Magyar Nemzet, 2016. szeptember (79. évfolyam, 205-230. szám)

2016-09-14 / 216. szám

Közérdek és magánalku Egységes uniós direktíva a techcégek adózására máig nincs érvényben Balogh Roland V­ajon a magyar kormánynak sikerül-e az, ami eddig senkinek az Európai Unióban, hogy térdre, pontosabban fair adózásra kényszerítse a nagy nemzetközi csúcstechnológiai vállalatokat? El­érheti-e, hogy azok az egész EU területén azonos szabályokkal vegyenek részt a közteherviselés­ben, és ne menekítsék ki innen - az elsősorban a hirdetésekből befolyó - profitjukat? Jelenleg ugyanis ezek a vállalatok - köztük az Apple, a Google, a Facebook vagy épp az Amazon - arc­pirítóan alacsony összegeket fizetnek be a tagál­lamok büdzséjébe, miközben különféle csator­nákon eurómilliárdokat utalnak ki olyan adópa­radicsomokba, mint például a Kajmán-szigetek. Egységes uniós direktíva erre, vagyis a techcé­gek adózására nincs érvényben, így azok a helyi adózási kiskapukat kihasználva úgy garázdál­kodhatnak egyik országról a másikra ugrálva, ahogy nekik tetszik, illetve ahogy azt az adott tagállam jogszabályai megengedik. Ebben a keretrendszerben Varga Mihálynak az uniós pénzügyminiszterek hét végi pozsonyi informális találkozóján bedobott javaslata telje­sen jogosnak tűnik. A nemzetgazdasági minisz­ter szerint, hasonlóan az amerikai megoldáshoz, egyfajta forrásadóval kellene terhelni azokat a kifizetéseket, amelyeknél nyilvánvaló, hogy ha­táron túli szolgáltatóhoz megy a pénz olyan gaz­dasági esemény után, amely viszont valamely adott országban, nemzeti szinten történt. A vi­segrádi négyek (így Magyarország mellett Cseh­ország, Szlovákia és Lengyelország) által is tá­mogatott javaslat az elsősorban a digitális tér­ben, országhatárokon átívelően működő vállal­kozások adózási problémáinak a kiküszöbölését célozná, amelyek, bár egy adott országban fejte­nek ki gazdasági tevékenységet, adót már egy másikban fizetnek, s így kivonják magukat a közteherviselés alól. A megoldás lényege nagy vonalakban az lenne, hogy a bankok minden re­gisztrált digitális vállalatnak irányuló kifizetés­ből visszatartanának egy bizonyos százalékot, és azt továbbutalnák a saját országuk adóhatósá­gának. A levont összeg mintegy a meg nem fize­tett adó fedezeteként szolgálna. A kérdés persze az, megvalósítható-e mind­ez, hiszen uniós szinten eddig egyetlen ilyen próbálkozás sem ért célba. Közös fellépés nélkül pedig csak olyan részeredményeket lehet elérni, mint amilyeneket nemrég Olaszország és Nagy- Britannia esetében láttunk - e tagállamok saját, kétoldalú magánalkuk keretében tudtak kicsi­karni némi hozzájárulást a főleg amerikai cégek­től, így Róma 318 millió eurót sajtolt ki az iPhone okostelefont is gyártó Apple-ből a sze­rintük 2008 és 2013 között be nem fizetett 880 millió eurós „adótartozásukra” hivatkozva, míg a britek hasonló, 130 millió eurós megállapo­dást kötöttek a Google-lal. A technológiai multik elleni fellépés jó pél­dája lehet Írország és az Apple esete, amelyben a minap az Európai Bizottság rekordmagas, 13 milliárd eurós bírság megfizetésére kötelezte az amerikai vállalatot, amiért szerintük a cég állami támogatásnak minősülő kedvezménye­ket kapott Dublintől 2003 és 2014 között, s ezt most vissza kell fizetnie az ír államnak. Varga Mihály javaslata minden valószínűség szerint ezen a mezsgyén tapogatózik, vajon van-e haj­lam a tagállamokban egy közös regulára. A kezdeményezést azonban számtalan akadály és egy korábbi hasonló lépés tapasztalata gátolja. Elsőre ugyanis úgy tűnik, a kormányzat a rossz emlékű internetadó után - amely a visszájára sült el - a másik oldalról