Magyar Polgár, 1871. január-június (5. évfolyam, 1-145. szám)
1871-06-23 / 140. szám
40-ik szám KOLOZSVÁR, JUNIUS 22. Fővárosi levelek. LVI. Pest, júni. 19. 1871. Kedves barátom ! Pár nap óta „mi boldog pestiek“ is elmondhatjuk Jókai táblabirójával, hogy „disznó forró idő van nagyságos asszonyom“! A hosszasan szeles, borongós, hideg napokban, egyszerre oly caniculai melegség állott be, hogy az embernek szinte kedve lenne ebszokásként a nyelvét kivetni. Ennek a pokoli melegségnek természetes következése, hogy a ki csak teheti menekül, Csak pap, katona, hivatalnok — mér a melyik a 6 heti szabadság-időt nem használja marad a fővárosban; itt pedig aztán nem történik semmi. Legnagyobb fátum ez az újságíróra nézve, ki — hozzávéve még az európai szélcsendet is — alig tudja mivel töltse be lapját. A komoly tanulmányokat ily időben nem emészti meg a közönség szellemi gyomra; az elmélkedések helyett épen szórakozást keres. E szerint nincs hátra egyéb, mint nagy európai háborút provokálni újra, vagy egymás bajába kapva polemizálni. A scandalumot a nagy közönség mindig szereti. Baj, hogy jelenleg még polémiára is alig nyílik alkalom. A régi pártelvek vitatása háttérbe van szorulva; a germanisationalis kérdésre nézve, az egy Reformon kívül mindnyájan egyetértünk, ezzel pedig nem fizeti ki magát a polémia. De különben is, én őszintén megvallom, engem nem annyira maga a germanisatió és annak napról-napra nagyobb térnyerése aggaszt. Nemzetemben mindig föltételezek annyi értelmet, hazafiságot és szívósságot, hogy ezen vak irány ellen a maga idejében gyakorolni fogja nemzeti reactióját. Az, mi engem szomorít és aggaszt, azon erkölcsi sülyedés, mely amazzal karöltve jár, s leginkább a Schwindlereiban, a határtalan pénzvágyban nyilatkozik s melyért az újvilág népe becsületet, szemérmet, szóval mindent feláldozni kész. Erről ott leno, az egyszerű patriarchális hazában alig van fogalmatok. E téren pedig legnagyobb érdeme van, a nagyobbára üzérkedésből kezelt alsóbb német journalistikának. Ez részint hogy magát fenntartsa, részint hogy hirtelen gazdagságra azaz sok előfizetőre tegyen szert, mindent föláldoz és mindent mer. Jövőjét, népszerűségét a családi scandalumokra alapítja. Hogy némi fogalmat adjak ez eljárásokról, csupán egy példát függesztek ide. Az egyik német pletyka lapban, melynek minden száma kedveskedik effélékkel a minapában ez állott: „S.............. kereskedő csinos phaetont vett, vagy talán vették neki, hogy az alatt, mig csinos feleségénél K . . . . gróf boldog órákat élvez, a férj a városerdőbe kocsikázhasson. Fölszólítjuk S............r urat, jelenjék meg szerkesztőségünkben, ha nem akarja, hogy nevét egyik közelebbi számunkban egészen kitéve közöljük.“ 3............r úr természetesen eszeveszetten fut az illető lap szerkesztőségébe s fizet minta kötes, hogy háza becsületét pellengére ne állítsák. Ez csak egy példa, de akad ilyesmi mindennap, ha nem való, hát költött história. Persze megtörténik néha, hogy az illető újság emberére akad, ki pénz helyett poflével vagy korbácssal fizet, de ezen jó árakat ez sem genkrozza. Eltűnik a kivételes kis kellemelienséget a többi esetekből vont haszonért. Lovagi elégtételekről természetesen tudni sem akarnak. Már most elképzelhetni, mennyire mozdítjia elő a folytonos scandalumok olvasása a közerkölcsiséget. Igen természetes, hogy az ilyen fajtájú journalisták bárminő ügynek megnyerhetés , de jaj annak az üzletembernek, ki őket idejében le nem kenyerezi. A sörgyárosra ráfogják, hogy italát tisztátlan edényekben tartja; a virslisra, hogy kolbászkaihoz