Magyar Polgár, 1867. március-december (1. évfolyam, 1-93. szám)
1867-10-18 / 63. szám
Első évfolyam. Előfizetési feltételek : 1. frt Évre . • • • Félévre ....... 6 Negyedévre . . . . 3 Heroomént ..... 1 Megjelenik hetenkint háromneor: Vasárnap, Szerdán és Pénteken. Szerkesztőség és kiadó-hivatal: Szentegyház utca 1 467. az. .UV 63-ik szám. Kolozsvárit péntek, október 18. 1867 POLITIKAI LAP. POLGAR. Hirdetési dijak. ÖtSzör hasábozott sorra 5 kr. Bélyegdij minden hirdetéstől 30 kr. Nagyobb hirdetéseknél külön kedvezményt is nyújt a kiadó-hivatal. Fiók kiadó-hivatalok : Deélen: Krémer Sámuel. Enyeden: Vékör János. Tordán: Papp Lukács és fia. Siamosujvártt : Csaus* testvérek. — A „M. Polgár“ marín társürgénye. Pest ootb^ 17. Az igazságügyi minister körrendeletet bocsátott ki, 9 pontban szabályozván, mennyiben tartozik a közvádló a sajtótörvény 11 és 12 §§. eseteiben közbenjárni. Nemzet és kormány. II. Külön utjai vannak a kormányoknak. Külön eljárása a nemzetnek. A kormány egyenes úton ritkán haladhat, útjait a felmerült vagy felmerülhető külső s belső körülmények jelölik ki ; kötelessége azonban mindenkor a törvényt tűzni kivégezétül, s éppen mert ezen kötelesség teljesítése, vagy mulasztásától függ fennállhatása, vagy bukása, gyakran ellenkező irányú utakon kénytelen haladni csak azért, hogy a kitűzött végczélhoz juttatását gátló akadályokat kikerülhesse, de ha ezen kerülő utak által törvényt sért, óvatossága sem jutalmazhatja fáradságát, mert a törvény sértése elidegeníti tőle a nemzetet s ez által ássa önsirját. A nemzet eljárásának mindenkor egyenesnek kell lenni ; minden életre való nemzet őreit boldogitó törvényeinek, s bárhol és kitől tapasztalja törvényei sértését, feljajdul s hibáztatja a sértőt; és ez természetes, mert tudjuk azt, hogy minden kormány hatalma teljesítésén szokott működni. A kormányoknak nem szabad a nemzet följajdulásait zokon venni,, ha szándékai tiszták, s bizonyos a kijelölt czél elérhetése megkezdett útjain , ezért minden tapintatos kormány óvakodik az üldözésektől, minden üldözés gyengeséget árul el a hatalmat bíró részéről, az elárult gyöngeséget föl szokták használni, s a fölhasznált gyöngeség a bukás szülője. A nemzet a képviselői házon kívül is szokott nyilatkozni, főleg akkor, ha látja, hogy képviselői nem a választók hite s óhajtása szerint járnak el, s a kormánynak önfentartási kötelessége parancsolja az ilyen extra máros felmerülő nyilatkozatokat nemcsak tekintetbe venni, hanem tisztelni is, s azokat érvekkel megcáfolnia szabad, de nem a gyűlölséget előteremtő eszközökkel, mert a gyűlölség a használt eszközök és módokról rendszerint a használóra szokott tapadni. Ha a nemzetnek a parlamentáris sorompókon kívül álló fiai a közérzületet tolmácsló szavakat eltalálva, a közvéleményt hangoztatják, nem lehet azért azokat notóriusoknak bélyegezni; ők csak tolmácsai a sokaságnak, nyilvánítói a nemzeti közérzelemnek ; ezt tentnek a hazafi kötelesség parancsolja, csak ne izgassanak törvény elleni szegülésre, törvénynek a kiszabott uttáni változtatására kedélyeket előre készíteni hazánk melyik törvénye tiltja? s a természet törvényein kívül, hol van változás alá nem jöhető törvény? Amely kormány nem tűr ellenvéleményt, s a nyilvánult ellenvéleményt nem érvekkel, hanem hatalmi állása