Magyar Nemzet, 2018. március (81. évfolyam, 51-74. szám)
2018-03-13 / 61. szám
Magyar Nemzet 2018. MÁRCIUS 13., KEDD Csak a közös munka tehet sikeressé” Lasse Schelde dán építész-várostervező szerint a kerékpározás erősítésével fejlődhetnek igazán a nagyvárosok VÉKONY ZSOLT Think:Nordic címmel szervezett érdekes konferenciát a Skandináv Ház március első hétvégéjén. A program célja, hogy az érdeklődők első kézből tájékozódhassanak aktuális társadalmi problémákról és azok Észak-Európában már bevált megoldásairól, a legfrissebb tudományos kutatásokról, kulturális vagy művészeti jelenségekről. Ráadásul mindezekről a saját területükön kiemelkedő skandinávok beszéltek, többek között Magnus Kari Magnússon hematológus, Thomas Helium, az NRK norvég közszolgálati televízió producere és Lasse Schelde építész-várostervező. Lapunknak Scheldével volt alkalma beszélgetni a konferencia kezdete előtt. A dán építész 2009 óta dolgozik fenntartható közlekedési megoldásokon. Meggyőződése, hogy a kerékpár minden jó jövőbeni városi fejlesztés középpontja, és ehhez mérten komolyan is kell venni. Kerékpáros „könyvtárat” hozott létre, kiállításokat LASSE SCHELDE: A biciklizés a városlakóknak annyira természetes, hogy ez nem is olyan téma, amiről állandó-s van beszélni kellene szervez, mobilitási hálózatokat, kerékpár-szupersztrádákat és formatervezési megoldásokat fejleszt. Augusztusban indította el Moving Spaces nevű vállalkozását, amely jelenleg a lengyelországi Sopot városának nyújt tanácsadást a jövő lépéseiről. - A mai előadásomban arra térek ki, hogy a kerékpározás Koppenhágában mennyire számít elfogadott dolognak. A legérdekesebb ezzel kapcsolatban, hogy a biciklizést a városlakók annyira természetesnek veszik, hogy ez gyakorlatilag nem is olyan téma, amiről állandóan beszélni kellene. Sőt, a politikai pártok sem csinálnak belőle ügyet, ugyanakkor ha kell, mindenki egy emberként áll ki a bringázás fontossága mellett - mondta Schelde. A várostervező elmagyarázta azt is, miről szól az általa létrehozott kerékpáros könyvtár. Ennek lényege, hogy segítsenek az embereknek a különféle típusú kerékpárokat kipróbálni. Mint mondta, vannak olyan biciklik, amelyek még a dánok számára is megfizethetetlenek, a „könyvtárból” ugyanakkor ezek is „kikölcsönözhetők”, ezáltal a felhasználó tesztelni tudja, valóban szüksége van-e egy drágább járműre („többféle mítosz is lerombolható ezáltal”), vagy hogy érdemes-e beruháznia esetleg nagyobb teher szállítására is alkalmas kétkerekűre. Adta magát a kérdés, hogy Budapest kerékpáros kultúrájával kapcsolatban is kifaggassuk Scheldét. A biztonságos kerékpározás lényege, hogy a biciklisávok fizikailag is el legyenek szeparálva a járdáktól, illetve az utaktól, ne csak fel legyenek festve. Persze tisztában vagyok vele, hogy ez egy jóval drágább megoldás, de sokkal működőképesebb is. Lényeges az is, hogy ne az autók leállósávja mellett fussanak a kerékpársávok, hiszen ez nagyban növeli a balesetveszélyt. Szintén fontos lenne, hogy a kerékpárutak egységes hálózatot alkossanak, és ne csak szakaszosan alakítsák ki őket. Az emberek zöme, főleg a gyerekek és az idősebbek úgy biztosan nem ülnek bringára, ha tudják, hogy nem tudnak kényelmesen és biztonságosan eljutni A-ból B-be. Azt viszont pozitívumnak tartom, hogy havas időben a látott szakaszok például az Andrássy úton és a Hősök terén le voltak takarítva (még ha esetleg nincs is minden utcában így), sok városban ezzel sem találkoztam - fogalmazott a várostervező, aki a szintén jó ötletnek tartott Bubival kapcsolatban meglepődött, hogy azt nem lehet a tömegközlekedési bérlettel vagy jeggyel igénybe venni, pedig szerinte az lenne a logikus. Schelde újabban egyre többet foglalkozik az önvezető autókkal is. Kiemelte, Arizonában és Kaliforniában már élesben is tesztelik