Magyar Orvosi Archivum 3. (1894)
XII. Pándi Kálmán dr.: Vitás kérdések az arczidegbénulás kórtanában
VITÁS KÉRDÉSEK AZ ARCZIDEGBÉNULÁS KÓRTANÁBAN sem érezni, sem alkotni nem lehet Pideritt írta meg a leggondosabban és legtisztább felfogással. Más megjelenésük van e társított működéseknek a bénult arczideg izmaira. Itt jobb is e szó: együttmozgások. A gyógyítás folyamán látjuk, hogy midőn a beteg bénulásos szemét lezárni akarja, erre csak úgy képes, ha a másikat is erősen behányja, szeme zárásánál durva rántással fölemeli a száj szögletet, megmozdul így a musc. zygomaticus, s e darabos mozgások létrejönnek, mielőtt az együttmozgó izom magában akarat útján mozdítható lenne. E jelenséget Hitzig nyomán idézik az irodalomban. Ő a bénult tagok contracturáihoz hasonlítja e mozgásokat, s azokról és az inger terjedéséről a bénult gócz helyén rendkívül értékes gondolatokat közöl, de az együttmozgásokat tévesen magyarázza. Nem is választja el ezeket a bénult arcz más mozgási jeleitől, a contracturáktól, a spontán rángásoktól, s a fokozott reflexektől, amint ezt Strümpell tényleg teszi s egy más, valószínűleg hysteriás kóreset nyomán a nyúltvelő fokozott reflexingerlékenységét veszi fel ok gyanánt. Megkülönböztetni e mozgásokat könnyű módon lehet. Periphericus facialis bénulásnál létrejövő contracturák az izomban lefolyó szöveti változás kifejezői. E contracturák nincsenek az ideg eloszlásához kötve; megjelennek csak a corrugatorban, csak az orbicularis oculiban, vagy az ajk körül valamelyik izomban, de az idegág összes izmain nem találunk sohasem contracturát. Épen ilyenek a spontán rángások is. Az izomban magában jönnek létre, rend nélkül, s függetlenül az idegágtól, minden külső inger nélkül, gyorsan egymást követő villanások csalják az izomműködés jelét az elfajulás késő szakában levő arcfélre. Sem a contracturák, sem a spontán mozgások nem a szomszédos, együttműködő izmokon tűnnek elő ; ép a társítás hiánya s az akaratnélküliség mutatja, hogy periphericus okból erednek; a faciális bénulás elhaladott idejében vannak jelen mindig elfajulási jelenségek. 1 Piderit. Mimik u. Physiognoinik. 1867. 2 Deutsche med. Wochschr. 1869.