Magyar Nyelvőr – 9. évfolyam – 1880.

Veress Ignácz. A melléknév tanához Petőfiből

A MELLÉKNÉV TANÁHOZ PETŐFIBŐL. II. Ezúttal f-vel alakuló mellékneveinkről akarok szólani. Ez egyike legszaporább melléknévképzőinknek. De éppen ez az általános elterjedése teszi szükségessé, hogy természetével foglal­kozzunk s alkalmazását a kellő határokba szorítsuk. Hogy az i képző szabálya végleg megállapítva még nin­csen, azt e helyen többen mondták.*) Nem is az a czél vezet, hogy ezennel valami kimerítőt állítsak ide; csak szaporítani akarom az adatok számát, meggyőződve, hogy a szabály annál megbízhatóbb és annál elfogadhatóbb, minél inkább tökéletesítjük statisztikáját mintairóink adatgyűjtésével. Az i képző származását kétség kivül helyezik, a kik az e birtokraggal rokonnak állítják (Simonyi MNy. 254). Terjedtségét biztosítja régi használata (I. Thewrewk E. Ny. VIII.356); további használatát nem akadályozza Brassai feljajdulása és gyanúsítása (Ny. 1:64). Korlátlan elharapódzásának útját pedig csak minta­iróink példáival állhatjuk. Az i képző értelmének egészen e származtatáshoz képest felelt meg Thewrewk E. Ny. VIII:353, midőn adjectivum possessivumnak nevezi. De ha ezen latin elnevezés alá annyiféle értelmet sorozhatunk, a­mennyit a latin genetivus possessivus alá, akkor ott állunk, a­hol a Nagy Szótár szerzői, a­kik ötféle értelmet tulajdonítottak ennek a képzőnek, úgy mint: helyet, czélt, időt, származást és odatartozást; s még kérdés, vájjon nem kellett volna hatodiknak az állapotot (corporis dolor, testi fájda­lom) oda sorolniok. Ezekre a sokféle meghatározásokra helyesen felelt meg Brassai (Ny. 1:65), hogy „az elészámlált viszonyokat mind nem az­­ adja meg, hanem a jelzőnek már törzsszavában megvannak". Ennél egyszerűbb, a képzőnek csak időt és helyi értelmet adni (Simonyi Ny. IV:536), de minthogy mindent a világon idő és hely korlátoz, e két fogalom oly általános, hogy a helytelen alkalmazástól nem csak nem óv, hanem arra is csábít, hogy az­­ képzést bármilyen hely- és időviszonyra alkal­mazzuk, p. az ilyenekre : tavasszali, nyároni, ha­bani, hol­béli, hajtón stb. Ha tehát az z-s mellékneveket csoportosítani akarjuk, csak az alapszó minőségére leszünk figyelemmel; értelme mondattani kérdés, melynek megfejtése csak akkor jöhet szóba, ha a melléknevet már megalkottuk s egy más szóhoz (p. fönév­ *) Wolf Gy. 1:391, Simonyi Zs. IV:510, Thewrewk E. VIII.­346.

Next