Magyar Polgár, 1869. július-december (3. évfolyam, 77-154. szám)
1869-09-12 / 108. szám
108-ifő szám: ____________ __ ~~1. padok egészen Üresen maradtak mindvégig. Gregorics képviselő halálának bejelentése után felolvastatik a k. leirat, mely tudatja a gyűléssel, hogy a bán beiktatására Solis püspök neveztetett ki királyi biztosnak. Elnök jelenti, hogy a kiküldött bizottság a bán-beiktatási ünnepély napirendjét elkészíti. A bán egy külön átirata értesíti a gyűlést arról, hogy az országos autonóm kormány már életbe lépett. Előterjesztettek továbbá a duna-drávai csatornaépítésre vonatkozó okmányok. A határőrvidéki erdők eladása tárgyában, illetőleg az erdőeladás ellen több municipium részérőlkérvény érkezett be, melyek a kérvényi bizottság elé utasíttattak. Még több kérvény is érkezett, melyek közül kiemeljük Ó- és Új-Vukovár egyesült petitióját egy Zimonyról Eszéken át Sziszekre vezető vasút érdekében. A kérvények mind a petitionális bizottsághoz utasíttattak. Elnök 12 órakor zárja be az ülést. A horvát tartománygyűlés f. hó 6-ki ülésében az osztrák-magyar kiegyezési törvények felolvastattak, s azok kihirdetése elrendeltetett. A magyar orvosok és természetvizsgálók XIV-ik vándorgyűléséről. (Fiumei tudósitónktól.) III. Fiume, sept. 6. (Kg.) A vándorgyűlés napi közlönyének első száma ma reggel dr. Bódogh Albertnek következő szerkesztőségi beköszöntőjével jelent meg: „Fiume polgárainak üdv! — Kárpátoktól Adriáig... Magyarország orvosai és természetvizsgálói most egy éve Egerben nagy lelkesedéssel kiálták ki Fiumét ez évi összejövetelük helyéül, az oly szívesen intézett meghívást elfogadta, az oly nemesen nyújtott testvéri kezet megragadta a XIII. nagygyűlés) s ime ma seregestül tódulnak Magyarország fiai a hon minden részéből, hazánkfiai üdvözletét meghozni a lelkes Fiúménak, nemzeti büszkeségünknek. — A tudomány embere és a hazafi egyaránt feltalálja itt, amit keres, a miért hevül; a tudós a természet kincseinek oly dús tárházát, minővel kevés hely dicsekedhetik, a hazafi a megtörhetlen hazafias hűség és ragaszkodás oly drága gyöngyét, a minőt nem találni sehol. — A tudomány és érzelem, a szív és ész és a hazafiság ül ma közös ünnepet Fiuméban. — Fogjunk azért munkához, viszhangoztatva honmaradt honfitársaink részéről is azon buzgó óhajtást, hogy legyen e város neve oly dicső és fényes, a minőt ipara, vasszorgalma és dús természeti kin csei után, — népe oly boldog, a minőt törhetlen hűsége és honfiai nemes szive már rég megérdemelt. — Háromszor üdv Fiume polgárainak !“ E szám Fiume nevezetességeinek rövid ismertetését, a gyűlés programmját s a megjelent tudósok névlajstromát hozza. IV. Fiume, sept. 6. A megnyitó közülétből. Doctor Halász alelnöknek a társulat dolgairól tartott előadásából kiemeljük a pontokat, melyekben értekező válaszol e kérdésre: megfeleltek-e az eddigi ván- i borgyűlések a feladatnak, elérték-e a kitűzött czélt? 1-et. A kétkedőt — úgymond — utasítjuk a magyar orvosok és természetvizsgálók évkönyveire, munkálatainak 13 kötetére, mely munkálatok öszszesen 141 nagy nyomtatott ívet tesznek, s ezek a történeti vázlaton, a köz- és szakülések jegyzőkönyvein kívül 473 értekezést foglalnak magukban. Mi valóban roppant sok, kivált ha meggondoljuk, mint a fentebbi kimutatásból látszik, hogy mind a 13 gyűlést összevéve a tagok csak 73 nap valának együtt. Ismétlem, hogy a napokat összeadva, általi átalakulás. Az emberiségnek ma már az ismeretlen felé omló útjában pharesül csak a tudomány szolgálhat, és útravalóul a szabadság. A fejlődés tana a jövendő vallásának alapdogmája. Ez uj tan a theologia, moral, lélek- és világtan minden nagy kérdéseit érinti és uj világosságot dérit reájuk: a teremtésről, égről, földről, esetről, megváltásról, gondviselésről, sőt még a halhatatlanságróli hitünket is módosítja és megváltoztatja. Fogadása ean annak a