Magyar Nemzet, 2006. március (69. évfolyam, 59-88. szám)
2006-03-13 / 71. szám
kultura@magyarnemzet.hu A vizsolyi bibliától a magyar meseházig Berlin a szabad asszociációk városa. József Attilával szólva itt lehet csak igazán elvegyülni, ám annál nehezebben kiválni. Nehéz dolgunk van hát, ha át akarunk törni. Ebben igyekszik segíteni a németországi magyar kulturális évad. S ez csakis oly módon történhet, ha sajátosságainkat mutatjuk fel, és nem a globális áramlatokban sodródva akarunk kimagasodni. Kémn Katalin (Berlin)________ Gőzerővel indított az Ungarischer Akzent. Program program hátán, nyitóünnepség nyitóünnepség után. Reméljük, egy egész gyermeknemzedék szívéhez szól majd a Magyar meseévszak programsorozata, mely idén a berlini Collegium Hungaricum jóvoltából a Meseország - A német mesekultúra központja elnevezésű évi hagyományos seregszemléhez csatlakozik. Különös érzés fogta el a belépőt a Bundeskanzleramt (szövetségi kancellária) tekintélyt parancsoló, hipermodern üvegpalotájának előcsarnokában, amikor az impozáns falak között emelkedő sorokban egy seregnyi, sós perecet majszoló iskolás gyereket pillantott meg, akik, mint kiderült, a Magyar mesenapok nyitóünnepségére érkeztek. Bozóki András kulturális miniszter és németországi partnere, Bernd Neumann, valamint a Meseország-centrum igazgatónője, Mike Fischer beszéde után a Jánosi együttes fogta táncra a gyermeksereget, s talán azóta is ropják a magyar népitáncot. Gondoljuk meg, Berlin több mint száz helyszínén - középületekben éppúgy, mint kávéházakban vagy mesehajón - szólaltatják, illetve jelenítik meg a magyar népmeséket neves német előadóművészek. Miért nem szervezünk mi itthon ilyesfajta hagyományőrző rendezvényeket, mint amilyen május 5-12. között a berlini Spree folyó hullámait átszelő „Spree-hercegnő” nevű magyar mesehajó útja lesz, egyfajta magyar Loreley, mesevilágunk és népzenénk népszerűsítése végett? Restellhetnénk, ha a német gyerekek hamarabb ismerkednének meg kultúránk ősi történeteivel, legendáival, mint a mi csemetéink. Komolyabb hangvételt ütöttek meg a szónokok a csütörtök esti ünnepségen az Akademie der Künste látványosan ultramodern, új épületében, amikor is immár hivatalosan is megnyitották az Ungarischer Akzent másfél éves rendezvénysorozatát. Üdvözlőbeszédében Bozóki András a Bartók-emlékévet és az 1956-os forradalom félszáz éves jubileumát emelte ki mint a magyar kulturális évad két súlypontját, ami mellé aztán fölsorakoznak a művészeti ágak képviselőinek reprezentánsai, s adózunk egy másik magyar lángelme, Moholy-Nagy László emlékének is. Viszonzásul Bernd Neumann német kulturális miniszter köszöntötte a magyar évad megnyitását. Húsz évvel korábbi, társadalomfilozófiai, néhol pedig szociológiai, de mindenekelőtt privát élményekben fogant eszmecseréjét elevenítette föl ezek után Konrád György - aki a Berlini Művészeti Akadémia elnöke volt éveken át - és Karl Schlägel filozófus közép-európai közérzetünkről, melyet Versaille, Trianon, Teherán és Jalta oly gyászosan megszabott, s amit manapság a globalizmus is kétségekkel terhel meg. Az est második felében a német közönség előtt jól ismert Bartók-művet, A csodálatos mandarint ezúttal szokatlan, kétzongorás átiratban hallhattuk Mocsári Károly és