Magyar Polgár, 1868. július-december (2. évfolyam, 77-154. szám)
1868-08-02 / 91. szám
álik szám! Elnek, kérem a t. képv. urat, méltóztassék a ház méltóságát szem előtt tartva, illő tisztelettel szólani. (Helyeslés.) Ne gunyolja a házat, hanem teljesítse kötelességét. (Zajos helyeslés.) Timku: T. ház! Bocsássanak meg, már mondom, hogy a tárgyhoz nem szólhatok, ha ezeket nem hozom elő. A kormány kedvezett ezen tanárnak, és én oly tényeket akarok felhozni, hogy bebizonyítsam, hogy a kormány igazságtalanul járt el. (Ez nem tartozik ide.) Elnök: (Csenget.) Tessék az interpellare benyújtani, a kormány arra felelni fog. Timkn: Bocsássanak meg, ha az iterpellatióhoz sem szabad szólani (igenis szabad szólani, de nem ily modorban!) nem fogok szólani és az interpellate sem terjesztem elő; de kérem tudomásul vétetni, hogy nekem szólani nem volt szabad. (Zajos ellenmondások, fölkiáltások: A szólásszabadságot senki sem akadályozza, de ne ily modorban szóljon.) Elnök: Tessék az interpellate indokolni azon tisztelettel, melyet a ház méltósága megkíván, és melylyel a ház iránt tartozik. (Élénk helyeslés.) Timku: Én tisztelettel viseltettem akkor, mikor tényeket felhoztam, én nem fabrikáltam ezen tényeket, hanem elmondtam amint van. Csengeri Imre jegyző olvassa az interpellátiót: Van-e a kormánynak tudomása arról, hogy a szebeni államgymnasiumban egy Dier nevezetű tanár, aki azonkívül, hogy hivatalának megfelelni képtelen, miről több ízben saját vallomása által is tanúbizonyságot adott, botrányt okozó és állásával meg nem egyezhető magaviselete által (Felkiáltások: Ez nem tartozik ide, forduljon ezzel a ministériumhoz.) az intézetnek eddigi jó hírét nagy mértékben megrontotta, hogy erkölcstelen, az úgynevezett titkos betegségekről tartott előadásai által (Zajos felkiáltások: fontolja meg holül, ezt nem lehet tűrni, ez nem a ház elé való) a tanuló ifjúságot elkedvetlenítette, hogy több ízben az egész classis előadásaira menni vonakodott, továbbá, hogy incollegialis magaviselete által valamint a tanárszemélyzetet úgy a tanuló fiatalságot is maga ellen a tudományban feléhaladás legnagyobb botrányára felingerelte (Élénk felkiáltások: adja ezt elé másutt, adja elé a sajtóban! de ki akar bújni a sajtóper alól és azért adja e házban elő!) És mindezeket tudva szándékozik-e az igen t. minister úr ezen résznak elhárítására a szükséges intézkedéseket megtenni. Bónis Sámuel: T. ház! Nincsen semmi szavam az interpellátós, hanem miután az azt beadó képviselő úr azt méltóztatott nyilvánítani, hogy a házat ki nem hallgatta, erre bátor vagyok neki azt felelni, miszerint ebben a házban még eddig szólásszabadsággal mindenki élhetett. (Úgy van!, hanem ez a ház megkövetelheti minden egyes tagjától azt, hogy a ház méltósága iránt illő tisztelettel viseltessék; (Élénk helyeslés) megkövetelheti mindenkitől azt, hogy midőn jogával él, akkor a ház szabályait tiszteletben tartsa. (Helyeslés.) Timkn Ábrahám szabadkozik az ellen, mint ha ő a ház méltóságát megsértette volna. Szép lap s szép nap ez az 1808 év julius 29-dike a magyar törvényhozás történetében. A reactió szónokai rendre kitesznek magokért! Erdélyi lapszemle. (v. E) Elismerés a „Hermanstädter Zeitungénak a bátorságért, mely oly soká néma és társulási czéllal, melyet most jellemezni akarok. Nevezzük meg először