Magyar Polgár, 1868. január-június (2. évfolyam, 1-76. szám)

1868-03-22 / 36. szám

Második évi folyam. Előfizetési feltételek: . 12 frt — kf. E­rre .................... Féltre......................... " Negyedé".« ■ * ‘ \ " Hívónként....................... " ” Megjelenik hetenkint háromszor: Vasárnap, Szerdán és Pénteken. 36-ik szám Kolozsvárit, vasárnap, márczius 22.­­ Szerkesztőség és kiadó-hivatal: Szentegyház-utcza 467. sz.MAG­YAR POLGÁR POLITIKAI LAP. Hirdetési dijak. Ötször hosábozott sor ára 6 kr. Helyegd­­ m'iden heretéstöl 30 kr. No ,„Jobb h­irdetésesenél közön kedvez­­mény­­ is ny­íjt a kiadó-hivatal. Fiókkiadó-hivatalok: & Decsen: K­ø' ner Sí­guel. J 'yrlen: Vo’ " János. Tordán: D. Papp Miklós. 8r -moosvétU : Cs: 0° , testvérek: Kolozsvá­ri Stem Já-nos és D­­én László. Előfizetési felhívás a „MAGYAR POLGÁR“ április—decemberi folyamára. Az országgyűlési szabadelvű baloldal­nak lapunk az egyetlen orgánuma a király­­hágóninneni részekben, s mint ilyent ajánl­juk a közönség figyelmébe. Olvasóink ismerik már a „M. Polgár“ irányát, törekvéseit, melyekhez hivek marad­ni legfőbb kötelességünk lesz jövőre is. Az újból összeült országgyűlés kitűzött tárgya­landói között vannak az Erdélyt érdeklő kér­dések is, s így ez ülésszak legfontosabb reánk nézve. Képviselőinknek kell a küzd­­térre lépni, hogy megmentsék számunkra a még megmenthetőket. Lapunk szorgalmatosan és gyorsan fog­ja közölni az erdélyi képviselők be­szédeit, szükség esetében külön mellék­letekben is. Távirati tudósításaink folytonosak lesznek, s vidéki előfizetőjük posta útján veszik azokat, ha külön mellékle­tül jelennek meg. Előfizetési árak: Ápril—junius három hóra* 3 fil. Áprilistól sept. végéig 6 hóra 6 „ Áprilistól december végéig 9 „ 2­^^ Tisztelettel kérjük mind­azon előfizetőinket, kiknek marti­­us végével lejárt előfizetések, ne késsenek megrendeléseikkel, hogy kiadóhivatalunk pontos lehessen a szétküldésben. Néhány szám hiányával lapunk teljes folyamával szolgál­hatunk 1867. mártiustól kezdve a rendes árakon. K. Papp Miklós: Legújabb távirati tudósítások: Pest, márczius 21-én’ Király ö Felségének megérkezését holnapra várják. Debreczen, márczius 20. Perczel tábor­nok tegnap ide érkezett, s nagy lelkesedéssel fogadtatott. Ma tiszteletére hangelt s a színház­ban díszelőadás rendeztetik. Bécs, márczius 20-án . A j­eicbszat­ urak házának tegnapi ülésében megkezdőtt az általá­­nos vita a házasságtörvény fölél . Hasner cultus­­minister kijelenti, hogy a kormány az előterjesztett törvényt mellőzhetlenül szükségesnek tartja. Bécsi agro, marc. 20. Arany 5.47.. Ezüst 113.6. Urb. köt. Magyarországi 66.75. Erdélyi 65.50 Disraeli és Johnson is. A második életkép, melyet olvasóinknak bemutatni akarunk, az előbbinél sokkal sö­­tétebb színezetű. Az északamerikai egyesült államok el­nöke 1808. dec. 9-kén született Dék­arolina fővárosában, Raleigh-ben szegény, de szor­galmas szülőktől. Már gyermekkorában ár­vaságra jutván, egy szabó műhelyében dol­gozva kereste meg kenyerét, korán föléb­redt ismeretszomjának kielégítésére csak az éjjeleket használhatván föl. Még nem volt húsz éves, midőn Tennessee állam keleti részének egyik jelentékenyebb városába köl­tözött, a­hol első