Magyar Polgár, 1869. január-június (3. évfolyam, 1-76. szám)

1869-01-15 / 7. szám

Harmadik évi­­folyam­. Elöfizetési feltételek: Évre . . . . . . ISfrt — kr. Fő­ évre . . . . . 6 Negyedévre . . . S H r H»«v..iiként . . . . 1 T) * Megjelenik netünkint h&rumMor: Va«i­«mp,Sierd&nés Pénteken. Szerkesztőség és kiadó­hivatal: Monostor utcza L. Bányai ház alatt. •HW"»?"“*­Kolozsvárit, péntek január 15. 1869. 7-ik szám. Hirdetési dijak. Ötször hasábozott sor ára 6 kr Bílyegdy minden hirdetéstől 30 kr. Nagyobb hirdetéseknél külön kedvez­­­ményt is nyújt a kiadó-hivatal. Fiókkiadó-hivatalok: B­rem­en : Krémsz Sámuel. Enyeden: Vokál János. Tordán: D. Papp Miklós. Szamosújvártt: Csausz testvérek. Kolozsvárit: Stein J. és Denojén L. M.­Vásárhelytt: Wittich Józsefnél. POLITIKAI LAP.­­ KOLOZSVÁR, JANUÁR 14. legújabb távirati tudósítás. N. Somkut, jan. 13. A kövárvidéki bízott­ssáng fölterjesztést határozott a kormány intézni, melyben azt kérik, hogy Ujfalussy Miklós, ki a közbizalmat birja, főkapitányi állásán továbbra is hagyassák meg. Pária, jan. 12. Ma délután conferentiai ülés lesz. Biztosan állítják, hogy a baulmak elhatároz­tak: a Görögország által támasztott igényeket nem venni figyelembe, azon esetre, ha Görögország csakugyan ragaszkodnék azokhoz. Konstantinápoly, jan. 13. A kandiai ide­iglenes kormánynak összes tagjai el vannak fogva, közülök négyen megölettek. A levéltára számos compromittáló levelezésekkel együtt szintén kézre kerültek. Bécsi ágro jan. 14 én Arany U.68­/2 Ezüst 117.75. Erdélyi földteherm. kötv. (á 100 ft) pénz — 70.50. áru 70.75. — Érd. vasút részvény (á 200 ft.) pénz 152.80. áru 153.50. Reflexiók* (Zárszó.) V. „Nemzeti jellegű haladás“ — Magyar­­ország e három szóval körülírt életfeladatá­nak elemzéséből indultunk czikkünk bekez­désénél ki, s a gyakorlati alkalmazás ide vezetett vissza. Oly hazai pártra térített, mely „nem­zeti jellegű haladásunknak“ minden föltétét saját programmja föltételnek vallja, s ép a nemzet életfeladatának alapjain ke­reste álláspontját. Ez alapról sem balra nem tért, a ro­hamosan áramló szélsőkhez, kik mohó sze­­leskedésekkel Scylla és Charybdis szorosá­nál ragadnák a nemzeti létet; de jobbra sem tartott azokkal, kik a nemzeti fejlődés k­o­r­­mányzóját, a nemzeti önállóságot cson­­kíták meg, mielőtt a magyar állam hajó­ját útnak ereszték. Csonka kormányzóval szállni a nyílt tengerre, vagy a szirtek veszélyeihez kormá­nyozni az államhajóját: vájjon mi veszélye­sebb és kevésbbé veszélyes? A választ a gyakorlati élet adja. Vajha a mi példánkon ne adná. Annyit azonban kellően beváltott a tör­ténelem, hogy sem politikai eszély nélküli rohamos evolutiók, sem nemzeti önálló­ság nagygyá nemzetet, erőssé országot nem emeltek soha. Akassz terhet a pálma dere­ T ARCZA. Románia és Erdély között. — Egy utazó jegyzeteiből. —­­ Közelebbről lépvén át a vöröstoronyi szo­roson a határszélt e sorok írója, nem tartja egé­szen érdektelennek röviden megismertetni a nehéz­ségeket, melyekkel az utasnak egészen rendben levő útlevele daczára is meg kell küzdeni, mielőtt az ország belseje felé tovább haladhatna Miután az útlevelemben foglalt személyleh­­et valóságos külsőmmel összehasonlították, az emlí­tett irat tőlem elvétetett, s legnagyobb csodálkozá­somra magam is őrizet alá