tisztátlan állatokat használ a igy tovább. Aliquid semper adbaeret. A sajtó per nem orvosszer ellenük, mert hiszen épen az által még inkább „hírbe jó„ az illetőnek családja vagy üzlete. Az efféle természetesen az összes irodalom becsületét és tekintélyét rontja, azon meggyőződést szerezvén, hogy minden ember megvehető, csak az árak különbözők. És valóban egy egy nagyobb, kétséges hitelű vállalatnál csak be kell a szerkesztőnek szemet hunynia, hogy asztalát százasokkal és ezresekkel áraszszák el. Ilyenkor aztán természetesen a „megbízott“ nyer legtöbbet. íme barátom, ez a mi fővárosi germanisatiónk függeléke, a méreg, melyet leginkább a Lajthán túlról oltanak be hozzánk, hol igen jól tudják, hogy kell valamit elkezdeni. Boldogok ti, kiket hasonló események legalább nem mindennap zavarnak meg! P. Szathmári Károly Uj „Erdélyi Muzeum.“ A magyar színészet bölcsője. — Levelek a múlt századból. — Színészetünk kérdése egy század óta napirenden van, s azon szerencsétlen rajongók, akik azt ma is többnek tartják komédiánál s hivatva érzik magukat buzgalmukat eléje fogni Thespis megrekedt taligájának, csodálkozni fognak rajta, hogy ma midőn elvi ellenségei ezen ügynek talán még sincsenek, gyakorlati nehézségei mégiscsak oly leküzdhetlenek, mint voltak a múlt század utolsó negyedében, amidőn az isteni félelem is keresztet vetett, mikor „teatrumi társaságról“ volt szó. Ezen időből kívánunk olvasóinknak egy-két adatot közreadni néhány levél képében. A levelek közül, melyek Aranka György, akkori erdélyi királyi táblai bíróhoz intéztettek a Mikó Imre gr. volt közlekedési minister birtokában levő levélgyűjteményből valók, három Soós Márton írónak tollából való, a negyedik pedig Bethlen Elek grófnak egy Kolozsvárról 1793 ban márczius 13-án kelt leveléhez csatolt önálló bírálat. A négy okmánypeligénásatán itt következik: I. „Méltóságos Ur 1 tapasztalt jó Uram! A Méltóságos Urnak 8 dik júliusban írott igen becses leveléből látom, mely nagy szorgalmatossággal legyen a Méltóságos Ur a Magyar Theatromnak Erdélyben lehető felállítása iránt. Méltóságos B. Nalázi József ur, a Hunyad Vármegyei Fő Ispány éppen a napokban érkezvén vissza Bétából, ő Nagyságának udvarlására valók egy néhányszor, és különösen tegnapelőtt reggeli 9, és 10 óra között. Ezen alkalmatossággal olvasók fel az itt való M. Theatromi Társaság egyik tagjának Kelemen Lászlónak aról való vélekedését — is, miképpen lehetne Erdélyben a Theatromi Társaságot felállítani, melyet a Báró Úr magához — is vett, oly feltétellel, hogy mihelyt a jövő Augusztusban egybegyűlnek az Erdélyi branusok, mindjárt közölje azt, az ahoz értő, és annak pártját fogó hazafiakkal. Ezen említet vélekedésben a vagyon, feltéve, hogy az itt való Társaság vitettessék a télre által Erdélybe, én a Báró Urnák elmeneteleután köztöltem a dolgot más tagokkal is, és mindnyájan azt mondák, hogy maguk is itten téli Teátrumot akarnak felállítani, és bajosan hiszik, hogy innén elmozduljanak, e mellett az Erdély Országgyűlése Augusztus végén lévén, az az iránt való tanácskozás, idevaló levelezés, és a dolognak egész elvégzése bizonyosan oly sokára menne, hogy a Teátromnak jó móddal való felállítását igen nehezen lehetne remélni a jövő télre, és igy a’tsak a jövő tavaszra vagy nyárra bajos móddal felállhatna, s bizonyosan nem is elébb. — Erre való nézt egy gondolatomat bátorkodtam küzdeni a Méltóságos úrral, mely szerint legkönnyebben, és sokkal kevesebb költséggel lábra kaphatna a dolog, mint az említett vélekedése szerint Kelemen Urnák, aki a költséget 29044 Afra vetette. Ez ebből áll. Kolozsvárott a Rédei-háznál úgy tudom készen vagyon egy helly, melyben a Németek játszottanak , ez ha akkora lészez, hogy egy játékból 150 v. csak 120 Rsrtot is bekapjanak (feltévén mint bizonyost azt, hogy leszen mindenkor játék néző.)" Úgy 1-ször a helly iránt való nehézség bárittatik el, mig majd a jövő esztendőben nagyobb és pompásabb Teátromot lehetne felállítani. 