Magyar Polgár, 1869. július-december (3. évfolyam, 77-154. szám)

1869-09-12 / 108. szám

108-ifő szám: ____________ __­­ ~~1. padok egészen Üresen maradtak mindvégig. Gre­gorics képviselő halálának bejelentése után felol­­vastatik a k. leirat, mely tudatja a gyűléssel, hogy a bán beiktatására Solis püspök neveztetett ki ki­rályi biztosnak. Elnök jelenti, hogy a kiküldött bi­zottság a bán-beiktatási ünnepély napirendjét elké­­szíti. A bán egy külön átirata értesíti a gyűlést arról, hogy az országos autonóm kormány már életbe lépett. Előterjesztettek továbbá a duna-drá­­vai csatornaépítésre vonatkozó okmányok. A határ­­őrvidéki erdők eladása tárgyában, illetőleg az erdő­eladás ellen több municipium részéről­­kérvény ér­kezett be, melyek a kérvényi bizottság elé utasít­­tattak. Még több kérvény is érkezett, melyek kö­zül kiemeljük Ó- és Új-Vukovár egyesült petitióját egy Zimonyról Eszéken át Sziszekre vezető vasút érdekében. A kérvények mind a petitionális bizott­sághoz utasíttattak. Elnök 12 órakor zárja be az ülést. A horvát tartománygyűlés f. hó 6-ki ülésé­ben az osztrák-magyar kiegyezési törvények felol­vastattak, s azok kihirdetése elrendeltetett. A magyar orvosok és természet­­vizsgálók XIV-ik vándorgy­ű­léséről. (Fiumei tudósitónktól.) III. Fiume, sept. 6. (K­g­­.) A vándorgyűlés napi közlönyének első száma ma reggel dr. Bódogh Albertnek kö­vetkező szerkesztőségi beköszöntőjével jelent meg: „Fiume polgárainak üdv! — Kárpá­toktól Adriáig... Magyarország orvosai és termé­szetvizsgálói most egy éve Egerben nagy lelkese­déssel kiálták ki Fiumét ez évi összejövetelük he­lyéül, az oly szívesen intézett meghívást elfogadta,­­ az oly nemesen nyújtott testvéri kezet megra­gadta a XIII. nagygyűlés) s ime ma seregestül tódulnak Magyarország fiai a hon minden részéből, hazánkfiai üdvözletét meghozni a lelkes Fiúménak, nemzeti büszkeségünknek. — A tudomány embere és a hazafi egyaránt feltalálja itt, a­mit keres, a miért hevül; a tudós a természet kincseinek oly dús tárházát, minővel kevés hely dicsekedhetik, a hazafi a megtörhetlen hazafias hűség és ragaszko­dás oly drága gyöngyét, a minőt nem találni se­hol. — A tudomány és érzelem, a szív és ész és a hazafiság ül ma közös ünnepet Fiuméban. — Fogjunk azért munkához, viszhangoztatva honma­radt honfitársaink részéről is azon buzgó óhajtást, hogy legyen e város neve oly dicső és fényes, a minőt ipara, vasszorgalma és dús természeti kin­­­ csei után, — népe oly boldog, a minőt törhetlen hűsége és honfiai nemes szive már rég megérde­melt. — Háromszor üdv Fiume polgárainak !“ E szám Fiume nevezetességeinek rövid is­mertetését, a gyűlés programmját s a megjelent tudósok névlajstromát hozza. IV. Fiume, sept. 6. A megnyitó közülétből. Doctor Ha­lász alelnöknek a társulat dolgairól tartott előadá­sából kiemeljük a pontokat, melyekben értekező válaszol e kérdésre: megfeleltek-e az eddigi ván- i borgyűlések a feladatnak, elérték-e a kitűzött czélt? 