Magyar Polgár, 1874. július-december (8. évfolyam, 146-297. szám)
1874-07-01 / 146. szám
VIII-dik évfolyam. 14 b. szám. Kolozsvárit, 1874. szereda, Julius". POLITIKAI NAPILAP. ELŐFIZETÉSI FELTÉTELEK. Égésiélre ............................16 ft. — kr. Félévre.....................................8 » — ■ Egy negyedre....................... 6 . — „ Egy hónapra ...... 1 » M . ~2n nS‘ SZERKESZTŐSÉGI IRODA: A lyceumi nyomdában K.ladóhivata.1. A lyczeumi nyomda „központi irodájá“-ban főtér gr. Teleki Domokos-h&z. ’?n ^ HIRDETÉSI DIJAK ^ Ötször hazahozott sor ára 6 kr. Minden hirdetés után M kr. bélyegilleték. Nagy hirdetéseknél kedvezmények. .5“ “2 NYILTTER soronként, vagy «nuntk helye 96 kr. Reclamok: hirftszérbe soronként 1 m. KOLOZSVÁR, JUNIUS 30. Fővárosi levelek. CCCCXXXVIl. Budapest, juuius 26. 1874. Kedves barátom ! Ezelőtt egy órával fejeztük be az összeférhetlenségi törvény tárgyalását. A törvény igen csekély változtatásokon kívül, melyek inkább csak részletesebb praecisirozásra vonatkoztak, egészen a központi bizottság szövegezése szerint ment át. Volt egy néhány tagja a képviselőháznak, kik azon elvből indulva ki, hogy e törvény felesleges és 82ökség által sincsen jelezve, kísérleteket tettek az elveket oly végletre vinni, melyek az egészet végletekre vigyék és megsemmisítsék. E csoportnak Paczolay, Pulszky Ágost és a fiatal Hedry Ernő állottak élén, kik közül a két utóbbira méltán el lehet mondani azt a német közmondást: ,So jung und schon ein Pecsovics.* Hedry Ernő igyekezete az absurdumra vezetésében oly nagy volt, hogy ma már épen azt indítványozta, hogy a képviselő legalább is még egy évig mandátuma lejárta után állami hivatalt ne vállalhasson; mi nemcsak azért absurdum, mert a parlamenti kormányváltozások természetével ellenkezik, hanem azért is, mivel így az incompatibilitási törvénybe, mely csakis azon időről szólhat, míg a képviselő, teljességgel be nem illeszthető, miután a törvényhozás saját tagjairól csak 13 addig intézkedhetik, míg azok tagjai, azontúl az egyéni szabadságot meg nem köthetik. Mondják, hogy ezen csoportocska nagy munkásságot fejt ki abban is, hogy a holnapi, harmadszori végleges megszavazásnál a törvényt megbuktassa. Volt még egy törekvés a horvátok részéről, kik azt akarták volna keresztülvinni, hogy reájuk e törvényjavaslat ne terjesztessék ki, de azt a ház elvetette s e helyett egy uj §-t ékelt be, mely kimondja, hogy a horvát képviselőknek saját kormányukhoz viszonyukat ezen törvényjavaslat nem érinti. Különben a mai tárgyalás közben két dolog volt, mely nagyobb vitára adott alkalmat: egyik mely azt követelte, hogy a szerzeteseken kívül, kiket a törvény a képviselőségből kizár, a nem autonóm felekezetek papjai is incompatibilisek legyenek. Egy pár katholikus pap képviselő ez ellen a derűs hazafiasságának és függetlenségének bizonyítgatásával lépett fel, míg Szilády Áron, mint ref. pap visszatussta a nem katholikus lelkészeknek adandó eme privilégiumot, követelve, hogy akkor minden felekezet papja zárassék ki a képviselőházból. A ház, különösen Tisza Kálmán beszéde következtében, megmaradt az eredeti szövegezésnél. A másik vitás ügyet a törvénynek azon jelképezte, mely azon képviselőt, kinek napi díjai hitelezők által lefoglaltatnak, ha három hó alatt azt zárlattól fel nem menti, kizárattassék. Én részemről, s velem igen sokan abban a véleményben vagyunk, hogy miután a képviselői napidíj nem magány tulajdon s nem is fizetés, hanem tulajdonképen oly állami intézkedés, mely az