2-szor. Az egész télen való Játékok által még jobban felindíttatnának, akik még talán nem egész buzgóssággal volnának is iránta, és azután sokkal könnyebben lehetne bővebb költségről gondolkozni, mint most láttatlan fejébe annyi ezerekre pontot tenni. De honnan szerezhetni játékosokat ha az itt való Társaság be nem mehet? Ebben az a’legkönnyebb mód: 1-ször. Ha az ottan volt Német Társaság igazgatója tudna Magyarul, ugy ez az ottan való ifjúságból 2 hólnap alatt mindjárt készíthetne jádzókat; mert itten is úgy az a dolog, — avagy hogy még jobban lábra kaphassanak könnyen ki lehetne taluálni Méltóságos Gróf Rhádai Pál Ur által, mint a Társaságnak mostani Főigazgatója által, hogy az itt jádzók közül be mennének az Ország tetszésére a régi próbált tagok, a kiknek segítségek és Útmutatások által az újabbak hamarább gyarapodnának. 2or Ha sem az ott való Társaság igazgatója sem tudna magyarul, sem innen tagokat nem lehetne bevitetni, lehetne úgy gondolom vagy az ifjabb mágnások, vagy más világot látott hazánkfiai közül találni oly buzgó indulatút és abban a dologban tartottat, ki a gr. Rháday Pál úr Példája szerint mind az ifjú tagok készítését, mind pedig az egész Társaság gondját s igazgatását magára vállalná Én legalább annyira becsüitem ezt a dolgot, hogy ha olly közel nem volnék sok fáradságomnak czéljához, amint most vagyok, mindjárt örömest félbe hagynám az orvosi tudományt, és egyedül arra fordíttanám magamat, hogy abban gyakorolván magamat, magam lehetnék elkezdője annyival inkább, hogy mind a Poésisban való készületem, imád pedig természeti hajlandóságom, és ha nem közönséges*) helyen is, de sok ahoz értő emberek jelenlétében tett próbáim, nagy könynyebbségemre lennének, annak rövid időn való elérésére. De szinte késő már, csak a világ ítéletére nézve is arról gondolkozom............. ... A Méltóságos Urnák Pest 23-ik juli 17ás. alázatos szolgája Soós Márton.“ I. ................A Magyar Teátromi Társaságról szinte azt írhatom vótis mait is , mert az itt lévő Elöljáróink nem elégedvén meg aval, hogy a Teátromok Arendansával való perlekedésünket egész eszten léig húzták haladták, a Tartás Tagjainak minden segedelmek nélkül, azt a Hawatiui szeretetet is mutatok, hogy magok önként keresenek okot, annak elrontására. Erre nézve, midőn a mult Augusztus elején Groff Szétsém Ferencz Úr annak előmozdítását sürgetőé, aval állának ellent a’ mi Felséges Helytartó Tanácsunkban lévő kormányzóink, hogy ha felállítanák is, állandóságot, nem remélhetnének, mert az itt való Magyarság kevés lévén, aézek épen nem lennének , holott pedig mikor a’ mult 1790-ben 8-ban kettőt produkáltak a Társaim, akkor az egész Teátrom dugva vala, s még pedig akkor a most itt lévő Kiralyi és Septemvirális Táblák, ’s az azok mellett levő számos ifjúság itten nem valának; sőt hogy álnok czéljukat inkább elérhessék, nem átallották az egész Társaságot haszontalan semmire való emberekből állónak le-hol. Midőn pedig mi mégis csak nem tágittanák a dolgot és egyéb akadályokat elhárítanánk volna, akkor azt csinálák ki, hogy az egész Pestben egy Teátrumnak való helyt vagy szobát ne találhassunk, ’s ma most a helynek nem lételével kiszúrják a szemünket; holott