Magyar Nemzet, 2012. december (75. évfolyam, 328-356. szám)

2012-12-22 / 349. szám

Magyar Nemzet * Kitekintő 2012. december 22., szombat Több mint egy hete a Depar­­dieu-ügy tartja izgalomban a francia közéletet. Pró és kont­ra vélemények látnak napvilá­got arról, hogy a színész Fran­ciaország elhagyását, sőt új ál­lampolgárság felvételét fontol­gatja. Nem az első és valószí­nűleg nem is az utolsó nagy név, amely távozik Franciaor­szágból. Mí Pósi Tibor__________________ C­atherine Deneuve, a francia film nagyasszonya, aki eléggé visszahúzódva él, és csak ritkán nyilvánít véleményt bármiféle francia vitában, a Libérationban védelmébe vette Gérard Depar­­dieu-t. Abban a baloldali napilap­ban, amely teret engedett egy min­den határt átlépő levélnek, amely­ben bizonyos Phillippe Torreton színész alpári stílusban támadta a francia filmsztárt azért, mert Bel­giumba teszi át lakhelyét, hogy így védekezzen a brutális francia adó­szabályokkal szemben. A Depardieu-ügy természete­sen megosztja a közvéleményt. A francia baloldal részéről záporoz­tak a vádak a Depardieu-félékre, mondván, csak a maguk hasznát nézik, még gazdagabbá akarnak válni, nem szorult beléjük a szoli­daritás szikrája sem. Voltak olyan szocialista hívők, akik egyenesen lehazaárulózták a pénzügyi okok­ból más lakhelyet választókat. Ám Torreton „forradalmi állásfoglalá­sa” még ezeken is túlment, egyesek fordított „mccarthyzmust”, a bal­oldal fékevesztett hadjáratát látták a véleményében. Depardieu a bal­oldali politikai körök szemében amúgy sem szeretett személyiség, különösen azóta nem, hogy fellé­pett Sarkozy elnökválasztási kam­pányában. „Putyin már küldött nekem egy útlevelet” - így viccelődött Gérard Depardieu e héten a párizsi étter­mében rendezett baráti ebéden, amelyen búcsúját ünnepelték Fran­ciahontól. De mi váltotta ki e harag­­szó­mrádot a színész és a francia ha­talomgyakorlók között? „Leadom önnek az útlevelemet. Nekünk nincs közös hazánk, én valódi euró­pai, sőt világpolgár vagyok” - ezt válaszolta a múlt hét végén a Jour­nal du Dimanche lapban megjelent nyit levelében Depardieu a francia kormányfőnek, Jean-Marc Ayrault­­nak, aki „szánalmasnak” nevezte a színész bejelentését, hogy átteszi lakhelyét Belgiumba. Egy hete Depardieu bejelentet­te, a szomszédos északi országba költözik, a francia határtól nem is oly messzire, úgy egy kilométerre, Néchinbe. A színész - akit leg­utóbb Asterix és Obelix legújabb kalandozásaiban láthattunk a film­vásznon - a közelmúltban vett is itt egy ingatlant. Csupán ebben a kis­városban kétezer francia élvezi a Belgium nyújtotta sokkal barátsá­gosabb adórendszert. Itt nincs va­gyon- és ingatlanadó, örökösödés­kor is jelentősen kevesebbet kell fi­zetni, mint odaát, és az önkor­mányzati elvonások is sokkal ala­csonyabbak. A jobboldalhoz húzó színésznek a francia szocialisták ál­tal a közelmúltban elfogadott adó­rendszerrel gyűlt meg a baja, amely szerint 75 százalékos adó sújtja az egymillió eurón felüli kereseteket. A 63 éves Gérard Depardieu a francia filmművészet élő óriása. Az elmúlt 45 évben szinte megszámlál­hatatlanul sok főszerep kötődik ne­véhez. Nyitt levelében kifejtette, 14 éves korától, miután elhelyezkedett nyomdászsegédként, adófizető. Számításai