki sem halt meg évtizedeken keresztül. Gyakran előfordul, hogy ugyanazzal a biztosí­tási kártyával több kínai beteg gyógyíttatja magát - egyébként csak a legszükségesebb esetben, például lőtt vagy szúrt sebbel fordulnak orvoshoz. Az Országos Rendőr-főkapitányság adatai szerint évente két-három­­száz bűncselekményt követnek el kínaiak Magyarorszá­gon. Egy tavalyi kormányközi megállapodás keretében a rendőrség rövidesen külön részleget hoz létre kínai nyo­mozókkal. A Zett úgy tudja, Magyarországon hatezer-nyolcszáz­­huszonhét kínai céget jegyeztek be egyetlen év alatt. Az újság szerint Budapest csupán kiszolgálója Peking üzleti érdekeinek: a nagyhatalom nálunk próbálja ki, hogyan tud növekedni a kolónia gazdasági, politikai és kulturá­lis szempontból közép-európai környezetben. A ma­gyarországi kínaiak többsége úgynevezett huaquiao, vagyis olyan migráns, aki megtartva eredeti állampol­gárságát és identitását, tulajdonképpen az „anyatigris” oltalma alatt él. Budapest XV. kerületében, Újpalotán valóságos kínai negyed kezd kialakulni. Tavaly kínai általános iskola nyitt, ahol anyanyelvükön tanulhatnak a diákok; létesült egy buddhista templom is, és sorra nyílnak a kínai étter­mek. Itt található az Asia Center és a China Mart üzlet­­központ. A tervek szerint várható egy kínai kórház meg­építése is, ahol az ősi távol-keleti gyógymódokat alkal­mazzák. Ami azonban a legérdekesebb, az nem a popu­láció növekedése, hanem az, hogy Kína követhetetlen se­bességgel a saját szabályai szerint írja át a célországok gazdasági struktúráját. S ez a folyamat most alighanem új lendületet vesz. Az idei év első napja ugyanis történel­mi jelentőségű a világ könnyűiparában: a száznegyven­nyolc tagországot számláló Kereskedelmi Világszervezet (WTO) megszüntette a távol-keleti termékekkel szem- Egyoldalú gazdasági kapcsolatok kínai ruhanemű- és cipődömping Magyarországom Van keletre . A távol-keleti migráció és kereskedelem jórészt illegálisan zajlik. A magyar könnyűipar végveszélybe került Kivonuló áruházak Szabó Eszter Budapesten tavaly érezhetően csökkent a belvárosi ruházati és cipőüzletek forgalma. A szerény vásárlóerő problémáján túl a hazai nagyáruházak felvirágzását erősen akadályozzák a rohamosan terjedő kínai ruházati boltok is, melyek piaci részesedése az elmúlt években többszörösére nőtt. Jól példázza ezt a folyamatot, hogy az idén tovább folytatódott a nagy ruházati áruházláncokat érintő bezá­rási hullám: a La Halle, a Giacomelli, a Standa, a Debenhams és a Kleider Bauer áruházak bezárása után ebben a hónapban a Skála márkanév tulajdonosa, a Skála Divatház Rt. is úgy döntött: kivonul a mintegy háromszáz­­milliárd forintos magyar ruházati piacról, és vidéki áruházait kínai bérlőnek, információink szerint a Jin Wen Kft.-nek adja át. Somfai Róbert, a Skála áruházakat birtokló Capital Pénzügyi Tanácsadó Rt. egyik tulajdono­sa lapunk érdeklődésére kifejtette: a forgalomra vonatkozó számításaikat arra alapozták, hogy az Európai Unió­hoz történt csatlakozás után bővülni fog Magyarországon a ruhaipari forgalom, ám ez mégsem történt meg.­­ Az elmúlt három évben 3,8 milliárd forintos veszteséget halmoztak fel az áruházak, miközben másfél mil­liárd forint értékben hajtottunk végre beruházásokat - hangsúlyozta Somfai. Hozzátette: a kínai kereskedőcég úgy veszi át a vidéki áruházak működtetését, hogy kötelezettséget vállal a dolgozók, az árukészlet és a beren­dezések megtartására, valamint a kiskereskedelmi tevékenység folytatására. Somfai szerint az ózdi, gyöngyö­si, szolnoki és dunaújvárosi áruházakban, amelyeket a kínai cég már korábban átvett, folyamatos a tulajdono­si jelenlét, és­­ a dolgozói állomány nagy részének