Magyar Nemzet, 2017. július (80. évfolyam, 151-176. szám)

2017-07-15 / 163. szám

221 magazin Hodász András a teológiai pralinéról, a meztelen valóságshow-król és arról, hogy hamarosan újra megtelnek a templomok I Ha kondizni megy Motorral közlekedik, és erősíteni jár, a legnagyobb internetes videómeg­­osztón és egy blogon hirdeti az evan­géliumot. Hodász András atya, vagy ahogy sokan nevezik, fia, a kispesti Nagyboldogasszony-főplébánia káp­lánja szerint nem kell félni a modern kommunikációs eszközöktől. Csak a stílus változott, a tartalom a régi. LÁZÁR FRUZSINA - Dicsértessék a Jézus Krisztus! Vagy jó napot kívánok? Mások is bajban vannak vele, ho­gyan szólítsanak meg egy katolikus papot? - Előfordul. Hadd mondjak egy pél­dát! Egy éve járok konditerembe, az első néhány hónapban senki sem tudta, hogy pap vagyok. Jó viszonyban vagyok a többiekkel, sokat beszélgettünk, vicce­lődtünk, aztán egyszer úgy alakult, hogy éppen miséről mentem, és rajtam volt a papi ruha. Láttam az arcokon a döbbenetét. Nem értették, hogyan ke­rül egy atya az edzőterembe. Pedig mi­ért ne járhatnék sportolni? Ugyanúgy, ahogy moziba és színházba is járok. A papokról sokan azt gondolják, hogy a vi­lágtól elrugaszkodott lények, akik kizá­rólag reverendában járnak, és azonkí­vül, hogy imádkoznak vagy szentbeszé­det mondanak, mást sem csinálnak. Én mindenesetre papi ruhában is igyek­szem megszólítható lenni. A formulák­hoz nem ragaszkodom, sokkal fonto­sabb, hogy létrejöjjön a kapcsolat. - Mióta szólítják Ifának? - Tizennégy évesen lettem cserkészve­zető, és mivel az egyik, nálam idősebb ve­zetőt is Andrásnak hívták, engem ifjabb Andrásnak neveztek el, ebből lett az Ifa. Szóval semmi köze a teherautóhoz. - Tizennégy évesen gondolt már arra, hogy egyszer a papi hivatást választja? - Gimnazistaként már igen. Később magyar, illetve kommunikáció-újságírás szakra jártam a Pázmányra. A diploma után egy-két évig tanítottam, ez idő alatt erősödött meg bennem az elhatározás, hogy jelentkezem az esztergomi szemi­náriumba. - Mit szóltak a szülei, hogy mégsem újság­író lett? - Meglepődtek. Vallásos családba szü­lettem, édesanyám hitoktató, mégis ne­hezen fogadták el a döntésem. Csak ak­kor nyugodtak bele, amikor látták, hogy megtaláltam a helyem. - Nem csoda. Manapság az emberek több­sége számára érthetetlen, ha valaki úgy dönt, hogy Istennek szenteli az életét. - Ez igaz, de lassan azokat is ufónak nézzük, akik megházasodnak. Főleg, ha keresztény módon élik meg a párkapcso­latukat, és tisztán készülnek a házasságra. A mai világ szélsőségesen individuális, minden arról szól, hogyan valósítsd meg önmagad, az a legfontosabb, hogy te mit érzel, te mire vágysz. Pedig az embert arra teremtette Isten, hogy áldozatot hozzon másokért, és lemondjon önmagáról. Nem véletlen, hogy az egyház által elfogadott két hivatás a papi vagy szerzetesi, illetve a házas hivatás. Mindkettő az önfeláldozást jelenti: odaadom az életemet azokért, aki­ket szeretek, lemondok önmagamról. A mai fiataloknak egyre nehezebb megélni ezt a lemondást.­­ Viszont a Youtube-on keresztül mindezt nagyon sok fiatalnak lehet elmondani... Érdeklődnek a mai fiatalok a vallással, hit­tel, erkölccsel kapcsolatos témák iránt?­­ Mi az hogy! Korábban is sokan keres­tek meg különböző kérdésekkel a Face­­bookon vagy ímélben, voltak, akik az ut­cán szólítottak meg. Fél éve működik a Réder Kristóf kollégámmal - ő a technikai munkatárs - közösen indított Youtube­­csatornánk, és özönlenek a kérdések. A világ teremtésétől az ezotérián, a párkap­csolatok működésén át odáig, hogy az egyház szerint vannak-e ufók, meg hogy miként imádkozzunk, rengeteg kérdés foglalkoztatja a fiatalokat.