Magyar Polgár, 1872. július-december (6. évfolyam, 148-299. szám)

1872-09-12 / 208. szám

KOLOZSVÁR, SEPT. 41. 1872. M.-Vásárhely választó polgáraihoz. A kormánypárt hetek óta kérkedik, hogy M Vásárhely polgárait elvonta az ellenzék zászlói alól, s jelöltjeit biztos diadalra vezet­ve, ki köszörüli a székelyföldön szenvedett óri­ás vereségeit. A kormánypártnak egyik legtekintélyesebb tagja Vásárhelyről csak pár nap előtt nyilvá­nít, hogy „ha az ég leszakad a földre, mégis megbuktatjuk az ellenzéket!“ Nagy mondás! És hogy beteljesüljön, nem kell egyébb hozzá, mint hogy az ellenzék hívei az utolsó napokban ne teljesítsék úgy kötelességeiket ,­mint azt méltán várni lehet és kell. • Hogy a kormánypárt czért érjen, minden eszköz kézbe van véve. A vesztegetéstől a leg­brutálisabb fenyegetőzésig minden fegyver jó most ellenünk, minden fegyver működik! Polgárok! ha volt idő, midőn összetar­tásra volt szükség,­­ most eljött az valóban. A párt becsülete az egyes polgárok kezébe van letéve. A ki nem tudja megérteni, a­z elvesztette legelső sorban sa­ját magáét. Ne engedjék magukat tehát cimitatui azon had által, mely egyenesen vak eszköz és sem­mi más a kormány kezébe. A ki elhagyja pártja zászlóját néhány forintért, az becstelen, h a­ki a fenyegetésre visszariad a kötelesség teljesítésétől, az nyo­morult gyáva ember lessz, kivel becsületes polgártársa kezet nem foghat többé soha. Az országgyűlési ellenzék jelöltjei M. Vá­sárhelyt O­rb­á­n Szalázs és Lázár Ádám­. Jól tudjuk, hogy a kormánypárt az utolsó pil­lanatban megkísértendő a szavazatokat megosz­tani azzal, hogy forgalomba hoz még más el­lenzéki neveket is. Ez azonban — előre fi­gyelmeztetjük polgártársainkat — egyszerű kortes­fogás csupán, s a­ki a figyel­meztetés után is félre­vezetteti magát, az leg­veszélyesebb ellensége a pártnak, mert meg­osztja a biztos erőt. Egy zászló alatt induljanak tehát Vásár­hely polgárai most is. Két tisztességes, két derék hazafi neve van rajta. A párt örömmel vette tudomásul jelöltetésüket s várja hogy az önök hazafisága diadalra vezesse Orbán és Lázár személyében az ellenzék érdekeit. Éljen tehát Orbán Balázs és Lá­zár Ád­ám! K. Papp Miklós: Orbán Balázs programmbeszéde Maros- Vásárhelytt, sept. 8-án. Szeretve tisztelt polgártársak 1 Maros-Vásárhely választópolgárai 1 Maros-Vásár­hely, mint Erdély központi, s ha­dászatiig legfontosabb pontja, gyakran volt veszé­lyeknek kitéve, gyakran fenyegette és dúlta azt fel török, tatár, és labancz; de felfogásom szerint, jó hírnevét polgárainak, szabadságát és jólétét soha nagyobb veszély nem fenyegette, mint most, mi­dőn homlokáról a rendithetlen hazifiság babérját akarják letépni, mint most, a midőn a polgárjogok lábbal tiprásával azt akarják Magyarország népé­vel elhitetni, hogy Maros-Vásárhelynek eddig or­szágszerte nagy tiszteletben és közbecsülésben ál­lott polgársága könnyű áruezikké vált, hogy férfiai, kik sziklaként rendületlenek voltak, ingadozó nád­szállá változtak át. Polgártársaim­ én e tekintet­ben teljesen meg vagyok nyugtatva, mert én e vá­ros népét már több alkalommal oly nagynak, oly magasztosnak, a hazafiság- és szabadságszeretetben oly rendületlennek láttam és ismertem, miként nem hihetem lehetségesnek rögtöni lesülyedését, nem hihetem, hogy az erkölcstelenség hínárjába magát becsalatni engedné. Én