Magyar Polgár, 1875. január-június (9. évfolyam, 1-146. szám)
1875-02-14 / 36. szám
lepő eredménynyel, azt, amint biztos forrásból tudom, leginkább bizonyítja az, hogy vannak olyan körjegyzőségek, ahol a múlt választáskor 5—600 választó volt és most alig haladja meg a 100— Idő-et. Ennek a nagy mérvű megapadásnak az adó be nem fizetés a legfőbb oka, azonban újabb időkben a befizetők száma napról-napra nő! Dehogy is ne! Hisz a mellett, hogy választói jog forog kérdésben, az adóvégrehajtók leleményessége kiapadhatatlan, amit elég bizonyít a szilágycsehi kerület Böösháza nevű községében, alig egy pár napja történt eset, ahol a végrehajtói hatalom egy testben, lélekben, elcsigázott 6 gyermekes családapának az utolsó 2 véka tengerijét akarta elvenni adóhátralékba, holott a törvény világos értelme szerint 15 napi eleségétől nem szabad senkit megfosztani. Azonban ezt úgy látszik a jóságos isten sem akarta elnézni, mert amidőn a községi bírák, a családapa távollétében (aki a szomszéd uraságnál csépelni volt) el akarták venni a nevezett 2 véka tengerit, meglátja a csépléstől izzadó apa, lelöki a csépet, szalad haza, s még elég korán, mert épen akkor akartak a nyomorult család utolsó falatjával távozni a bírák, de a kétségbeesett apa útjukát állja és követeli vissza vérén szerzett keresményét, ő befelé, a bírák kifelé húzva a tengeriszsákot, elszakad a zsák és a tengeri kifolyt az épen nagy mértékben levő hóba. Ebbéli keservében magán kívül rohant be a megsebzett apa, felvesz egy nagy tüzes üszköt és az eresz alá tartva, meggyújtja egyetlen menhelyét azt a füstös szalma viskót, a mi családját a megfagyástól védi ; azonban ebben a jelenlevő birák megakadályozták és igy nem bocsáthatta meztelen gyermekeit a világba. Ezen kis történetnek, vagyis az ily részletezésnek tán nem is lenne helye egy napilap keretében; azonban tudva azt, hogy ez csak egy azon megszámlálhatlan eset közül , ahol a szegény föld népe mindennek ki van téve, azt hiszem jó néha az ilyen esetet is feljegyezni, hogy jusson el azon fórum elébe is, ahol mi szegény magyarok, egy az igazságérzettől áthatott egyént képzelünk lenni, aki bajainkon tán előbb utóbb csak segíteni fog. — Vagy ha nem is, de legalább vigasztal az a tudat, hogy mi megtettük, amenynyit tehettünk, s ha mégsem úgy ütött ki a dolog, ahogy kellett volna — számoljanak róla azok, akiknek jogában és hatalmában lett volna többet tenni és az ilyen visszaéléseknek útját vágni! De másfelől meg vagyunk győződve arról is, hogy az ilyen dolgokról a magas kormánynak semmi tudomása sem lehet, mert nem tudunk képzelni olyan törvényt, amely az adóhátralékot az illető élete árán is behajtaná, úgy szintén olyan törvényhozó testületet, a mely az ilyen törvényt megalkossa. Vida Lajos: K.-Vásárhelytt az 1875. évi Hamvazó-szerdán. (Farsangi krónika.) Lefolyt a farsang múló örömeivel s sok költségeivel együtt. Várjon az élvezett örömök emléke, vagy az elköltött összegek üres helye marad-e tovább még a nagyobb résznél, — ki tudná azt megmondani?! Valóban a farsang mindenkinél még a legtakarékosabb sőt fösvényebb egyéneknél is különösen ha ezek leányokkal megáldott szülők, oly erélyes végrehajtó, miszerint az elől kitérni csaknem lehetetlen s akarva, nem akarva mulatni és ennek adóját megfizetni kell! Azonban valamint nincs általános jó — úgy nincs általános rész is a világon, mindennek, ha meg van árny —, meg van egyszersmind a fényoldala is, mert lám, mennyi idő, gond s gyakran magát ki sem fizető fáradság kellene arra, hogy az emberiség pártfogását méltán kiérdemlő jótékonysági czélok oly mértékben nyerjenek segélyt, mint ezen sokaktól rettegett farsangi idény alatt. Nincs vidék vagy város,melynek ne lennének nemes, emberiségi szent ügyei s mindenik mit tesz? Összeköti a szépet a hasznossal, az élvezetre