helyeztettem, egyszers­mind nekem, ki kizárólag üzleti- s családi ügyek­ben utaztam, értesül adatván, miszerint jól tudják, mit kerestem Moldva-Oláhországban én, a buka­resti hatóság által signalizált kém és propagandis­ta! Gúnynevekkel elhalmozva, melyeket békével kellett elnyelnem, fogolyként bántak velem,­­ az oláh őrség kíséretében bizonyára visszahurczoltat­­tam volna a román fővárosba, ha nem szabadít ki fatális helyzetemből egy oda érkezett popa, kinek **«keze a határszélen megállapodott, s ki a határ­őriik­ hivatalnokokat visszavonulásra kénysze­ri­té. ^ pópának megjelenése a magyar határszé­len első pillanatra annyival rejtélyesebbnek tűnt föl előttem, mert ve]e cgft^ rövid idővel előbb Románia,. »Serbia és Bulgária különböző városai és falvaiban, két év előtt Konstantinápolyban és Alexandriában kétölöböző alkalommal találkoztam és beszélgettem. „Hogyan, ön itt barátom — Így szólított most meg , és már ily hamar visszatér Austriába? Maradjon inkább nálunk, „tanult“ «in­(y. E) Kolozsvár városa folyó hó 13 n tartott közgyűlésének tárgyát a követválasztás elő­munkálatok képezték. Lugossy István jegyzi az utolsó gyűlés jegyzőkönyvét felolvasván, Filep Simu elnöklő polgármester a választási előmunkálaokat elrendelő ministeri leiratot jelenti be. Ennek értel­­mében, Nagy Péter indítványára, határozatba ment a középponti bizottmányt negyven tagból alakítni meg. Fivaly Henrik a választásokra nézve kü­lönösen hangsúlyozá, hogy a központi bizotm­ány­ba nem komunitári tagok is beválaszthatók. Majd Sámi László azon indítványt téve, hogy Kolozsvár városa két képviselőt választván, két választó­kerületté kerekíttessék ki. Maga a kép­viselet szelleme úgy kívánja, hogy egy választó­nak csak egy képviselője legyen, a az erdélyi vá­lasztótörvény 10. §-sa is átveszi hallgatagon a magyarországi választótörvény 6. § s át, melynek értelmében: s­i berekre úgy is nagy szükségünk van, kivált a je­lenlegi időkben.“ Rövid étkezés után szekeremre ülvén, a po­pa bucsuzás közben e szavakat intézé hozzám: „Utazzék ön szerencsésen. Talán még viszontlá­­tandjuk egymást Austriában!“ Hasonló kellemetlenség ért engem, midőn ez­előtt két hónappal Bukovinából Moldva felé utaz­tam. Útlevelem daczára feltartóztattak, s midőn az erőszak ellen tiltakozom, tört német nyelven e vá­laszt kaptam: „Grenz’ gesperrt, nix Austriak, nix Neamtsch.“ Csak Moldvában jutottam véletlenü­l e határzárlat okának tudomására, midőn másnap az­­ országúton hosszú sora ötlött szemembe oly külö­nös alakú szekereknek, a minőket én Romániában évek óta nem láttam. E „dorobant“ ok és határ­őrök által kisért szekerek Orosz Lengyelországon, Podolián és Beszarábián keresztül porosz hátultöl­tő fegyvereket, hadiszerek- s másnemű katonai eszközöket szállítottak. A határszéli zárlat által ezt akarták az austriaiak előtt eltitkolni. Útitársaimmal együtt, habár többnyire csak rövid ideig tartózkodtunk a már teljesen felfegy­verzett bulgárok, bosznyákok és szerbek között, mégis többszörös alkalmunk volt az ottani cselek­vési párt diplomatiánkat nem kis aggodalomba ejtő tevékenységének észlelésére. Már az első pillanatra feltűnik az orosz pro­pagandisták által egészen felizgatott délszláv elem azon törekvése, hogy a Bratiano-párt szakadatla­nul munkás ágenseivel egyetemben, mint nyíltan bevallják, a porta ellen általános felkelést idézze­nek elő. Egy ismerősünk mondá, hogy Bratiano a tisztelői által közelebbről Bukarestben rendezett bankett alkalmával igy kiáltott fel: „Nem általam, hanem fönn Berlinben vezéreltetik a román politi­ka!