Magyar Polgár, 1869. január-június (3. évfolyam, 1-76. szám)
1869-01-15 / 7. szám
Harmadik évifolyam. Elöfizetési feltételek: Évre . . . . . . ISfrt — kr. Fő évre . . . . . 6 Negyedévre . . . S H r H»«v..iiként . . . . 1 T) * Megjelenik netünkint h&rumMor: Va«i«mp,Sierd&nés Pénteken. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Monostor utcza L. Bányai ház alatt. •HW"»?"“*Kolozsvárit, péntek január 15. 1869. 7-ik szám. Hirdetési dijak. Ötször hasábozott sor ára 6 kr Bílyegdy minden hirdetéstől 30 kr. Nagyobb hirdetéseknél külön kedvezményt is nyújt a kiadó-hivatal. Fiókkiadó-hivatalok: Bremen : Krémsz Sámuel. Enyeden: Vokál János. Tordán: D. Papp Miklós. Szamosújvártt: Csausz testvérek. Kolozsvárit: Stein J. és Denojén L. M.Vásárhelytt: Wittich Józsefnél. POLITIKAI LAP. KOLOZSVÁR, JANUÁR 14. legújabb távirati tudósítás. N. Somkut, jan. 13. A kövárvidéki bízottssáng fölterjesztést határozott a kormány intézni, melyben azt kérik, hogy Ujfalussy Miklós, ki a közbizalmat birja, főkapitányi állásán továbbra is hagyassák meg. Pária, jan. 12. Ma délután conferentiai ülés lesz. Biztosan állítják, hogy a baulmak elhatároztak: a Görögország által támasztott igényeket nem venni figyelembe, azon esetre, ha Görögország csakugyan ragaszkodnék azokhoz. Konstantinápoly, jan. 13. A kandiai ideiglenes kormánynak összes tagjai el vannak fogva, közülök négyen megölettek. A levéltára számos compromittáló levelezésekkel együtt szintén kézre kerültek. Bécsi ágro jan. 14 én Arany U.68/2 Ezüst 117.75. Erdélyi földteherm. kötv. (á 100 ft) pénz — 70.50. áru 70.75. — Érd. vasút részvény (á 200 ft.) pénz 152.80. áru 153.50. Reflexiók* (Zárszó.) V. „Nemzeti jellegű haladás“ — Magyarország e három szóval körülírt életfeladatának elemzéséből indultunk czikkünk bekezdésénél ki, s a gyakorlati alkalmazás ide vezetett vissza. Oly hazai pártra térített, mely „nemzeti jellegű haladásunknak“ minden föltétét saját programmja föltételnek vallja, s ép a nemzet életfeladatának alapjain kereste álláspontját. Ez alapról sem balra nem tért, a rohamosan áramló szélsőkhez, kik mohó szeleskedésekkel Scylla és Charybdis szorosánál ragadnák a nemzeti létet; de jobbra sem tartott azokkal, kik a nemzeti fejlődés kormányzóját, a nemzeti önállóságot csonkíták meg, mielőtt a magyar állam hajóját útnak ereszték. Csonka kormányzóval szállni a nyílt tengerre, vagy a szirtek veszélyeihez kormányozni az államhajóját: vájjon mi veszélyesebb és kevésbbé veszélyes? A választ a gyakorlati élet adja. Vajha a mi példánkon ne adná. Annyit azonban kellően beváltott a történelem, hogy sem politikai eszély nélküli rohamos evolutiók, sem nemzeti önállóság nagygyá nemzetet, erőssé országot nem emeltek soha. Akassz terhet a pálma dere T ARCZA. Románia és Erdély között. — Egy utazó jegyzeteiből. — Közelebbről lépvén át a vöröstoronyi szoroson a határszélt e sorok írója, nem tartja egészen érdektelennek röviden megismertetni a nehézségeket, melyekkel az utasnak egészen rendben levő útlevele daczára is meg kell küzdeni, mielőtt az ország belseje felé tovább haladhatna Miután az útlevelemben foglalt személylehet valóságos külsőmmel összehasonlították, az említett irat tőlem elvétetett, s legnagyobb csodálkozásomra magam is őrizet