theologiának, mely a világot nem törvényei, hanem csodák által kormányoztatja, és az istenről azt hirdeti, hogy törvényeit felfüggesztheti és kénye, kedve szerint meglepetéseket csinálhat. Tagadása van annak a theologiának, mely a tudást és tudványat az eset okának, a munkálatoknak, és az absolut nyugalmat üdvnek tartja; tagadása annak, hogy az emberen ütésekor tökéletes volt, de önmagát a véres tudatlanság mélyébe úgy alásülyesztette, váltó Z"«r“ c,ak **r,tomi meen , , és v©zetheti az egyenes útra. JJe tagadása egyúttal erősítése annak, hogy “ rr*a f“'r «.k »tetején ,.,4 ssolhatja. Tapaszt. 14., egy idejű , Jtali, b,tápogitja azt, hogy a boldogságot az ember e.az anyag, é. Kellem, mináoyaba arányábao érez. bet,: a boldogság soha ... m,desetségemt képességének mértéke. E ,,„mnl „éden nem hátunk mellett, hanem előttünk án és azon mértékben közeledünk felé, a mint tehetségeink fejlődnek, a nagygyűlések tartalma csak 73 napot tesz, tehát hány értekezés jön minden napra! Ide járul még, hogy a szóbeli előadások, egyébb tárgyalások, sőt a felolvasásoknak is nagyrésze ki nem nyomatván, az évkönyvekből kimaradt. Ami a munkálatok belbecsét illeti, a felett a szakok őrködnek. Csak azon értekezés jelenik meg, mely a szakosztályok bírálata szerint méltó a kinyomatásra. Az értekezések belértékét nem is támadta meg senki, mert azok többnyire eredetiek, az orvosi és természettudományok színvonalán állnak, melyekre az irodalomban mint forrás munkákra hivatkoznak. Az értekezők nagyrészt elismert tudományos tekintélyű érfiak, kik mindig büszkék voltak gyűléseink előtt legértékesebb kincseikkel lépni fel; — vannak többen a külföld nagy hirű tudósai közöl is, p. o. Bonaparte Lucián Károly caninoi herczeg a „Fauna Italica“ híres szerzője. — S mily vonzerővel bir e kör, mutatja azon körülmény, miszerint oly szaktudósok, kik más társulatoknál, még az akadémiánál is alig szoktak felolvasni, itt több értekezést tartottak. Megemlítendő, hogy a munkálatokért legkisebb dij sem fizetettek. — 2-szor. A munkálatok nem pusztán magokban, hanem drága rajzolatok- kőnyomatok- s fametszetekkel, térképekkel s a kitűnő elhunyt szaktudósok arczképeivel adatnak ki; ezek megítélése végett bátor vagyok az egri XIII dik nagygyűlés kezünknél levő munkálataihoz csatoltakra hivatkozni, jelesült két színes kőnyomatú tábla és a földtani térkép oly kitűnő, melynél különböz összes magyar tudományos irodalmunk sem képes felmutatni. 3 szót. Vándorgyűléseink által előidézett legbecsesebb eredményekként mutassuk fel a helyiratokat, melyek azon lelkes városok a helységek által készíttettek, hol az ülések tartottak, s hova kirándulások történtek, ide tartoznak a meglátogatott fürdők, ásványvizek, bányák, barlangok, várak, intézetek, mű , ipar-, gazdasági kiállítások, természeti ritkaságok, történelmi s archaeologiai nevezetes. Régek leírásai, a táj-, és járványos kórok megismertetése stb. stb. Ezen helyrajzok és leírások régen érzett országos hiányt pótolnak, mert csak így jöhet létre egy „Országos helyirat“, miszerint ne mondhassa, s már jelenleg sem mondhatja többé a külföld Magyarországról, hogy: terra incognita 4 szer. A magyar orvosok és természetvizsgálók gyűléseinek különös érdeme, melylyel a külföldieket túlszárnyalja, hogy pályakérdéseket tűzött ki; jelenleg is 5 pályakérdés van függőben, ezek közül kettő 100 aranyos. Mindez egyes tagok nagylelkű ajánlataiból került össze. Egy koszorúzott munkáért 100 arany most adatott ki, 5-ször. A vándorgyűlések eredménydús munkásságának fennebbi pontokban érintett főbb mozzanatain kivül voltak és vannak még igen fontos tárgyai s teendői. Ez idő szerint az orvos és egészségi ügy felett a tudományos intézetek közül egyedül ez őrködik. — Mindaz, mi e téren újabb időben a hiányok elhárítása s reform behozatala történt, e gyűlésből vette eredetét. — E tekintetben