Magyar Polgár, 1869. január-június (3. évfolyam, 1-76. szám)
1869-02-14 / 20. szám
20-ik szám. Harmadik évi folyam. Előfizetési feltételek: Évre .......................... frt — kr. Félévre........................6 * — „ Negyedévre .... 3 „ — „ H>'.v inként ..... 1 „ — „ Megjelenik lietenkint héromeror: Vasárnap, Szerdán és Pénteken. Kolozsvárt!, vasárnap február 14. Szerkesztőség és kiadó-hivatal: Monostor utcza L. Bányai ház alatt.MAGYAR POLGÁR POLITIKAI LAP. Hirdetési dijak. Ötször hasábozott sor Arad __ Bélyegdij minden hirdetéstől 30 kv. Nagyobb hirdetéseknél külön kedvezményt is nyújt a kiadó-hivatal. Fiókkiadó-hivatalok: Décsen: Krómer Sámuel, Enyeden: Vokál János, Kordán: O. Papp Miklós. Szamosujvártt: Csausz testvérek. Kolozsvárit: Stein J.és Demjén L. M.Vásárhelyit: Wittich Józsefnél. KOLOZSVÁR, FEBRUÁR 13. Legújabb távirati tudósítások. Bukarest, febr. 11. Minthogy a fejedelem a kormány demissióját nem akarta elfogadni, mindkét kamara tegnap egy fejedelmi decretum által feloszlattatot. A kamarák feloszlatásának hírére Jassyban általános lelkesedés tört ki; a várost fényesen kivilágíták. London, febr. 12. A külügyi hivatal egy sürgönyt kapott Athénből, mely szerint, a görög kormány válasza a conferenţia határozataira minden tekintetben kielégítő. Paris, febr. 12. Athénből hivatalosan jelentik. „A cabinet megalakult: Zaimis elnök- és bel- Ügy, Satzos hadügy, Avierinos pénzügy, Petrolis igazságügy, Sarabas tanügy, Trinketta tengerészet, Delijannia külügyérekből Bécsi ágro febr. 14 én Arany 5.70 Ezüst 118.75. Erdélyi földteherm. kötv. (á 100 ft) pénz — 74.—. áru 70.75. — Érd. vasút részvény (á 200 ft.) pénz 152.80. áru 153.50. Kolozsvár, feb. 13. A Mocsonyi-féle temesvári értekezletnek még csak határzatai feküsznek előttünk, s ezen gyűlés lefolyása részleteit még nem ismerjük. Nagy horderőt az egész erőlködésnek nem tulajdonítank, lehetetlen azonban elhallgatnunk bámulatunkat ezen határozatok némelyike, s leginkább a felett, hogy — a tudósítás szerint két nemzetiséghez tartozó — minden megbízatás nélküli 150 egyén, miként merészkedik szent István birodalma nem magyar ajkú egyetemes népessége nevében oly hetykén szólni s határozgatni. Mi valamint a különböző rangban, úgy a különböző nemzetiségbeni születést sem tekinthetjük, s nem is tekintettük soha hazánkfiainál bűn- vagy érdemnek, s támogatásunkat soha meg nem adtuk vagy meg nem vontuk bárkitől is csak azért, hogy grófnak vagy polgárnak, románnak vagy magyarnak született, s ezt tenni ezután is csak elvek alapján fogjuk. Hogy azonban valakit elvrokonunknak ismerjünk el, fökötelessége tisztelni szent István birodalmának integritását, határait, mert került legyen valaki bárhonnan, s hasonlítnának elvei különben bármennyire a üdeinkhez, határozott ellenzésünkre, s ha kellene visszautasunkra találna minden oly törekvése, mely e határokat megszaggatni, vagy hazánkból, bár e határokon belől is, egy laza foederált államot akarna alkotni. Ne higgje hát Temesvár 150-re sem, hogy mi határozata 4-, 6- és 7-ik — a febr. 10-ki esti „Hon“ szerint — pontja által félrevezetve, őket sietnénk elvrokonokul keblünkre ölelni. Nem tehetjük azt azokkal, kik nem azon általános elvek összeségének megfontolásából akarnak egy vagy más párthoz csatlakozni, melyek e haza minden lakói boldogságát feltételezik, de sőt egyenesen kimondják, hogy ezen feltételeknek csakis egyike a