pedig, ha a mi kedves Urainknak (de csak a Consiliumon levőkről értem) tekervényes mesterkedései nem akadályoztatnának, igen könnyen kaphatnánk elég arra való alkalmatos helyet. Ilyen lábon áll Magyarországon a Közönséges jónak előmozdítása. De nem is lehet többet kívánni a’ Tot eredetű vagy Némettel összes . . . . tt Tanácsosokról. Tegnapelőtt is, midőn a Coosiliumon, a kurta magyar _________w w ~ — —V/WUUU UMSZ« I IOV VUUUD V i lUIUDt/lUI való tetszése felolvastatott volna, ő felségének egy sem mere szollani, hanem maga a Palatínusunk hatá rá az intimatamra : Cam submissione remittatar. Most egyébbel nem kedveskedhetik. Pesth 5 ik 8bris 1791. A méltóságos Ur alázatos szolgája Soós Márton.“ III. ...................Úgy értem egy Kolozsvárról vett levélből a minapban, hogy valamint a Tudós Társaságnak, úgy a’ Teátromi Társaságnak is felállításában meg előzték volna a Méltóságos urak, a, tsak neves kevélykedő Magyarországi atyafiakat, és hogy a' jöírt Holnapnak 15 én már fognak is játszódni. Ha e’ valósággal is igy volna, ah mely kimondhatatlanul örvendenék én rajta. Mindazonáltal ha még haladna is egy keveset, én mégis jó ,reménység fejébe azon iparkodom, hogy ismét mennél hamarább világ elejébe bocsássam a, már szinte egészen elkészült 5 Felvonásba foglalt újabb vígjátékomat, annyival is inkább, hogy az öreg Gróf Rhádai Gedeon Ur ígérte erre való teljes segedillyét, a’ neve lészen Ojtozi Junia avagy a Csapodat szerető. Az itt való Teátrumnak fel-állításának előmozdításába most egyik, más másik Uraság ugrat beléje, de mindeddig kétséges kimenetellel; mert nem igen lángol az igaz hazafiul tűz azokban a kikben leginkább állana annak valóságos munkálodása. Mindenek tsak Erdélyre tátják a’ szájjokat, és onnan várják a’ világosságot. Adja Isten, hogy szégyenüknek meg, ezek a’ sok kintsel kevélykedő, de azokkal jól élni nem tudó elfajult nazafiak, — vagy inkább adjon nekik több eszet és jóózanabb gondolatokat a közjónak elmozdítására , a melyet is épen olly nagy indnuital óhajt, mint a melly nagy tisztelettel viseltetik Méltóságodhoz, Pesth 21 ik 8-bas 1791. A Méltoságos Ur alázatos szolgája Soos Márton.“ ♦* * IV. Az kolozsvári Nemes Jádzó Sinnek Felállittása. Az 1792-ikbe egybesereglett nagyságos rendeknek jelenté magát egy Nt. Társaság, hogy ha T Rendeknek kegyességekből felálhatna, meg rostált Darabjaival egész erejét Hazánk Hasznára le áldozói kész lenne. A Rendek nagy örömmel fogadták ezen nevetlen, Ismeretlen Társaságot. Az Táviratok a külföldről. Becs, jan. 20. Mint Berlinből távirják, a császár felhagyott Emsbe rándulási tervével, ahogy az idén általában nem megy oda. — Müller közokt. Ugyér veszélyesen beteg, visszalépése közelebb várható. Berlin, jún. 20. A „Kreuz. Ztg.“ szerint a császár az államminisztérium tagjainak és Thiele államtitkárnak a fehérszalagú becsületrend jelét adományozta. Bucarest, jún. 20. A senatus a trónfelirat megszavazásával egyidőben teljes lojalitásáról és odaadásáról biztosította a trónt. A kamara jelenleg a 78 millió kölcsönre vonatkozó törvény fölött tanácskozik, mely 20 év alatt fizetendő vissza s 8 százalékkal államjavakra van jelzálogilag bejegyezve. A javaslat elfogadása némi módosításokkal, bizonyosnak tekinthető. London, jan. 20. Aumale bg. visszatért Angliába. A Morn. Post szerint Thiers betiltotta a Mars mezőn tartani szándékolt nagyszerű katonai szemlét, mivel a csapatok „Éljen a császár!