Magyar Polgár, 1869. július-december (3. évfolyam, 77-154. szám)

1869-12-29 / 153. szám

153-ik szám Így a nép nem bódul el, sőt felüdat, meg oltván szomját az alkotmány éltető nedvével. Nem őrzi meg a bírói káz­ gyakorlásáról szóló törvény a kormányban helyezett bizal­mat sem. Bizalom! ez csak egy szó,­­ mégis mi min­den nyugszik ezen. Ez a családélet alapja, tár­sulatok biztosítása, az emberiség egybekötő kap­csa, az országiás kincs­ hegye, mely azia termés kövéből készíti a nép a korona leí°*ekto­bogiáját, s rakja meg a trón szilárd alan/*1-E tényező, mely m­űve­ien ekkora erőre mu­tat, meg képes az emberi intézményeket — mint édes anya gyermekét tartani ingatni — maga oly félénk, oly érzékenyy­­ly könnyen sérthető, hogy a csalódás legtöbb jelentkezésére azonnal el­hagyja lakhelytét, az emberi kebelt. A nép bizalma legkényesebb, legkönnyebben sérthető­ A nép bizalmát sokan keresik, s meg is nyerik, s hogy azt hosszasabban kevesen tarthat­ják meg, oka nem az, mintha a nép túl követelő tenne bizalmáért, hanem az, hogy némelyek a nép bizalmát sokszor csakis önérdekükben felmutatható ajánló levélként tekintik, s úgy tesznek, mint az egyszeri abbás, ki előszobájában egy kifeszitett hálót tartott, s midőn oka felöl kérdezősködtek, kegyeletes hangon telelé: „Szüleim halászok vol­tak, s azért tartom e hálót, hogy pillanatig se té­vesszem szemem elöl azon osztály érdekeit, mely­ből én is eredtem “ Történt pedig, hogy ő tiszte­­lendősége püspök jön. A háló az előszobából el­tűnt, s ő a kérdőknek így felelt: „Ugyan mit gondolnak, mi hasznát venném már a hálónak, miután a halat, mire halásztam — a püspökséget — kifogtam.“ Vannak ily világi abbások is, kik a nép bi­zalmával szállnak ki a politika tengerére, s ha a szerencsés fogás megtörtént, még attól sem fél­nek, hogy a szálka torkukon akad, s a hálót a népbizalmat elejtik kezökből. Ily esetben maguk a személyek okai a biza­lomvesztésnek. De vannak esetek, mikor az illetők a leg­jobbb akarattal sem tarthatják meg a nép bizal­mat, mert a férfit, mit vállaikra vesznek, emberi erővel megbízni nem lehet, s ez leginkább a kor­mánykörökben jön elő. Ilyenkor nem a személy, hanem­ a helyzet oka a bizalomvesztésnek. E törvény éppen e helyzetbe hozza a kor­mányt, az elvett választási jogért. A népnek füg­getlen, meg nem vesztegethető, s minden szüksé­ges quanificatioval bíró tisztviselőket igér, s mivel a miniszter is ember s nem láthat be a szivekbe Oh vi-Rákho­­z* ,p.v a. kinevezettben csalódhat'!" Csak egy véletlenül elhibázott választás által is, a jogvesztés sebét megérző népnek könnyen veszít­heti bizalmát. Iá éppen azért, bár a választás eltörlése mi­att nem csüggedek­­ , mert hiszem, hogy fel fog éledni az a szabad eszmék meleg szárnya alatt, s bár a kinevezés káros volta miatt sem aggódom jelenle, mert hiszem, hogy a jeleni kormány ha­­zafisága s tiszta keze ártatlanná teszi azt, még­is ki kell jelentenem, hogy e törvénnyel nem lehetek megembedve. Én oly törvényt óhajtok, mely tisz­tátalan kezekben is elég erős legyen megőrzeni a polgári jólétet, s biztosítani alkotmányunkat. Eu hat a lentebb eléhozott indokok alapján nemes biharmegyének a bírói hatalom gyakorlatá­ról szóló törvényt érdeklő átiratát pártolásra aján­lom. S midőn ezt teszem, bátorkodom a tisztelt tagtársakat a 61 diki nagy apostol D. I. intésére figyelmeztetni. „Önsorsunkról önmagunk rendelkez­hetünk, s ha azt koczkára tesszük, mi valljuk ká­rát; de mások jogát, mit a bizalom hitünkre bi­zott, hazánk sorsát, mely becsesebb mindnyájunk életénél, féltenünk kell minden veszélytől.