Magyar Polgár, 1869. január-június (3. évfolyam, 1-76. szám)

1869-06-30 / 76. szám

76-î£szăiâî kegyül­teker, őket egy "igazoló bizottság válastá­sára szólítva fel. Választás utján Balássy Pál, Hor­váth Döme, gr. Károlyi György, Paczo­ly János, b. Révay Simon autonomialis képviselők és L­el­ka János győri püspök lettek e bizottmány tagjaivá. Ugyancsak e bizottmány a kath. elecongressus má­sodik, m­ai 25 diki ülésében ten jelentést munkál­kodásáról. Károlyi György gr., mint az igazoló­­bizottság elnöke referadja szerint 25 főpapnak, 24 egyházi- és 103 világi képviselőnek, tehát össze­sen 152 ülési tagnak kellett volna megjelenni, de csak 14 főpap, 20 egyházi- és 63 világi képviselő összesen 97 tag jelent meg, kik mindnyájan iga­zoltattak. A tagok névsora felolvastatván e je­ln­­téssel együtt tudomásul vétetett. Pankovics János munkácsi püspök megjegyzi, hogy a névsornál használt görög vagy latin szer­tartású elnevezés csak ott alkalmaztassák, a­hol egy megyében mind a két vallási szertartásnak püspöke van, mert a görög szertartásunk is római katholikusok. Hilibi Gál János annál is inkább helyesli ezen észrevételt, mert már a latin szertartású elne­vezés sem egészen helyes, miután a római katho­likusok nem mind latin szertartásúak, hanem nem­zetiség szerint külömbözők, például az örmény. He­lyesléssel elfogadtatott. Végre az elnök a gyűlést 3/a 6-ra a tagok­hoz intézett azon felhívással, hogy a tegnap ho­zott határozatnál fogva tartandó tanácskozmányra megmaradjanak, a gyűlést bezáró. Július 3 án harmadik ülését tarta a katholi­­kus congressus. Ebben Szilágyi Virgil az igazoló bizottság részéről jelenti, hogy összesen 97 tag­­ van igazolva; 11 főpap, 20 egyházi, 63 világi kép­viselő; jelentést tett továbbá az akadályok miatt elmaradt tagokról, továbbá a gyűlésnek a válasz­tások­ és tanácskozásokra nézve nem lévén szabá­lya, a főrendek háza illető szabályainak elfogadá­­­sát ajánlá. Szilágyi ez indítványa elfogadtatván, a világi alelnök s az egyházi és világi jegyzők : Gaj­­zágó Salamon, dr. Pollák János és Zichy Antal személyében azonnal megválasztalak. A jegyzők azonnal elfoglalták székeiket, a gyűlés megalakult­nak nyilváníttatott s a főrendi ház házszabályainak a tanácskozás menetére vonatkozó, Szilágyi Virgil által felolvasott része elfogadtatott. — A képviselőházban, juv. 24., 25. és 26 iki ülésében, a bírói hatalom gyakorlásáról szóló törvényjavaslat átalános tényállása volt szőnyegen. A 24 iki ülésben a jobboldalról Horváth Döme, a központi bizottság előadója, Tóth Vilmos, b. Eöt­vös József, a balközépről Várady Gábor, Szilágyi Lajos, a szélsőbalról Irányi Dániel szólottak, a 25- diki ülésen jobbról Justh József, a balközépről Plachy Tamás, a 26-ikiban a törvényjavaslat mel­lett Hrabán Manó, Zichy Nándor gr., Horváth Mi­hály, Halmossy Endre, ellene Schwarz Gyula, Jó­­kay Mór, Mocsáry Lajos, Várady Gábor kitűnő, be­széde, „Országgyűlési beszédtár“ rovatunk­ban kellőleg körvonalazva és igazolja a correct ál­láspontot, melyet e javaslat körül az összes ellen­zék elfoglal. Ezzel igen szeretnék bezárni e rovatunkat, ha szemlészi kötelmünk megengedné említetten hagyni az országgyű­lés június 25 iki ülésének egy oly je­lenetét, mely a­mily zajos órája volt a háznak, épp oly jelentősen szomorú lapját képezi törvény­hozó testületünk történetének. Irányi Dániel a 24 ki ülésben mondott beszédét azon végző: „az igaz­ságügyminister az 1848-iki törvények egyik leghí­vebb, legjelesebb, legtisztább jellemű bajnokát, elő­dömet, törvénytelen ítélet következtében halálra ki­­á­nozta.