Magyar Nyelv – 69. évfolyam – 1973.
Herczeg Gyula: A szabad függő beszéd a századvég prózájában
parasztos, de mégis újdonatúj. Eztán tizenöt esztendős is van már. És minden pecsétet, szakadást, válást, gombhiányosságot szemügyre vett. [Ezt a mondatot az író mondja, nem a szereplő, tehát nem Feketéné, ám ismét visszaadja a szót a szereplőnek, ismét visszatér a szabad függő beszéd, amely nyilván nem egyenes beszéd.] Hát milyen volt a nadrág, a nyakravaló, a dolmány, a kalap, a téli parasztcsizma! (Eddig mindig nagyon jó volt.) De nem is tudja, mit csináljon, sírjon-e vagy átkozódjék, azért hogy a jó Isten úgy el is tudja venni az ő eszét ennél a lakodalomnál. [Itt a szabad függő beszéd csak a mellékmondatban van, a főmondatot az író mondja. Figyeljük meg a mellékmondatban — amely pedig a szabályok szerint oratio obliqua volna — az amért használatát, meg a közelre mutató névmást, ennél a lakodalomnál.] Évikének is hogy áll a haja, mint egy szolgálónak (még eddig mindig úgy állt és szépen is állt), mindjárt felfésülteti a boltosnéval. Aztán kesztyűje sincs — ott még a Páva takács leányának is volt a lakodalomban. . . Ezer szerencse, hogy Ézsau ott nem volt, mert majd adna most. Alig várja a jó édesanyja, hogy hazaérjenek, hogy mindeneket tüstént mozgásba tegyen. [Ezt megint az író mondja, de nyomban következik a szereplő közbeékelődése, következik a szabad függő beszéd folytatása.] Átjön Ilia, majd tudja ő, mit hogyan. Milyen jó, hogy éppen a szomszédban laknak, nem veszi észre senki, mit csinálnak, még Ezsau sem, s egyszercsak az egész ház. . . egy kicsit előre is gyönyörködött. Került sor a Ferencre. [Az utóbbi két mondatot már az az író mondta, hogy aztán ismét idézze szereplőjét, Feketénét a szabad függő beszéd keretei között.] Elviszi a benedeki rektor sógorhoz, annak a nagy káplán fia csak mostanában halt meg, a ruhái éppen jók lesznek Ferenc fiamnak. [A szabad függő beszéd egy pillanatra átcsap az egyenes beszédbe: fiamnak és nem fiának: a helyzet kívánja meg az affektivitás és közvetlenség növelését.] Most már parasztruhában nem lehet, igazán nem lehet neki járni. Mit mondana Ézsau. Ezer szerencse, hogy nem volt a lakodalomban. Mit tett volna a drága lelkem, csillagom [ismét átcsapás az egyenes beszédbe], ha látja, hogy az ő öccse parasztruhában táncol a grófkisasszonyokkal, pedig ugyan kedvelték ám a táncát. Telhetetlenek voltak annak a gyereknek a szép táncában. [Itt befejeződik a hosszú és sajátos jellegű szabad függő beszéd.] S Feketéné egy pillanat alatt el tudta képzelni, hogy Ferenc milyen lesz a benedeki rektor sógor meghalt káplán fia úri ruhájában és hogy fog ez a gyerek abban táncolni." (Az új főispán, 1886. 113 — 5.) * A szabad függő beszéd századvégi használata jelentős változáson megy keresztül Mikszáth prózájában; erről sajtó alatt levő egy másik cikkünkben beszélünk. További kutatásaink célja az lesz, hogy a bemutatott vázlatot számos más regény és novella elemzésével egészítsük ki, és hogy kutassuk egyrészről a kezdetet, másrészről a XX. századi hajlékony, életszerű szabad függő beszéd esetleges korai jelentkezését. HERCZEG GYULA : Magyar Nyelv