nemzetiség körül képezendő pártjuk a magyar pártokkal semminemű közösségben nem állati. Ily egyénekkel, kik az egyetemes boldogság összes eszközeinek, — tagadhatlanul fontos — de csak egy részét emelik az egész földbe, közönségünk, valamint minden nevetséges gyanusítás daczára eddig nem volt, ezután sem lehet. Még kevésbbé járulhatna közülünk valaki oly párthoz, mely az erdélyi uniós Horvátországgali kibéküléssel szemben s azok ellen Temesvárit hozott 3-ik és 5-ik pont határozatát alapelvei közé sorozná. E törvények oly kincsei államéletünknek, amelyek elleni bárminemű támadást minden becsületes hazafinak kötelessége mindannyiszor a támadók által használt fegyverhez hasonlóval ugyan, de a legerélyesebben visszautasitani, s mi, kik különben hazánkban s törvényeink korlátai közt minden nemzetiségnek saját nemzete irányábani működését, haladását szívesen üdvözöljük, mint eddig nem voltunk, ezután sem leszünk utolsók a túlkapások meggátlásában. Igen kíváncsiak vagyunk megtudni a gyűlés lefolyásának részleteit, mert alig hihetjük, hogy ez pont csak az ott megjelent 150 egyénnek is egyhangú határzata lenne. De legyen ez bármiként, biztosan véljük érezni azt, hogy még a román s szerb testvérek közt is lesznek sokan, kiknek belátásán egy, a szent István birodalmában lakó összes nem magyar ajkúnknak, a magyar nemzet tagjai elleni egyesülése hajótörést szenvedene, még biztosabban merjük különösen állítani azt, hogy egy ily lépéshez, hazánk intelliges és hazafias német, tót és horvát lakosai járulni bizonyosan nem fognak, mert megfontolják a különbséget, mely az általuk a szent István birodalmában már is élvezett nemzetiségi szabadság és a közt van, melyben Szerbiában a román s Romániában a magyar nemzetiség részesül. Melyhez hasonlótól Isten mentsen is meg mindnyájunkat. lak, vagy másnemű elhivattatásuk mellett nem is vállalkozhatnak, de mind a két esetben oly helyzetben vannak, hogy a honvédségi nagybecsű intézmény sikeres megalakulásához hozzájárulhatnak, hogy erre vonatkozó jelentésüket, utóbb viselt honvédtiszti rangjuk beigazolása, jelen helyzetük kimutatása, s alkalmaztatási kívánságuk határozott kijelentése mellett, folyó hó végéig ezen magyar kir. honvédelmi minisztériumhoz beküldeni igyekezzenek ; — figyelmeztetvén egyszersmind azon volt honvéd tisztek is, akik az elöl érintett körrendelet folytán már eddig jelentkeztek, hogy — ha netalán beküldött kérvényüket a jelen körrendelet értelmében módositandónak találnák, — azt a fennebb kitűzött időre szintén megtegyék. Kelt Budán, 1869. évi febr. hó 9 én. A m. k. honvédelmi minisztériumtól.“ Midőn a honvédelmi minisztériumnak fentebbi rendeletét közli lapunk, nem mulaszthattam el, hogy figyelmeztessem honvéd bajtársaimat , mennyire kívánatos, miként a régi honvédség tiszti karából mentél többen, és pedig annak legkitűnőbb tagjai vegyenek szolgálatot az újonnan felállítandó honvédségben. A nemzet közhajtása az, hogy Magyarországnak, a magyar király főparancsnoksága alatt álló magyar hadserege legyen. E közhajtásnak kifejezést adtak a legújabb törvények is, különösen az 1867.XII. 11, 12, 13, 14. §§, és az ujonczokat megadó törvények azon §- ai, melyek azt rendelik, hogy a magyar ujonczok csak is magyar hadcsapatokba soroztathatnak. A védrendszer megalkotásánál azon aggodalmak gyakoroltak a döntő körökre befolyást: váljon a magyar hadsereg formaszerinti felállítása