Magyar Polgár, 1875. január-június (9. évfolyam, 1-146. szám)

1875-05-04 / 101. szám

rétés nélkül — a legjobb veres bornak mondhatni mindazok között, melyeket Magyarország és Er­­dély kiállított. A három utóbbi Pagetnek kísérlete volt, ki a kitünően sikerült eredményért melegen üdvözöltetek Nehány kiválóan lágy és finom 1868 és 1869 ki Riedlinggel báró Apor Károly nyert erde­­érmet; ugyanazt kapták gróf Bánffy György 1863- ki finom tasnádi bora, gróf Bethlen Sándor tasná­­di bakatora, Földvári Ferencz pompás törökhegyi­­je, báró Kemény István (ki kiválóan lelkesedik a Ri­slingért) egyetlen riesling példánya, melyet Csom­­bordról bemutatott, végre Sámi László 1862 ki­ra­katora. Tíz más kiállító elismerő oklevelet nyert. A Paget által kiállított felséges példányon kívül az összes gyűjteményben csak néhány veres bor volt, melyeknek egyike sem vonta magára a fi­gyelmet. A veres bor Erdélyben nagyon ritka és általában véve rosszabb minőségű ; innen van, hogy Pagetnek a Médoc szőlővel tett kísérletének jó sikere oly nagy fontossággal bir. Az erdélyi folyók nagyrészt nyugatnak foly­ván, a hegyek is azon irányban feküsznek és egy részük ki van téve a függő déli napsugaraknak, minek következtében felséges szőlőmivelő helye­ket szolgáltatnak. A legjobb szőlő a Kis-Küküllő mentén terem, mely erős, tiszta, zamatos bort ád, kevés vagy épen semmi borkősavat nem tartalmaz; azután Fejér­­vár vidékén, melynek bora sok szeszt tartalmaz és szép aranyszínű; a Nagy-Küküllő mellett is jó bor van, mely azonban világosabb és kevésbé sze­szes. Hunyadmegye és a Felső-Maros vidékének bo­ra hatalmas és sötétszinü; végre Nyárádmentén Maros-Vásárhelyen és a Mezőségen kellemes köny­­nyü bor fordul elő, mely több zamattal bir, mint bármely más vidéknek borai. Erdélyben a legki­terjedtebb szőlőmivelő helyek Nagy-Szeben, Szi­lágy Somlyó, Fejérvár és Maros-Vásárhely vidékei. A talaj közönségesen homok és márgából áll, kö­vesült maradványok és kagylós mészkővel többé­­kevésbé­­ vegyítve. A legnagyobb termés átlagosan véve 16 akó*) (80 veder) Az erdélyi bort 4 ik évének betölte előtt so­ha sem kellene inni. Borszeszes ereje lényegesen váltakozik a szerint, a­mint jó vagy rész évben termett. Jó években 21 fok szeszt mutat, de egyes különleges esetekben 27 fokot is tartalmaz.* (Érd. Gazda) és jóakaratát ismerhetjük meg, hogy Európa előtt Olasz- é.­ Németország jó egyetértését juttassa ki­fejezésre.* A két uralkodó levélváltásáról is hoznak a lapok közleményeket A félhivatalos „Prov. Corr.* Vilmos császár levelét illetőleg ezeket írja: „Csá­szárunk Victor Emánuel királyhoz intézett saját­kezű levélben adott újra kifejezést sajnálkozásá­nak, hogy ez idő szerint még nem állt hatalmá­ban rég szándékolt látogatását az olasz udvarnál megtenni, de egyúttal azon reményét fejezte ki, hogy az év folyamában ezt még pótolni lesz ké­pes. A császár egyúttal élénk részvétének adott kifejezést az olasz király és az osztrák császár közt legújabban történt találkozás fölött . A .Piccolo* olasz lap szerint Victor Emá­nuel sajátkezű válaszát már elküldötték Berlinbe. A király, ki állítólag maga fogalmazta a levelet, örömét fejezi ki benne a német koronaherczegi pár Olaszországba érkezése fölött. Egyúttal újra fölkéri a császárt, hogy személyesen is jöjjön Olaszországba, mihelyt egészségi állapota megen­gedi. A franczia nemzetgyűlés állandó bizottsá­gának csütörtöki ülése egészen jelentéktelen volt. A kormányhoz semminemű kérdést nem intéztek. Rudiffret­ Pasquier herczeg elnök a tagok közt szétosztatta mindazon indítványok és javaslatok sorozatát, melyek a nemzetgyűlés elé vannak ter­jesztve, hogy ekképen a napirend megállapítását előkészítse. Ebben a nemzetgyűlés feloszlatásának előkészítését akarják látni. Az­­Ind. B.