Magyar Orvosi Archivum 19. (1918)
1918 / 1. füzet - I. Traube J. - Somogyi R.: Kapillarimeter, viskostagonometer és stalagmometer
2 TRAUBE J. ÉS SOMOGYI II. A viskostagonometert hosszabb, 500 osztályrészt, egyenletes kissé tágabb hajszálcső, mely alul a kifolyási idő szabályozáséra szűkebb csővel van összeforrasztva, ez viszont kerek cseppegtető felületben végződik. Ez egyszerű készülékkel a súrlódási állandót és a felületi feszültséget lehet megállapítani. A tolódási állandót megkapjuk, ha azt az időt állapítjuk meg, mely eltelik az alatt, míg a folyadékmentsens eljut 0-tól 500. osztályrészig. A felületi feszültséget úgy mérjük, hogy megállapítjuk az osztályrész számot, mely három, négy folyadék, valamint ugyanannyi csepp víznek megfelel. Megállapíthatjuk az első csepp leesését, alája tartott ujj (esetleg gummiujjal védve) segélyével és egyidejűleg az osztályzat felső részén a megfelelő osztályzatot leolvassuk, azután 3—4 cseppet számlálunk és az ujj alátartása nélkül is az utolsó csepp leesését és az osztályzat alsó részén a megfelelő beosztást megfigyelhetjük. Az osztályrészek száma, mely a vizsgálandó folyadék és a víz 1—1 cseppének megfelel, arányos a hajszálcsőben elért magassággal. A cseppentőfelületnek és csőnek állandóan nagyon tisztának kell lenni. A tisztogatás naponként kaliumbidromát, kevés víz és tömény kénsav forró oldatával történjék és azt rögtön ismételt vízöblítés kövesse. A súrlódási együttható megállapításánál arra kell ügyelnünk, hogy ne duguljon el a hajszálcső alsó vége és ne gyűljön légbuborék a csőben tisztátlanság következtében, továbbá, hogy a meniskus ne tartalmazzon buborékot. A szoilagmometer eléggé ismert, így a részletek leírása nem szükséges. Először az állandó térfogatú vizsgálandó folyadék cseppszámát állapítjuk meg, azután a vízét. A reciprok viszony megfelel a kapillarimeter és a viskostagonometer adatainak. A cseppentőfelületet ép úgy kell tisztogatni, mint a viskostagonometerét. Az eszközök mind Gerhardt C. útján (Bonn) szerezhetők be.