1-et. A kétkedőt — úgymond — utasítjuk a ma­gyar orvosok és természetvizsgálók évkönyveire, munkálatainak 13 kötetére, mely munkálatok ösz­­szesen 141 nagy nyomtatott ívet tesznek, s ezek a történeti vázlaton, a köz- és szakülések jegyző­könyvein kívül 473 értekezést foglalnak magukban. Mi valóban roppant sok, kivált ha meggondoljuk, mint a fentebbi kimutatásból látszik, hogy mind a 13 gyűlést összevéve a tagok csak 73 nap valá­­nak együtt. Ismétlem, hogy a napokat összeadva, általi átalakulás. Az emberiségnek ma már az is­meretlen felé omló útjában pharesül csak a tudo­mány szolgálhat, és útravalóul a szabadság. A fejlődés tana a jövendő vallásának alap­dogmája. Ez uj tan a theologia, moral, lélek- és világtan minden nagy kérdéseit érinti és uj vilá­gosságot dérit reájuk: a teremtésről, égről, földről, esetről, megváltásról, gondviselésről, sőt még a halhatatlanságróli hitünket is módosítja és megvál­toztatja. Fogadása e­­an annak a theologiának, mely a világot nem törvényei, hanem csodák által kormányoztatja, és az istenről azt hirdeti, hogy törvényeit felfüggesztheti és kénye, kedve szerint meglepetéseket csinálhat. Tagadása v­­an annak a theologiának, mely a tudást és tudványat az eset okának, a munkál­atoknak, és az absolut nyugal­mat üdvnek tartja; tagadása annak, hogy az em­­beren ütésekor tökéletes volt, de önmagát a vér­e­s tudatlanság mélyébe úgy alásülyesztette, váltó Z"«r“ c,ak **r­,tomi mee­n , , és v©zetheti az egyenes útra. JJe tagadása egyúttal erősítése annak, hogy “ rr*a f“'r «.k »tetején ,.,4 ssolhatja. Tapaszt. 14., egy idejű , Jtali, b,t­ápogitja azt, hogy a boldogságot az ember e.az anyag, é. Kellem, mináoyaba arányábao érez. bet,: a boldogság soha ... m,d­­­esetsé­­gemt képességének mértéke. E ,,„mnl „­éden nem hátunk mellett, hanem előttünk án és azon mértékben közeledünk felé, a mint tehetségeink fejlődnek, a nagygyűlések tartalma csak 73 napot tesz, tehát hány értekezés jön minden napra! Ide járul még, hogy a szóbeli előadások, egyébb tárgyalások, sőt a felolvasásoknak is nagyrésze ki nem nyomatván, az évkönyvekből kimaradt. A­mi a munkálatok belbecsét illeti, a felett a szakok őrködnek. Csak azon értekezés jelenik meg, mely a szakosztályok bírálata szerint méltó a kinyomatásra. Az érteke­zések belértékét nem is támadta meg senki, mert azok többnyire eredetiek, az orvosi és természet­­tudományok színvonalán állnak, melyekre az iroda­lomban mint forrás munkákra hivatkoznak. Az ér­­tekezők nagyrészt elismert tudományos tekintélyű érfiak, kik mindig büszkék voltak gyűléseink előtt legértékesebb kincseikkel lépni fel; — vannak töb­ben a külföld nagy hirű tudósai közöl is, p. o. Bonaparte Lucián Károly caninoi herczeg a „Fau­na Italica“ híres szerzője. — S mily vonzerővel bir e kör, mutatja azon körülmény, miszerint oly szaktudósok, kik más társulatoknál, még az aka­démiánál is alig szoktak felolvasni, itt több érte­kezést tartottak. Megemlítendő, hogy a munkálato­kért legkisebb dij sem fizetettek. — 2-szor. A munkálatok nem pusztán magokban, hanem drága rajzolatok- kőnyomatok- s fametsze­tekkel, térképekkel s a kitűnő elhunyt szaktudó­sok arczképeivel adatnak ki; ezek megítélése vé­gett bátor vagyok az egri XIII dik nagygyűlés ke­zünknél levő munkálataihoz csatoltakra hivatkozni, jelesült két színes kőnyomatú tábla és a földtani térkép oly kitűnő, melynél különböz összes magyar tudományos irodalmunk sem képes felmutatni. 