illető választókerület képviselőjének napi szükségeit akarja fedezni s mely az illető képviselőnek csak is akkor adható ki, midőn az a képviselőházban megbízási teendőit teljesíti, teljességgel nem szolgálhat tárgyául a kéviselő egyéni hitelének , azért mint ilyen le sem fogatható. Gavallérságból és rosszul alkalmazott álszeméremből lehet valaki az ellenkező meggyőződésben: az én nézetem szerint megsértése az a választói jognak, mely méltán követelheti, hogy miután bizalmát nem csupán az anyagi képességen alapítja, az által legyen képviselve, akit ő akar. De tekintve hazai pénz és hitelviszonyainkat, s az azok körül gyakorolt eljárást, még kevésbé állhat meg a képviselőnek e miatti kizárása, miután igen könnyen megtörténhetik, hogy egy különben nagy birtokú embernek is, ha esetleg fizetésképtelenné válik, hitelezője a könnyen hozzájuthatás kedvéért, vagy különös malitiából a végrehajtást épen ezen pár forintra vezeti. Ezen kívül megtörtént már, hogy egyik másik képviselő nevére hamis váltók állíttattak ki, s a lefoglalás ezek érvényénél fogva történt. De nem lehet figyelem nélkül hagyni azon körülményt sem, melyet Kállay Ödön hozott fel, hogy t. i. már voltak és még jöhetnek olyan idők, midőn a kormány, vagy az ellenpárt valamelyik korifeusa csak azért, hogy egy ellenzéki szónokot leszoríthasson , ennek váltóit összeszedi s napi dijaira végrehajtást vezet. Egyetlen érv volna még ez fenntartására, s ez a képviselő személyes hitele. De az én felfogásom szerint, ha a törvény kimondaná a napi dijak le nem foglalhatóságát, akkor a napidíjak a hitelre nézve nem is vetnének a latban semmit. Azonban a többség a törvénynek e szakaszát is elfogadta, s ám legyen, de én nem hiszem, hogy ez a ház méltóságának csak legkissebb lendületet is adhasson. Legyen a ház többsége elveire és politikai moráljára független, tanúsítsa ezt kitartása és ingatmatlansága által s akkor ez incompatibilitási törvénynek még több §-ira sem lesz szükség. P. Szathmáry Károly. — A képviselőim jun. 28-iki ülésében indokolta Nagy György közelebb beadott határozati javaslatát, mely azonban Pauner Tivadar igazságügyminiszter felszólalása után szótöbbséggel elvettetett. Eder István képviselőt, ki árvái pénzek sikkasztásával vádoltatik, a mentelmi bizottság véleményezése szerint, a ház kiadatai határozta. A választási törvényjavaslat tárgyalása szerdára tűzetett ki. A romániai vasúti csatlakozás iránt kötendő szerződésről valójavaslatot a vasúti bizottság elfogadta, jegyzőkönyvileg is kifejezvén azon kívonatát, hogy mindkét vonalnak egyidőben való megnyitása határozottan biztosíttassák. TARCZA, HÁROM OROSZ és HÁROM ANGOL KALANDJAI *■ (a 1««« W" « »■ • francziából. XIX. Fejezet. Háromszögeim vagy meghalni. (Folytatás.) Everest ezredes szavait lelkesült „harrah* üdvözölte. A makoldokkal szemben, egy közös veszély előtt, az angolok és oroszok feledték a nemzeteik között levő viszályt, s egyesültek közös védelemre. Az új állapot mindkét fél felett uralkodott, s az angol-orosz bizottság az ellenség előtt tényleg bensőbben és tökéletesbben egyesült mint valaha. Emeryt'3 Zorn megölelték egymást, míg a többiek Delev kézszorítással szentesítették az új szövetséget. A viszontlátás örömei után az angolok első g°ndja az volt, hogy elolthassák égető lomjukat. Az oroszok tanyáján nem hiányz°tt a víz. Azután megvonva magukat egy a Scor- Zef csúcsán levő elhagyott erődítvény féleánczolásban, míg a matrózok figyelemmel zárták a makoldlokat, elbeszélők az európaiak