Magyar Polgár, 1876. január-június (10. évfolyam, 1-146. szám)

1876-04-22 / 91. szám

a Keleti dolgok­ foglaltatik, a mit felséges császárom és királyom számotokra kieszközölt. E reformok és raegköny­­nyitések reátok nézve egészben véve oly komo­lyak és fontosak, hogy azt e perczben nem is vagytok képesek megítélni. A mit , vitézségtek szerzett, azt, országotok története dicsőséggel fogja feljegyezni, de nem szabad feledne­tek, hogy mindazokat az előnyöket, a­melyekben ma része­sültök, az összes nagy­hatalmak, különösen felsé­ges császárom és királyom legnyomatékosabb be­folyása szerezte nektek. Csak akkor, ha békében visszatértek hazá­tokba, lesznek a nagyhatalmak képesek a török kormányt arra szorítani, hogy felelőssége alatt minden megígért reform életbe léptettessék. De ha nem követitek a nagyhatalmak s különösen Ausztria-Magyarország tanácsát, ezzel csak azon pártoknak dolgoznátok kezére, melyek minden­kép ellenzik a reformok végrehajtását, mint a boszniai és herczegovinai mohamedánok, vagy azok, a kik fanatikusok, s legyeket lövöldöznek a levegőben, légvárakat építenek s titeket csak vesztetekre csábítanak. Ez esetben vakul ro­bántok vesztetekre, mert az összes nagyhatalmak levennék rólatok kezöket; az amnestia jogát el­vesztitek s vagyonotokat eladják s azok közt osztják föl, a kik élnek a szultán kegyelmével s vissza­térnek az engedelmességre. Felséges császárom és királyom szándékai, higyjétek meg, őszinték, azért ő általában azt ta­nácsolja nektek, hogy a fanatikusokat, a­kik tite­ket roszra csábítanak, ne kövessétek, mely eset­ben nagy segedelmet ígér nektek. A lázadás az általános békét fenyegeti, azért a nagyhatalmak megállapodtak, hogy számotokra mindenféle külső támogatást lehetlenné tegyenek. Tudjátok meg, hogy Szerbia és Montenegró a nagyhatalmak akarata ellen semmiféle segélyt sem nyújthatnak nektek. Ezen beszédem baráti tanács hozzátok, ne­hogy elveszítsétek azt, a­mit annyi áldozattal és vérontással szereztetek, ugyanis azon lehetőséget és jogosultságot, hogy császárom és királyom ér­tetek jövőre is hasznosan működhessék. Akarato­tokra van bízva e tanácsot elfogadni, vagy nem, Ausztria-Magyarország mint eddig, úgy jövőre sem lesz ugyan ellenségtek, de minden szigorral gon­doskodnunk kell arról, hogy határaink bántatla­­nok maradjanak s a béke ne zavartassék. Ezt szi­vetekre kötöm; sorsotok választástok szerint fog alakulni. Ezt ne feledjétek, Z bogom! A telkes ő-szkuptsi­a memoran­duma igy hangzik: Excellent­iád ! Senki sem ítélheti meg igazabbul, sem nem fogadhatja nagyobb hálával Ausztria nemeslelkű törekvését a törökországi keresztény nép jólétének helyreállítására, mely eddig annyit szenvedett,­­ mint épen mi, fölkelők, kiket már elviselhetetlen állapotok űztek a fölkelésre. Legyen meggyőződve a császári kormány, hogy a herczegovinai keresztény nép a legbensőbb hálával van eltelve mindazon, javunkat czélzó tö­rekvésekért, s épen mert méltatni tudjuk Ausz­tria szózatát és ajánlatait, bátorkodunk exed, mint Regnier, Corneille nyelvét beszéli és nem Iiacine­­ét. Darabjainak vannak gyökeres hibái, melyek a franczia irodalomban átalában előfordulnak. Ilyen a cselekvény csekélysége, rohamossága mellett, a részletek elhanyagolása. De ennek, a színpad kez­detleges berendezése is természetes magyarázatát adja. Akkor