“ Midőn ez átirat pártolását ajánlom, eleget te­szek az apostoli intésnek. Eleget teszek azon pol­gártársaim óhajának, kiket e teremben képviselni szerencsés vagyok.“ _Szükségesnek tartottuk, szónok kikért bele­egyezése folytán, e fennebbi beszédet közölni, hogy lássa e lapok 1. olvasó közönsége is azon „gyönge positiókat“, melyekből némelyek sze­rint a jobboldal oroszlánai (az irodalom és po­litika terén pohárköszüntéseiről híres Bihari, Knöp­fler, a zsándi ujnemes, Csongvai, a bőbeszédű Szentiványi ess az eléggé ismeretes Dobolyi bá­tyám etc.) szónoka­i iy erős érvelésekkel verték ki. Sajnáljuk, hogy a~10 ^erüs érvelések­­ből, ak­­kori eszünk szerint lejegyezni semmit sem tart it­tunk méltónak ; most jó has^t vennek. Igaza van a „Sz. H.“ nak, hogy B. a petitio pártolását ajánló indítványával egy^., egyedül ma­radt, mert a belső titkos tanács jó elv,,e gondos­kodott arról, hogy egyedül maradjon; a­z­ idén B- jelentékenyebb elvtársait egytől egyig mind n.rat­­ta a szavazatszedő bizottságba, mely munkálatk épen ez időtájban folytatta. Különben meg lehet győződve a „Sz. H.“, hogy Marosszéken napról­­napra szaporodik és óriásilag kezd emelkedni azok száma, kik elvben és értelemben B. körű tömörülnek, kivált mióta Szász Bélától megértet­ték azt, miszerint ő akarja, hogy a megyei auto­nómia még a mostaninál is szűkebb körre szorít­tassék, és hogy a megye ne legyen egyéb, csu­pán végrehajtó hatalom.“ Az ilyen érvelésekre bor­sódzik háta a jogaira ma is féltékeny népnek, a KÜLFÖLD­ A szabadelvűek nápolyi gyűlése. *) Nápoly, dec. 19. A rendőrség közbejötté megzavarván az ellen­­zsinat működését, felbomlott a napi­rend is, de nem csüggedt az ellenzsinatra egybegyűltek lankadatlan tevékenysége, mely leszoru­lva ugyan az erőszak által a nyilvánosság teréről, csak magán után mű­­ködhetett, de mégis működött, s életképességének kétségtelen jelét adta azon nyilatkozat által, melyet a világ ebbe bocsátott. E nyilatkozat létrejöttének rövid története következő: December 11-én az amerikaiak, németek s magyarok összejöttünk eszmét cserélni azon elvek fölött, melyeket az ellenzsinatnak proclamálni ke". — Ezen alkalomra elnöknek Ublicitot, jegyzőnek Óváryt választottuk, s működésünk eredménye az említett programm lett. Dec. 12 én Ricciardinál egy általános érte­kezlet volt, mely igen nagy többséggel jelentékte­len kisebbség ellenében a gyülésesnek nyilvános utón való folytatásában állapodott meg. — De hogy nyilvános gyűléseket tarthassunk, arra nagyon ke­vés kilátásunk volt, mert a rendőrség a San Fer­­dinando színház bejáratát fegyveres rendőrökkel őriztette, a vendéglősöknek és más nyilvános épü­let tulajdonosainak pedig szigorúan megtiltotta, hogy helyiségeiket az ellenzsinat használatára át ne merjék engedni. Ily körülmények közöt nem