“ — Rust­ukban egy Görögországból visszatért­­ szerb kereskedő azt állitá elöttünk, hogy a dél Háromszék, jan. 12. 1869. A lapokban hibásan áll, hogy a jövő ország­gyűlésre Orbai és Kézdi-székből A.F. honvédőr­nagy léptetett fel követjelöltül, és hogy onnan Ber­de Mózes miniszeri tanácsos úr volt a követ; ezért felvilágosításul annyit, hogy Kézdi- s Orbai-szék­nek Thury Gergely volt és lesz is bizonyára képviselője, míg Sepsi- és Miklósvárszékben Berde Mózes örökös követ (?!) helyett a baloldal nagy számú többsége a honvédbajtársai Antos Feren­­czet lépteti fel. K.-Vásárhelyit marad, a­ki volt, Pap Lajos, S.-Sz.-György és Ilyefalva is mások­kal cseréli fel követeit, az első gr. Kálnoky Pál helyett valószínűleg Császár Bálintot és az utol­só Székely Gergely helyett Németh Lászlót vo­szláv tartományok beutazása alkalmával saját sze­meivel roppant mennyiségű fegyvert és hadi kész­letet, sőt a román fejedelem megrendelésére Ame­rikából érkezett lőporszállítmányokat is látott, me­lyek csaknem megfoghatatlan módon a török ha­tóságok minden ördögése daczára az említett tar­tományokba vitettek s ott titkos meghagyás foly­tán szétosztattak. A délszlávok — mondák egye­bek között nekünk — csak a napot várják, melyen a porta által leginkább félt román hűbérállam füg­getlenségi nyilatkozatát proclamálandja, ■ majd­nem mindenütt el van terjedve azon meggyőződés, hogy ha a görög török viszály nem leen, békésen kiegyenlíthető, azon esetben a háború lángja a Dunafejedelemségek és a porta között is kitör­ő szikrái a zsákmánya után leselkedő Oroszország segélyével a szomszéd országokat is lángba borí­­tandják. Konstantinápolyból megszököt görögök leír­ták előttünk az óriási készülődéseket, melyeket a porta a legnagyobb gyorsasággal foganatosított s konstantinápolyi proclamatiokat olvastak fel, me­lyekben a törökök felhivatnak, hogy a veszély órájában ragadják meg hősiesen a kardot , vagy az eddiginél dicsőbb állást vívjanak ki maguk számára, vagy pedig kedvezőtlen esetben a csata­mezőn fogadják a halált. Hogy Törökország szilárdul el van határoz­va, miszerint történjék bármi, de egy hajszálnyit sem fog engedni, a fölött az Alduna mellett senki sem kételkedik. kára, s az erösbülni fog a nyomás ellenh­a-­­­tásában; de ágainak önálló fejlését gátold állandóan, és életgyökerei egy részét bontsd ki a földből, melyen sarjadzott, s lassú sat­­nyulás emészti életét. Úgy hiszem szívós nemzeti életerőnk az álomterhet is elbírná, melylyel az 1867- diki kiegyezkedés anyagi viszonyainkra ne­­hezedik, de csak akkor bb­ondja el, ha a nemzeti élet minden gyökere önálló álla­miságunk erőt adó földjéből szív­hatja az élettápot, ha a közös ügyek kuszáti hálózata anyagi s szellemi életünk szabad elágazásának nem állandja útját. Nemzeti haladás annak összfeltételei: álladalmi önállóság; nemzeti társadalom; szabadelvű haladás— bármelyike nélkül nem létesülhet. E feltételek mindnyáját rétegében átka­roló politika az egyedül hivatott nemzetün­ket elkalauzolni a nagy Széchényi