Magyar Nyelvőr – 73. évfolyam – 1949.
Könyvekről - Szvesnyikov: Az üveg titkai. — Danykó: A kínai titok (Lengyel Györgyi) - Tersánszky J. Jenő: Egy szarvasgím története. — Geréb László: Galamb Miska kalandjai. — Majakovszkij: A táltos paripa. — A furfangos Mása. Orosz népmese nyomán írta B. Radó Lili. — Lewitt-Him: Hupikék Péter (R. Simonyi Ilona)
fordítása, néhány kisebb hibát nem tekintve, sikerült. Lengyel Béla Szvesnyikov: Az üveg titkai. — Szikra. — Danykó: A kínai titok. — Új Magyar Könyvkiadó. Meggyökerezett bennünk, hogy a tudományt népszerűsíteni igen nehéz, hálátlan, talán megoldhatatlan feladat. Veszélyes sziklák között hajózik a szerző, az értelmezés oktató, leereszkedő hangja és a tudományt meg sem közelítő, dilettáns zsurnalizmus között. Ez a két könyv, az üveg regénye és a porcellán története pompásan felülemelkedik ezeken a veszélyeken. Regények ezek, izgalmas, elsodró cselekménnyel. Szvesnyikov könyve az üveg születéséről szól, egyre gazdagabb és csodálatosabb technikai és művészi alkalmazásairól, egészen a mai üvegkultúráig. Számos érdekes kis történet fűszerezi a felfedezések leírását. Világos, közérthető előadásával nemcsak szaktudást ad: a haladó emberi szellem hősiességének története is ez a könyv. A történelmi materializmus elvei alapján, a szocialista humanizmus szellemében készült. Megtudjuk azt is, hogy milyen kínos, sorvasztó munka árán születtek meg a múlt ma is csodált üvegremekművei. A szocializmus optimizmusával mutat rá a szerző a jövő beláthatatlan lehetőségeire. Az üveg regényéhez hasonlóan érdekes és tanulságos olvasmány a porcellán története. Elvezet Kínába, a porcellán ősi otthonába. Megismerjük a kínai porcellán hosszú századokon át féltve őrzötttitkait. Megtudjuk azt is, hogy az egész világon csodált remekművek a végletekig kiuzsorázott munkások művei. Az európai porcellán felfedezése az aranycsinálás alchimista titkával kapcsolatos. Érdekesen adja elő a szerző az oroszországi porcellángyártás történetét is, egészen napjainkig. Gellért György és Gyáros László fordítása gondos és élvezhető. Lengyel Györgyi ÚJ IFJÚSÁGI KÖNYVEK 1. Tersánszky J. Jenő: Egy szarvasgím története. Révai önéletraj, egy kiváló képességekkel megáldott szarvasgím önéletrajza. Ragyogóan megvilágítja, hogy minden állati csoportosulásnak, ebben az esetben a vadonban élő szarvascsordának is megvannak a társadalmi törvényei, hagyományai, dogmái, fejlődési lehetőségei, sőt fejlődési kényszerűségei is, s ha az utóbbiaknak ellenszegül, menthetetlenül a vesztébe rohan. Történetünk hőse, az önéletrajzíró szarvasgím, a haladás szellemét képviseli. Rabságban születik. Miközben az egyik vadon vadállományát hajtóvadászat céljaira egy másik vadonba szállítják, egy szűk ládában hozza a világra az édesanyja. Szinte szereti a rabságot, — mert még nem ismeri a szabadságot. A rabság biztonságot, jó ellátást jelent számára. És éppen a rabság magányában fejlődik ki megfigyelő, ítélőképessége, valamint önálló gondolkozása. És amikor kikerül az ősvadonba és a csorda életét éli, a létért való küzdelemben érvényesül önálló gondolkozása, szembeszáll a tömeghangulattal, elveti az ősi hagyományokat, szinte forradalmi úton új csordát szervez, melynek ő lesz a vezérgímje és a csorda minden tagjának boldogabb, biztonságosabb életet teremt. Érdekes a kis vezérgímnek az emberekhez való viszonya. Ő, a vadon lakója, szinte szereti az embert. Megállapítja, hogy kétféle ember van: jó és rossz szándékú ember. A jószándékú emberekkel mindig hajlandó szövetkezni. Megható, ennek az embert megbecsülő hős állatnak a tragédiája. Ö, aki legyőzte az ősvadon minden mostohaságát, aki szembeszáll a nálánál erősebb vadakkal, farkasokkal és medvékkel, az emberi gonoszságnak lesz áldozata. Az első világháború tűzvonala átvonul az erdőségen és ő ennek a számára érthetetlen embermészárlásnak hadirokkantja lesz! A könyv nemcsak azért érdekes, mert társadalomtudományi és természettudományi szemléletre nevel, de érdekes színes és realisztikus stílusa is. Az író a serdülő gímszarvas duzzadó öntudatát úgy érzékelteti, hogy a személyére vonatkozó szavakat állandóan nagy kezdőbetűvel írja, tehát: Én, Nekem, Hozzám, Rólam, Enyém, Tőlem. Ér-