maradt egyéb hátra, mint ismét csak magán értekezletre gyűlni össze. Ez újabb értekezlet elnöknek Óváryt vá­lasztotta meg, s miután különösen az olaszok ré­­széről szántás egymástól lényegesen külömböző pro­gramm nyuttatott itt be, ezen programmok meg­­bírálásával foglalkozott, a többség minden változ­tatás nélkül a mi programmunkat fogadta el. Végre sikerült egy helyiséget kapni, az „Egyesült Államok“hoz czimezett szállodának ét­termét. Itt gy­űltünk tehát össze, de ez sem volt egészen nyilvános ülés, hanem csak az itt levő idegenek és az olasz szabad gondolkozókból állott. Egy hét tagú nemzetközi központi bizottság vá­lasztatott, s a jövő gyűlés határideje 1870 ik év sept havára tűzetett ki, s miután a szabad szó csak szabad földön nem ütközik rendőri akadályok­ba, helyiségül Helvetia szabad földjén Genf sá­­iasztatott. Hitvallás. Alólirott közeti a miveit vi­lág külömböző nemzeteinek, egyesülve Nápolyba, hogy egy ellenzsinatban részt vegyenek, a követke­ző elveket vallják : Proclamálják az értelem szabadságát a val­lásos tekintély ellenében; az ember függetlenségét az egyház és állam zsarnokságával szemben; a né­pek solidaritását a fejedelmek és papok szövetsé­gével szeben; a szabad iskolát a papság vallásos tanításával szemben; a jogot a kiváltsággal szemben. Nem ismervén el más alapot, mint a tudo­mányt, a szabad államot, s benne az ember sza­badságát és szuverenitását mondjuk ki, minden hivatalos egyház eltörlésének szükségességét. A nőt fel kell szabadítani azon akadályok alól, melyek­kel egyház és törvényhozás teljes kifejlődését aka­dályozzák. Valljuk a minden vallásos beavatkozástól ment tanitás szükégességét, és valljuk, hogy ez interventiótól teljesen függetlennek kell lenni az erkölcsnek. Nápoly, december 16. 7869. J. M. Malta, a lancasteri társulat és a mexi­­cói hazafi junta képviselője. L. R. Zimmer­­m­ann, az ausztriai szabadelvűk képviselője. Nagy György, a magyar szabadelvűek követe. Ronge Já­nos, Németország szabadelvüjei és szabad közsé­gei képviselője. Üblich, Németország szabad közsé­­gei és szabad­elvüjei képviselője. Lorenzo L. Ce­­ballos (bijo) és Manegro Lajos a Latino Americana társulat küldöttei Párisból. Dr. Krasser Frigyes, Erdély szabadelvüjei képviselője. Óváry Lipót, Ma­gyarország szabadelvüjei kéviselője. Ludeking Ká­roly, Saint Louis, Chicago, Philadelphia, New York városainak és Amerika Egyesült államainak több egyesületének és községének képviselője. Liblianu István, Románia szabadelvüjeinek képviselője. Swiff Ferdinánd, Jelencze szabadelvüjei társulatának kép­viselője. kai. Midőn a pásztorok egyike Armindon Juan nya­­ját legeltetné talál egy érczkövet mit elvitt Cser­­tésre Bornhoz, ki figyelmes lett a bányára. Born mint a csertési bányászat hivatalnoka a pásztor adományát jónak találván a később Wilelburg ne­vet viselő Pleczker fejérvári tüzér századossal a bányát megkezdő 1747-ben, több tárnái közül leggazdagabb a Ferentz nevet viselő 1884-ből. E bányahely eleinte szeke­rem név alatt fordult elő­ Ezt onnan származtat­ják, hogy midőn e bánya kezdetét véve a fölkiál­tással hívták dologra a munkásokat, mely anyit tesz „hordjunk.