Magyar Polgár, 1871. július-december (5. évfolyam, 146-297. szám)
1871-11-08 / 254. szám
254-ik szám / *) Romániai hires rabló a XIX század kezdetén; különösen a bojárokat üldözte. KOLOZSVÁR, NOVEMBER 7. I ÍS z e in 1 e. Kolozsvár, 1871. nov. 7. Az országgyűlés mult hó 28-án megkezdte utolsó ülésszakának tárgyalásait. A megoldásra váró teendők nagy halmazából tárgyalás alá vette Bittó István igazságügyérnek a telepítvényesekről szóló törvényjavaslatát. Igen jól tette a kormány, hogyha késve bár ez égető kérdés megoldását, tőle telhetőleg sürgeti. De épen helytelenül járt el, midőn e szabadelvűségével kétszínűsködvén, a felsőház szűkkeblűségének engedett s az aristokraticoconservativ befolyástól visszarettenve, új, az alsóház által már egy ízben elfogadott javaslattól sokban eltérő uj javaslat alapján indíttatja meg e kérdés megoldását. Baglyot vinnénk Athénébe, ha a telepítvényesek kérdése szabadelvű megoldásának szükségét bizonyítgatnék olvasóinknak. Ha valahol, Erdélyben ismerjük a telepitvényesek nyomoru, tarthatlan sorsát. Egész községek ideiglenesen birják a földet, melyen házuk áll, s ha az uraságnak tetszik, kiűzheti majd őket, mint tetszett Erdélyben Tófalván báró Apornak, ki egy egész községet kiszórt az útfélre. S itt a maroskövesdi példa is. A telepitvényesek ügyének szabályozására Horváth Bold, volt igazságügyi miniszter már terjesztett elő törvényjavaslatot, mely ha nem is volt mindenben szabadelvű, de orvosolta az égető szükséget. Hanem a főrendiház tagjainak önzésén megakadt a javaslat s nem emelkedett törvénynyé. Mi történik most ? Ahelyett, hogy a kormány teljes erélylyel föllépne a főrendiház csökönössége ellen, szépen visszaveszi az egész javaslatot, s Bittó igazságügyi miniszter egy új javaslattal áll elő, mely ha csakugyan törvény lesz, tönkre teszi a szegény telepitvényeseket De hát mit nyom a kormány előtt egy egy szegény telepitvényes, míg egy főúr befolyásos , igen hasznavehető kortes a választásoknál. A nyár elején pedig új választások lesznek. Mint előre sejthető volt, a képviselőház megnyíltával a lajthántúli események a törvényhozás termében is viszhangoztattak. Két interpelláló történt a végből, hogy nyilatkoztassa ki a kormány, mily elvből kiindulva avatkozott be a lajthántúli eseményekbe? Nem lehet tagadni, hogy azon szerepnek, melyet gróf Andrássy Gyula vitt Bécsben, midőn a magyar ügyektől egészen különvált kérdésnél a minisztertanácsban részt vett, mondjuk, ezen szerepnek megvan sajátos jelentősége, mert láthatjuk belőle, hogy sem Ausztria, sem pedig Magyarország nem oly függetlenek, hogy egyik fél minisztere be ne avatkozhatnék a másik fél ügyeibe. És amint a magyar miniszterelnök beleavatkozott a lajtántúli ügyekbe, és részt vett a tanácskozásokban, melyekben azt tárgyalták, épen úgy lehet eset, hogy majd az osztrák miniszterek is beleavatkoznak a mi ügyeinkbe. Mi nem hiszszük, hogy csak egyetlen egy is volna olvasóink közt, ki azon szép szavak után, melyeket a 67-diki kiegyezésre hallott pazarolni, abban a véleményben ne ringatta volna magát egész mostanáig, hogy Magyarország belügyeit és úgy saját kormánya intézi, s nincs abba beleszólása Ausztriának, mint viszont nincs nekünk sem legkisebb szavunk is az osztrák belügyekbe. De hát látjuk, hogy ez nem úgy van. Az itt nem kérdés, hogy a magyar miniszterelnök a csehek ellen, vagy a németek ellen lépett-e a síkra, itt csak az jöhet szóba, hogy aminta beleugrált ott a tálba, majd onnan is belenyúlnak a mienkbe, amit nagyon szépen megköszönünk előre is. Helyzetünk e visszásságát igen tüzetesen kifejtette Tisza Kálmán interpellátiójában, melyről már ,, fővárosi leveleinkében P. Szathmáry Károly munkatársunk emlékezett. Andrássy Gyula gr. részt vett ugyan a képviselőház nov. 3-diki