akar hozzányúlni a vi­lágháló megsarcolásához. Legyen azonban bár­mennyire is dicséretes szándék, félő, hogy ez a bankadóhoz hasonlóan a fogyasztónál fog le­csapódni, azaz - ahogy ott láttuk - a trükkös csomagolás ellenére az átlagember fizeti meg a techcégek pluszterheit is. Ahogy a Google ese­tében az is kérdés, mennyire érdemes magyar részről nekimenni egy olyan cégnek, amely egyébként irodával és oktatóközponttal van je­len Budapesten, s nem egy úttörő innovációját, technikai újítását Magyarországon tesztelte először. Ha most fogadni kellene, kicsi az esélye, hogy valóban azokra tudnak lecsapni, akik ed­dig is kimentették a profitot. Nem egy szakértő szerint ráadásul a techcégek közben a brexitet kihasználva az eddig adóparadicsomként szá­mon tartott, ezért közkedvelt Írországból Nagy- Britanniába telepítik európai kirendeltségüket, így bújva ki bármiféle jövőbeli uniós szigor alól, így nem kell előadniuk a politikailag motivált bosszút kiáltó szólamaikat sem, mint amilyen­nel most nyomás alatt tartja az ír parlamentet Tim Cook Apple-vezér. Emellett a transzatlanti szabad kereskedelmi egyezmény körüli fagyos légkör sem hatna rájuk (a TTIP megkötése ugyanis e vállalatoknak kedvezne). Persze az sem lenne meglepő, ha hamarosan arról értesülnénk: a magyar kormány különal­­kut kötött valamelyik nagy techcéggel, amelyik ennek értelmében befizetne egy bizonyos össze­get az „elmaradt” adója fejében. S hogy ezt ki fi­zeti meg nekik? Illúzióink ne legyenek. Sejtjük. A NEM MÚLÓ IDŐ Pakisztánban az íd al-adhá ünnepen a muszlimok bárányt, szarvasmarhát vagy, mint képünkön látható, tevét áldoznak, ame­lyet éppen kikötnek a rítushoz Különös bele­gondolni, hogy ez az áldozat az Izsákot felál­dozni kész Ábrahám erős hitének emlékére maradt ünnepükben évezredek óta. Európá­ban hívők és nem hí­vők a Biblia olvasásakor vagy Kierkegaard esz­­széje nyomán meditál­nak az Izsákot feláldoz­ni kész Ábrahám dön­tésén, Pesavarban ezt másképpen élik meg. FOTÓ: MTI/EPA/BN­AVAL ARBAR A munka gyümölcse Ne légy szeles. /Bár a munkádon más keres - / dolgozni csak pontosan, szépen, / ahogy a csillag megy az égen, / úgy érdemes. B. Molnár László J­ózsef Attila igencsak megszívlelendő, köve­tésre érdemes sorai napjainkban is idősze­rű üzenetet hordoznak. Természetesen nem kell a költőhöz hasonlóan megváltoztathatat­lan tényként elfogadnunk azt jelenséget, hogy az általunk szépen elvégzett munka anyagi hasznából időnként nem csak mi részesülünk. Azzal viszont maximálisan egyet kell érte­nünk, hogy dolgozni csak „pontosan, szépen” érdemes, mert azt mindenki tudja, hogy a Jó­isten úgyis döntetlenre játszik: az embernek előbb vagy utóbb mindenképpen megtérül a befektetett kemény munkája. Ugyanakkor feltehető az a kérdés is, vajon lehet-e egyáltalán örömforrás a munka. A vá­lasz egyértelmű igen, még akkor is, ha az ered­ményekhez, a haszonhoz nagyon hosszú és rö­gös út vezet. Mert nem mindenki születik is­tenadta tehetségnek, aki mintegy a génjeiben hordozza az egy adott területen elérhető si­kert, eredményességet. A sportban, annak va­lamennyi szakágában is sokan vannak a leg­eredményesebbek között, akikre annak idején azt mondták: jó, jó, nem tehetségtelen, de első ránézésre sosem válik belőle bajnok. Bár ha éveken keresztül keményen dolgozik, akkor - de csak akkor - lehet majd belőle valaki. Annak idején a 12 éves Gyurta Daninak egy bizonyos Széchy Tamás azt mondta: fiam, te istenáldotta tehetség vagy, és még nagyon sokra viheted. Gyurta azóta már felnőtt, és va­lóban, a világ egyik legjobb úszója vált belőle, akit éveken keresztül senki sem tudott legyőz­ni a