alapját veté meg politikai emelkedésének. Democraticus nézetei s a fő­úri párt ellen intézett heves szónoklatai rö­vid idő alatt oly nagy népszerűséget szerez­tek neki, hogy 1828-ban községtanácsosnak (alderman), két év múlva pedig a város pol­gármesterének választatott meg, sőt nemso­­kár Tennessee állam, 1843-ban pedig az egye­sült államok törvényhozó testületének is tag­jává len. Már akkor védője volt ugyan a rab­szolgaságnak Johnson, azonban mégis hiven ragaszkodott a szegényeknek is szabad la­kást engedélyező ú. n. „Homestead-bill“­­hez, a­mely csak 1862-ben, Lincoln elnök­lete alatt válhatott törvénynyé. Népszerűsége oly gyorsan növekedett, hogy Tennessee pol­gárai 1853-ban roppant szavazattöbbséggel kormányzójuknak választották meg. Midőn a déli államok fellázadása Észak- Amerikát véres polgárháborúval látszott fe­nyegetni, Johnson volt az, ki saját élete és állása koc­káztatásával mindent elkövetett annak elhárítása végett. „Polgártársak — így szólott ő egy alkalommal Cincinnati lakosai­hoz, — én egy déli állam gyermekének te­kintem ugyan magamat, de azért mégis fő­leg az egyesült Észak-Amerika polgára va­gyok, s meggyőződésem, hogy hazánk alkot­mánya oly alapot szolgáltat, melyen e nagy és dicső unió összes országainak egysége fentartható és örökre megvédhető, csak min­dig és mindenütt hiven és becsületesen kell annak rendeleteit a gyakorlatban alkalmazni.“ „Mi el vagyunk határozva — mondá föllelkesülve a congressus egyik ülésében — nem ingadozni; mi hiven, rendületlenül a ré­gi unio mellett fogunk állan­i, mint ama fen­séges hegyóriások, melyek reánk tekintenek. Mi kitartók leszünk, míg csak egy szikrája lesz bennünk az erőnek. S ha mégis legye­­zetnénk, ha a szabadság valóban távozni ké­szül hazánkból, akkor, mielőtt végbucsut venne tőlünk a magasztos istennő, ragadjuk meg erős karokkal a haza lobogóját, s tűz­zük föl a legmagasabb hegy ormára, hogy ott lengedezzen s megmutassa a jövő ván­dorának a helyet, hol utoljára hullatá kö­­nyeit a szabadság istennője, mielőtt elhagyott volna egy népet, mely egykor szabad és boldog volt. Mi kívánjuk a kormánytól, hogy ebben segítségünkre legyen .. mi a sza­badságért küzdünk... a jog részünkön van. “­­ És e szavakat, a szabadságnak e dus­­beszédét egy oly férfiú mondá, ki abban csak alkalmas eszközt keresett a hatalom elnyerésére, hogy midőn czélját érte, maga siessen eltávolítani hazájából a „magasztos istennő“-t. A rémitő háború végéhez közeledett, midőn (1864. nov.) Észak-Amerika Lincoln­ t másod ízben elnökének, Johnsont pedig al­­elnöknek választá meg. Utóbbi ez alkalom­mal sem mulasztó el szokott hízelgéseit, el­mondván a népnek, hogy ő plebejus, és mint ilyen foglalja el új hivatalát. „A nép minden hatalom kútfeje, s Lincoln, a senatorok s a legfőbb törvényszék tagjai csak a nép te­remtményei.