Magyar Polgár, 1874. július-december (8. évfolyam, 146-297. szám)

1874-12-04 / 277. szám

VIII. évfolyam. sr 2n ELŐFIZETÉSI FELTÉTELEK Egész évre ...............................16 ft. — kr. Félévre........................................8, — „ Egy negyedre......................... 4 „ — „ Egy hónapra .........................1 , 60 , 277-dik Beám Kolozsvárit, péntek, 14­. deczember 4. * P­OLITIKAI NAPILAP. SZERKESZTŐSÉGI IRODA: A lyceumi nyomdában K­iad.Glllva.tal: A lyceumi nyomda „központi irodájáéban főtér gr Teleki Domokos-ház. 7. HIRDETÉSI DIJAK: " Ötször hasábozott garmond sor óra, vagy annak területe 6 kr. Minden hirdetés után 80 kr. bélyegilleték külön szárasztatik. Nagy hirdetéseknél Uj kedvezmtények.­­ NYILTTÉR soronként, vagy annak helye 25 kr. Acelamok, hirfüzérbe soronként 1 frt KOLOZSVÁR, DECZEMBER 3 Fővárosi levelek, ccccxciv. Budapest, deczember 1. 1874. Kedves barátom 1 A képviselőház, valamint a főrendiház is tegnap egy lépéssel tovább men­­tek, a­mennyiben a képviselőházban az indemni­­ty-re vonatkozó törvény benyujtatott a választási és közjegyzői törvények szentesítése felolvastatott és igy a döczögő szekér kereke egy időre újra előre van tolva. Ugyancsak itt nyújtotta be a pénzü­ügyminiszter a fény­űzési adóról szóló törvényja­­vaslatot, melyben a ló, kocsi, cseléd, tekejáték vannak megadóztatva; még pedig meglehetős ma­gasan, a mennyiben egy férfi cseléd tartására 8 írt. esik, mely a cselédek mennyiségével fokoza­tosan emelkedik; egy tekeasztal után Pesten 26, kisebb városban 20, s egy játékterem után 30, illetőleg 25 frt. lesz követelve ; egy hintalóra Bu­dapesten 30, kisebb városban 25 és 20 frt fize­tendő stb. Még nagyobb dolog történt a felső házban. Ott ugyanis tegnap báró Vay Miklós egy régebbi interpelláció alkalmából, de valószínűleg Tisza Kál­mánnak minap mondott beszéde következtében követelte, hogy a főrendiház átalakíttassák és azt szorgalmazta, hogy a kezdeményezést ne várja alulról, hanem maga indítványozza; egyszersmind kijelenti, mint mondá „ország világ előtt“, mi­szerint, valamint eddig, úgy ezután sem fog a fő­rendeken a ház újbóli szervezése múlni. A jelen volt Bittó szokása szerint őtört hatott s végre azon nyilatkozatot tette, hogy ha idő lesz reá ez időszakban, a főrendiház reformja be fog hozatni. Jó idő pedig valószínűleg nem lesz reá, mert csakugyan érdekes megjegyezni, hogy 67 óta minden nagyobb kérdés hogyan szoríttatik le a tárgyalásról és épen a kormány hanyagságából eredő időhiányt hogyan fordítja saját tétele fen­­tartására. Így lesz ez most valószínűleg az indemnity kérdésénél is, valamint Ghyczy adótörvényjavasla­­tai nagy részénél, hol valószínűleg az fog érvül szolgálni a megszavazásra, hogy különben meg­szűnik az ország fizetőképes lenni. És most, mivel tudom, hogy olvasó közön­séged is megunta már azt a sok adótörvényt és a feletti vitát, melyet épen oly nehéz az olvasónak­­ megemészteni, mint majd magát az adót megfizet­ni: menjünk át egy kissé m­ás térre is. Mint hallhattátok, a közelebbi időkben két irodalmi vita vert itt fel nagy port: egyik Gyu­­lay „Romhányi”-ja, másik Toldy Pista „Kornéliá“­­ja alkalmából. Talán nem lesz érdektelen, ha vé­leményemet mindkettőre nézve koc­káztatom, mi