Magyar Polgár, 1869. január-június (3. évfolyam, 1-76. szám)
1869-06-30 / 76. szám
76-î£szăiâî kegyülteker, őket egy "igazoló bizottság válastására szólítva fel. Választás utján Balássy Pál, Horváth Döme, gr. Károlyi György, Paczoly János, b. Révay Simon autonomialis képviselők és Lelka János győri püspök lettek e bizottmány tagjaivá. Ugyancsak e bizottmány a kath. elecongressus második, mai 25 diki ülésében ten jelentést munkálkodásáról. Károlyi György gr., mint az igazolóbizottság elnöke referadja szerint 25 főpapnak, 24 egyházi- és 103 világi képviselőnek, tehát összesen 152 ülési tagnak kellett volna megjelenni, de csak 14 főpap, 20 egyházi- és 63 világi képviselő összesen 97 tag jelent meg, kik mindnyájan igazoltattak. A tagok névsora felolvastatván e jelntéssel együtt tudomásul vétetett. Pankovics János munkácsi püspök megjegyzi, hogy a névsornál használt görög vagy latin szertartású elnevezés csak ott alkalmaztassák, ahol egy megyében mind a két vallási szertartásnak püspöke van, mert a görög szertartásunk is római katholikusok. Hilibi Gál János annál is inkább helyesli ezen észrevételt, mert már a latin szertartású elnevezés sem egészen helyes, miután a római katholikusok nem mind latin szertartásúak, hanem nemzetiség szerint külömbözők, például az örmény. Helyesléssel elfogadtatott. Végre az elnök a gyűlést 3/a 6-ra a tagokhoz intézett azon felhívással, hogy a tegnap hozott határozatnál fogva tartandó tanácskozmányra megmaradjanak, a gyűlést bezáró. Július 3 án harmadik ülését tarta a katholikus congressus. Ebben Szilágyi Virgil az igazoló bizottság részéről jelenti, hogy összesen 97 tag van igazolva; 11 főpap, 20 egyházi, 63 világi képviselő; jelentést tett továbbá az akadályok miatt elmaradt tagokról, továbbá a gyűlésnek a választások és tanácskozásokra nézve nem lévén szabálya, a főrendek háza illető szabályainak elfogadását ajánlá. Szilágyi ez indítványa elfogadtatván, a világi alelnök s az egyházi és világi jegyzők : Gajzágó Salamon, dr. Pollák János és Zichy Antal személyében azonnal megválasztalak. A jegyzők azonnal elfoglalták székeiket, a gyűlés megalakultnak nyilváníttatott s a főrendi ház házszabályainak a tanácskozás menetére vonatkozó, Szilágyi Virgil által felolvasott része elfogadtatott. — A képviselőházban, juv. 24., 25. és 26 iki ülésében, a bírói hatalom gyakorlásáról szóló törvényjavaslat átalános tényállása volt szőnyegen. A 24 iki ülésben a jobboldalról Horváth Döme, a központi bizottság előadója, Tóth Vilmos, b. Eötvös József, a balközépről Várady Gábor, Szilágyi Lajos, a szélsőbalról Irányi Dániel szólottak, a 25- diki ülésen jobbról Justh József, a balközépről Plachy Tamás, a 26-ikiban a törvényjavaslat mellett Hrabán Manó, Zichy Nándor gr., Horváth Mihály, Halmossy Endre, ellene Schwarz Gyula, Jókay Mór, Mocsáry Lajos, Várady Gábor kitűnő, beszéde, „Országgyűlési beszédtár“ rovatunkban kellőleg körvonalazva és igazolja a correct álláspontot, melyet e javaslat körül az összes ellenzék elfoglal. Ezzel igen szeretnék bezárni e rovatunkat, ha szemlészi kötelmünk megengedné említetten hagyni az országgyűlés június 25 iki ülésének egy oly jelenetét, mely amily zajos órája volt a háznak, épp oly jelentősen szomorú lapját képezi törvényhozó testületünk történetének. Irányi Dániel a 24 ki ülésben mondott beszédét azon végző: „az igazságügyminister az 1848-iki törvények egyik leghívebb, legjelesebb, legtisztább jellemű bajnokát, elődömet, törvénytelen ítélet következtében halálra kiánozta.