alá helyeztettem, egyszersmind nekem, ki kizárólag üzleti- s családi ügyekben utaztam, értesül adatván, miszerint jól tudják, mit kerestem Moldva-Oláhországban én, a bukaresti hatóság által signalizált kém és propagandista! Gúnynevekkel elhalmozva, melyeket békével kellett elnyelnem, fogolyként bántak velem, az oláh őrség kíséretében bizonyára visszahurczoltattam volna a román fővárosba, ha nem szabadít ki fatális helyzetemből egy oda érkezett popa, kinek **«keze a határszélen megállapodott, s ki a határőriik hivatalnokokat visszavonulásra kényszerité. ^ pópának megjelenése a magyar határszélen első pillanatra annyival rejtélyesebbnek tűnt föl előttem, mert ve]e cgft^ rövid idővel előbb Románia,. »Serbia és Bulgária különböző városai és falvaiban, két év előtt Konstantinápolyban és Alexandriában kétölöböző alkalommal találkoztam és beszélgettem. „Hogyan, ön itt barátom — Így szólított most meg , és már ily hamar visszatér Austriába? Maradjon inkább nálunk, „tanult“ «in(y. E) Kolozsvár városa folyó hó 13 n tartott közgyűlésének tárgyát a követválasztás előmunkálatok képezték. Lugossy István jegyzi az utolsó gyűlés jegyzőkönyvét felolvasván, Filep Simu elnöklő polgármester a választási előmunkálaokat elrendelő ministeri leiratot jelenti be. Ennek értelmében, Nagy Péter indítványára, határozatba ment a középponti bizottmányt negyven tagból alakítni meg. Fivaly Henrik a választásokra nézve különösen hangsúlyozá, hogy a központi bizotmányba nem komunitári tagok is beválaszthatók. Majd Sámi László azon indítványt téve, hogy Kolozsvár városa két képviselőt választván, két választókerületté kerekíttessék ki. Maga a képviselet szelleme úgy kívánja, hogy egy választónak csak egy képviselője legyen, a az erdélyi választótörvény 10. §-sa is átveszi hallgatagon a magyarországi választótörvény 6. § s át, melynek értelmében: si berekre úgy is nagy szükségünk van, kivált a jelenlegi időkben.“ Rövid étkezés után szekeremre ülvén, a popa bucsuzás közben e szavakat intézé hozzám: „Utazzék ön szerencsésen. Talán még viszontlátandjuk egymást Austriában!“ Hasonló kellemetlenség ért engem, midőn ezelőtt két hónappal Bukovinából Moldva felé utaztam. Útlevelem daczára feltartóztattak, s midőn az erőszak ellen tiltakozom, tört német nyelven e választ kaptam: „Grenz’ gesperrt, nix Austriak, nix Neamtsch.“ Csak Moldvában jutottam véletlenül e határzárlat okának tudomására, midőn másnap az országúton hosszú sora ötlött szemembe oly különös alakú szekereknek, a minőket én Romániában évek óta nem láttam. E „dorobant“ ok és határőrök által kisért szekerek Orosz Lengyelországon, Podolián és Beszarábián keresztül porosz hátultöltő fegyvereket, hadiszerek- s másnemű katonai eszközöket szállítottak. A határszéli zárlat által ezt akarták az austriaiak előtt eltitkolni. Útitársaimmal együtt, habár többnyire csak rövid ideig tartózkodtunk a már teljesen felfegyverzett bulgárok, bosznyákok és szerbek között, mégis többszörös alkalmunk volt az ottani cselekvési párt diplomatiánkat nem kis aggodalomba ejtő tevékenységének észlelésére. Már az első pillanatra feltűnik az orosz propagandisták által egészen felizgatott délszláv elem azon törekvése, hogy a Bratiano-párt szakadatlanul munkás ágenseivel egyetemben, mint nyíltan bevallják, a porta ellen általános felkelést idézzenek elő. Egy ismerősünk mondá, hogy Bratiano a tisztelői által közelebbről Bukarestben rendezett bankett alkalmával igy kiáltott fel: „Nem általam, hanem fönn Berlinben vezéreltetik a román politika!