Magyar Polgár, 1874. július-december (8. évfolyam, 146-297. szám)
1874-12-04 / 277. szám
VIII. évfolyam. sr 2n ELŐFIZETÉSI FELTÉTELEK Egész évre ...............................16 ft. — kr. Félévre........................................8, — „ Egy negyedre......................... 4 „ — „ Egy hónapra .........................1 , 60 , 277-dik Beám Kolozsvárit, péntek, 14. deczember 4. * POLITIKAI NAPILAP. SZERKESZTŐSÉGI IRODA: A lyceumi nyomdában Kiad.Glllva.tal: A lyceumi nyomda „központi irodájáéban főtér gr Teleki Domokos-ház. 7. HIRDETÉSI DIJAK: " Ötször hasábozott garmond sor óra, vagy annak területe 6 kr. Minden hirdetés után 80 kr. bélyegilleték külön szárasztatik. Nagy hirdetéseknél Uj kedvezmtények. NYILTTÉR soronként, vagy annak helye 25 kr. Acelamok, hirfüzérbe soronként 1 frt KOLOZSVÁR, DECZEMBER 3 Fővárosi levelek, ccccxciv. Budapest, deczember 1. 1874. Kedves barátom 1 A képviselőház, valamint a főrendiház is tegnap egy lépéssel tovább mentek, amennyiben a képviselőházban az indemnity-re vonatkozó törvény benyujtatott a választási és közjegyzői törvények szentesítése felolvastatott és igy a döczögő szekér kereke egy időre újra előre van tolva. Ugyancsak itt nyújtotta be a pénzüügyminiszter a fényűzési adóról szóló törvényjavaslatot, melyben a ló, kocsi, cseléd, tekejáték vannak megadóztatva; még pedig meglehetős magasan, a mennyiben egy férfi cseléd tartására 8 írt. esik, mely a cselédek mennyiségével fokozatosan emelkedik; egy tekeasztal után Pesten 26, kisebb városban 20, s egy játékterem után 30, illetőleg 25 frt. lesz követelve ; egy hintalóra Budapesten 30, kisebb városban 25 és 20 frt fizetendő stb. Még nagyobb dolog történt a felső házban. Ott ugyanis tegnap báró Vay Miklós egy régebbi interpelláció alkalmából, de valószínűleg Tisza Kálmánnak minap mondott beszéde következtében követelte, hogy a főrendiház átalakíttassák és azt szorgalmazta, hogy a kezdeményezést ne várja alulról, hanem maga indítványozza; egyszersmind kijelenti, mint mondá „ország világ előtt“, miszerint, valamint eddig, úgy ezután sem fog a főrendeken a ház újbóli szervezése múlni. A jelen volt Bittó szokása szerint őtört hatott s végre azon nyilatkozatot tette, hogy ha idő lesz reá ez időszakban, a főrendiház reformja be fog hozatni. Jó idő pedig valószínűleg nem lesz reá, mert csakugyan érdekes megjegyezni, hogy 67 óta minden nagyobb kérdés hogyan szoríttatik le a tárgyalásról és épen a kormány hanyagságából eredő időhiányt hogyan fordítja saját tétele fentartására. Így lesz ez most valószínűleg az indemnity kérdésénél is, valamint Ghyczy adótörvényjavaslatai nagy részénél, hol valószínűleg az fog érvül szolgálni a megszavazásra, hogy különben megszűnik az ország fizetőképes lenni. És most, mivel tudom, hogy olvasó közönséged is megunta már azt a sok adótörvényt és a feletti vitát, melyet épen oly nehéz az olvasónak megemészteni, mint majd magát az adót megfizetni: menjünk át egy kissé más térre is. Mint hallhattátok, a közelebbi időkben két irodalmi vita vert itt fel nagy port: egyik Gyulay „Romhányi”-ja, másik Toldy Pista „Kornéliá“ja alkalmából. Talán nem lesz érdektelen, ha véleményemet mindkettőre nézve kockáztatom, mi annyival nyugodtabban történhetik ma, mivel a zajnak már csak utóhangjai léteznek. Ami az elsőt illeti, én Gyulayt nem azért hibáztatom, hogy Görgeyről így vagy amúgy vélekedik, és Romhányijában ezen véleményének őszinte kifejezést ad, hanem hibáztatom azért, mivel Görgeyt, ki nézete szerint lehetett jó katona és szigorú hadvezér, párhuzamba állítja Kossuth Lajossal, ki korszakának egyik legnagyobb embere. Amaz ügyes, de legtöbbször ellentállása által legtöbbször kárt okozó tábornoka volt a magyar szabadságharcznak, kinél nagyobbat védelmi harczunk története akár hányat sorolhat elő; ellenben Kossuth Lajos egy új világot teremtett Magyarországon lángszónoklatával, álmaiból rázta föl a nyugalmas nemzetet s oka lett úgy nemzeti tételünk új alakjának, mint a szabadságharcz összes