a társulatokat, melyek a Bursch élet kizárólagos tényezői, szóljunk életmódjukról és azután czéljaikról, s azt hiszem, sok oly vonást fedezünk fel bennük, melyek nálunk egészen ismeretlen jelenségek. E társulatok két egymással folyton farkasszemet néző csoportozatra szakadnak. Az egyik csoportozatot az úgynevezett „Burschenschaft“ok, a másikat a „Corps“-ok képezik. A jénai „Burschenschaft“-ok három külön társulatra oszlanak, n. m.: Arminia, melynek tagjai vörös sipkát hordanak; Germania fehér sipkával és Teutonia, kék sipkával. A Corpsok szintén három osztályra: Thüringia fekete sipkával, Frankonia sötétzöld és Wesztphalia vi ágoszöld sipkával. A nevezett társulatok tagjait „színes deákokénak is nevezik, sipkáik és a mellükön hordott különböző színű szalagokról. Ezenki, vannak még nemszínes, de elismert társunk ’ u'.m" „Fin konia“, „E is beria“ és „A genomia , mely utóbbival mi is barátságos vi-Comn ^nk’ ^'nd a Burschenschaftok, mind a felpniiu ,egyfoma ^etet űznek, s csak is egyes den társuU C8etekben ^rnek el egymástól. Mindéglöffiegvan a maga Kneip-ja (ven•képeikkel v ** tagjai Járnak, ez czimereik és együtt vannak iM majdnem e6é87 DaP isznak, természet éPP esténkint dipólnak, azaz szerepet játszik nálV^*' A* éneklés 87'ntén Vagy na^v s ep-v Q ’ A Bursch-dalok száma igen rendbeli k,tL dékét im itt közlöm: G akalmi Burschdal türe‘ »Stoss an! Jena soll „Die pbli,ter,“U *»'.t«,ab,hocht“ * gewogen meist;“ „Sie ahnen in Burschen was Freiheit heisst!“ „Frei ist der Bursch!“-----------------A „philister“ név alatt minden jenai tanuló házi gazdáját érti; az egész dal refrain-je pedig ez: „Frei ist der Bursch!“ Eredeti jelenet az úgynevezett „sörkeresztelés“ (Biertaufe), mely által a belépendő tagok (Fuchsok) felolvastatnak. Ily ünnepélyességek alkalmával a sör képezi a keresztelő vizet. A keresztelés, a különböző társulatoknál, lényegében ugyanaz, csak egyes apróbb külsőségekben van némi eltérés. A keresztelendők a sörös medencze elé állnak, mely mellett az illető társulat valamelyik idősbb tagja (dempostes Haupt), mint improvisált főpap, bizonyos számú segédlettel fungál. A főpap az alkalmi dal kíséretében egy sörrel telt kannával, ceremoniális taglejtésekkel, megkezdi az ünnepélyes szertartást, ráöntve az új Bursch-polgárok fejére a keresztelő sört. Ezután a segédlet tagjai is hozzálátnak a munkához, megdörzsölve az illetőket, éppen mint egy fürdőintézeti szolga a betegeket. Az alapítási ünnepélyek is nagy czeremóniával mennek végbe, melyek sok tekintetben a mi carneváljainkhoz hasonlók, csak hogy nincs ott annyi masquirozott alak. A sörherczeg (Bierherzog) és neje négyes fogatú hintóban, fényes tarka kíséretével, előttük néhány díszbe öltözött Bursch, ló háton, kivont karddal, s a társulat lobogójával, harsogó zene és a kocsik hosszú sorától kisérve. A díszes, vidor menet a város egyik utczáján le a másikon felvonul, s igy foly körülbelül egy óráig, azután kirándulnak a falusi székhelyre, hol nagyon természetesen, dirom-dánom következik. U nagyobbszerű ünnepélyek (comers-ek) alkalmával a társulatok régibb (inactiv) tagjai is megjelennek és ilyenkor a sokszor 3—5 napig tartó ünnepélyezés egyik főmomentuma valamelyik főtéren foly le s az asztalok hosszú sora mellett a jó kev, vidító zene, nem kevés kiváncsit vonz oda. Ami e