annyival nyugodtabban történhetik ma, mivel a zajnak már csak utóhangjai léteznek. A­mi az elsőt illeti, én Gyulayt nem azért hibáztatom, hogy Görgeyről így vagy amúgy véle­kedik, és Romhányijában ezen véleményének őszinte kifejezést ad, hanem hibáztatom azért, mivel Gör­geyt, ki nézete szerint lehetett jó katona és szi­gorú hadvezér, párhuzamba állítja Kossuth Lajos­sal, ki korszakának egyik legnagyobb embere. Amaz ügyes, de legtöbbször ellentállása által leg­többször kárt okozó tábornoka volt a magyar sza­badságharcznak, kinél nagyobbat védelmi harczunk története akár hányat sorolhat elő; ellenben Kos­suth Lajos egy új világot teremtett Magyarorszá­gon lángszónoklatáva­l, álmaiból rázta föl a nyugal­mas nemzetet s oka lett úgy nemzeti tételünk új alakjának, mint a szabadságharcz összes dicsősé­gének. Az összehasonlítás tehát szerintem teljesen hibás, mint hibás lenne az, ki p. Petőfit egy Kerényivel vagy Papp Endrével tenné párhuzamba. Nézetem szerint ép oly tévúton jár a másik irodalmi ügy elbírálása is. A napi sajtó e­gy ré­sze ugyanis elitélte még szinte kerülte előtt Tol­dy „Corneliáját“, azt inmorális és botrányos da­rabnak nyilatkoztatván ki. Magam is elolvastam a darabot s őszintén megvallom csaknem azon né­zet emelkedett érvényre bennem, mintha azok, kik Kornéliát megtámadták, reclámot akartak volna csinálni részére. Nekem nem az a kifogásom Toldy darabja ellen, hogy sikamlós vagy inmorális irányú, hanem az hogy általában véve igen gyönge darab. Az egész igen alanti körben jár, alig emelkedik fel egy-egy pillanatra, hogy újra a próza legalsó fokára sülyedjen s olyan közönséges viszhangokat fejt ki, melyek leírása nem irtózást, hanem való­ságos unalmat szül. Végre drámai igazságtétele is hibás, mert egy minden oldalról szorongatott és megcsalt nőt férje és saját maga meggyilkolá­sára kényszerit. Részemről, ha csak a botrány hire által nem, más után nem nagy jövőt jósolok neki. P. Szathmáry Károly. — A képviselői ház osztályai decz. 1-én tartott tanácskozásaikban tárgyalás alá vették a városi főispáni intézmény eltörlé­séről szóló törvényjavaslatot. Az eredeti szöveg szerint változatlanul elfogadta az I. és VII. osz­tály a tvjavaslatot. A baloldal ismert módosítása szerint, hogy t. i. a főispán czimébe belefoglaltas­sanak a megyéhez tartozó városok nevei is, — el­fogadták a HL, IV, V., VI. osztályok ; a III. osz­tály azon hozzátétellel, hogy ezen intézkedés a közigazgatási rendszer végleges megállapításáig érvényes A II. osztály Schwarcz Gyulának követ­kező határozati javaslata kíséretében fogadta el a­­javaslatot: „A jelen­­javaslattal kapcsolatban uta­sítja a ház a kormányt, hogy a tvhatóságok ren­dezéséről szóló 1870. 42. t. sz. módosítása iránt, különös tekintettel a főispánok jog és munkakörére, tvjavaslatot terjesszen a ház elé.“ A VIII. osztály azon módosítással fogadta el a tvjavaslatot, hogy a főispán nemcsak a megye területén fekvő váro­soknak, hanem azon kívül eső más városoknak is lehet főispánja. A IX. osztály elfogadván a tvja­vaslatot, utasította előadóját, hogy a központban érvényre juttassa az osztály azon határozatát, hogy egy főispán több megyének, városnak is lehet fő­ispánja, továbbá, hogy a főispáni czím mellett megemlíttessenek az azzal egyenrangú más méltó­ságok is, mint főkirálybiró, főkapitány stb. meg­bízván előadóját, esetleg különvéleményt is jelent­sen be. _______ — Az indemnityre vonatkozó törvény­javaslat a következőleg hangzik: Törvényjavaslat az 1876. év első negyedében viselendő közterhek­ről és fedezendő államkiadásokról. 