dicsőségének. Az összehasonlítás tehát szerintem teljesen hibás, mint hibás lenne az, ki p. Petőfit egy Kerényivel vagy Papp Endrével tenné párhuzamba. Nézetem szerint ép oly tévúton jár a másik irodalmi ügy elbírálása is. A napi sajtó egy része ugyanis elitélte még szinte kerülte előtt Toldy „Corneliáját“, azt inmorális és botrányos darabnak nyilatkoztatván ki. Magam is elolvastam a darabot s őszintén megvallom csaknem azon nézet emelkedett érvényre bennem, mintha azok, kik Kornéliát megtámadták, reclámot akartak volna csinálni részére. Nekem nem az a kifogásom Toldy darabja ellen, hogy sikamlós vagy inmorális irányú, hanem az hogy általában véve igen gyönge darab. Az egész igen alanti körben jár, alig emelkedik fel egy-egy pillanatra, hogy újra a próza legalsó fokára sülyedjen s olyan közönséges viszhangokat fejt ki, melyek leírása nem irtózást, hanem valóságos unalmat szül. Végre drámai igazságtétele is hibás, mert egy minden oldalról szorongatott és megcsalt nőt férje és saját maga meggyilkolására kényszerit. Részemről, ha csak a botrány hire által nem, más után nem nagy jövőt jósolok neki. P. Szathmáry Károly. — A képviselői ház osztályai decz. 1-én tartott tanácskozásaikban tárgyalás alá vették a városi főispáni intézmény eltörléséről szóló törvényjavaslatot. Az eredeti szöveg szerint változatlanul elfogadta az I. és VII. osztály a tvjavaslatot. A baloldal ismert módosítása szerint, hogy t. i. a főispán czimébe belefoglaltassanak a megyéhez tartozó városok nevei is, — elfogadták a HL, IV, V., VI. osztályok ; a III. osztály azon hozzátétellel, hogy ezen intézkedés a közigazgatási rendszer végleges megállapításáig érvényes A II. osztály Schwarcz Gyulának következő határozati javaslata kíséretében fogadta el ajavaslatot: „A jelenjavaslattal kapcsolatban utasítja a ház a kormányt, hogy a tvhatóságok rendezéséről szóló 1870. 42. t. sz. módosítása iránt, különös tekintettel a főispánok jog és munkakörére, tvjavaslatot terjesszen a ház elé.“ A VIII. osztály azon módosítással fogadta el a tvjavaslatot, hogy a főispán nemcsak a megye területén fekvő városoknak, hanem azon kívül eső más városoknak is lehet főispánja. A IX. osztály elfogadván a tvjavaslatot, utasította előadóját, hogy a központban érvényre juttassa az osztály azon határozatát, hogy egy főispán több megyének, városnak is lehet főispánja, továbbá, hogy a főispáni czím mellett megemlíttessenek az azzal egyenrangú más méltóságok is, mint főkirálybiró, főkapitány stb. megbízván előadóját, esetleg különvéleményt is jelentsen be. _______ — Az indemnityre vonatkozó törvényjavaslat a következőleg hangzik: Törvényjavaslat az 1876. év első negyedében viselendő közterhekről és fedezendő államkiadásokról. 1. §. A minisztérium felhatalmazta, hogy a magyar korona országaiban jelenleg fennálló adókra és államjövedékekre vonatkozó összes törvényeket azoknak időközben bekövetkezhető módosításaival az 1875. év első negyede folytán érvényben tarthassa s az azok alapján befolyó adókból és egyéb bevételekből az állam szükségletét a következő §-ban meghatározott módon fedezhesse, a javulás útján vannak, minthogy, mint mondom, csak ezek vehetnek részt mulatságainkban. Azonban előbb hajtsunk fel egy pohár sherryt.“ Ezután a doktor több folyosón át a bálterembe vezetett, mely nagy terjedelmű és vidám kinézésű volt, egyik végén mélyedéssel a felügyelők orvosok és vendégek számára, kik között néhány hölgyet is lehetett látni. A falak mellett négy vagy öt sor szék volt elhelyezve, egyik oldalt a férfiak, a másikon a nők számára. Itt-ott egy mélázó alak húzódott valamely szegletbe, ki saját gondolataival tépelődve nem is látszik észrevenni, mi körülötte történik. A padok között katonás kinézésű felügyelők és feketébe öltözött fiatal ápolónők járkálnak vagy egymással beszélgetnek. Míg a termen átmentünk, egy-egy szem fordult barátom felé, de egyikben sem láttam a félelem vagy aggály kifejezését, mindenki látszott őt szeretni. Beléptünk után kezdetét vette