a színpad még olyan volt, mint Shakespeare idejében, mikor egy fa jelentett fát is, nyilvános tért is. így van az, hogy a­­L’école des maris* egy köztéren történik, de ha kell, az ablakból, erkélyről foly a beszéd és a rendőr, ak­ár minden azonnal ott terem. Moliére egészen szabadon használja fel fantáziáját. És átalában azt lehet tapasztalni, hogy a valódi klassikusok nem azok, kik a klassikusokat utánozzák. Ezek, kik az utánozhatatlant, a klassikust utánozzák, eleget tesznek minden formaiságnak: követik Aristoteles és Horatius szabályait, de szellemet, géniét te­remteni nem tudnak. Érdekes kérdés az is, hogy volt e Moliére­­nek más czélja is, mint az udvar és a közönség mu­­lattatása ? Ő 16 év alatt­­ klassikus darabot irt és műveiből kitűnik az öntudatosság, ő érzi művei erkölcsi horderejét. Az egyházi reakczió elleni harcz a Tartuffeben és Pascal Provinciales-ében kezdődik. Moliére nyitá meg a 18-ik századot; öntu­datossága onnan eredt, mert saját viszonyai, családi életéek szerencsétlensége contemplatióra birták ; ő nemcsak mulattatni akart, szellemi harczot foly­tatott a társadalmi bűnök ellen. Idézhetünk néhány illetékes ítéletet is Mo­lieréről. Cambé, az angol színész, Párisban vitatko­zott egy társaságban a két nemzet jelesei felett. Mindenik fél felhozta kitűnő íróit; mikor Moliére­­re került a sor, Cambie azt mondá »Moliére nem franczia.“ .Hogyan V* kérdék ellenfelei. Az angol felesé:* A jó isten azt mondá Meliérenek : »Szállj le a földre, igyekezz az embereket mulattatni s ha lehet javítani.* Moliére lejött, történetesen Francziaországban szállott meg, de ép úgy lehetett volna Angliában is. Ő nem a francziáké, ő a mindenségé.* St. Beuve pedig azt mondá : ,Ha a mivelt népek jeleseiket versenyre állítnák ki, Francziaországot Moliére képviselné.A barátságos közvetítő előtt a császári kormány kö­zött és mi közöttünk, nyíltan kifejezni azt, a mi szívünkben van, s a mire vágyódunk, mei­­t gondoljuk és hiszszük, hogy nincs a világon embe , kinek eszébe juthatna, hogy mi visszatér e a török uralom alá, oly állapotban, mely alatt eddig sintődtünk, s hogy bizonyára nincs ember, s még most tanácsolhatná, hogy térjünk vissza tűz- helyünkhez, jóllehet az le van égve és szétrombol­va ; s ha volna is v­alaki, ki arra gondolhat­na, hogy mi nagy nyomorúságunk daczára is vissza fognánk térni boldogtalan hazánkba, legalább föltehetjük, hogy a nemeskeblis és barátságos Ausztria az, mely hozzánk méltó és igazságos jövőnkért oly hévvel buzog, mit a reformtervezettel be is bi­zonyított. . . S ezen meggyőződésben kijelentjük, hogy el­fogadjuk a reformokat, melyeket a császári kor­mány ajánlott, s melyek ha teljesen valósítatnának, visszatérésre bírnának bennünket a török uralom alá. De bár a porta ígéri, hogy ezen reformokat végre fogja hajtani, s azt mondja, hogy a nagy­hatalmak erről kezeskednek, semmi esetre sem hihetjük, hogy a törökök azokat valósítani akar­ják és tudják, s általában senki sem hiheti el, a­ki martyrnépünknek barátja. Nem vehetni tehát tőlünk rész néven, ha tényleges garantiákat keresünk, melyeket röviden ezennel előadunk exodnak : 1. Követeljük, hogy a herczegovinai keresztény nép a földnek legalább egy­harmadát tulajdonául kapja, nemcsak azért, mivel azt minden jog és törvény ellenére haszonélvezik és birtokukban