Hernádi Ákos előadásában, amelyet M. Tóth Géza „mandarin” ihlette, animációs filmjének háttérvetítése kísért. Míg a zenei asszociációkat képi vibrációkra fordító animáció pergett a háttérben, a terem jobb oldali üvegfalán át másfajta fényjáték vonta magára a publikum figyelmét. A brandenburgi kapura s a mellette álló épületekre vetítve megkezdődött az ünnepi „fényfestés” a csillámlóan pilinkéző havazásban. Magyarországi képkockák jelentek meg a berlini homlokzatokon s az előttük fekvő Pariser Platz kövezetén. Ezen mintha hatalmas, stilizált turulmadár rajzolódott volna ki, folklórmotívumokkal ékített, színes szövésű szárnyakkal (Berkesi Dóra és Kozma Péter munkája). A közeli magyar nagykövetségen az évad és a nemzeti ünnep tiszteletére fogadást adott Peisch Sándor nagykövet: a fogadás a göttingeni, ritka magyar kódexkincsekből nyíló lenyűgöző kiállítás avatásául is szolgált, ami az első magyar bibliafordításoktól megannyi, becses történelmi kéziratig vonultatta fel múltunk tanúságának dokumentumait, melyeket a világhírű göttingeni egyetemi könyvtár drága pénzért már akkor, századokkal ezelőtt beszerzett. A Collegium Hungaricum legbecsesebb rendezvényében gyönyörködhettünk. MAGYAR PULITZER-DÍJAK. Vasárnap Budapesten a Joseph Pulitzer Emlékdíj Alapítvány kuratóriuma 16. alkalommal adta át elismeréseit Publicisztika kategóriában Uj Péter, az Index internetes portál főszerkesztője, a Népszabadság külső munkatársa és Fehér Béla (balra), a Magyar Nemzet Hétvégi Magazinjának szerkesztője, a Magyar zsebtükör sorozat írója kapott díjat fotó: nagy béla 2006. március 13., hétfő Kultúra - Magazini 15 Rovatvezető: Dippold Pál Ahol a város lelke és Évfordulós kiállítás nyílt a Gödöllői Városi Múzeumban Egy nagyközség várossá válása minden bizonnyal távlatokat nyit a fejlődés előtt - így volt ez Gödöllővel is 1966. január elsején, gondolhatnánk, akkor, amikor nyolcvan év falusi lét után ismét város lett a királyok és kormányzók gyönyörűséges nyaralóhelye. 1763-ban Grassalkovich Antal jóvoltából ugyan egyszer már mezővárosi rangot kapott a település, ám ezt a címet a kiegyezés idején elvesztette, és csak 1966-ban kapta vissza. A Gödöllői Városi Múzeum szombat óta elegáns és szellemes kiállítással köszönti a negyvenéves várost. Farkas Adrrint.____________ sok az a kérdés, valóban jól járt-e Gödöllő azzal, hogy város lett? Abból a szempontból minden bizonnyal igen, hogy megsokszorozódott a lakosság, számos ipari létesítmény létesült, iskolák, áruházak, megszámlálhatatlanul sok lakás és új házak épültek, s Gödöllő egyetemi és iskolaváros lett. A rendszerváltozás után, amikor a kastély visszanyerte az eredeti pompáját, és útjára indult a Szabadság napja rendezvénysorozat, Gödöllő kétségtelenül a nemzeti újjászületés egyik szimbólumává vált. Csakhogy: emlékszik-e arra bárki is a gyermekkorából, hogy milyen nagyszerű csatornahálózat épült ki, micsoda pompás akciókkal csábított a Skála-Coop, s fontos-e, hogy hány újszülöttnek rendezett névadó ünnepséget a városi tanács? Valószínűleg nem. Az embereknek kertek, házak, szomszédok, utcabéli játszótársak jelentik a gyermekkort. Ezeket az apró, sajátos kis világokat rombolta szét az elmúlt negyven év Gödöllőn. A városi lét első húsz éve alatt ugyanis Gödöllő