Magyar Nyelvőr – 1. évfolyam – 1872.
Petőfi „János vitézének” nyelve. Szarvas
hogy, tudj' isten hogy, uram ne hagyj el, dejsz, így m" a következőkre szorítkozik: „szusz, szipirtyó, óperencziás, istennyila (villám), fölcsuporodik, föltápászkodik, mennykő, mennykőcsapás, levegőég, pajtás, szanaszerte, zenebona, atyafi, sel1ki fia, sárkánykígyó, árnyékvilág, égi háború, éjszaka, ő kelme, kend, kendtek." A régibb, teljesebb, de a népnél ma is szokásos, s néha egyedül szokásos szóalakok közöl ezek fordulnak elő : „tréfaság, leányzó, alkonyat, mostanság, mélységes, kiváncsiságos, széltére, széltében, végtére, mihelyest, mi ilyet én, nyájas dadon, kicsinnyég, oldalvást, meghalálozott." Ide tartozik az újabbi felehely ellenében a fekvőhely, ott benn, ott lent és ott vesz ellenében odabenn, odalent, odavesz, a mai leleményes ész helyett találós ész; továbbá a gyere ki, kéne (kellene), odáig és mén (megyen) alakok. A különben általános használatú, de a népnyelvben saját, jelentékteljes értelemben alkalmazott szóks jelentményekben gyakorta az összekapcsolás által ízes-erőssé módosult kitételek példái gyanánt szolgáljanak a következők: „Ki a vízben a ruhát tisztázza, Iluska az. Becstelen teremtés, gyalázatos pára, illyet mersz te tenni világnak cs úfjára? Gazd' uramnak rosza csillagzatja. Kisült, hogy koránsem tréfaság a beszéd. Tréfamódra a sárból kiragadta. Elpusztulj előlem! Markos gyerek volt ő. Tegnap ilyen tájban. Megnyílt a felhők csatornája. Holló, mely egy esett vadnak szemét ásta. Az erdő tegmélye. Te ker1 esz mi nekünk. Aprókat kortyántott. Mérges láng. Vigyázz földi! A kerek világ bujdosója vagyok. Csillagokat rúgott szilaj paripája. Megtánczoltatjuk mi ezt a gonosz népet. Nem volt gyerekség ez a megrohanás. Gyáva élhetetlen! A leáldozó nap. Én a te nevedet másnak keresztelem. Meghusángolt istenesen. Amint az ég aja jövendölte. A lelketlen habok. A felhő rojtja. Takaros menyecske. Jaj eszem a szívét. Jöjön be már ne, hogy az isten áldja meg. Amit mondott, töredezve mondta. Nálam teremjenek kendtek. A tartomány kellő közepére. No hisz keletkezett czifra zenebona. De, kiáltott