megtartása mellett - több esetben bővítéseket hajtott vég­re az új vezetés. A kínai kereskedővállalat jelenleg a kispesti, az újpesti és a nyíregyházi üzleteket veszi át, áp­rilis elsejétől történik meg a győri, székesfehérvári, miskolci és egri áruházak átadása, miközben a pécsi, sze­gedi és kecskeméti üzleteiket szeptember elsejétől üzemelteti az új társaság­­ben harminc éve fennálló vámtarifarendszert, amely miatt Peking eddig csak meghatározott mennyiségű ter­méket exportálhatott. Ezután már csak a kereslet szab ennek határt. Kereslet pedig - az alacsony árak miatt - van bőven: nemcsak a szerényebb jövedelmű volt szo­cialista országok, de a nyugati államok lakossága is ked­veli, pontosabban szidja, de veszi az egyelőre távolról sem csúcsminőségű kínai árucikkeket. A szabad versenyben - világszerte -minden szakértő a kínaiakra fogad. A keleti birodalom jelenleg a világ textil- és ruhaiparának huszonnyolc szá­zalékát tartja kézben, amiből több mint nyolcvanmil­­liárd dollár bevétele származik. Az új helyzet viszont sze­rény becslések szerint is három éven belül a világ ruha­piacának ötven százaléka fölött juttatja uralomra. És a nagy fal országát nem az Egyesült Államok vagy vala­mely híres ruha-, cipőmárkával büszkélkedő európai ál­lam követi majd a sorban, hanem India és Pakisztán­­ máris e két országban zakatol a föld összes fonal- és cér­nagyártó gépének negyede. A párizsi székhelyű Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) adatai szerint a fejlett or­szágokban az utóbbi néhány évben négymillió munka­hely szűnt meg a távol-keleti könnyűipari invázió miatt; amerikai becslések szerint harmincmillió további állás megszűnése várható. Görögország - ahol az összes munkaerő csaknem harminc százaléka dolgozik textil­üzemekben - a jövőben összbevétele tizenöt százaléká­tól búcsúzhat el. Az amerikai konfekcióipar gyakorlati­lag összeomlott a távol-keleti folyamatok hatására, s - akár az Európai Unió - várhatóan a luxustermékekre koncentrál majd, amelyeket természetesen Kínában fog gyártatni, hiszen az olcsó munkaerő lényegesen csök­kenti a költségeket. A kínai kormány keleti udvariassággal kivetett némi kiviteli vámot a ruházati cikkekre, de ez olyan kicsiny mértékű, hogy pusztán diplomáciai gesztusnak tekint­hető. Az EU hozott egy rendelkezést, miszerint az im­portőröknek engedélyért kell folyamodniuk a beszállí­tott áru tételes feltüntetésével. Az engedélyt automatiku­san és ingyen megkapják, de a célországok legalább ren­delkeznek majd valamiféle dokumentummal arról, mi és mennyi érkezik a Távol-Keletről. A Magyarországra tavaly beérkezett két és fél mil­liárd dollár értékű kínai árucikk a megelőző évek forgal­mához képest több mint kétszáz százalékos növekedést jelent. Közben­ a magyar konfekcióipar belföldi bevételei húsz százalékkal, a cipőiparéi harmincöt százalékkal zu­hantak. A cégek tucatjával küldik el dolgozóikat, és többségük azt fontolgatja, a nyugati országokhoz hason­lóan a Távol-Keletre telepítik a gyártást. Az ezredfordu­lón még több mint százezren dolgoztak az ágazatban - ma ez a szám már csak hetvennyolcezer. Az utóbbi két évben bezárt a körmendi, a beledi és a szombathelyi ci­pőgyár. Elbocsátották a bonyhádi és a martfűi munka­­vállalókat is, valamint az ajkai Shoe Maker Cipőipari Kft. dolgozóit. A Zalaegerszegi Ruhagyár Rt.