­­ A videoblogján három-négy perces egy adás, mindegyikben három kérdésre vála­szol. Ennyi idő alatt nem nagyon lehet hosszas fejtegetésekbe kezdeni.­­ Nem is ez a cél, hanem utat mutatni, gondolkodásra ösztönözni. Vannak olyan kérdések, amelyek hosszú kifejtést igényel­nének. Például az a téma, hogy honnan tudjuk Isten létezését, nekünk négy féléves tantárgy volt a teológián. Mégis ragaszko­dunk a háromperces adáshoz, mert a ta­pasztalat azt mutatja, hogy a fiatalok nem néznek meg ennél hosszabb videót. Azért is illik az adásra a teológiai praliné kifeje­zés, mert a kis szelet csokoládé is hamar elfogy, de az íze sokáig a szánkban marad. - És hogyan válaszolt néhány percben arra a kérdésre, hogy mi bizonyítja Isten létét? - A frissen beiktatott szombathelyi püspököt, Székely János atyát idéztem, aki szerint ha az ember felébred egy szá­guldó vonaton, amelyről nem tudja, hon­nan indult és hova tart, és azt sem tudja, hogy ő vagy a vonat hogyan került oda, akkor logikus feltenni a kérdést: mit kere­sek én itt, és mi az úti cél? Ezzel szemben igen szegényes gondolkodásra vall csu­pán a büfékocsi felől érdeklődni. A vilá­gunk minden jel szerint intelligens terve­ző műve. Az Isten-kérdés a világ leglogi­­kusabb kérdése. - Nem szokott innen-onnan kritikát kapni, hogy videóiban nyíltan beszél olyan kérdé­sekről, mint például a papok bűnei, az agy­kontroll vagy az ezotéria? - Dehogynem. Ám attól még fontos­nak tartom, hogy hit és erkölcs dolgában mindenre válaszoljak, ami érdekli az em­bereket. Azzal is tisztában vagyok, hogy a stílusom nem mindenkinek tetszik. Nem tanulom meg előre a válaszokat, nem is olvasom fel őket, de szerintem et­től lesz a műsor spontán és lendületes. Tartalmilag szigorúan konzervatív va­gyok, az egyház tanításához tartom ma­gam, de stílusban, megfogalmazásban igyekszem haladni a korral. - Mindig azzal a felhívással zárja a video­­blogot, hogy ne felejtsünk el imádkozni... Miért fontos az ima? - Sajnos még azok közül is nagyon ke­vesen imádkoznak rendszeresen és ko­molyan, akik kereszténynek vallják magu­kat. Ez baj. Jézus Krisztus nem azért jött el a földre és váltott meg minket, hogy szép társadalmi eszméink legyenek, hanem hogy kapcsolatban legyünk a Mennyei Atyával. Ez a kereszténység lényege. Az imádság pedig találkozás Istennel.­­ Nemcsak a Youtube-on keresztül szól az emberekhez, ír is. A 777 blogon megjelenő gondolatai az oldal legolvasottabb cikkei közé tartoznak. Az egyik bejegyzésben pél­dául az Ádám keresi Évát című meztelen valóságshow-ra hivatkozva taglalta a pár­­kapcsolatok minőségének fontosságát. - A mai társadalomban nagyon sok sebzettség a felelőtlen párválasztásból, az ellentmondásos férfi-nő viszonyból fakad. A kilencvenes évek elején, ami­kor általános iskolába jártam, osztályon­ként egy-két gyereknek váltak el­­a szü­lei, ma ez pont fordítva van. Alig telt el 25 év. Az a gyerek, aki nem lát otthon megfelelő mintát, nehezebben lesz ké­pes felnőttként jól működő párkapcso­latot kialakítani. Alapszinten kell gyógyí­tani ezeket a sebeket, ahogy ezt Pál Feri atya is elmondta. Már a tizenévesekkel beszélgetni kell róla, miként válassza­nak párt, hogyan udvaroljanak, hogyan készüljenek fel a házasságra. A valóság­­show-t nem tartom értéktelen műfaj­nak, de ez a műsor arról szólt, hogy meztelenül keressük a párunkat. Ami­kor Ádám meglátta Évát a paradicsom­ban, azt mondta: „Ez már csont a cson­tomból, hús a húsomból.” Nem pedig azt, amit a mai fiataloktól oly gyakran hallok, hogy itt egy „jó bőr”, tolnám Zá­honyig. Fontos megértetni a fiatalokkal, hogy a férfi a nőben ne csak a testet lás­sa, hanem a párját, a társát, akiért fele­lős, akivel majd családot alapít. Fontos megértetni a fiata­lokkal, hogy a férfi a nőben ne csak a testet lássa, ha­nem a párját, a társát, akiért felelős, akivel majd családot alapít.