indítványok, kidolgozott tervek, törvényjavaslatok terjesztettek az országgyűlés és ministerium elé. Sürgettetett országos közkórház, tébolyda felállítása, — az egészségi s gyógyszerészi ügy rendezése, az egyetemi orvoskar visszaállítása. — Mindez nem minden siker nélkül, mert az országos közegészségi tanács, tébolyda s több közkórház fellállitatott, az egyetemi orvoskar ügye a kioktatási ministeriumnál tárgyalás alatt van, így a többi, — nevezetesen a gazdasági, történelmi s archaeologiai — szakokban is készültek javaslatok, dolgozatok, melyek egyesekhez, hatóságok s kormányhoz s országgűléshez terjesztettek. — Ezek közöl csak a régészet ügyében történtekből említek egyet, _hol_törekvéseinket a legfényesebb siker, valóságos A tudomány ős szüleinket meztelen és tudatlan állapotban, az állatok közt találja fel meghunyászkodottan, de kimutatja, hogy e szánalomra méltó helyzetéből indulva ki, képes volt ipart, tudományt, művészetet és társadalmat teremteni és mindezeket most is, mint mindig, folytonosan tökéletesítheti. Az erkölcsiségre nézve nemde hatályosabb e tan, mint ama másik, mely szerint az ember már az első lépéssel elbukott és többé a maga erején fel sem állhatott. A régi vélemény szerint az ember egy bukott király, ki visszaemlékezik az édenre, a perfectio tana szerint egy győzelmes király, ki halad az éden felé. A régi vélemény és hit szerint az ég, mint felsőbb világ a boldogok és halhatatlanok lakhelye, a föld pedig a rész, rút, a rendetlenség, siralom és halál völgye. A tudomány kiderítette, hogy ez egészen hibás nézet, mert az ég és föld különböztetés csak képzelődésünk csalódása, mert a világrendben nincs sem fenn, sem alant, ott minden ég vagy föld, amint egyetemesen vagy egyenként vesszük. A tudomány igaz, hogy elvette a theologia egének bubáját, de megadta az igaz nevét: végtelenség. A természet ege a tudomány szerint mindenütt van, az az ég pedig, mit a theologusok a szépség és tökély hazájának tartottak, az ember gondolatában és lelkiismeretében van. Tudom én azt, hogy a gyenge szeműek sok roszat mondanak a napról; a tudományról is éppen fénye és hatalma miatt sokan sok roszat tardiadal koszorúzta . — Arányi tanáré az érdem, hogy legdicsőbb műemlékünket, Hunyadvárat, az enyészettől megmentette; ámde ezt ő csak az által eszközölhette, hogy a nagygyűlés a fölmérési, leírási rajzok költségeinek fedezését magára vállalta. Tudva van, hogy e szerencsés kezdeményezés folytán, drága ereklyénk, e vár, most már országos költségen építtetik s tartatik fenn. De az nincs tudva, mire önérzetünk büszke lehet, mit oly örömmel hirdetek, hogy az országgyűlés egy törvényczikkben elismervén, méltányolván a történtek érdemét, a költségeket kifizette, miszerint azt hiszem helyén lesz, ha mind az országgyűlésnek, mind Arányinak köszönetet mondunk, az ügy ily szerencsés befejezéséért. — 6 szót. Végezetül kiemelem — mit legelöl kellet volna tenni — vándorgyűléseink szellemét, tagjainak buzgalmát, mint az elért siker legfőbb tényezőjét, mely nem csak a fölebbi maradandó becsű műveket alkotta, megteremtette, de ezen kívül az elhanyagolt természettudományok állandó művelése iránt is mindenha rokonszenvet ébresztve az ily czélból létrejött külön társulatokat — mint tudományos fajokat — kebeléből önálló munkálatra kibocsátotta, — így a természettudományi földtani társulatnak szülő anyja volt, — sőt mint egyik veterán tagja igen találóan mondja: „a magyar orvosok és természetvizsgálóknak nemcsak elméje fáradozott, hanem a természettudományokért és embertársainknak jólétéért egyszersmind szive is melegen dobogott,“ miszerint jótékony intézetek és vállalatokról is gondoskodott, mint p. o. az országos magyar orvosi nyugdíjintézet és segélyegylet, melyre több adakozók között Flór Ferencz maga 200 darab aranyat adott.— V. Fiume, septemb. 