Magyar Nyelvőr – 81. évfolyam – 1957.
Lőrincze Lajos: Kodály Zoltán 75 éves
MAGYAR NYELVŐR 51. ÉVFOLYAM * 1957. OKTÓBER-DECEMBER * 4. SZÁM Kodály Zoltán 75 éves Napjainkban köszönti az egész ország — az óvodáktól a Tudományos Akadémiáig. — Kodály Zoltánt 75. születésnapja alkalmából. Ünneplik — ünnepeljük — benne a kiváló népdalkutatót és népdalfeldolgozót, aki az egész nép közkincsévé tette a már-már feledésbe merült magyar dalokat, aki újra megtanította a magyar népet zenei anyanyelvére; a nagy zeneszerzőt és pedagógust, zenész nemzedékek mesterét. Mi, az Akadémia Nyelvművelő Bizottságának tagjai, a Magyar Nyelvőr szerkesztősége és munkatársai, a magyar nyelv szerelmesét, a magyar nyelv tisztaságának harcosát köszöntjük most benne. Kodály Zoltán kapcsolata a magyar nyelvtudománnyal, a magyar nyelvműveléssel nem új keletű. Az egyetemen a magyar szakot választja, Szinnyei Józsefet és Simonyi Zsigmondot hallgatja. Az Eötvös Colegiumban Gombocz Zoltán a szakvezetője, akihez később is meleg barátság fűzi. Magyar nyelvi tanulmányai és népzenekutató munkája kölcsönösen támogatják egymást: a régi magyar irodalom emlékei, Kecskeméti Vég Mihály ódon nyelvezetű, hatalmas erejű zsoltára, Zrínyi Török áfiuma hozzájuk méltó zeneműveknek lesznek évtizedek távolságában is ihlető forrásai; a dallamgyűjtő utak pedig egy életre megszerettetik vele a magyar nép gazdag csillogású nyelvét. E kettős elkötelezettség szimbólumának vehetjük: első prózai munkája, doktori értekezése félig zenetudományi, félig nyelvészeti tárgyú, s nyelvtudományi folyóiratban jelenik meg. A zene mellett a nyelv azonban csak akkor került igazán előtérbe Kodály munkásságában, amikor forradalma már megvívta a győzedelmes csatát: a nép kezdett uralkodni a magyar zenében. Amikor az óvodákban a „JBoci, boci tarka" dallama már nem vizenyősítette a legkisebbek zenei ízlését, amikor az ,,éneklő ifjúság" a kirándulásokon, tábortüzeknél már az újra megtanult magyar népdal szépségeit ízlelte, amikor az ,,új" zene már falusi és városi kórusok ajkán, sőt az Operaházban is otthonos lett. Mi sem természetesebb, mint ez, hogy zenei anyanyelvünk harcosát a nyelv dolgában is elsősorban anyanyelvünk zenéje érdekli: a romlás jeleit mutató magyar kiejtés, hangsúly és hanglejtés, és hogy a megújítás útjának itt is a néphez való fordulást ajánlja. Húsz évvel ezelőtt, 1937 decemberében hangzott el Kodály híressé vált riadója a magyar kiejtés ügyében. Az Eötvös Collegium régi tagjai előtt tartott előadás,2 1 A magyar népdal strófaszerkezete. Nyelvtudományi Közlemények 36 (1906) : 90—136. 2 Először megjelent az Eötvös Collegium Volt Tagjai Szövetségének Évkönyvében (1936—37.), majd „A jó magyar ejtés aktái" (szerk. Eckhardt Sándor) című gyűjteményes kötetben, 1941-ben.