“ — Rustukban egy Görögországból visszatért szerb kereskedő azt állitá elöttünk, hogy a dél Háromszék, jan. 12. 1869. A lapokban hibásan áll, hogy a jövő országgyűlésre Orbai és Kézdi-székből A.F. honvédőrnagy léptetett fel követjelöltül, és hogy onnan Berde Mózes miniszeri tanácsos úr volt a követ; ezért felvilágosításul annyit, hogy Kézdi- s Orbai-széknek Thury Gergely volt és lesz is bizonyára képviselője, míg Sepsi- és Miklósvárszékben Berde Mózes örökös követ (?!) helyett a baloldal nagy számú többsége a honvédbajtársai Antos Ferenczet lépteti fel. K.-Vásárhelyit marad, aki volt, Pap Lajos, S.-Sz.-György és Ilyefalva is másokkal cseréli fel követeit, az első gr. Kálnoky Pál helyett valószínűleg Császár Bálintot és az utolsó Székely Gergely helyett Németh Lászlót voszláv tartományok beutazása alkalmával saját szemeivel roppant mennyiségű fegyvert és hadi készletet, sőt a román fejedelem megrendelésére Amerikából érkezett lőporszállítmányokat is látott, melyek csaknem megfoghatatlan módon a török hatóságok minden ördögése daczára az említett tartományokba vitettek s ott titkos meghagyás folytán szétosztattak. A délszlávok — mondák egyebek között nekünk — csak a napot várják, melyen a porta által leginkább félt román hűbérállam függetlenségi nyilatkozatát proclamálandja, ■ majdnem mindenütt el van terjedve azon meggyőződés, hogy ha a görög török viszály nem leen, békésen kiegyenlíthető, azon esetben a háború lángja a Dunafejedelemségek és a porta között is kitörő szikrái a zsákmánya után leselkedő Oroszország segélyével a szomszéd országokat is lángba borítandják. Konstantinápolyból megszököt görögök leírták előttünk az óriási készülődéseket, melyeket a porta a legnagyobb gyorsasággal foganatosított s konstantinápolyi proclamatiokat olvastak fel, melyekben a törökök felhivatnak, hogy a veszély órájában ragadják meg hősiesen a kardot , vagy az eddiginél dicsőbb állást vívjanak ki maguk számára, vagy pedig kedvezőtlen esetben a csatamezőn fogadják a halált. Hogy Törökország szilárdul el van határozva, miszerint történjék bármi, de egy hajszálnyit sem fog engedni, a fölött az Alduna mellett senki sem kételkedik. kára, s az erösbülni fog a nyomás ellenha-tásában; de ágainak önálló fejlését gátold állandóan, és életgyökerei egy részét bontsd ki a földből, melyen sarjadzott, s lassú satnyulás emészti életét. Úgy hiszem szívós nemzeti életerőnk az álomterhet is elbírná, melylyel az 1867- diki kiegyezkedés anyagi viszonyainkra nehezedik, de csak akkor bbondja el, ha a nemzeti élet minden gyökere önálló államiságunk erőt adó földjéből szívhatja az élettápot, ha a közös ügyek kuszáti hálózata anyagi s szellemi életünk szabad elágazásának nem állandja útját. Nemzeti haladás annak összfeltételei: álladalmi önállóság; nemzeti társadalom; szabadelvű haladás— bármelyike nélkül nem létesülhet. E feltételek mindnyáját rétegében átkaroló politika az egyedül hivatott nemzetünket elkalauzolni a nagy Széchényi