Vitányi Borbála: Justh Zsigmond írói névadása - Magyar Névtani Dolgozatok 50. (Budapest, 1983)
szándékos megfontolás eredménye, tehát épít a név informatív értékére. A nevekhez fűzött megjegyzéseinek magyarázata is ebben rejlik. „Csupa érzékenység, olyan mint egy gyógyszerész mérleg, megérez egy hajszálnyi súlyt és számot tud róla adni. Ez a rendkívüli tulajdonság jellemzi mint írót, jellemzi mint embert, ebben áll egyedül, elsőnek és egyetlennek, a mi irodalmunkban, ezért nem tudják sokan megérteni azok, akiknek a súlyból legkisebb a kilogramm, az érzés mértékéből a közkeletű, a banális, ami ott van minden pudlin." /Bródy Sándor, Justh Zsigmond. Orosházi Közlöny, 1892. aug. 20./ Az indoklások gazdagsága természetesen viszonylagos. A nevek egy része még így is ismeretlen marad. Érdekes arányeltolódás figyelhető meg, ha az életmű egészének neveit a szépirodalmi művekéhez viszonyítjuk. A valóságos nevek Justh írásaiban, ha a naplóját is ide számítjuk, kisebb lexikont is megtöltenének. „Párizs elemei" c. könyvének végén betűrendbe szedve több oldalon olvashatók a kötet személynevei. A regényekben, novellákban is tekintélyes hányadot tesznek ki a valóságos nevek. Elsősorban költőké és festőké mint Zola, Flaubert, Stendhal, Petrarca, Büchner, Tizian, Leonardo da Vinci, de filozófuso ké és a politikai élet kimagasló személyiségeié, zeneszerzőké stb. is. Megállapításaim csak a szépirodalmi munkáiban meglevő nevekre vonatkoznak. A négyszázötven adatot kitevő adattár tehát csak töredéke a nevek tényleges számának. A név megválasztásának legfőbb mozgatója a szereplők társadalmi megosztottsága. A polaritás alapvető sajátossága Justh névadásának. Miként a novellák, regények cselekményük alapján kettéválnak pusztai történetekre és pesti vagy vidéki grófi, hercegi palotákban játszódókra, ugyanilyen természetűek a hozzájuk méltóan igazodó nevek is. Alapvető eltérésüket egyéb, a későbbiekben még tárgyalandó különbségeken kívül a