“ Később a Nagy a­riyág el­reve­­zéstől kapta a Nagy Ág nevet. Arany bányászata érczekben jön elő, mely minőségben csak is itt taláható mely Nagy Ágit egyetlen a maga nemében; az irány tollár legna­gyobb menyiségben itt található. Igen mesterséges, 200 öl hosszúságú alagút készült ezelött pár évvel. A rómaiak bányászkodásának nyomai még láthatók. Nagyágról Sólymosra mentünk, hol Bánkfalvi Keresztes Kálmánnál egy napot igen kedélyesen töltöttünk Sólymos igen szép helyen fekszik. Hatá­rát egyfelől a Maros képezi, keletről Nagyágnak felhőbe vesző bérczei, délről a dévai vár és meszszi­­ről kékellő arany hegy, melyhez a monda egy régi időkben létezett várat kapcsolt. Sólymosról házi urunk társaságában Dévára mentünk. A hajdani Decidvának ma már csak romjai állanak. A hegynek igen sajátságos szabá­lyosan gömbölyű alakja van. Magasan emelkedik ki a völgyből, csak északnyugoti része van össze­kapcsolva e hegylánczczal, mely a Vajda Hunyad­­hoz szükséges épitő köveket szolgáltatja. Déva élénk kis város, hol a törekvés egyik legszebb tanúsága az olvasókör, homlokzatán disz­­ló felirattal: „Nemzeti Casino“- 1847. Déván da­czára kicsinységének, igen nagy mértékben ural­kodik a kasztrendszer, egy egyén mondása szerint pedig anyira, hogy Déván három család, ha lehet­ne négy felé fordulna. A piaczon egy kis kápolna áll, mely néhány század bélyegét viseli barna falain. A monda itt is előáll: két szemben lakó örmény kereskedő egy­mással igen sokáig czivódott, igen dühös ellensé­gek voltak. Hogy a szembe lakás általi látástól megmeneküljenek, hogy többé ne is láthassák egy­mást igen solid fegyverhez nyúlnak. Egy templo­mot építenek a piacz közepén. Déván egy igen érzékeny családi jelenetnek voltam tanúja. Ebéden Dr. Spányiknál voltam, ki­nek jeles képzettségű fia akkor érkezett meg Né­metországból magával hozván kivívott tudori dip­*—-j—»------f-m­l kj-*LL- £*m­)r névnapi» volt a mintegy huszonnégy teritésű ebéd vígan folyt le. Ráhúzta a dévai banda, folytak a tavasztok. De daczára e kedélyességnek az öreg urat anyira meg­hatotta fiának a székelyföldre leendő távozása hogy atya és fiú könyekben tört ki Öröm és üröm egye­sítve volt Hija úgy van ez az életben! Szép gyűjteménye van az öreg urnak, mely­nek példányai leginkább romai régiségek. Mi fe­lette meglepett, az egy vastag pénz­darab volt, At­tila képével és feliratával. Tulajdonos mondása szerint épen az Attila idejéből származik, melyből csak is még egy található: az angol király gyűj­teményében. Megenged a Dr. úr, ha elmondom nézeteimet e pénzről. E pénz nem Attila idejéből számozott, hanem egy egyszerű emlékpénz lehet jóval Ár­pád után. Lássuk az érdeket. A nomád életet folytatott kunoknak nem volt még akkor pénzök, később a rómaiakkali érintke­zés után az még csak inkább hihető volna. De ha lett volna is, azok mint a legrégibb péznek holmi karikák lettek volna, mit n ép karjába fűzött, mely pénzekből némit mai nap is található maze um­ókban. Innen származtak az úgynevezett köz­pénzek, melyek köre a későbbi pénzeken egész ki volt domborítva. Azon felül e pénzen e feiirat látható „Attil­­la 441 rex.