Magyar Polgár, 1874. január-június (8. évfolyam, 1-145. szám)

1874-01-15 / 11. szám

VTTT évfolyam. Égést érre F térre . ’ Egy negyedre k­j Egy hónapra ELŐFIZETÉSI feltételek. ................16 ft. —­kr. 8 ,­­ 4­0 -2n rS 11-dik szám. Kolozsvárit, 1874. csütörtök, január 15. POLITIKAI NAPILAP. Cm SZERKESZTŐSÉGI IRODA: A lyceumi nyomdában. Kiadó hivatal: A lyceuni nyomda „központi irodájáéban, főtér, gr. íj­. Teleki Domokos-ház. hu "5 HIRDETÉSI DÍJAK Zr Ottsor hAKAbo­ott sor ára 6 kr. Minden hirdetés után 80 kr, bélyegilleték. V­agy hirdetéseknél­­ kedvezmények. ^ In NYILTTÉR isronként, vagy annak helye 38 fa«. Reklamok: kfcfflaérbe soronként 1 ft. .-r,­­2-----------------------------------------------r.4., KOLOZSVÁR, JANUÁRIUS14. Az országgyűlés kezdetén. Az országgyűlés január 17-én újra megkezdi működését, de most már a körülmények épen nem mutatkoznak oly kedvezőknek, hogy — ha csak valami kedvező fordulat be nem áll­h annak, leg­alább egy időre, munkálkodása sikeres lenne. A kormány helyén akar maradni ugyan, a jobboldal is fenn akarja azt tartani, de sem amaz, sem emez nem mutat nagy hajlamot a reformmunkálatokhoz. Sőt a kormány zavarából egyátaljában nem is sza­badult ki, és egyelőre napirendre az országgyűlés teendői sorában sem tűzött ki egyebet, mint a ke­leti vasút újabb kölcsönéhez szükséges kamatbiz­­tosítás megszavazását, illetőleg a részvényekről a másod prioritásokra ruházását és a 21-es bizott­ság működését, melynek ülésezései alatt az or­szággyűlés (természetesen a havi költségek meg­szavazása után) szünetelne. Azt hisszük, hogy ez január és február hónapokat igénybe fogja venni — tehát tavasz előtt az országgyűléstől érdemle­ges munkát hiába várunk. Ez, most, midőn államháztartásunk zavarban van, reformaink bátra maradtak, nem épen ke­csegtető kilátás, de ezt egyenesen annak köszön­hetjük, hogy tulajdonképen kormányunk nincs, csak közigazgatásunk, mert nem, hogy kormányozná­nak minisztereink, őket kormányozta eddig félhi­vatalos módon a Deák kör egy orthodox csoportja s őket fogja kormányozni hivatalos módon a 21-es bizottság is. Kormányunk megelégszik azzal, hogy most, midőn itt kézzel kellene dolgozni, hetek óta fáradozzék abban, hogy a keleti vasút tör­vénytelen másod­prioritásait elhelyezze. És, a­mint a jobboldali lapokból olvassuk, ezt a Rotschild consortiumnál oly módon szándékozik tenni, hogy a törvényhozás által a részvényeseknek megsza­vazott kamatbiztosítást a másod­prioritásokra ru­­háztassa, a­mi határozottan jogellenes eljárás lenne és a mellett két nagy veszélylyel járna: először veszélyeztetné az állam előlegeit, melyeket (3 mil­lió 800,000 forint értékben) a társulatnak adott és másodszor veszélyeztetné a keleti vasútat, e legfontosabbb nemzetközi vonalunkat, az­által, hogy egy idegen consortiumot tenne annak első­sorban urává és elütné az államot attól a kilátástól, hogy azt kezébe keríthesse, a­mi pedig az állam köte­lessége vagy legalább c­élja kell, hogy legyen, minden nemzetközi vonalunkra nézve. Az ország­gyűlés tehát az új évben nem kedves meglepetés­ben részesül a kormány részéről, de azt hisszük, hogy, ha hazánk érdekei iránti érzék és érdekelt­ség a képviselőház többségéből ki nem veszett, akkor megfordítva, a kormány fog abban a kelle­metlen helyzetbe jutni, hogy a keleti vasút ügyé­ben tervezett propositiói vissza lesznek vetve. Meg­látjuk, ki lesz a győztes. De annyi bizonyos, hogy ez úgy is elégséges arra, hogy zavarokat, kormány­válságot idézzen elő. Azonban a kormány a tehetetlenségénél sok­kal aggasztóbb körülmény az, hogy a pártviszo­nyok nem hogy javulnának, folytonosan bonyolód­nak. E tekintetben az országgyűlési szünet alatt sok figyelemre méltó jelenség merült fel. A jobb­oldali sajtóban most az a jelszó, hogy az­­igazi­ Deák párt tartson össze és minden áron tartsa fenn a Szlávy kabinetet. Ezzel szemben a Lónyays­­ták szintén a Deák párt összetartását hangsúlyoz­zák , de más eredménynyel és más irányban : ezek épen a Szlávy kabinet elejtésében látják a Deák­­párt megszilárdulásának zálogát; természetes, hogy őket csak egy Lónvay-kormány elégítené ki. Fel­merült egy kis epizód is, mely­­látszólag az álta­lánosan hangoztatott irányba ütközik , de valóság­ban annak megfelel és ez az, hogy több jobbol­dali matador Lónyaynak névnapi üdvözletet kül­dött, egy barátságos lakoma alkalmával megbe­­szélgették egy „jobb centrum“ alakítását és ehez csatlakoztak volna Gorove és Horváth Boldizsár is. Ezt a­­Reform“ határozottan megczáfolta ugyan, de szerencsétlenségére kénytelen volt Lónyay kö­szönő táviratát is közölni, melyben barátainak a megemlékezésért köszönetet mond­va biztatja őket, hogy ne essenek kétségbe a haza jövője felett. Ez mégis csak azt sejteti, hogy történt valami és, ha azt állítjuk, hogy ez nem ütközik a jobboldal által hangsúlyozott összetartásba, azt azért tesz­­szük, mert Lónyay is ebben találja a megmentést említett táviratában és ez ellenmondás magya­rázatát leli abban, az­­összetartást­ mindenik Deák párti töredék csak úgy érti és oly feltétel alatt fogadja el, ha az általa portált kabinet tar­­tatik fenn és az általa képviselt irány győz. Daczára annak, hogy a jobboldal belbajai a szünet alatt sem enyhültek, sőt roszabbra fordul­tak , mégis annak a sajtóban és a közelebbi pót­választásoknál tanúsított magatartásából az tűnik ki, hogy határozott­­frontot“ képez nem csak az ellenzékkel szemben, de a középpárttal szemben is. Ebből pedig azt a tanulságot vonhatta le úgy az ellenzék, mint a középpárt,, hogy ezzel a párt­tal paktálni addig nem lehet, feléje közeledni ad­dig felesleges, míg tökéletesen szét nem ment; mert, ha sem az ellenzék parlamentári előzé­kenysége és békülékeny magatartása nem bírta arra, hogy ellentétes elemeivel tisztába jöjjön és azoktól, kik a szabadelvű haladásnak elvi vagy személyes okokból akadályai, szabaduljon, hogy lehetővé tegye egy jobb kormány és jobb kormányrendszer teremtését, hanem e helyett most is a „kizárólagos kormányképesség“ tanát hirdeti, és a Szlávy kabinethez ragaszkodik ; ha a középpárt „elv“ áldozat útján sem nyerte ki bi­zalmát, hanem most is ellenségképpen áll azzal a szemben , akkor a jobboldal bebizonyítá, hogy a hatalmat szereti a hatalomért, a kizárólagos par­lamenti és kormányzati uralmat önmagáért; de a haza veszedelméről és annak közös egyet­értésre hívásáról hangoztatott szavai üres frázi­sok voltak, melyek a közönség „jó akaratú türelmének“ megnyerésére voltak számítva és csak a valódi czélt leplezték el. Vegyük ehez, hogy saját pártunkat is meg­zavarta a vidéken a sok ellentétes izgatás és ak­kor ki fog tűnni, hogy az országgyűlés nem épen kedvező pártconstellatiók között ül össze. Nem tudjuk, hogy ebből a c­acsból mikor és, hogyan szabadulunk, de azt tudjuk, hogy pártunknak ön­bizalomra és összetartásra a képviselőházban úgy, mint a vidéken most sokkal inkább van szüksé­ge, mint bármikor. Összetartás és kitartás politi­kai zavarokban kis pártnak is könynyen győzel­met szereznek ! H. S. TÁRCZA. * SZEGÉNYSÉG ÚTJA. IRTA: JÓKAI MÓR. Egy ebéd — otthon. (Folytatás.) Azzal egy közös agyi­ után visszatért szobájába. Herendy még kijött kezet szorítani Elek­kel s azt mondá egész őszinte elérzékenyülés­­sel: „ugy­e bár Hooka mégis csak boldog nő lett? tudom, hogy ön is örül annak!