tartják a törökök, hanem azért is, mivel a her­­czegovinai keresztény nép ennyi tulajdon nélkül nem élhet meg, és azért kíván inkább tönkremenni mint oly helyzetben visszatérni, mely mellett nincs élet. 2. Hogy Törökország véglegesen visszavonja Herczegovinából hadseregét, s csak annyit tartson ott, mennyi őrségül elégséges a következő váro­sokban: Mostar, Stolacz, Trebinje, Niksics, Ple­­d­je, Foka. 3. Hogy Törökország felépítse minden ke­resztény család számára az elhamvasztott háza­kat és templomokat, és nekik legalább egy évre eleséget adjon, a földmivelésre gazdasági eszközö­­zöket, és a keresztény családok visszatérésüktől számítva három évig semmi adót ne fizessenek.­­ Hogy a herczegovinai keresztény nép ad­dig ne rakja le fegyvereit, mig a mohamedánok ezt nem teszik s az ígért reformok nem vitettek keresztül­­. Hogy, ha az összes herczegovinai ke­resztény nép viszatér, vezetőik a hatóságokkal tanácskozzanak a reform­ok mikénti keresztülvite­le felett és hogy együtt oly alkotmányt készítse­nek, mely megfelelő volna az Andrássy gróf­­ exelleniiája reformtervezetében felemlitetthez. Ma­gától értetődik, hogy e reformokat azonnal élet­­­be léptetni kívánjuk Bosznia és Herczegovina azon részeiben is, melyek még nem keltek fel, mivel ezáltal garancia adatnék első­sorban nekünk, má­sod­sorban pedig a török kormánynak, hogy ott is nem fog előállani oly állapot, milyen most van nálunk. 6. Hogy miután a felkelők nem támaszkod­hatnak a porta üres ígéreteire, melyeket eddig sohasem tartott meg; miután a porta alig képes eltartani saját hadseregét s a felkelők attól félnek, hogy a pénz, melyet a porta a herczegovinai ke­resztény népnek szánna a török hivatalnokok ke­zébe jutna, minek következtében a nép nemcsak meg nem kapná azt, hanem éhen is halhatna; s miután a felkelők tudják, hogy mi haszna sem volna, ha a nagyhatalmak előtt protestál­nának is , tehát követeljük a nép nevében, hogy ezen pénz kezelése egy európai bizottság közvetlen felügye­lete alá helyeztessék, s hogy e bizottság kapja meg az egész pénzt, a templomok és házak fölépítésé­re, valamint a házi eszközök beszerzésére, s hogy e bizottság a menekült családok visszatérte előtt néhány főéléstárt rendezzen be minden szüksé­gessel. 7. Végül követeljük, hogy a hu­ garnison­­helyre Ausztria és Oroszország kormányai egy­­egy ügynököt rendeljenek, kik felügyeljenek arra, hogy a reformok teljesen végrehajtassanak. Ezek követeléseink. Excod, meg vagyunk róla győződve, be fogja látni, hogy kevesebbet nem követelhetünk, biztonságunk s némileg jobb sorsunk érdekében, mire mint népnek megingat­­hatlan jogunk van. A befejező kor és kelet után 28 aláírás és majdnem egyannyi pecsét. — A helyzet Szerbiában. Mindaddig, míg a kormányválság nem szűnt meg, a háborúkér­­désben sem várható döntő elhatározás. A hadi készülődések akadálytalanul folynak. A conservativ párt számos tagja óva int a háborútól. Nagy fi­gyelmet keltett a „Schumachja” egyik közelebbi vezérczikke, melyet állítólag Marinovics, a szerbek legeszesebb államférfia, i­s. E czikk mindenekelőtt constatálja, hogy Szerbia a legnagyobb válság te­tőpontján áll. Az a jelszó, mely azt mondja: Most vagy soha !A czikkiró nézete szerint minden értel­met nélkülöz, Szerbia az életet, Törökország a halált és enyészetet képviseli keleten. Kívánatos