Magyar Nyelv – 48. évfolyam – 1952.
Terestyéni Ferenc: Kossuth, az újságíró
is, aminő többek közt A. COURT DE GEBELINnek „Monde primitif, considéré dans l'histoire naturelle de la parole" (Paris, 1773.) című műve, melyre Pánczél két ízben hivatkozik : először a szófajokkal kapcsolatban (14), másodszor pedig a grammatikai nem keletkezéséről szóló részben (33). Pánczél még szépírók nyelvészeti vonatkozású megjegyzéseiből is merít : a francia alaktan viszonylagos „szegénységén" pl. D. Durandnak „Histoire naturelle de l'or et de l'argent" című költeményéből vett idézettel sajnálkozik (40). Amint látjuk, jórészt olyan francia szerzőkkel van dolgunk, akik mindeddig alig vagy egyáltalában nem szerepeltek a francia-magyar művelődési kapcsolatok történetében. Természetesen Pánczél csak egyike volt azoknak a magyar nyelvművelőknek, akiknek elgondolásai szinte teljes egészükben a francia felvilágosodásban, sőt tágabb értelemben a francia művelődés történelmi távlataiban gyökereznek. Meggyőződésünk szerint feltétlenül találhatunk hasonló adatokat más nyelvművelőinknél is. Ezúttal példaképen csupán Kis JÁNOsnak ugyancsak 1806-ban megjelent pályaművére utalunk, amely az olasz és francia irodalmi nyelv kezdeteiről szemmel láthatóan RIVAROL nyomán számol be ; többször idézi az Encyclopédie nyelvészeti vonatkozású cikkeit, s még olyan kevésbbé ismert forrásokra is utal, amint pl. ARNAUDnak „Réflexions sur la nature, Périgine et les principes des Langues Anciennes" című cikke. Kis JÁNOS oly sűrűn hivatkozik GIRARD, DIDEROT, VOLTAIRE és más francia szerzők, különösen az Encyclopédie munkatársainak véleményére, hogy joggal mondhatjuk : jelen cikkünkkel távolról sem merítettük ki a tárgyat, hanem csak utat próbáltunk mutatni a magyar nyelvújítás francia forrásainak további feltárásához. GÁLDI LÁSZLÓ Kossuth, az újságíró Amikor Kossuth Lajos 1841. január elsején elfoglalta a Pesti Hírlap szerkesztői asztalát, a magyar újságírás már néhány évtizedes gyakorlatra tekinthetett vissza ; azt azonban rögtön meg kell állapítani, hogy 1841-ig, Kossuthnak a Pesti Hirlap szerkesztőségébe való bevonulásáig a magyar újságírás meglehetősen színtelen, élettelen és érdektelen volt. Ezt a tényt maga Kossuth állapította meg a Pesti Hirlap 104. számában: „Úgy látszik, a magyar időszaki sajtó 1841-ig a nemzet politikai életére . . . nem gyakorlott a mostanihoz is hasonló hatást . . ." Ennek okát abban látja, hogy ,,. . . a szerkesztők s lapvezérek között alig volt valaki, aki practico-politikus életet élt volna , mivel többnyire csak literátorok voltak, publicisták nem". A költemény helyes címe : „La chute de l'homme et les ravages de 1 'or et de l'argent" (Londres, 1729.).