Ígéreteidére: a magyar népnek — Európában egye- düli heterogén sarjadék, — ázsiai bölcsőjében rejtező, eddigelé sehol ki nem fejlett, sehol érettségre nem virult sajátságait nemesen kifejteni; megtartani a világrendszerben a magyar nemzetet, sajátságait őrizni, egyéniségét szeplőtlenül kifejteni, nemesitni erőit, erényeit, s igy egészen új, eddig nem ismert alakokban kiképezve, végczéljához az emberiség emeléséhez vezetni; lehet e ennél dicsőbb politikai osztályrész? A balközép e legjobb részt választá, melynek észszerűsége soha el nem vitázható tőle. Mátray Ernő: Követválasztási mozgalmak. Minden egy követválasztása végett egy külön választókerületnek kell alakíttatni, a mindegyik választási kerület csak egy országgyűlési követet választ. Sámi Lászlónak indítványa, noha egy észszerű érv sem hozathatott fel ellene, szavazótöbbség által elvettetett. (Lásd „Furcsaságok“ rovatunkat.) A komunitás a központi bizottmányi tagok választására térvén, a szavazati jegyek beszedésére egy Tauffer Ferencz, Keserű Mojzes, Kremer Ferencz és Sándor József urakból álló albizottsány küldetett ki, s a gyűlés felfüggesztetett. Végbemenvén a választás eredménye, a következő jön: Szavazott mindössze 59 közgyűlési tag, kik közül 58 40 tagra, egy csak négy tagra szavazott. A központi bizottmány tagjai a következők, legtöbb szavazatot nyert polgárok lőnek: Adler Antal 49, Adorján György 58, Akeszman Samu 58, Ákoncz József 54, gróf Bánfffy Béla 58, Bogdán István 52, Bányai Vitális 58, Biró Pál főbíró 58, Fekete Mihály 58, Filep István 57, Finaly Henrik 58, Groisz Nándor 55, Haller Károly 57, báró Huszár Sándor 58, id. Hintz György 57, Kállai Lajos 58, Kele Izrael 58, Kirmayer Károly 58, Korbuly Bogdán 55, Hajós János 58, Lanhardt Ferencz 56 Lugosai István 58, Pál Sándor 58, Pafilis János 58, Pap Mózes 58, Pap József 57, Sárkány Ferencz 57, Szász Domokos 52, Simon Elek 53, Szentiványi Ferencz 56, Szilvási Miklós 57, Schütz János 58, Tamási János 57, Tamási Sándor 56, régid. Tárkányi György 58, ifj Tauffar Ferencz 56, Tömösvári Miklós 58, Váradi József 58, Vizi Endre 57, Wolff János 54 szavazattal. Szavazatot nyertek a megválasztottakon kívül: Sámi László 21, K. Papp Miklós 14, Szász Gerő 4, Demeter Károly 3, Akoncz János 2, gr. Bethlen János, báró Bándy János, Fekete Pál, Keserű Mózes, Kimmer Ferencz, Klatrobecz János, Rosescu Vaszilie, ifj. Sallai István, Stark Alajos, Szentpétery János, Tamási Antal, gróf Teleky Domokos. Körucs párisi leveleidből. B. M. A német literatura XIX. százada a Börne-Heine korral kezdődik. Heinet a kaczagva gyilkolót, e gladiátort salomas mezben, ki borzas bajjal mondja bókjait a nőknek, « glacé keztyüálasztandja. Bereczkből is baloldali van kilátásba; e szerint Háromszéknek hat baloldali képviselőjelöltje van. Éljenek Háromszék független polgárai! Egy baloldali választó. — Szász Régen, jan. 11. Tordamegye felsökerületének kormánypárti férfiai tegnap ismét összejövetelt tartottak Szász-Régenben. A községi birók által minden egyén meghivatott, ki csak programmjoknak aláirt; szóval: minden követ megmozdítottak, s igy jön, hogy mintegy kétszáznyi embert kaphatának össze. — Főbb tárgyak következők voltak: Minthogy a párt elnöke Horváth Mihály, alispán lett, helyébe más