ülésében, de Tisza oly fontos interpellátiójára máig sem adott választ. Pedig e késedelmezés nem igen válik a kormánynak előnyére. Ily fontos interpellátióra méltán vár gyors választ az ország. Tisza felszólalása fontos elvi kérdést inpliál. A balközép vezére ugyanis a cseh dolgokból kiindulva, emlékezteti a kormányt a kiegyezési alap ingadozására, melyet hasonló beavatkozási esetek egészen tönkre tesznek, ami ellen eddig is nem az alkotmány védett meg bennünket idegen beavatkozásoktól. Tisza nyíltan felszólal, hogy ez ellen csak a personalunió védhet meg, vagyis az a viszony Austriával, melyet az 1848-as törvények alkottak, csupán az uralkodó közös személyéből származó viszony, de mindenben önállóság és függetlenség. Amit Tisza említ még, hogy t. i. az ily beavatkozásokból ellenséges indulat származik irántunk, az már megvan. A cseh kiegyezkedés meghiúsultában oly része van-e Andrássynak, mint a bécsi lapok dicséreteiből és a cseh lapok magyarellenes készültségéből kivehető, mi bizon nem tudjuk, de annyi bizonyos, hogy Magyarország iránt már régen nem hangzott oly ingerült hang, mint most Prágából. Eltekintve a kérdés elvi tekinteteitől, mennyiben állhat érdekünkben magunk ellen ingerelni a cseheket, az osztrák-németek kedvéért, kiknek szemük öt év óta úgy is Berlinen függ?—ezt bajos lenne észszerűen indokolni. — Reánk erdélyiekre nézve kétszeresen fontos az interpellate, melyet a képviselőház nov. 3-kiki ülésében a ministerelnökhöz Mocsonyi Sándor intézett. Mocsonyi előrebocsátván, hogy a lajthántuli válság nem azonos a miniszerkrízissel, hanem valóságos államválság, mely az alkotmány lehetőségét és ki tudja, még többet is veszélyeztethet, s hogy ezen válság az egyik népfajnak a másik feletti mesterkélt fölényéből ered; továbbá beismervén, hogy politikai helyzetünk nem áll oly stádiumban, mint a Lajthán túl, de a kormány politikája magában foglalja mindazon válságok magvát, melyek Austriában tapasztalhatók, — a ministerelnökhöz a következő interpellate intézi: Időszerűnek látja-e a ministerelnök úr a nemzetiségi és erdélyi kérdésre vonatkozó oly kormány-előterjesztéseket tenni a ház asztalára, melyek a kölcsönös jogtisztelés, méltányos érdekkiegyenlítés szellemétől sugalva, egyedül képesek hazánk állami szerkezetének és fejlődésének a kellő biztosítékot nyújtani azon aggasztó eshetőségek ellen, melyeknek magvát jelenlegi politikai helyzetünk magában hordja? A kormánypárt főközlönye a „P. Napló“ ez interpellatio alkalmából az erdélyi királyi biztosság megszüntetését sürgeti, s azon nézetnek ad kifejezést, hogy nagyon is ideje lenne már Erdély e legújabb alakú provizóriumának véget vetni. Majd meglátjuk, mit tesz a jobboldal az 1872-dik évi költségvetés megállításakor. Kitörli-e az erdélyi kir. biztosság tételét, avagy meghagyja újból, hogy puszta opportunitásból ismét mást cselekedjék, mint amit beszél. Erdélyi társadalma. „A Magyar Polgár“-ban közelebbről gróf Bethlen Miklós tollából egy érdekes czikket tettünk közzé. Helyén valónak tartjuk az erdélyi four czikke után közölni egymást, melyet „Erdély társadalmá“-ról Mocsári Lajos, pártunk egyik jeles tagja irt. Megjegyezzük, hogy Mocsári e czikkének keletideje 1855. év, midőn a magyar társasélet kérdését tette épen beható tanulmánya tárgyává. Czikke részben fényképe az erdélyi társadalom aristokratiájának, melynek sihlouettjét a Bethlenében vette olvasónk. A kettő vonásainak egyesítése adja a valót. De halljuk Mocsárit: „Van élő példa, melynek mintájára lehetne valódi magyarrá átalakítani a magasabb magyar társaságot. Igen, élő örvendetes példa, s nem is valami szűk, ismeretlen kör, mely túlesik az operenczián, hanem egy századok óta fenálló virágzó társaság; s ez oly argumentum, mely megsemmisít minden legkisebb