erejével akarja nem megcáfolni, hanem elnémítani, az már a zsarnokság sorompóihoz ért. A mely nemzet hite meggyőződését a parlament sorompóin kivül is törvényes korlátok között hallatni fél, az gyávasága miatt s nem méltó az alkotmányos szabadság élvezésére; a mely nemzet pedig kormánya hibáinak bókol, az szolgasága békéit önmaga kovácsolja. A nemzet követelő. A kormány egyenlítő , s ez természetes, mert a nemzet előtt a titkok elzárvák, ö csak a végczélt látja tisztán; a kormány előtt nem lévén szabad tittok homályának lenni, ö a végczél távolsága űrjét tisztán látva, könnyű a kiegyenlítési szerep, ha a jószándék megvan, s midőn a nemzet a jószándék felől meggyőzödön, ön-ként jön a kormány gyámoatása. Valami a megyehatósági választásokhoz Nem sokára bekövetkezik a megyei gyűlésekszaka, néhol már, mint Küküllő megyében, a báróra hó előtt, a megyei gyűlések megnyílta óta, úgy hiszem, nem lesz felesleges egy pár szóval megérinteni a választások némi módozatait, miután majd minden hatóságban fordulnak elő választási esetek, már csak azon okból is, hogy tisztázzuk az eszméket. Nem azok közé tartozom, kik egy, a fennálló utasítás szerint még inkább korlátozott választási szabályok értelmében az alkotmányosságnak eleget téve látnak ; kétségtelenül az is valami, de oly kicsiny része a valódi alkotmányosságnak, hogy magánérdeken kívül, aligha szerepelhet benne más, a mostani rendszerrel, mely eltilt legfontosabb jogunk gyakorlatától, a megyei autonómia igazi élvezetétől. S bizonyára az alkotmányosság felöli furcsa szellemi bizonyítványokat szolgáltatják azok, kik ez állapotban, mint alkotmányosban, megnyugvásokat, nagy örömmel hirdetett bizalmukban fejezik ki. Nem mondom én, hogy egy hazafi hivatalnok (fájdalom, nem tisztviselő) lelkiismeretesebben nem jár el tisztében, mint az absolut sehonnai; de utóvégre is, az sem más mint bureaucrata, s ha esküjéhez híven, jó tisztviselő akar lenni, éppen, a mindenki által gyűlölt osztrák rendszer szabályai szigorú megtartása lehet előtte a főszempont, hacsak maga alól az alapot eldobni nem akarja, mit föltenni igaz hazafiról nem lehet, mert akkor csalja a választóit, csalja a hazát s igy nem hazafi, hanem valóságos dezirker lenne. Bureaucrata, biz a minden tekintetben, egész odáig, midőn conduit listát kell jelenteni mindegyikükről. Fájdalom, hogy így van. Nem is célja e soroknak ezek megváltoztatása érdekében, valamit felhozni, úgy is falra dobott borsó volna! Eleven példa, az igazságügyér törvényjavaslata, mely Erdély minden hatóságának (kivéve a két kis, Fogaras és Naszód kapitányságokat) a magyar törvények helyreállítása érdekében tett egyhangú felszólalása ellenére nem csak hogy nem váltja fel az osztrák törvényeket a hazaiakkal, sőt a bíróságokat is meghagyja a mostani szervezetben a nép tetemes kárára. Hanem szólunk arról, miről ha nem is egészen, de, tehetünk. Értem a választási módozatokat. A történelem ítéli meet, helyes volt-e egy ilyen alapon, mint a mostani elfoglalnia tért? elég hogy az elfoglalva van, mert míg a sors nem segít Ugyankim, más teendőnk nincs, mint az elfogadott, nagy kegyelemmel adott alapon folytatni munkánkat úgy ahogy lehet. Kétségtelenül az 1848 iki törvények szellemével sok meg nem egyeztethető azok közül, melyek a választási fennálló