Magyar Polgár, 1875. január-június (9. évfolyam, 1-146. szám)
1875-05-04 / 101. szám
rétés nélkül — a legjobb veres bornak mondhatni mindazok között, melyeket Magyarország és Erdély kiállított. A három utóbbi Pagetnek kísérlete volt, ki a kitünően sikerült eredményért melegen üdvözöltetek Nehány kiválóan lágy és finom 1868 és 1869 ki Riedlinggel báró Apor Károly nyert erdeérmet; ugyanazt kapták gróf Bánffy György 1863- ki finom tasnádi bora, gróf Bethlen Sándor tasnádi bakatora, Földvári Ferencz pompás törökhegyije, báró Kemény István (ki kiválóan lelkesedik a Rislingért) egyetlen riesling példánya, melyet Csombordról bemutatott, végre Sámi László 1862 kirakatora. Tíz más kiállító elismerő oklevelet nyert. A Paget által kiállított felséges példányon kívül az összes gyűjteményben csak néhány veres bor volt, melyeknek egyike sem vonta magára a figyelmet. A veres bor Erdélyben nagyon ritka és általában véve rosszabb minőségű ; innen van, hogy Pagetnek a Médoc szőlővel tett kísérletének jó sikere oly nagy fontossággal bir. Az erdélyi folyók nagyrészt nyugatnak folyván, a hegyek is azon irányban feküsznek és egy részük ki van téve a függő déli napsugaraknak, minek következtében felséges szőlőmivelő helyeket szolgáltatnak. A legjobb szőlő a Kis-Küküllő mentén terem, mely erős, tiszta, zamatos bort ád, kevés vagy épen semmi borkősavat nem tartalmaz; azután Fejérvár vidékén, melynek bora sok szeszt tartalmaz és szép aranyszínű; a Nagy-Küküllő mellett is jó bor van, mely azonban világosabb és kevésbé szeszes. Hunyadmegye és a Felső-Maros vidékének bora hatalmas és sötétszinü; végre Nyárádmentén Maros-Vásárhelyen és a Mezőségen kellemes könynyü bor fordul elő, mely több zamattal bir, mint bármely más vidéknek borai. Erdélyben a legkiterjedtebb szőlőmivelő helyek Nagy-Szeben, Szilágy Somlyó, Fejérvár és Maros-Vásárhely vidékei. A talaj közönségesen homok és márgából áll, kövesült maradványok és kagylós mészkővel többékevésbé vegyítve. A legnagyobb termés átlagosan véve 16 akó*) (80 veder) Az erdélyi bort 4 ik évének betölte előtt soha sem kellene inni. Borszeszes ereje lényegesen váltakozik a szerint, amint jó vagy rész évben termett. Jó években 21 fok szeszt mutat, de egyes különleges esetekben 27 fokot is tartalmaz.* (Érd. Gazda) és jóakaratát ismerhetjük meg, hogy Európa előtt Olasz- é. Németország jó egyetértését juttassa kifejezésre.* A két uralkodó levélváltásáról is hoznak a lapok közleményeket A félhivatalos „Prov. Corr.* Vilmos császár levelét illetőleg ezeket írja: „Császárunk Victor Emánuel királyhoz intézett sajátkezű levélben adott újra kifejezést sajnálkozásának, hogy ez idő szerint még nem állt hatalmában rég szándékolt látogatását az olasz udvarnál megtenni, de egyúttal azon reményét fejezte ki, hogy az év folyamában ezt még pótolni lesz képes. A császár egyúttal élénk részvétének adott kifejezést az olasz király és az osztrák császár közt legújabban történt találkozás fölött . A .Piccolo* olasz lap szerint Victor Emánuel sajátkezű válaszát már elküldötték Berlinbe. A király, ki állítólag maga fogalmazta a levelet, örömét fejezi ki benne a német koronaherczegi pár Olaszországba érkezése fölött. Egyúttal újra fölkéri a császárt, hogy személyesen is jöjjön Olaszországba, mihelyt egészségi állapota megengedi. A franczia nemzetgyűlés állandó bizottságának csütörtöki ülése egészen jelentéktelen volt. A kormányhoz semminemű kérdést nem intéztek. Rudiffret Pasquier herczeg elnök a tagok közt szétosztatta mindazon indítványok és javaslatok sorozatát, melyek a nemzetgyűlés elé vannak terjesztve, hogy ekképen a napirend megállapítását előkészítse. Ebben a nemzetgyűlés feloszlatásának előkészítését akarják látni. AzInd. B.