társulatok fény- és árnyoldalait illeti, a hazafiasság, egyetértés eszméi, belső szervezetükkel szoros kapcsolatban állanak, s a szabadelvű, nemzetiségi eszmék és kérdések tagjaikban meleg, határozott védőkre találnak, s mi legfőbb, erkölcstelen magaviseletet nem tűrnek meg, s ha találkozik valaki, ki a törvényszabta határokat átlépi, kiutasítják körükből. E társulatok törvényeinek kötelező ereje azonban a legnagyobb súlyt a „menzúrák“-ra (párbajok) fekteti, mint egyedüli harczias foglalkozásra és a satisfactio egyedüli competens tényezőjére. Az egyetemi törvények tiltják a párbaj bármily nemét, különösen a pisztoly- és kardpárbajokra relegatiot vagy consilium abeundit mondanak. A német Bursch „Schlagerrel“ vív; ez egy egyenes hosszú kard volna ha ugyan egy ujnyi szélességű pléh-vékonyságú hajlékony vasdarabot kardnak lehetne nevezni. De tekintsünk meg egy ily „menzúrát.“ Valamelyik falun vagyunk. Nagy terem, tele színes és nem színes deákokkal, philisterek és itt ott katonákkal. A Burschok a terem egyik oldalán, a Corpso , a másik oldalon foglalnak helyet. Kíváncsiság, eszültség honol minden arezon. A színes deákokra tekintve, nem kevés olyanra is fogunk akadni, kinek arcza összevissza van vagdalva és karczolva, hogy némelyen a vonásokat alig lehet kivenni, és ők erre büszkék. Az érdeklettek nemsokára belépnek és ha a terem annyira zsúfolva van, hogy az illetők nem igen mozoghatnak a publicumhoz e szavak intéztetnife. „corona ab“ s szépen távozni kell. De Hatósági élet. (V. E.) A nagyszebeni városi képviselőség julius 27 -i ülésében Schneider Frigyes, városi orator elnökölt. A képviselők névsorozata felolvastatván, oly sokan tűntek ki távollétük által, hogy a jelenlevő tagok száma még csekélyebb volt, mint a 200i ülésen, mely a határozatra elegendő szám hiánya miatt nem tartatott meg. Az elnök sajnálkozását jelente ki e felett, s a másodszor napirendre tűzött sorozat 1-4 pontjainak tárgyalásába bocsátkozott a jelenlevő tagok számának tekintetbe vétele nélkül. E pontok tárgyalása közben határozatképes számban jelentek meg a képviselők. Felolvastatván és hitelesíttetvén az utolsó határozatképes és az elmaradt ülés jegyzőkönyve, Hufnagel Vilmos város- és széksebész kérvénye fizetése felemelése, vagy egyenértékű remuneration ért, került tárgyalás alá. A városi rendőrigazgatóság, a városi magistratus és főorvos pártfogó irataik, és Schreiber, K. Bedeus és Süssmann képviselők hasonértelmű szónoklatai után a kérelmező fizetése a jövő évi január elsejétől számítva 315 írtról 450 írtra emeltetett. A tárgysorozat második pontja az elvben elfogadott városi faraktár kiviteli módosulásainak kidolgozására választott bizottmány javaslata volt. A képviseletest illető osztálya a tervezetnek elvbeni elfogadását ajánlja, s csak egyes részletek pontozatait véli a munkálatból elvetendőnek. B. Bedeus képviselő mindenekelőtt tudni óhajtja, jövedelmező-e az ajánlott faüzlet, vagy ha nem is jövedelmező, nem-e káros a községre nézve. Melzer Dániel úgy véli, hogy a beszerzési alapra eső százalékadó, a fabiztos 700 frtnyi, s a szolga 200 ftny évi fizetése, a kezelési költségek s a magas faárak tekintetéből e városi faraktár üzlete nagy kiadásokkal nehezednék a községi pénztárra. Schneider József egyátalában nem tartja a városi faraktár felállítását