3 szót. Vándorgyűléseink által előidézett leg­becsesebb eredményekként mutassuk fel a helyira­tokat, melyek azon lelkes városok a helységek ál­tal készíttettek, hol az ülések tartottak, s hova ki­rándulások történtek, ide tartoznak a meglátogatott fürdők, ásványvizek,­ bányák, barlangok, várak, in­tézetek, mű , ipar-, gazdasági kiállítások, természe­ti ritkaságok, történelmi s archaeologiai nevezetes. Régek leírásai, a táj-, és járványos kórok megis­mertetése stb. stb. Ezen helyrajzok és leírások régen érzett országos hiányt pótolnak, mert csak így jöhet létre egy „Országos helyirat“, miszerint ne mondhassa, s már jelenleg sem mondhatja töb­bé a külföld Magyarországról, hogy: terra incog­nita 4 szer. A magyar orvosok és természetvizs­gálók gyűléseinek különös érdeme, melylyel a kül­földieket túlszárnyalja,­­ hogy pályakérdéseket tűzött ki; jelenleg is 5 pályakérdés van függő­ben, ezek közül kettő 100 aranyos. Mindez egyes tagok nagylelkű ajánlataiból került össze. Egy ko­szorúzott munkáért 100 arany most adatott ki, 5-ször. A vándorgyűlések eredménydús mun­kásságának fennebbi pontokban érintett főbb moz­zanatain kivül voltak és vannak még igen fontos tárgyai s teendői.­­ Ez idő­ szerint az orvos és egészségi ügy felett a tudományos intézetek közül egyedül ez őrködik. — Mind­az, mi e téren újabb időben a hiányok elhárítása s reform behozatala történt, e gyűlésből vette eredetét. — E tekintet­ben indítványok, kidolgozott tervek, törvényjavas­latok terjesztettek az országgyűlés és ministerium elé. Sürgettetett országos közkórház, tébolyda fel­állítása, — az egészségi s gyógyszerészi ügy ren­dezése, az egyetemi orvoskar visszaállítása. — Mind­ez nem minden siker nélkül, mert az országos közegészségi tanács, tébolyda s több közkórház fellállitatott, az egyetemi orvoskar ügye a kiokta­­tási ministeriumnál tárgyalás alatt van, így a töb­bi, — nevezetesen a gazdasági, történelmi s archae­ologiai — szakokban is készültek javaslatok, dol­gozatok, melyek egyesekhez, hatóságok s kormány­hoz s országgűléshez terjesztettek. — Ezek közöl csak a régészet ügyében történtekből említek egyet, _hol_törekvéseinket a legfényesebb siker, valóságos A tudomány ős szüleinket meztelen és tudat­lan állapotban, az állatok közt találja fel meghu­­nyászkodottan, de kimutatja, hogy e szánalomra méltó helyzetéből indulva ki, képes volt ipart, tu­dományt, művészetet és társadalmat teremteni és mindezeket most is, mint mindig, folytonosan tö­kéletesítheti. Az erkölcsiségre nézve nemde hatá­lyosabb e tan, mint ama másik, mely szerint az ember már az első lépéssel elbukott és többé a maga erején fel sem állhatott. A régi vélemény szerint az ember egy bu­kott király, ki visszaemlékezik az édenre, a per­­fectio tana szerint egy győzelmes király, ki halad az éden felé. A régi vélemény és hit szerint az ég, mint felsőbb világ a boldogok és halhatatlanok lakhelye, a föld pedig a rész, rút, a rendetlenség, siralom és halál völgye. A tudomány kiderítette, hogy ez egészen hibás nézet, mert az ég és föld különböz­­tetés csak képzelődésünk csalódása, mert a világ­rendben nincs sem fenn, sem alant, ott minden ég vagy föld, a­mint egyetemesen vagy egyenként vesszük. A tudomány igaz, hogy elvette a theolo­gia egének bubáját, de megadta az igaz nevét: végtelenség. A természet ege a tudomány sze­rint mindenütt van, az az ég