6. Ha izgalmaink e hét folytán az eddigiekhez mérten növekednek, föl kell emésztődnünk, mint a szövétneknek, mely viharban ég. Azt hittük, hogy az ismerkedési estély volt a tetőpont , az azt megnyitó közgyűlés után ünnepélyes hangulatban leszünk mindvégig, pedig mi volt a tegnap a mához képest! Tegnap csak a „minorum gentium“ becsületes kereskedők mondtak egymásnak szépeket és nyúlkáltak zsebeikbe, és vetettek egymásra csúnya szemeket; ma már nyílt gorombaságokkal excedáltak Fiume város polgármestere és delegátus képviselője, őrizzen meg a madonna haragjuktól. Az ünnepélyes közgyűlésről tehát ismét a hadtengerészeti akadémia kertjébe szállingózott a vendégsereg és elfoglalták a híres 16 frtos terítékeket. Bankó zenekara a Mecklenburg Schwerin ezred bandájával felváltva, elevenítő zenét kezdett, a tányérok és evőeszközök csörömpöltek és a sokaság apró csoportokra oszolva, vagy rang- és nézetkülönbség nélkül egymással elvegyülve, egész békességben falatozott és hallgatta végig a hivatalos toasztokat. Teljes egyetértésben éljeneztük meg I. Vécseyvel a királyt és a királynét, Kubinyi Ágostonnal József főherczeget és Fiumét, becsültük Vernedában az igyekezetet, hogy ez alkalomre néhány magyar szót betanult, élvezettel hallgattuk dr. Bódog Albert csinos toasztját, és még nem ütköztünk a beszélők közül sem dr. Rósay frakkján, sem dr. Grácsics atilláján, hanem viszhangoztuk jó kivánatukat. Futta lelkészt sem róttuk meg, hogy lelkes szavainak ismét tért keresett a türelmességben, sem Kubinyit, midőn harmadszor, negyedszer „emelte poharát“, dr. Arányi elmésségeit pedig éppen boszankodtunk, hogy nem mindenki hallgatta kellő figyelemmel. Hanem aztán felállott Matkovics én ismeretes nyilt modorával ismeretes fájdalmaknak adott kifejezést, megható szavakban ecsetelte szülővárosa helyzetét, azon körülményeket, melyek e sajnos helyzetet előidézték, s utalt azon még mindig fennforgó akadályokra, melyeket tanak. Szolgáljon vigasztalásul, hogy a tudomány az erénytől önérzetét, az embertől örömét, a tökéletesebb utáni vágyat soha el sem veszi, de még inkább mindeniket növeli. Vannak rövidlátók, kik az istent féltik a tudománytól. Ezeket megnyugtathatja annak tudata, hogy az ember csak tökéletesíthető, de tökéletes soha nem lehet, és eszménye meg a valóság közt az equatiót mindig csak az isten által csinálhatja meg. Mentői elébb haladunk, annál tovább törekszünk. Vágyunk és törekvésünk a tudomány által csak fejlődik, nemesedik, de soha nem merül ki. Minden megnyert igazságból új probléma születik. A mely mértékben vesszük be az igazságot értelmünkbe, institutionkba, abban az arányban vágyyunk a nagyobb és helyesebb igazság után. A religiók egyik a másik után elmúlnak, mert a kétely és critica hatalmas ellenük, de az isten ellen tehetetlenek. Az ember értelmét és értelmét csak a legfőbb igaz, a legfőbb szép és a legfőbb jó elégítheti ki. Az egyén és az összes embernem tökéletesedése is e magasztos vágyódásból születik és ezáltal nő. Nevezhetjük ezt az isteni szórajának. Amint e szomj egyénnél, nemzetnél és civilisatióban többel vagy kevesebbel kielégíthető, abban a mértékben nagyobb vagy kisebb érdeme és dicsősége mindeniknek. Ha a vízbe követ dobunk, a természet törvényénél fogva a kerekedett gyűrű csak a partnál enyészik el. Az eszmény utáni vágyunk éppen oly a fiumei aristokrata-pán férfiai nem hogy megszüntetnének, de még folyton szaporítanak. Kérdé: ha tudják-e jobboldali polgártársai e súrlódások okait, miért nem iparkodnak azokat elhárítani? Ha megengednék is, hogy az ősz politikai szónokot heve elragadta, miden szóközben a jobboldalt tette felelőssé az általa Fuméban szított viszályért és szemére veté, hogy még azon jogokat is, melyeket igazakul maga elismer, ténylegesitni vonakodik, s hogy azért Ciotta durva szókkal illesse azon férfiút, ki Fiume hűségét évek óta lankadatlan buzgalommal