Ígéretei­dére: a magyar népnek — Európában egye-­­ düli heterogén sarjadék, — ázsiai bölcsőjé­ben rejtező, eddigelé sehol ki nem fejlett, sehol érettségre nem virult sajátságait ne­mesen kifejteni; megtartani a világrendszer­ben a magyar nemzetet, sajátságait őrizni, egyéniségét szeplőtlenül kifejteni, nemesitni erőit, erényeit, s igy egészen új, eddig nem ismert alakokban kiképezve, végczéljához az emberiség emeléséhez vezetni; lehet e ennél dicsőbb politikai osztályrész? A balközép e legjobb részt választá, melynek észszerűsége soha el nem vitázható tőle. Mátray Ernő: Követválasztási mozgalmak. Minden egy követválasztása végett egy külön választókerületnek kell alakíttatni, a mindegyik vá­lasztási kerület csak egy országgyűlési követet vá­laszt. Sámi Lászlónak indítványa, noha egy ész­szerű érv sem hozathatott fel ellene, szavazó­többség által elvettetett. (Lásd „Furcsaságok“ ro­vatunkat.) A komunitás a központi bizottmányi tagok választására térvén, a szavazati jegyek beszedésé­re egy Tauffer Ferencz, Keserű Mojzes, Kremer Ferencz és Sándor József urakból álló albizottsány küldetett ki, s a gyűlés felfüggesztetett. Végbemen­vén a választás eredménye, a kö­vetkező jön: Szavazott mindössze 59 közgyűlési tag, kik közül 58 40 tagra, egy csak négy tagra szavazott. A központi bizottmány tagjai a követ­kezők, legtöbb szavazatot nyert polgárok lőnek: Adler Antal 49, Adorján György 58, Akeszman Samu 58, Ákoncz József 54, gróf Bánfffy Béla 58, Bogdán István 52, Bányai Vitális 58, Biró Pál fő­bíró 58, Fekete Mihály 58, Filep István 57, Fina­­ly Henrik 58, Groisz Nándor 55, Haller Károly 57, báró Huszár Sándor 58, id. Hintz György 57, Kállai Lajos 58, Kele Izrael 58, Kirmayer Károly 58, Korbuly Bogdán 55, Hajós János 58, Lanhardt Ferencz 56 Lugosai István 58, Pál Sándor 58, Pa­filis János 58, Pap Mózes 58, Pap József 57, Sárkány Ferencz 57, Szász Domokos 52, Simon Elek 53, Szentiványi Ferencz 56, Szilvási Miklós 57, Schütz János 58, Tamási János 57, Tamási Sándor 56, régid. Tárkányi György 58, ifj­ Tauf­far Ferencz 56, Tömösvári Miklós 58, Váradi Jó­­zsef 58, Vizi Endre 57, Wolff János 54 szavazat­tal.­­ Szavazatot nyertek a megválasztottakon kí­vü­l: Sámi László 21, K. Papp Miklós 14, Szász Gerő 4, Demeter Károly 3, Akoncz János 2, gr. Bethlen János, báró Bándy János, Fekete Pál, Keserű Mó­zes, Kimmer Ferencz, Klatrobecz János, Rosescu Vaszilie, ifj. Sallai István, Stark Alajos, Szentpé­­tery János, Tamási Antal, gróf Teleky Domokos. Köruc­s párisi leveleidből. B. M. A német literatura XIX. százada a Börne-Heine korral kezdődik. Heinet a kaczagva gyilkolót, e gladiátort salom­as mezben, ki borzas bajjal mondja bókjait a nőknek, « glacé keztyüá­lasztandja. Bereczkből is baloldali van kilátás­ba; e szerint Háromszéknek hat baloldali képvi­selőjelöltje van. Éljenek Háromszék független pol­­gárai! Egy baloldali választó. — Szász Régen, jan. 11. Tordamegye fel­­sökerületének kormánypárti férfiai tegnap ismét összejövetelt tartottak Szász-Régenben. A községi birók által minden egyén meghivatott, ki csak pro­­grammjoknak aláirt; szóval: minden követ meg­mozdítottak, s igy jön, hogy mintegy kétszáznyi embert kaphatának össze. — Főbb tárgyak követ­kezők voltak: Minthogy a párt elnöke Horváth Mihály, alispán lett, helyébe