“ — 1865. ápr. 14-én Booth Wil­kes golyója Amerika legnagyobb fiai egyi­kének, Lincoln Ábrahámnak életét kioltván, Johnson az alkotmány szerint törvényes el­nöke lön az egyesült államoknak. „Ünnepélyesen esküszöm, hogy... hiva­talomat híven betölteni, az alkotmányt min­den erőmből fentartani, megőrizni és védeni fogom“ — e fogadást téve beigtatása alkal­mával Johnson. Életének azóta lefolyt része azonban csak azt bizonyítja, hogy a törvény­­sértés, az esküszegés nem kizárólagos elő­joga Európa államférfiainak, hanem megta­lálta az utat Washington, Franklin és Lin­coln hazájában is. Az új elnök a fellázadt déliek iránti magaviselete által teljesen el­veszte az észak­amerikaiak bizalmát, s az alkotmány által engedett vétő­jognak gyakori és minden in­dokolás nélkül használása, gyűlöltté tette őt a congressus előtt is. Midőn pedig Stanton Edwin h­adügyér megtagadta közreműködését törvénytelen tervei valósításában, Johnson azon vakmerő lépésre határoza el magát, hogy a népszerű Stat­ont az alkotmány nyílt megsértésével önkényesen, a senatus bele­egyezése nélkül elmozdítsa állásából. A szabad Amerika azonban megelégelte zsarnokságát, a congressus vádat emelt es­­küszegő elnöke ellen. A jövő év márt. 4-én tennék ki Johnson hivataloskodásának ideje, de a legújabb események után több mint valószínű, hogy pár hó múlva már nem ő lesz a washingtoni „fehér­ ház“ lakója. Ezelőtt két évvel, egy tisztelgő küldött­séghez intézett válaszában Johnson a haza­árulást a legnagyobb bűnnek nevezi, melynek „elkövetőit büntetni, szegénység­re kárhoztatni s társadalmi hatal­muktól megfosztani kell.“ Észak-Amerika nem tehet egyebet, csak hazaáruló elnökének tanácsát követheti. Az egyesült államok institutiói e próbát is diadalmasan fogják kiállani. Világrészünk népei pedig megtanulhatják, miként tar­tozik egy szabad nemzet jogait, al­kotmányát védelmezni! Molnár Antal, Alsó-Szováth, mart. 15. 1868. *) Minden nemzetnek és államnak, mint olyan­nak,—nem értem a nemzetiségeket, valamely nem­zet vagy állam vendégnemzetiségeit, a nagy nem­zettestek elvált, a nemzetek és államok Óceánjain elszórva vázokat képező részeit, melyek arra hi­vatvák, hogy virítsanak, a nemzetek és államok közt erősítő kapcsokul szolgáljanak, és hogy azon nemzet vagy állam jogait élvezzék s terheit arány­­lagosan hordozzák, melyben léteznek; u.iröl, koro­nái államunkra vonatkozólag, anstocraticus aurea bullánk XIX. és democraticus aurea bullánk V-dik czikkei páratlanul intézkedtek;—vannak Istentől adományozott, kiérdemelt, elévülhetlen, elidegenit­­hetlen, el nem confiscálható, fel nem adható, s ha azzal nem bir, kiérdemlendő felségi jogai, melyek nélkül a nemzet nem nemzet, hanem egy más nem­zetnek vagy hatalomnak szolgája, az állam nem ál­lam, hanem horda-akol. Azon nemzet- és állam- felségi jogok: nem­zet- és állam-egyéniségi, nemzet- és államközi, nemzet- és állam-integritási, függetlenségi és önkormányza­ti jogok. Azon jogok minden nemzet és állam Is­tentől kiérdemelt vagy kiérdemlendő souverain jo­gai, nem emberi kegyelem s hatalom nyújtotta morzsék. A melyik nemzet és állam nem bina és birja a felségi jogokat: Lázár nemzet és állam az. A melyik feladta és feladandja: pária népsöpredék és állam, nem érdemes, hogy létezzék a nemzetek és államok között. A magyar nemzet felségi jogokkal bili a ma­gyar koronás állam alapítása előtt is, kiérdemelve, megörizve, csorbillanni hozta magával ázsiai bölcső honából. A magyar koronás állam alapijakor az Árpádházzali alapszerződésben teve le positiv alap­jait, 11-ik Endre alatt 1222 ben az aristokraticus aurea bullában állandósította, 1715. III., 1723. III., 1741. VIli., 1790. X. t. czikkekkel és minden ko­ronázási okmányokkal biztosította és az 1848-d­ki összes törvényekkel megörökítette. Evidentiában tartottak mindig a magyar nem­zet és koronás állam felségi jogai, alaptörvényei, a koronára nézve, a koronázási okmányokkal; a nem­zet- és államra vonatkozólag: az idézett Árpád­­házzali szerződés, aurea bulla és törvények által. A nemzet és állam felségi jogai őrévé tette az 1222. XXXI. t.