szabályokban foglalva van. Ilyen az, hogy a kormány képviselője teszi meg a kijelölést; az, hogy nincsenek eltörölve azon törvények, melyek a választandó tisztviselőtől, az illető hatóságban, birtoklást igényelnek. Ki az 1848-diki törvényeket, s azoknak szellemét, úgy tekinti mint a polgárisulás hatalmas lépteit, ki azokat nem hátra, hanem előre óhajtja fejleszteni, az említettem két választási minősítettséget eltörölni óhajtja. S ebben teljes igaza van a „Gazetta Transylvániának“ s azoknak, kik ellene szólottak, mint ez felmerült a tordamegyei tisztújításon Tisza László részéről is. De hogy ignoráljuk azt, mi tőlünk függ, t. i. a birtoklás iránti szabályokat, mig a másik fennáll, a legnagyobb kényuralmi hatalommal, felfogásom szerint, mig egyfelől szabadelvűen cselekedve, a democratiának vélünk s igy az alkotmányosság kívánalmainak eleget tenni, másfelől, az alkotmányosság e jogának gyakorlatát, a hatalom kényétől teszi függővé. Teljesen és merőben! Ha azon szabályok fennállanak, hol van a garantiának egy parányi része is, mely a főispánok önkénye szárnyának szélét szegné?!.. Hiszen még akkor uralkodna igazában a nepnotismus ! !.. Midőn most is mennyi a sérelem. Ha a sajtó hivatását nem tartanók magasabbnak, a cronique scandaleust temérdek választási sérelmekkel teli lappal szaporíthatnók! Ha elfoglaltuk így a tért, kötelességünk, az alapot képező szabályokat is elfogadni, legyenek azok kedvesek vagy nem előttünk. Ahol az illető főnökök kibontakozva az aristocratia molyos bundájából, nem csak szájukkal, hanem tettel is az 1848 iki törvények szelleméhez ragaszkodtak, ott kétségtelenül hiba leendett, nem hiba hanem vétek, a bizottmánytól függő eljárásban megsérteni az 1848- diki törvények szellemét. Lehet hogy ilyen eset fordult elő a főtisztek részéről. De a nagyobb rész nem követte. Ha széttekintünk, Erdély legtöbb hatóságában történt választási eljárásokon, az anyagi birtok igénylő szabályok korlátozása mellett is, azt látjuk, hogy mind a törvények mind a kor szelleme, s az illető közvélemény megsértettek, de nem a bizottmány által. Nem a magánsérelmeket értem, mert azok mindig voltak, és lesznek. De legyenek ismert nagy csapás volna, ha csak oly kevés képes egyéniség volna, hogy mind kielégíttethessék ! Hanem az elv, a szabályok és a méltányosság megsértését. Úgy hiszem példával nem kell illustrálnom, tudja azt mindenki. Ha kellene, mi bizonyára éppen a kormány szempontjából nem volna czélszerű, egyébiránt nem tartom hivatásomnak hibáit mentegetni, nem irtózunk elősorolni. Mindezek szerint, csak tartsuk meg a, fájdalom, országosan ignorált és megmetélt democratikus törvényekkel nem igen megegyeztethető, birtok igénylő minősítettséget a választásoknál, míg a kormány zsibbasztó és kínos kijelölési joga fennáll, a főispáni túlharapózó önkény elfajulásának habár kis részben való zabolázására. Farnos Elek. A KÉPVISELŐHÁZ ÜLÉSE October 15-én. Elnök: Szentiványi Károly. Jegyzők : Horváth, Gajzágó. Miniszerek: Andrássy, Lónyay, Eötvös, Horváth, Wenkheim. Báró Majthényi László áthozza a felsőház azon üzenetét, melyben tudtál adatik, hogy a vasúti kölcsönre vonatkozó törvényjavaslatot a felsőház is magáévá tette. Elnök azon kérdést intézi a házhoz, a pénzügyi javaslatok mikor tárgyaltassanak az osztályokban ? Erre Ghyczy