* szerint ápril 27 én Párisban Mac Mahon elnöklete alatt minisztertanács tartatott, melyben Dufaure kijelentette, hogy a senatusi választásokat szeptemberben, a képviselőválasztásokat októberben lenne a legczélszerűbb megtartani. Buffet nem emelt kifogást e terv ellen. Másrészt írják, hogy mindazon hír, mintha a kormány a választásokat illetőleg határozott volna, alaptalan. A kormánypárti töredékek most azon fáradoznak, hogy a nyári ülésszak programmját megállapítsák. A baloldali pártvezérek a következő javaslatok elintézését ajánlják: az alkotmány kiegészítéséhez szükséges javaslatokat, 2. a választótörvényt, 3. a malrekre vonatkozó törvényt, 4. a sajtótörvényt, 5. az ostromállapot megszüntetésére vonatkozó törvényt, 6. az 1876-iki budgetet 7- a táborkarra és a hadsereg szervezetére, végül 8. a berni egyezményre vonatkozó törvényt. Minden többi javaslat a kamrákra fog maradni. Különben ez ügyben nehéz lesz egyetértést létesíteni. Madridból azt táviratozzák, hogy Alfonz király legközelebb ismét az északi hadsereghez utazik. Minden kész, hogy az egész vonalon a legnagyobb erélylyel megkezdjék a hadműveleteket. Hir szerint Cabrera is újra megkezdeni készül acióját. Munkások taponczobás caácsulikból álló tömege P este ismét övegyülekezett fenyegetések //oltások között Alfonz «Híja előtt 9 órakor megjelent egy zászlóalj gyalogság áobszó mellett és gyors futásnak menesztette a népet de daczára ennek, az emberek ismét visszaértek kiabálva. Vérre szertelen intések után előnyomultak a huszárok és elkardlapozták a kiabálókat A kodoxok következtében újból számos megsebesülés történt. 11 órakor helyre volt állítva a rend, de a katonaság helyén maradt mégis. A katonaság nem lőtt, de, mint mondják, valaki rásütött egy lövés . Kienzl polgármester maga is szemtanúja volt , est folyamában a botránynak, nyugalomra intette a népet, de hasztalan. A tanulók egy küldöttségi gyűlése azt határozta, hogy nem vesznek többé részt a demonstrátióban s az egyetemi senatushoz panaszt emelnek a rendőrség betódulásaellen az aulába. Amit Alfonzéról hallani lehet, kedvezőtlenül hangzik reá nézve. Szolga személyzetének hír szerint revolvereket osztott ki s a tumultus alatt nyugodtan költötte el vacsoráját. A polgármester tudvalevőleg arra kérte tegnapelőtt Alfonzot, hogy ne menjen el többé a székesegyházba, de Alfonz azt felelte, hogy az első demonstratio után ismét meg kell a templomban jelennie, ezt becsülete kivánja ; de később mégis megígérte, hogy nem megy el s szavát még is Zweiger püspök is meglátogatta Alfonzót, kérve őt, hogy kerülje a templomot, nehogy megszentségteleníttessék. A helytartó tegnap ismét parancsot adott a katonaság kivonulására. Mint hitük, Kuhn parancsnok csak írásbeli megkeresésre engedte kivonulni a katonaságot. A helytartót arra kérték, hogy Alfonzot elutazásra bírja. De Kübeck báró vonakodott ezt tenni, nehogy ezáltal mintegy igazat adjon a tüntetőknek A polgárság átalában Alfonzó ellen van hangolva. Az uralkodónak és kormánynak jelentés létetett. A tanulók fentebb említett küldöttségi gyűlése elfogadott még egy határozatot, mely azt mondja, hogy „Alfonzó jelenléte sértette a jogérzetet s ez nyilvános tüntetést követelt.