világversenyeken. Ám ott a másik példa, Hosszú Katinka, akinek nem véletlenül az a kedvenc példamondata, hogy csak kemény munkával lehet eredményt elérni. Ha valaki, hát ő aztán kőkeményen megdolgozott a sike­rért - még ha József Attila örök érvényű sza­vainak megfelelően néha más aratta is le he­lyette a dicsőséget -, és nem is olyan régen, Rióban felért pályafutása csúcsára. De említ­hetnénk Kozák Danutát is, aki sok szempont­ból hasonló utat járt be, mint az Iron La­­dyként emlegetett úszónő. A nemrég véget ért US Open is jól példázza a fent elmondottak igazát. Ott van Stan Waw­­rinka esete, aki hazájában, Svájcban mindig is a tenisz géniusza, Roger Federer árnyékában volt. Míg utóbbi a sportág egyik legnagyobb alakjává nőtte ki magát, jórészt veleszületett tehetségének köszönhetően, addig az előbbi kizárólag a kemény munkában reménykedhe­tett. És mára elért oda, ahová csak nagyon ke­vesen tudnak eljutni, mert képes volt dolgozni lehajtott fejjel, összeszorított foggal akkor is, amikor mások már-már leírták. 31 évesen há­romszoros Grand Slam-bajnok, és már „csak” Wimbledonban kell sikert aratnia, hogy beke­rüljön abba a szűk elitbe, amelynek tagjai va­lamennyi nagy tornán győzni tudtak. Vagy ott van a női győztes Angelique Ker­ber, aki saját bevallása szerint annak köszön­heti a világelsőségét és azt, hogy idén eddig ő a messze legeredményesebb női teniszező, hogy kőkeményen, mindent félretéve dolgo­zott és hitt magában. De említhetnénk Babos Tímeát is, aki francia trénerével néha ájulásig edzett, aminek most már kézzelfogható ered­ményei vannak. Hosszú, fárasztó utat bejárva felért a világranglista 26. helyéig egyesben, míg párosban az egyik legjobbnak számít. Mégsem hajlandó a babérjain ülni, hanem edz keményen, ha kell, hét-nyolc órákat na­ponta, hiszen rövidesen kezdődik az ázsiai turné, ahol a jó szereplés akár további előrelé­pést is rejthet magában. Ő is tudja, hogy dolgozni csak pontosan, szépen, ahogy a csalag megy az égen, úgy ér­demes. És akkor előbb-utóbb az eredmény is meglesz. 2016. szeptember 14., szerda Nézőpont­­'7 ar T­ OLLHEGYEN Elsötétített parlament Pilhál György A másfél éve hírcsatornává alakított M1 köztelevízió számos „újításá­nak” az egyike, hogy máról holnapra fölhagyott a parlamenti ülések élő­ közvetítésével. Igaz, az átalakítást nem előzte meg semmilyen felmérés vagy hatásvizsgálat - abbahagyták, oszt’jó napot. Nem bonyolították túl a dolgot.­­Ha vizsgálódtak volna, még a végén kiderül: van igény a köz­vetítésre. Az adófizető ember ugyanis szereti tudni, mivel múlatja az ide­jét a közpénzből a Házba delegált honatya: képviseli-e rendesen az ő ügyeit, vagy csak önfeledten vakarózik meg az orrát piszkálja, ahogyan arról korábban volt alkalmunk meggyőződni.) Kollégánk nemrégiben megkérdezte Lázár Jánost egy kormányinfón, nem lenne-e kutya köteles­sége a köztévének az ülések rendszeres sugárzása, de a választól nem let­tünk sokkal okosabbak. A vicceskedő főminiszter azt mondta, azzal, hogy a köztévé nem közvetít az ülésekről, óriási előnyt ad az ellenzéknek. „Képzeljük csak el, ha minden hétfőn látná az ország amit az ellenzék előad... Hol lennénk a népszerűségben?” A változás okai után kutakodó munkatársunk a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap sajtóosztályát is megkereste, ott meg arról tájékoztatták, hogy aggoda­lomra semmi ok. Legyünk nyugodtak, amikor fontos téma szerepel a na­pirenden, vagy olyan esemény történik, amely a hírértéke miatt lényeges, azonnal kapcsolják a parlamentet, senki nem marad le semmiről. Hogy mi a fontos nekünk, arra meg ott vannak az arra illetékesek, akik