“ kiáltásokat hallattak. — Persigny szintén itt van. Idősebb Hintz György és hívei. Lapnak olvasói emlékezhetnek, hogy egy alkalommal szóba hozták, mily barátságos viszony létezik idősbb Hintz úr és hívei között, hogy kérvényeztek az országos consistoriumhoz, venné le nyakukról e derék és kedvelt férfiút. Most közöljük a kérvény szövegét egész terjedelmében, azon megjegyzéssel, hogy azt összes levetnek több mint fele része aláírta. A consistorium azonban mind e pillanatig nem válaszolt reá. Nem fürkésszük most az okát, hogy miért, de alkalmilag bővebben illustráljuk ez eljárást is. Addig gyönyörködjék Hintz ur népszerűségében. Nagytiszteletü országos consistorium! F. évi április hó 16-án egybeleivattak az itteni ág. hitv. evangélikus Presbiterium tagjai st. Hintz György ur által rendkívüli gyűlésre, a mely* • * 430 —________ ben a nevezett lelkési arc teljességgel és határosa lemondott hivataláról, fennhatván azonban még egy feltételt, a mely mellett megmaradni kész. E feltételt a következőkbe foglalta össze: hogy havonkénti két prédicatió tartásán kivül minden egyéb dolgot nem, a Matriculák vezetését, a levelezést, valamint a confirmationál s oktatást egy szóval minden eddigi teendőjét másod rész Máday János úr végezze. E kijelentés után elhagyta - gyűlést, mely erre a következőarozatot hozta: Miután az eklézsia jövedelme a kiadásokat nem fedezi s 4000 forintnyi adóssággal van terhelve, az eklézsiának nem áll módjában Máday János urat az elvállalt nagy fáradságért illő fképpen díjazni, s az eklézsia a fenn álló ttörvény alapján meg várhatja, hogy ft. Hintz György ur ezt saját fizetésébe fogja tenni, annyival is inkább, miután a kötelességei körébe tartozó munka csökkenése a méltányoság szempontjából is ezt követeli. Az illető jegyzőkönyv erre ft. Hintz György úrnak avval a megjegyzéssel küldetett meg, hogy a gyűlés a felelősséget reá hárítja. Április 3- án ft. Hintz György úr ismét rendkívüli gyűlésbe hívta egybe a Presbitériumot s itt már írásban beadott lemondását avval indokolta, hogy megvárta volna az eklézsiától, miszerint a másodlelkész dijazását magára vállalja, sime keserűen csalatkozva kijelenti, hogy a gyűlés napjától kezdve határozottan lemond , nem végzi többé a teendőket. A gyűlés sajnálatát, de egyszersmind azt is kifejezte, hogy eredeti határozatánál megmaradni kénytelen. A felelősség súlyát megosztandó, a Presbitérium jónak látta az eklézsia nagy képviseletét egybe hívni, mely képviselet május 7-én a törvényes, határozatképes számban egybegyűlvén, harminczöt szavazattal kettő ellenében helyeselte és magáévá tette a Presbitérium határozatát. Miután azonban a Presbitérium és a képviselő testület a lemondást elfogadta, előállott néhány asszony, élénfr. Hintz György ur leányával özv. postamester Heidernéaszszonyal, (mely körülmény arra enged következtetnünk, hogy a következő lépés egyenesen a fötisztelendö úr kezdeményezése), kik egy petitiót készítettek, a melyben a fötisztelendö nr felszólittatik a további maradásra. E petitió köröztetett és több nő által aláíratott, mire négy nő az irat kézbesítését eszközölte is. Ft. Hintz György úr erre kinyilatkoztatta, hogy megmarad hivatalában, mire a nők küldöttsége hat férfit (részben saját férjeit) elküldötte, hogy a főtisztelendő ur szándékát megköszönjék , azután felkeresték az eklézsia curatorát moltó Gebbel Károly urat, felszólítván őt arra, hogy jelentse ki táviratilag a kerületi consistoriumnál, miszerint a lemondásról felterjesztett jegyzőkönyvek és iratok érvénytelenek. Az egész eljárás természetesen törvényellenes volt, mert a Presbitérium és képviselet— mely a határozatokat hozta és felterjesztette — kikerülésével történt. Törvényellenes lépés volt továbbá az