Magyar Nemzet, 2009. január (72. évfolyam, 1-30. szám)
2009-01-31 / 30. szám
34Magyar Nemzet Magazin 2009. január 31., szombat Horváth Attila a dalszövegírásról és a kézszorításokról Sorok közt közel egy időben a beat és pop-rock hazai térhódításával a szövegírás jócskán felértékelődött. Az úttörők - Bródy János és Sztevanovity Dusán - nyomdokain szinte azonnal megjelent a következő generáció, hogy új, nem kevésbé lázadó életérzés közvetítésével helyet követeljen magának a lassan formálódó zenei világban. Horváth Attila a magyar rockköltészet egyik ikonja; munkásságának kezdete egybeesik a műfaj születésével. Ugyan fedezte fel magában egy húszas éveinek elején járó fiatalember a rockköltészet iránti érzékét, mely 1972-ben a Taurus együttes dalszövegeiben kezdett kibontakozni? - Amikor zenélni kezdtem, a hatvanas évek közepén, még rockzene sem létezett, a rockköltészet fogalma pedig még annál is jóval később jelent meg. Amatőr beatzenekarban basszusgitároztam, énekeltem, programunk nagy része már akkor is saját dalokból állt. Korábban verseket írtam - nem túl jókat így természetes volt, hogy a dalaink szövegét én írjam. Rájöttem hamar, hogy ez számomra is, mások számára is több élményt tud nyújtani, ezért a versírást már nem is folytattam. Felismertem, hogy rám jó hatással volt az a kötöttség, amellyel a zene kordában tartotta az egyébként elég fegyelmezetlen, mindenféle korlátok nélkül áradó sorokat. Ehhez viszont jó iskola volt a költészetből már ismert időmértékes versformák korábbi próbálgatása. - Akkoriban külön bizottság igyekezett fogást találni a - különösen a beat-, rockzenekarok által írott - dalszövegeken. A nem tetsző részeket irgalmatlanul átíratták. - Igen, az úgynevezett Táncdal- és Sanzonbizottságról beszélünk, amelyik elsősorban politikai szempontok szerint vizsgálta a leírt sorokat. Sok bajom nem volt velük, több okból. Bródy János már viszonylag korán kitalálta, hogyan kell túljárni az eszükön a magyar költészetben nagy hagyományokra visszatekintő virágénekek, illetve az allegorikus megfogalmazások feltámasztásával, modernizálásával. A magyar olvasók, hallgatók természetes adottsága volt mindig is felfedezni a ki nem mondott tartalmakat a sorok között - mi pedig megtanultunk a „sorok közt” írni. Ugyanakkor a bizottság összetétele vegyes képet mutatott. Aki partvonalon került oda, nem értette az elrejtett gondolatokat. Aki pedig értette, mert maga is alkotóművész volt, kevés kivételtől eltekintve, nem hívta fel az elvtársak figyelmét, így komoly problémát azok jelentettek, akiket egyéb okokból eleve tiltani akartak, illetve akik - különféle megfontolásokból - tudatosan vállalták a faltörő kos szerepét. A hetvenes évek közepén már inkább gittegyletté vált ez a bizottság, igazi döntési szerepet a rádió, a televízió, majd leginkább a lemezgyár játszott. Az ott jelentkező - akár politikai, akár üzleti - „magasabb” érdekek egy pillanat alatt írták felül a bizottság döntéseit. Amikor a szövegekre már Romhányi József, Baranyi Ferenc, majd Fodor Ákos „felügyelt”, az ő hozzáállásuknak köszönhetően erősen megváltozott a helyzet. Nekik már eszük ágában sem volt a cenzor szerepét játszani, sokkal inkább segíteni akartak, mint gátolni. Erről talán soha nem beszéltünk, mindig a negatív általánosítások kaptak hangot. Másfelől kicsit továbbfejlesztettem a gondolatok elhallgatásának technikáját is. Egy lemez megírásakor néhány szövegbe eleve beleírtam sorokat, amelyeket magam sem gondoltam komolyan, csak azért nyújtottam be a nem igazi változatokat a bizottsághoz, mert tudtam, hogy azokra a sorokra ráharapnak. Azután, amikor nagy dörgedelmesen kikeltek a mondatok ellen, nem vitatkoztam. Azt mondtam, rendben, igazuk van, belátom, átírom. És akkor bemutattam azt a szöveget, amelyet eredetileg írtam. Azonnal szent lett a béke. Később Fodor Ákossal - akit a mai napig szeretek és tisztelek költői munkásságáért, valamint mindenkori tisztességéért - jókat nevettünk ezeken az „ügyeken”. - Felsorolni is sok, hogy a már említett Taurustól a Piramison keresztül Charlie-ig, Kern Andrásig vagy Koncz Zsuzsáig ki mindenkinek a lemezén szerepel szövegíróként. Hogyan tudja testre szabni e különböző stílusú, életfelfogású előadóművészek számára írt verseket? - Csak olyan előadókkal dolgozom, akikkel szakmai és emberi szempontok alapján is tudok közösséget vállalni. Nem kell, hogy közeli barátok legyünk, nem kell, hogy azonos módon lássuk a világot, kell viszont, hogy legyenek közös élményeink - még ha azokat nem is együtt éltük meg, legyenek találkozási pontok. Azután megírom az én élményeimből, történeteimből, gondolataimból, érzéseimből azokat, amelyekben el tudom mondani hasonlóságainkat. Attól lesz mindez hiteles, hogy birtokomban van az a képesség, amely az írók, drámaírók sajátja: minden szereplőjük bőrében ők vannak, otthon vannak. - Köztudott önről, hogy semmilyen politikai párthoz, ideológiához nem kötődik. Véleménye azonban nagyon is van a minket körülvevő világról, társadalmi folyamatokról. Dalszövegeiben gyakorta hivatkozik Istenre, találkozhatunk közvetett biblikus utalásokkal. Határozott véleményem, hogy az alkotó embernek sokkal nagyobb távlatokban kell gondolkodnia, mint a különböző ideológiai rendszereket képviselő bürokratikus alakulatoknak. Beszéljünk akár pártokról, akár egyházakról, akár gazdasági vagy más - érdekközösségekről. Természetesen tiszteletben tartom, ha bármely alkotó ezt nem így gondolja - csak ebben az esetben a saját mozgásterét szűkíti, a saját függetlenségét adja fel. Nem ítélem el, aki ezt teszi, de én magam nem szeretném. Ennek is van természetesen kockázata. Egyedül maradok, sehová sem tartozom, magányosan fogok elmenni. Utána nagyon sokan hozzájuk tartozónak fognak mondani - sajnos ismerem a folyamatot, többszörösen is. - Munkássága huszonöt éves jubileumára könyv alakban megjelent dalszövegeinek gyűjteménye. Nemrégiben négy CD-ből álló gyűjteményes hangzóanyag került a boltokba, összefoglalva az elmúlt harminchat év művészi pályáját. Úgy érzi, megfelelő elismerésben részesítik alkotói tevékenysége alapján? - Most már néha igen. Igaz, meg is dolgoztam érte úgy, hogy soha nem ezért dolgoztam. Mindaz, amit említett - meg még sok más elismerés -, roppant megtisztelő, de a legfelemelőbb érzés mindig az, amikor egy lemez vagy koncert után valaki ismeretlenül odalép hozzám, hogy kezet szorítson vagy egy pillanatra átöleljen. Az egyiket mindig látom a polcomon, a másikat magamban érzöm mindig és mindenhol. M Hegedűs István_________________,____________ _ MIDEM: Oroszország volt a házigazda Egy kiállítás hangjai ti B n R S k M Y T 7. S o I T z idén sem maradtak távol a szupersztárok a / l| Cannes-ban múlt héten megrendezett zenei h'' világtalálkozóról, a MIDEM-ről. Csak hogy a JL A,legismertebbeket említsük: a fesztiválon feltűnt Beyonce, Pink, Rihanna és Jamie Cullum is. A MIDEM-fesztivál nyitóestéjének szervezését és vendéglátását minden évben egy ország vállalja magára. Ezt a hálás feladatot az idén Oroszország kapta. Bár az ilyen partiknak a költségvetése az egekbe rúg, cserébe a szervező ország számos új művészét mutathatja be élő koncertekkel a zenei világ vezetőinek. Részben a hanyatló lemezipar, részben a globális gazdasági válság miatt az idei MIDEM-re negyven százalékkal kevesebb kiállító és látogató érkezett, mint tavaly. Ettől függetlenül óriási volt a nyüzsgés: a jelenlévők igyekeztek minél jobban kihasználni a vásár kínálta lehetőségeket. Legtöbben az általuk képviselt zenekarokat/zenéket próbálták eladni, a legkülönbözőbb zenei műfajokat felvonultatva. A zenekarok általában kisebb kiadókat keresnek, a kiadók pedig a globális vállalatokat vagy a disztribúciós