Magyar Polgár, 1876. január-június (10. évfolyam, 1-146. szám)
1876-04-22 / 91. szám
a Keleti dolgok foglaltatik, a mit felséges császárom és királyom számotokra kieszközölt. E reformok és raegkönynyitések reátok nézve egészben véve oly komolyak és fontosak, hogy azt e perczben nem is vagytok képesek megítélni. A mit , vitézségtek szerzett, azt, országotok története dicsőséggel fogja feljegyezni, de nem szabad felednetek, hogy mindazokat az előnyöket, amelyekben ma részesültök, az összes nagyhatalmak, különösen felséges császárom és királyom legnyomatékosabb befolyása szerezte nektek. Csak akkor, ha békében visszatértek hazátokba, lesznek a nagyhatalmak képesek a török kormányt arra szorítani, hogy felelőssége alatt minden megígért reform életbe léptettessék. De ha nem követitek a nagyhatalmak s különösen Ausztria-Magyarország tanácsát, ezzel csak azon pártoknak dolgoznátok kezére, melyek mindenkép ellenzik a reformok végrehajtását, mint a boszniai és herczegovinai mohamedánok, vagy azok, a kik fanatikusok, s legyeket lövöldöznek a levegőben, légvárakat építenek s titeket csak vesztetekre csábítanak. Ez esetben vakul robántok vesztetekre, mert az összes nagyhatalmak levennék rólatok kezöket; az amnestia jogát elvesztitek s vagyonotokat eladják s azok közt osztják föl, a kik élnek a szultán kegyelmével s visszatérnek az engedelmességre. Felséges császárom és királyom szándékai, higyjétek meg, őszinték, azért ő általában azt tanácsolja nektek, hogy a fanatikusokat, akik titeket roszra csábítanak, ne kövessétek, mely esetben nagy segedelmet ígér nektek. A lázadás az általános békét fenyegeti, azért a nagyhatalmak megállapodtak, hogy számotokra mindenféle külső támogatást lehetlenné tegyenek. Tudjátok meg, hogy Szerbia és Montenegró a nagyhatalmak akarata ellen semmiféle segélyt sem nyújthatnak nektek. Ezen beszédem baráti tanács hozzátok, nehogy elveszítsétek azt, amit annyi áldozattal és vérontással szereztetek, ugyanis azon lehetőséget és jogosultságot, hogy császárom és királyom értetek jövőre is hasznosan működhessék. Akaratotokra van bízva e tanácsot elfogadni, vagy nem, Ausztria-Magyarország mint eddig, úgy jövőre sem lesz ugyan ellenségtek, de minden szigorral gondoskodnunk kell arról, hogy határaink bántatlanok maradjanak s a béke ne zavartassék. Ezt szivetekre kötöm; sorsotok választástok szerint fog alakulni. Ezt ne feledjétek, Z bogom! A telkes ő-szkuptsia memoranduma igy hangzik: Excellentiád ! Senki sem ítélheti meg igazabbul, sem nem fogadhatja nagyobb hálával Ausztria nemeslelkű törekvését a törökországi keresztény nép jólétének helyreállítására, mely eddig annyit szenvedett, mint épen mi, fölkelők, kiket már elviselhetetlen állapotok űztek a fölkelésre. Legyen meggyőződve a császári kormány, hogy a herczegovinai keresztény nép a legbensőbb hálával van eltelve mindazon, javunkat czélzó törekvésekért, s épen mert méltatni tudjuk Ausztria szózatát és ajánlatait, bátorkodunk exed, mint Regnier, Corneille nyelvét beszéli és nem Iiacineét. Darabjainak vannak gyökeres hibái, melyek a franczia irodalomban átalában előfordulnak. Ilyen a cselekvény csekélysége, rohamossága mellett, a részletek elhanyagolása. De ennek, a színpad kezdetleges berendezése is természetes magyarázatát adja. Akkor a színpad még olyan volt, mint Shakespeare idejében, mikor egy fa jelentett fát is, nyilvános tért is. így van az, hogy aL’école des maris* egy köztéren történik, de ha kell, az ablakból, erkélyről foly a beszéd és a rendőr, akár