kétséget a felett, várjon lehet-e képzelni, vagy épen alakítani egy oly társaságot, mely minden műveltségi igényeket tökéletesen kielégítsen, és a mellett tökéletesen magyar legyen; megsemmisíti pedig azon egyszerű tény felmutatásával, hogy egy ily társaság valóban létezik. — Eltaláltátok-e, hogy nem beszélek másról, mint kedves édes testvérünk — Erdélyről. Erdély mely oly fontos szerepet játszott hazánk történetében, hivatva van ismét egy nagy szellemi hadjáratra kelni a testvér hon felé, hogy azon nemzeti szellemet, melyet oly hűn megóvott keblében, újra felébreszsze és elárassza a magyarországi társaság felett! Valahányszor e hon nemzetisége veszélyes küzdelemben volt, vagy népe az elcsüggedés karjaiban elszenderült, mindannyiszor e testvérhonban kelt egy vihar, mely mint jótékony légtisztító zajlott végig tespedés és enyészettől rekkenő légkörén. E viharoknak köszönhetjük jó részben, hogy nemzetiségünk fönmaradt, s a vér, melynek forgása gyakran végképpen megszűnni, vagy megakadni látszott, időnként felfrissült s élénkebb forgásba jött. — így volt Erdély kimondhatatlanul fontos tényező nemzetünk történetében és jön mentőjévé nagyobb testvérének. Most midőn minden nemzeti munkásságunk a sociális térre szorult, Erdély újra felette fontos szerepet játszhatik nemzetünk életében. Bár kerekedhetnek föl ismét, mint kerekedett föl ősszellemével a mult századokban, s árasztaná el azon tiszta ős magyar szellemet, melyet oly híven megőrzött keblében. A Királyhágón túl fekszik valódi Mekkája nemzetiségünknek, oda zarándokoljon mindenki, kit boldogít, ha mélyen és igazán érezheti, hogy maszki lelkesedést akar menteni a nemzetiség igéineMiertrekorosb értelmében vett Magyarország lakói kik némi csüggetegséggel látjuk a sok különféle elkorcsosodást, épen fajunk magva az autokráciának kebelében; kik gyermek, orommá halljuk, Lettv-eey nagyobb rangú polgárunk saját nyelvén, a mi nyelvünkön szól; kiraoadhatlan prommer látjuk a határon túl nemzetünknek tisztán föntartott jellemét ; halljuk nyelvünknek édes hangjait eey tökéletesen műveit, polgánsodott osztály körében, mely legdíszesebb neveit hordozza történetünknek. . Bár közel hozzánk, mégis annyira meglepő e jelenet, hogy a legédesebb érzéssel képes keblünket betölteni Ki híven ragaszkodott addig is fájához, még sokkal inkább fogja szeretni azt, ha e tényniklával megismerkedik. Még kedvezőbb vélemény for támadni lelkében fajának valódi értéke felől, ha 10 egy számra nem nagy, de belbecsére nézve annál többet érő osztályt, mely még több sanyaruság, még több viszontagságok közt, távolabb a polgárisodat világtól, s még is előbbre haladva az erkölcsök műveltségében, még több s aránylag számosabb idegen elemek közé szorulva, oly hűn, oly tisztán feltartotta nemzeti bélyegét. Ki e vigasztaló érzést élvezni akarja, menjen Erdélybe, s nem fogja bánni, hogy magyarnak született. S azért nem is lehet csodálni, hogy a magyarországi ember mindenkor bizonyos pietással és tiszteletteljes vonzalommal viseltetett Erdély iránt; ha nem ismerte is közelebbről, sejtette jól, hogy ott rejlik Iplibben megóvott fészke, onnan ered legisztább rtírása nemzetiségének. A magyar nyelv újabbkori művelése nálunk kezdődött, s itt valóban felette nagy volt a szükség e munkára, mert nyelvünk annyira elparlagiasodott, hogy művelt ember igen szűken érezte magát a nyelv korlátai közt. S miért ? Mert nyelvünk jóformán csak a pór nyelvévé vált, az úri osztály franciául, más része latinul beszélt. — Most már nyelvünk annyira bővült, csinosodott, hogy bármi társalgási igényeknek megfelel. Nem is kevéssé büszkélkedünk sok új, sok kurtított szavaink s csinosodott szóllásmódjainkban. S én mégis azt mondom: e nyelv minden tökéletesedése mellet most sem oly szép akár kötései, akár