Magyar Nyelvőr – 60. évfolyam – 1931.
Értekezések, önálló cikkek - Bebesi István: Petőfi nyomok Ady nyelvében
nyat említeni: suhogó fényű; nincs joga állott, tegnapi könnynek; bőrünk alól kisüt lobogva vérünk stb. A jelentésátvitelnek érdekes fajtája a szófaj változtatás és a mondatszók alkalmazása. Mindkettő jellemző sajátsága Ady nyelvének. Mindkettőnek eredménye valami újszerű tömörítés, kevés szóval sokatmondás, amellyel mindig eggyüttjár a jelentés határozatlansága, a homály. Szívesen használ főnévül melléknevet, névmást, határozószót. Pl. A nagy mindegyre esküszöm; az élet nagy nagy mindje; minden külön összezsibolygott; a szent Össze-Vissza; csodák Föntjén; Lázáros szomorú nincseim; Mindenek tálján; az eddig Ámene; eljön a tovább nem stb. Érdekes, hogy ez utóbbi kissé változott alakban Petőfinél is előfordul: elértem a nemtovábbat. Mondatszóit Ady összetétel alakjában használja: «áldottam rendjét a nem-lehet-máskéntnek». M. T. 60; «eljött az álmodt minden-mindegye, H. É. 24; «a van-vagy-nincsen Úr». H. É. 127; «a mi-less?-re vállat vonva». M. É. 11; «Itt nyugszik«-ját most írja sírjukra». 1T. H. 26; «A Nem tudom» egyik versének címe U. H. 81. A költő alkotta új összetétel éppen komplex voltánál fogva sohasem oly határozott jelentésű, mint az egyszerű szó. Az erősen újszerű, merészebb összetételek jelentéséről számtalan esetben vitatkozni lehetne. Márpedig Ady összetételeinek nagy része egy nekibátorodott minden merés. Ilyenek: bűbáj-gyümölcs-hozó, bíbor-vágy, bitóbánat, diadal-gyászút, ellovan, fénytivornya, halvány-halkan, Guignol-országocska, jókedv-förgeteg, hír-abroncs, koldusság-Nilus, kisértet-ló, Mese-zajlás, üssze-vissza-szél, portya-hősök, ördögmélytitok, soha-fény, rím-kutya, a nem-kívánom órák, nem-találkozás, nemigazszó, a nem-Vagy, néma-hökkenőn, nézve-harcoló szemek, csók-csatatér stb. Mindezek s a hozzájuk hasonlók nagy nehézség elé állítják Ady kezdő olvasóját. Pedig az ő nyelve tárgyaihoz képest elég egyszerű, sokszor egészen gyermekien egyszerű. Akárhány költeményében a kifejezés vaskos primitívsége döbbenti meg az embert, amikor már megértette. Nyelvének harmadik ködösítő eleme a szimbólum. Ez azonban már oly mélyen kapcsolódik a költői szemlélethez, hogy túllépi a nyelvi kifejezés határait s így most nem foglalkozom vele. • Bár Ady nyelve a maga egészében teljesen egyéni, részelemeiben azonban sok helyütt felfedezhető a «mennyeien nagyságos suhanc»-nak, Petőfinek a hatása. 1. Tagadásos szóösszetételek Petőfinél és Adynál. Bevezetésül egyszerűen idézem a Nyr-ben: Nyelvművész-e Petőfi? címmel 1923 márciusában közölt cikkemnek idevágó részét (52:43—44. 1.) • • * «Hogy nyelvészeti irodalmunk még mennyire nem ismeri Petőfi nyelvét, arra nézve jellemző, hogy a tagadásos szóösszetételeket, mint valami túl modern újdonságot, Adyra vezeti vissza. Asztalos Miklós a M. Ny.-ben (18:162) «A tagadásos szóösszetétel» c. alatt