a táncz, mely inkább sétának s jobbra balra mozdulásnak mondható, melyet azonban mindenki igen könnyen megtanulhat, ezt itt „cserkesz-táncz“-nak nevezik. Én beszédbe elegyedtem egy kisded, falábú emberrel, kiről első látásra azt gyanítottam, hogy gépész, s csakhamar meggyőződtem, hogy gyanításom nem volt alaptalan. Ez, míg künn volt a világban, mindenféle tervekkel ostromolta a minisztereket, melyekkel szerinte az országot külföldi betörések ellen meg lehetne védeni. Igen beszédes volt, s mindenféle badarságot a legtermészetesebb módon adott elő, sőt nemsokára legtitkosabb tervét is elárulta előttem. „Van egy tervem — mondá — mely szerint a föld alatt lehetne csapatokat szállítani a kikötőkbe ; ezt fel is ajánlottam a miniszternek, de ellenségeim őt lebeszélték stb.“ Mindezt mosolyogva s oly öntudatos arczcal beszélé el, mint ki tökéletesen meg van győződve terve kivihetőségéről. „Tudja ön, hová vezet a földalattifolyosó, melyen épület áll .“ Megvallottam, hogy nem tudom. „H. E. 2. §. A kiadási tételekre nézve az 1874. évi évi államköltségvetésről szóló 1872. XXXV. tört. cz. rendeletei szolgálnak zsinórmértékül, azon hozzáadással, hogy az 1872. évi XXXII. t. ez. alapján felvett 64 millió ezüst frt névértékű államkölcsön első törlesztési részlete 862,000 frttal, valamint az 1874. évi XIV. t. ez. alapján felvett 76/3 millió frt ezüst kölcsön után 1876. évi február 1-én lejáró 2,409,750 frt, félévi 8°/0 kamat is a kiadási tételekhez sorozandók. 8. §. Az ezek folytán teendő költségek az 1876. évi államköltségvetésbe illesztendők. 4. §. Jelen törvény hatálya az 1876. évi államköltségvetésről szóló törvény kihirdetése napján megszűnik. 5. §. Ezen törvény végrehajtásával a pénzügyminiszter bizatik meg. Ghyczy Kálmán: TÁRCZA. Egy nap a tébolydában. (All The Year Round.) (Vége.) „Jelenleg nincsenek — volt a felelet — de azért van itt számos vallási képzelgő, kik szellemeikkel társalkodnak. Volt különösen egy ifjú nő, ki egy ideig azt hitte, hogy az Uj-testamentomban emlitett igen nagy vétket követett el. Igyekeztem képzelgésének okára rájőni s egy nyugodt pillanatában leikatlan szomorúsággal vallotta meg, hogy egyszer szemöldökeit megfésülte. Egy másik nagy súlyt fektetett a biblia ezen szavaira: „for- Rulj meg, fordulj meg, mielőtt meghalnál !“ mely szavakat énekelve dervis módjára körben forgott, mígnem a fáradság miatt összerogyott. — Van itt továbbá egy képzelődő, ki azelőtt gépész volt Armstrong Vilmos gyárában. Fejét egy elugrott vasszilak sértette meg, úgy hogy eszméletlenül rogyott össze. Mikor később magához tért, minden gondolata egyetlen eszmében volt központosítva azt hiszi ugyanis, hogy ő oly gépet talált fel, melylyel egész hadseregeket képes megsemmisíteni. Napestig forgatja ezen képzelt gépnek a kerekét, míg a kimerültség folytán összeesik.“ „Hallottam már eseteket — mondom — mikor egy ütés a fejre a lelki tehetségekben igen nagy változást hozott létre.“ „Ez tökéletesen igaz: Mabilon csaknem teljesen bárgyú volt 26 éves koráig, mikor egy lépcsőferről leesvén, koponyáját bezúzta, úgy hogy ns lepanírozni kellett. Ez idő óta azonban teremtő szellem lett. Wallenstein ismerő bolond volt addig, mig egyszer az emeletből fejtetőre bukott, s mikor betegségéből fellábadott, nagy hadvezérré lett. De saját gondozásom alatt is volt egy ember, ki számos képzelődésnek volt áldozata : társaságban állott báró Rothschilddal, s azt állítá, hogy ők ketten a nemzeti adósságot kifizetik; páholyt nyitott női szabadkőművesek számára, mindenkinek ajánlgatta részvényjegyeit, miáltal egy nap anynyira felingerelte egyik társát, hogy ez iszonyú ökölcsapást mért homlokára. Ez idő óta naprólnapra mind inkább kibontakozott a képzelődés országából, s végre elbeszélő nekem, hogy azon csapás oly hatást gyakorolt rá, mintha mély álomból ébresztette volna fel s kiűzött minden esztelenkedési vágyat a fejéből.