* szerint ápril 27 én Párisban Mac Mahon elnöklete alatt minisztertanács tarta­tott, melyben Dufaure kijelentette, hogy a senatu­­si választásokat szeptemberben, a képviselőválasz­tásokat októberben lenne a legczélszerűbb meg­tartani. Buffet nem emelt kifogást e terv ellen. Másrészt írják, hogy mindazon hír, mintha a kor­mány a választásokat illetőleg határozott volna, alaptalan. A kormánypárti töredékek most azon fáradoznak, hogy a nyári ülésszak programmját megállapítsák. A baloldali pártvezérek a követke­ző javaslatok elintézését ajánlják:­­ az alkotmány kiegészítéséhez szükséges javaslatokat, 2. a válasz­tótörvényt, 3. a malrekre vonatkozó törvényt, 4. a sajtótörvényt, 5. az ostromállapot megszünteté­sére vonatkozó törvényt, 6. az 1876-iki budgetet 7- a táborkarra és a hadsereg szervezetére, vé­gül 8. a berni egyezményre vonatkozó tör­vényt. Minden többi javaslat a kamrákra fog maradni. Különben ez ügyben nehéz lesz egyetértést lé­tesíteni. Madridból azt táviratozzák, hogy Alfonz király legközelebb ismét az északi hadsereghez utazik. Minden kész, hogy az egész vonalon a legnagyobb erélylyel megkezdjék a hadművelete­ket. Hir szerint Cabrera is újra megkezdeni ké­szül ac­ióját. Munkások taponczob­­ás caácsulikból álló tömeg­e P este ismét övegyülekezett fenyegetések //oltások között Alfonz «Híja előtt 9 órakor megjelent egy zászlóalj gyalogság áobszó mellett és gyors futásnak menesztette a népet de daczá­ra ennek, az emberek ismét visszaértek kiabálva. Vé­rre szertelen intések után előnyomultak a hu­szárok és elkardlapozták a kiabálókat A kodo­xok következtében újból számos megsebesülés tör­tént. 11 órakor helyre volt állítva a rend, de a katonaság helyén maradt mégis. A katonaság nem lőtt, de, mint mondják, valaki rá­sütött egy lövés . Kienzl polgármester maga is szemtanúja volt , est folyamában a botránynak, nyugalomra intet­te a népet, de hasztalan. A tanulók egy küldött­­ségi gyűlése azt határozta, hogy nem vesznek töb­bé részt a demonstrátióban s az egyetemi sena­­tushoz panaszt emelnek a rendőrség betódulása­­ellen az aulába. A­mit Alfonzéról hallani lehet, kedvezőtlenül hangzik reá nézve. Szolga személyzetének hír szerint revolvereket osztott ki s a tumultus alatt nyugodtan költötte el vacsorá­ját. A polgármester tudvalevőleg arra kérte teg­napelőtt Alfonzot, hogy ne menjen el többé a szé­kesegyházba, de Alfonz azt felelte, hogy az első demonstratio után ismét meg kell a templomban jelennie, ezt becsülete kivánja ; de később mégis megígérte, hogy nem megy el s szavát még is Zweiger püspök is meglátogatta Alfonzót, kérve őt, hogy kerülje a templomot, ne­hogy meg­­szentségteleníttessék. A helytartó tegnap ismét parancsot adott a katonaság kivonulására. Mint hitük, Kuhn parancsnok csak írásbeli megkere­sésre engedte kivonulni a katonaságot. A helytar­tót arra kérték, hogy Alfonzot elutazásra bírja. De Kübeck báró vonakodott ezt tenni, nehogy ez­által mintegy igazat adjon a tüntetőknek A pol­gárság átalában Alfonzó ellen van hangolva. Az uralkodónak és kormánynak jelentés létetett. A tanulók fentebb említett küldöttségi gyű­lése elfogadott még egy határozatot, mely azt mondja, hogy „Alfonzó jelenléte sértette a jogér­zetet s ez nyilvános tüntetést követelt.