Magyar Nyelvőr – 122. évfolyam – 1998.

3. szám - Nyelv és stílus - Szathmári István: Petőfi nyelvi hatása

Nyelv és stílus Petőfi nyelvi hatása* 1. Barta János, a kiváló irodalomtörténész alighanem joggal írta huszonöt évvel ezelőtt, Petőfi születésének 150. évfordulóján, hogy a magyar irodalomnak két költő-forradalmára van: Petőfi és Ady. Ők radikálisan újat hoztak a költészet funkcióját, az esztétikumot stb. illetően, mégpedig oly mértékben, hogy semmi­lyen szabályos fejlődési láncolatba nem lehet őket beiktatni (1. Barta 1975: 44­6). Nem véletlen tehát, hogy - most már Petőfinél maradva - ő azon nagyon kevesek közé tartozik, akik a magyar költők és írók közül korán és tartósan beju­tottak a világirodalomba. Most mégis azt kívánom hangsúlyozni, hogy még ki­sebb azoknak a kiemelkedő egyéniségeknek a száma, akik olyan hathatósan, sőt elhatározó módon beleszóltak a nyelvi sztenderd (benne a köznyelv és az iro­dalmi nyelv) alakulásába, mint Petőfi Sándor. Csak ámulni tudunk mindjárt azon, hogy a számára adatott öt-hat év alatt mennyiségileg és minőségileg mit alkotott ez a fiatalember! És egyáltalán hogy tudta minden ízében oly hamar birtokba venni a magyar nyelvet?! Hiszen mint Illyés Gyula írja Petőfi című könyvében: „A luteránus templomban, ahol a kis­dedet megkeresztelik... szlovákul zümmög a zsoltár", és a vajúdó „kicsi fekete­hajú asszony" is „szlovákul jajong", igaz, hogy az apának „magyarul szűrődtek ki fogai közül azok az öntudatlan szavak, melyeket az aggodalom és a tehetet­lenség lök a nyelvre" (Illyés 1936: 10, 8). A döntő lépést minden bizonnyal az jelentette, hogy a család hamarosan -a kisgyermek még 22 hónapos sincs - Félegyházára költözik. Itt teszi meg tehát az első lépéseket, itt ejti ki az első értelmes szavakat, itt szívja magába a ma­gyar nyelv népi ízeit. Ezért írja később, 1848 nyarán Szülőföldemen című emlé­kezetes versében, hogy „Itt születtem én ezen a tájon, Az alföldi szép nagy róna­ságon, Ez a város születésem helye..." (részletesebben 1.: Illyés 1936: 10­4, Fe­kete 1974). Iskolába kerülvén, mintha érezte volna, hogy sietnie kell, bejárta szinte fél Magyarországot: Kecskemét, Szabadszállás, Sárszentlőrinc után Pest, majd Aszód, ezt követően Selmec, ismét Pest, azután Sopron és Pápa követke­zett, közben színészi próbálkozások, katonaság... Röviden tehát az élet szolgál­tatta számára az ismereteket és a nyelvi sokszínűséget. És Petőfi életművének nagyságát látván, még két dolgot kell figyelembe vennünk. Először azt, amit leg­jobb barátja, Arany János említ iskolai irodalomtörténetében: „... tévedne, ki azt ? Elhangzott a Magyar Tudományos Akadémia I. Nyelv- és Irodalomtudományok Osztálya által rendezett Petőfi-emlékülésen, 1998. május 14-én.

Next