Magyar Nyelv – 28. évfolyam – 1932.
M. Horváth Endre: Egy füst alatt
tűnik ki, hogy nálunk — már ott, ahol — leginkább a névnapi megkötés divatozhatott. CSEFKÓ GYULA: Gyorsíró. A gyorsírás, gyorsíró szó mai értelmében a NyUSz. (I. 114) szerint elsőízben 1832-ben, a Társalkodóban (119., 245. 1.) jelenik meg. „Jelekkel beszéd után írás" a jelentése. Bár rokon, de eltérő, más jelentéssel előfordul azonban jóval régebben: az optikai telegráfiát nevezi így FARCHICH JÓZSEF „Mi hír Budán vagy Fancsali Feszület" c., legkésőbben a mult század elején (1803.) kelt máig kiadatlan kéziratában. „Gyors író Deákot (a Telegráfust) Nagy Gábor Szala vármegyei Lenthi Plébános az Esztendőbe talált és csinált, mellybe Chappe Párisban, és még az Újságba se volt híre Nagy Gábornak." — Claude Chappe 1792-ben mutatta be a párizsi nemzetgyűlésnek elmés távjelző készülékét, amelynek stratégiai jelentőségét rögtön fölismerték, s 1803-ban Franciaországban már hat távjelző működött, több, mint félezer állomással. Chappe telegráfiájából nem telegráfia, hanem a szemafor és a fényjelzés fejlődött ki. Más fogalomhoz tapadt a gyorsíró szó is, mielőtt a gyorsírásnak ezt a másik formáját, a távírást föltalálták. GÁLOS REZSŐ: Egy füst alatt. Ezt a szólást többen próbálták már megmagyarázni, anélkül, hogy — szerintem — teljesen megnyugtató eredményre jutottak volna. PONORI THEWREWK EMIL: Nyr. I, 41—2 azt hiszi, hogy „eredete egy régi községi szervezetben rejlik . . . Erdélyben még a múlt XVIII. évszázadban [is] a helységet füst azaz háztűz szám szerint osztották be . .. Mikor elődeink kétféle dolgot, nevezetesen ünnepet, egy alkalomra halasztottak, s nem két külön háznál, hanem költségkímélésből egy háznál tartottak, az . . . egy füst alatt történt." Lényegében ugyanezt mondja TOLNAI VILMOS: MNy. VII, 276 és KERTÉSZ MANÓ, Szokásmondások 252 is. Én azt hiszem, hogy ezt a szólást helyesen a régi parasztház alakjából fejthetjük meg. Ennek a régi parasztháznak — melyből néhány még most is van veszprémmegyei szülőföldemen — olyan konyhája volt, amelynél a kémény teljességgel hiányzott. Az udvarról nyíló négyszögletes konyhának egyik belső sarkában állott a téglából vagy vályogból rakott 70—80 cm. magasságnyi tűzhely, ezen egy alacsony patkóalakú fal, a katlan, melybe a rézüstöt tették. A füst vagy a lécből készített ajtón távozott el, vagy az ajtó fölött lévő téglalap alakú nyíláson. Mivel azonban a szemközt levő falon (a szomszéd felé) sem ablak, sem még egy lyuk sem volt, a füst — léghuzat híján — csak igen lassan szivárgott kifelé az ajtón és a felette levő nyíláson, hanem ott gomolygott a főző asszony feje felett és feje körül, úgyhogy szegény a szó szoros értelmében füst alatt dolgozott. Ilyen konyhában a főzés nem volt valami nagy élvezet, és sok asszony ennek az úgynevezett füstös konyhának tulajdonította öregkori megvakulását. Ha ehhez hozzávesszük azt is, hogy a tűzgyújtás sem volt könnyű dolog, mert vagy a hamuba gondosan eltakart s ily módon az előző tüzelésből megőrzött parázsra kellett könnyen gyuladó anyagot (pozdorját, szalmát) tenni, amely nem lehetett mindig egészen száraz, vagy Magyar Nyelv XXVIII. 9-10.