Magyar Polgár, 1868. január-június (2. évfolyam, 1-76. szám)
1868-03-22 / 36. szám
Második évi folyam. Előfizetési feltételek: . 12 frt — kf. Erre .................... Féltre......................... " Negyedé".« ■ * ‘ \ " Hívónként....................... " ” Megjelenik hetenkint háromszor: Vasárnap, Szerdán és Pénteken. 36-ik szám Kolozsvárit, vasárnap, márczius 22. Szerkesztőség és kiadó-hivatal: Szentegyház-utcza 467. sz.MAGYAR POLGÁR POLITIKAI LAP. Hirdetési dijak. Ötször hosábozott sor ára 6 kr. Helyegd m'iden heretéstöl 30 kr. No ,„Jobb hirdetésesenél közön kedvezmény is nyíjt a kiadó-hivatal. Fiókkiadó-hivatalok: & Decsen: Kø' ner Síguel. J 'yrlen: Vo’ " János. Tordán: D. Papp Miklós. 8r -moosvétU : Cs: 0° , testvérek: Kolozsvári Stem Já-nos és Dén László. Előfizetési felhívás a „MAGYAR POLGÁR“ április—decemberi folyamára. Az országgyűlési szabadelvű baloldalnak lapunk az egyetlen orgánuma a királyhágóninneni részekben, s mint ilyent ajánljuk a közönség figyelmébe. Olvasóink ismerik már a „M. Polgár“ irányát, törekvéseit, melyekhez hivek maradni legfőbb kötelességünk lesz jövőre is. Az újból összeült országgyűlés kitűzött tárgyalandói között vannak az Erdélyt érdeklő kérdések is, s így ez ülésszak legfontosabb reánk nézve. Képviselőinknek kell a küzdtérre lépni, hogy megmentsék számunkra a még megmenthetőket. Lapunk szorgalmatosan és gyorsan fogja közölni az erdélyi képviselők beszédeit, szükség esetében külön mellékletekben is. Távirati tudósításaink folytonosak lesznek, s vidéki előfizetőjük posta útján veszik azokat, ha külön mellékletül jelennek meg. Előfizetési árak: Ápril—junius három hóra* 3 fil. Áprilistól sept. végéig 6 hóra 6 „ Áprilistól december végéig 9 „ 2^^ Tisztelettel kérjük mindazon előfizetőinket, kiknek martius végével lejárt előfizetések, ne késsenek megrendeléseikkel, hogy kiadóhivatalunk pontos lehessen a szétküldésben. Néhány szám hiányával lapunk teljes folyamával szolgálhatunk 1867. mártiustól kezdve a rendes árakon. K. Papp Miklós: Legújabb távirati tudósítások: Pest, márczius 21-én’ Király ö Felségének megérkezését holnapra várják. Debreczen, márczius 20. Perczel tábornok tegnap ide érkezett, s nagy lelkesedéssel fogadtatott. Ma tiszteletére hangelt s a színházban díszelőadás rendeztetik. Bécs, márczius 20-án . A jeicbszat urak házának tegnapi ülésében megkezdőtt az általános vita a házasságtörvény fölél . Hasner cultusminister kijelenti, hogy a kormány az előterjesztett törvényt mellőzhetlenül szükségesnek tartja. Bécsi agro, marc. 20. Arany 5.47.. Ezüst 113.6. Urb. köt. Magyarországi 66.75. Erdélyi 65.50 Disraeli és Johnson is. A második életkép, melyet olvasóinknak bemutatni akarunk, az előbbinél sokkal sötétebb színezetű. Az északamerikai egyesült államok elnöke 1808. dec. 9-kén született Dékarolina fővárosában, Raleigh-ben szegény, de szorgalmas szülőktől. Már gyermekkorában árvaságra jutván, egy szabó műhelyében dolgozva kereste meg kenyerét, korán fölébredt ismeretszomjának kielégítésére csak az éjjeleket használhatván föl. Még nem volt húsz éves, midőn Tennessee állam keleti részének egyik jelentékenyebb városába költözött, ahol első alapját veté meg politikai emelkedésének. Democraticus nézetei s a főúri párt ellen intézett heves szónoklatai rövid idő alatt oly nagy népszerűséget szereztek neki, hogy 1828-ban községtanácsosnak (alderman), két év múlva pedig a város polgármesterének választatott meg, sőt nemsokár Tennessee állam, 1843-ban pedig az egyesült államok törvényhozó testületének is tagjává len. Már akkor védője volt ugyan a rabszolgaságnak Johnson, azonban mégis hiven ragaszkodott a szegényeknek is szabad lakást engedélyező ú. n. „Homestead-bill“hez, amely csak 1862-ben, Lincoln elnöklete alatt válhatott törvénynyé. Népszerűsége oly gyorsan növekedett, hogy Tennessee polgárai 1853-ban roppant szavazattöbbséggel kormányzójuknak választották meg. Midőn a déli államok fellázadása Észak- Amerikát véres polgárháborúval látszott fenyegetni, Johnson volt az, ki saját élete és állása kockáztatásával mindent elkövetett annak elhárítása végett. „Polgártársak — így szólott ő egy alkalommal Cincinnati lakosaihoz, — én egy déli állam gyermekének tekintem ugyan magamat, de azért mégis főleg az egyesült Észak-Amerika polgára vagyok, s meggyőződésem, hogy hazánk alkotmánya oly alapot szolgáltat, melyen e nagy és dicső unió összes országainak egysége fentartható és örökre megvédhető, csak mindig és mindenütt hiven és becsületesen kell annak rendeleteit a gyakorlatban alkalmazni.