Magyar Nemzet, 2009. március (72. évfolyam, 60-89. szám)
2009-03-13 / 71. szám
filfjje , Kő András Történelmi mélyrepülésben a forint - olvashatjuk. Pedig valamikor - igaz, a középkorban - a leghíresebb aranyérmék közé tartozott. Hétszázötvenhét évvel ezelőtt, pontosabban 1252-ben született meg a forint szó. Akkor még latinul járta: florinus, vagy olaszul: florino. Tudniillik Olaszországból indult világjáró útjára. Firenze új állami berendezkedése során, a demokrácia megvalósulásával került az új aranypénz forgalomba. Kettős okból illette meg a florinus, florino név. Firenze - az ókorban Florentia (a virágok városa) - az Arno folyó völgyének legszebb dísze volt, azonkívül az új aranypénzt a Firenzei Köztársaság liliomos aranypajzsa díszítette. Károly Róbert volt az első, aki firenzei mintára magyar aranyforintot veretett. Forint szavunkat árnyként követte az infláció. Ennek a szónak az eredete az Egyesült Államok polgárháborújához kötődik (1861-65), amely annyi pénzt emésztett fel, hogy a fedezetlen dollárbankjegyek állománya soha nem sejtett mértékben duzzadt meg. A papírpénzszaporulat az amerikai közgazdasági irodalomban az infláció nevet kapta. A szakírók itt is a latin nyelvből vették át a nevet. A latinban tudniillik a flare annyit jelent, hogy fújni, az in annyit tesz bele, ezért a latinok inflatiónak neveztek mindenféle fújtatást. De mást is jelöltek vele. Valahányszor azt látták, hogy valami megdagad, bővül, tágul, úgy képzelték: valamiféle emberi, isteni vagy ördögi lény - levegőt fújtat bele. Az amerikai nemzetgazdaság tehát a latin nyelv szellemében járt el, amikor az infláció szót a mai értelemben használta. Maradjunk továbbra is múltban, és lássuk, hogy a forint 1946-os bevezetését milyen gondolatok kísérték. Az új fizetőeszköz előestéjén Vajda Ernő székesfővárosi pénzügyi igazgató így kezdte rádiós jegyzetét: „Augusztus elsején új pénzt kapunk, új és remélhetőleg boldogabb korszak kezdődik, de a forint bevezetése, mely pénzügyi és gazdasági életünk stabilizálódásának alapja kell hogy legyen, csak akkor biztosítja a tartós és tökéletes sikert, ha jól fogunk adózni, amihez szükséges az adómorál megjavítása.” És így fejezte be: „Nem szabad még egyszer odajutnunk, hogy Magyarországon, az agrárállamban félmillió pengőbe kerüljön egy cső kukorica, és érés idején hatmillióba egy kiló alma. Szabad országban boldog, megelégedett embereket akarunk látni. Szép, dolgos, de gond nélküli életet kívánunk mindenkinek. Ez a meggyalázott, kirabolt magyar föld még mindig oly pompás, bőséges, hogy nem szabad éhezni rajta senkinek.” Augusztus 10-én Harsány Péter közellátási tanácsos állt a mikrofon elé. A forint és a közellátás című jegyzetében többek között arról beszélt, hogy a forint stabilizációját - függetlenül az elsőrendű fedezettől - az óriási árukínálat adja. A szabadpiaci árukínálat mellett a közellátás négymillió-háromszázezer ellátatlan lakosnak kielégítő mennyiségű hatósági élelmiszert biztosít. Egyben felhívta a háziasszonyok figyelmét, hogy a megújult gazdasági helyzet minden korábbinál nagyobb takarékosságot is követel! „Az inflációtébolyda után - folytatta Harsányi - meg kell szoknunk pénzünk beosztását, meg kell tanulnunk, hogy az holnap is ugyanannyit ér, mint ma...” A forint megjelenésekor tízforintos címleteket hoztak forgalomba. Csak később kezdtek gyártani száz-, illetve húszforintosokat. 