“ Irányi e szavai az elnök részéről megro­­vást vontak maga után, s nagyon fölháboríták Horváth Boldizsárt, ki a képviselőház 25 iki ülé­sében ez ügyben roppant ingerültséggel emelt szót, s kijelenté, hogy mindaddig el nem foglalja mini­sten­i képviselői székét, míg a háztól Irányi sér­tése ellenében elégtételt nem nyer. A házszabályok értelmében Horváth miniszer túlérzékenysé­ge nem nyerhetett több elégtételt a Somsich Pál által el nem mulasztott megrovásnál. De Horváth­­nak több kellett, s a servilis jobboldal a házsza­bályok ellen is kész volt véteni, hogy végtelen hu­­milizmusának ostentatív modorban kölcsönözhessen kifejezést. Gajzágó Salamon rögtön kész volt egy (előre papírra vetett) quasi rögtönzött indítvány­­nyal, mely szerint, miután a ministernek adandó elégtételről „a házszabályokban kellő gondoskodás nem foglaltatik, utasíttassék a mentelmi bizottmány, hogy a jelen esetben adandó elégtétel neme és módja iránt véleményt adjon, mely a hasonló ese­tekben jövőre követendő eljárás szabályzására is kiterjedjen.“ Gajzágó úr bölcsesége tehát a mind­eddig ismert törvényhozási főelvek ellenére utó­lagosan akart egy előbb elkövetett hiba meg­torlására szabályt alkotni. Wukowich Sebő, Tisza Kálmán, Simonyi Ernő hasztalan bizonyiták be ez indítvány absurditását, a servilismusában az érte­lem fékét elvesztett majoritás egyhangú tetszésnyi­latkozatokban tört ki e botor indítvány fölött. Sze­rencsére megérkezett Deák Ferencz,­­ Gajzágó el­lenében azt indítványza, hogy a ház egyszerűen rászólását fejezze ki Irányi szavai ellenében. Most már erre is egyhangúlag éljeneztek a jobboldal mamelukjai. Pedig ez indítvány is a házszabályok 133. §-ába ütközött, mely szerint: „jegyzői megro­­vásnak csak akkor van helye, ha az elnök a szó­nokot már két ízben eredménytelenül rendreutasí­­totta.“ Irányinál ez nem volt az eset. Tisza Kál­mán idézte is e házszabályt, de a szenvedélytől el­vakítottaknak beszélt. Az elnökön is erőt vett a pártoskodás. És daczára a 99 ik­ó­nak: „Ha oly indítvány terjesztetik elő, mely nem törvény alko­tását czélozza, felvételi ideje meghatároztatik s az alatt kinyomatván, a tagok között kiosztatik.“ Som­­sich úr szavazásra bocsátá Deák indítványát. Az ellenzék, négy tagja kivételével, elhagyta a termet, mert házszabályt sérteni Horváth Boldizsárért sem volt kedve. 427 képviselő közül 203 jegyzőkönyvi rászólásra szavazott, 224 nem volt jelen, s így tá­vol volt a majoritás méltósága e nagyszerű paro­dizálásának spectaculumától, mely "sem képzettségük és műveltségük, sem a tár­sadalomba tulajdonképeni rangjuknak nem felel meg.