mindazt, mit Kolobengben történt elválásuk óta átéltek. Mindenekelőtt mi okból jöttek az oroszok e hegycsúcsra, mely balra és oly távol esett délköri ívüktől ? Éppen azon okból, mely az angolokat jobbra törite el. A Scortes körülbelől a két külön felvett délköriv között feküvén, egyedüli magaslatot képezett e vidéken, mely a Ngami tó partjain egy állomás felállítására szolgálhatott. Egészen természetes volt tehát, hogy a két versenyző expeditió a fennsíkon dolgozván, a vidék ez egyedüli alkalmas vizsgálódási pontján találkozott. Az angolok és oroszok által felvett délköriv, valóban a tónál — noha elég távol egymástól — végződvén, szükséges volt a műveletre, hogy a tó déli partja az északival összeköttessék. Strux néhány részletet közölt végzett műveleteiről. Kolobeng óta minden közbeeső akadály nélkül haladtak műveleteikkel Az első délköriv, melyet a sors az oroszoknak juttatott, termékeny és halmos vidéken vonult keresztül és a háromszögsorozat felállításában semmi nehézség sem merült fel. A nap égető sugarainak ők is ki voltak téve éppen úgy mint az angolok, de hiányt a vízben nem szenvedtek, mert a vidéket számtalan patak és vizér szeldelte kerztül A mégökörök válogattak a dús legelőben, az erdők által itt ott megszakított réteken, a vadálla- I tokát pedig nagy tüzek által zárták távol a tanyától. A falukban és helységekben, hol megfordultak, mindenütt megtelepült törzsekre találtak, kiknél Livingstone is vendégszerető fogadtatásban részesült. Nem volt tehát a boschiesman kiséretének az egész utazás alatt semmi oka panaszkodni. Február 20-án értek el a Scorzetre, hol harmincz óra óta voltak már berendezve, midőn a makololok mintegy három-négyszázan megjelentek a síkon. A benszülöttek rögtön megrémülve elhagyák állomásukat, sorsukra hagyván az oroszokat. A makololok a hegy lábánál hagyott szekerek kirablásához fogtak, szerencsére azonban az eszközök már előbb felszállittattak az erődbe. A gőzsarka is biztosítva volt, mivel azt az oroszok a rablók megjelenése előtt összeállították s a Ngami tó egy kis öblében vizre bocsáták. Ez oldalon a hegy csaknem függélyes irányú volt a tó partjával s e részről hozzáférhetlen, de délről lankáson emelkedett s a megkisérlett támadásnál az angolok közbejötte nélkül talán sikerült volna a makoldoknak elérni a sánczokat. Ennyit tartalmazott röviden, Síim elbeszélése. Everest ezredes közölte azon események,a melyek észak felé tett utazásaikat nevezetessé tevék; az expeditió szenvedéseit és kimerültségét, a boschiesmanok zavargásait, a nehézségeket és akadályokat, melyeket az Mindezekből kitűnt, hogy a kolobengi szerlás után a sor inkább az oroszokat kegyelte, mint az angolokat. Február 21 — 22-ke közti és minden esemény nélkül telt el. A bushman és a matrózok a sáncz aljánál őrködtek az egész éjen át, a makoldók azonban nem ismételték támadásaikat. A hegy tövében felgyújtott néhány tűz azonban arra mutatott, hogy a rablók tanyát ütöttek, s tervükkel nem hagytak fel. Másnap reggel virradatkor elhagyák az európaiak erődítvényüket, hogy a környéket vizsgálhassák. A nap első sugarai csaknem egyszerre világosíták meg a roppant terjedelmű síkságot, a látkör legvégső határáig. Délfelé a sárga sivatag fűtelen kiúszott talaja terült el, míg a hegy lábánál felütött táborban négy—ötszáz benszülött zsibongott a még itt-ott égő tüzek körül. Nyilvánvaló volt, hogy a makoldók nem akarák elhagyni a helyet, daczára annak, hogy a karaván minden értéke, élelmikészlete, szekerei, lovai, ökrei hatalmukba