volna ugyan a czikkiró szerint is, ha a szerb kér­dés minél előbb megoldatnék, de azt nem lehet józanul állítani, hogy Szerbia megsemmisül, ha a kérdés most nem oldatik meg. Háborút, mely a jelenlegi viszonyok között nem nyújtana kedvező esélyekre kilátást, mindig kezdhet Szerbia, ha a viszonyok megváltoznak. Ha Törökország győzne, ez újabb bizonyítéka volna a török állam életképességének, s akkor újra kapna pénzt, s tovább tengethetné életét. Szerbia pedig compromittálta volna magát. Csak a biztos siker kilátása igazolhatja a háborút. A nagyhatalmak a háborút ellenzik A három csá­szár szövetsége minden európai intervenciót a ke­leten kizár, s igy a kelet magára hagyatnék. .De szükséges volna, — Így folytatja tovább a czikk: — Montenegro, a bolgárok és Görögország közre­működése, s Románia barátsága “ Ha mind­ez biztosítva van, ám akkor kezd­jünk háborút. De akkor sem szabad a szerb kér­dést a keleti kérdéstől elválasztanunk. Csak az összes keleti keresztény népek közös közreműkö­dése oldhatja meg a szerb kérdést. Ha isolálva vagyunk, akkor jól vigyázzunk ! Ne hagyuk ma­gunkat ellenspeculatiók által félrevezettetni. Ne feledjük el, előttünk a lét és nem lét kérdése áll.* Karzon, az itteni orosz diplomatiai ügynök és főkonsul a mult hét végén Bécsbe utazott s onnan valószínűleg Pétervárra megy, hogy kor­mányától utasításokat kapjon. — A boszniai felkelés. Boszniában a helyzet mind komolyabb fordulatot látszik venni Minden oldalról diadalhireket jelentenek a felke­lők. Különösen magasztalják Golub felkelővezért ki mindennap megtámad egy-egy török csapatot , azokat szétveri, így mesélik legalább a felkelők Glomontzánál a múlt hét végén történt egy na­gyobb összeütközés, mely a törökök vereségével végződött. 650 török harc volt volna, kik közül elesett 134, elfogatott 36. Itisovatznál szintén volt csata, mely nyolcz óráig tartott, s mint mindig, a törökök vereségével végződött. A Kozara hegységben 2000 felkelő van ösz­­pontosítva a felkelők, mint állítják, jól vannak szervezve s felfegyverezve. Hire jár, hogy bo­zniai felkelést egy eddig nem ismert vezér igazgatja, csak annyit tudnak róla, hogy nem bosnyák. Főhadiszállása Bosznia déli részében van, s mint mondják, terve az, hogy összeköttetést létesítsen Szerbia és Monte­negró között, ne döntessék el a többiekkel egy időben, hanem hagyassák késsőbbre.“ •­* Bécs, ápr. 18. A magyar miniszterek ma délben 12 órakor rövid látogatást tettek Auers­perg miniszterelnöknél. — Délután 2 órakor kez­dődött ő felsége elnöklete alatt a közös konferen­­tia, mely fél 7-ig tartott, jegyzőkönyv nem vezet­tetett s határozatot sem hoztak. A legfelsőbb el­határozás később fog a minisztereknek tudomására hozatni. Bécs, ápril. 19. A király ma Wenckheim Béla bárót fél 11 órára audientiára rendelte. Hogy ma fognak-e tanácskozást tartani, még eddig nem tudatik. — A bank nagy bizottsága ma ülést tart, hogy Széll jegyzéke fölött tanácskozzék. Tagadó válasza a helyzetet nem fogja arié­nál­ni. — A magyar miniszterek a héten nem mehetnek le a magyar országgyűlés üléseire. Bécs, ápr. 19­, déli 12 óra. Wenckheim az audientiáról visszatért. A miniszterek e perczben nem tudják, hogy mikor hivatnak ma újból audi­­entiára. Bécs, ápr. 19. d. u. 2 óra. Wenckheim audientiája fél tizenegytől tizenegyig tartott A ki­rály