Magyar Nemzet, 2021. február (84. évfolyam, 26-48. szám)
2021-02-20 / 43. szám
2021. február 20., szombat Magyar Nemzet KULTÚRA 17 Megtűrt szórakoztatás, támogatott magasművészetek a Kádár-korban 1966-ban a könnyűzenészek számára még nem jött el a Kánaán A hazai történelmi emlékezet és közbeszéd úgy tartja számon az 1968-1972 közötti időszakot, mint a proletárdiktatúra lassú és óvatos nyitási politikájának megnyilvánulását. Több tekintetben tényleg megvalósulni látszott némi engedményre való hajlandóság a hatalom részéről, leginkább a gazdasági életben, annak érdekében, hogy ne azonnal menjen csődbe az ország, de a szórakoztatóiparban Aczél György nem túl sok kedvezményt helyezett kilátásba. Éppen ötvenöt éve, 1966-ban mondott beszédet a Magyar Zeneművészek Szövetségében, nem hagyva kétséget afelől, hogy a könynyűzenészeknek még nem jött el a Kánaán. Ha rajta múlt volna, soha nem jön el. Csatári Bence A „három T” jól bevált rendszere ekkor már egy évtizede olajozottan működött, olyannyira, hogy néha az érintett zenészek is kapkodták a fejüket, ők vajon hova tartoznak. Ennyi év távlatából Kóbor János, az Omega frontembere kétségbe vonja, hogy őket valaha is beskatulyázta volna egyik vagy másik kasztba a Kádár-rendszer; szerinte ők istenigazából egyikbe sem voltak egyértelműen besorolhatók. A helyzetet némiképp bonyolítja, hogy 1966-ban, szó szerint, még senki nem ejtette ki a száján a „három T” elvét hivatalos formában, azt majd csak 1968. április 1-jén teszi meg Aczél György saját elvtársai körében, a Politikai Akadémián. Aczél György 1966 tavaszán azonban mégis ennek az önnön maga által meghatározott keretrendszernek megfelelően nyilatkozott a Magyar Zeneművészek Szövetségének ülésén, amikor beszédében előrevetítette: az új gazdasági mechanizmusban el kell majd határolni a szórakoztató műfajt az igazi művészetektől. (Igaz, hogy az új gazdasági mechanizmust csak 1968. január 1-jén vezették be Magyarországon, de elindításáról az MSZMP legmagasabb fórumain már végső döntés született 1966-ban.) Utasítása szerint a könnyűzenét csak tűrni kellett, de csak akkor, ha az nem szegődik az államszocializmust fellazítani szándékozó politika csapatához, ellenkező esetben természetesen be kellett tiltani az ilyen gondolatokat képviselő zenészeket. Azt, hogy a szilencium pontosan mit tartalmazzon és meddig tartson, az élvonalbeli zenészek esetében személyesen Aczél György döntötte el. Az álszent kegygazdálkodás részét képezte az is, hogy amikor a letiltás megszűnt, mintegy a megkegyelmezési procedúra részeként,behívatta magához a zenekarvezetőt, így tett Illés Lajossal is, aki öltöny-nyakkendőbe vágta magát, amikor hívatták, és bement a „főnökhöz”, hogy megtudhassa, letelt az egyéves kényszerszünetük. Aczél György igazi autodidakta sznobként - aki persze igyekezett magát kiművelni a saját szakterületén, és ez nem esett nehezére, mivel érdekelte is a téma, hiszen korábban színészi ambíciókat is dédelgetett - a magasművészethez a zenén belül csak a komolyzenét és a népzenét sorolta, már az operettek sem voltak annyira az ínyére. Az általa nagyra tartott komolyzeneszerzőket éppen ezért jelentős támogatásra is méltónak tartotta, és amit ő mondott, az ezen a szakterületen úgy is volt, a pártállam más „szakértő" korifeusai nemigen ágáltak a döntései ellen. Azért a nagy támogatás a komolyzenei életben érdekes módon néha nehézségekbe ütközött. Kodály Zoltán közismerten nem volt a kommunista rezsim feltétlen híve, zsenialitása miatt azonban mégis hagyták tevékenykedni és kibontakozni. A hatvanas években mégis előfordult az első számú hazai zeneszerzővel, hogy a rendszer által biztosított, a Galyatetőn lévő kétszobás üdülő fenntartási költségeinek térítését visszautasította, és úgy döntött, hogy ezentúl ő fizeti a rezsit. Ez egyfajta jelzés volt a hatalomnak, hogy ugyan támogathatják őt, de ne nézzék gyereknek vagy koloncnak a rendszer nyakán, mert ki tudja fizetni azokat a kiadásokat, melyek őt terhelik. Ez a fajta függetlenedési szándék persze nem tetszett a Művelődésügyi Minisztérium zene- és táncművészeti főosztálya vezetőjének, Barna Andrásnénak (Biszku Béláné barátnőjének), de már nem tudott semmit sem tenni, mert „Kodály tanár úr” - ahogy ő nevezte a híres zeneszerzőt és professzort - már rendezte is a számlákat, valamint - kihagyva a minisztériumot — közölte az üdülő fenntartójával, hogy a továbbiakban is ő rendezi majd a számlákat. Más alkalommal is kitért Kodály Zoltán a rendszer garasoskodásai elől. Amikor 1963-ban gondot jelentett az, hogy kettőnél több szakértőt küldjenek egy izraeli zenei kongresszusra, felajánlotta a művelődésügyi tárcának, hogy