“ Sehová oly kevés képzettség nem szükséges, mint hogy a hadseregben tiszt lehessen valaki. Hogy valaki az orvosi, birói, ügyvédi stb. pályára léphes­sen, 15—20 évig kell megfeszített vasszorgalommal tanulni — s talán épen a legnagyobb nélkülözés közt — s még is meg kell 3—400 forint évi díjjal elégedniük; mig egy tiszt, a­kinek még a gymna­sium végzése sem szükséges, 5-600 írttal van ju­­talmazva. Ne arrogáljanak tehát a tiszt urak maguk­nak a társadalomban magasabb állást, mint a­milyenre képzettségüknél fogva föl vannak jogosítva, s azon­nal be kell látniok, hogy legjobban most is ők van­nak fizetve. Semmiféle pályán annyi miveltséggel felényi fizetést sem kaphatnának — két vagy három annyi dolog mellett is. Hagyjanak föl a minden ároni urhatnámsággal, s ne akarjanak bárói vagy grófi szerepet jászani, s akkor elég lesz a fizetésük. A hadsereg 1870 iki rendes szükség­lete, mely legközelebb fog kihirdettetni, mint az „Ung. Lloyd“ írja 78.100,000 frt. Ezen öszegből 3.114,000 frt a saját bevétel, az állam hozzájáru­lása pedig 74. 986,000 forint. A mult évben a dele­­gativnak előterjesztett szükséglet csak 72.250,000 frtot mutatott ki, a 2.736.000­nyi többletet az egyes rovatok nagyobb összege adja, daczára annak, hogy a katonai tanodák, élelmezési tárak, tüzérségi és építkezési rovatokban nagyobb mérvű takarítások létettek. A hivatalos lap nemrég, franczia és ma­gyar nyelven közlé azon, Európa majd minden állama által elfogadott egyezményt, mely némely robbanó lövegeknek a hadviselésnél való kizárása iránt Szent-Pétervárott köttetett. Ezen egyezmény szerint a szerződő felek kötelezik maguk kölcsönö­sen a köztük kiüthető háború esetére lemondani úgy szárazföldi, mint tengeri seregeiknél minden oly löveg használatáról, melynek súlya 400 grammé­nál (32 lat) kevesebb, s melyek vagy szétrobbanók, vagy könnyen gyuló avagy rohanó anyaggal meg­­töltvék. E fontos egyezménynek ma csak az eredeti szöveg mellé csatolt magyar fordítására nézve van némely megjegyzésünk. Az egyezmény ugyanis az említett súlyú repeat töltéssel megtöltött szétrobbanó Űrgolyók — projectile­k — használatát szünteti meg, a fordításban pedig lövegekről van szó, mialatt ágyút — Geschu­tz-t értünk. A — Projectile Geschoss magyarban igen helyesen a lövet szóval fejezte­tik ki, miután az, az ágyúból kilövetik. Ezen szót kaszálta már az 1848—49-iki és az olaszországi magyar­ legióbeli tüzérség,; ez van felvéve Mátyus Uzor ,­a­d­i­m­as­zót­ár­á­ba is. Löveg az ágyú (tarczk, mozsár), gyü neve, melyekből a lövet — ma projectile — lövetik, mely megkülönböztetést helyesnek és nyelvészetileg tökéletesen igazolva találunk. Csodálkozunk azért, hogy a hivatalos lap fordítói, kiknél a szakismeretet fel kell tennünk, nem vesznek tudomást a már létező magyar kato­nai munkákról, és ily fontos államokmányokban fogalom­zavart előidéző helytelen kifejezéseket hasz­nálnak akkor, midőn a helyes hadi­műszók már meg vannak állapítva. A lovasságot újjászervező statútum megjelent a hivatalos katonai lapban. Az új szerve­zés alapja, hogy jövőre a lovasság alkalmazásában különbség nem leend, s a „könyvk­“ és „nehéz“ lovasság elnevezés is megszűnik; ennek folytán az összes lovas hadtestek egy fajta lovakat nyernek, úgyszintén a fegyverzet is egyforma leend ; a le­képzelt holdat költöttek, mely mindig egyenletesen jár, s a melynek egyik fogytától a másikig éppen a feljebb is irt 29 d., 12 o., 44 p., 30/a mp. telik el változatlanul. Ennek a költött holdnak az uj­­holdjai jelölik a zsidó hónapok elejét és végét, s ezen ifjú holdak órái és perczei vannak a zsidó naptárban feljegyezve. Az igy