azután Auersperget hivatta magához. Déli 12 órakor hivatott Tisza. — A bank válasza Széli jegyzékére már megérkezett. A bécsi „Tagblatt“ közli azon beszédet, me­lyet Rodich báró Suttorinában a felkelőkhöz in­tézett, valamint ezek memorandumát, melyben fel­tételeiket kikötik. Rodich beszéde így hangzik: .Felséges császárom és királyom ajánlatára és az összes hatalmak közbelépése folytán, a szultán nektek a következő reformokat engedé­lyezte: 1. Teljes egyenjogúságot valamennyi fele­kezetn­ek. 2. Megszüntetését az adóbérleti rend­szernek. 3. A tartományi jövedelmek egy meg­felelő részének a tartományok javára való fordí­tását. 4. Egy felében keresztényekből, felében mo­hamedánokból álló bizottságot, mely hivatva lesz őrködni a reformok pontos végrehajtása fölött. 6. A parasztok helyzetének javítását. Felséges császárom és királyom továbbá ki­eszközölte számotokra: 1. A teljes amnestiát. 2. A menekültek biztosítását a mohamedánok boszu­­ja és erőszakoskodási ellen. 3. Segélyt a házak és templomok fölépítéséhez, valamint vetőmagot. 4. A tized elengedését egy évre, s a többi adó­kat két évre. A mai napig a porta sohasem engedélyezte azt, hogy a népnek adott ígéretei végrehajtását más valaki eszközölje, vagy csak ellenőrizze, de most az összes nagyhatalmak s különösen a szom­szédos Ausztria-Magyarország arra kényszerítik, hogy minden reform, mely nektek ígérve jön, vég­re is hajtassák. Nem azt, mit óhajt, vagy nem óhajt a porta, hanem mindazt életbe köteles lép­tetni, a­mi a nagyhatalmak reformköveteléseiben mint a Bourgeois gentilhoemm, Le malade ima­­ginaire , mert a fantáziának lehető nagy tért en­ged. Vannak cselszövényes vigjátékai olasz min­ták után, mint: L’Etourdi, Sganarelle. Vannak erkölcsfestő darabjai mint :Les precieuses ridicu­­les,“ ,A L’ecole des marism­és .L’école de femmes* jellem-vígjátékok. És így emelkedik ő folytonosan színműveinek tárgyában, czéljaiban, míg a legmagasabb színvonalra jut négy főda­rabjában ; ezek: a Misantrophe, Tartuffe, Don Juan, és L’école des femmes. Ezekben már a társa­dalomellenes bűnöket, a leggyökeresebb, legna­gyobb hibákat ostorozza. E négy darab közt a kritikusok véleménye megoszlik, egyik egyiket, másik másikat tartja a legjobbnak. Tény az, hogy Moliére oly sokkoldalúságot tanúsított a vígjátékban, mint Shakespeare a drámában és helyesen jegyzi meg Gautier, hogy egészen hely­telen dolog a génjét egyoldalúságban keresni és tüntetni fel. Köztudomású dolog, hogy Moliéret „L’ecole des femmes“-ért megtámadták, ő a támadás­ra úgy felelt, hogy egy másik darabot, írt „Critique de l’e­cole des femmes“ czím alatt, a­mi azért érdekes, mert ebben előadja drá­mai nézeteit is. Határozottan kimondja, hogy »nevetségesek vagytok szabályitokkal.“ Kimond­ja, hogy könnyebb tragoediát csinálni, mint vígjátékot, mert abban a sorsra és istenekre néhány erős kifejezés kell ahoz, hogy valakit tragikusnak tartsanak, de nehezebb az emberek hibáit nevetségessé tenni és a tisztességes em­bereket megnevettetni. De az ő érdeme az, hogy nemcsak az intelligent, hanem a tömeget, a várost is megnevettető, csak az udvarnak és papoknak nem tetszett sokszor. Sőt megtör­tént, hogy ki is fütyölték , mert általában az volt az udvari szokás, hogy nézték a király arczát, és a­milyen képet csinált ő,úgy tetszett a darab. Ha rosz politikai hírt kapott, rosz kedvű volt, nem volt taps és ilyenkor a legjobb darab is megbukott. De Moliere meg­­kapta az elégtételt a néptől, előadás közben felkelt egy öreg ember, bele kiáltott: »Bá­torság, bátorság Moliére, ez a jó vígjáték 11« Moliér valódi és eredeti gall szellem, 6 1 A Királyhágón inneni részeket érdeklő KIVONAT a »Budapesti Közlöny“ hiv. értesítőjének idei ápril 16-iki 88-ik számából. I. Árverési hirdetések. 