felszólal és hosszabb, igen homályos nyilatkozatban kijelenti, hogy habár e kérdésben levő tárgyakról jelenleg érdemleges határozat nem hozható, fentartja magának annak idején egy külön indítványnyal föllépni és azt a maga módja szerint indokolni. Ami az osztályokbani tárgyalást illeti, szónok azt hiszi, hogy erre a szombati nap tűzessék ki. Somssich Pálnak a szombat nap ellen nincs megjegyzése, hogy még néhány nap maradjon a fontos tárgy tanulmányozására. Ami azonban Ghiczy fölszólalásának első részét illeti : megvallja, hogy azt nem értette. Andrássy ministerelnök hasonló értelemben nyilatkozik. Ha a szónok csak azt akarta mondani, hogy annak idején külön indítványnyal lép föl, ez ellen semmi észrevétele, de ha azt mondta, hogy a ház a szőnyegen forgó kérdésekben nem határozatképes, akkor e nyilatkozatot nem lehet ellenészrevétel nélkül hagyni. Bónis kifejti, hogy Ghiczy csak egy annak idején előterjesztendő indítványt akart előre bejelenteni és ehez teljes joga van. Ghiczy kijelenti, hogy csakis ez volt czélja. A ház ezután elhatározza, hogy az osztályokban szombaton vegye kezdetét a tanácskozás. Verificationális tárgyakra térvén át a ház : Grenzenstein megválasztása ügyében vizsgálatot rendel el a ház. Pap Mór, Macellariu, Szentiványi Adolf minden megjegyzés nélkül verifikáltatnak. Tisza Kálmán a Debreczen-Sziget vasútvonala vonatkozó indítványának napirendre tűzését kéri. A Lónyay pénzügyminiszer egy megjegyzése után holnapra tűzetik ki e tárgy. TARCZA. BLeseti aanaóH.. Dr. Oroszhegyi Józsától. III. Nyilvános dalidók. ( a) Környtümetélés. (szemet.) E vallásos, de alapját természeti viszonyokban találó műtét, a törököknél nincs életkorhoz kötve. Ha a szülök a gyermeken elhanyagolták, véghezviheti magán a férfiú minden időben. A mulasztás közönségesen a szegényebb néposztálynál történik. Gazdagok mindig ünnepélyességgel hajtják végre. Mégpedig úgy szokás, hogy gazdag ember gyermeke maga vágása czimborafiúkat választ ki a népből, kik vele együtt szenvedvén a nem megvetendő sebzést; atyja által díszesen felruháztatak, megajándékoztatnak, s búfelejtésükre nyilvános dalidó is rendeztetik, midőn az összegyűlt szegénység megvendégeltetik. A szenvenczek közönségesen ágyban sajongva tanúi a mulatságnak. Ha kijönek, ezer csókot kapnak. Magánonak ilyszerű dalidóit mellőzve, csak azt említem föl, melyet ezredesünk múlt őszszes katonáinak rendezett. Márdinban maradtam. Az ezred Diárbekirbe távozott, hol az ezredes atyailag gondoskodván katonái üdvösségéről, minden elmulasztottat kényszerített a műtét elviselésére. Élemedett embereknél e megbicskáztatás közönségesen roszvért és súlyosabb betegséget okoz, mint gyöngéd fiuknál. Azért az ezredes lelki csemegéről is gondoskodott. Az e czikkben (II. alatt) említett Milkó, mint legügyesebb paczkázó, hivatalos jön a hadfiak vidítására. E pirinyó ficzkó ez alkalommal kitüntette, mennyipajzánság lakozik szivében. Fuvart fogadott Mardinban. Egy öszvérre maga fölült, másikra muzsikabajtársát, harmadikra czimboráját ültette, negyedikre jelmezeit, ötödikre motyóikat terhelte föl, így egész kis karavánnal mendegélt Diárbekirbe. Megérkeztével a fuvarosok bérüket kívánták. — Takarodjatok ! — mond a vásott gyermek — nekem nem volt szükségem rátok, fizessen az ezredes ! Az ezredes