“ Irányi e szavai az elnök részéről megrovást vontak maga után, s nagyon fölháboríták Horváth Boldizsárt, ki a képviselőház 25 iki ülésében ez ügyben roppant ingerültséggel emelt szót, s kijelenté, hogy mindaddig el nem foglalja ministeni képviselői székét, míg a háztól Irányi sértése ellenében elégtételt nem nyer. A házszabályok értelmében Horváth miniszer túlérzékenysége nem nyerhetett több elégtételt a Somsich Pál által el nem mulasztott megrovásnál. De Horváthnak több kellett, s a servilis jobboldal a házszabályok ellen is kész volt véteni, hogy végtelen humilizmusának ostentatív modorban kölcsönözhessen kifejezést. Gajzágó Salamon rögtön kész volt egy (előre papírra vetett) quasi rögtönzött indítványnyal, mely szerint, miután a ministernek adandó elégtételről „a házszabályokban kellő gondoskodás nem foglaltatik, utasíttassék a mentelmi bizottmány, hogy a jelen esetben adandó elégtétel neme és módja iránt véleményt adjon, mely a hasonló esetekben jövőre követendő eljárás szabályzására is kiterjedjen.“ Gajzágó úr bölcsesége tehát a mindeddig ismert törvényhozási főelvek ellenére utólagosan akart egy előbb elkövetett hiba megtorlására szabályt alkotni. Wukowich Sebő, Tisza Kálmán, Simonyi Ernő hasztalan bizonyiták be ez indítvány absurditását, a servilismusában az értelem fékét elvesztett majoritás egyhangú tetszésnyilatkozatokban tört ki e botor indítvány fölött. Szerencsére megérkezett Deák Ferencz, Gajzágó ellenében azt indítványza, hogy a ház egyszerűen rászólását fejezze ki Irányi szavai ellenében. Most már erre is egyhangúlag éljeneztek a jobboldal mamelukjai. Pedig ez indítvány is a házszabályok 133. §-ába ütközött, mely szerint: „jegyzői megrovásnak csak akkor van helye, ha az elnök a szónokot már két ízben eredménytelenül rendreutasította.“ Irányinál ez nem volt az eset. Tisza Kálmán idézte is e házszabályt, de a szenvedélytől elvakítottaknak beszélt. Az elnökön is erőt vett a pártoskodás. És daczára a 99 ikónak: „Ha oly indítvány terjesztetik elő, mely nem törvény alkotását czélozza, felvételi ideje meghatároztatik s az alatt kinyomatván, a tagok között kiosztatik.“ Somsich úr szavazásra bocsátá Deák indítványát. Az ellenzék, négy tagja kivételével, elhagyta a termet, mert házszabályt sérteni Horváth Boldizsárért sem volt kedve. 427 képviselő közül 203 jegyzőkönyvi rászólásra szavazott, 224 nem volt jelen, s így távol volt a majoritás méltósága e nagyszerű parodizálásának spectaculumától, mely "sem képzettségük és műveltségük, sem a társadalomba tulajdonképeni rangjuknak nem felel meg.