keletkezett adatok szerint minden értelmes ember, minden csillagászati ismeretek és segédforrások nélkül, a számvetésnek elemi négy műveletével kiszámíthatja a naptár min­den részletét, melyek nem csak a most folyó és jövendő időszakokra nézve, hanem a múltra nézve is a világ teremtése óta érvényesek. E szerint t. i. a legelső ujhold (Meled) a te­remtés 2-ik napján, hétfőn estre 5 órakor 11 perc­sor, ezelőtt 5629 évvel sept. 22 én állott be, s azóta szakadatlanul és változatlanul 29 n. 12 ó. *47a P­ elteltével követi egyik ujhold a másikat: L i. a ma költött hold újságai, még pedig a geo­­graphiai helyzetre való tekintet nélkül. Természetes dolog ennélfogva, hogy azok a zsidó szertartásra vonatkozó ujholdak a két­ nap­tárakban csillagászati számítás következtében jegy­zett ujholdak óráival és perczeivel, olykor napjai­val nem egyeznek. És például az idén nem csak azok térnek el egymást , a­melyeket a levelező úr kijelölt u. m. júniusi, júliusi és augusztusi, hanem a többiek­ba Tb°­a­a és Kolozsvárra vonatkozó következő listából kitetszik. Végül megjegyzem, hogy a „M.Volgár"nap­­tárá­ban a hold változásaira vonatkozó adatok nem Kolozsvárra, hanem Budapestre vannak szá­mkva. E szerint, hogy Kolozsvárra s közelítőleg egész Erdélyre üljenek, mindenik adathoz 18—20 perczet kell hozzáadni. Brailai Ujhold a két.napi napórapercz Január 108 27.e. Febr. 113 28e. Mart. 1310 21r. Apr. 123 22r. Máj. 115 41e. Jun. 105 26r. a zsidó napt. nap óra perez 5 11 r. 11 5 55 e. 13 6 39 r. 7 11 11 8 23 e. 7 r. 9 8 51 e.­­LA. St. Aug. 7 11 42 e. Sept. 6 7 41 r. Oct. 5 3 54 e. Nov. 4 1 10 r. Dec. 3 12 15 d. u 7 10 19 e 6 11 3 r 6 11 47 e 4 12 31 d 4 1 15 □ Hadügyi közlemények. A „Hazánk,, a tisztek fizetésének fölemelését tárgyalva, a töb­bek közt azt mondja: Bármily erélyesen követelte is Kuhn b. a tisztek fizetésének fölemelését, a dele­­gációk nem fogadhatják el ajánlatát: a hadi budget máris óriási, s a mellett a Kuhn miniszter kíván­sága a legnagyobb helytelenségek közé tartozik, nemcsak azért, mert ennek teljesítése pénzügyi állapotunk jelen viszonyai közt teljes lehetetlen, hacsak magunkat tönkre nem akarjuk tenni, hanem azért is, mert nem is jogos követelés. Nem az ugyan­is a baj, hogy a tisztek fizetése kevés — mert aránylag ők vannak most is legjobban fizetve, hanem ,hogy a hadsereg tisztjei a társadalomban oly igényekkel és oly praetensiókkal lépnek föl. Horváth Ignácz, h­on:«­«sornagy jegyzetei az 1848_«.ki székely hadjáratokból. Közli: K. Papp Miklós. III. Szent-Iványi csata, Urban osztrák ezre­des ellen. el«» Ugyanazon a napon, melyen Sárpataknál dél-Ivánra!i e!?6181 Csata történt’ délután Vajda Szt­­vannir'^ bánnal szembe a föcsata. A tábornok és M­­ag­a törté nt ^osztás szerént, az országúton áros balparton, a sárpataki előőrsi csata esle­re is, minden akadály nélkül folytatódott Ernye, Sárpatak é, Ge,„reszeg Mé. Beczmann alezredes, szintén Sárpatak végi- p­ereset pihentetett és indulást rendelt, a rosz­­karban lévő utón Szt­ivány-felé Dorsner ezredesnek tábora nem látszott, mint­egy ő a mezőség szélén tette útját, szintén Szt­­vány- és Berecztelek-felé, de mindég couviirozva, ugy hogy nékünk a centrumba a porty lehessen, minden összeütközésnél. Midőn mi a centrumba félutjat Sárpatak- és