szerint eddig 145 millió eurót fizetett be a francia adóhiva­talnak. Jelenleg is 80 alkalmazott­nak ad munkát, fizeti utánuk az il­letéket. Lehet ezt szánalmasnak mi­nősíteni - írta a művész, aki inkább a szocialisták kormányzására hasz­nálna ilyen jelzőt. Láttunk már ilyet, az extravagáns, egyébként is nagyszájú művész majd megnyug­szik, lehiggad, és rendeződik min­den. A jelek szerint korántsem ez a helyzet, Depardieu ugyanis beje­lentése szerint tényleg belga állam­­polgárságért folyamodott. A pénzügyi menedéket kereső franciáknak eddig Svájc volt az első számú letelepedési hely. A Bilan svájci gazdasági hetilap összegzése szerint az alpesi országban élő 300 legvagyonosabb személy közül 43 francia. Közülük 15-en milliárdo­sok, kezdve a francia Wertheimer, Louis-Dreyfus, Peugeot-tól a Ben­jamin de Rothschild családig, de ta­lálkozhatunk a művészvilág nagy­­jaival, Alain Delonnal, Isabelle Adjanival Johnny Hallyday-jel is. Sőt sportolók is itt élnek, például szinte kivétel nélkül az egész fran­cia teniszválogatott. Az új célpont a hazai fiskális ál­lapotokhoz mérten valóban adópa­radicsomnak számító Belgium. Kétszázezer francia él itt, főleg vál­lalkozásaikkal együtt a felső közép­­osztályból települtek ide. De fran­cia hipergazdagokkal is lehet talál­kozni. Itt van második otthona Bernard Arnaud-nak - aki a luxus­iparban tevékenykedik, és 44 mil­liárd dolláros vagyonával a világon a negyedik helyen áll -, és Néchin környékén lakik az Auchan-cég­­csoport tulajdonosa, a milliárdos Maihez család is. A BIRODALOM. A Párizs VI. kerüle­tében lévő Cherche-Midi nevű ut­cát a köznép már rég átkeresztelte Depardieu utcára. Itt összpontosul ugyanis a színész vállalkozásainak jelentős része. Van itt egy étterme, egy szállodája, egy halboltja és ja­pán fűszereket és italokat árusító üzlete. Az Opéra Gamier közelében is van egy feles tulajdonú étterme, a Szajna jobb partján pedig a Jó dön­tésnek hívott kicsiny borozója. A borszeretetéről híres művész­­ a legutóbb a fővárosban ittasan mo­torozott, állítása szerint vezetés köz­ben elaludt, majd nagyot esett, sze­rencsére senki sem sérült meg - nemcsak issza, hanem termeli is a nedűt A legjobb francia, dél-ameri­kai, kelet-európai, észak-afrikai ter­mőhelyeken vannak kicsi, de kiváló szőlőbirtokai. Ő a kevés hobbibo­rász közül az egyik, akinek a kedvte­léséből jövedelme is származik. In­gatlanvállalkozásai főként Francia­­országot érintik. A Loirevölgyben övé a Tigné-kastély, Rennais-ben is van egy káprázatos villája, Párizs nyugati részén háza, övé több bolt tulajdonjoga, amelyeket kiad. Mint a kétkerekűek nagy szerelmese, ő birtokolja a főváros egyik legna­gyobb Yamaha motorüzletét Ter­mészetesen a filmipar sem hagyja hidegen, s cége a producere több alkotásnak is. Van úgy, hogy szere­pel is az adott produkcióban, ilyen­kor a bevételből bizonyos százalék az övé. Depardieu az általa készített filmek jogdíjaiból, a tévésugárzás­ból, a DVD-eladásból is részesül. ~j$mm­t^'Wfw’'. a mmm m» *~ Obelix berágott a francia szocialistákra Svájc után most Belgium a pénzügyi menekültek fő célpontja • Nem kérnek a 75 százalékos adóból a gazdagok A renitens­ Depardieu már régen szálka a baloldali politikai körök szemében