“ Sehová oly kevés képzettség nem szükséges, mint hogy a hadseregben tiszt lehessen valaki. Hogy valaki az orvosi, birói, ügyvédi stb. pályára léphessen, 15—20 évig kell megfeszített vasszorgalommal tanulni — s talán épen a legnagyobb nélkülözés közt — s még is meg kell 3—400 forint évi díjjal elégedniük; mig egy tiszt, akinek még a gymnasium végzése sem szükséges, 5-600 írttal van jutalmazva. Ne arrogáljanak tehát a tiszt urak maguknak a társadalomban magasabb állást, mint amilyenre képzettségüknél fogva föl vannak jogosítva, s azonnal be kell látniok, hogy legjobban most is ők vannak fizetve. Semmiféle pályán annyi miveltséggel felényi fizetést sem kaphatnának — két vagy három annyi dolog mellett is. Hagyjanak föl a minden ároni urhatnámsággal, s ne akarjanak bárói vagy grófi szerepet jászani, s akkor elég lesz a fizetésük. A hadsereg 1870 iki rendes szükséglete, mely legközelebb fog kihirdettetni, mint az „Ung. Lloyd“ írja 78.100,000 frt. Ezen öszegből 3.114,000 frt a saját bevétel, az állam hozzájárulása pedig 74. 986,000 forint. A mult évben a delegativnak előterjesztett szükséglet csak 72.250,000 frtot mutatott ki, a 2.736.000nyi többletet az egyes rovatok nagyobb összege adja, daczára annak, hogy a katonai tanodák, élelmezési tárak, tüzérségi és építkezési rovatokban nagyobb mérvű takarítások létettek. A hivatalos lap nemrég, franczia és magyar nyelven közlé azon, Európa majd minden állama által elfogadott egyezményt, mely némely robbanó lövegeknek a hadviselésnél való kizárása iránt Szent-Pétervárott köttetett. Ezen egyezmény szerint a szerződő felek kötelezik maguk kölcsönösen a köztük kiüthető háború esetére lemondani úgy szárazföldi, mint tengeri seregeiknél minden oly löveg használatáról, melynek súlya 400 gramménál (32 lat) kevesebb, s melyek vagy szétrobbanók, vagy könnyen gyuló avagy rohanó anyaggal megtöltvék. E fontos egyezménynek ma csak az eredeti szöveg mellé csatolt magyar fordítására nézve van némely megjegyzésünk. Az egyezmény ugyanis az említett súlyú repeat töltéssel megtöltött szétrobbanó Űrgolyók — projectilek — használatát szünteti meg, a fordításban pedig lövegekről van szó, mialatt ágyút — Geschutz-t értünk. A — Projectile Geschoss magyarban igen helyesen a lövet szóval fejeztetik ki, miután az, az ágyúból kilövetik. Ezen szót kaszálta már az 1848—49-iki és az olaszországi magyar legióbeli tüzérség,; ez van felvéve Mátyus Uzor ,adimaszótárába is. Löveg az ágyú (tarczk, mozsár), gyü neve, melyekből a lövet — ma projectile — lövetik, mely megkülönböztetést helyesnek és nyelvészetileg tökéletesen igazolva találunk. Csodálkozunk azért, hogy a hivatalos lap fordítói, kiknél a szakismeretet fel kell tennünk, nem vesznek tudomást a már létező magyar katonai munkákról, és ily fontos államokmányokban fogalomzavart előidéző helytelen kifejezéseket használnak akkor, midőn a helyes hadiműszók már meg vannak állapítva. A lovasságot újjászervező statútum megjelent a hivatalos katonai lapban. Az új szervezés alapja, hogy jövőre a lovasság alkalmazásában különbség nem leend, s a „könyvk“ és „nehéz“ lovasság elnevezés is megszűnik; ennek folytán az összes lovas hadtestek egy fajta lovakat nyernek, úgyszintén a fegyverzet is egyforma leend ; a leképzelt holdat költöttek, mely mindig egyenletesen jár, s a melynek egyik fogytától a másikig éppen a feljebb is irt 29 d., 12 o., 44 p., 30/a mp. telik el változatlanul. Ennek a költött holdnak az ujholdjai jelölik a zsidó hónapok elejét és végét, s ezen ifjú holdak órái és perczei vannak a zsidó naptárban feljegyezve. Az igy keletkezett adatok