1. §. A minisztérium felhatalmazta­, hogy a magyar korona országaiban jelenleg fennálló adókra és államjövedékekre vonatkozó összes tör­vényeket azoknak időközben bekövetkezhető mó­dosításaival az 1875. év első negyede folytán ér­vényben tarthassa s az azok alapján befolyó adók­ból és egyéb bevételekből az állam szükségletét a következő §-ban meghatározott módon fedez­hesse, a javulás útján vannak, minthogy, mint mondom, csak ezek vehetnek részt mulatságainkban. Azon­ban előbb hajtsunk fel egy pohár sherryt.“ Ezután a doktor több folyosón át a bálte­rembe vezetett, mely nagy terjedelmű és vidám kinézésű volt, egyik végén mélyedéssel a felügye­lők orvosok és vendégek számára, kik között né­hány hölgyet is lehetett látni. A falak mellett négy vagy öt sor szék volt elhelyezve, egyik oldalt a férfiak, a másikon a nők számára. Itt-ott egy mé­lázó alak húzódott valamely szegletbe, ki saját gondolataival tépelődve nem is látszik észrevenni, mi körülötte történik. A padok között katonás ki­nézésű felügyelők és feketébe öltözött fiatal ápo­lónők járkálnak vagy egymással beszélgetnek. Míg a termen átmentünk, egy-egy szem fordult bará­tom felé, de egyikben sem láttam a félelem vagy aggály kifejezését, mindenki látszott őt szeretni. Beléptünk után kezdetét vette a táncz, mely inkább sétának s jobbra balra mozdulásnak mondható, melyet azonban mindenki igen könnyen megtanulhat, ezt itt „cserkesz-táncz“-nak nevezik. Én beszédbe elegyedtem egy kisded, falábú em­berrel, kiről első látásra azt gyanítottam, hogy gépész, s csakhamar meggyőződtem, hogy gyaní­­tásom nem volt alaptalan. Ez, míg künn volt a világban, mindenféle tervekkel ostromolta a mi­nisztereket, melyekkel szerinte az országot kül­földi betörések ellen meg lehetne védeni. Igen be­szédes volt, s mindenféle badarságot a legtermé­szetesebb módon adott elő, sőt nemsokára legtitko­sabb tervét is elárulta előttem. „Van egy ter­vem — mondá — mely szerint a föld alatt le­hetne csapatokat szállítani a kikötőkbe ; ezt fel is ajánlottam a miniszternek, de ellenségeim őt lebeszélték stb.“ Mindezt mosolyogva s oly öntu­datos arczc­al beszélé el, mint ki tökéletesen meg van győződve terve kivihetőségéről. „Tudja ön, hová vezet a földalatti­­folyosó, melyen épü­let áll .“ Megvallottam, hogy nem tudom. „H. E. 2. §. A kiadási tételekre nézve az 1874. évi évi államköltségvetésről szóló 1872. XXXV. tör­­t. cz. rendeletei szolgálnak zsinórmértékül, azon hozzáadással, hogy az 1872. évi XXXII. t. ez. alap­ján felvett 64 millió ezüst frt névértékű állam­kölcsön első törlesztési részlete 862,000 frttal, va­lamint az 1874. évi XIV. t. ez. alapján felvett 76­/3 millió frt ezüst kölcsön után 1876. évi feb­ruár 1-én lejáró 2,409,750 frt, félévi 8°/0 kamat is a kiadási tételekhez sorozandók. 8. §. Az ezek folytán teendő költségek az 1876. évi államköltségvetésbe illesztendők. 