gyakorlatilag a földdel vált egyenlővé. Csodálatos villák, a magyar szecesszió megismételhetetlen csodái, bájosan ütött-kopott barokk épületecskék, cigányzenés kisvendéglők, verandás polgárházak, a két világháború között épült elegáns középületek, kovácsoltvas lámpák, öreg fasorok, évszázados kertek helyére égbe nyúló lakótelepek, embertelen léptékű kibetonozott terek, kocka alakú pártházak épültek. Azt mesélik, a Szent János utcában volt, aki felakasztotta magát, amikor eldózerolták a házat, amit az apja a két kezével épített. A kiállítás rendezője, a Gödöllői Városi Múzeum igazgatónője, G. Merva Mária a tőle megszokott elegáns nagyvonalúsággal rendezte be az évfordulós kiállítást: összegyűjtötte a városi lét apró emlékeit a középületek tábláitól a hivatalos okiratokon és a gödöllői újságok cikkein át a több száz fényképig. Ez történt a rendszerváltozás előtt Gödöllőn - mutatják a képek -, és ez történt utána. Ezek az emberek döntöttek egykor - mutatják a képek -, és ezek most. Az első látogatók persze boldog izgalommal vitatták, hogy ez vagy az a ház melyik utcában volt, ki lakott ott, mi lett vele, van-e unokája, kinek a gyereke szaval az április negyediki ünnepségen, meglett-e a magyar vizsla, aki 1973 szeptemberében veszett el a Szabadság útról, és gazdái apróhirdetésben ígértek nagy jutalmat a megtalálónak? A város lelke mégiscsak az emberekben lakik: a Remsey fivérekben, akik az egyik régi fényképen egy fűvel benőtt úton jönnek felénk, s közben valamit lelkesen magyaráznak. Ebben a városban ők jelentik a múltat és a jövőt. Egy másik képen Fényi Ottó atya, a bölcs és szent premontrei rendfőnök megy sietve, olyan a hófehér reverendája, mintha ragyogna. Máshol Habsburg Ottót veszik körbe a gödöllőiek, és ő feléjük nyújtja a kezét a dzsembori évfordulóján készült képen, pedig Sinkovits Imre ragyogó arccal mesél a körülötte állóknak. Ezek az arcok mutatják, milyen az igazi Gödöllő, ahol nem csak a kastély elbűvölő: érdemes végignézni az egész városi múzeumot, benne a művésztelep varázslatos munkáival, végigmenni a Kőrösfői utcán, ami megőrizte a város régi hangulatát, sétálni kell egyet az Erzsébet parkban, az egyetem környékén, Máriabesnyőn, és akkor senkiben sem marad kétség afelől, hogy ez valóban a világ egyik legvarázslatosabb helye. A rendszerváltozás után Gödöllő a nemzeti újjászületés egyik szimbólumává vált FOTÓ: BURGER ZSOLT A lokálpatrióta műbarát Szentendrei művészek képei S. Nagy János gyűjteményéből __P.Szabó Ernő_______________ Látkép Szentendréről a szigetről nézve, Látkép a Szamár-hegygyel, Szentendrei dombok - akár topografikus alapon szerkesztett képes városi album is készíthető lenne azoknak a festményeknek a reprodukcióiból, amelyek S. Nagy János műgyűjteményének gerincét alkotják. A Kassák Lajos Múzeumban rendezett tárlaton a Hangulatos utcák, a város emblémájává vált templomtornyok, a Pilis hegyoldalai, a Duna mindent megkettőző, szüntelenül megmásító és mégis megőrző víztükre jelenik meg jó néhány vásznon, mások viszont azt érzékeltetik, hogy, milyen tágas az a világ, amelyet a szentendrei művésztelep létrehozói - Réti István festőművész növendékei - a magukénak mondhattak a nagybányai piktúra örökségéről az egyetemes tradíciókat közvetítő római