“ Itelly rector az egyetemi fekete táblára a következő értesítést szegeztette ki: .Sietek a kö­vetkező sürgönyt, melyet épen most kaptunk, köz­tudomásra hozni: „A helytartó felhatalmaztatik, hogy a gráczi egyetemet zárassa be e felérve,­­ ha a tanulók további kihágásokban részt vesznek. E sürgöny azonnal ki­szegzendő az egyetemi fe­kete táblán. Stremayr közoktatásügyi miniszter.* Az egyetem bezáratásával való fenyegetődzés — természetesen — nagy hatást tett a tanulókra. — Az excedált tanulók ellen megindíttatott a vizs­gálat. — Hány tanuló lesz meggátolva, visszaszo­rítva életpályáján — Alfonzó miatti Egy huszár, ki Alfonzó védelmében a tömeg által leszoritta­tott lováról, életveszélyben forog — Alfonzó mi­att! Gráczban a közrend és béke megháboritta­­tott, polgárvér folyt — egy Alfonzó miatt! — A munkások is megtették a magukét. — Dr. Tan­­schinski, Hochreiter és Kappau munkás vezérek következő kiáltványt intéztek a munkásokhoz: „Grácz munkásai ! Néhány nap óta Gráczban Don Alfonzo spanyol infáns jelenléte alkalmából töm­e­­kes Csoportosulások mennek végbe. Az ausztriai socidemokrata munkpártnak nincs oka arra, hogy a herczeg személyével foglalkozzék, és ellenkezik is a munkásosztály méltóságával és tekintélyével borjy ily kicsinyes és haszontalan skandalumokba elegyedjék,­­ az ossz partra nézve pedig hely­­renótolhatlan kár volna, ha egy, törekvéseinktől oly messze álló czélból emberéletek esnének áldo­zatul. Azon pártérdeke, melyhez mindnyájan tarto­zunk, megkívánja, hogy mi erőinket elfogácsolatlanul és gyengítetlenül nagy ügyünkre fordítsuk. Ennélfog­va felhívunk titeket, hogy a botrányok színterétől tartsátok távol magatokat, ne vegyetek részt sem­miféle kihágásokban és mutassátok meg, hogy a munkások komolyan és méltósággal törekednek czéljaik felé.“ Külfödb­ politikai szemle. A német lapok kiváló figyelmet tanúsítanak Frigyes Vilmos herczeg olasz útja s főleg nápo­lyi látogatása iránt. Ez utóbbiról igen sok és rész­letes sürgöny hoznak. Egyik sürgöny azt is mond­ja, hogy a herczeg búcsúja Viktor Emánueltől fö­lötte szívélyes és barátságos volt. A király igen értékes ajándékot, utánzóit etrusk virágvázát nyúj­tott át a herczegnek azon kérelemmel, hogy azt nevében nejének adja át. Tudvalevőleg ugyanak­kor az olasz koronaherczegi pár meglátogatta a német koronaherczeg nejét, ki Flórenczben maradt vissza. „Mindezen eseményekből — mondja a ,Nat. Ztg.* — az olasz udvar abbeli törekvését *) Kissé alanti szimitás, mint legnagyobb termés átlaga, jelenti, hogy mindent tud, távozzék házából azon­nal, különben kiűzeti, s nyílt botrányt csinál. Syl­­vanie grófné megszégyenülve, de minden megha­tottság nélkül távozik egy fiatal ember Fondelle (Földényi) karján, kinek előbb szintén légyottot adott azon reményben, hogy akkor ő a hg.