-től hétszáz munkavállalót küldtek el. A Textilipari Műszaki és Tudományos Egyesület fő­titkára, dr. Máthé Csabáné úgy látja, a távol-keleti termé­kek alacsony ára csak részben magyarázható az olcsó munkaerővel és a hatalmas, az utóbbi években moderni­zált gyártókapacitással - az elsődleges ok az, hogy az áru nagy része feketén érkezik. A főtitkár abban reményke-Egyik amerikai cég kínai leányvállalata nem alkalmaz olyan munkavál­lalókat, akiknek több mint két tetoválásuk vagy fülbevalójuk van, akik­nek hosszú a hajuk, terhesek vagy rokonaik közt ügyvéd található - hívta fel a figyelmet nemrég a CAOD (Catholic Agency for Overseas Development) nevű emberjogi munkacsoport, amely szerint a fiatal nők kizsákmányolására is sok példa akad. Egyre több a hatalmas high­­tech üzem a Távol-Keleten, a kínai munkakultúra azonban sok szem­pontból még magán hordozza a Mao-diktatúra nyomait. Több jogvé­dő szervezet jelentette, hogy gyakori az egészségtelen környezetben végzett gyermekmunka. A rosszul sikerült termékekért bérlevonás vagy megszégyenítés a büntetés. Még a kilencvenes években is előfor­dult egyes gyárakban, hogy az alkalmazottak nem beszélhettek egy­mással, s havi bére egyötödét veszítette el az a munkás, aki munkaidő­ben több mint két alkalommal ment ki a mosdóba. Egy hsziameni evő­eszközgyárban a dolgozók negyede sérült vagy nyomorodon meg. 1993 novemberében nyolcvannégy munkás bennégett egy sencseni játékgyárban, mert nem volt menekülési útvonal. Az alacsony bérek többnyire csak az alapvető szükségleteket fedezik, a munkanélküli-se­gély pedig a fizetések egy - legfeljebb két - százaléka a­dik, hogy amerikai és török mintára az Európai Unióban is bevezetnek valamilyen óvintézkedést, ami, ha nem is állítja meg, de némiképp lassítja a kínai import növeke­désének ütemét - hogy a defenzívába szorult hazai könnyűipari vállalkozásoknak legyen idejük követni az eseményeket. Máthéné szerint a direkt versenyhelyzete­ket óvatosan el kell kerülni. Míg az olcsó távol-keleti áruk sokáig csak az alsóbb rétegek igényszintjét elégítették ki, ma már a középkategóriás cikkek is többnyire Kínában készülnek, és a színvonaluk folyamatosan emelkedik. Ezért vagy a luxusmárkák, vagy a speciális rendeltetésű termékek gyártása és forgalmazása jelenthet egérutat. Az ázsiai monstrum jelenléte kiélezte a honi cégek közötti versenyt. Csak a nagyobbaknak sike­rült talpon maradniuk, s Máthéné szerint nekik is csak az integráció jelent esélyt. A nagy vállalatok olcsóbban tudnak dolgozni, könnyebben képesek fejleszteni a tech­nológiát, és nagyobb a kapacitásuk, s a főtitkár szerint a legjobb az lenne, ha ezek a csoportosulások csatlakozná­nak az uniós textilipari tömbökhöz. Az egyik legsikeresebb hazai könnyűipari termék­forgalmazó cég, a százszázalékosan magyar érdekeltsé­gű Budmil Rt. vezérigazgatója, Hegedűs Vilmos szerint a kínai kereskedők tisztességtelen előnyhöz jutnak, mert az ő tevékenységükre nem terjed ki a hazai hatóságok fi­gyelme. A Budmil, amely több mint tizenkét évig főleg magyar bérmunkában készíttette termékeit, az utóbbi két-három évben áthelyezte ezt a tevékenységét a Távol- Keletre. Hegedűs Vilmos szerint ma már sem az ottani alapanyagok, sem a gyártás minősége nem marad alatta az európai színvonalnak. A cégvezető gyanúsnak érzi a gombamód szaporodó, alig látogatott kínai éttermek prosperitását is, és nehez­ményezi, hogy a feketekereskedelem - például a jórészt köztudottan illegális józsefvárosi piac - ellen az állam nem hoz intézkedéseket. Feltűnőnek érzi azt is, hogy a legforgalmasabb helyeken levő üzlethelyiségeket, áruhá­zakat - olyanokat, mint az egykori Centrum és Skála - rendszerint kínai kereskedők vásárolják fel és üzemelte­tik. Ha a kínaiak ugyanolyan feltételekkel indulnának a piaci versenyben, mint magyar kollégáik, a Budmil veze­tője szerint jócskán apadna az előnyük. A cég már fél év­vel ezelőtt írásban jelezte a kormánynak észrevételeit, de érdemi választ nem kapott. Is­­in­er Magazin ES 2005. január 29., szombat

Next