ezt pontosan tudják. Ahogyan régen is ott voltak, csak akkor illeté­kes elvtársaknak hívtuk őket... Sötét verem Csécsi László S­okáig tabunak számított a hazai sajtóban a közszerep­lők magánélete, a szerelmi életük pedig különösen ke­rülendő téma volt. Az utóbbi időben azonban ezt a tilal­mat a magyar médiumok is kezdik lazábban kezelni. A kormányközeli sajtó például szívesen alkalmazza ezt az eszközt, ha az ellenzék képviselőit rossz színben akarja feltüntetni. La­punk viszont azon a véleményen van, hogy a politikusoknak, magas beosztású tisztségviselőknek is joguk van ahhoz, hogy a kíváncsi szemektől elvonulva élhessék át a meghitt pillanatai­kat. A jegybankelnök válása és románca tehát önmagában nem érdemelne vezércikket. Időnként azonban előállhat olyan hely­zet, amikor a szerelmi élet elveszti magánélet jellegét. Matolcsy György és Vajda Zita esetében pontosan erről van szó. A kapcsolatuk nem azért érdekes a közvélemény számára, mert egy főnök-beosztott viszonyból már megint szerelem vi­rágzott, egy ilyen történet a mozivásznon is közhelyszámba megy. Azért kellene minden magyar adófizetőnek felkapnia rá a fejét, mert a jelek szerint ennek a kapcsolatnak kicsit mind­annyian részesei vagyunk. Matolcsy György ugyanis az adófi­zetők pénzéből jutalmazta olyan bőkezűen a hozzá közel álló hölgyet. Ezen a ponton kénytelen vagyok más zsebében turkálni, ami nem szép dolog, de talán felmentést adhat, hogy kizárólag köz­pénz tölti meg azt a bizonyos zsebet. A Népszabadság értesülé­se szerint Vajda Zita a legjobban fizetett jegybanki alkalmazot­tak közé tartozott, amíg idén májusban fel nem adta a szakmai titkári állását. Bruttó 1,73 millió forint volt a havi fizetése, ami körülbelül 1,1 millió forint nettót jelent. Emellett a jegybank alapítványainál is tisztségeket szerzett. A Pallas Athéné Domus Innovationis (PADI) nevű jegybanki alapítványban kuratóriu­mi, a PADI által létrehozott Vízház Zrt.-ben pedig igazgatósági tag. Miután megvált a szakmai titkári posztjától, a Pallas Athé­né Geopolitikai Alapítványnál (Pageo) lett igazgatóhelyettes, de az alapítvány kutatóintézetében kutatói státust is kapott. Bár arról nincsenek információink, hogy Vajda Zita jelenleg mennyit keres (pedig a fizetését közpénzből létrehozott alapít­ványoktól kapja), a Népszabadság számítása szerint anyagilag egyáltalán nem járt rosszul azzal, hogy feladta a szakmai titká­ri állását. A Pageo igazgatóhelyettesi posztjáért havi bruttó 600 ezer forint jár, a kutatói státusért szintén ennyi. A PADI kura­tóriumi tagságáért is több mint bruttó félmillió forintot kap havonta, erre jön még rá a többi pozíció javadalmazása. A Pageo alapítvány egyébként több szálon is kötődik Vajda Zitához, jobban mondva a családjához, ugyanis három alapít­ványnak is Matolcsy kedvesének édesanyja, Vajda Péterné ké­szítette a könyvelését. Ráadásul mind a hat jegybanki alapít­vány megbízta munkával azt a céget, amelyiknél Vajda Zita édesanyja dolgozik. Nem titok, hogy a jegybank alapítványai eddig is jó viszonyt ápoltak azokkal az emberekkel, akik közel állnak Matolcsy György szívéhez. A felesége által vezetett Bala­­tonakarattyán is fektettek be pénzeket, de a jegybankelnök unokatestvére, Szemerey Tamás bankjában is helyeztek el ösz­­szegeket. És most csak a legszűkebb családról beszélünk. Matolcsy György tehát régóta tartozik a közvéleménynek néhány magyarázattal. Amennyiben inkább az emberek fantá­ziájára bízza a kérdés megválaszolását, akkor ne lepődjön meg, ha sokan gondolják azt, hogy a szerelem nemcsak sötét verem, hanem bizonyos esetekben korrupciós kockázatot is rejt magában.

Next