szerint minden értelmes ember, minden csillagászati ismeretek és segédforrások nélkül, a számvetésnek elemi négy műveletével kiszámíthatja a naptár minden részletét, melyek nem csak a most folyó és jövendő időszakokra nézve, hanem a múltra nézve is a világ teremtése óta érvényesek. E szerint t. i. a legelső ujhold (Meled) a teremtés 2-ik napján, hétfőn estre 5 órakor 11 percsor, ezelőtt 5629 évvel sept. 22 én állott be, s azóta szakadatlanul és változatlanul 29 n. 12 ó. *47a P elteltével követi egyik ujhold a másikat: L i. a ma költött hold újságai, még pedig a geographiai helyzetre való tekintet nélkül. Természetes dolog ennélfogva, hogy azok a zsidó szertartásra vonatkozó ujholdak a két naptárakban csillagászati számítás következtében jegyzett ujholdak óráival és perczeivel, olykor napjaival nem egyeznek. És például az idén nem csak azok térnek el egymást , amelyeket a levelező úr kijelölt u. m. júniusi, júliusi és augusztusi, hanem a többiekba Tb°aa és Kolozsvárra vonatkozó következő listából kitetszik. Végül megjegyzem, hogy a „M.Volgár"naptárában a hold változásaira vonatkozó adatok nem Kolozsvárra, hanem Budapestre vannak számkva. E szerint, hogy Kolozsvárra s közelítőleg egész Erdélyre üljenek, mindenik adathoz 18—20 perczet kell hozzáadni. Brailai Ujhold a két.napi napórapercz Január 108 27.e. Febr. 113 28e. Mart. 1310 21r. Apr. 123 22r. Máj. 115 41e. Jun. 105 26r. a zsidó napt. nap óra perez 5 11 r. 11 5 55 e. 13 6 39 r. 7 11 11 8 23 e. 7 r. 9 8 51 e.LA. St. Aug. 7 11 42 e. Sept. 6 7 41 r. Oct. 5 3 54 e. Nov. 4 1 10 r. Dec. 3 12 15 d. u 7 10 19 e 6 11 3 r 6 11 47 e 4 12 31 d 4 1 15 □ Hadügyi közlemények. A „Hazánk,, a tisztek fizetésének fölemelését tárgyalva, a többek közt azt mondja: Bármily erélyesen követelte is Kuhn b. a tisztek fizetésének fölemelését, a delegációk nem fogadhatják el ajánlatát: a hadi budget máris óriási, s a mellett a Kuhn miniszter kívánsága a legnagyobb helytelenségek közé tartozik, nemcsak azért, mert ennek teljesítése pénzügyi állapotunk jelen viszonyai közt teljes lehetetlen, hacsak magunkat tönkre nem akarjuk tenni, hanem azért is, mert nem is jogos követelés. Nem az ugyanis a baj, hogy a tisztek fizetése kevés — mert aránylag ők vannak most is legjobban fizetve, hanem ,hogy a hadsereg tisztjei a társadalomban oly igényekkel és oly praetensiókkal lépnek föl. Horváth Ignácz, hon:««sornagy jegyzetei az 1848_«.ki székely hadjáratokból. Közli: K. Papp Miklós. III. Szent-Iványi csata, Urban osztrák ezredes ellen. el«» Ugyanazon a napon, melyen Sárpataknál dél-Ivánra!i e!?6181 Csata történt’ délután Vajda Sztvannir'^ bánnal szembe a föcsata. A tábornok és Maga törté nt ^osztás szerént, az országúton áros balparton, a sárpataki előőrsi csata eslere is, minden akadály nélkül folytatódott Ernye, Sárpatak é, Ge,„reszeg Mé. Beczmann alezredes, szintén Sárpatak végi- pereset pihentetett és indulást rendelt, a roszkarban lévő utón Sztivány-felé Dorsner ezredesnek tábora nem látszott, mintegy ő a mezőség szélén tette útját, szintén Sztvány- és Berecztelek-felé, de mindég couviirozva, ugy hogy nékünk a centrumba a porty lehessen, minden összeütközésnél. Midőn mi a centrumba félutjat Sárpatak- és Szt-Iványnak