“ Hol a hunoknál a latin írás? Hol a­ hun király? A huinoknak Attilla csak vezérök volt Sőt a rómaiaktól sem származhat, mert akkor­tájt nem voltak még használatosak az arab számok. E pénznek István király idejében valamely Dem­zeti Ünnep emlékére kellett veretnie. Déváról utam Vajda-Hunyadra vezetett. Mit Hunyadon találhatni legnevezetesebb a Hunyadi vár. Igen örvendetes hogy nem engedik át az enyészet­nek e mind fekvése, mind a kiestekéz ügyes kivi­tele által egyaránt nevezetes régiségét. A munka igen szorgalmasan foly, de az elkészülés, még öt évet igénybe fog venni. Eredetét e vár még az ősidők homályából veszi. A Hunyadiak után, majdnem minden erdé­lyi fejedelem bivta. A Hunyadiak korából a várat érdeklő írás semmi sincs­­en. Tökülyi idejéből van­nak határozottabb adataink, nevezetesen egy in­­ventárium a Tökülyi főtisztjétől, mely Vajda Hu­nyadon az erdészeti hivatal levéltárában vagyon. A munka vezetése igen alkalmas műérték kezé­ben vagyon, kik azt egészen a régi építészeti modor­ban adják vissza. , Erdély fejedelmei közül építettek­­is javítgat­tak rajta, de csak kivetkőztettték ez által eredeti modorából így Bethlen Gábor a templomot javít­tatta ki, mely alkalommal a boltozat anyira lee­resztetek, hogy a magas ablakoknak csak fele ma­radt meg. Most e még ép boltozat lerontva fele­m­eltetik a mint volt eredetileg. A várnak gyönyö­rű fekvése van. A magas hegyormon óriási nagy­ságú függő hídja, a kiestájra nyíló pavilion, az alatta morajjal tóvá száguldó és mellette egyesü­lő Cserna és Zalasd vize, a magas oszlopok, erős bástyák, a legköltőibb lovagvárak­­ egyikévé he­lyesé. Igen meglátszik, hogy Mátyás király kitű­nő olasz mesterek is működtek rajta. Innen Hátszegre mentünk. Mesziről volt már látható a Retyezár, kiemelkedve vágott csúcsával a Kárpát hegyláncából. Alatta terül el a Hátszeg szék vidéke, mely egész a Vas Kapuig nyúlik. Hátszeg igen rendetlenül épült kis város, kö­zepén foly keresztül egy romboló hegyi patak. Ve­gyes lakói között, nem igen uralkodik az egyes­ig feltevő hatása, mi a városnak igen nagy hátrá­nyára van. Megemlítésre méltó a leány iskola, mely eredetét plébános György István erélyességének köszöni. Hátszegről Pujt érintettük, honnan a szolga­­biró Wassiuval egy kirándulást tettünk Petrosevy fölé. A szolgabiró igen erélyes ember mely eré­­lyességét alattvalói, leginkább az elhanyagolt falu­si oláh iskolák ügyében tapasztalták. A vasúti munkálatok szorgalmasan folynak, de igen sok nehézséggel kell a béretek között küzdeni. Pujtól pár litértföldnyire a munkálatok igen érdekesek. Ritka jó és szép márvány kövek vannak itt, melyekből, művészi hidakat készítenek. Az azelőtt néptelen tájakon, több százra menő olasz munkások telepjei láthatók, melyek egész falukat képeznek. Mindenfelé szép lakházak, tár­házak, műhelyek. De tovább menve Merisortól Petrosény felé a munka még nehezebb lesz folyton, miről az óri­ási töltések és alagutak tanúskodnak Petrosény az eddig elhagyatott falu városias jelleget öltött magára, mely azzá is fog emelkedni, ezt különö­sen kőszénbányája hozta létre. Pujról a Hátszeg síkján a Retyezát hegy alatt fekvő Kernyestre mentünk bel mértsgos Ken­­deffy Sámuelnél meghalva, Demsusra küldött fo­gatával. Erdélyben igen sok szépet jót és érdekest találhatni, de semmi