“ „Mi el vagyunk határozva — mondá föllelkesülve a congressus egyik ülésében — nem ingadozni; mi hiven, rendületlenül a régi unio mellett fogunk állani, mint ama fenséges hegyóriások, melyek reánk tekintenek. Mi kitartók leszünk, míg csak egy szikrája lesz bennünk az erőnek. S ha mégis legyezetnénk, ha a szabadság valóban távozni készül hazánkból, akkor, mielőtt végbucsut venne tőlünk a magasztos istennő, ragadjuk meg erős karokkal a haza lobogóját, s tűzzük föl a legmagasabb hegy ormára, hogy ott lengedezzen s megmutassa a jövő vándorának a helyet, hol utoljára hullatá könyeit a szabadság istennője, mielőtt elhagyott volna egy népet, mely egykor szabad és boldog volt. Mi kívánjuk a kormánytól, hogy ebben segítségünkre legyen .. mi a szabadságért küzdünk... a jog részünkön van. “ És e szavakat, a szabadságnak e dusbeszédét egy oly férfiú mondá, ki abban csak alkalmas eszközt keresett a hatalom elnyerésére, hogy midőn czélját érte, maga siessen eltávolítani hazájából a „magasztos istennő“-t. A rémitő háború végéhez közeledett, midőn (1864. nov.) Észak-Amerika Lincoln t másod ízben elnökének, Johnsont pedig alelnöknek választá meg. Utóbbi ez alkalommal sem mulasztó el szokott hízelgéseit, elmondván a népnek, hogy ő plebejus, és mint ilyen foglalja el új hivatalát. „A nép minden hatalom kútfeje, s Lincoln, a senatorok s a legfőbb törvényszék tagjai csak a nép teremtményei.“ — 1865. ápr. 14-én Booth Wilkes golyója Amerika legnagyobb fiai egyikének, Lincoln Ábrahámnak életét kioltván, Johnson az alkotmány szerint törvényes elnöke lön az egyesült államoknak. „Ünnepélyesen esküszöm, hogy... hivatalomat híven betölteni, az alkotmányt minden erőmből fentartani, megőrizni és védeni fogom“ — e fogadást téve beigtatása alkalmával Johnson. Életének azóta lefolyt része azonban csak azt bizonyítja, hogy a törvénysértés, az esküszegés nem kizárólagos előjoga Európa államférfiainak, hanem megtalálta az utat Washington, Franklin és Lincoln hazájában is. Az új elnök a fellázadt déliek iránti magaviselete által teljesen elveszte az északamerikaiak bizalmát, s az alkotmány által engedett vétőjognak gyakori és minden indokolás nélkül használása, gyűlöltté tette őt a congressus előtt is. Midőn pedig Stanton Edwin hadügyér megtagadta közreműködését törvénytelen tervei valósításában, Johnson azon vakmerő lépésre határoza el magát, hogy a népszerű Statont az alkotmány nyílt megsértésével önkényesen, a senatus beleegyezése nélkül elmozdítsa állásából. A szabad Amerika azonban megelégelte zsarnokságát, a congressus vádat emelt esküszegő elnöke ellen. A jövő év márt. 4-én tennék ki Johnson hivataloskodásának ideje, de a legújabb események után több mint valószínű, hogy pár hó múlva már nem ő lesz a washingtoni „fehér ház“ lakója. Ezelőtt két évvel, egy tisztelgő küldöttséghez intézett válaszában Johnson a hazaárulást a legnagyobb bűnnek nevezi, melynek „elkövetőit büntetni, szegénységre kárhoztatni s társadalmi hatalmuktól megfosztani kell.“ Észak-Amerika nem tehet egyebet, csak hazaáruló elnökének tanácsát követheti. Az egyesült államok institutiói e próbát is diadalmasan fogják kiállani. Világrészünk népei pedig megtanulhatják, miként tartozik egy szabad nemzet jogait, alkotmányát védelmezni! Molnár Antal, Alsó-Szováth, mart. 15. 