“ Ezzel megölelte Eleket. Elek aztán ment le a lépcsőn. Most kezdte aztán csak igazán nem ér­teni a dolgot. Mit jelent ez ? ki tévedt itt ? mit titkol­nak itten?. Tépelődve bandukolt hazafelé szállására. Fehér keztyűben, frakkosan nem akart a ven­déglőbe menni ebédelni. Mikor az ajtaja előtt állt már, egy szemközt jövő hintó zöreje ri­­asztá fel. Felismerte a bakon Darkaváry ina­sát. A hintó is megállt ő előtte, s a kocsi ab­lakából Darkaváry hajolt ki, vidáman kiáltva Épen jókor jöttem érted. Ne ülj be hoz­zám, aztán menjünk együtt. — Hová? kérdé Elek elbámulva. — Hát ebédelni. Már elfeledted ? Ülj be frissen! Elek beült a hintóba Darkaváry mellé s most már aztán igazán nem értette a dolgot. — De hisz én épen most jövök tőled. De nem találtalak honn. S ott már meg is ebédeltek ! — Hol voltál te szerencsétlen ? Tán csak nem az országgyűlési szállásomon. — Hát hol másutt? — Na akkor szép bakot lőttél! Hisz nem mondtam én neked, hogy gyere a „felesé­gemhez“ ebédelni, hanem azt, hogy gyere „hozzám.“ Elek szörnyű nagyot nézett Darkaváryra e szónál. Eddig nem tudta, hogy ez két kü­lönböző fogalom. Nem sokára fel lett azután a különbség­ről világosítva tökéletesen. Az úri fogat egyi­kébe Pozsony város legdíszesebb lakházainak gördült be, hol medveprémbundás kapus fo­gadta az érkezőket s szőnyeggel bevont lép­csők vezettek föl az emeletre. Darkaváry ka­ronfogva, (a­hogy a képen vannak lerajzolva) vezeté fel követtársát az úri terembe, hol ezüst Mai számunkhoz mellékletül vesszük Frommer A. vállzsinóros inas nyitá előttük az ajtót. A te­remben díszes társaság volt már együtt, mely­nek tagjait nagy részben látásból ismeré már Elek , országgyűlési követek és felsőtáblai ta­gok, néhány magasabb rangú katonatiszt, és egy pár simára borotvált arcz, bécsi banká­rok, a­kit még nem ismert, azzal a kölcsö­nös bemutatáson rögtön átesett s el is felejté a neveiket rögtön. Díszes társaság volt, csupa férfiak. „De kinél vagyunk mi itten ? Ki itt a házigazda?“ Azt is megtudta nem sokára. A pirosbársony bugyogós inas feltárta a m­ellék­­ajtót s kilépett rajta a vendégek közé — a háziasszony. Öltözete legújabb divatszerü : pazar, fel­tűnő , ékszer annyi rajta, amennyi csak ráfér : keljin finom jaquemar keztjük. Már most tudta Elek, hogy hol van. Ez a h­erczegasszony nem volt más, mint Susanne. Most még szebb, mint három év előtt, mert a parasztos modorról leszokott s előkelő „pic“ jellemző minden mozdulatát. Úgy tudta magát mutatni, akár egy h­erczegasszony. Dar­­kv Mary bemutatta neki Eleket. v­olt egymás­hoz szerencséjük régen. — Az ebédhez Elek karját ragadta meg Susanne vezető támpont Herrman mag- és növény kereskedésének árjegyzékét gyanánt s az asztalnál jobbról ülteté maga mellé és az egész ebéd alatt folyvást udva­rolt neki: Susanne Eleknek. Pompás ebéd volt, osztrigával kezdődött; sárgadinyét ad­tak leves helyett; franczia menü volt: ittak Chaseau Laffittet és Cliques-t, s a mocca mel­lé tíz éves szivarra gyújtottak — a hölgy en­gedelmével ott az étteremben­­ —, és­ Elek gondola magában, otthon pedig az asszony maga segít, megfőzni a szakácsnénak a taka­rékos kis ebédet, melyhez egyetlen vendégét, édes atyját meghívta, s félreteszi a maradé­kot, hogy vacsorára is teljen belőle. Vacsorára! Ah az is ott érte a díszes vendégsereget. Az kezdődött fagylalttal, vég­ződött puncscsal. A vacsorához már­ több hölgy is jelent meg. A társaság többi tagjainak is­merősei és Susannenak barátnői. Jókedvű, fesztelen társalgási­ hölgyek. Azonkívül a pezs­gőnek is ismerősei. Hölgyek, kik csiklandós tartalmú adomák felett jókat kaczagnak; s a szivaraikat a szomszédjaik szivaránál gyújtják meg. Különben igen respectábilis hölgyek. Különben —­­— Elek otthagyta őket. — Át­ment a másik terembe, a­hol kártyáztak. Igen nagy pénzben kártyáztak. Ez volt az a ragyogó barlang, a­hol az országgyűlések alatt a követek egy része ke- Pártmozgalmak. A „Kelet“ egyik közelebbi száma a követ­kezőket írja: Küküllő megyéből tudósítanak, hogy a balol­dal Horváth Gyulát, ki a középpárthoz történt csatlakozása miatt lemondott képviselőségéről, a felső kerületben újra felléptette képviselő­jelölt­nek. A választás február 3-án történik Balavásá­­ron. Kiváncsiak vagyunk, milyen arc­c­al fogadja a „M. Polgár“ e hirt.