nem fogna-e ő Felségének összes hadseregében a monarchia biztonságát fenyegető szakadást idézni elé? Figyelembe kellett venni azon körülményt, hogy ezen intézmény keresztülvitele magában a hadsereg magasabb rétegeiben ellenszenvre talál, és figyelembe kellett venni azt is, miszerint a hadseregben szolgáló különböző nemzetiségű tiszteknek joguk van kiérdemlett tiszti állomásuk megtartására, és hogy jelenleg nem létezik elegendő szaktudományilag kiképezett egyén, kikkel a magyar hadcsapatok tisztikarát be lehetne tölteni. Főképen e tekinteteknek tulajdonítható, miként ez irányban nagyobb haladás nem történt, mint az, hogy őfelsége elrendelni kegyeskedett, miként magyarokból alakíttassanak tüzér ezredek, aknász, utász-zászlóaljak, és kötelességévé tétetett a tiszteknek, hogy az ezred nyelvét megtanulják. Az egyedüli hadcsapatok, melyek a nemzet jellegét teljes mértékben bírják, a honvédség osztályai, ezeket a magyar zászló, vezényszó, egyenruha, és a magyar tisztikar mint kiválóan magyar fegyvereseket fogja kitüntetni. A nemzeti becsület, a magyar nemzet harczias hite neve követeli, hogy a honvédség kitűnő legyen, hogy ez az első háborúban, amelyben részt fog venni, bebizonyítsa, miként a király és haza hűségesebb és vitézebb barezosokra nem számíthat, mint a magyar honvédség; hogy bebizonyítsa, miként ez ő Felsége a király többi barezossainak becsületes fegyveres társa,ugyimnt a homály és köd mögött, belátni a vidéket széltében bolzában. A túlsó oldalon hegy, völgy, város, falu váltakozva sorakoznak egymás mellett vagy egymás után. A tón egy gőzös igyekszik felfelé, az anélkül sem csendes vizet még jobban felháborítja; messzi jobbra, csak nehezen kivehetőleg, az anynyira magasztalt Reichenau sziget látszik. A parton Stockborn meglepő szépen veszi ki magát; házai körülbelül ugyanazon nagyságnak, mind cseréppel fedezetek, elütőleg legtöbb kissebb helységtől, tömegesen vannak építve, hogy az egész város kevés helyet foglal el; az öszhangzatot éppen nem zavarja a csaknem középen álló torony, aságát bizonyító színével falának és fedélzetének. Szerte körül minden hely szőlővel van beültetve, a melyet daczára annak, hogy szeretik a bort, és annak, hogy 8—10 évenként rendesen egyszer el szokott fagyni nem látják jónak elfedni; természetes, hogy az bizony aztán csak fedetlen szőlő fedetlen bora. Stockborntól Schaffhausenig a Rajnán ereszkedtem le. Semmi nevezetesség, semmi nézni való. Egy egy város a folyóra építve, egy egy hid. A jobboldalon töméntelen szőlő, azt egészen elfedve. A balon, növekedő erdők, néha egész a folyóra leereszkedve. Itt ott egy egy omladvány, de csak ritkán, mert a part rendesen nem magas. Schaffhausen inkább a jobb parton fekszik, hegyes, völgyes, kinézése ódon. Időnyerés tekintetéből nem mentem bele, hanem a folyót a baloldalon hoszszában vettem, így gondolkozván: a vízesés itt van századokon át az volt a magyar, a dynastiára legdöntőbb hadjárataiban. Kell hogy be legyen bizonyítva, miként ezen intézmény magában alkalmas arra, hogy a törvény megállapította védelmet a törvény szellemében teljesíteni képes. Ha ez, amint nem kétlem, be fog következni, akkor a fentebb említett aggodalmak magában el fognak enyészni, és teljesítésbe menend a nemzet forró óhajtása: meg lesz a magyar hadsereg. Azért azon bajtársak, kiknek viszonyai csak némileg engedik, mentél nagyobb számmal lépjenek be, habár