ezeket a megoldásokat, ugyanakkor átfogó következtetéseket ebből még nehéz lenne levonni, mivel két olyan vidékről van szó, ahol az időjárási viszonyok már-már laboratóriumi körülményeket idéznek a sok napsütéssel és a kevés csapadékkal. Ugyanakkor tíz-tizenkét éve még szinte senkinek nem volt okostelefonja, mostanra pedig már elképzelhetetlenné vált nélküle az életünk. Ebből következően az önvezető autók is jó eséllyel hamar el fognak terjedni a világ minden pontján. Ráadásul ez a fejlődés jót tehet a városoknak is. Az önvezető autók egyre jobban ki fogják majd szorítani a többi gépkocsit, ami jóval környezetbarátabbá és élhetőbbé teszi majd a településeket. És persze a kerékpározás fontossága is még inkább teret nyer ezáltal. A konferencia címével kapcsolatban pedig, vagyis hogy mit is jelent skandinávként gondolkodni, Schelde annyit felelt, az északi emberek számára kiemelten fontos a közös munka, az egymásért történő munkálkodás, mivel csakis ez teszi sikeressé kisebb és nagyobb közösségeiket is. Úgy véli, a társadalmi problémák is egyedül úgy orvosolhatók, ha mindenki hozzáteszi a maga részét az adott ügy megoldásához. Szerinte egyébként már csak idő kérdése, hogy erre más nemzetek is rájöjjenek. Kerékpárosok Koppenhágában, ahol vásárlás előtt ki is lehet próbálni a hőn áhított biciklitípust fotó afp/vladimir pesnya A tárlat, amelyet Kósa Lajos biztosan nem fog megnézni A Kukoréktól a XXI. századi soros Madonnáig: Pázmándi Antal gondolatébresztő szobrai a Műcsarnok kiállításán TÖLGYESI GÁBOR Szobroknak csak vandálok vagy színesfémtolvajok esnek neki fűrésszel - gondolhattuk 2001 nyaráig, amikor Pázmándi Antal szobrászművész Debrecen főterén frissen elkészült díszkútjának főalakját, egy sellőt lángvágóval távolíttatott el az önkormányzat. A sellő ugyan porcelánból készült, a gyanú fel sem merült, hogy haranghoz vagy ágyúhoz kell a bronz, ám az a szóbeszéd mégiscsak lábra kapott, hogy a cívisváros néhány vezetőjének és az akkori polgármester, Kása Lajos feleségének nem tetszett a hableány. A városvezetés kikérte magának a sanda feltételezést, és állította: csupán a városlakók követelésének engedett. A példátlan gyorsaságra jellemző, hogy elfelejtettek szólni az alkotónak - pedig egy műalkotás átalakítása a művész engedélye nélkül sérti az alkotó személyéhez fűződő jogait a közlekedési ügyekben pedig a hivatal nem szokta meghallani ilyen sebesen a nép szavát. A szobor két évig készült, engedélyeztetett tervek alapján, ám a megújult debreceni főtér avatóján Orbán Viktor miniszterelnöknek és Kósa Lajos polgármesternek már nem volt módja megcsodálni. A debreceni sellőt a fején lévő csörgősipka a virágkarneválra utal - a felháborodott alkotó végül a debreceni városgondnokság pincéjében találhatta meg. A szobor tíz évvel később a cívisvárostól harmincöt kilométerre, Nyíracsád főterén lelte meg végleges helyét. A korabeli tudósításokból következtethetünk a helyi viszonyokra is: Nyíracsád akkori polgármestere, Katona Gyula - aki beleszerelmesedett a sellőbe - biztos, ami biztos, egyeztetett a szobor megvásárlásáról Kósa Lajossal: „nem akartam, hogy emiatt valami félreértés legyen” - nyilatkozta. A lapok beszámolójából az is kiderül: a nyíracsádi fiatalok esténként kifejezetten szeretnek a szobor körül üldögélni. Pázmándi Antal művészete persze mindig képes meghökkenteni. Ennek lehetünk tanúi a Műcsarnok március 18- áig látható, Kilenc műteremből című, csoportos kiállításán is, amelynek keretén belül Pázmándi tárlata A végtelen örökbefogadása címen fut. „A debreceni bevásárlóközpontnál lévő domborműve még szolidan a térbe simul, de már az sem csak a viszonylag érzékeny látogatót zökkenti ki; a Hold utcai volt MNB-székház tükrös trükkös beltéri kavalkádja és az Ürömi úti magánház portikuszai azonban már biztos, hogy