fotó: europress/afp/johannes eisele Körmendy Zuzsanna jegyzete a megszólalásig hű és a valódi karácsonyokról A TARTALOMRÓL: Látogató Először érkezett az afganisztáni magyar katonákhoz magyar államfő Túl a Kárpátokon Csángó gyermekek a visszamagyarosodás útján Vége, csapó! Világvége-víziók Latin-Amerikától Kínáig December 23-tól keresse az újságosoknál! Élet a maszk mögött Japán fiatalsága elrejti arcát a városok kutató tekintetei elől Ma már szinte többen viselnek Japánban egészségügyi géz­maszkot, mint akik arcukat felfedve járják a nagyvárosok utcáit. A hivatalos vélekedés szerint az öntudatos japánok így védik meg honfitársaikat kórokozóiktól, de ennél sok­kal bonyolultabb a helyzet. « Sitkéi T.f.vkntf______________________ E urópában kétféle ember visel maszkot az utcán. A kerékpá­rosok a légszennyezettség miatt, s a súlyos betegek, hogy ne kapjanak el valami újabb kórt a meglevő mellé. Japánban, s a szigetország ismert kulturális hatása miatt az egész ke­let-ázsiai térségben elterjedt az a nézet, hogy felelőtlenség betegen kimenni az utcára, és teleköhögni egy metrószerelvényt, ezért az ilyen ember vegyen magára maszkot. Már az 1919-es spanyolnátha-jár­­vány idején is hordták az emberek, majd hullámokban nőtt vagy csök­kent a népszerűsége a maszkoknak. Télen, valamint a nagy járványok idején megnövekszik az utcán látott maszkos emberek száma, ahogy a földrengések esetén is egyre többen lépnek ki a házukból fedett arccal. De ma már sokan úgy is masz­kot vesznek föl, hogy cseppet sem betegek. A divat főként a fiatalok körében terjedt el, néhány tizen­éves még otthonában is maszkot visel. Maszkban járnak az iskolába, egy 15 éves japán fiú bevallotta, ki­zárólag akkor veszi le, ha torna­órán nagyon liheg, egyébként szin­te hozzánőtt a textília az arcához. Az ok sokszor rendkívül baná­lis, pszichológusok szerint ezek a fiúk és lányok egyszerűen nem akarnak kitárulkozni, s úgy érzik, ha eltakarják arcukat, akkor a kuta­tó tekintetek elől el tudnak rejtőzni. Csak azokra az emberekre kíván­csiak, akik baráti hálózatukba tar­toznak a megfelelő internetes hon­lapokon, velük érintkeznek okos­telefonjaikkal. A maszk ma már nemcsak egy egyszerű pamutból készült holmi, de divatos kiegészítő is lehet csókos ajkat imitálva, vicces malacorral vagy csillogó csillagok­kal. Egyes lányok szerint a maszk sokat segít abban is, hogy rejtelmes maradjon, senki se ismerje fel, s mivel csak a szeme látszik, sokan úgy képzelik, biztosan gyönyörű. A maszk viselésénél sokkal ré­gebbi szokás az Arab-félsziget hölgyei körében az arcot takaró kendő viselése, amelynek szintén van egy ilyen, praktikus célja. A nők igézőnek érzik magukat, ha senki se láthatja őket, ők viszont mindenkit. Az évezredek alatt kialakult er­kölcsi kultúrát követve úgy érzik, illetéktelenek ne is vessék rájuk a tekintetüket, az arcuk látványa ki­zárólag azoknak engedélyezett, akik közel állnak hozzájuk, roko­naiknak, barátaiknak. Emlékeze­tes, Franciaország betiltotta az arc kendővel való eltakarását, részben politikai és vallási, részben biz­tonsági okokból, miközben Japán fiatalsága önkéntesen vállalja az elzárkózást a társadalomtól. Tipikus modern kori szerelmespár a tajpeji metrón A SZERZŐ felvétele

Next