elnök választatott Macskáss Ferencz személyében. Továbbá: követjelöltet is választottak. Követjelölt lett: báró Bánffi János. A kormánypárt egyébként jó választást tett volna, mivel a báró az igen népszerű ember e tájon, hanem igen nagy baj az, hogy báró Bánffi János egyik érzékét, hallását, fájdalom, nagy mértékben elvesztette... Ily állapotában bizony sem az egyik, sem a másik párt nem sok hasznát vehetné a különben igen tisztelt hazafinak. A középbal kivei e tárgyban, a kijelölés tárgyában még nem tanácskoztak. Hisszük: Gámán Miklós elnök úr nem soká halasztja a dolgot, hanem mielőbb össze fogja hívni a bizottmányi tagokat. Egyébiránt itt nálunk, a felső kerület balközépi követjelöltjéül legtöbben Szentkirályi Gábort emlegetik. Régeni. Furcsaságok. A „Székely Hírlap“ egyike kétségkívül rendkívül hazafias és legfensőbb fokban bölcs munkatársa nem tudja meghatározni, „hazafiatlanság, tudatlanság, kevés belátásnak vagy minek tulajdonítsa azon jelenséget“, hogy a balközépnek léteznek hivei. Bizony bajos lenne meghatározni hazafiatlanabb avagy bátorabb ezen nagyhangú szententia, mit a „Székely Hírlap“ egy Bónisról, Nyáryról, Jókayról, Perczelről stb. mohó esetlenséggel szélnek ereszt. De bármint legyen, mindenesetre lojális egy sértegetés. * • * A tordai jobboldaliak kilencz bölcsének felsülése miatt maiglan is boszos panaszhangokat hallat a jobboldali sajtó. Difficile est tăcere cum dobas, írja egyik levelében Szent Pál. * _____________ *___________*________________ kézzel szokta ellenségeit, r. philistereket, papokat és junkereket összezúzni; az „útirajzok“ szellemdús s egyszersmind pikáns íróját; a lyricust, kinek bimpora van, mint a lepkének, méze mint a méhnek s fullánkja mint a darázsnak; a dicsőség e szerencse gyermekét, ki hallá édes dalait a nép ajkán zengeni. Heinet, a költőt, a hírlapírót, az irodalom történészt ismeri közönségünk, olvassa munkáit eredetiben, számtalan költeményét leírjuk fordításban is, ifjaink sokszor epedve sóhajtnak: „Mein Libchen was willst du noch mehr!?“ S a nők hányszor eldanolják mélán ábrándozva zongorájuk mellett: „Wenn die Schwalben heimwärts ziehen. —“ Nem így Börnét. Nálunk kevesen olvassák, sok csak bírálatok, többnyire elfogult rész bírálatok után ismeri, s legtöbben jóformán csak nevét hallották itt ott említeni. Pedig Börne kétségkívül a világ legnagyobb journalistája. A kabinetiek titkait, a diplomaták gaz indokait senki se hozta napvilágra oly merészen, mint ő. Senki oly erős kezekkel nem tépte szét a reactio mesterkélt hálózatát, meghurczolván az aristocraţia dölyfét az utcza sarában, szeme közé dobván a kormánynak az igazságot s öntudatra ébresztve a népet a monarchiák feudalistikus irányával szemben. Aeszhetikai kísérleteiben, bírálati munkáiban még sok a gourmandise, konyhájáról mindig tud olvasói számára nyalánkságokat elé tálalni, hanem politikai tekintetben, itt már nem alkuszik, ezt jól megértik a nép is , a magasabb körök is; csakhogy a nép szereti, mert csupa gulyánhus és gombóczból áll, mig a haute-volé irtódzik a hagymaszagtól s ha megeszi is, de megemészteni nem tudja az elkényeztetett gyomor, s megcsömörlik tőle. Egyébaránt Börne nem teremtő ész. Ő csak fáradhatatlan, félskéber és szellemdus vizsgálója