csak néhány évre is, a honvédségbe, akár az állandó keretekbe, akár a szabadságolt állományba, hogy meghonosuljon azon szellem az új csapatokban is, mely kész áldozni mindent a hazáért és törvényes királyért. Azért : az ifjú nemzedék, mentél számosabban álljon be önként a magyar hadcsapatokba, igyekezzék mentol fényesebb sikerrel letenni a tiszti vizsgát, hogy tettekben legyen megcáfolva azon ellenvetés: „magyar hadsereget állítani nem lehet azért, mert nem található elég szakképzettséggel bíró magyar katonatiszt.“ Ivánka Imre: TÁRCZA. zürichi vázlatok« im. (Zürich, január 27 1869. Bizonynyára a kellemetlenségek közül, melyeket az ember igen könynyen, néha számításán kívül,önkénytelenül át kell hogy éljen, egyik: a gyalogolás. Hanem az az előnye mindenesetre meg van, hogy legalább nem fázik meg 11 —13 fok hidegben sem, ami pedig itt is megtörténnék, ha az ember szekeren utazna, éppen mint más országin, mert nem hiszem, hogy Schweiznak e tekintetben is előnye lenne; kivéve azt a leggyakrabban előforduló esetet, ha valaki a gőzszekeren találna utazni, mert az itt mindenütt fűtve van. Még egy más hasznában is részesültem a gyalogolásnak, abban t. i. hogy láttam a vidéket Frauenfeldtől Stockhornig, amely élvezettől a gőzösön utazó meg van fosztva, minthogy az egyes tárgyak, igen, egész vidékek csak amúgy tűnnek elő, meg el. Igazán, Schweizban utazni még télen sem unalmas. Pedig madár itt sem zeng többé; sem a fa zöld lombjai között (ha valakinek nem jut eszébe, a fenyőfa tön leveleit lombnak nevezni) a szellő nem susoghat itt sem; sem a szél nem bizonyít több barátságot; sem a nap nem nyájasabb. De Pest, febr. 10. A „Budapesti Közlöny“ ma következő hivatalos közleményt ad közre: „A hivatalos „Budap. Közlöny“ tavaly 298-ik számában deczember 25-kéröl kibocsátott körrendelet kapcsában, s figyelmeztetve egyúttal az illetőket az 1868 dik évi 41-dik tvezikk 11., 12. és 14. íjaira, — fülhivatnak ezennel a volt honvéd hisztek s közölök nevezetesen azok, kik a szabadságolt állományba, melynek tagjai béke idején évenkint csak egyszer, rövid ideig tartó fegyvergyakorlatra szólittatnak be, azon időre járandó rendes illetékek mellett, felvétetni kívánkoznak, silletőleg mindazok, akik kedvezőbb vagyoni viszonyaiknál s tisztviselői vagy akármi más polgári foglalkozásuknál fogva állandó szolgálatra vagy nem szoruldaczára annak, hogy „a természet a múlt őszszel alulni ment“ lépten-nyomon találkozunk a kedélyesség, megelégedettség, ízlés jeleivel. Itt a mező, melynek vetései között sorba ültetett fák, leggondosabban megtakarítva, különböző módon és irányban görbülnek. Amott egy kert, megforgatott veteményes földe mellett egy pár kisposztatorzsa meszsze el-elvirit, békességesen megérve a bekötött, vagy fenyőággal betakart, vagy éppen a földre lehajtott rózsafák, bokrokkal. Odébb egy falu, házai szép rendben, mindenütt a leggondosabban takarítva, éppen jókor jönnek a gyermekek az iskolából, legalább tudni fognak egy olyan utazóról beszélni a tatának meg a mamának (azonban nekik csak egyszerűen Vater, Mutter) amilyent még nem láttak, a faluvégen valaki egy lovat akar eladni: oda gyűlnek a dologhoz értők, jártatják, megint nézik, aztán beszélgetnek az eladó vagy a versi előnyére vagy hátrányára. Ott egy egyedül álló ház az útszélen, vasrácscsal vagy élőkerttel kerítve, valahová menni akarnak, mert az öreg húzza a szekeret a színből, a