1946-ban ma már megmosolyogtató, elenyészően kevés, tízmillió forintnyi pénzt bocsátott a Magyar Nemzeti Bank a gazdaság rendelkezésére, és fokozatosan engedte feltöltődni a pénzforgalom csatornáit bankjegyekkel és érmékkel. Emellett nagyon kemény, úgynevezett bankjegyplafont határoztak meg, ami egymilliárd forintot jelentett. Ez lényegében 1949-ig volt érvényben. A változás akkor következett be, amikor a hároméves terv teljesítésével úgy tűnt, hogy Magyarország az utolsó békeév, tehát 1938 nemzeti jövedelmét globálisan elérte, tehát egy új növekedési pályára lépett. 1950-től, az első ötéves terv során azonban olyan irreális követelményeket támasztottak a magyar gazdasággal szemben, amelyet nem volt képes teljesíteni. A pénzügypolitika nyelvére lefordítva: amíg 1949-ig az elsődleges cél az volt, hogy a forint stabil, megfelelő vásárlóerejű, szilárd nemzeti valuta legyen, addig 1950-től kezdve elsőbbséget élvezett az ipar fejlesztése, és ennek rendelték alá a forint sorsát is. 1951 végére a forint egységnyi valutaértéke már csak mintegy 40 százaléka volt az 1946-os értéknek. 1951. augusztus 1-jén Olt Károly pénzügyminiszter Ötéves a forint címmel tartott előadást a rádióban. „A forint az értékmérője népgazdaságunk fejlesztési terveinek - mondta. - A forint az eszköze annak, hogy gyáripari termelésünket 1954-ben az 1940. évinek 310 százalékára fogjuk felemelni, hogy nehéziparunk 1954-ben el fogja érni az 1949. évi termelés értékének 380 százalékát, hogy a felemelt ötéves terv végrehajtásának eredményeképpen Magyarország - Gerő elvtárs szavaival élve - »a vas és acél országává, ipari országgá, a gépek országává válik«.” A rádió gazdasági jegyzetírói 1971-ben utaltak vissza 1956-ra. Arról beszéltek, hogy az „ellenforradalom” után a hazai közgazdászok egy része is inflációtól tartott. Elismerték, hogy a forint válságba jutott. „De a vészharang kongatására azért nem volt szükség - így Breitner Miklós -, hiszen még október 22-én is a kereskedelem kezén lévő árukészlet 2,2-szeresen fedezte a forgalomban lévő pénz menynyiségét, bár a pánikszerű felvásárlás hatására ez az arány decemberre 0,75-szörösére zuhant. Voltaképpen, mint oly sokszor, kompromisszummal, vagyis külföldi hitellel, de a hazai tartalékokkal sikerült elindulni a mélypontról.” 1957. március 28-án Moszkvában aláírták a Szovjetunió és Magyarország közötti gazdasági megállapodást. 1971. augusztus 10-én Csikós-Nagy Bélát, az Anyag- és Árhivatal elnökét a forint jövőjéről kérdezték „Én nem féltem a forint jövőjét - mondta. - Nemzetközi tekintélye az elmúlt években nagymértékben nőtt. Értékének a növekedése elsősorban talán azzal függ össze, hogy a forint sokkal teljesebben tudja betölteni ma a szerepét, mint régebben, egyszerűen azért, mert a forintért ma sok minden olyasmit is lehet vásárolni, amire korábban nem volt lehetőség. Az a megítélésem, hogy a forint inkább stabilizálódik, mert egy sor országban elég erőteljes inflációs folyamat megy végbe... Forintunk közvetlenül vagy közvetve naponta vizsgázik, naponta értékelik, naponta elfogadják vagy sem, igaz, mindezt áru, szolgáltatás formájában. Még nem hangzott el, de már bizonyára érződik, hogy a forint konvertibilitásához, átválthatóságához jutottunk el.” Végezetül így vélekedett: „Ne tagadjuk, nekünk is