meghaladtuk volna, Beczman alezredes a tábort megállitá és portyászokat külde az előttünk minden zaj nélkül és szinte üresnek látszó faluba, csakhogy a portyászok küldetésüket nem teljesíték, nem mervén a falu derekába behatolni. E közben, minthogy állásunk némileg uralkodott az előttünk fekvő helyiségen, következőleg a láttér egész Petele , Abafája és Szász Régen felé áttekinthető volt, midőn egyszerre Szt-Iványon felül, a Maros jobbpartjának terén, egy hosszú (Colonne) csapatot megpillantánk , sebes lépésekkel Körtvefára és Gernyeszegnek tartani, hihető Zsombori ezredesnek vevén legelsőbben is észre hadtestét, ezt megtámadni szándékozván, midőn egyszerre megállva, nagy hirtelenséggel, directioját megváltoztatván jobbra fordul és csatározóit sebesen fölosztva egész bátorsággal északnyugatnak tartva nyomul. E hirtelen változása manoeuverinek, egy perczig zavarba hozott gondolatomba, de midőn vizsgálnám a mellettünk balról elvonuló erdős bokros hegylánczot, és gyanítólag a Marosterére néző Toldalagi bokros erdő szélén már felállva látám Dorsner ezredes dandárját, azonnal tisztába voltam az ellenség hirteleni irányával, úgy kell lenni, hogy az ellenség minket, a falu fekvése által egy kissé maguirozva lévén, még akkor észre nem vett és így elegendő idő jutott a fölállásra. Beczman alezredes tehát a már akkor, még egy század csiki-fegyveresekkel, 2 zászlóalj láncsás és 2 század 12-ik zászlóaljbeli honvédekkel szaporodott sergét, ekként állttá fel. A 315 szuronyos fegyveresekből és jól egyenruházott háromszéki zászlóalját, a falutól északnyugotra fekvő sík magaslatra, 3 embernyi magasságba egyvonalba, jobbszárnyal egy a faluhoz csatolt, mély sánczolatú szénáskert felső szegiedhez támasztva, ezen zászlóalj arezvonala előtt, mintegy 150 lépésre, a Dorfner dandárjából és a 12 dik zászlóaljból azon időközbe, mely közt sergünk az útról balra fel, mintegy a falu közepe arányáig vonult volna, vonult azon két honvéd század is, le az oldalról és csatározói helyet foglalt. A székely zászlóaljtól balra és hátrébb állott gr. Kálnoky Dénes székely vadászaival, számra mintegy 80. Ezen vadászcsapatnak és a középbe álló zászlóaljnak távolsági körét egybekötendő állott, a 38 számból álló fiatal Mátyás huszárság, tehát az egész felállásnak koczka alakja volt. A két láncsás zászlóalj utalva volt, a faluba bevonulni, ezek élén egy század csíki rendes fegyveres Simó Sándor százados alatt, ki később a dolog folyamával köpenyt fordította vala. Dorsner ezredes, dandárját két egymással egyenlőn futó vonalba állitá fel tőlünk balra és előre az oldalon, gyalogságának jobb szárnyára szintén, a két század lovasságát is aként, mint gyalogságát. Zsombori ezredes mit tett légyen e közbe, nem tudom. Az ellenség vezére Orbán, mint előbb erontém, directióját a Maros mentéről megváltoztatván, attól jobbra fordult és itt már Dorfner dandárjának irányzott; midőn azonban, Beczman dandárját a falun kívül megpillantó, azonnal két zászlóalj rendes rézsútos vonalba fölállított, mintegy kétszázadnyi rendes fegyverest, úgynevezett lengyelországi határvadászokat, (Cordon jäger) csatározóknak előküldött, a czentruma balszárnyára nagy tömeget alakított, egy század lovasságát, dragonyosokat, hadtömének