sem érdekelt anyira mint Dem­­sus temploma. A rómaiak idejéből egy szép bárba romladozó, de még fent álló emlék. Tornya igen csinos, mely egy a feláldozott állat füstjének ren­delt kéményből áll. A sírkő feliratok tanúsítják, hogy Longinus halálának emlékére épült volna. A jósda súgó lyukja tisztán kivehető, mely egy a falba illesztett vas csőből áll. Láthatók még né­mi Symbolumok is. Jelenleg az oláhok templomul használják. Nem sokára ily kezelés mellett a ró­­macV­ou­zi ZV.nt loro­ma egyetlen emlék is át fog adatni az enyészetnek. A kormány bárka fel volt híva, de nem sokat gondol vele. Így pusztul el egyik régiség a másik után... Igaz ugyan a Hu­­nyady várán erélyesen dolgoznak. De miért épül ez föl? Ezt tudva fájdalommal kell gondolnunk az­­ önző kormányra. Innen Várhelyet, a rómaiak híres Sarmise­­gethusáját érintve, megszemléltem a még tisztán kivehető amphiteátrumot, az ott talált sírköveket, szobrokat és mozaikat. Még az napon a Vaskapu felé kimenve a hi­res csata helyén átléptem Erdély határait. Az est ködébe vesznek Erdély bérczei, a hold méla fényes busáivá tekint a távozóra A ma­gyar vendégszeretet és utazásom kedves emlékei, mégegyszer hatalmasan merülnek föl képzeletem­be. Nem­ nem lehet sokat merengenem, a fájó ér­zelmek elfojtják a képzelem szárnyalását, s mint szárnya szegett madár tekinték még egyszer a kedves táj felé , ajkam sóhajtva rebegé: „Isten veled! “ Ha a sors szerencsésen elvezet honomba, el fogom beszélni mindazon szépet és jót melyet a magyar nemzet egykori ellenségének egy fiával tett, hogy e két nemzet valahára hajlandó baráti kezet szorítani. Addig is mig mégegyszer érint­hetném bérczeidet: „Isten veled­! S mikor rálebeli ajkamra a halál hideg csók­ját, s ha a nyelv nem lesz képes többé beszélni, emléked szivemben akkor is élni fog, lelkem gon­dolatban is azt fogja rebegni: Légy boldogabb mint valál, „Isten veled“ ! Molia Hallil, valóban nem lehet oka bámulni a te­tm­ár urnáit azon, ha már elvtársai is Schmerlinghez kezdik méregetni! Beküldő. V­egyes. Egy utazó török Erdélyről. XIII. A nyugoti havasok szélén fekvő Nagy Ágnak­­ezen festői kinézése van, mely méltóságteljesen fektet le a Maros partjára és a dévai várromra. A gazdag nagy ági bánya eredete következő Mintegy 3 század előtt még vadon volt e helyi itt ott elszórt havasi gunyhókkal dús legelőjű nyájak­ *) Saját tudósítónk egészségi szempontból a zsinatról an­nak feloszlása elött J. /,­j jg, eltávozván a további eseményeket a „Hona tudósitásai nyomán közöljük. Szerkesztő, —­647 — December 29 HÍR, HARANG. jUgF" Lapun­k összes t. előfizetőit tisz­telettel kérjük, tegyék meg előfize­téseiket a minél előbb, mert fölösleges példányokat nem nyomathatunk. Az előfizetési feltételek marad­nak az eddigiek. Egész évre ... 12 frt. Félévre............... 6 „ Évnegyedre ... 3 „ A bélyegdíj eltörlésével lapunk tartalmát jövőre mellékletek­kel fogjuk bővíteni, a­mit ed­dig ritkábban, mert nagy áldozattal tehettünk csupán. Az előfizetési összegek beküldé­sénél postai szelvényeket kérünk használni, mely tetemesen jutányo­sabb a zárt levélben küldésnél, mind a­z­ előfizető, mind kiadóhivatalunk­ra nézve egyszerűsíti a munkát

Next