e tekintetben nent féltem Maros-Vásárhely polgárságát, mert tudom, hogy az óriások pályákká­nt nem változhatnak; én meg vagyok nyugtatva, mert sokkal önérzetesebb­nek, sokkal hazafiasabbnak ismerem és tudom e népet, hogysem szép és nagy hivatásáról csak perezre is megfeledkezni tudhatna. Maros-Vásárhely eddig irányadója, vezetője volt a székely nép közérzületének, miként tudhat­na most a vezérszerepről lemondva, Oláhfalu után­zójává válni, s parancsszóra választani oly képvi­selőket, a minőket neki diktálnak .fv!wévben a képviselőválasztások a legnyo­­r/Unl 1 vjszo,,y°k és a leghihetetlenebb törvénytip. azt BIeg'TSziketrat'1“ ere,lmí°y' "rat*"“k ; lüktetése megindult, melyek ®ZU,'-,sek egészséget, hogy az alkotmányos érzület f° fegeznek meg’ hadrágszerető nép lelkéből. Vah!u 11*' k’ e 8Za" ban Erdélyt tisz fenje««,,, volt a megmentő; megmutatta e nép most i) P a járszalagot — mit hívatlan kezek nyakába^*?/, tának —nem tűri, s meggyőzte a rólunk már-már roszul vélekedni kezdő testvér magyar népet ar­ról, hogy ezen rendeletileg minden alkotmányos formák mellőzésével zsandár-szuronyok és osztrák rendszer szerint kormányzott, vagy jobban mondva leigázott, országrészben is van nép, a mely nem oly könnyen mond le az ősöktől öröklött szent jo­gról, a mely nem oly könnyen feledkezik meg a rászállt szent kötelességekről; nép, a mely magyar akar lenni, mely sem pénzért, sem senkinek kegy­­mosolyáért osztrák-magyarrá nem engedi magát átváltoztatni. Azt kivánni Maros-Vásárhelytől, hogy Erdély ébrülésének e szebb korszakában, a szabadelvűség­­ben való vezérszerepéről lemondjon, hogy a szé­kely néptől elválva, az alkotmány ellenségeivel szö­vetkezzék saját székely testvérei ellen, hogy ő, ki eddig ébren őrködött, most, midőn a többi testvé­rek is ébrednek, aludni menjen, valójában oly fity­­málása e népfenségnek, a­melyet férfiasan kell viszszautasítanunk. Meg vagyok győződve kedve­ Polgártársaim! hogy a mesterkélten elhalasztott, de már elvégre közel levő választásoknál Maros- Vásárhely választópolgársága fényeden fogja meg­­c­áfolni e föltevéseket, s meg fogja mutatni, hogy marad az, a­mi volt: az alkotmányos szabadság egyik m­egviv­atlan fellegvára. De a­midőn egyrészről bizalom tölti el telke­met, más részről nem vagyok némi aggodalomtól ment, mert jól tudom, hogy Maros-Vásárhelytt a képviselőválasztás szándékosan hagyatott legutol­jára azért, hogy az ármánynak, vesztegetésnek és törvényszegésnek már az összeírásnál is mutat­kozott, minden tiltott fegyvereit ide összpontosít­ják. Nehéz és nagy küzdelmekkel nézzünk szembe tisztelt polgártársaim; de mert tudom, hogy fenn lobogó zászlónk alatt szilárd és jellemdús férfiak csoportosulnak, a győzelem szent hitével jelenek meg önök körében. A népképviselő egyik legszebb és legfonto­­sabb­ hivatása az, hogy a hatalom túlkapásai ellen a nép érdekeit védje. Thiers, a franczia köztársa­ság jelenlegi elnöke, kitől az állambölcseséget és tapintatot senki megtagadni nem fogja, egyik be­szédében mondotta, hogy: .Minden kormány kez­detben jó volt, s vége rész volt valamennyinek, ne csodálkozzunk ezen, mert ez eljárás okai az em­beri szívben és a dolog természetében rejlenek; kár azért boszankodnunk, nézzünk inkább segéd után.