hangjára nézve, mint azon magyar nyelv, melyet Erdély lelkes leányai beszélnek , mely nélkülöz minden akadémiai, minden a sajtó utján kifejlett pallérozódást, s csupán anyáról leányra szállva tartotta fönn magát jelen korunkig. S ne mondjátok, hogy hiszen szép ajkakról bármi szépen hangzik : az erdélyi magyar beszéd kellemes, szép és gazdag, bármi hideg itészettel taglaljátok. Nyelvnek valódi kellemet nem ad semmi akadémikus nyelvet, mint népdalt csak az azt beszélő nép teremt; a nyelv az ember legbensőbb, legrejtettebb természetének kifolyása, s milyen a nép szelleme, olyan nyelve is. az erdélyi nyelvet egy nemes faj teremtette, mely századokon át folyvást ezzel fejezte ki érzelmeit, gondolatait, s melynek habár külsőségeit érintette is idegen befolyás, de valódi belső lényegébe soha be nem hatolt. Mocsári Lajos (Vége következik.) Uj „Erdélyi Muzeum.“ Bujor. *) Román u£i,kültetni.*ny. — Fenyőfának fenyőága, Bejött Bujor az országba; Nem öl, hanem prédál, űzi A sok embert s lánczra fűzi, — Költőpénzre van szüksége, Szép ruhára öltözékre. Bujor eyő és Bujor mondja : — Ioe pajtás heje, huja, Az erdőbe jörtek vélem Minden zugát jól ismerem; Tudom hol a kosok nyája, Merre foly a patak árja, Tudom hol a lányok serge, A sok zacskó pénzzel telve. Itt a völgyben, ott a völgyben Egy hang hallszik olyan szépen, Nagy leánynak csengő hangja, Bujor egyre csókolgatja. A völgyben, a patakban . Két lány mos tiszta búzát Bujor fogja derekát. Itt a völgyben, a kis kutnál Két leány a gyapjat mossa, Bujor a kis kezét fogja. Itt a szép Terint völgyében Két leány szed érett lencsét Mind a kettő veszti eszét. II. Fenyőfának fenyő ága, A fográni szép határba' Áll egy korcsma, rongyos, törpe A bükkfáktól körülvéve. ____________________________— 376 Bujor uram benne hál, Az özvegy Aniczánál. A bort a vederrel méri S részeg a ki ajkát éri. — Jó Anicza Anna drága Rég vágyódom egy virágra, Gyenge virág, ajkán hordja, Szép ajakad édes csókja. — Bujor lelkem, Bujor drágám! E virágot oda adnám, De ne igyál, mert el fognak S innen messze elhurczolnak. —Ám jöjjenek, semmi bajom Ha a pallos az asztalon. És mellettem a galambom. És a csóknak nincsen vége, De a biztos meg is jőve Harczolt Bujor amig tudott, Szabadulni még se tudott. III. Fenyőfának fenyő ága, Bujort viszik az országba! Mutogatják, mint egy vadat, És bezárják a tömlöczbe Nincs fegyvere, sem napfénye. Ejnye, ejnye te szép erdő ! Te szép vagy te nyáron által, S hogy elvodhatsz télen által. Most már jó Bujor szegényke Irekszik hanyatt a börtönbel_ IV. Fenyőfának fenyő ága, Elitélik Bujort hajába! Biró kérdi egyre — másra — Amig rabló valál, mondd meg, Hány keresztényt öltél te meg? ő keresztet vet magára És igy felel nem sokára: — Uram! senkit meg nem öltem, Én az embert csak megvertem. — Mondd meg tehát Bujor Pista, Kincsed hol van eldugdosva? Ha megmondod szabad leszesz, — Eldugtam a tölgytövébe, Az országnak sok szegénye, Ökröket hogy vegyen értté ! V. Fenyőfának, fenyőága, Bujor hág egy lajtorjára, A sok szegény bánatára. Az urak nem járnak rajta, Csak az olyan rabló-fajta. — Ez a halál rút ajtaja. Moldován Gergely. Egy magyar tanterv a XVlI-aik századból. — Apáczai Cséri Jánostól. — Most midőn a magyar tanügy reformja egyike égető napi kérdéseinknek kétszeresen érdekes a tanterv, melyet a 17-dik százban Apáczai Cséri János, erdélyi tudós, a jeles bölcsész és tan férfi 1655-ben készített, s melyet Encyclopediája nyomán itt közlünk egész tertelmében: — Az idegen nyelv a mellyen a Scholak közöttünk szolnak a' Deák az az, a’ Romai nyelv. 2. Hogy azért a’ Deák nyelven levő tudomány hasznosan egészszen taníttathassák valamely Scholában, legaláb hét tanitto személy kívántatik. 