fejér cselédek pedig ráérnek az ablakon kitekinteni. Enynyi változatosság között nem csoda, ha az ember alig veszi észre, hogy lábainál Stockhorn fekszik, előtte pedig a Boden tó (tulajdonképpen a Boden alsó része, nem messze a Rajni kifolyásától, az úgy nevezett Alsó tó Unter-Sec) . A hegyről, mely Stekborn felett emelkedik, hála a nap erejének, hogy nehezen elő tudta erőszakolni magát közel, tehát a folyó mellett is hamar elérem, s e mellett legalább látom az előkészületeket is t. i. az eséshez. Az idővesztést, hogy '/0 órával később értem czélomhoz, mintha a jobb parton az egyenes után mentem volna, kipótolta az, hogy így a folyót mindenütt láttam. Még el sem hagyja jól a várost, s már is egészszen megváltoztatja természetét. Temérdek sziklák emelkednek a folyó közepén, hol magánosan, hol csoportosulva. Oly gyorsan rohan tova, hogy elszörnyülködik az utas, miként képesek ama sziklák ott helyükön maradni s nem inkább menni a folyóval lefelé; szinte látni véli az ember, hogy léptenként miként lejt. Mind azt képzeltem, hogy a Rajna is úgy esik, egy ugrással úgy szólva, mint ahogy a Niagarát szokták festeni, s az út, amelyet választottam, megerősített e nézetemben. Mert a balparton magas hegyek függenek a folyóra, s amint a folyó jobbra görbül, a hegyek is magasulva és meredekülve, hasonlóképp a jobb part is emelkedni kezd, s szinte nem marad egyéb feltevés, minthogy csakugyan úgy esik egy magasabb fekvésű hegyes vidékről egy alább fekvő távi rónasikra ?! Az ember keble szorul mikor e ponton van, s mohó vágygyal siet, hogy a börtönéből szabadult óriást lássa. A sziklák a folyam árjában gyakoriabbak, de egyszersmind apróbbak is lesznek. Végre előtűnik a balparton, a hegysor végén Laufen kastély. Meredek oldalai a hegynek, szinte mondhatni, csak folytatása a kastély falainak se egész Kolozsvár, febr. 12. 1869. Ivánka barátom fennebbi czikkét adva ** pártunknak királyhágóninneni közlönye, nem tehetem, mint magam is volt honvédtiszt, hogy részemről is fel ne emeljem igénytelen hangomat ez ügyben, s ne kérjem nemcsak tisztelt volt bajtársimat, de hazánk ezen részének lelkes ifjúságát is, hogy a honvédzászlók alá mentél számosabban gyülekezzenek. Midőn pártunk az elmúlt országgyűlésen a honvédelmi törvénynek megszavazásához hozzájárult, bár látta annak elvitázatlan hiányait, tettük azt azon erős meggyőződésben, hogy a nemzet életrevalósága, a lelkesedés, melylyel ezen legszebb múltú legnépszerűbb intézményének újból életbeléptetéséhez látand, s a szellem, melyet őszült honvédeink s lelkes ifjaink e seregbe vinni fognak, a kivitelnél helyrehozandja a meglevő hibákat. Az alkalom itt van! Csak a nemzettől, csak tőlünk függ ez intézményt valódilag nemzetivé, egy leendő magyar hadsereg méltó alapjává tenni, s bebizonyítni, hogy azt az alkotmányos magyar király iránti hűség-, hazaszeretet- s rettenthetlen katonai bátorságban semmi közös intézmény meg sem közelítheti. Különösen kötelessége belépni e zászlók alá azon ifjúságnak, mely magát a balközéphez számítja, mert csak így tesz tettleg eleget pártprogrammunk ama pontjának, hogy egyetlen kínálkozó törvényes utat, alkalmat sem hagyunk felhasználatlanul arra, hogy elérhessük czéljainkat, melyek közt az osztrák hadsereggel együttesen működő, de magában egy kikerekített egészet képező s minden kellékekkel bíró magyar hadsereg létesítése első helyen áll. Tisza László.