“ Minden kormány, ha soká marad a hatalom polczán, el szokott egy kissé szédülni; a mi már 5 év óta uralkodó kormányunk sem menekülhető meg e szédelgéstől, s a mi roszabb, a lefolyt választá­soknál nem egyszer tanúsított zsarnoki hajlamokat, vagy legalább alárendeltjeinek alkotmány- és tör­vényellenes eljárásait elnéz­ése által febátorttá és helybenhagyta; de Thiers tanácsát kivetve, ezen nem boszsnkodnun­k, hanem segéd után kell néz­nünk, a­mit csak is szabad, független képviselők válasz­tása által érhetünk el,kik a kormány tényeit figyelem­mel kisérik, úgy de hogyan tudhassa a kormányt ellenőrizni oly képviselő, a­ki a kormány paran­csára akar azzá lenni, miként bízhatja legszentebb érdekeit a nép olyanra, kik már előre lekérdezett­­jei azoknak, kik felett ellenőrködnie kellene. Ma­­gyarország közösülés nyomorúsága az elhamarko­­dott közösügyes alkuból, de leginkább onnai ere­deti, hogy országgyűlésén a vélemények uralmát az érdek uralma váltotta fel a miatt, hogy ott a hivatalnok-képviselők egy légiója ült. Ezen hiva­talnokok adták meg a többséget a korruánynak, ezek némiták el a nemzet legjogosabb kivánatait, ezek boton­ták fel azon basárd politikát, mey ha soká fentarthatná magát, nemcsak anyagilag jut­tatná tönkre nemzetünket, hanem lassanként alá­ásná alkotmányos szabadságunkat is, s Magyaror­szágot, mint alkotmányos független országot, kitö­rölné a népek létszámából. Hogy a kormány azon engedelmeskedő többségét a hivatalnokok adták meg, azt tanúsítja az, hogy a legfontosabb kérdé­sekben 20—30, legfölebb 00 szótöbbség döntött, azt pedig senki sem fogja eltagadni, hogy öt hi­vatalnok-képviselő ült az országgyűlésen, a­zt ki­mondhatom, hogy ott nem a nemzet, hanem a bü­­rocratia folytatta az eddig is oly sajnos erdmé­­nyeket mutató érdek uralmát, azoknak nem­mis az, hogy nemzetünk az adósságok és deficitek érvé­­nyébe sodortatik, hisz ő fizetése iránt a felében, s nyugdíj­rendszerünk nagylelkűsége mellett, a jö­vőben is biztosítva van, s mit gondolnak ők to­vábbra . Ily képviselőkkel nem szaporíthatja Iparos- Vásárhely az országgyűlést, mindenekelőtt kipró­bált jellemű, rendületlen hazafiakra van szükség, kik az ország és polgárság veszélyeztetett jogait megvédni akarják és tudják is. A népek nagyságát és hatalmát nemcak a hősiség és törvényhozói bölcseség, hanem a millió kezű ipar és kereskedelem is alkotják, hisz anul­­­ban voltak, s most is vannak országok, a­melyek leginkább ipar és kereskedelem által lettek nagy­­gyá és hatalmassá Fölemlítem a távol álltból Phoeniciát és Carthágót, a középkorból Velnczét és Genuát, az újabb korból Angliát és Au­trikát, melyeket tagadhatlanul az ipar és kereskedés emelt a gazdaság és abból kifolyó hatalom tetőpátjára. Ma a városi iparos, vagy kereskedő és gyár­itok a haza nagyságának ép oly tényezője, mint az állambölcsész, katona, tudós vagy hivatalnok Ma­gyarországnak egyik szerencsétlensége a má­ban a polgári elem korlátoltságában keresendő; álátták ezt bölcsebb nemzeti királyaink, at főleg Erdély fejedelmet, s városainkat, hogy kiemelhessék min­dennemü kiváltságokkal, kedvezményekkel látták e , népet nemesiték, vámmentessé tevék, szóal egy erős középosztály alkotásának égető szükségét fel­fogták , de a­hogy hazánk az osztrák uralom alá jutott, városaink azonnal el lettek hanyagolva és nyomva, alkalmasint azért, mert a kiirtani terveit magyar nemzetiség életerős goezpontjait a magyar műveltség, tűzhelyeit városaink alkották. 