tett költekezést nemes cselekedet gyakorlásával, mert a bálok mind egy egy jövedelem forrásai a jótékony intézeteknek egyleteknek s más humánus czélra törekvő testületeknek. Városunk lakói is meghozták e tekintetbeni adójukat az emberiség oltárára s örömmel mondhatom, hogy aránylag mérve az elsők sorában lehetnek. Ugyanis a farsangi idény alatt tartott bálunk a következő czélokra hozta az alábbi jövedelmeket : január 16-án volt az ev. ref. egyház temetője bekerítésének költségei fedezésére tartott bál; ez népes nem volt ugyan, de az egyház derék gondnoka id. Pap András úr elnöklete alatt működő néhány derék egyházi tag felkeresve jobb családainkat, ezek közül többen vettek olyanok is jegyet, kik egy vagy más körülményeik miatt bálba nem jöhettek s ez után a tett költségek leütése után 182 frt o. é. összeg maradt tiszta tiszta jövedelemül, méltán megérdemelvén a buzgó fáradozók egyházunk részéről a köszönetét; január 23-án olvasó egyletünk javára tartatott egy eleven kedélyes bál, 133 frt 58 kr. tiszta jövedelemet hozva az egyletnek. Itt a rendező bizottság fáradozásán kívül, méltán elismerést és köszönetet érdemel városunknak egyik valóban derék úrnője tekintetes Szabó Mózesné Sebesi Ilona úrasszony, ki az iránta nyilvánuló köztisztelet folytán bálanyául kéretvén fel, 50 írttal járult a bál jövedelme gyarapításához . Január 3- án a rom. cath. egyház tartott szintén temetője bekerítésének költségei fedezésére egy sorshúzással összekötött csinos szép bált, mely a kitűzött czélra 118 frt tiszta jövedelmet hozott. Itt lehetetlen kifejezést nem adnom azon hálás köszönetnek, melyet a rom. cath. egyházmegye Heincze László urnak, a bécsi W. G. Heinrich nagykereskedő ház derék s kereskedőink által nemcsak ismert, hanem méltán becsült és szeretett utazó képviselője nagylelkűségéért érez. Ugyanis a sorsjáték tárgyait 73 apróbb ajándékozott czikk, de a főnyereményt 100 frank képezte aranyban. A közönség nagy részét képező kereskedők, tudván hogy jó barátjuk tán még azon éjjel városunkba érkezik, ismert áldozatkészségére számítva, a megmaradott sorsjegyek közül, a sorsolás megkezdése előtt pár perczcel 6 darab 50 kros sorsjegyet tettek félre, mint a melyekről megvoltak győződve, hogy akár nyernek akár nem nyernek, árukat Heincze úr kifizetendi s ime a főnyereményt talán épen azon pillanatban midőn a bizalommal megtisztelt utazó városunkba érkezett, az ő részére félretett egyik jegy nyerte meg. A bizalom azzal jön megjutalmazva, hogy Heincze László úr, a 6 darab sorsjegy árát kifizetve egyszersmind a 100 frankot is az egyháznak visszaajándékozta. Végre , , , , . február 6 án tartatott a k.vásárhelyi szegény és munkaképtelen öregek ápolására hivatott Stephanie-menház javára rendezett calico-bál, mely alkalommal igazán éreztük városunknak azon fejlettébb nagy szükségét, hogy báltermünk kicsiny. A zsúfolásig megtelt terem a legelevenebb képet nyújtotta. A 40—45 calico-mask/16 órakor jelent meg egyszerre a teremben, legélénkebb kíváncsiságot ébresztve fel a már előbb begyült nagyszámú közönségben kilétük iránt. Megtörtént azon mulatságos eset, hogy férj a nejét s édes anya a leányát egész óra hosszáig nem volt képes a teljesen egyformán öltözött alakok közül felismerni. A táncz tulajdonképen éjfél után vette kezdetét s reggelig tartott a legvidámabb kedélylyel. A bál, a tett költségek leütése után 266 frt 58 kr. tiszta jövedelemet hozott a jótékonyczélu intézet alapjára. Ez összeghez felülfizetéssel is járulni szíveskedtek: az intézetnek távollevő elnöke méltóságos b. Szentkereszty Stephánie ő ága 2 darab aranynyal; Háromszék s helybeli városok főispánnéja mirsgos Lázár Mihályné Gulyén Annaő nga 2 darab aranynyal, özv. Benkő Dánielné sz. Molnár Róza uraszszony 2 írttal o. é. Hogy pedig a bál oly népes és jövedelmező