1868. *) Minden nemzetnek és államnak, mint olyannak,—nem értem a nemzetiségeket, valamely nemzet vagy állam vendégnemzetiségeit, a nagy nemzettestek elvált, a nemzetek és államok Óceánjain elszórva vázokat képező részeit, melyek arra hivatvák, hogy virítsanak, a nemzetek és államok közt erősítő kapcsokul szolgáljanak, és hogy azon nemzet vagy állam jogait élvezzék s terheit aránylagosan hordozzák, melyben léteznek; u.iröl, koronái államunkra vonatkozólag, anstocraticus aurea bullánk XIX. és democraticus aurea bullánk V-dik czikkei páratlanul intézkedtek;—vannak Istentől adományozott, kiérdemelt, elévülhetlen, elidegenithetlen, el nem confiscálható, fel nem adható, s ha azzal nem bir, kiérdemlendő felségi jogai, melyek nélkül a nemzet nem nemzet, hanem egy más nemzetnek vagy hatalomnak szolgája, az állam nem állam, hanem horda-akol. Azon nemzet- és állam- felségi jogok: nemzet- és állam-egyéniségi, nemzet- és államközi, nemzet- és állam-integritási, függetlenségi és önkormányzati jogok. Azon jogok minden nemzet és állam Istentől kiérdemelt vagy kiérdemlendő souverain jogai, nem emberi kegyelem s hatalom nyújtotta morzsék. A melyik nemzet és állam nem bina és birja a felségi jogokat: Lázár nemzet és állam az. A melyik feladta és feladandja: pária népsöpredék és állam, nem érdemes, hogy létezzék a nemzetek és államok között. A magyar nemzet felségi jogokkal bili a magyar koronás állam alapítása előtt is, kiérdemelve, megörizve, csorbillanni hozta magával ázsiai bölcső honából. A magyar koronás állam alapijakor az Árpádházzali alapszerződésben teve le positiv alapjait, 11-ik Endre alatt 1222 ben az aristokraticus aurea bullában állandósította, 1715. III., 1723. III., 1741. VIli., 1790. X. t. czikkekkel és minden koronázási okmányokkal biztosította és az 1848-dki összes törvényekkel megörökítette. Evidentiában tartottak mindig a magyar nemzet és koronás állam felségi jogai, alaptörvényei, a koronára nézve, a koronázási okmányokkal; a nemzet- és államra vonatkozólag: az idézett Árpádházzali szerződés, aurea bulla és törvények által. A nemzet és állam felségi jogai őrévé tette az 1222. XXXI. t.-czikkel a nádori hatalmat, hogy azokat a korona és a nemzet túlkapásai, a confiscatió és feladás ellenében megóvhassa. A magyar nemzet, mely Árpádtól kezdve első keresztény és koronás királyunkig, hatalmával Európát megrendítette, Nagy Lajosunk, nagy és igazságos Mátyásunk alatt fénye és dicsőségével túlszárnyalta és 1848—49-ben a feudális kötelékek szétszaggatásával és humánus vitézségével a három világrész bámulatát és becsülését kiérdemelte; bizonyára alkotmányát, alaptörvényeit, nemzeti és állami felségi jogait fel nem adta. Bölcs, kegyeletes, vitéz, hazafi ősök és elődök, áldott legyen emléketek! Továbbb megyek s ismétlem: „a magyar koronás állam országgyűlése csak azt, és csak annyit tehet jogosan, amit és amennyit a haza akar, és a mit, és a mennyit az alaptörvények, a nemzet és koronás állam felségi jogai megengednek.“ A 16 millió lélekből álló magyar koronás állam és nemzet és az azokat alkotó 150 törvényhatóság is csak azt és annyit tehet, a mit és menynyit az alaptörvények, az állam és nemzet felségi jogai, megengednek. Sem a 16 millió lélekből álló magyar koronás állam és nemzet, sem annak 150 törvényhatósága, se országgyűlése az alapjogokat, a nemzet és állam felségi jogait nem csorbíthatják, még kevésbé adhatják fel. A magyar koronás állam törvényhatóságainak országgyűlési követei, az 1861-ki két feliratban kifejezett országos és törvényhatósági akarat alapján az egész magyar alkotmány teljes visszaállítására bízattak meg. Eleget tettek- e követi s különben is elodázhatatlan hazafi kötelmüknek? A felett ítélni a magyar koronás állam van hivatva törvényhotó*) Tisztelt uranka'Kauite e tanulságos czikkét azon megjegyzéssel közöljük, hogy annak különösen a törvényhatóságok hatáskörére s az országos képviselőkhöz viszonyára vonatkozó része lényegesen eltér mind a mi egyén-, mind pártunk vezértagjainak nézetétől. Szerk.ságai által. A törvényhatóságok alkotják a magyar koronás