Magyar Nyelv – 48. évfolyam – 1952.

Terestyéni Ferenc: Kossuth, az újságíró

is, aminő többek közt A. COURT DE GEBELINnek „Monde primitif, considéré dans l'histoire naturelle de la parole" (Paris, 1773.) című műve, melyre Pánczél két ízben hivatkozik : először a szófajokkal kapcsolatban (14), másod­szor pedig a grammatikai nem keletkezéséről szóló részben (33). Pánczél még szépírók nyelvészeti vonatkozású megjegyzéseiből is merít : a francia alaktan viszonylagos „szegénységén" pl. D. Duran­dnak „Histoire naturelle de l'or et de l'argent"­ című költeményéből vett idézettel sajnálkozik (40). Amint látjuk, jórészt olyan francia szerzőkkel van dolgunk, akik mindeddig alig vagy egyáltalában nem szerepeltek a francia-magyar művelődési kapcsolatok történetében. Természetesen Pánczél csak egyike volt azoknak a magyar nyelvművelők­nek, akiknek elgondolásai szinte tel­jes egészükben a francia felvilágosodásban, sőt tágabb értelemben a francia művelődés történelmi távlataiban gyökerez­nek. Meggyőződésünk szerint feltétlenül találhatunk hasonló adatokat más nyelvművelőinknél is. Ezúttal példaképen csupán Kis JÁNOsnak ugyancsak 1806-ban megjelent pályaművére utalunk, amely az olasz és francia irodalmi nyelv kezdeteiről szemmel láthatóan RIVAROL nyomán számol be ; többször idézi az Encyclopédie nyelvészeti vonatkozású cikkeit, s még olyan kevésbbé ismert forrásokra is utal, amint pl. ARNAUDnak „Réflexions sur la nature, Périgine et les principes des Langues Anciennes" című cikke. Kis JÁNOS oly sűrűn hivat­kozik GIRARD, DIDEROT, VOLTAIRE és más francia szerzők, különösen az Encyclopédie munkatársainak véleményére, hogy joggal mondhatjuk : jelen cikkünkkel távolról sem merítettük ki a tárgyat, hanem csak utat próbáltunk mutatni a magyar nyelvújítás francia forrásainak további feltárásához. GÁLDI LÁSZLÓ Kossuth, az újságíró Amikor Kossuth Lajos 1841. január elsején elfoglalta a Pesti Hírlap szerkesztői asztalát, a magyar újságírás már néhány évtizedes gyakorlatra tekinthetett vissza ; azt azonban rögtön meg kell állapítani, hogy 1841-ig, Kossuthnak a Pesti Hirlap szerkesztőségébe való bevonulásáig a magyar újságírás meglehetősen színtelen, élettelen és érdektelen volt. Ezt a tényt maga Kossuth állapította meg a Pesti Hirlap 104. számában: „Úgy látszik, a magyar időszaki sajtó 1841-ig a nemzet politikai életére . . . nem gyakorlott a mostanihoz is hasonló hatást . . ." Ennek okát abban látja, hogy ,,. . . a szer­kesztők s lapvezérek között alig volt valaki, aki practico-politikus életet élt volna , mivel többnyire csak literátorok voltak, publicisták nem".­ ­ A költemény helyes címe : „La chute de l'homme et les ravages de 1 'or et de l'argent" (Londres, 1729.).

Next