4. §. Jelen törvény hatálya az 1876. évi ál­­lamköltségvetésről szóló törvény kihirdetése nap­ján megszűnik. 5. §. Ezen törvény végrehajtásával a pénz­ügyminiszter bizatik meg. Ghyczy Kálmán: TÁRCZA. Egy nap a tébolydában. (All The Year Round.) (Vége.) „Jelenleg nincsenek — volt a felelet — de azért van itt számos vallási képzelgő, kik szelle­meikkel társalkodnak. Volt különösen egy ifjú nő, ki egy ideig azt hitte, hogy az Uj-testamentom­­ban emlitett igen nagy vétket követett el. Igye­keztem képzelgésének okára rájőni s egy nyugodt pillanatában lei­k­atlan szomorúsággal vallotta meg, hogy egyszer szemöldökeit megfésülte. Egy másik nagy súlyt fektetett a biblia ezen szavaira: „for- Rulj meg, fordulj meg, mielőtt meghalnál !“ mely szavakat énekelve dervis módjára körben forgott, mígnem a fáradság miatt összerogyott. — Van itt továbbá egy képzelődő, ki azelőtt gépész volt Arm­strong Vilmos gyárában. Fejét egy elugrott vas­­szilak sértette meg, úgy hogy eszméletlenül ro­gyott össze. Mikor később magához tért, minden gondolata egyetlen eszmében volt központosítva azt hiszi ugyanis, hogy ő oly gépet talált fel, mely­­lyel egész hadseregeket képes megsemmisíteni. Napestig forgatja ezen képzelt gépnek a kerekét, míg a kimerültség folytán összeesik.“ „Hallottam már eseteket — mondom — mi­kor egy ütés a fejre a lelki tehetségekben igen nagy változást hozott létre.“ „Ez tökéletesen igaz: Mabilon csaknem tel­jesen bárgyú volt 26 éves koráig, mikor egy lép­csőferről leesvén, koponyáját bezúzta, úgy hogy ns lepanírozni kellett. Ez idő óta azonban teremtő szellem lett. Wallenstein is­merő bolond volt ad­dig, mig egyszer az emeletből fejtetőre bukott, s mikor betegségéből fellábadott, nagy hadvezérré lett. De saját gondozásom alatt is volt egy ember, ki számos képzelődésnek volt áldozata : társaság­ban állott báró Rothschilddal, s azt állítá, hogy ők ketten a nemzeti adósságot kifizetik; páholyt nyi­tott női szabadkőművesek számára, mindenkinek ajánlgatta részvényjegyeit, mi­által egy nap any­­nyira felingerelte egyik társát, hogy ez iszonyú ökölcsapást mért homlokára. Ez idő óta napról­­napra mind inkább kibontakozott a képzelődés or­szágából, s végre elbeszélő nekem, hogy azon csa­pás oly hatást gyakorolt rá, mintha mély álomból ébresztette volna fel s kiűzött minden esztelenke­­dési vágyat a fejéből.“ „Valóban — mondom — mily sokat kell még tanulnunk, mig azon gépezetet kiismerjük, mely lelki tehetségeinket mozgatja. Sokkal tarto­zunk Gálinak és követőinek, kik e tehetségek helyét az agyvelőben kijelölni törekedtek; ez jelentékeny lépés volt a metaphysikusok álmodozásaitól a va­lódi élet jelenségei felé “ „Uaal kutatásainak gyengéje, hogy igen is sok tehetségnek akarta kijelölni lakhelyét,. Dr. Browne, a Royal Institution tagja, egy igen érde­kes értekezést írt az aphasiáról, vagy azon álla­potról, melynél fogva az agybetegségekben néha a beszédképesség elvesz , de az orvos példákkal be­bizonyítja, hogy ezen veszteség csak akkor áll be ha az agynak bizonyos része van megsértve. Eb­ből azután következteti, hogy ez után több más tehetségünket is elveszthetjük, azonban hagyjuk ezt, inkább menjünk át az elméletről a gyakor­latra.“ Ezzel az orvos csengetett, s a belépő szol­gától kérdező: „Együtt vannak-e már, János ?’