“ * Ezt a kíváncsiságot ki kell elégítenünk, ne­hogy megártson a „Keletinek A „M. Polgár“ jó képpel fogadja e hirt, mert tudja, hogy e hírnek a bal oldalra vonatkozó állítása a hazugság. Küküllő megye felső ke­rületének baloldala Horváth Gyulát nem lép­tette és nem is léptethette fel képvi­selőjelöltül,­­ hanem igenis felléptette e kerü­let volt deák pártja, mely ma megszűnt létezni már, miután középpárti jelöltet ál­lított fel. Küküllő megye felső kerületének balol­dala alszik szép csendesen, s szájtátva lesi a sült galambot. Hogy sült galambnak Horváth Gyu­la úr gyenge falat lenne, — azt talán nem kell hosszasabban magyarázni. * A „Hon“-ból a következő tudósításokat vesz­­szük át: Szolnokon a „jobboldal“ csatlakozott a kö­zéppárthoz, s ennek jelöltjét, Horánszkyt, támo­gatja. A Ghyczy-párt bizonyára örül ennek, mint a „pártok egyesülésére“ egy előjelnek. Minden­esetre nagy nyereség, hogy Szolnokon a­hol 72- ben 3000 baloldali szavazó ellen volt vagy más­fél száz jobboldali, most kegyeskednek ezt Urak elállani a külön jelöléstől. Hogy azonban a közép­párt czéljait ilyesmi előbbre vinné, tagadjuk. * ■ Domadidy Ferencz kerületét e hó 4-ra nép­­gyülésre hivta egybe. A baloldali kör kimondta volt, hogy e nap a helyi viszonyoknál fogva czél­­szerűtlen a gyülésezésre, s 11-ét tűzte ki az ülés napjául. Domadidy ur azonban 4 én mégis meg­­tartá ama gyűlést, s azon, némi ellenmondással, bizalom szavaztatott részére. De az ellenzék is megtartá il­én a gyűlést s erről a következő távirati tudósítás fekszik előttünk­ is Csengsz, jan. 11. Kerületünk választóinak többsége ma tartott baloldali gyűlésében Doorhi­­dy Ferencznek egyhangúlag bizalmatlanságot sza­vazott. Uray elnök: Kottoriból a következő távirati tudósítást kaptuk. Remete Géza, a letenyei választókerület országos képviselője, mai napon Kottoriban, a vá­lasztókerület egyik mezővárosában megjelenvén, néhány ezer tagból álló hallgatóság előtt elmon­dotta képviselői jelentését, a választókerület vá­lasztói által a képviselő, valamint annak programm­­ja s a balközép mellett tett nyilatkozata hosszas szűnni nem akaró éljenzéssel fogadtatott. * A „Pesti Napló" Pancsováról a következ sürgönyöket kapta: Pan­c­s­o­v­a, jan. 12. d. e. 10 órakor. Január 9-ke óta a választó küzdelem V.- t­olyan módon foly, min­t hazánk, Magyarország még nem látott. Az egyik részen az állameszme hivei, a másikon azok küzdelme, kik az államot megdönteni akarják. A szerb zászló előlvitele mel­lett, mely a szerb fejedelmi czimerrel volt díszít­ve, vonult a szerb nemzeti párt a választás he­lyisége elé, hangosan kiabálva, hogy Magyarország­ról nem akarnak tudni. Magában a választó he­lyiségben a szerb bizalmi férfiak olyan durva sér­tésekkel illeték a kormányt, hogy e miatt a vá­lasztás folyamát már két ízben félbe kelle szakí­tani. Épen e pillanatban a kimerült választási el­nök betegen összeomlott, minek folytán a válasz­tást ismét fel kelle függeszteni. P­an csóva jan. 12. d. e. 12 órakor. A kor­mánypárt ép most a választás felfüggesztését kí­vánta, mert a nemzetiségi­ párt kormánypárti válasz­tókat rejtett helyeken fogva tart, a kereszt jelvényé­vel fanatizálja a tömeget, az állami zászló mellő­zésével nemzetiségi zászlókat használ és izgatja a választókat Magyarország és annak kormánya "el­len. A nemzetiségi­ párt egy bizalmi férfia a vá­lasztási helyiségben öklével az asztalra ütött, fe­­nyegeté a kormánypárti választókat és felségsért­ő szavakat mondott. Ily események után talán mégis fel fogja a kormány a választást függeszteni.

Next