Szt-Iványnak meghaladtuk volna, Beczman alezre­des a tábort megállitá és portyászokat külde az előttünk minden zaj nélkül és szinte üresnek látszó faluba, csakhogy a portyászok küldetésüket nem teljesíték, nem mervén a falu derekába behatolni. E közben, minthogy állásunk némileg uralko­dott az előttünk fekvő helyiségen, következőleg a láttér egész Petele , Abafája és Szász Régen felé áttekinthető volt, midőn egyszerre Szt-Iványon fe­lül, a Maros jobbpartjának terén, egy hosszú (Co­­lonne) csapatot megpillantánk , sebes lépésekkel Körtvefára­ és Gernyeszegnek tartani, hihető Zsom­bori ezredesnek vevén legelsőbben is észre hadtes­tét, ezt megtámadni szándékozván, midőn egyszerre megállva, nagy hirtelenséggel, directioját megvál­toztatván jobbra fordul és csatározóit sebesen föl­osztva egész bátorsággal észak­nyugatnak tartva nyomul. E hirtelen változása manoeuverinek, egy perczig zavarba hozott gondolatomba, de midőn vizsgálnám a mellettünk balról elvonuló erdős bokros hegylánczot, és gyanítólag a Marosterére néző Toldalagi bokros erdő szélén már felállva lá­tám Dorsner ezredes dandárját, azonnal tisztába voltam az ellenség hirteleni irányával, úgy kell lenni, hogy az ellenség minket, a falu fekvése ál­tal egy kissé ma­guirozva lévén, még akkor ész­re nem vett és így elegendő idő jutott a fölál­lásra. Beczman alezredes tehát a már akkor, még egy század csiki-fegyveresekkel, 2 zászlóalj lán­csás és 2 század 12-ik zászlóaljbeli honvédekkel szaporodott sergét, ekként állttá fel. A 315 szuronyos fegyveresekből és jól egyen­­ruházott háromszéki zászlóalját, a falutól észak­nyugotra fekvő sík magaslatra, 3 embernyi magas­ságba egyvonalba, jobbszárnyal egy a faluhoz csa­tolt, mély sánczolatú szénáskert felső szegiedhez támasztva, ezen zászlóalj arezvonala előtt, mintegy 150 lépésre, a Dorfner dandárjából és a 12 dik zászlóaljból azon időközbe, mely közt sergünk az út­ról balra fel, mintegy a falu közepe arányáig vo­nult volna, vonult azon két honvéd század is, le az oldalról és csatározói helyet foglalt. A székely zászlóaljtól balra és hátrébb állott gr. Kálnoky Dénes székely vadászaival, számra mintegy 80. Ezen vadászcsapatnak és a középbe álló zász­lóaljnak távolsági körét egybekötendő állott, a 38 számból álló fiatal Mátyás huszárság, tehát az egész felállásnak koczka alakja volt. A két láncsás zászlóalj utalva volt, a faluba bevonulni, ezek élén egy század csíki rendes fegy­veres Simó Sándor százados alatt, ki később a dolog folyamával köpenyt fordította vala. Dorsner ezredes, dandárját két egymással egyenlőn futó vonalba állitá fel tőlünk balra és előre az oldalon, gyalogságának jobb szárnyára szintén, a két század lovasságát is aként, mint gyalogságát. Zsombori ezredes mit tett légyen e közbe, nem tudom. Az ellenség vezére Orbán, mint előbb eron­­­tém, directióját a Maros mentéről megváltoztatván, attól jobbra fordult és itt már Dorfner dandárjá­nak irányzott; midőn azonban, Beczman dandárját a falun kívül megpillantó, azonnal két zászlóalj rendes rézsútos vonalba fölállított, mintegy kétszá­­zadnyi rendes fegyverest, úgynevezett lengyelor­szági határvadászokat, (Cordon jäger) csatározók­­nak előküldött, a czentruma balszárnyára nagy tö­meget alakított, egy század lovasságát, dragonyo­­sokat, hadtömének