Magyar Nyelv – 50. évfolyam – 1954.
Szilágyi Ferenc: „Egyen meg a fejilló!”
pont is közrejátszott a martirológiumi nevek nagy számban való megmaradásánál. Miután pedig főként a női neveknél mutatható ki az ilyen nevek túlsúlya, az a feltevésünk, hogy a hagyományhoz való ragaszkodás náluk jobban érvényesül. Megerősít ebben D. BARTHA KATALIN cikkének (MNy. XLVII, 215) egyik kitétele, melyben a szerző VÉGH Józsesre hivatkozva a tájnyelvi ejtésre vonatkozólag említi a nőknek a megszokott régiességhez való ragaszkodását. KARÁCSONY SÁNDOR ZSIGMOND „Egyen meg a fejilló!" Adalék Csokonai népiességéhez Csokonai jól ismert Parasztdalának az Akadémián őrzött kéziratában — amint ezt az 1922. évi Harsányi—Gulyás kiadás jelzi — az I. és II. versszak után refrénként ez áll: Vityilló, nádból kötött gugyilló Vityilló, vityilló Egyen meg a fejilló. ( Harsányi—Gulyás: Csokonai Vitéz Mihály Összes Művei I, 387.) A megelőző kiadások közül a Schedel(Toldy)-féle kiadás (Csokonai Mihály minden munkái. Pest, 1844.) a „Jegyzések és változó olvasások" című függelékben közli; a Horváth Cyrill előszavával megjelent kiadás (Csokonai Vitéz Mihály Összes Művei. Bp., é. n.) refrén nélkül közli a verset. A Harsányi—Gulyás kiadást követő Franklin-kiadás (Csokonai Vitéz Mihály Összes Művei..Franklin, é. n.) a Parasztdal lapján jegyzetben közli a refrént; a Magyar Klasszikusok Csokonai-kötetében (Csokonai Vitéz Mihály Válogatott Művei I—II. 1950.) hátul, a jegyzetben találjuk meg. Antológiánkban— még az újabbakban is, — pl. a „Hét évszázad magyar versei"-ben — általában refrén nélküli szöveg szerepel. Csokonai költői nyelvével foglalkozva többször elgondolkoztatott a refrén. Úgy tudom, a Csokonai műveiből készülő kritikai kiadásnak is egyik megoldatlan kérdése a kéziratban szereplő refrén, illetőleg annak utolsó szava, a fejirló. Használatos nyelvi formáink közül hangalak és értelem tekintetében is könnyen, szinte magától társul a fehér ló (nyelvjárási alakban fejir ló) kifejezéshez. Nekem legalábbis ez volt az önkéntelen társításom. Ehhez a spontán társításhoz ad némi támasztékot CSEFKÓ GYULA egy célzása „Vityilló" című cikkében, melyben a Parasztdal refrénjét is idézi: „Vityilló,, nádból kötött gugyilló, Vityilló, vityilló Egyen meg a fejilló ( fejér ló)" (MNy. XLV, 83—4). CSEFKÓ nem fejti ki és nem magyarázza ötletét, tehát a spontán társításon alapuló szómagyarázat továbbra is bizonyításra szorul. A továbbiakban: HG.