-gel már úgyis elszökött. A vendégek érezvén, hogy a levegő nagyon drámai kezd lenni, haza mennek Georg hgnő egészen fellázadt szívvel töprenke­dik, hogy mit tegyen . E perezben a hg. szobájá­ból kilép a gróf. A herczegné kijelenti, hogy a grófnét kiűzte, mert nem tűr meg olyan nőt há­zában, ki kedvesének légyottot ad. A férjet vil­lámcsapásként éri e hír, a herczegnőtől követel neje kedvesének nevét. Georges legy nő felindulásában már azon ponton van, hogy megnevezze férjét, di e perezben eszébe jut, hogy ha megnevezi, úgy­­ féltékeny ember, ki e pillanatban épen úgy szen­ved mint ő, kegyelmet nem fog ismerni, s a hg.e megöli. .A csábitó nevét hg.nő, s esküszöm, hogy meghal !“ .Keresse !* kiált a herczegnő, elnyom­va remegő ajkáról férje nevét. A gróf felbőszül­ten elrohan. E hatásos jelenettel végződik a második fel­vonás. A harmadik felvonásban Georges Kyné elhatá­rozza, hogy férjével szakítni fog. Ez ember nem érdemli meg sem szerelm­e sem kíméletét. Taná­csot kér anyja és ügyvédjétől. Az első hazahívja az ügyvéd elmondja hogy mit várhatni a törvény­től: a vagyon fe­nt, asztal és ágytól elválást. „Te­hát ez minden ! Egy­felől az anya, ki visszaadja e­gykori szobánkat, másfelől a törvény, mely visz­­szaszerzi vagyonunkat hogy megélhessünk! Min­denütt csak az anyag, a szivnek semmi. De hát, ha nem tudok ,K­udmí h, nem tudok enni többé ? uill ( T h°Zák) Csak nyomorultul tudták megoltalmazni a társadalomban hitveseik gyermekeik, leányaik jogait! Mindegy én Lem bértől visei fogok !- A köveikért jelepe­tben . Ogre egyedül van s az izgatottságtól kimerülten egy kar ezékbe­n. Ekkor belép Victor, , hg. korott". ja. Bevallja hogy ő irta azon levelet, melyben a tgnőt figyelmeztetik férje kalandjára. Most is azért jött, hogy kényelmüségének elhárítsa a lehető szo­morú következményeit. Figyelmezteti a herc­­egnőt, hogy a gróf elutazást szinlelt, de nem ment el, hanet is megvonta magát a kapus lakába s ott pisz­tolyokkal felfegyverkezve várja azt, ki Sylvanie grófnőhez megy. A hg oda készül, ezt ő tudja, akadályozza meg tehát a herczegnő, mert külön­ben a hg halál fia, Georges hgnő hivatja férjét. A bű­nös ember bátortalan arczczal közeledik neje felé, ki felindulása miatt alig tud szóhoz jutni. A hgce ismét nyíltan beszél, elmondja, hogy levele, melyet az estély alatt a grófnőnek irt kezében van. „Ki árult el?a kérdé ingerülten a hg. ” neje azon­ban figyelmezteti hogy most nem arról van szó. E pillanatban csak kettőjük sorsa, kettőjük életé­ről beszélhetnek. Ama gyalázatos nőt kiűzte há­zából, ki a vendégjog, a barátság oltal­ma alatt megrabolta boldogságát A hg. végre el­veti álarczát,s kijelenti, hogy nem tud ama nő nél­kül élni. ,A ki önt nem szerette soha, épen úgy mint többi kedveseit ! E nőnek csak pénzére volt szüksége.“ A hg Sylvanie grófnő védelmére két s egész hévvel mondja nejének : „csak egy bi­zonyítványt a grófnő ellen, s esküszöm elhagyom őt örökre!a „Bizonyítványt? menjen kérdezze meg a legelső jöttmentet­* Midőn a hgnő látja hogy ez őrült emberrel a sziv hangján többé nem lehet beszélni, elmondja neki hogy lázas perezében fel­fedezett a gróf előtt mindent, s az most lesben áll, várja áldozatát. A hg mégis menni akar, de neje eléborul, átkulcsolja térdeit, hogy csak ma ne, menjen holnap, de most meghal ha e küszöböt átlépi. E küzdelem alatt lövés hallszik, a herczeg­né ijedten sikolt fel, ekkor belép a gróf, kezében pisztolyokkal. „Igaza volt herczegné, én kerestem, és megtaláltam, ő meghalt.