­­ Ehhez a témához kapcsolódik az Elveszett apák nyomában című blogbejegyzése, amelyben azt írta, hogy társadalmunk krí­zisei, a hit, az értékek és a tekintély válsága egyebek mellett az apahiányból erednek.­­ Az anyai és az apai szeretet karakte­re más. Az anya óv, véd, gondoskodik, az apa arra tanítja a gyermekét, hogyan küzdjön meg a problémákkal, váljon ön­állóvá. A szülők válásakor a bíróság a leg­többször az anyánál helyezi el a gyereket. Nem véletlen, hogy manapság általános jelenség a „mamahotel”. Az apa nélküli társadalomban a felnőttek elfelejtik el­hagyni az anyai viágot, az otthoni fész­ket, mert nincs, aki kilökje őket, nincs, aki azt mondja, most már állj a saját lá­badra. Egyebek mellett ez az oka, hogy a mai fiatalok közül sokan képtelenek fel­nőni, felelősséget és kockázatot vállalni.­­ Egészen sajátos témákról is ír, például hogy miként éli meg a pap, amikor „kriti­kus keresztények” másik templomot, atyát keresnek. Gyakori jelenség a hívek „nép­­vándorlása”? - Budapesten igen. A szentbeszéd zse­niális lehetőség rá, hogy a pap megfogal­mazza gondolatait, ugyanakkor kihívás is, hogy tud-e olyat mondani a híveknek, amitől azt érzik, hogy érdemes volt eljön­ni a misére. Nem mindig sikerül. Nekem például azért, mert front van, vagy mert egész hétvégén gyerekeket táboroztattam. Nekünk, papoknak persze kötelességünk mindent megtenni azért, hogy a mise lelki feltöltődést jelentsen a híveknek, de mi is emberek vagyunk. A papnak is lehet rossz napja, lehet fáradt vagy beteg. Jézus, a Megváltó az egyedül tökéletes. A pap pe­dig az, akin keresztül a hívekhez szól. - És mit csináljanak a hívek, ha valami idő­ről időre nem tetszik nekik a misén? - Nyugodtan szólítsák meg a papot, és mondják el a véleményüket. Saját hívei­met is arra biztatom, fogalmazzák meg a pozitív és a negatív kritikát is, mert nem biztos, hogy magamtól rájövök, mit csi­nálok rosszul. - Közben azzal is számolni kell - ahogy egyik bejegyzésében írta -, hogy lassan ki­ürülnek a templomok. Világtendencia, hogy egyre kevesebb a hívő? - Nem is elsősorban a hitetlenség a jel­lemző a mai világra, hanem inkább az, hogy szinte bármiben hiszünk: ezotériá­­ban, lélekvándorlásban. Mindenki vágyik a hitre, arra a tudatra, hogy a látható, ta­pasztalható világon túl létezik egy maga­sabb rendű lény vagy erő. Szerintem ne­künk, papoknak újra és újra el kell monda­nunk, hogy aki a felhőkön túl van, az nem más, mint az élő Isten, aki lejött hozzánk, és bemutatkozott Jézus Krisztusban. Sze­rintem nagyon hamar eljön az az idő, ami­kor újra megtelnek a templomok. - Sokféle kritika éri az egyházat mostaná­ban. Például hogy bizonyos kérdésekben nem tud megújulni. Mit gondol, jogos elvá­rás az egyháztól, hogy haladjon a korral? - Jézus elmondta a kinyilatkoztatást a Mennyei Atyáról, az örök üdvösségről, és rábízta az apostolokra, hogy adják to­vább a tanítását. Nekünk, papoknak az a feladatunk, hogy hirdessük az evangé­liumot, megváltoztatni azonban nincs jogunk. Abban sem dönthetünk más­képp, hogy mi bűn, mi nem az. Ezt Isten nyilatkoztatta ki a Szentírásban. Hogy aktuális példát említsek - nemrég volt a Pride -, a melegházasságot illetően sem tudunk mást mondani, mint ami a Szent­írásban van, márpedig az egyértelműen ellenzi az azonos neműek házasságát. Abban viszont tudunk haladni a korral, hogy milyen felületeken hirdetjük az evangéliumot. Az ókorban elmondták a tanítást a vándorprédikátorok, a közép­korban leírták kódexekben, most pedig Facebookon, Youtube-on keresztül is szólunk a hírekhez. 2017. JÚLIUS 15., SZOMBAT Magtar tart

Next