láncokat. A komolyabb és hosszabb megbeszélésekhez rendelkezésre álltak az ingyen használható privát tárgyalószobák, persze ha volt éppen szabad hely. A zeneiparban erősen érezhető az angol dominancia, ez a MIDEM-en sem volt másképp. A kiállítók majd egyharmada az Egyesült Királyságból érkezett; a legnagyobb tömeg is ennél a standnál volt, annak ellenére, hogy zenei kínálatuk messze elmaradt a lényegesen többet sejtető külső megjelenésüktől. Kiállítói praktika: ha egy kiállító a standját igazán látogatottá szeretné tenni, akkor állítson fel egy ivóvíz-adagoló automatát, hiszen a büfében 2,5 euróba került egy pohár ásványvíz, azaz ingyenvíz esetén nem marad el a siker! Magyarországot egyetlen kiállító képviselte: a főleg klasszikus zenével foglalkozó Hungaroton Records. Standjuk arculata erősen letisztult, mondhatni, puritán formára sikeredett. A leglátványosabb viszont a lengyel kiállítás volt: megpróbáltak kitenni magukért. A MidemNet - afféle webes „Ki kicsoda” könyv - segítségével a vásáron meg lehetett találni a résztvevőket, és akár személyes üzeneteket küldeni számukra. Sokan nem tudták vagy nem akarták megfizetni a drága belépőt - több mint 800 euróba került -, így a kongresszusi központtal szemben lévő kávézók zsúfolásig megteltek kisebb kiadók és előadók képviselőivel. Ugyanitt, a cannes-i Théátre Debussyben volt a zenei kiadók egyik legfontosabb díjának átadása. Az év művészének Philippe Jaroussky kontratenort és Julia Fischer hegedűművészt választották. A MIDEM Classical Awards régi zene kategóriában a Monteverdi - Quinto Libro dei Madrigali című album nyert, amelyen a La Venetiana együttes hallható a Glossa kiadó lemezén. Barokk zene kategóriában a Carestini - The Story of a Castrato című album lett az első. A Virgin lemezkiadó gondozásában megjelent CD-n többek között az év művésze, Philippe Jaroussky is hallható. A vokális zenék között egy Schubert-album lett a legjobb. A Die schöne Müllerin dalciklus a Challenge Recordsnál jelent meg Christoph Prégardien és Michael Gees közreműködésével. A szólóhangszeres kategóriában a Sony által kiadott Bach-album győzedelmeskedett, amelyen Murray Perahia játszik. A kamarazene kategóriában a Pavel Haas Quartet előadását értékelte a legjobbnak a zsűri. A Supraphon kiadó lemezén Janácek és Haas művei csendülnek fel. Az operalemezek közül a Janácek: The Excursions of Mr. Broucek című nyert, a DVD-k között az Adams - Doctor Atomic bizonyult a legjobbnak. A historikus kategóriában a Fritz Busch & The Staatskapelle Dresden (Profil), a versenyművek közül Handel orgonaversenyeinek felvétele érte el a legjobb eredményt (Harmonia Mundi, USA). A kórusművek között szintén egy Handel-kompozíció, a Messiás felvétele lett a legjobb (Coro). Bár a kortárs zenei kategória döntősei közé bekerült a BMC Records Kurtág 80 című dupla albuma, a legfényesebb díjat nem sikerült elhozni. A Saariaho - Notes on Light, Orion, Mirage című lemez nyert végül, amelyen az Orchestre de Paris-t Christoph Eschenbach vezényli az Ondine kiadványán. A szimfonikus művek között Mozart-szimfóniák felvételei nyertek (Linn Records), a first recording kategóriában az Artis Quartett Wien Egon Wellesz-lemeze (Nimbus Records). A DVD-koncertfelvételek között Mahler III. szimfóniájának a Claudio Abbado vezényelte Lucerne Festival Orchestra lemeze (EuroArts), a DVD-dokumentumfilmek között pedig a Herbert von Karajanról szóló korong lett a legjobb (Arthaus Musik). A zsűri különdíját Michael Korstick Beethoven-lemeze kapta, az életműdíjat Carlo Bergonzi vehette át, a fiatal művészek között pedig Adam Walker bizonyult a legjobbnak. FOTO: AFP-VALERY HACHE Látogató a cannes-i MIDEM-fesztivál egyik standja előtt. Részben a hanyatló lemezipar, részben a pénzügyi válság miatt az idén a tavalyinál negyven százalékkal kevesebb érdeklődő és kiállító érkezett