czélravezetőnek. A faárak a közönség javára korántsem csökkennek az által, ha a városi faraktár nagy készletet vásárol be, de föl emelkednek. A faárak csökkentésére nézve egyedül az új favágások rendezése vezet czélra. Az egész javaslatot azon meghagyással óhajtaná az illető bizottmánynak visszaadni, hogy oly favágások kérdését tanulmányozza, mik a faárak csökkentését vonnák maguk után. Rochus képviselő Schneider indítványát pártolja. Schneider Frigyes párhuzamot von Brassó és Szeben faviszonyai közt. Brassó oly favágásokkal rendelkezik, mik az öszszes piacz faárának szabályzására befolynak, ott ki is fizeti magát a faraktár városi kezelése, de nem igy a favágásokkal nem biró Szebenben stb. Pártfogolja Schneider József indítványát, úgyszinte az utána szóló Schreiber Ferencz is. Az indítvány Bedeus bárónak azon módosítványával fogadtatik el, hogy az ajánlat nem az ad hoc bizottmányszerencsére nem vagyunk sokan. A párbaj mindig egy negyedóráig szokott tartani, a közbeeső szüneteket bele nem számítva. A test egészen gondosan védve van, csak a fő áll szabadon, a szemeket erős aczélszemsodrony védi. A vívás dühösen foly de előzzük meg e jelenetet és tegyünk egy kis kitérést. A színhelytől nem messze a magasabb halmokon előőrsöket színes deákok személyében pillantunk meg, szemeik őrködve tekintenek mindenfelé. Egyszerre a terem felé iramlanak, a teremben zaj, lárma, üvegcsörömpölés se kiáltó hang, der Pudel (Pedellus) kommt is erre hőseink elszántan szöknek ki az ablakokon, törve rombolva mindent, mi utjokba kerül. A hivatalos személy, a Pedellus, vagy gyakran a lovas rendőr nemsokára belép a terembe s hűlt helyét találva a vérengzőknek, leül asztalhoz, sört hozat és iszik, és a cenzurának e napra vége van. E megzavartatások nem nagyon gyakoriak, s így a menzurák nagyobbrésze zavartalanul foly le. Ifjaink minden alkalmat megragadnak, hogy egymást kihívhassák, s ha alkalom éppen nem kínálkozik, belekötekednek az utczákon egymásba s egy ily alkalommal 15—20 kihivás is történik. Egy kissé parodiaticus maradványa a lovagkornak! A nyári idény különben nemcsak a Burschokat vonzza ki a vidékre, hanem a philistereket is. Vasárnaponként oly néma a város mintha kihalt volna minden lélek belőle, de aztán annál zajosabbak a környék közmulató helyei, hová hétköznap is essrefelé családostól zarándokolnak ki ozsonnára s concertet hallgatni az emberek, ami bár a mi házitűzhelyhez szokott szemeinknek némileg feltűnő, de hogy czélszerűbb a mi örökös otthonülésünknél, az is lehetséges. Czirják Albert, Ő hangtalanul keblébe bureaucrat s magyarellenes érzelmeinek e lap 178 ik számában újra kifejezést adott! Üdvözlet a lap kolozsvári rendes levelezőjének, ki Csendreverődött kollegáinak gondolkodásmódját nyíltan kitárta s fringiát rántott az oly méltatlanul bántott Macellariu védelmére. Vegye elismerésül czikkének bű fordítását a gyengéden meglegyintett „Magyar Polgár“ tól. . „Rövid idő előtt szóban forgott, hogy Macellariu minél előbb ide (t. i. Kolozsvárra) érkezik Pestről. Biztos értesülés szerint, egy időre ott marad, s a hir onnét eredhetett, hogy helybeli lakásán neje váratik. Ha már hírt közlök Macellariáról, kit Tisza László (épp a „Magyar Polgár“ ban) kissé kirívóan második Herostratuskint mutatott be, meg kell említenem, hogy itten második fellépése