1848, mely rövid hónapok alatt százados mulasztásokat hozott helyre, itt is alkotólag, helyre­­pótlólag lépett fel, s átlátva, hogy városaink el­nyomásában a közép­osztály fejlődésének megakasz­­tásában mily nagy veszély rejlik, mindent megtett arra, hogy a városokat kiemelje, azok iparát keres­kedelmét felbátorítva, s az ország közügyeinek vezetésébe azon befolyást megadja, a melyet a polgárság hazafiassága, műveltsége és politikai érettsége által megérdemelt. Avagy nem a korszel­lem élénk felfogásáról tanuskodik-e az, hogy váro­­saink népének a választási jogot oly mérvben adta meg, mely az az általános szavazat jogot megköze­­lité,’a midőn a 100 írt tiszta jövedelemmel biró, vagy egy segéddel dolgozó iparosnak szavazat jogot engedett. És mit tesz most nemzetinek nevezett kor­mányunk, eltér az 1848-iki törvényhozás nagy el­veitől, elfordul nemzeti uralkodóink hagyományai­tól s az osztrák kény­uralomnak városainkat lesuly­­tani ezértt törekvéseit követi. Hisz látjuk, hogy a szabadalmazott osztrák iparnak és kereskedelem­nek mindenütt előnyt ad, a helyett, hogy hazai iparunkat és kereskedelmünket ipar- és kereske­delmi iskolák, mű­egyetemek, bankok alakítása, beruházási és forgalmi tőkék által elősegíteni. Hisz láttuk a múlt országgyűlés végén beterjesztett vá­lasztási törvényjavaslatot, mely városi polgárságunk felerészét akarta politikai páriáké degredálni, látjuk a virilis intézményt, a­mely a polgári egyen­jogúság nagy elvét dönté meg. Ezen jogfosztó választási törvényjavaslatot az ellenzék nemes önfeláldozása megbuktatta, s ennek daczára mit látunk? azt, hogy a leginkább kor­mánypártiakból alakított központi bizottságok or­szágszerte alkalmazták a megbukott törvényjavas­latot, s ennek alapján —a nyílt törvény ellenére — a városi polgárság százezreit foszták meg válasz­tási jogaiktól, míg bevettek mindenféle szolgané­­pet és jövevényt, csak hogy a városi polgáság va­lódi érzelmeit elnémíthassák. Ezen égbekiáltó tör­vény­tiprásokat a kormány helybenhagyta, szentesí­tette. Hogy ilyenforma eljárástól Maros-Vásárhely se lett megkímélve, azt — miután köztudomású do­log — fölösleges bizonyítanom. Városai­­k polgárai tehát önfentartási ösztönük­ből is kell, hogy szavazataikat ellenzéki jelöltek­re adják, mert kimondom nyíltan, hogy az a vá­rosi polgár, ki a kormánynak a városokat letipró politikáját szavazatával támogatja és felbátorítja, az nyíltan ellentétbe teszi magát a polgárság ér­dekeivel, s egyenesen polgári öngyilkosságot követ el, az ilyen méltán találkozhatik a jelentek meg­vetésével és jogfosztott utódainak átkával. Ez tisztán körvonalazva a városi polgárság álláspontja ; már most engedjék meg tisztelt pol­gártársaim, hogy nagyon röviden az én állásomat is megjelöljem , midőn Maros-Vásárhely polgárságának soha meg nem hálálható bizalmából képviselővé meg­választattam, valamint követi jelentésem megtétele alkalmával is politikai hitvallásomat, s az elveket, melyek törekvéseimet vezették tüzetesebben kifej­teni szerencsés voltam a szab. kir. város választó polgársága előtt. Kifejtettem azon alkalmakkal azt is, hogy minden valódilag alkotmányos államban, de főleg hazánk jelen viszonyai között mennyire szükséges, mily fontos életkérdés az, hogy az ország törvényhozásában