tartja ébren, s ki iránt tiszteletét kifejezni az itt levő magyarok még jobboldali érzelmű része is, alig kevés kivétellel, kötelességének tartotta, és hogy Verneda polgármester és elnök hiv. méltóságát s házigazdái kötelességeit feledve, dühöngjön ellene, és olyan minákat vágjon, mintha birkózni akarna, azt csakugyan nem vártuk. A két úr és pár meghittje dúlt falt, a magyarok közül egy kettő (nagyon is csak egy-kettő) pártjukat fogta, de a tetemes nagy többség oly határozottan Matkevics mellett nyilatkozott, hogy az elnök szükségesnek látta engesztelőig közbelépni. Előadás végeztével az olaszok és magyarok a főtéren összegyűltek és Bunkó zenéjével, a Rákóczy induló hangjai mellett, római gyertyákkal, számos szövétnekkel, útközben sok ezerre szaporodva vonultak az Ürményi térre, az öreg Matkovics lakása elé. Matkovics a tömeg által több ízben eget verő hangon megéljeneztetvén, újra lelkes szavakat intézett ahhoz, biztatva, ígérve és vigasztalva. Aztán felhangzott a „Szózat“, zenében, dalban; olaszok és magyarok kalapjaikat levették, s úgy tisztelték szabad ég alatt e lelkesítő dalban a hazaszeretetet. Matkovicstól Verneda lakása elé vonult a tisztelgő társaság, ki azonban oly sokáig váratott megjelenésére, hogy utoljára egy megeredő eső a tisztelgést szétmosta. Holnap reggel 5 órakor 150 tagból álló társaság a „Lloyd“ e czélra átengedett hajóján Trieszt érintése nélkül Velenczébe megy, honnan csütörtökön este tér vissza. Május 10-én 1866. EL- 462 — September 12 KÜLFÖLD. Délkeleti határainknál. A „Trompetta Carpatzilor“ egyik közelebbi számában Bolliak Caesar jelenti, hogy a nemzeti haderők összeírása az egész országban nagy erélylyel foly, l az eddig tett észleletek szerint várni lehet, hogy minden kerületben 10—12 ezer 21—36 éves férfin leend előállítható. „Az ország felfegyverzése nélkül — úgymond Bolliak — minden egyezkedés, szerződés, határszabályozás stb. csak chimara. A „Románul“ kárhoztatását nyilvánítja egy átirat felett, melyet a plojesti magyar osztrák „starost“ az ottani polgári hatósághoz intézett, s a melyben követeli, hogy az ő vagy a bukaresti főconsulatus előleges engedélye nélkül osztrák magyar alattvalókkal semmiféle polgári házasság megkötését ne eszközölje, mert gyakran megtörtént már, hogy egyes személyek az ottani szokás szerint polgári házasságot kötöttek, bárha más házassági viszonyban éltek is, de családjukat otthon hagyták. Ellenkező esetben kénytelen volna a „starost“ az ügy felöl felsőbb hatóságának jelentést tenni. „így tehát — jegyzi meg a „Romanul“ a „Starost“ egyenesen kimondja, hogy fölötte áll a polgári törvénynek. Ily módon ő parancsot ad a ploiesti elöljárónak, hogy vagy a polgári codexet helyezze hatályon kívül, vagy különben is magasabb helyen jelentést fog tenni.“ Az „Opiniunea Constitutionala“ természettörvénynél fogva csak az istennél eövészhetnék el,------de ennek nincs határa. Még egy pár szó berekesztésül. Curtius Rufus római főhivatalnokról irigyes császárja előtt alacsony és szegény származását emlegették fel, mire a császár ezt válaszolá : győződésem az, hogy Curtius Rufus saját p3r* fia, és éppen ezért őt még inkább tisztelem és becsülöm.“ Az én erős meggyőződésem is az, hogy ** emberiség szeretete és tisztelete semmit nem cs ken azáltal, ha hirdetjük, hogy az ember lányt, művészetet, ipart, társadalmat és ®° merőben a saját erején teremtett, és mindezek^* szükséghez képest tovább is a maga erején * létesítheti. Iehet, hogy sok becsületes, vallásos énd nincs velem egy értelemben, és istenről, világi emberről más fogalma van. A metaphysical" hallatokon veszély nélkül eltávozhatunk egymástól, itt a földön, a mindennapi életben, arra néz, hogy életünk czélja a szép, jó és igaz bereelés valósítása, minden becsületes emberrel —űzzék bármelyik iskolához és felekezethez — értelemben vagyok és maradok.