is, hogy dr. Hintz György úr tíz nappal később, azaz május 18 áll anélkül, hogy akár a Presbitériumnál, akár a képviseletnél a szükséges lépéseket megtette volna, megjelent a Presbitérium gyűlésén, az elnöki széket el akarta foglalni, egy szóval magát ismét lelkésznek tekintette. Az eklézsia mélt. curatora erre a következő nyilatkozatot tette: 1ö1 Ha a lelkész úr maradási szándékát a maga idejében kinyilatkoztatja, a megelégedés általános lett volna, de miután utólagos szándékát oly elemek idézték elő, amelyek atörvényes képviselet körén kívül állanak, ez eljárás sérti a Presbiterium határozatait és tekintélyét. 2. A Presbiterium határozottan kimondotta az óhajtást, hogy a lelkész urat az eklézsia élén megtarthassa, tekintve azonban a pénztár szegénységét, nem vállalhatta magára a másodlelkészre hárított substitute díjazását. Ft. Hintz György úr mindazonáltal követelte ezt az áldozatot, s miután várakozásának eleget tenni nem lehetett, lemondott. Várakozása sem méltányos, sem kivihető nem volt, teljesítése csak új adósság árán és a gyűjtések eredményének veszélyeztetésével járhatott volna. Eszerint az eklézsia a hozott határozatokban csak kötelességét teljesítené. 3. A curator ur kinyilatkoztatja, hogy a tiszteletnek engedve, melylyel az egyház és iskola képviseletének tartozik, melyet a ft. ur eljárása csorbított, becsületbeli kötelességet tesz önmaga iránt, azáltal, midőn a curatorságot ezennel leteszi. Az eklézsia percaptora Daluay Frigyes úr erre kinyilatkoztatja, hogy egy oly eklézsiában, melyben a nők visszahelyezik a lelkészt, hivatalát nem folytathatja. A főtisztelendő ur feltolhatja magát, sőt továbbra is orránál fogva vezetheti a hitközséget,mint tette eddig is azáltal, hogy papi kötelességei helyett hivatalokat vála), gazdasági ügyekkel foglalkozva hónapokon át távol volt az eklézsiától), a Dok eklézsiájában Daléban úr lemond hivataláról. Nem marad tehát egyéb hátra, mint hogy a nagy tiszteletű országos consistoriumhoz folytatodva, felkérjük: tétesse át jegyzőkönyveinket Szász- Sebesről Nagy-Szebenbe, szerezze meg magának a meggyőződést, hogy eljárásunk helyes, mert törvényes volt. Azt is tudjuk, hogy a curator urnak nem állott jogában az illető társzergény elküldése, valamint az is áll, hogy a kerületi consistorium által kiküldött biztos úr is hibázott abban, hogy a képviselet megkérdezése nélkül elutasította magát a vizsgálattól. Ismételten kinyilatkoztatjuk, hogy főtisztelendő Hintz György úr visszahelyezkedése törvényellenes, mert hivatalát letette, oly módon, hogy a confirmationális tanítást már nem is eszközölte, valamint minden teendőktől visszavonult, tehát tettleg visszalépett, s e visszalépés törvényes alakban a képviselet által elfogadtatott,a visszahelyezkedés pedig önkényesen a Presbitérium és képviselet tudta és beleegyezése nélkül történt. A május 7 én tartott képviseleti gyűlés többsége határozatához ragaszkodva, kérjük a nt. országos consistoriumot, rendeljen minél előbb vizsgálatot, mely e viszálkodásokat és törvénytelenségeket megszüntesse. Ezek után maradtunk a nt. orsz. consistoriumnak stb. Kolozsvárit, 1871. május 27-én alázattal a kolozsvári ág. hitv. hitközség képviselői. Junius 23 Franczia ügyek. A hírlapok uralma Párisban még mindig régi fényében áll fenn; igy 18 republicánus közlöny összeállóit, hogy a jul 2-iki képviselőválasztásokra jelölteket tűzzön ki a párisi, sőt az egész Szajna megye választónak számára. Az Aveor,Nationale szövetkezeti lapok társaságát monarchikus tábornak nevezi. Az angol „Telegraph“ versanlesi levelezője a * * I. IV.