pedig, mit a theolo­­gusok a szépség és tökély hazájának tartottak, az ember gondolatában és lelkiismeretében van. Tudom én azt, hogy a gyenge szeműek sok roszat mondanak a napról; a tudományról is ép­pen fénye és hatalma miatt sokan sok roszat tar­diadal koszorúzta . — Arányi tanáré az érdem, hogy legdicsőbb műemlékünket, Hunyadvárat, az enyészettől megmentette; ámde ezt ő csak az által eszközölhette, hogy a nagygyűlés a fölmérési, leí­rási rajzok költségeinek fedezését magára vállalta. Tudva van, hogy e szerencsés kezdeményezés foly­tán, drága ereklyénk, e vár, most már országos költségen építtetik s tartatik fenn. De az nincs tudva, mire önérzetünk büszke lehet, mit oly öröm­mel hirdetek, hogy az országgyűlés egy törvény­­czikkben elismervén, méltányolván a történtek ér­demét, a költségeket kifizette, mi­szerint azt hiszem helyén lesz, ha mind az országgyűlésnek, mind Arányinak köszönetet mondunk, az ügy ily sze­rencsés befejezéséért. — 6 szót. Végezetül kiemelem — mit legelöl kellet volna tenni — vándor­gyűléseink szellemét, tagjainak buzgalmát, mint az elért siker legfőbb tényezőjét, mely nem csak a fölebbi maradandó becsű műveket alkotta, megteremtette, de ezen kí­vül az elhanyagolt természet­tudományok állandó művelése iránt is mindenha rokon­szenvet ébreszt­ve az ily czélból létre­jött külön társulatokat — mint tudományos fajokat — kebeléből önálló mun­kálatra kibocsátotta, — így a természettudományi­­ földtani társulatnak szülő anyja volt, — sőt mint egyik veterán tagja igen találóan mondja: „a ma­gyar orvosok és természetvizsgálóknak nemcsak elméje fáradozott, hanem a természettudományokért és embertársainknak jólétéért egyszersmind szive­­ is melegen dobogott,“ miszerint jótékony intézetek és vállalatokról is gondoskodott, mint p. o. az or­szágos magyar orvosi nyugdíjintézet és segélyegy­­let, melyre több adakozók között Flór Ferencz ma­ga 200 darab aranyat adott.— V. Fiume, septemb. 6. Ha izgalmaink e hét folytán az eddigiekhez mérten növekednek, föl kell emésztődnünk, mint a szövétneknek, mely viharban ég. Azt hittük, hogy az ismerkedési estély volt a tetőpont , az azt megnyitó közgyűlés után ünnepélyes hangulatban leszünk mindvégig, pedig mi volt a tegnap a mához képest! Tegnap csak a „minorum gentium“ becsületes kereskedők mondtak egymás­nak szépeket és nyúlkáltak zsebeikbe, és vetettek egymásra csúnya szemeket; ma már nyílt gorom­baságokkal excedáltak Fiume város polgármestere és delegátus képviselője, őrizzen meg a madonna haragjuktól. Az ünnepélyes közgyűlésről tehát ismét a hadtengerészeti akadémia kertjébe szállingózott a vendégsereg és elfoglalták a híres 16 frtos teríté­keket. Bankó zenekara a Mecklenburg Schwerin ezred bandájával felváltva, elevenítő zenét kezdett, a tányérok és evőeszközök csörömpöltek és a so­kaság apró csoportokra oszolva, vagy rang- és né­zetkülönbség nélkül egymással elvegyülve, egész békességben falatozott és hallgatta végig a hivata­los toasztokat. Teljes egyetértésben éljeneztük meg I. Vécseyvel a királyt és a királynét, Kubinyi Ágostonnal József főherczeget és Fiumét, becsültük Vernedában az igyekezetet, hogy ez alkalomre né­hány magyar szót betanult, élvezettel hallgattuk dr. Bódog Albert csinos toasztját, és még nem