“ Itelly rector az egyetemi fekete táblára a következő értesítést szegeztette ki: .Sietek a következő sürgönyt, melyet épen most kaptunk, köztudomásra hozni: „A helytartó felhatalmaztatik, hogy a gráczi egyetemet zárassa be e felérve, ha a tanulók további kihágásokban részt vesznek. E sürgöny azonnal kiszegzendő az egyetemi fekete táblán. Stremayr közoktatásügyi miniszter.* Az egyetem bezáratásával való fenyegetődzés — természetesen — nagy hatást tett a tanulókra. — Az excedált tanulók ellen megindíttatott a vizsgálat. — Hány tanuló lesz meggátolva, visszaszorítva életpályáján — Alfonzó miatti Egy huszár, ki Alfonzó védelmében a tömeg által leszorittatott lováról, életveszélyben forog — Alfonzó miatt! Gráczban a közrend és béke megháborittatott, polgárvér folyt — egy Alfonzó miatt! — A munkások is megtették a magukét. — Dr. Tanschinski, Hochreiter és Kappau munkás vezérek következő kiáltványt intéztek a munkásokhoz: „Grácz munkásai ! Néhány nap óta Gráczban Don Alfonzo spanyol infáns jelenléte alkalmából tömekes Csoportosulások mennek végbe. Az ausztriai socidemokrata munkpártnak nincs oka arra, hogy a herczeg személyével foglalkozzék, és ellenkezik is a munkásosztály méltóságával és tekintélyével borjy ily kicsinyes és haszontalan skandalumokba elegyedjék, az ossz partra nézve pedig helyrenótolhatlan kár volna, ha egy, törekvéseinktől oly messze álló czélból emberéletek esnének áldozatul. Azon pártérdeke, melyhez mindnyájan tartozunk, megkívánja, hogy mi erőinket elfogácsolatlanul és gyengítetlenül nagy ügyünkre fordítsuk. Ennélfogva felhívunk titeket, hogy a botrányok színterétől tartsátok távol magatokat, ne vegyetek részt semmiféle kihágásokban és mutassátok meg, hogy a munkások komolyan és méltósággal törekednek czéljaik felé.“ Külfödb politikai szemle. A német lapok kiváló figyelmet tanúsítanak Frigyes Vilmos herczeg olasz útja s főleg nápolyi látogatása iránt. Ez utóbbiról igen sok és részletes sürgöny hoznak. Egyik sürgöny azt is mondja, hogy a herczeg búcsúja Viktor Emánueltől fölötte szívélyes és barátságos volt. A király igen értékes ajándékot, utánzóit etrusk virágvázát nyújtott át a herczegnek azon kérelemmel, hogy azt nevében nejének adja át. Tudvalevőleg ugyanakkor az olasz koronaherczegi pár meglátogatta a német koronaherczeg nejét, ki Flórenczben maradt vissza. „Mindezen eseményekből — mondja a ,Nat. Ztg.* — az olasz udvar abbeli törekvését *) Kissé alanti szimitás, mint legnagyobb termés átlaga, jelenti, hogy mindent tud, távozzék házából azonnal, különben kiűzeti, s nyílt botrányt csinál. Sylvanie grófné megszégyenülve, de minden meghatottság nélkül távozik egy fiatal ember Fondelle (Földényi) karján, kinek előbb szintén légyottot adott azon reményben, hogy akkor ő a hg.