jobb szárnyára és előre küldött, ekkénti felosztása után hadtestével a falu felett lévő síkságnak vette directióját. A 12 ik zászlóalj századjai, a Cordonisták- Junius 30 génység hátultöltő karabélyokkal is ellátattik, mi a lovas csapatoknak eshetőleg gyalog alkalmazására a harczban czéloz, úgyszintén nevezetesbb újítás, hogy minden ezred egy szakasza sánczkészitő eszközökkel láttatik el, úgy hogy szükség esetében a harcz színhelyén védtöltések stb. gyors létesítése lesz feladata. A dragonyosezredek Cseh-, Morvaországban, Styriában, Ausztriában, Bukovinában lesznek elhelyezve; a dsidások, kivéve az 5. és 12. ezredeket (Eszék és Zágráb) Galicziában, míg Magyarországban és Erdélyben a huszárezredek lesznek. A megyeremlezés ügyében. Háromszék, jan. 21 én. Mint e lapok olvasói előtt már tudva van, székünk rendes évnegyedes bizottmányi gyűlése a megyék mihamarábbi rendezése végett — tekintettel a megyei autonómia sérthetlensége érdekében — az országgyűléshez föliratot és a megyékhez ugyane szellemben fölhívást intézni határozott. Valahára illő volt már, hogy Háromszék is a megyei autonómiának folytonos nyirbálása ellen szót emelve, lassú léptekkel haladó országgyűlésünket a megyék e késhetlen életfeltételére figyelmeztesse. Háromszék még eddig nagyon kevés életjelt adott magáról, mit csakis annak tudhatni be, hogy a közbizalmat biró egyéniségek, — kik elvileg a balközéphez tartoznak — magukat a főkirálybirói édesgetésnek annyira meghittjeivé tették, hogy több esetben nemhogy pártunk érdekét, hanem pártunk rovására az ellenkezőt mozdítják elő. Ilyen hiba követtetett el a képviselőválasztások megejtésében, mert ki hallott tökéletesen balközépi elveket valló székben csaknem mind jobboldali képviselőket?! És még hány esetet tudnék e tekintetben felhozni...? De hagyján, borítsuk eddigi hibáinkat a feledés fátyolévá",, és jövőre, okulva önkorunkan, mutassunk példát a balközép magasztos eszméi vallása és terjesztésében! Ne legyünk többet elnézők ott, ahol a közvéleményt hatalomvágy sugallta hangokon elfojtani és elnémítani akarják, hisz most is meg tudtuk mutatni, hogy a fennebb közöltem határozatot, daczára minden főkirálybirói tekintély és befolyás felhasználásának, létre tudtuk hozni... Legyünk ott összetartók, ahol pártunk elveit kell védeni, s ne csüggedjünk, mert: „Még jöni kell, még jöni fog egy jobb kor...“ . Egy orbai balközép. erdélyi közélet. Kolozsmegye polg. törvényszékénél f. évi jun. 30 kán s folytatólag jul. 1 én d. e. 9 órakor megnyitandó nyilvános ülésén a következő ügyek adatnak elő: 1. Antal István és Réti Ferencz özv. Szabó Farkasné ellen 1296 frt. kártérítés iránt. 2. Zsigmond Miklósnak Balla Sándor elleni 140 frtos ügye, előadó ülnök Pap Leontin. 3. Özv. Szabó Farkasné Vig János ellen egy cetír építése tárgyában. 4. Perik Torna és Mitru, Perik Orucz ellen ,/3 rész örökség visszaadása iránt. 5. Malmos Jakab István a daróczi ev. ref. egyház ellen egy malomgát helyreállítása és az elmaradt haszon megtérítése iránt. 6. Benkő József Elekes István hagyaték tömege ellen 2024 frt. elvett haszon és járulékai iránt. 7. Kolozs mezőváros közönsége Szabó Ferencz hagyatéka ellen 929 frt. adóösszeg megtérítése tárgyában. 8. Paget