üt­köztünk a beszélők közül sem dr. Rósay frakkján, sem dr. Grácsics atilláján, hanem viszhangoztuk jó kivánatukat. Futta lelkészt sem róttuk meg, hogy lelkes szavainak ismét tért keresett a türelmes­ségben, sem Kubinyit, midőn harmadszor, negyed­szer „emelte poharát“, dr. Arányi elmésségeit pe­dig éppen boszankodtunk, hogy nem mindenki hall­gatta kellő figyelemmel. Hanem aztán felállott Mat­kovics én ismeretes nyilt modorával ismeretes fáj­dalmaknak adott kifejezést, megható szavakban ecsetelte szülővárosa helyzetét, azon körülménye­ket, melyek e sajnos helyzetet előidézték, s utalt azon még mindig fennforgó akadályokra, melyeket tanak. Szolgáljon vigasztalásul, hogy a tudomány az erénytől önérzetét, az embertől örömét, a töké­letesebb utáni vágyat soha el sem veszi, de még inkább mindeniket növeli. Vannak rövidlátók, kik az istent féltik a tu­dománytól. Ezeket megnyugtathatja annak tudata, hogy az ember csak tökéletesíthető, de tökéletes soha nem lehet, és eszménye meg a valóság közt az equatiót mindig csak az isten által csinálhatja meg. Mentői elébb haladunk, annál tovább törek­szünk. Vágyunk és törekvésünk a tudomány által csak fejlődik, nemesedik, de soha nem merül ki. Minden megnyert igazságból új probléma születik. A mely mértékben vesszük be az igazságot értel­münkbe, institutionkba, abban az arányban vá­­gyyunk a nagyobb és helyesebb igazság után. A religiók egyik a másik után elmúlnak, mert a ké­tely és critica hatalmas ellenük, de az isten ellen tehetetlenek. Az ember értelmét és értelmét csak a leg­főbb igaz, a legfőbb szép és a legfőbb jó elégít­heti ki. Az egyén és az összes embernem tökéle­tesedése is e magasztos vágyódásból születik és ezáltal nő. Nevezhetjük ezt az isteni szórajának. A­mint e szomj egyénnél, nemzetnél és civilisa­­tióban többel vagy kevesebbel kielégíthető, abban a mértékben nagyobb vagy kisebb érdeme és di­csősége mindeniknek. Ha a vízbe követ dobunk, a természet törvé­nyénél fogva a kerekedett gyűrű csak a partnál enyészik el. Az eszmény utáni vágyunk éppen oly a fiumei aristokrata-pán férfiai nem hogy megszün­tetnének, de még folyton szaporítanak. Kérdé: ha tudják-e jobboldali polgártársai e súrlódások okait, miért nem iparkodnak azokat elhárítani? Ha megengednék is, hogy az ősz politikai szó­nokot heve elragadta, miden szóközben a jobbol­dalt tette felelőssé az általa Fuméban szított vi­szályért és szemére veté, hogy még azon jogokat is, melyeket igazakul maga elismer, ténylegesitni vonakodik, s hogy azért Ciotta durva szókkal il­­lesse azon férfiút, ki Fiume hűségét évek óta lan­kadatlan buzgalommal tartja ébren, s ki iránt tisz­teletét kifejezni az itt levő magyarok még jobbol­dali érzelmű része is, alig kevés kivétellel, köte­lességének tartotta, és hogy Verneda polgár­mester és elnök hiv. méltóságát s házigazdái kötelességeit feledve, dühöngjön ellene, és olyan minákat vág­jon, mintha birkózni akarna, azt csakugyan nem vártuk. A két úr és pár meghittje dúlt falt, a ma­gyarok közül egy kettő (nagyon is csak egy-kettő) pártjukat fogta, de a tetemes nagy többség oly határozottan Matkevics mellett nyilatkozott, hogy az elnök szükségesnek látta engesztelőig közbe­lépni. Előadás végeztével az olaszok és magyarok a főtéren összegyűltek