-gel már úgyis elszökött. A vendégek érezvén, hogy a levegő nagyon drámai kezd lenni, haza mennek Georg hgnő egészen fellázadt szívvel töprenkedik, hogy mit tegyen . E perezben a hg. szobájából kilép a gróf. A herczegné kijelenti, hogy a grófnét kiűzte, mert nem tűr meg olyan nőt házában, ki kedvesének légyottot ad. A férjet villámcsapásként éri e hír, a herczegnőtől követel neje kedvesének nevét. Georges legy nő felindulásában már azon ponton van, hogy megnevezze férjét, di e perezben eszébe jut, hogy ha megnevezi, úgy féltékeny ember, ki e pillanatban épen úgy szenved mint ő, kegyelmet nem fog ismerni, s a hg.e megöli. .A csábitó nevét hg.nő, s esküszöm, hogy meghal !“ .Keresse !* kiált a herczegnő, elnyomva remegő ajkáról férje nevét. A gróf felbőszülten elrohan. E hatásos jelenettel végződik a második felvonás. A harmadik felvonásban Georges Kyné elhatározza, hogy férjével szakítni fog. Ez ember nem érdemli meg sem szerelme sem kíméletét. Tanácsot kér anyja és ügyvédjétől. Az első hazahívja az ügyvéd elmondja hogy mit várhatni a törvénytől: a vagyon fent, asztal és ágytól elválást. „Tehát ez minden ! Egyfelől az anya, ki visszaadja egykori szobánkat, másfelől a törvény, mely viszszaszerzi vagyonunkat hogy megélhessünk! Mindenütt csak az anyag, a szivnek semmi. De hát, ha nem tudok ,Kudmí h, nem tudok enni többé ? uill ( T h°Zák) Csak nyomorultul tudták megoltalmazni a társadalomban hitveseik gyermekeik, leányaik jogait! Mindegy én Lem bértől visei fogok !- A köveikért jelepetben . Ogre egyedül van s az izgatottságtól kimerülten egy kar ezékben. Ekkor belép Victor, , hg. korott". ja. Bevallja hogy ő irta azon levelet, melyben a tgnőt figyelmeztetik férje kalandjára. Most is azért jött, hogy kényelmüségének elhárítsa a lehető szomorú következményeit. Figyelmezteti a hercegnőt, hogy a gróf elutazást szinlelt, de nem ment el, hanet is megvonta magát a kapus lakába s ott pisztolyokkal felfegyverkezve várja azt, ki Sylvanie grófnőhez megy. A hg oda készül, ezt ő tudja, akadályozza meg tehát a herczegnő, mert különben a hg halál fia, Georges hgnő hivatja férjét. A bűnös ember bátortalan arczczal közeledik neje felé, ki felindulása miatt alig tud szóhoz jutni. A hgce ismét nyíltan beszél, elmondja, hogy levele, melyet az estély alatt a grófnőnek irt kezében van. „Ki árult el?a kérdé ingerülten a hg. ” neje azonban figyelmezteti hogy most nem arról van szó. E pillanatban csak kettőjük sorsa, kettőjük életéről beszélhetnek. Ama gyalázatos nőt kiűzte házából, ki a vendégjog, a barátság oltalma alatt megrabolta boldogságát A hg. végre elveti álarczát,s kijelenti, hogy nem tud ama nő nélkül élni. ,A ki önt nem szerette soha, épen úgy mint többi kedveseit ! E nőnek csak pénzére volt szüksége.“ A hg Sylvanie grófnő védelmére két s egész hévvel mondja nejének : „csak egy bizonyítványt a grófnő ellen, s esküszöm elhagyom őt örökre!a „Bizonyítványt? menjen kérdezze meg a legelső jöttmentet* Midőn a hgnő látja hogy ez őrült emberrel a sziv hangján többé nem lehet beszélni, elmondja neki hogy lázas perezében felfedezett a gróf előtt mindent, s az most lesben áll, várja áldozatát. A hg mégis menni akar, de neje eléborul, átkulcsolja térdeit, hogy csak ma ne, menjen holnap, de most meghal ha e küszöböt átlépi. E küzdelem alatt lövés hallszik, a herczegné ijedten sikolt fel, ekkor belép a gróf, kezében pisztolyokkal. „Igaza volt herczegné, én kerestem, és megtaláltam, ő meghalt.