más elnök választatott Macskáss Ferencz személyében. Továbbá: követjelöltet is választottak. Követjelölt lett: báró Bánffi János. A kormánypárt egyébként jó választást tett volna, mivel a báró az igen népszerű ember e tá­jon, hanem igen nagy baj az, hogy báró Bánffi János egyik érzékét, hallását, fájdalom, nagy mértékben elvesztette... Ily állapotában bizony sem az egyik, sem a másik párt nem sok hasznát vehetné a különben igen tisztelt hazafinak. A középbal kivei e tárgyban, a kijelölés tárgyában még nem tanácskoztak. Hisszük: Gá­­mán Miklós elnök úr nem soká halasztja a dol­got, hanem mielőbb össze fogja hívni a bizottmá­nyi tagokat. Egyébiránt itt nálunk, a felső kerület balközépi követjelöltjéül legtöbben Szentkirá­lyi Gábort emlegetik. Régeni. Furcsaságok.­ ­ A „Székely Hírlap“ egyike kétségkívül rendkívül hazafias és legfensőbb fokban bölcs munkatársa nem tudja meghatározni, „hazafiatlan­­ság, tudatlanság, kevés belátásnak vagy minek tulajdonítsa azon jelenséget“, hogy a balközépnek léteznek hivei. Bizony bajos lenne meghatározni hazafiatla­­nabb avagy bátorabb ezen nagyhangú szententia, mit a „Székely Hírlap“ egy Bónisról, Nyáryról, Jókayról, Perczelről stb. mohó esetlenséggel szél­nek ereszt. De bármint legyen, mindenesetre lojális egy sértegetés. * • * A tordai jobboldaliak kilen­cz bölcsének felsülése miatt maiglan is boszos panaszhangokat hallat a jobboldali sajtó. Difficile est tăcere cum dob­as, írja egyik levelében Szent Pál. * _____________ *___________*________________ kézzel szokta ellenségeit, r. philistereket, papokat és junkereket összezúzni; az „útirajzok“ szellem­­dús s egyszersmind pikáns íróját; a lyricust, ki­nek bimpora van, mint a lepkének, méze mint a méhnek s fullánkja mint a darázsnak; a dicső­ség e szerencse gyermekét, ki hallá édes dalait a nép ajkán zengeni. Heinet, a költőt, a hírlapírót, az irodalom történészt ismeri közönségünk, olvassa munkáit eredetiben, számtalan költeményét leírjuk fordításban is, ifjaink sokszor epedve sóhajtnak: „Mein Libchen was willst du noch mehr!?“ S a nők hányszor eldanolják mélán ábrándozva zongo­rájuk mellett: „Wenn die Schwalben heimwärts ziehen. —“ Nem így Börnét. Nálunk kevesen olvassák, sok csak bírálatok, többnyire elfogult rész bírálatok után ismeri, s legtöbben jóformán csak nevét hal­lották itt ott említeni. Pedig Börne kétségkívül a világ legnagyobb journalistája. A kabinetiek titka­it, a diplomaták gaz indokait senki se hozta nap­világra oly merészen, mint ő. Senki oly erős ke­zekkel nem tépte szét a reactio mesterkélt hálóza­tát, meghurczolván az aristocraţia dölyfét az utcza sarában, szeme közé dobván a kormánynak az igazságot s öntudatra ébresztve a népet a monar­chiák feudalistikus irányával szemben. Aeszhetikai kísérleteiben, bírálati munkáiban még sok a gourmandise, konyhájáról mindig tud olvasói számára nyalánkságokat elé tálalni, hanem politikai tekintetben, itt már nem alkuszik, ezt jól megértik a nép is , a magasabb körök is; csak­hogy a nép szereti, mert csupa gulyánhus és gom­­bóczból áll, mig a h­aute-volé irtódzik a hagyma­szagtól s ha megeszi is, de megemészteni nem tudja az elkényeztetett gyomor, s megcsömörlik tőle. Egyébaránt Börne nem teremtő ész. Ő csak fáradhatatlan, félskéber és szellemdus vizsgálója

Next