meg csak fel nem ült egy gézengúz cseprentének, hogy egész karaván költségét átvállalja. Éppen, Mardinban, a hatósági gyűlésben ültem, midőn a tisztességes vén emberek üres kézzel érkezve, Mikót bepanaszolták. — Ne aggódjatok. Mond a kalmákára bég, megjö a fiú, és fizetni fog. Azalatt Milkó elmulatta a katonákat úgy ahogy. De visszajövet, más rendbeli fuvarosokkal csínyét ismételte. Nem sejtette szegény, mily figurás dalidó várakozik rája. A hatósági gyűlésben mindkét rendbeli panaszos fuvarosok szemközt voltak. Milkót a kárászok elé állították. — Fiam, gyöngyös gyermekem, Milkó ! Fizesd ki e becsületes embereket. — Mond szelíden a kalmákám. — Nem tartozom én nekik! — Fiú! fizesd ki a mibe alkudtál velük; aztán ha van panaszod, mondd el. A fiú megfélemedve, aranynyal teli erszényt vont elő, s mindkét félnek illetékét oda számlálta. A fuvarosok menni akartak. — Megálljatok. Mond a kalmákám. Most vágott keserves képet Milkó. — Fiam Milkó ! most mondd el, ha van panaszod. — Nincs nekem panaszom ! — No hát van nekem Szégyent hoztál fejemre, hogy a becsülettel fáradozó fuvarosokat meg akartad csalni. Senkit sem szabad megcsalni. De kivált a kenyerét fáradsággal kereső embert nem szabad megcsalni. Aztán élemedett embereket tisztelni, becsülni kell, nem úgy, mint te, gaz fatytya ! Milkó pecsenye szagot érzett, s elpityorodott. A kalmákám intett, s Milkónak úgy rémlett, mintha levegőbe emelkednék. Iszonyodva sikoltott. Kolozsvárit, oct. 16. 1867. Tisztelt szerkesztő ur! Engedjen lapja hasábjain egy kevés tért, melyben kifejezhessem nézeteim, szükségessége felett annak, hogy nem csak Európa miveit városai, de Erdély több városai példájára városunkban is a testgyakorlat kifejtésére szükséges intézet felállítása nélkülözhetlen. Tekintsünk körül, míg a szász földön nem igen fogunk várost találni, mely az egészségre éppen oly szükséges, mint a nevelésre nélkülözhetlen testgyakorló intézetet fel ne tudna mutatni, addig a magyar városokban vagy éppen nem, vagy nagyon is gyarló állapotban találkozandunk azokkal. Kolozsvár városában három különféle vallásfelekezetűeknek van főiskolája, ezen kívül az akaValósággal egy óriási kárász gallérán ragadva, emelte fel, s forgatta fél karral, mint egy fürgetütyüt. Ilyen mozgást Milkótól sokat láttak, de az előbbi mind önkénytes volt. Ezéppen ellenkező. Szegény tánczos rovására átalános nevetség támadt. A kaimákám is csaknem elmosolyodott. De rögtön meggondolá, hogy büntetésből nevetséget csinálni nem akar. — Nem úgy hé! Tedd le nyugton a talajra. Milkó könnyebbedve érze magát, s meg akará ölelni az elért földet. Ámde hamar hanyatt fordították. Két pálczikát rézsűt alkalmaztak csappantóul összefoglalt bokáira ; ennélfogva fenekét kukra emelték. Majd egy gránát lombár üde hajtását nyiretytyüül használták, s úgy hegedültek rajta. Milkó most gyönyörű hangtehetségét egészen kifejtette, s minden etenyre szebbnél szebb dallamokat mondott, így csináltak neki sajátságos daidót , mert, hogy a műtét alatt el ne ájuljon, dalközben üde vízzel itatták is. Senki sem sajnálta. Csak a rövidséget szenvedett fuvarosok szive lágyult és esenkedtek érte. A kegyelem megadatott. Milkó — becsületére váljék — szégyenkedve takarta el arczát hímes rojtos selyem keszkenőjével. Talpra jutván, el akart osontani.