saját zsebből fizeti a többiek kiutazását, szállását és ellátását. Erre már felhorkant Barnáné, és feletteseinek azonnal jelezte egy házi feljegyzésben, hogy az efféle nagyvonalú gesztusokra semmi szükség nincs, még ha a minisztérium anyagi korlátai végesek is. Az akkor már megcsontosodni látszó kultúrpolitikai elvi útmutatások gyakorlati megvalósulását taglalta a Magyar Zeneművészek Szövetsége, amikor Aczél György látogatása után a fellazítási politikáról készített jelentést 1966-ban az MSZMP KB tudományos, közoktatási és kulturális osztályának. A fellazításnak szerintük két tényező miatt volt komoly befolyása: a megnövekedett nyugati kapcsolatok és a magyar zenei intézmények nemtörődömsége miatt. Valóban, a hatvanas évek közepén az 1956-os emigránsok már küldhettek haza leveleket, sőt pénzt, és a Fenyő Miklós által megénekelt IKEA-csomagokat is. Jöhettek tehát a nyugati lemezek — már amiket a vámosok nem koboztak el vagy raktak félre maguknak, de cseles úton még kőkemény valutát is elrejthettek a küldeményekben. Szörényi Levente is úgy vette az első elektromos gitárját a magyar rocktörténeti hagyományok szerint, hogy egy csomagban küldött kabát belső bélésébe varrták a bankókat, amiből már kijött egy jó minőségű hangszer. A zeneművész-szövetség jelentése úgy látta, hogy a támogatás és a tűrés határai egybemosódtak, annak ellenére, hogy az MSZMP IX. kongreszszusa erről a részletezés szándékával nyilatkozott, a tiltás kategóriája pedig egyáltalán nem jelent meg, amivel a kulturális politikát egyenesen gyengének minősítette. Ezeket a megállapításokat a könnyűzenére is értették, és élő problémaként említették - ami műfajra való tekintet nélkül igaz volt minden zenészre -, hogy az előadóművészek inkább Nyugaton szerettek fellépni, mert ott valutában fizették őket. Ezzel összefüggésben az impresszálás gondjaira is felhívták a figyelmet, mert az volt a bajuk, hogy a szocialista eszméknek nem megfelelő műfajokat részesítették előnyben külföldön, ami a művelődéspolitika határmezsgyéinek tisztázatlanságából fakadt. Azt is megjegyezte a jelentés, hogy a magyar zenei közéletnek kifejezetten hasznára vált a vasfüggöny léte, mert így „a káros nyugati hatások" legalább egy részét meg tudták szűrni. Persze ez csak a kommunisták olvasata volt, a demokratáké pedig ezzel szemben az, hogy ezáltal magyar emberek millióitól vették el a szabad kulturálódás és művelődés lehetőségét — szerencsére nem örökre. Kodály Zoltán nem volt a rezsim híve, többször borsot tört a kommunisták orra alá Forrás: Fortepan/Bojár Sándor S Ferdinandy György online, nyilvános gyónásra készül Doncsev Toso Tambo. A kecsuák, az inkák utódai nyelvén pihenőhelyet jelent, meg talán ez lesz Ferdinandy György legújabb - az év első felében még készülő - kötetének is a címe. Az író internetes vallomása szerint számvetésre, nyilvános gyónásra, bűnbánatra készül. Az élet nevű őserdőben nyolcvanöt év után a további úthoz jólesik egy kis tisztáson erőt gyűjteni. Ez jut eszembe, miután több mint egy órán át tartott a világhálón Mészáros Márton, a felkészült szakértő riporter és a múltján merengő prózaíró, a hajdani Puerto Ricó-i professzor időutazása. A két barát nem azonos térben, hanem Budapestről és Miamiból beszélgetett a szerző Könyv a világ végén című munkájáról, amelyet a Magyar Napló adott ki a tavaly. Az igazán érdekes és izgalmas kérdések az utolsó néhány percben kerültek terítékre: a szülőföld sokszínűsége, a háromnyelvű alkotó magyarságának értelmezése, magyarázata, a kettészakadt hazai kulturális tér talánya, a szekértáborok közötti kapcsolattartás lehetősége, a közvetítő hitelességének a titka. De a kíváncsi hallgatók közelítő válaszokat sem kaptak. A lényegre ezúttal nem maradt elég idő. Ferdinandy életén keresztül tükröződik az általa ábrázolt világ, a magyar hon, Európa, az emigráns lét és esetleges jövendőnk: Amerika. Könyv a világ végén című könyvének online bemutatója (Budapest-Miami, 2020. december 13.) a YouTube-on elérhető. FERDINANDY GYÖRGY KÖNYV A VILÁG VÉGÉN Forrás: Magyar Napló HIRDETÉS Szomorúan tudatjuk, hogy BERECZKY LÁSZLÓNÉ KOCSIS KATALIN hosszú betegség után, 88 éves korában elhunyt. Gyászolják: fia, menye és unokáit Fájó szívvel tudatjuk mindazokkal, akik szerették és ismerték, hogy DR. STIPULA MAGDA neurológus és pszichiáter, a gyöngyösi Bugát Pál Kórház ny. ov. főorvosa, a Horányi Béla Klinikai Idegtudományi Társaság alapító tagja és tiszteletbeli elnöke 2021. január 22-én, 95 éves korában elhunyt. Gyászolják családja és mindazok, akik szerették. Emléke szívünkben örökké él! „A jó harcot megharcoltam, a pályát végigfutottam, hitemet megtartottam.” (2Tim 4,7)