“ „Kicsoda? kérdi felindulással a hg. „Fondellel* feleli a gróf és utána teszi „és meg fog halni mindenki, ki nem után jár, mert egyedül akarom őt bírni !“ ♦ ♦ * Így végződik e tagadhatatlanul nagy hatással s roppant színpadi routinnal irt darab. Kár hogy a szerző csak a czimszerepet dolgozta ki művészien, s a mesékalakokat, sőt a herczegséti pongyoláit hagyta. Kifogytunk már a térből, hogy magáról a darabról hosszasabb véleményt mondjunk s irányát fejtegessük, most csak annyit jegyzünk meg, hogy Prielle Cornélia asszonynak „Georges herczegnő” nél jobb szerepe nem létezik. E szerep nagyon szépen, sok előszeretettel van kidolgozva, de Kornélia határtalanul szebben játsza, mint ahogy írva van. Minden szóban, minden mozdulatában a legigazabb a legtökéletesebb élet van. Sok szerepében sőt bátran elmondhatjuk minden szerepében ismerjük Pidle Cornéliát, sokat gyönyörködtünk művészi alakításaiban, de nem láttuk el soha azon magas fokon, hová a tegnapi szerepével eljutott. A kritikusok égés phraszt csináltak e szóból: bensőség, mi tehát ezt nem is használjuk, annál kevésbé, mert úgy sem fejezné ki azt, amivel jelezni szeretnék Cornéliát. Ő ma szerepét nekijátszta, hanem átélte a színpadon, szórül szóra, érzelemről érzelemre. Az író száraz szavait életigazságokká emelte, a holt betűk igazi alakot öltöttek, hús és vér volt, melyre mindenki azt mondja: ez az igazi. A közönség egész meghatottsággal nézte ma kedvencz művésznőjét. A meglepetés, az elismerő hódolat nyilt jelenetekben ragadták tapsra a nézőt, s nem lehetett mást hallani, mint a magasztasok olyan jelzőit, mely nálunk igazán csak a legritkább esetekben kerülnek elő. Olyan diadalmas estéje volt ez Prielle Corneliának művészi siker tekintetében, ami nőze sem Kolozsvárt, sem a pesti nemzeti színpadon, sem másutt soha még nem aratott. , , ^71“házunk tagjai megfogják nekem bocsátani, , 1 ...a ^ara^ m második előadásakor fogok részletesebben megemlékezni. Megvallom, én ma este csak Corneliát láttam. Jónás: A gráczi tüntetések. Az izgalom és tüntetések Gráczban folyton tartanak. Az újabb mozzanatokról ezeket távirják apr. 30-ki ki kelettel Gráczból a tP. Llónak .A polgármester proclamatiója hatás nélkül maradt. Tanügyi rovat. A tanitóképezdei növendékek katonakötelezettségéről a székely „Nemerédben egy tanító következő élményeket ir le: „Három évre besoroztatik minden képezde-végzett egyén, ha állomásban nincs. Ez rajtam nem történt meg, mert engem felmentettek a tényleges szolgálat alól, de megtörtént nagyon sokkal már. Hát ha a három évet végzett képezdebelit is besorozzák három évre ? Várjon kedve lesz-e még valaha a tanítói pályára ? Mit képes tenni egyebet, mint keserű mély fájdalomba merülni, a sors kezére bízni magát, s várni azt, hogy az élet tengerébe sülyedjen? vagy addig, míg valaha révparta talál? Elveszett a remény, meghalt a nevelésügy iránt minden buzgalma, bánja azt, hogy miért nem adta magát iparűzésre, mert ha iparűzésre adta volna magát, nem kellene újból tanulni mesterségét, a három év letelte után. Ha a három év letelt, tanító leszek mégis, gondolja magában, s próbát tesz. Most azt kérdik, hol a tanítói diploma? Katona