tudomásulvétele után rögtön a kormány szándéka jött szóba Macellariut szabályozni s némelyek igyekeztek bizonyságokat hozni fel e szándék mellett. Nem vagyok azon helyzetben, hogy erre nézve megbízható értesülést bírnék, de az igazságügyér speachjéhez efféle kombinátiók közel állottak. A publikum a kormányt az alternativa előtt látta: meghagyni Macellariut hivatalában, s ez által magát azon szemrehányásnak tenni ki, hogy a törvényeket saját orgánumai által engedi megvetni, vagy azt (Macellariut) hivatalától fölmenteni s azon megrovást vonni magára, hogy a képviselők iramú uitását nem tiszteli. Reméljük (t. i. a Herrn. Ztg. et comp.), a kormány inkább iikírozza a további megrovást Tisza László és Berzenczey részéről, mintsem hogy a főkormányszéki tanácsos rend szabályozása (Masszegeth) által a képviselői iramú uitást tönkretegye. Az igazságügyminiszer úr első felháborodása úgy is a pronunciamento felcseréléséből az „epistolic volantes“-sel eredhetett. Mindamellett, hogy ezen kívánságunknak adunk kifejezést és nem vagyunk hajlandók a (nicht magyarisch) nem-magyar nemzetiségek nemzeti fájdalomkiáltásait (teszem azt a balázsfalvit) szó nélkül elutasítni. Macellariu képviselő föllépésében új adatát látjuk a pesti országgyűlésben uralgó betegesen felizgatott nemzetiségi hangulat tényének. A legtöbb nem magyar faj illető képviselőit csak akkor látja a síkra szállani, de akkor élesen, ha specificus nemzetiségi fájdalomkiáltásnak adhatnak kifejezést. Vajjon ezen tünemény nem egyenes hatása azon kizárólagos nemzeti szellemnek, melyben ez uralkodó néptörzs kormányoz és igazgat? Vajjon a nemzetiségi törvény véglegesen segít-e ezen?!“ S itt elhallgat a „Hermanstädter Zeitung“ levelezője e csattanóé két rethorikai kérdéssel, s az olvasóra hagyja mindkettőre válaszolni, az elsőre igennel, és sokával a másodikra. Csak rövid megjegyzéseket kapcsolunk a „Hermanstüdter“ reflexióihoz. Mi nem látjuk a kormányt azon alternatíva előtt, mit e dikt elé: a képviselői immunitást sérteni a Macellaria elmozdításával, avagy saját közegei által engedve sérteni a törvényt, s Berzenczey és Tisza Lászlónak nem járni kedvébe. Nem pedig, mivel sohsem olvastunk oly képviselői immunitásról, a mely a képviselőnek más elveket valló kormány alatt is hivatalt as securál s a kormányt működésében saját közegei által zsibbasztja; s nem, mivel hál’ Istennek, nem egyedül Berzenczey és Tisza László az egyedül józan észszel felruházott urak e széles hazában, kik oly erélytelen kormányt, mely a gátat magamagának gördíti útjába, nem akarnak. Félremagyarázott békülékenységi politika által tovább is tűrni az államgépezetben a reactiót, avagy midőn az magát megadni nem kész az eszély sugallatára félretenni az útból, ezen alternatíva állna a ministerium előtt. S hogy ő részben merre indul, a ,,der maustadter“ levelezőjét további töprenkedéstől megkímélendő, ide igtatjuk Horváth minister beszédének egy passusát. „A kormány békülékenységének nem adhatta világosabb tanúságát, mint a midőn a kormányszék s a királyi tábla tagjai közt Erdélyben oly egyéneket tűr, tűrt legalább eddig, akik ilyen hangon mernek nyilatkozni. (Zajos helyeslés, szűnni nem akaró éljenzés, — de nem csak Berzenczey és Tisza László részéről.) De honnét magyarázza a „Hermanstadter“ levelezője azon „exclusiv szellemet, melyben az uralgó törzs (értsd a magyart) kormányoz, s mely a nemzetiségek jajait okozza?