minden halandót ámulatba ejtenek. Ezek a kompozíciók is gondot és gondolatokat okoznak” - írja Reischl Szilvia kurátor a katalógusban, s hogy a „gondok és gondolatok” sűrűjébe vessük magunkat, érdemes Pázmándi gázálarcos próbababáinak sorozatából rögtön a XX. századi soros Madon-Pázmándi Antal művészete meghökkent, elgondolkodtat, és sokszor mosolyt is csal az arcunkra na szobrával kezdenünk. A matricázott - görög torzókat idéző - porcelánszobor jobb hónaljánál József Attila Eszmélet, bal vállánál pedig Ars poetica című versének egy-egy sorát olvasni. A Madonna matricázott ruhájának mintája - az éhezés, a migráció, a szögesdrót, a stoptábla és a pletykálkodó nők motívuma - kortárs képregényt ad. Német nyelvű üzenete, Wir wollen leben (Élni akarunk) visszatér a bulvárlapokból, képes magazinokból „hajtogatott”, porcelán papírrepülőjén is, amelyen az „Akció, ráció, vakáció, migráció” jelszava mellett olvashatunk a Balatonról és a nevadai sugárfertőzött amerikaiakról is. Sosemvolt tárgyaival - mint például a présgépre emlékeztető Kukorékkal - Pázmándi nemcsak elgondolkodtat, sokszor mosolyt is csal az arcunkra. Persze ahhoz is kell némi intelligencia, hogy a játékos fantáziát értsük és értékelni tudjuk. Gyász Meghalt Hayden White Nyolcvankilenc éves korában elhunyt Hayden White (képünkön) történetfilozófus, a kaliforniai Santa Cruz-i Egyetem professor emeritusa - írta a The New York Times. Foglalkozott egyháztörténettel és összehasonlító irodalomtudománnyal tanított még a Michigani Egyetemen és a Stanfordon is. White-ot szélesebb körben 1966-os, A történelem terhe című szövege tette ismertté, amelyben arról írt, hogy a többi tudományág fejlődésével a történetírás roszszabb helyzetbe került. Mind a tudományosság általában, mind a művészetek fejlődtek, meghaladták a világ régi, stabilnak feltételezett koncepcióit, White pedig szükségesnek tartotta, hogy a történetírás is megtegye ezt az utat. Vallotta, a történész népi ismerheti meg a maga valóságában a múltat, csak a forrásszövegeket tanulmányozza. Elméletét aztán tovább fejlesztette 1973-as fő művében, a Metahistory: The Historical Imagination in Nineteenth-Century Europe-ban. Itt egy osztályozási rendszer felállítását javasolta, amellyel súlyozni lehet az egyes történetmesélési technikákat, az ideológiák kezelését, a történetírás módszereit. Az Észak-Karolinai Egyetem professzora, Hans Kellner szerint White úgy látta: a történész ugyanabból az anyagból dolgozik, mint a szépíró vagy a filozófus. A professzor ezzel pedig leértékelte a történetírók munkájának tudományos jellegét. (L. D.) Divat Elhunyt Hubert de Givenchy Audrey Hepburn és Jackie Kennedy ruháit is ő tervezte, de arcot adott a párizsi eleganciának, a francia divatvilág egészének is. Hubert de Givenchy divattervező nem csak szakmájában szerzett nevet, a filmtörténetbe is örökre beírta magát azzal, hogy Hepburn számára elkészítette az Álom luxuskivitelben nyitójelenetében látható fekete kosztümöt. Barátsága a színésznővel aztán negyven éven keresztül kitartott. A parfümjeiről is híres Givenchy március 10-én, 91 éves korában hunyt el. Partnere, Philippe Vénét, valamint unokaöccsei és unokahúgai gyászolják őt. (MN) kultúra 13 Elismerés Melocco Miklós is átvette a Corvin-láncot A Sándor-palotában vette át tegnap a Corvin-lánc kitüntetést Melocco Miklós szobrászművész Áder Jánostól és Kövér Lászlótól. Korábban február 12-én a Parlamentben adták át az elismerést Huszti Péter színművésznek, Maróth Miklós orientalista akadémikusnak, Martonyi János volt külügyminiszternek, Ritoók Zsigmond klasszika-filológus akadémikusnak, Sótonyi Péter orvosakadémikusnak, valamint Sir George Radda biokémikusnak. A díjat olyan személyek vehetik át, akik különleges módon járultak hozzá a magyar közgondolkodás jobbításához. (MTI)