vannak gondjaink, amelyek közvetve, közvetlenül hatnak, felnőtt korba serdült forintunkra... Egyértelmű, ha gazdaságunk egészséges, forintunkkal sem lehet baj, mindig tudunk érte vásárolni, és ma éppen anynyit, mint tegnap.” Három évvel később, 1974. július 9-én Zala Júlia, a Gazdaságkutató Intézet akkori igazgatója, a rádió riporterének kérdésére többek között a következőket válaszolta: „A viszonylagos árstabilitás, ami nálunk Magyarországon van, és az áremeléseknek központi kompenzálására való törekvés, azért elég nagy biztosítéka annak, hogy nálunk nemcsak egyszerűen nem kell tartani attól, hogy az életszínvonalban valami stagnálás vagy éppen romlás következzék be, hanem arra is biztosíték, hogy viszonylagosan a mi forintunk azért sokkal értékállóbb, mint jó néhány tőkés valuta... Azóta 35 év telt el. És hol járunk? HMHHHHI Évtizedek forintkeringője Hétszázötvenhét évvel ezelőtt, 1252-ben született meg a forint szó A forint megjelenésekor tízforintos címleteket hoztak forgalomba. Csak később kezdtek gyártani száz-, illetve húszforintosokat. 1946-ban ma már megmosolyogtató, elenyészően kevés, tízmillió forintnyi pénzt bocsátott a Magyar Nemzeti Bank a gazdaság rendelkezésére, és fokozatosan engedte feltöltődni a pénzforgalom csatornáit bankjegyekkel és érmékkel. Emellett nagyon kemény, úgynevezett bankjegyplafont határoztak meg, ami egymilliárd forintot jelentett TIRANAILEPEL Drága Albán Úr, bármi is legyen, én kitartok. Illetve nem kitartok, mert az nádas szóhasználat, hanem állom a sarat vitézül. Nekem a legfontosabb a kapitalizmus, így nőttem fel, pontosabban nem így nőttem fel, hanem éppen ellenkezőleg, de amikor a disznó Orbán Viktor a kapitalizmust kritizálja, akkor én kapitalista vagyok. Amikor részben lehetett, részben muszáj volt, akkor kommunista voltam, de ez ma nem korszerű, dialektikusan megváltozott a helyzet, mindenesetre a lényeg az, hogy legyen egy elv, ami mellett kiállunk, különösen akkor, ha az Orbán Viktor nekiáll fúrni-faragni azt a mi szép elvünket. De először hadd véleményezzem a bírónét, akinek volt képe megint szavaztatni magáról a Parlamentben. Hát jól megkapta, nem igaz, kerekded Arbán Úr? Kevés örömre van okunk mostanában, de ez az volt a javából! Az a híres Orbán Viktória, vagy hogy hívják! Megjegyzem, aranyos Albán Úr, szólni kellene valami hatóságnak, mert botrány, hogy ennek a szélhámosnak az egyik felesége szőlővel üzletel, a másik meg dolgokat akar elbírálni. Tudom, hogy az Orbán Viktornak mindent szabad ebben az országban, de azért mégsem arab itt a többség, maga meg különösen nem, világszép Albán Úr, úgyhogy még a nagy Fideszes Elnöknek is legyen elég egy feleség, válasszon, a szőlős vagy az ítélős. Pláne ezekben a szegény időkben, borzasztó látni, haragra gerjedt kis Albán Úr, ahogy megy az ember az utcán, és hatalmas plakátokon könyörögnek sorra az 1 százalékért mindenki, állatmenhelyek, alapítványok, iskolák, na meg az SZDSZ. És akkor innen ívelnék vissza az eredeti felháborodásomra, miszerint a Fidesznek nincs programja. És még ezek akarnak kormányozni, drága Albán Úr, hát egyszer már volt ehhez idézőjelben szerencsénk, és annyi volt a program, hogy be akarták tiltani a Parlamentet három hetente. Bezzeg a baloldal, Albán Úr, bezzeg a baloldal! Nekünk aztán vannak programjaink! Itt vannak nálam lefűzve, mondom is a