estek. Mind e zsákmány nem elégíte ki őket, ők az európaiak felkonczolását s fegyvereiket óhajtották különösen, melyekkel Everest ezredes és társai olyan kemény pusztítást vittek véghez közöttük. Az orosz és angol tudósok, miután a makoldok táborát megszemlélték, hosszas tanácsot tartottak a bushmannel. Egy elhatározó lépés felett tűnődtek, mely több körülménytől függött. Mindenekelőtt azonban a Scortes fekvését kelle felvenniük. A hegyről tudtak annyit már a csillagászok, hogy az délről, egy a Kamung tér- A második székely értekezlet. A székelyföld szellemi és anyagi emelkedése tárgyában csütörtökön tartatott Budapesten a második értekezlet, melyről a „Hangban a következőket olvassuk: Négy és fél óráig tartott beható és részletes tárgyalás után az egylet alapszabályai elfogadtattak. Az alapszabályok egy „Székely-egylet” alakítását tárgyazzák. Az egyletnek alapító és rendes tagjai leendőek. Az alapítótagok egyszer mindenkorra legalább 100 forintot vagy 6%- ot jövedelmező óvadékképes 100 forintos kötvényt bocsátnak az egylet rendelkezésére, a rendes tagok 5 egymásután következő évre kötelezik magukat évenkénti 5 forint fizetésre. Az egylet feladatának tekinti a Székelyföld szellemi és anyagi emelkedését minden hatalmában levő eszközökkel előmozdítani: oskolák felállítása és segélyezése, a földmivelés különböző ágainak a kézmű s gyáripar s kereskedelem emelése stb. által, amiért is oda működik, hogy az ezekre megkivántató pénzösszegek, takarékpénztárak, népbankok stb. felállítása által a Székelyföld rendezésére álljanak. Maga az egylet ügyeinek vezetésére egy Budapesten székelő központi és 5 vidéki — az 6 székely székben — választmányt fog választani. Évenként egy közgyűlést, a bizottmányok pedig havonként havi bizottmányüléseket tartanak, — a szükséges reformjavaslatokat megteszik, az ismeretek terjesztésére felolvasások, tudományos és szakmunkák ismertetése és terjesztése által befolyni igyekeznek. Ez dióhéjba szorítva, az alapszabályok lényege, a minél többre az alkalommal kiterjeszkedni nem látjuk szükségesnek, miután rövid időn maga az egész alapszabály úgyis nyilvánosságra fog hozatni. A további teendőkre a következő határozati javaslat fogadtatott el. Tekintve a székely művelődési és közgazdasági egylet szervezésének hasznos és sürgős voltát, mondja ki az értekezlet , hogy a székely művelődési és közgazdasági egylet alapszabályait tárgyalván, a belügyminiszterhez megerősítés végett rögtön felterjeszti, hogy az egylet megalakulásáig a fővárosban egy huszonöt tagú szervező bizottságot állít fel, melyet a szervezés és megalakulás vezetésére, az alapszabályok és az indokolásul szolgáló bizottsági jelentés kinyomatására, a megalakulásig teendő költségeknek aláírás útján való fedezésére és az alapszabályok megerősítése után tartandó első közgyűlés összehívására, a székely törvényhatóságok területén való szervezés és megalakulás vezetésével megbízott több biztos kiküldésére felhatalmazta.“ A tagok tíz új tagnak a 15-ös bizottsághoz csatlásával megválasztottak. Mikes János gr., Kálnoky Pál gr., Nemes Nándor gr., Bakcsi Ferencz, Jakab Elek, Getze János stb. lennek megválasztva. Levelezés: Kézdi-Vásárhely jun. 21-én. (A háromszéki Erzsébet leányárcaház közgyűlése.) A k. vásárhelyi választmány, lelkes és fáradhatlan elnökének vezetése alatt, erélylyel és kitartással oldotta meg feladatát, midőn egy év lejárta alatt az árvaház ügyét egésszen rendezte, az Árvaházat megnyitotta, s annak jövőjét teljesen biztosította.