-czikkel a nádori hatalmat, hogy azokat a korona és a nemzet túlkapásai, a confis­­catió és feladás ellenében megóvhassa. A magyar nemzet, mely Árpádtól kezdve el­ső keresztény és koronás királyunkig, hatalmával Európát megrendítette, Nagy Lajosunk, nagy és igazságos Mátyásunk alatt fénye és dicsőségével túlszárnyalta és 1848—49-ben a feudális kötelékek szétszaggatásával és humánus vitézségével a három világrész bámulatát és becsülését kiérdemelte; bi­zonyára alkotmányát, alaptörvényeit, nemzeti és ál­lami felségi jogait fel nem adta. Bölcs, kegyeletes, vitéz, hazafi ősök és elő­dök, áldott legyen emléketek! Továbbb megyek s ismétlem: „a magyar ko­ronás állam országgyűlése csak azt, és csak annyit tehet jogosan, a­mit és a­mennyit a haza akar, és a mit, és a mennyit az alaptörvények, a nemzet és koronás állam felségi jogai megengednek.“ A 16 millió lélekből álló magyar koronás ál­lam és nemzet és az azokat alkotó 150 törvény­­hatóság is csak azt és annyit tehet, a mit és meny­nyit az alaptörvények, az állam és nemzet felségi jogai, megengednek. Sem a 16 millió lélekből álló magyar koronás állam és nemzet, sem annak 150 törvényhatósága, se országgyűlése az alapjogokat, a nemzet és állam felségi jogait nem csorbíthatják, még kevésbé adhatják fel. A magyar koronás állam törvényhatóságainak országgyűlési követei, az 1861-ki két feliratban ki­fejezett országos és törvényhatósági akarat alapján az egész magyar alkotmány teljes visszaállítására bízattak meg. Eleget tettek- e követi s különben is elodázhatatlan hazafi kötelmüknek? A felett ítélni a magyar koronás állam van hivatva törvényhotó­*) Tisztelt urank­a'K­auite e tanulságos czikkét azon megjegyzéssel közöljük, hogy annak különösen a törvényható­ságok hatáskörére s az országos képviselőkhöz­ viszonyára vo­natkozó része lényegesen eltér mind a mi egyén-­, mind pár­tunk vezértagjainak nézetétől. Szerk.­ságai által. A törvényhatóságok alkotják a magyar koronás államot és nemzetet. Törvényhatósági, nemzeti, állami őrültség len­ne feladni a törvényhatóságok és azzal a nemzet és állam jogait, melyeket emberi és hatalmi kegy visszaadni nem fognak. (Vége következik.) Kathonay Gábor: Bécs, mart. Ifj. Kedves barátom! A függöny legördült. Az öt felvonásos trag­e­­dia három felvonásán, az osztályok, albizottság és a plénum tárgyalásain már túlhaladtunk volna. Kö­vetkezik az üzenetek tárgyalására és az ultimá­tumra szánt két utolsó felvonás. Aztán következ­nék még valami: a tapsok, de ezek bizonynyal el fognak maradni. Különben is nagyon roszul van írva e dráma , inkább felel meg egy comedia szabályainak, mert hisz a közönség már az első felvonás végén újain kiszámíthatta a látszólagos bonyodalmat, unalmas fejlődést és szomorú véget. Mint a