1. ) A zilahi tszék Luka Stefán Glodán Griga és társa elleni 16 frt. ügyben május 15. és jun. 16-ra 597. sz. a. árv. hirdet ennek a szél­szegi 71 tikben 330 frtra becsült ingatlanjaira. 2. ) A sepsi­sz györgyi tbir. a város pénz­tára Darabos István elleni 1250 frt 20 kr. ügyében jun. 1. és jul. 1 re 4465. sz a. árv. hir­det ennek a s.-szent­györgyi 103. tjkben 7500 ftra becsült ingatlanjaira. 3. ) A m vásárhelyi tszék Staibr Antalnak­­ özv. Erdélyi Lászlóné elleni 888 frt 50 kr. ügyében ápril 19-re 218. sz. a. árv. hirdet ennek a m vásárhelyi 954 tjkben 3700 frtra becsült in­gatlanjaira. 4) A kolozsvári tszék ifj. Merza János Nagy Károly elleni 70 frt. ügyben jun. 3. és jul. 4-re 1059. sz. a. árv. hirdet ennek a kolozs­vári 3089. tikben 4612 frt 20 -ra becsült ingat­lanjaira. 5.) A beszterczei mérnöki hivatal 341. sz. a. a k­olozsvár bukovinai államut szakaszában a bethleni nagy fahid építésére máj. 1-re verseny­­tárgyalást tisz ki. II. Hirdetések. 6 ) A kolozsvári tszék Schiller Miklósnak Borbély Ede nagy ellen 45 frt. váltó ügyben aljp. hagy. részére ügygondnokul Dobál Antalt nevezte ki 2806. sz. a. 7. ) Ugyanaz 3025. sz.a. kolozsvári Wild­­ner János örököseit felhívja örökjoguk 45 nap alatti érvényesítésére. 8. ) A m-vásárhelyi tszék M.-Bándi Pap Nyikulai örököseit 1288. sz. a. felhívja örökjo­guk 45 nap alatti érvényesítésére. 9­) Ugyanaz 1287. sz. a. szász-régeni Wachner János örököseit szintén. 10. ) Ugyanaz 1971. sz a. Mikházi Am­brus Györgyné örököseit szintén. 11. ) Ugyanaz 1290. sz. a. nyárád-szt.-im­­rei Csiszér Ferencz; 1291. sz. a. d.-szt.-már­­toni Pál János; 1289. sz. a. Nyomáti Stroja István; 1293. sz a. m-sámsondi Kis Mihály; 572 sz. a. sz.-régeni Gunesch Márton; 573. sz. a sz.-régeni Schifbäumer Katharina; 1672. sz. a. szétkuti Adrellán Györgye; 1674. sz. a. m.-madarasi Dogár Kosztán örököseit felhívja örökjoguk 45 nap alatti érvényesítésére. 12. ) Ugyanaz 1383. sz. a. Gegő Károly gr. Tholdalagi Victor gr. Bethlen István stb. vé­teljogosultak sz. lőrinczi stb. községek után meg­állított kárpótlások kiutalására május 8, 10 és 11 napjait tűzi ki. 13. ) A deési tvszék 2066 sz. a. néhai Ba­kó Károlynak Pecsétszegen vesztett kárpótlás kiutalására jun. 30-ik napját tűzi ki. 14. ) A kézdi vásárhelyi tvszék albisi Ba­­ncz , Sándornak örököseit 1­314 sz. a. felhívja örökjoguk 45 nap alatti érvényesítésére. 15­) A maros­vásárhelyi tvszék 1673 sz. a. unokái Banga János örököseit felhívja örök­­joguk 45 nap alatti érvényesítésére. III. Csődök. 16 ) A karczagi tvszék Blumenthal Sá­muel ellen 2297 sz. a. csődöt nyit. Bej. h. jun. 1, 2, 3. 17. ) A m. vásárhelyi tvszék Csiki Lázár és Csiki Miklós ellen 3881. sz. a. csődöt nyit. Bej. határ­idő május 17. IV. Pályázatok. 18. ) A kolozsvári bányaigazgatóság, a zsilvölgyi kőszénbánya hivatalnál több állomásra 1780 sz. a. pályázatot hirdet május 7-ig-

Next