volt azt a derék k.vásárhelyi nőknek: id. Pap Andrásné, Nagy Lajosné, Szőcs Józsefné, Kovács Áronné, a két tiszteletes asszony : Székely Jánosné s Kovács Istvánná s végre Zajzon Lázárné úrasszonyoknak köszönhetni, kik nem sajnálva semmi fáradságot, jártak — mondhatni — házról-házra, buzdítva mindenkit a részvételre. Áldja meg az égőket szives fáradozásaikért s leljenek jócselekedetekért méltó jutalmat nemes lelkek édes öntudatában s a pártfogolt szegény szerencsétleneknek Istenhez emelt hálájában. Íme, összegezve a tételeket, a rövid farsang négy báljában városunk 690 frt 17 kft. gyűjtött nemes czélokra, tehát ismételten bátran állíthatom, hogy aránylag sok más kedvezőbb helyzetben levő várossal versenyezhet a dicsőségben, mert tekintve, hogy alig vagyunk 6000-en, s mind egyszerű polgárok, mégis sok más intelligens lakossal biró nagyobb városaink, aligha többszörözik gyűjtött öszszegeiket a lakosok számához mért arányban. Nagy Gábor járól, melyen áll, néhány érdekes részletet elmondani. A tér nevét egy úri laktól vette, melyet Retz tábornagy építtetett magának s mely később de Vendôme Caesar, IV. Henrik és d’Estrée Gabriele egyik fiának birtokába szállt át. 1099-ben XIV Lajos bronz-szobrát állították föl e téren. 50' magas volt az emlék, s a királyt lóháton ülve római mezben szörnyű nagy parókában tüntette fel. 1793 ban a forradalom ledöntötte e szobrot, de a talapzat egy ideig megmaradt. Erre fektették a meggyilkolt St. Fargean holtestét, és 3 év múlva ezen égették el az assignaták előállítására használt eszközöket. Ez szolgált alapjául a Vendôme oszlopának, melyet Napoleon a Grande Armee emlékéne akart állítani. Elkezdték 1306-ban és befejezni 1810-ben; 1*2,000 ágyút használtak fel rá és 6 millió frankba került. 1814-ben a szövetet a visszatért royalistákkal együtt le akarták törteni, de nem sikerült, mert a bronz minden kisérletet meghiúsított, csak a császár szobrát döntötték le. A restaurátió alatt fejér zászlót tűztek oszlopra. Thiers tanácsára Lajos Fülöp visszaállíto tatta Napóleon hagyományos szobrát, és Thiers nevét rávésték a császár egyik csizmájára. így maradt ez emlék 1865-ig, midőn III. Napoleon fevetette a hagyományos szürke kabátú alakot, és egy római császár alakjában állíttatta fel Napoleon szobrát, kezében Caesar geniusával. E geniust ábrázó■ ló statuettet, mely 50 ezer frankba került, ellopták, mikor a commune az oszlopot ledöntötte volt . Egy szerkesztő meggyilkoltatása. A Rómában megjelenő ,Capitale czímű lap főszerkesztőjét, Sonzogno Rafaelt f. hó 6-án egy bérelt gyilkos megölte. A részletekről ezek várják Rómából: Oly időtájt,midőn a lap már elkészült és az összes szerkesztőségi személyzet eloszlott,beosont, gyilkosa főszerkesztő szobájába,és kiszemelt áldozatait négy tőrszúrással sebzé meg,melyek mindegyike halálos volt. A megsebbzettnek még volt annyi ideje, hogy segítségért kiáltson. A nyomda néhány szedője erre elősietett, majd rendőri poroszlók is ott termettek, kiknek hosszas küzdelem után sikerült a gyilkost letartóztatni. Hogy mi indíthatta a gonosztevőt tette elkövetésére, ez iránt a legtarkább hírek keringenek. ACapitale* az volt Rómának, mi Parisnak Rochefort „Marseillaise"-je, az ultraradikálok közlönye. Támadásai egyaránt élesen szóltak Minghetti kormánya, mint a Vatikán ellen. Minthogy annyi bizonyosnak látszik, hogy a gyilkos egy harmadiknak volt béreltje, a rómaiak élénk képzelmének most szabad tere van, és csak e kettő közt ingadozik: várjon a Quirinal kormánya vagy a Vatikán emberei vezették-e a gyilkos kezét. A gyilkos neve Frezza Pio, 26 éves, hat láb magas, rendkívül izmos. Tettét tagadja és csak szakadozott mondatokban beszél. — Régiségek a vandálok és alánok idejéből. Fonzassóban, Velencze mellett, egy pékmester kertjében egy tál ezüst étszereket