“ „Kicsoda? kérdi felindulással a hg. „Fon­dellel* feleli a gróf és utána teszi „és meg fog halni mindenki, ki nem után jár, mert egyedül akarom őt bírni !“ ♦ ♦ * Így végződik e tagadhatatlanul nagy hatás­sal s roppant színpadi routinnal irt darab. Kár hogy a szerző csak a czimszerepet dolgozta ki művészien, s a mesékalakokat, sőt a herczegséti pongyoláit hagyta. Kifogytunk már a térből, hogy magáról a darabról hosszasabb véleményt mond­junk s irányát fejtegessük, most csak annyit jegyzünk meg, hogy Prielle C­o­r­n­é­l­i­a asszonynak „Georges herczegnő” nél jobb szerepe nem létezik. E szerep nagyon szépen, sok elő­szeretettel van kidolgozva, de Kornélia határta­lanul szebben játsza, mint a­hogy írva van. Min­­den szóban, minden mozdulatában a legigazabb a legtökéletesebb élet van. Sok szerepében sőt bát­ran elmondhatjuk minden szerepében is­merjük Pi­­dle Cornéliát, sokat gyönyörködtünk művészi alakításaiban, de nem láttuk el soha azon magas fokon, hová a tegnapi szerepével el­jutott. A kritikusok égés phraszt csináltak e szó­ból: ben­sős­ég, mi tehát ezt nem is használ­juk, annál kevésbé, mert úgy sem fejezné ki azt, a­mivel jelezni szeretnék Cornéliát. Ő ma szere­pét nekijátszta, hanem átélte a­ szín­padon, szórül szóra, érzelemről érze­lemre. Az író száraz szavait életigazságokká emelte, a holt betű­k igazi alakot öltöttek, hús és vér volt, melyre mindenki azt mondja: ez az i­g­azi. A közönség egész meghatottsággal nézte ma kedvencz művésznőjét. A meglepetés, az elismerő hódolat nyilt jelenetekben ragadták tapsra a né­zőt, s nem lehetett mást hallani, mint a magasz­ta­­sok olyan jelzőit, mely nálunk igazán csak a legritkább esetekben kerülnek elő. Olyan diadalmas estéje volt ez Prielle Cor­­neliának művészi siker tekintetében, a­mi nő­ze sem Kolozsvárt, sem a pesti nem­zeti színpadon, sem másutt soha még nem aratott. , , ^71“házunk tagjai megfogják nekem bocsátani, , 1 ...a ^ara^ m második előadásakor fogok részletesebben megemlékezni. Megvallom, én ma este csak Corneliát láttam. Jónás: A gráczi tüntetések. Az izgalom és tüntetések Gráczban folyton tartanak. Az újabb mozzanatokról ezeket távirják apr. 30-ki ki kelettel Gráczból a tP. Lló­nak­ .A polgármester proclamat­iója hatás nélkül maradt. Tanügyi rovat. A tanitóképezdei növendékek katonakötele­­zettségéről a székely „Nemerédben egy tanító következő élményeket ir le: „Három évre beso­­roztatik minden képezde-végzett egyén, ha állo­másban nincs. Ez rajtam nem történt meg, mert engem felmentettek a tényleges szolgálat alól, de meg­történt nagyon sokkal már. Hát ha a három évet végzett képezdebelit is besorozzák három év­re ? Várjon kedve lesz-e még valaha a tanítói pá­lyára ? Mit képes tenni egyebet, mint keserű mély fájdalomba merülni, a sors kezére bízni magát, s várni azt, hogy az élet tengerébe sülyedjen? vagy addig, míg valaha révparta talál? Elveszett a remény, meghalt a nevelésügy iránt minden buzgalma, bánja azt, hogy miért nem adta ma­gát iparűzésre, mert ha iparűzésre adta volna ma­gát, nem kellene újból tanulni mesterségét, a há­rom év letelte után. Ha a három év letelt, tanító leszek mégis, gondolja magában, s próbát tesz. Most azt kérdik, hol a tanítói diploma? Katona