“ „Valóban — mondom — mily sokat kell még tanulnunk, mig azon gépezetet kiismerjük, mely lelki tehetségeinket mozgatja. Sokkal tartozunk Gálinak és követőinek, kik e tehetségek helyét az agyvelőben kijelölni törekedtek; ez jelentékeny lépés volt a metaphysikusok álmodozásaitól a valódi élet jelenségei felé “ „Uaal kutatásainak gyengéje, hogy igen is sok tehetségnek akarta kijelölni lakhelyét,. Dr. Browne, a Royal Institution tagja, egy igen érdekes értekezést írt az aphasiáról, vagy azon állapotról, melynél fogva az agybetegségekben néha a beszédképesség elvesz , de az orvos példákkal bebizonyítja, hogy ezen veszteség csak akkor áll be ha az agynak bizonyos része van megsértve. Ebből azután következteti, hogy ez után több más tehetségünket is elveszthetjük, azonban hagyjuk ezt, inkább menjünk át az elméletről a gyakorlatra.“ Ezzel az orvos csengetett, s a belépő szolgától kérdező: „Együtt vannak-e már, János ?’“ „Igen uram, és most gyűltek össze.“ „És ma van a heti mulatság ideje — mondá az orvos felém fordulva — , látni fogod a rögeszmét mindenféle alakjában, azonban ezek mind Károly román fejedelem nov. 28-án nyitotta meg a kamarákat trónbeszéddel, melyen az a legfeltűnőbb, hogy szokatlanul hosszú. A beszéd következőleg kezdődik. Ma az újonnn választott senatus első s egyszersmind a képviselőház negyedik és utolsó rendes ülésszakát nyitom meg. Ezt a jelentőségteljes eseményt csak azon jó egyetértés tette lehetővé, mely az államhatalmak közt uralkodott; azt bizonyítja ez, hogy az ország igazi szükségleteinek tudatára jutott s megfontolva halad előre erkölcsi és gazdasági fejlődésében. Viszonyaink a külhatalmakhoz ez évben is a legkielégítőbbek. A román állam érdekei csak nyerhetnek olyan külpolitikával, mely egyes egyedül aszerződések törvényességén s jogaink tiszteletén nyugszik. Ami a hadsereget illeti, én örömmel erősitítem meg, hogy nagy haladásokat ten. Ama gyorsaság, melylyel a hadsereg egy részét az őszszel a Jalomitzával özpontosítani lehetett, valamint a menetek és a műveletek, melyeket végrehajtott a melyeknél örömünkre a legtöbb idegen hadsereg képviselői jelen voltak, azt bizonyítják, hogy az ország a jó katonai fejlődés útján van, hogy az e czélra hozott áldozatokat nem kell megbánni. A dorobanczok, e hatalmas katonai elem, melyet az idei ujonczozás az egész országban érvényre emelt, újólag bebizonyították, hogy a román nép II.“ mondá ő titokteljes arczczal, de el ne árulja senkinek „Ezen öreg legény holnap reggelig eltart téged beszéddel — mondá a visszatérő orvos, kire a gépész jókedvüleg mosolygott — tereplem, most egy vallási rajongót mutatok“ Tovább sétáltunk a hosszú teremben s megállottunk egy sötétképü alacsony ember előtt, ki a második sorban ült nyugodtan. „Philipot — mondá a?s orvos — Jer, mond el ez urnak, mi történt veled a következő napon a York-templomban ?“Ez ember ugyanis, mint már menetközben elmondá barátom, két héttel ezelőtt felállott a templomban, s a szónokot „festett koporsódnak nevezte. A megszólított ember felállott s egy lépést előretevén daczos hangon mondá: „Nekem mindig igazam van, de most nincs kedvem azon esetről beszélni. Nézzen reám doctor Horniblow, én már egészen jól vagyok, s szeretnék családomhoz visszamenni íme, ezt akartam önnek megmondani.“ Barátom meglepetve nézett az engedetlenre, s azután mutató ujjával meglökve vállát, mint az iskolamester teszi a gyermekkel, ki leczkéjét nem tudja, nyugodtan mondá : „Menj ülj le, majd holnap gondoskodom rólad, hogy haza mehess.“ Tovább folytatva utunkat, barátom egy szép magas emberre mutatott s mondá, hogy az Pomfret őrgrófnak s jeruzsálemi királynak tartja magát. Nem messze tőle ült egy gépész, ki miként barátom mondá, a perpetuum mobilét is feltalálta. — „Jer Wilson, — mondá a betegnek — mond el ezen urnák uj találmányod szerkezetét, ő igen érdeklődik a gépek irint.“. Az ember készséggel ugrott fel székéről, a hozzám közeledve, elkezdte gépének szerkezetét magyarázni, mialatt mutató ujjával folytonosan bizonyított. K ' OöbbvU ÜC'J.' tf „Ön meg fog győződni uram, hogy az áll*- Külföldi politikai szemle.