Magyar Nyelvőr – 131. évfolyam – 2007.

1. szám - Nyelvművelés - É. Kiss Katalin: Földi János, a nyelvész

Állandó szerzője volt a korabeli irodalmi lapoknak: a Magyar Musának, a Kazinczy, majd Batsányi szerkesztette kassai Magyar Museumnak, a Kazinczy szerkesztette Orpheusnak és a Mindenes Gyűjteménynek is. Csokonai Vitéz Mihály és Fazekas Mihály egyaránt mesterének és atyai barátjának tekintette. Csokonai Tempefői című drámájában meg is örökítette Földi alakját; ő volt Musainak, Tempefői barátjának a modellje. Kortársai ismerték és elismerték Földi jelentőségét; egyike volt azon 24 személynek, akiket Révai Miklós a megalapítandó Akadémia tagságára javasolt. Földi Jánost természettudósként is számon tartották; tagjai közé választotta a Jénai Tudós Társaság. Földi Jánost ma polihisztorként emlegetik, mivel orvosi működése mellett négy területen is maradandót alkotott: (1) Földi az első átfogó magyar nyelvű magyar nyelvtan szerzője (vö. Benkő 1960: 317-30). Emellett (2) egy kiváló, újító szellemű magyar verstan alkotója; (3) a magyar növénytani szaknyelv létrehozása alapelveinek kidolgozója; és (4) az első magyar nyelvű tudományos állattan szerzője, a magyar állattani szaknyelv megteremtője. Földi munkássága valójában ennél is szerteágazóbb volt; a fizika magyar szaknyelvét kialakítani szándékozó A Természet Tudománya című kéziratos műve azonban elveszett. E látszólagos sokféleség dacára Földi János tevékenységét egy cél vezérelte: a tudományok magyar szakszókincsének megteremtése s ezáltal a magyar nyelvnek a tudományok művelésére és oktatására való alkalmassá tétele. Földi tudományos eredményei mind nyelvi, nyelvészeti természetűek. Fennmaradt növénytani és állattani munkái Linné rendszertanának magyarításai; új természettudományos eredményt nem tartalmaznak; újdonságuk a Linné kidolgozta tudományos terminológia magyar megfelelőjének kialakítása. Földi grammatikája (s a hozzácsatolt verstan) viszont sok új, részben máig érvényes eredményt hozott. Földi feltehetőleg azért tartotta szükségesnek egy rendszeres magyar nyelvtan kidolgozását, hogy nyelvújító munkáját biztos alapokra építhesse; hogy a kialakítandó tudományos szakszókincs ne mondjon ellent a magyar nyelv törvényeinek, „reguláinak". 2. Magyar nyelvkönyv avagy grammatika (1790) 2.1. A mű általános jellemzői Mint ismeretes, Földi magyar grammatikáját a Hadi és Más Nevezetes Történetek című lap grammatikapályázatára írta 1790-ben. A pályázatot megnyerte, mégsem az ő nyelvtanát adták ki, hanem egy olyan nyelvtant, az úgynevezett Debreceni grammatikát, amelyet a pályázat bírálói elsősorban Földi grammatikája alapján, de a többi pályaműből is kölcsönözve maguk szerkesztettek össze. Bár Földi munkáját végül is csak 1912-ben jelentette meg Gulyás Károly a Régi Magyar Könyvtár sorozatban, a mű a maga korában is hatott, hiszen nagy része beépült a sokáig tankönyvként is használt Debreceni grammatikába, másrészt kéziratként is sokan ismerték (például Kazinczy).