iskolán át a modern franciás törekvésekig. Szentendréről szól a kiváló magángyűjteményből rendezett kiállítás, magáról a városról, amelyet a gyűjtő legalább olyan jól ismer - hiszen gyermekkora óta itt él - mint a művészek, akiket a látvány inspirált, ám emellett a szentendrei festészet történetéről is. A panoráma nem teljes, hiszen néhány nevet - Vajda Lajosét, Korniss Dezsőét és másokét - hiába keresünk. Nyilvánvalóan megfizethetetlennek bizonyultak már műveik a műbarát számára, aki nem a hőskorban, az ötvenes-hatvanas években kezdett gyűjteni, amikor még fillérekért lehetett remekművekhez jutni, hanem csak a hetvenes évek végén. A névsor azonban így is tekintélyt parancsoló: Bánovszky Miklóstól kezdve Deim Pálon, Kántor Jenőn át Rozgonyi Lászlóig, és a művek kvalitása sem okoz csalódást a tárlat látogatójának. Vannak olyan főművek, mondhatni múzeumi darabok is a kollekcióban, mint amilyen Jeges Ernő Festőművészek modellel című, 1928-30 körül festett kompozíciója, így teljes a kép, valóban: a művészek, a modell és a táj, amelyben megjelennek. Hogy még teljesebb legyen, odaképzelhetjük az alakok mellé a lokálpatrióta gyűjtőt is. Rozgonyi László: Önarckép sállal Hogyan lettem templomépítő? A HAP Galériában (Budapest II., Margit krt. 24.) holnap este hatkor nyitja meg Konok Tamás festőművész Sándy Gyula (1868-1953) emlékkiállítását. A tárlaton Bibó István művészettörténész mutatja be a művész Hogyan lettem és hogyan voltam templomépítő, -tervező és művezető építész? című könyvét (P. Z.) Noel Ö. Gábor emlékkiállítása A kecskeméti Erdei Ferenc Művelődési Központ és Művészeti Iskola (Kecskemét, Deák Ferenc tér 1.) a Kecskeméti Tavaszi Fesztivál részeként rendezi meg Noel Ö. Gábor emlékkiállítását. A tárlatot holnap délután öt órakor P. Szabó Ernő művészettörténész, lapunk munkatársa nyitja meg. (P. Z.) Emléktábla Karczag Györgynek Madarász Imre irodalomtörténész avatja fel március 15-én, délelőtt 10 órakor Karczag György író emléktábláját a fővárosi Szent István körút 16. szám alatti ház falán. (P. Z.) Hordópüfösék a Szigeten Az idei Sziget Fesztiválon - augusztus 9. és 16. között - a szervezők közlése szerint már biztosan fellép a Radiohead, Robert Plant, a Franz Ferdinand, a Sick Of It All, a Ministry, Natacha Atlas, valamint az olasz Enzo Avitabile és „hordópüfölő” zenekara. (N. M.) Organikus művészet Kortárs magyar művészek csoportos tárlata látható a Várnegyed Galériában (Budapest, Batthyány u. 67.). A bemutató április 5-ig tekinthető meg, vasárnap és hétfő kivételével. (A. A.) Tardi Sándor tárlata Lapunk grafikus munkatársa, Tardi Sándor kiállítását holnap délután 5 órakor nyitja meg Koltay Gábor filmrendező a Magyarok Házában (Bp. V. Semmelweis u. 1-3.). A képek április 7-ig, hétköznap 10-től 18 óráig tekinthetők meg. (L. E.) A Budapest Film Rt. megbízása alapján a CineReal Kft. nyilvános pályázatot hirdet TOLDI mozi (Budapest, V. ker., Bajcsy-Zsilinszky u. 36-38.) ART-MOZIKÉNT történő üzemeltetésére bérleti jogviszony keretében. A pályázat beadásának határideje: 2006. április 28., 12 óra A pályázati anyag átvehető a CineReal Kft. irodájában 10 000 Ft + áfa összegű regisztrációs díj ellenében. (1027 Budapest, Horvát utca 14-24. B recepció, VIII. emelet) St.____________________