államot és nemzetet. Törvényhatósági, nemzeti, állami őrültség lenne feladni a törvényhatóságok és azzal a nemzet és állam jogait, melyeket emberi és hatalmi kegy visszaadni nem fognak. (Vége következik.) Kathonay Gábor: Bécs, mart. Ifj. Kedves barátom! A függöny legördült. Az öt felvonásos tragedia három felvonásán, az osztályok, albizottság és a plénum tárgyalásain már túlhaladtunk volna. Következik az üzenetek tárgyalására és az ultimátumra szánt két utolsó felvonás. Aztán következnék még valami: a tapsok, de ezek bizonynyal el fognak maradni. Különben is nagyon roszul van írva e dráma , inkább felel meg egy comedia szabályainak, mert hisz a közönség már az első felvonás végén újain kiszámíthatta a látszólagos bonyodalmat, unalmas fejlődést és szomorú véget. Mint a tragédia halál nélkül, úgy ezen delegationális tárgyalás 100 millió forint megszavazása nélkül alig képzelhető. „Fuss vagy fizess“ a lóversenyek kedvencz jelszavai. „Fizess és fuss“ a delegatiók legfőbb szabálya. Innen a növekedő közöny ezen előadások iránt a közönség minden rétegében. Mily szerencse, hogy a magyar ministérium palotájában a termekhez már csak azért is hívek maradtunk, hogy a nemzet házában folytassuk drága tanácskozásainkat. Eleinte zsúfolásig telve voltak még a melléktermek is, s azt lehetett hinni, hogy e részvét növekedni fog. A tegnapi tanácskozás eléggé megmutatta, hogy a hely nagyon is bőségesen van kimérve. Az unalom minden arazon, úgy a szereplőkén, mint a perezről perezre kevesbülő hallgatókén. Az eredmény már hetekkel ezelőtt látható volt. Mondom: rosz dráma ez. Ha jobbat nem írnak helyette, úgy a következő előadáshoz fölényire kell szorítni a termet, s vei® együtt a delegatio hatáskörét is. Zichy Antal lép a tribune-re, nincsenek sem admirali bojtok vállain, sem szónoki coburnusok lábain, de annál édesebben folynak ajkairól a tengeri haderő fenntartására szánt milliók. Egy kis csatározás után a rendes költségvetés 7525,477 írtban csekély levonással megszavaztatott. Kerkápoly következik, homlokán a biztos diadal érzete ül. A szárazföldi hadsereg rendkívüli szükséglete iránti albizottsági jelentés olvastatik. A jegyző Ghyczy nevét kiáltja. Ghyczy számokkal bizonyítja a két pénzügyministernek a fedezet iránti illusiort, egy darabig csak hallgatják. De kinek volna kedve annyi számot végighallgatni, anynyi mély combinatiót figyelemmel kisérni? „úgy is tudjuk, mi a verbum regens, hogy szavazzuk meg, mit Kerkápoly — akarom mondani a hadügyminister kér és menjünk haza, így okoskodnak többen s kezdenek a teremből kisompolyogni. A hallgatóknál követésre talál a vonzó példa. Erkövy felel a közös pénzügyministérium nevében Ghyczynek, vagyis maga magának, mert Ghyczynek felelni a szónok princzipálisa sem tudott volna. Ismét eltűnik néhány delegátus; a melléktermekben a szivarfüst növekedni kezd, Ivánka áll fel. A többség hívei nyugtalankodni kezdenek, s lassankint kisebbséggé degredálják a bennhagyott erősz idegzetüeket, kik az argumentumok száz fontosaitól sem riadva vissza, elhatározták magukban „si fractus illabatur orbis“ spártai lélekkel megszavazni a 29.152.762 frtot. Aztán Váradyra kerül a sor. „Na még ez is beszél“ mormogja néhány felsőházi tag, de ők gentlemanok és próbált harczosok, azért nem tágítnak, annál inkább a megszavazás árjában úszkáló collegáink. A Havanna szivar füstje sokkal vonzóbb, mint az unalmas változatok azon thema felett: honvéd rendszer, nemzeti hadsereg Az úgynevezett „karzat“ publicum után kezd kiabálni. „Hála Istennek vége van!“ Sóhajtnak a székhez tapadt „moderáció“ k. Dehogy van vége. Még Szontagh, Bónis, Simonyi s mind a többi tigrisek sorra magukévá teszik a kisebbség véleményét. Aztán Ghyczy beszél, nem a baloldali tábornok, hanem a hadügyminiszteri őrnagy, igen szépen, higgadtan, diplomatikai óvatossággal válaszolván az ellentétekre, gondosan kerülve a kényes részeket, nyugodtan kiterjeszkedve a tárgyilagosan megvitatható pontokra. Bár erre-