voltam mondja, s mutatja a militarpaszt. Ezzel csak katona lehet, lesz a rövid válasz. Hát hol volt az ilyennek ideje tanítói diplomát szerezni? Szorultságból megválasztják tanítónak, úgy üthet a szerencséje. Most készüljön a vizsgára, de a tanítási idő alatt annyi hijt ad a tanítás, hogy ez minden percet igénybe vészén. A szünidő alattmegint beszólitják gyakorlatra, ez most nem baj, mert kettős fizetést kap; a tanítói fizetést és a löbningot, de nincs köszönet benne. Miről itt magam szereztem meggyőződést, 1874. nyarán, midőn másodszor beszólittattam a cs. k. 62. gyalogsorezredhez 28 napi gyakorlatra M.- Vásárhelyre, a költség a következő volt: Eresztevénytől Földvárig fuvar 3 frt. Földvártól M.-Vásárhelyig a gőzösön 7 frt 50 kr. Költségmenet 10 frt 50 kr. már kaptam a fizetést 28 napra 6 krajczárjával 1 frt 68 kr. ebből legényemnek adtam 1 frt 50 kr. nekem maradt 18 kr. Ebéd volt, de hát a nap hoszszú, hol a reggeli és vacsora ? Naponta a kettő 40 kr. 28 napra 11 frt 20 kr. Most az idő eltelt, ha nem gondoskodott az ember előre, mehet gyalog ellen. A gőzösön megint Földvárig 7 frt 60 kr. Földvártól Esztervényig fuvar 3 frt. Egész költekezés 32 frt 20 kr. ebből leütve a 18 krt. marad tiszta költekezés 32 frt 2 kr. ebből lehet látni, hogy a tanitói fizetéssel együtt is csak adós kell hogy maradjak, de ez most igy van. Különben sirul szégyen, panasznak nincs helye.* Külföldi vegyes hírek. Az orosz kormány a hadköteles mennonitákból, kiknek a fegyverviselést vallásuk tiltja, társulatot szándékozik alakítani oly czélból, hogy déli Oroszországot befásitsák s e téren teendő, rendszeres, kényszerszolgálatuk által rójják le hadkötelezettségeiket. E terv közelebbi részletei még ismeretlenek. — Belgiumban egy Cornis nevű rab, aki épen betörésért ül — legutóbb egy börtönügyi bizottság előtt megmutatta, hogy mikép kell a legmesterségesebb zárakat könnyű szerrel fölnyitni. Következése az jön, hogy börtönében rögtön más zárakat alkalmaztak, neki pedig leleményességéért fogságából 3 évet leengedtek. Mit szólnak ehez a Wertheimok? Különben Wertheim már vesztett egy ily fogat ist. Bécsben egy lakatoslegény vékony vizsugarkával nyitotta fel zárait. — Angliában tudvalevőleg egy régi törvény áll fenn, mely a törvényhozás terméből kizár minden idegent, tehát hirlaptudósítót is. Ezt az alsóház csak igen ritkán vette igénybe és alkalmazta, nevezetesen 1872-ben, midőn botrányos dolgok tárgyaltattak és még jóval azelőtt, mikor O’Connel izgató beszédeket tartott Izland érdekében. Az idegen hallgatóság tehát és a sajtó képviselői csak megtűretteknek voltak tekinthetők, mert még mindig fennállott és fennáll az említett törvény. Ezt az abnormis helyzetet végre megunta Sullivan képviselő, ki az alsóház egyik közelebbi ülésében kérdé Disraelitől, hogy nem szándékozik e lépéseket tenni azon törvény módosítása iránt. Disraeli „nem“ mel felelvén, Sullivan azt válaszolta, hogy ő most minden ezutáni ülésben az érintett törvényre figyelmeztetni fogja a ház elnökét, hogy a jelen levő idegeneket,s mindazokat, kik nem képviselők, távoztassa el a házból, így akarván ad absurdum kimutatni ama régi törvény tarthatatlanságát, mert ha szigorúan fentartják és nem törlik el, a napi sajtó nem lesz azon helyzetben.