címüket: Jóléti rendszerváltás programja, Száznapos program, amiből mindjárt kettő is volt, Albán Úr, Európa terv, Lendületben az ország, A száz lépés programja, Útközben, Ötéves adócsökkentési program, Erős köztársaság, sikeres Magyarország, A kormányfő kilenc pontja, Új egyensúly, Őszödi elvek, Új Magyarország, Szabadság és szolidaritás, A kormányprogram kiegészítése, Új Magyarország fejlesztési terv Konvergenciaprogram, Szembenézés, Zászlóshajó programok, A kormányfő 48 pontja, Hétpontos köztisztasági csomag, Az új polgárosodás programja, Megegyezés, Új tulajdonosi program, valamint Új iskola, új tudás. És mondtam mindezeket a teljesség igénye nélkül, kedves Albán Úr, mert bizony előfordulhat, hogy menet közben még volt egy-két program, amire én véletlenül nem figyeltem fel, elsikkadt a hírekben, és ezért nem raktam bele a gyűjteményembe. Hát hol van itt a Fidesz?, kérdezem ironikusan. Hát sehol. Egyébként, aranyos Albán Úr, nekem az a meglátásom, hogy több programot most már mi se írjunk, hanem lassan el kellene kezdeni őket megcsinálni, egész az elejétől, tehát jöjjön most a Jóléti rendszerváltás programja, egyébként erre van most a legnagyobb igény, és diadalmenet lesz választás, én mondom magának. Lejegyezte: Csermely Péter Jóléti 2009. március 13.,péntekNézőpont * Magyar Nemzet MeH-mesterek ÜK Ugró Miklós______________________________________________ A Nemzetbiztonsági Iroda közleménye szerint az UD Zrt. ügyében a „a Nemzetbiztonsági Hivatal feljelentésére indult büntetőeljárás a rendőrség és az ügyészség öszszehangolt munkája esetén már rövid távon is eredményekkel járhat”. Igazság szerint az „összehangolt munka” már eddig is eredményekkel járt, amennyiben a rombolás és a koholmányokkal való vádaskodás eredménynek nevezhető. Maradjunk inkább a következmények kifejezésnél, hiszen a „következmények nélküli ország” vezetői az összeomlást tartják eredménynek. Nos, a Nemzetbiztonsági Hivatal mozgolódásának köszönhetően egy virágzó, évi 2-2,5 milliárdos árbevételt produkáló vagyonvédelmi cég tönkrement, egy ambiciózus ifjú politikus pályáját megtörték, viszont egy törtető politikus hölgy pályáját akadálymentesítették, lelepleztek egy árnyék-titkosszolgálatot, amelyik annyira árnyékban volt, hogy nem is létezett. Az egyetlen pozitívum, hogy a magyar titkosszolgálat ismét bebizonyította elképesztő profizmusát a közvélemény dezinformálása terén, hiszen az NBH-nak, Laborc Sándor főigazgatójával az élen, még saját magát is sikerült félrevezetnie. Ez persze nem újdonság. Az a titkosszolgálat, amelyik egy útkereszteződésben képes volt egy pénzpapírt szállító kamiont szem elől téveszteni, amelyik Kacav izraeli elnöknek egy példás családi életet élő, teljesen ártatlan palesztin fogorvost prezentált a „magyar nép ajándékaként”, pedig az elnök úr egy „női terroristának” jobban örült volna, amelyik levezényelte és „felderítette” a zsurki vodkagyár, az olajszőkítés, a neonáci összeesküvők által összeállított halállista ügyét vagy éppen a Mucuska-gate-et, az képes egy vízipisztoly miatt is feljelentést tenni lőfegyverrel való visszaélés gyanújával, főleg, ha az ellövöldözött víz után nem fizetik meg a víz- és csatornadíjat. Mielőtt túlzásokba esnénk, ezzel a vízipisztoly-metaforával jeleznünk kell az UD Zrt.