tragédia halál nélkül, úgy ezen delegationális tárgyalás 100 mil­lió forint megszavazása nélkül alig képzelhető. „Fuss vagy fizess“ a lóversenyek kedvencz jelsza­vai. „Fizess és fuss“ a delegatiók legfőbb sza­bálya. Innen a növekedő közöny ezen előadások iránt a közönség minden rétegében. Mily szeren­cse, hogy a magyar ministérium palotájában a ter­mekhez már csak azért is hívek maradtunk, hogy a nemzet házában folytassuk drága tanácskozá­sainkat. Eleinte zsúfolásig telve voltak még a mel­léktermek is, s azt lehetett hinni, hogy e részvét növekedni fog. A tegnapi tanácskozás eléggé meg­mutatta, hogy a hely nagyon is bőségesen van ki­mérve. Az unalom minden arazon,­­ úgy a szerep­lőkén, mint a perezről perezre kevesbülő hallga­tókén. Az eredmény már hetekkel ezelőtt látható volt. Mondom: rosz dráma ez. Ha jobbat nem írnak helyette, úgy a következő előadáshoz fölényire kell szorítni a termet, s vei® együtt a delegatio ha­táskörét is. Zichy Antal lép a tribune-re, nincsenek sem admirali bojtok vállain, sem szónoki cob­urnusok lábain, de annál édesebben folynak ajkairól a ten­geri haderő fenntartására szánt milliók. Egy kis csatározás után a rendes költségvetés 7­525,477 írtban csekély levonással megszavaztatott. Kerkápoly következik, homlokán a biztos diadal érzete ül. A szárazföldi hadsereg rendkívüli szükséglete iránti albizottsági jelentés olvastatik. A jegyző Ghyczy nevét kiáltja. Ghyczy számok­kal bizonyítja a két pénzügyministernek a fedezet iránti illusiort, egy darabig csak hallgatják. De ki­nek volna kedve annyi számot végighallgatni, any­­nyi mély combinatiót figyelemmel kisérni? „úgy is tudjuk, mi a verbum regens, hogy szavazzuk meg, mit Kerkápoly — akarom mondani a hadügyminister kér és menjünk haza, így okoskodnak többen s kezdenek a terem­ből kisompolyogni. A hallgatóknál követésre talál a vonzó példa. Erkövy felel a közös pénzügyministérium nevében Ghyczynek, vagyis maga magának, mert Ghyczynek felelni a szónok princzipálisa sem tudott volna. Ismét eltűnik néhány delegátus; a melléktermekben a szivarfüst növekedni kezd, Ivánka áll fel. A többség hívei nyugtalan­kodni kezdenek, s lassankint kisebbséggé de­­­­gredálják a bennhagyott erősz idegzetüeket, kik az argumentumok száz fontosaitól sem riadva vissza, elhatározták magukban „si fractus illabatur orbis“ spártai lélekkel megszavazni a 29.152.762 frtot. Aztán Váradyra kerül a sor. „Na még ez is beszél“ mormogja néhány felsőházi tag, de ők gentlemanok és próbált harczosok, azért nem tá­­gítnak, annál inkább a megszavazás árjában úsz­káló collegáink. A Havanna szivar füstje sokkal vonzóbb, mint az unalmas változatok azon thema felett: honvéd rendszer, nemzeti hadsereg Az úgynevezett „karzat“ publicum után kezd kia­bálni. „Hála Istennek vége van!“ Sóhajtnak a szék­hez tapadt „moderáció“ k. Dehogy van vége. Még Szontagh, Bónis, Simonyi s mind a többi tigrisek sorra magukévá teszik a kisebbség véle­ményét. Aztán Ghyczy beszél, nem a baloldali tábornok, hanem a hadügyminiszteri­­ őrnagy, igen szépen, higgadtan, diplomatikai óva­tossággal válaszolván az ellentétekre, gondosan ke­rülve a kényes részeket, nyugodtan kiterjeszkedve a tárgyilagosan megvitatható pontokra. Bár erre-

Next