Magyar Nyelvészet 2. (1857)
I. Érteközések - Hunfalvy Pál: Vissza- és előrepillantás
2 HUNFALVY PÁL. mutogatni, lehete ugyan ezzel fogadni ,haszontalan az összehasonlító nyelvészet, míg a’ külföldi tudomány nyomán — mert nekünk itt minden előtt a’ külföld nyelvészeti tudományával kell megismerkednünk — kézzel foghatóvá nem teszszük a’ mi kételkedőinknek is, hogy az nemcsak nem haszontalan, hanem maga a’ nyelvtudomány legnagyobb részben. Ez betű szerint áll a’ görög és latin nyelv termetére nézve; pedig annak megértése és felfogása csak ugyan tartozik a’ nyelvtudományhoz; sok tekintetben áll a’ görög és latin nyelv irodalmaira nézve is, mennyiben az általános szellemet, melly ezekben hatott, csak az összehasonlító nyelvészet által rakott magasságból lehet belátni; — mire mink a’ külföld tudományának elsajátítása által leszünk képessé; ’s áll sok egyesekre nézve, mellyek látszólag idegenek a’ görög és latin világban, ’s ebbül meg sem magyarázhatók. Tehát látatlanbul legfejebb haszontalannak hihetik az összehasonlító nyelvészetet a’ görög és latin nyelvtudományra, mellyet a’ régi és középkor a’ nélkül, úgy mondhatják, mívelt és őrzött meg, de ártalmasnak nem kiálthatják ki. A’ magyar nyelvtudományt öregbíteni sőt igazgatni készülő összehasonlító nyelvészetet azonban nem illy „hagyján, nem használ, nem árt!“ féle közönyösséggel fogadták többen, hanem féltékeny bizalmatlansággal. Legszentebb, mert egyedüli, nemzeti kincsünket féltik az összehasonlító nyelvészettül! — Ha ez nem merő ürügy, melly által magokrul a’ tanúlás kötelességét el akarják hárítani, — ’s ha volnának ilyen elleneink, azoknak bátran elmondhatjuk, hogy miattunk váltig fészkelődhetnek, mert miután nem akarnak tanulni, átgázolhatlan mélység tátong köztök és mi közöttünk ; — ha, mondom, ez nem tanulást kerülő ürügy, hanem komoly, tudományos utánanézés által tett meggyőződés, szóba ereszkedhetünk velők, ’s ezennel, a’ legünnepélyesebben fölhítjuk ellenkező meggyőződéseik előadására, de kivált a’ rokon altaji nyelvek tanulására, hogy így emezekből czáfolhassák meg ügyekezetünket. Föl kell dulniok az ellenek táborát, — az az, a’ mi táborunkat, és saját magunk fegyvereivel legyőzniük, örökké megsemmisíteniük, hogy azután béke és rend uralkodjék a’ magyar nyelv Sienában! Minket ugyan azon elbizottság részén a’ kifejezett fölhívásra, hogy az illy ellenek, kik tudományos utánanézés, de ismételjük, kivált a’ rokon altaji nyelvek tanulása által meg akarnak czáfolni, előbb utóbb társaink és ügyfeleink lesznek. ’S mindenki belátja, miszerint