-botrányban egy valódi, hatástalanított díszfegyver a nemzetbiztonsági kockázat egyik fontos tárgya, amely látszólag még a vízipisztolynál is veszélytelenebb. De csak látszólag, mert pont ez az ártalmatlan dísztárgy szolgáltatott ürügyet az UD Zrt.-nél tartott házkutatásra, a cég iratainak számítógépben tárolt adatainak lefoglalására, átvizsgálására, az ügyfelek adatainak megszerzésére (bár ilyesmi biztosan nem történt, hiszen törvénytelen lenne), a vállalkozás elleni szemenszedett rágalomhadjárat megindítására. Mert az még a mai, hibbant politikai viszonyok között is rosszul venné ki magát, ha az NBH lazán beismerné: egy teljesen ártatlan, mondhatni makulátlan cégre csaptak le, azt forgatták fel, annak az üzletmenetét tették tönkre, ezt leplezendő, kénytelenek holmi súlyos vádakat kiagyalni. Ha már a fegyverrel való visszaélés nevetségessé vált, legyen az NBH számítástechnikai rendszere elleni támadás az ellencsapás fő iránya, sőt, az milyen jól hangzik, hogy a kormányzati gerinchálózat ellen is attakot indítottak államtitoksértés céljából. Cáfolhatatlan bizonyíték is lenne, feltéve, ha az igazságügyi szervek egyöntetűen hajlandók a Mac (Macintosh) rövidített nevét kiejtve: mek - MeH-nek (Miniszterelnöki Hivatal) hallani, de inkább értelmezni. Egyébként mindenkit feljelentettek a megfelelő személyek a megfelelő fórumokon. Aki mást mond, az hazudik, és megfelelő személyek megfelelő fórumokon majd feljelentik. Aki komolyan veszi, elhiszi, netán visszamondja Szilvásy Györgynek a szombati Népszavának adott interjújában megjelent szavait, az hazudik, és fel lesz jelentve... MRMNMNMMHMHMMMNMMMHMMHMHMMMMHHNHMMHMMMNMMNMNMMMttNM&KI TOLLHEGYEN Draskovics még az Aurórán . Pi.hál György_____________________________________________ Bicepszét feszegeti Draskovics Tibor igazságügyi és rendészeti miniszter. Azt mondja a távirati irodának, hogy a rendőrség felkészült az esetleges tüntetések és rendbontások kezelésére március 15-én, ha kell, az Izraelből importált vízágyúkat is bevetik, nagyon határozottan fel fognak lépni a felforgató, tojásdobáló elemekkel szemben, ahogyan tették azt két és fél esztendeje, az emlékezetes október 23-i estén is. „ Véget kell vetnünk annak, hogy egy ország tartson néhány száz rendbontótól” - csapott az asztalra a markáns egérke. Mielőtt elemeznénk az államférfi karakán szózatát, idézzük fel minisztertársa, az ábrándos tekintetű Szilvásy György kijelentését, amely szerint sem ő, sem álarcos mesterlövészei (ők a Nemzeti Múzeum tetején szoktak ilyenkor bevackolni) ezúttal nem tartanak rendbontásoktól, ő is korán ágyba tör, biztos abban, hogy béke és megbocsátás lengi majd be majd március idusát. Valószínűleg nem egyeztetett korábban a két miniszter, egyikük ugyanis kapitális marhaságokat vizionál. Draskovics forradalommal riogatja az övéit, Szilvásy viszont - ez új elem nála - nyájas ünnepi megemlékezéseket ígér. Kettejük közül Szilvásy látszik a dörzsöltebbnek (ő már több kurzust végigszolgált), ő valószínűleg érzi, hogy itt nem érdemes a szervilis tempó, Gyurcsánynál már fejre állították a homokórát, kíméletlenül peregnek lefelé a percek. Draskovics viszont szemlátomást maflább, ő még mindig a Téli Palotában gondolkodik, az Auróra ágyúit tölti. Régi, masszív bolsevik. Félek, végül mindkettejüket - Szilvásyt is, Draskovicsot is - elfújja majd egy friss szél. Az egyikből talán kanász lesz, a másikból látványpék.