és Bunkó zenéjével, a Rákó­­czy induló hangjai mellett, római gyertyákkal, szá­mos szövétnekkel, útközben sok ezerre szaporodva vonultak az Ürményi térre, az öreg Matkovics la­kása elé. Matkovics a tömeg által több ízben eget verő hangon megéljeneztetvén, újra lelkes szava­kat intézett ahhoz, biztatva, ígérve és vigasztalva. Aztán felhangzott a „Szózat“, zenében, dalban; olaszok és magyarok kalapjaikat levették, s úgy tisztelték szabad ég alatt e lelkesítő dalban a ha­zaszeretetet. Matkovicstól Verneda lakása elé vonult a tisz­telgő társaság, ki azonban oly sokáig váratott meg­jelenésére, hogy utoljára egy megeredő eső a tisz­telgést szétmosta. Holnap reggel 5 órakor 150 tagból álló tár­saság a „Lloyd“ e czélra átengedett hajóján Trieszt érintése nélkül Velenczébe megy, honnan csütörtö­kön este tér vissza. Május 10-én 1866. EL- 462 — September 12 KÜLFÖLD. Délkeleti határainknál.­ ­ A „Trompetta Carpatzilor“ egyik köze­lebbi számában Bolliak Caesar jelenti, hogy a nem­zeti haderők összeírása az egész országban nagy erélylyel foly, l az eddig tett észleletek szerint várni lehet, hogy minden kerületben 10—12 ezer 21—36 éves férfin leend előállítható. „Az ország felfegyverzése nélkül — úgymond Bolliak — min­den egyezkedés, szerződés, határszabályozás stb. csak chimara. A „Románul“ kárhoztatását nyilvánítja egy átirat felett, melyet a plojesti magyar osztrák „sta­rost“ az ottani polgári hatósághoz intézett, s a melyben követeli, hogy az ő vagy a bukaresti főcon­­sulatus előleges engedélye nélkül osztrák magyar alattvalókkal semmiféle polgári házasság megköté­sét ne eszközölje, mert gyakran megtörtént már, hogy egyes személyek az ottani szokás szerint pol­gári házasságot kötöttek, bárha más házassági vi­­szonyban éltek is, de családjukat otthon hagyták. Ellenkező esetben kénytelen volna a „starost“ az ügy felöl felsőbb hatóságának jelentést tenni. „így tehát — jegyzi meg a „Romanul“ a „Starost“ egye­nesen kimondja, hogy fölötte áll a polgári törvény­nek. Ily módon ő parancsot ad a ploiesti elöljáró­nak, hogy vagy a polgári codexet helyezze hatá­lyon kívül, vagy különben is magasabb helyen je­­lentést fog tenni.“ Az „Opiniunea Constitutionala“ természettörvénynél fogva csak az istennél eövész­hetnék el,------de ennek nincs határa. Még egy pár szó berekesztésül. Curtius Rufus római főhivatalnokról irigyes császárja előtt alacsony és szegény származását emlegették fel, mire a császár ezt válaszolá : győződésem az, hogy Curtius Rufus saját p3r* fia, és éppen ezért őt még inkább tisztelem és be­csülöm.“ Az én erős meggyőződésem is az, hogy ** emberiség szeretete és tisztelete semmit nem cs ken azáltal, ha hirdetjük, hogy az ember lányt, művészetet, ipart, társadalmat és ®° merőben a saját erején teremtett, és mindezek^* szükséghez képest tovább is a maga erején * létesítheti. I­ehet, hogy sok becsületes, vallásos énd nincs velem egy értelemben, és istenről, világi­­ emberről más fogalma van. A metaphysical" hal­latokon veszély nélkül eltávozhatunk egymástól, itt a földön, a mindennapi életben, arra néz, hogy életünk czélja a szép, jó és igaz beree­l­és valósítása, minden becsületes emberrel —­­­­űzzék bármelyik iskolához és felekezethez — értelemben vagyok és maradok.

Next