3. Kik közzül kinek kinek állapottyához illendő fizetésének kell lenni, hogy valamiképpen a’ szorgalmatos tanittástol el ne vonatattassék. 4. Minek okáért a' leg első avagy inkáb az also, tanittsa az ő alatta valóit elsőben, tsak a’ magokanyai nyelveken (ha még nem tanulták) jól olvasni ’s jól írni, a' fellyebb meg mondott mód szerént. 5. Ezt jól meg tanulván a’ Deák nyelvben tselekedjék hasonlóképpen vélek. 3. Osztán a' Görögben. 4. Továbbá a’ Sidoban. 5. Végezetre (ha gondollya) az Arabiai nyelvbenn is. Ezeknek utánaa keze alól bízvást ki botsáthattya, ’s az előtte valónak ajánlhattya. 5. A’ Második azért és az előtte való az illyeténeknek adjon oly könyvet elejekbe a’ mellyben mind a’ határsnak (tudománynak) tudn a’ Urammaticának, Rhetoricának, Iogicának, Mathematicanak, Physicának, és Theologiának November 8 /Román lapok szemléje. (6.) A „Patria“ 6-ik számában ezeket írja: „Ébredj fel! Az erdélyi románok között is a napi beszéd tárgya, ez nálunk is a Királyhágón innen. Ők nyilvánosan elismerték, miszerint az álom, mely saját akaratuk folytán szemeikre szállott, három éve innen, ahelyett, hogy gyenge erőinket növelte volna, dermedésbe ejtett oly mértékben, miszerint mai nap, midőn szemeinket felnyitjuk és magunk körül nézünk, alig ismerjük fel állásunkat; fejünk annyira kábult, hogy teendőink között, melyek mindenfelől reánk várnak, azt sem tudjuk mihez fogjunk ; nem tudjuk merre induljunk, akarnánk megmozdulni, és valamerre tovább haladni, de ha elvesztettük utunkat, nincs irányunk, s igy kényszerítve vagyunk helytt maradni egy nagy hős közepette.“ derekassab igeji meghatározva és el osztatva vagynak magyarul; sőt még a’ meg emlittet nyelveknek declinátiojok és conjugatiojok is, mellyet véleképpen meg tanultatván, hasznát a’ jó authorokban meg mutatni akarván, ’s egyszersmind őket a’ nyelveknek értesésére juttatni igyekezvén, adja a’ Cicero könyvét de Officiis kezében, és azt éppen exponáltassa által, az exponáltatot ismét ujjolag Deakra fordittsa, ennek utánna hasonlóképpen a’ Virgilius Georgicait. Mellyeket a’ tanítvány végben vivén (3) az Görög Uj Testamentombol válaszszon egy vagy két könyveket ki, és azokkal is szintén úgy tselekedjek 's osztán Hefiodost adja kezébe. 4. A’ Sidoban e’ végre fel venni jo leszen a' Sámuel könyveit és a’ David Soltárit, ha másokat nem. 5. Szép dolog volna az Arabiai nyelvnek tanulására is igy tselekedni valamely Arabs könyvekkel. Ezeket osztán jól végben vivén alolla a’ fellyeb való classisba bocsáthattya. 6. Holott a’ tanitto ezt tselekedje. Egy ollyan Rhetoricát magyarázzon az ö tanitvanyinak a’ melyben a Poéticais meg légyen mivel az is az ekessen szollásnak tesze. Profiteallyon historiákot nekik, ménnél szebb ékesen szollással tudja 3. Mindenhéten egy egy Oratiot declamáltasson kivel kivel közüllök Ciceróból vagy Quintilianusból, a’ mig tizre nem telik, osztán a' meg lévén magokkal is írasson leg alab annyit. 4. E’ pedig vegbe menyen olvassak Virgiliust 's Ovidiust mind addig, mig verseket szepeket tudnak írni. 5. Annak utánna Demonsthenesböl és Isocratesböl ismét görögül oratiot tizet declamállyanak ’s meg annyit componalvan magoktól, olvassakHomerust mig görög verseket is tudnak írni. 7. Innen osztana Logicara (es a’ töb tudományokra, ki hova akar) által mehetnek. A' Logica, tanittojanak tzti azt, hogy azt magyarázza. 2. Hasznát a’ jo authorokban (tudós emberek irasaban) azoknak el bontásokban s meg helyre rakásokban meg mutogassa. 3. Miképpen illik belölle disputalni, módját elejekbe unja. 4. Az ellenvetesek ellen meg oltalmazza. 8. A' Mathesis Tauittoja az Arithmetical ’s Geometriát tanittsa. 2. Az Astronomiát is ha kívántatik (nem érkezvén a' Physicus úgy reá) melléje vegye, mind a Musicaval egyetemben. 3. Igyekezzék halgatoit a’ Mathematicai tsudálatos szép dolgokkal meg eleszte