legyen egy erőteljes ellen­zék, a­mely az országnak alkotmánya, az ország vagyona és a nép szent érdekei fölött féltékenyen őrködjék Hazánk viszonyai nemcsak hogy a régi rész kerék­vágásban vannak tartva, hanem a leg­újabb időkben, oly esetek fordultak elő, a­melyek nemcsak hazánk államiságát, hanem az alkotmá­nyos szabadságot is komolyan­­veszélyeztetik, egy oly pártzsarnokságnak láttuk elszomorító vissza­éléseit, a minőt az alkotmányosság történetében sehol feltalálni nem tudunk, s a mely nékány túl­­hatalmaskodó főispán és egy elbizakodott bürök­­ratia zsákmányává tette a legszebb polgári jogo­kat , mely gyakran kijátszatni engedte a törvények­nek mindenkit egyaránt kötelező szentségét. Ily viszonyok között a hazafiak álláspontján semmi változás nem történhet­, ma az ellenzék szükségessége sokkal nagyobb, mint valaha volt; ebből kifolyólag én ma is régi álláspontomon ma­radok s most is az országos ellenzék vagy az úgynevezett baloldal hivének vallom magamat, e vallomás talán feleslegesé is tenné azt, hogy most újból elmondjam politikai hitvallásomat, mindazon­által még­sem lesz felesleges ha a követendő irány­elveket legalább főbb vonásaiban érintendőm. Az alkotmányos fogalmak szerint önálló csak azon ország, a­mely saját had és pénz­ügygyel rendelkezik. Ezt koránt sem gátolja egy más or­szággal való szövetséges együttlét, hisz az ezred­éves alkotmánnyal bíró Magyarországnál kisebb és alárendeltebb új öntetű országocskák is bírnak független had és pénzügygyel ilyen hogy m­esze ne menjünk a szomszédos Románia és Szerbia, a­melyek adófizetői a szultánnak, és még­is önálló had- és pénzügügyel rendezkednek. Sen­ki Be fogja állítani, hogy Magyarország államias­­ságának ezen kellékeihez joga nincsen s ki merem mondani, hogy Magyarország addig megnyugtatva a haza és a trón biztonsága addig elérve nem lesz mig Magyarországnak ezen alapjogai fel vannak adva, azért én arra fogok működni, hogy Magyar­­ország saját had- és pénzügügyel bírjon. Azt mondják, hogy az lehetetlen, mert az államközi szerződés gátolja; de ez oly politikai sophisma a melyivel józaneszű nemzetünket elnémítani nem lehet, mert a magyar hadsereg benne van nem csak az 1848-ki, hanem benne volt az 1867-ki állam­szerződésben is, s azért, hogy azt a kor­­mánynak hivatalnok többségével tetszett onnan kitörölni, s­zorhadakkal helyetesíteni, azért a nemzet alapjoga el nem évülhetett; az államközi szerződések a világ létele óta mindig módosítás és változásnak voltak alávetve különben is a magyar­­hadsereg felállítása egyáltalában nem ütközik az oly féltékenyen őrzött nemzetközi szerződébe mert az tisztán csak belügyi reform kérdés, a­mihelyt hadügyünket az európai viszonyok köve­telménye és az életrevaló államok példája szerint reformáljuk, azaz­ az állandó hadserget honvédlábra szervezzük, azonnal meg van Magyarországnak független hadügye. Pénzügyünk függetlenítését a közösügyes al­ku sem gátolja, itt a bécsi bankkal való kacérko­dás áll csak az útba , így Magyarország pénzügye minden perezben önállósítható. Ha e két fő kérdés megoldatik, akkor feleslegessé válnak a közös miniszerek s el lesznek enyésztetve azon akadá­lyok, a melyek a teljes kibékülés útjában állanak; ledöntve azon válaszfalak a melyek Magyarországot a birodalom másik részétől elválasztják, s melyek kormányunk