talált, melyek mindegyikére a következő szavak voltak vésve: „Geilomir Vamlatorum et Alandorum rex-f.edelmesség feltétele alatt most is biztosítom még, de ezen kegyelmet mától számított tizenöt napon túl ki nem terjesztem, hanem a pártütés makacs folytatása esetére rendes és öszpontosított haderőt küldenek oda, hol ekkorig a szegény elcsábított nép iránti figyelemből csak kisebb csapatokat engedek használtatni. Gondolkodásomból senki irányában titkot nem szokván csinálni, önt is ezennel felhatalmazom, hogy e levelemet akár a lázadás főnökeivel, akár más kivel is közölhesse és az ebben foglaltaknak az ország kormányára, s a nemzetre nézve kötelezettségét biztosítom; sőt amint Drágosnak is megirom, úgy önnek is hatalmat adok, hogy ha valaki a lázadók közül valamely részletek iránt a kormánynyal személyesen értekezni akarna, annak jövete-menetre .Salvus Conductust“ biztosíthasson s e biztosításnak megtartását a nemzet becsületével garantirozom. Egyébiránt megolvasván Jancu leveleit, miket ön velem közlött, miket ezennel visszarekesztek, meg kell vallanom, hogy azokban rágalmakon, ravasz eltorzításokon és festetlen általános nagy szavakon kívül egyebet semmit ésannyira nem találok, hogy még csak távolról sem tudnám belőlök kivenni, mi a czélja és mi a kívánsága. Ha tehát gondolja, hogy a vérontásnak megszüntetésére ez tehet valamit, ám adja tudtokra, hogy ha nem rabolni, hanem egyenlő jogú szabadpolgárok lenni akarnak, mondják meg már egy-szer, mi kívánságuk van, én szavamat adom, hogy amint az ország feldarabolásába soha megegyezni nem fogok, úgy a jogi méltányosság alapján megnyugtatni óhajtok, s békét, szabadságot, s nem boszut óhajtok. Ezekben állanak ön felterjesztésére határozataim és megbízásaim, mikre nézve kötelező felhatalmazással Cserey ezredes urat ezennel felruházom. Az ország kormányzója Kossuth Lajos, a. k. (Folytatása köv.) Társadalmi viszonyok a rómaiaknál*) A görögök és rómaiak a nevelés és vérmérséklet által a szerelmi szenvedély minden elfajulásaira ragadtattak. Az etrusk edények festményeiből és domborműveiből gyaníthatjuk, mily fajtalan volt már a legrégibb időben Itália népe. A köztársaság terjedésével a nők állása Rómában függetlenebbé kezdett lenni, de a nemes kedély épen nem terjedt. Az önállósággal nőtt a féktelenség, mely a házierényeket ritkítá, az uralomvágyat pedig fokozta. Az ázsiai és görög befolyás még rohamosabban sorvaszta az itáliai laza erkölcsöket és zsibbasztást vont minden magasabb törekvésre. Az Itáliába mind nagyobb számmal betóduló görög és más külföldi csábnők testi és szellemi előnyeiket könnyelműen értékesítve és tömérdek férjet behálózva, féltékenységet és versenyt ébresztenek a római asszonyokban. Ezek közül többen kezdték utánozni a kaczér vetélytársnőket, sokan szerencsével, mindnyájan az erkölcsök romlásával, úgy hogy sok férjnek jogát nem a hűség, szemérem és szeretet, hanem fizetéses őrök őrizték. A szemérem és szüzesség annál inkább gyérült, minél inkább nőtt a fényűzés, meg a pazarlás. A gracchusi mozgalmak idejétől sebesen növekedett a romlottság s az imperatorok alatt végzetes őrültséggé fajult. A köztársaság végéről Horatius, és a Caesarok századáról Martialis igen megkönnyíti elképzelnünk az akkori fejlettséget. Az elkényeztetett hiú nők irtózván a szülés fájdalmaitól és a szülés okozta megviseltetéstől, siettek elveszteni méhek gyümölcsét és alá csúsztatás által váltak anyákká, vagy ha el nem kel) Dr. Véber ,Tamás budapesti egyetemi tanár és orsz. képviselő „Római családi jog* cziriű legközelebb megjelent mankójából örülhették a szülést, a gyermeket dajkára bizták, ki rendszerint rosz személy volt s illetlen mesék által idő előtt megvesztegette a gyermek képzelődését. Hóbortos női divattá lett a férfiak szerepét segélyezi, felemelt ruhában ugrálni, gladiátor