jobb szárnyára és előre küldött, ekkénti felosztása után hadtestével a falu felett lé­vő síkságnak vette directióját. A 12 ik zászlóalj századjai, a Cordonisták- Junius 30­ génység hátultöltő karabélyokkal is ellátattik, mi a lovas csapatoknak eshetőleg gyalog alkalmazására a harczban czéloz, úgyszintén nevezetesbb újítás, hogy minden ezred egy szakasza sánczkészitő eszközökkel láttatik el, úgy hogy szükség esetében a harcz színhelyén védtöltések stb. gyors létesítése lesz feladata. A dragonyosezredek Cseh-, Morva­országban, Styriában, Ausztriában, Bukovinában lesznek elhelyezve; a dsidások, kivéve az 5. és 12. ezredeket (Eszék és Zágráb) Galicziában, míg Ma­gyarországban és Erdélyben a huszárezredek lesznek. A megyeremlezés ügyében. Háromszék, jan. 21 én. Mint e lapok olvasói előtt már tudva van, székünk rendes évnegyedes bizottmányi gyűlése a megyék mihamarábbi rendezése végett — tekintet­tel a megyei autonómia sérthetlensége érdekében — az országgyűléshez föliratot és a megyékhez ugyane szellemben fölhívást intézni határozott. Va­­lahára illő volt már, hogy Háromszék is a megyei autonómiának folytonos nyirbálása ellen szót emel­ve, lassú léptekkel haladó országgyűlésünket a me­gyék e késhetlen életfeltételére figyelmeztesse. Háromszék még eddig nagyon kevés életjelt adott magáról, mit csakis annak tudhatni be, hogy a közbizalmat biró egyéniségek, — kik elvileg a balközéphez tartoznak — magukat a főkirálybirói édesgetésnek annyira meghittjeivé tették, hogy több esetben nemhogy pártunk érdekét, hanem pártunk rovására az ellenkezőt mozdítják elő. Ilyen hiba követtetett el a képviselőválasztások megejtésében, mert ki hallott tökéletesen balközépi elveket valló székben csaknem mind jobboldali képviselőket?! És még hány esetet tudnék e tekintetben felhoz­ni...? De hagyján, borítsuk eddigi hibáinkat a feledés fátyolévá",, és jövőre, okulva önkorunkan, mutassunk példát a balközép magasztos eszméi vallása­ és terjesztésében! Ne legyünk többet el­­nézők ott, a­hol a közvéleményt hatalomvágy su­gallta hangokon elfojtani és elnémítani akarják, hisz most is meg tudtuk mutatni, hogy a fennebb közöltem határozatot, daczára minden főkirálybirói tekintély és befolyás felhasználásának, létre tudtuk hozni... Legyünk ott összetartók, a­hol pártunk elveit kell védeni, s ne csüggedjünk, mert: „Még jöni kell, még jöni fog egy jobb kor...“ . Egy orbai balközép. erdél­yi közélet. Kolozsm­egye polg. törvényszékénél f. évi jun. 30 kán s folytatólag jul. 1 én d. e. 9 ó­rakor megnyitandó nyilvános ülésén a következő ügyek adatnak elő: 1. Antal István és Réti Fe­rencz özv. Szabó Farkasné ellen 1296 frt. kárté­rítés iránt. 2. Zsigmond Miklósnak Balla Sándor elleni 140 frtos ügye, előadó ülnök Pap Leontin.­­ 3. Özv. Szabó Farkasné Vig János ellen egy c­etír építése tárgyában. 4. Perik Torna és Mitru, Perik Orucz ellen ,/3 rész örökség visszaadása iránt. 5. Malmos Jakab István a daróczi ev. ref. egyház ellen egy malomgát helyreállítása és az el­maradt haszon megtérítése iránt. 6. Benkő József Elekes István hagyaték tömege ellen 2024 frt. el­vett haszon és járulékai iránt. 7. Kolozs mező­város közönsége Szabó Ferencz hagyatéka ellen 929 frt. adóösszeg megtérítése tárgyában. 8. Paget

Next