jelen politikájánál félek oly magasra emelkednek, hogy előbb utóbb áthághatlaná válnak Én megengedem az együtt­élés szükségességét, de ez testvéries szövetségé csak úgy változhatik át, ha az érdekesség mellett a jogok egysége is meg van, addig azonban mig Magyarország minden ter­het hordoz, s minden állami jogról lemondani kény­telen, szóval míg vére és pénze felett más rendel­­kezik , addig itt a kedélyek le nem csilapulhat­­nak, addig egy szabad, erős Magyarországról,­ de a birodalom biztonságáról szó se lehet, mert Austria csak úgy állhat meg, a szövetkezett két ország csak úgy töltheti be nagy missióját, ha Magyar­­ország kielégítve és önmagának vias­za van adva. A mi belügyeinket illeti itt óriási teendők várnak az országgyűlésre, mert a lefolyt 5 év alatt az adóságra és vétkes részrehajlással épített vas­utakon kívül eddig vajmi kevés történt. S. Szt.-György, 1872. Sept. 6-án. Dandárgyakorlatos és honvédbál. A csíki, k.­vásárhelyi és brasói honvéd­zászlóaljak Sepsi-Szt. Györgyön csoportosultak, ez őszi gyakorlatuk rendén megmutatni, miképen tud futni a honvéd előre és hátra. A brassóiak hat da­rab mitrailleuset is hoztak magukkal, hogy bemu­tassák csíki bajtársaiknak ezen rézfejü sárkányt, mely harminczhét torkán vasat és tüzet okádik. De ezen fiuk nem ijedtek meg a hírhedt szörny­től , mihelyt látták, hogy ez sem medve, s az egész dolog csak tréfa; neki bátorodtak s még el is fogták. Nektek még sincs, még máig is szőrlö­­vegük. Miképen sikerültek ezen gyakorlatok ? Nem vagyok szakértő , a műtétek helyességét megbírálni nem merem. Annyi áll, hogy a most két éve agyoneső­­zött paradirozás után nagyon sokat tanultak. Ezen idő óta, művelt fiúk szép számmal képződtek hasz­­navehető tisztekké; erősödött értelmileg és gya­korlat terén az altisztség, a közlegénység megba­rátkozott az intézménynyel. Szóval meg van minden elem a fejlődésre, s dicséretére legyen mondva parancsnokainak lelki­­ismeretesen hatnak oda, hogy a honvédség kiké­­peztetve s hova tovább mind inkább fejlesztve magasztos feladatához híven : legyen a honvédelem valódi tényezője, legyen a ha­a nemzeti erőn fek­vő támasza, úgy van; Magyarország államisága önálló magyar­ hadsereg nélkül alig képzelhető. A honvédség kell hogy képezze magvát azon terebélynek, mely a nép véréből nőve, szivével táp­lálkozva, mint magyar­ hadsereg áll elő oltalmazni, védni, mely idővel szükségtelenné teszi a közös­hadsereg idegen commando szóra induló sárga fe­kete zászlóit Közvetlen tapasztalat és érintkezésből öröm­mel jelenthetjük, hogy Tuzson, Kabos és Sándor őrnagyok műveit tisztikara s képzett legénységi elösmerést vívott ki, különösen székely p a 18 ‘‘1 társaik előtt s tisztelettel emlékeznek aZert* honvédségről, még azon osztrák hhauvénok is, eleinte megvetést mutattak az intézvény én fap­8' iránt. Reméljük, hogy 48-iki elődeikhez méltói, majd a komoly tettek mezején sem engedik vitéz­ségben magukat, közös collegáik által sem, felül­, mulatni. Úgy halljuk, maga Graef tábornokuk is ebben keresi büszkeségét. A szakértők által jó sikerítettnek jelent ma­­ncuvieritások után azon tapasztalat tűnik ki, mi­szerint sokkal több ügyességet, nagyobb szívóssá­got fejtettek ki a vis­z­sza­vonulások és v­é­d­e­l­m­ezé­s körül, mint a támadásban. * Ezen jelenséget — úgy hittem — inkább *

Next