voltam mondja, s mutatja a militarpaszt. Ezzel csak katona lehet, lesz a rövid válasz. Hát hol volt az ilyennek ideje tanítói diplomát szerezni? Szorult­ságból megválasztják tanítónak, úgy üthet a sze­rencséje. Most készüljön a vizsgára, de a tanítási idő alatt annyi hijt ad a tanítás, hogy ez minden perc­et igénybe vészén. A szünidő alatt­­megint beszólitják gyakorlatra, ez most nem baj, mert kettős fizetést kap; a tanítói fizetést és a löbnin­­got, de nincs köszönet benne. Miről itt magam szereztem meggyőződést, 1874. nyarán, midőn má­sodszor beszólittattam a cs. k. 62. gyalogsorezred­­hez 28 napi gyakorlatra M.- Vásárhelyre, a költ­ség a következő volt: Eresztevénytől Földvárig fuvar 3 frt. Földvártól M.-Vásárhelyig a gőzösön 7 frt 50 kr. Költség­menet 10 frt 50 kr. már kaptam a fizetést 28 napra 6 krajczárjával 1 frt 68 kr. ebből legényemnek adtam 1 frt 50 kr. ne­kem maradt 18 kr. Ebéd volt, de hát a nap hosz­­szú, hol a reggeli és vacsora ? Naponta a kettő 40 kr. 28 napra 11 frt 20 kr. Most az idő eltelt, ha nem gondoskodott az ember előre, mehet gya­log ellen. A gőzösön megint Földvárig 7 frt 60 kr. Földvártól Esztervényig fuvar 3 frt. Egész költekezés 32 frt 20 kr. ebből leütve a 18 krt. marad tiszta költekezés 32 frt 2 kr. ebből lehet látni, hogy a tanitói fizetéssel együtt is csak adós kell hogy maradjak, de ez most igy van. Külön­ben sirul szégyen, panasznak nincs helye.* Külföldi vegyes hírek.­ ­ Az orosz kormány a hadköteles men­­nonitákból, kiknek a fegyverviselést vallásuk tilt­­ja, társulatot szándékozik alakítani oly czélból, hogy déli Oroszországot befásitsák s e téren teen­dő, rendszeres, kényszerszolgálatuk által rójják le hadkötelezettségeiket. E terv közelebbi részletei még ismeretlenek. — Belgiumban egy Cornis nevű rab, a­ki épen betörésért ül — legutóbb egy börtönügyi bizottság előtt megmutatta, hogy mikép kell a leg­mesterségesebb zárakat könnyű szerrel fölnyitni. Következése az jön, hogy börtönében rögtön más zárakat alkalmaztak, neki pedig leleményességéért fogságából 3 évet leengedtek. Mit szólnak ehez a Wertheimok? Különben Wertheim már vesztett egy ily fogat­ ist. Bécsben egy lakatoslegény vékony vizsugarkával nyitotta fel zárait. — Angliában tudvalevőleg egy régi tör­vény áll fenn, mely a törvényhozás terméből kizár minden idegent, tehát hirlaptudósítót is. Ezt az alsóház csak igen ritkán vette igénybe és alkal­mazta, nevezetesen 1872-ben, midőn botrányos dolgok tárgyaltattak és még jóval azelőtt, mikor O’Connel izgató beszédeket tartott Izland érdeké­ben. Az idegen hallgatóság tehát és a sajtó kép­viselői csak megtűretteknek voltak tekinthetők, mert még mindig fennállott és fennáll az említett törvény. Ezt az abnormis helyzetet végre megunta Sullivan képviselő, ki az alsóház egyik közelebbi ülésében kérdé Disraelitől, hogy nem szándékozik e lépéseket tenni azon törvény módosítása iránt. Disraeli „nem“ mel felelvén, Sullivan azt válaszol­ta, hogy ő most minden ezutáni ülésben az érin­tett törvényre figyelmeztetni fogja a ház elnökét, hogy a jelen levő idegeneket,s mindazokat, kik nem képviselők, távoztassa el a házból, így akarván ad absurdum kimutatni ama régi törvény tarthatat­lanságát, mert ha szigorúan fentartják és nem tör­lik el, a napi sajtó nem lesz azon helyzetben.

Next