“ „Igen uram, és most gyűltek össze.“ „És ma van a heti mulatság ideje — mon­­dá az orvos felém fordulva — , látni fogod a rög­eszmét mindenféle alakjában, azonban ezek mind Károly román fejedelem nov. 28-án nyi­totta meg a kamarákat trónbeszéddel, melyen az a legfeltűnőbb, hogy szokatlanul hosszú. A beszéd következőleg kezdődik. Ma az újonnn választott senatus első s egy­szersmind a képviselőház negyedik és utolsó ren­des ülésszakát nyitom meg. Ezt a jelentőségteljes eseményt csak azon jó egyetértés tette lehetővé, mely az államhatalmak közt uralkodott; azt bi­­zonyítja ez, hogy az ország igazi szükségleteinek tudatára jutott s megfontolva halad előre erköl­csi és gazdasági fejlődésében. Viszonyaink a kül­­hatalmakhoz ez évben is a legkielégítőbbek. A ro­mán állam érdekei csak nyerhetnek olyan külpo­litikával, mely egyes egyedül a­­szerződések tör­vényességén s jogaink tiszteletén nyugszik. A­mi a hadsereget illeti, én örömmel erősi­­títem meg, hogy nagy haladásokat ten. Ama gyor­saság, melylyel a hadsereg egy részét az őszszel a Jalomitzával ö­zpontosítani lehetett, valamint a menetek és a műveletek, melyeket végrehajtott a melyeknél örömünkre a legtöbb idegen hadsereg képviselői jelen voltak, azt bizonyítják, hogy az ország a jó katonai fejlődés útján van,­­ hogy az e czélra hozott áldozatokat nem kell megbánni. A dorobanczok, e hatalmas katonai elem, melyet az idei ujonczozás az egész országban érvényre emelt, újólag bebizonyították, hogy a román nép II.“ mondá ő titokteljes arczczal, de el ne árul­ja senkinek­­ „Ezen öreg legény holnap reggelig eltart té­ged beszéddel — mondá a visszatérő orvos, kire a gépész jókedvüleg mosolygott — ter­eplem, most egy vallási rajongót mutatok­“ Tovább sétáltunk a hosszú teremben s meg­­állottunk egy sötétképü alacsony ember előtt, ki a második sorban ült nyugodtan. „Philipot­­ — mondá a?s orvos — Jer, mond el ez urnak, mi történt veled a következő napon a York-templomban ?“Ez ember ugyanis, mint már menetközben elmondá barátom, két héttel ezelőtt felállott a templomban, s a szónokot „festett ko­porsódnak nevezte. A megszólított ember felállott s egy lépést előretevén daczos hangon mondá: „Nekem mindig igazam van, de most nincs kedvem azon esetről beszélni. Nézzen reám doctor Horniblow, én már egészen jól vagyok, s szeret­nék családomhoz visszamenni íme, ezt akartam önnek megmondani.“ Barátom meglepetve nézett az engedetlenre, s azután mutató ujjával meglökve vállát, mint az iskolamester teszi a gyermekkel, ki leczkéjét nem tudja, nyugodtan mondá : „Menj ülj le, majd hol­nap gondoskodom rólad, hogy haza mehess.“ Tovább folytatva utunkat, barátom egy szép magas emberre mutatott s mondá, hogy az Pomfret őrgrófnak s jeruzsálemi királynak tartja magát. Nem messze tőle ült egy gépész, ki miként barátom mondá, a perpetuum mobilét is feltalálta. — „Jer Wilson, — mondá a betegnek — mond el ezen urnák uj találmányod szerke­zetét, ő igen érdeklődik a gépek ir­int.“. Az ember készséggel ugrott fel székéről, a hozzám közeledve, elkezdte gépének szerkezetét magyarázni, mialatt mutató ujjával folytonosan bi­zonyított. K ' Oöbb­vU ÜC'J.' tf „Ön meg fog győződni uram, hogy az áll*- Külföldi politikai szemle.

Next