“ — Nem értenék, ha a „Hermanstudter“ pártállása nem adná meg a kellő választ: közlönye ez azon megcsontosodott bureaucratiának, mely hatvannégy évig a szász nemzeti érdekek elnyomásával saját érdekének merev rendszerében mozgatta a szász földet és szívta ki a nemzetet, s amely bureaucratia uralmát egy részben a mai kormány törte meg, romjai törébe az oly soká prokrustesi ágyba lekötött szász nemzet érdekeinek megfelelő kormányzatot emelvén. Ez az uralgó törzs exclusivitásának magyarázata, a mai kormány legnagyobb érdeme a szász nemzet s legnagyobb bűne a szász bureaucratia előtt. S ha ez urak bölcs skepsissel kérdik: véget vet-e a nemzetiségi törvény fájdalmuknak ? Jó lélekkel reá mondjuk a nemet, az 1800-ki szabályzat elveinek feltámasztása, s ebben a szász nemzeti sir ásása távol esik az összes magyar nemzet szándékától. Üdvözlet a „Hermanstädter Zeitung“ nak! — A „Sieben bürgi sche Blätter“, az ifjú szászok lapja 174 ik számának homlokán jelenti olvasóinak, hogy augustus elsejétől megszűnik napilap lenni, s hetenkint kétszer jelenik meg. E változást következőleg indokolja: A „Siebenbürgische Blätter“ már félév előtt lépett életbe, mint közege oly pártnak, mely működésének czéljává a szászföldi viszonyok újjáalakítását tűzte ki, a magyarországgal aunióért szállt síkra, s határozottsággal az alkotmány álláspontjára állott. Azt érze feladatául, hogy nemzetét a reform ügyének megnyerje, előtte a létező állapotok tarthatlanságát kimagyarázza, új korszakra készítse a szászságot elő, s oda hasson, hogy az ó korszakból az újba elkerülhetlen átmenet, a mennyire lehetséges, kíméletesen hajtassák végre, magát az átmenetet pedig elősegítse. A mit az új szászpárt zászlójára irt, a programmot, a melylyel a politikai harcrtérre kiszállott, fenntartá, s fenn is tartandja, míg politikai pártkint létezni meg nem szilnik. Közege eleinte hetenkint kétszer jelent meg, mi csakhamar elégtelennek bizonyult czélja elérésére , majd négyszer jelent meg. De négyszeri megjelenése sem volt elégséges, hogy politikai missióját, melyet az ifjú szász párt joggal tulajdonított magáénak, melyet a viszonyok kényszere háríta reá, s egész terjedelmében teljesítse. A mult évi augustus 1-től tehát, mint napilap jelent meg a „Siebenbürgische Blätter.“ Mint hatott az ifjú szászok pártja, mennyiben érte át hivatása teljesítését, az erős és széles alap mutatja, melylyel ma már nemzetében bir, mutatja a szászföld közvéleménye, mely túlnyomó többségben meg van a párt programjának nyerve, s most épp oly határozottsággal kiált reform után, a mint ezt a párt orgánuma téve. Nem volt tehát eredménytelen az ifjú szászok pártjának működése, nyugalommal és jó lelkiismerettel hiheti, hogy feladatának egy részét berülte. Nincs ok többé, hogy a „Siebenbürgische Blätter“ továbbra is napilap maradjon, mi ezelőtt szükséges volt, hogy határozottabban vívhassa a maradás barátjaival elkerülhetlen harczát és programmjának nemzetében szélesebb tért nyerjen meg.“ Mi is így hisszük, a szász nemzet közélete korántsem oly gazdag, hogy annak visszatükrözése egy lap napi megjelenését igényelné. A derék Sieb. B1ät1er“-t ezután sem szűnünk meg rokonszenvvel kísérni szép pályája futásán! Augustus 2