módra vívni, férfiakkal dorbézolni, fürödni, a tábort kisérni s a katonákkal tivornyázni, erotikus könyveket olvasni, a házasság eltörlését és a korlátlan nemi viszony behozatalát sürgetni. Az eladósodott ledér nő felbérelhető volt hamis esküre, méregkeverésre, gyilkosságra, kémkedésre. Az erkölcsi sülyedés Horatius korában még nem érte el a legalsó fokot. A baj tovább harapódzott, hogy oly edzett jellemek, mint Traján és Mark Aurel sem tartóztathatták fel. A legiszonyúbb természetellenes fertelmekben az imperatorok kora fetrengett. Soha sem volt egy helyen annyi szenny összehordva, mint Rómában Sullától a Caesarok korszakán keresztül. A feleség, lány, nővér vetekedett a szemérmetlenségben a férjjel, apával, fivérrel. A járás, ruházat, beszéd és tekintet, mind a legvásottabb kicsapongásokra czélzott. Nemcsak a nemi viszonyokat piszkították be csúfosan, hanem a szórakozást is nemtelenítő irányban keresték. A színházban szövetkezve uralkodott Venus és Bacchus, a kéj és mámor szemléltetve az izgatott zajongó tömeg által, mely itt minden szemérmetlenséget helyeselt, még azt is amit máskor és másutt rosszall volna. A nők tán még könnyebben pirultak otthon, mint a játékszínben. A színház alig nyújtott egyebet, mint latinra fordított görög darabokat, melyekben kést ingerlően hozatik színre a kaczérnő és ennek csábító magaviselete, cselszövénye. Annál, mit a fül hallott, még botrányosabb, mit a szem láthatott. Ily látványok után buja képzelődés mételyezte meg a távozókat. A szerepekre többnyire idegen rabszolgák, elitélt gonosztevők s más megbélyegzett személyek alkalmaztattak. Mivel a szereplők ily körökből is szedettek, már ezért is becstelen volt a szinészkedés s mivel a színház az erkölcstelenség középpontját képezte, ujongott ugyan a feslettségén a nép, de egyúttal becstelennek bélyegző a szinészkedést. A szinészkedés olyan volt, mint a rabszolgaság: megbélyegző, örökletes, gátolva a házasságot tiszteséges személylyel. Justinián már neje előéletére való tekintetből is megengedte, hogy a színésznő, ha a színpadról végkép lemond s tisztességes életet folytat, érvényesen léphet házasságra. A színpadtól megválni akaró nőket a kormányzók és püspökök különös oltalma alá rendelte. A színháznál még vonzóbb volt a színkör, vagy inkább embervágótér (amphitheatrum).,)|'^3 különd, hol ember emberrel, vagy fenevadakkal, vagy állatok egymással vérengzően halálra hisa/ nak. Borzasztó kegyetlenséget és vadságot lelhetünk az amphitheatrumban. Aki az utcíi° csitítja, vagy megveti a dulakodást, itt buzdítja a vérengzést; aki másutt elitéli a gyilkosságot, áll hevit és ingerel rá, mond Tertullianus. A színházon és színkörön kívül közműidózási helyül szolgált még a versenytér (circus), és kocsi-verseny tartására. Igen sok város közköltségen tartott pályafutó verseny lovakat, l°aszokat, kocsisokat, színészeket, sőt vad alkotókat is. Mindezen mulatság nélkülözte a közerkölcsöiség iránti figyelmet: a kaczérság legyőzett 11 szerénységet, a szemtelenség a szemérmet, a ügyetlenség a könyörületet. Nem csekély ártalmára szolgált Romának• azon kápráztató s részben eszelős fényűzés, me) befészkelődött ide a birodalom terjedésével il.) annyira, hogy valamennyi korszaknak fényűzése szegényes tehetetlenségnek látszik a rómaiak okozló pompájához képest. Caesar adósságai, melyek a népvezetők lekenyerezésére felcserei il,Llízekből állottak, oly összeget képviseltek, IIR ■ azon időben legalább annyit tett, mint ma 40 millió forint. Egyptom, Syria, Bithynia, Kappadocia,Silla fia, Pontus, Armenia, stb. mind roppant kincsere Voltak. Külföldi vegyes hírek. — A Vendôme-oszlopot, melyet a commune ledöntött, tudvalevőleg felállították újra, természetesen maga a szobor lemaradt róla. Nem lesz érdektelen a nagy történelmi emlék és a tér múlt