minden azonnal ott terem. Moliére egészen szabadon használja fel fantáziáját. És átalában azt lehet tapasztalni, hogy a valódi klassikusok nem azok, kik a klassikusokat utánozzák. Ezek, kik az utánozhatatlant, a klassikust utánozzák, eleget tesznek minden formaiságnak: követik Aristoteles és Horatius szabályait, de szellemet, géniét teremteni nem tudnak. Érdekes kérdés az is, hogy volt e Moliérenek más czélja is, mint az udvar és a közönség mulattatása ? Ő 16 év alatt klassikus darabot irt és műveiből kitűnik az öntudatosság, ő érzi művei erkölcsi horderejét. Az egyházi reakczió elleni harcz a Tartuffeben és Pascal Provinciales-ében kezdődik. Moliére nyitá meg a 18-ik századot; öntudatossága onnan eredt, mert saját viszonyai, családi életéek szerencsétlensége contemplatióra birták ; ő nemcsak mulattatni akart, szellemi harczot folytatott a társadalmi bűnök ellen. Idézhetünk néhány illetékes ítéletet is Molieréről. Cambé, az angol színész, Párisban vitatkozott egy társaságban a két nemzet jelesei felett. Mindenik fél felhozta kitűnő íróit; mikor Moliérere került a sor, Cambie azt mondá »Moliére nem franczia.“ .Hogyan V* kérdék ellenfelei. Az angol felesé:* A jó isten azt mondá Meliérenek : »Szállj le a földre, igyekezz az embereket mulattatni s ha lehet javítani.* Moliére lejött, történetesen Francziaországban szállott meg, de ép úgy lehetett volna Angliában is. Ő nem a francziáké, ő a mindenségé.* St. Beuve pedig azt mondá : ,Ha a mivelt népek jeleseiket versenyre állítnák ki, Francziaországot Moliére képviselné.A barátságos közvetítő előtt a császári kormány között és mi közöttünk, nyíltan kifejezni azt, a mi szívünkben van, s a mire vágyódunk, meit gondoljuk és hiszszük, hogy nincs a világon embe , kinek eszébe juthatna, hogy mi visszatér e a török uralom alá, oly állapotban, mely alatt eddig sintődtünk, s hogy bizonyára nincs ember, s még most tanácsolhatná, hogy térjünk vissza tűz- helyünkhez, jóllehet az le van égve és szétrombolva ; s ha volna is valaki, ki arra gondolhatna, hogy mi nagy nyomorúságunk daczára is vissza fognánk térni boldogtalan hazánkba, legalább föltehetjük, hogy a nemeskeblis és barátságos Ausztria az, mely hozzánk méltó és igazságos jövőnkért oly hévvel buzog, mit a reformtervezettel be is bizonyított. . . S ezen meggyőződésben kijelentjük, hogy elfogadjuk a reformokat, melyeket a császári kormány ajánlott, s melyek ha teljesen valósítatnának, visszatérésre bírnának bennünket a török uralom alá. De bár a porta ígéri, hogy ezen reformokat végre fogja hajtani, s azt mondja, hogy a nagyhatalmak erről kezeskednek, semmi esetre sem hihetjük, hogy a törökök azokat valósítani akarják és tudják, s általában senki sem hiheti el, aki martyrnépünknek barátja. Nem vehetni tehát tőlünk rész néven, ha tényleges garantiákat keresünk, melyeket röviden ezennel előadunk exodnak : 1. Követeljük, hogy a herczegovinai keresztény nép a földnek legalább egyharmadát tulajdonául kapja, nemcsak azért, mivel azt minden jog és törvény ellenére haszonélvezik és birtokukban tartják a törökök, hanem azért is, mivel a herczegovinai keresztény nép ennyi tulajdon nélkül nem élhet meg, és azért kíván inkább tönkremenni mint oly helyzetben visszatérni, mely mellett nincs élet. 2. Hogy Törökország véglegesen visszavonja Herczegovinából hadseregét, s csak annyit tartson ott, mennyi őrségül elégséges a következő városokban: Mostar, Stolacz, Trebinje, Niksics, Pledje, Foka. 3. Hogy Törökország felépítse minden keresztény család számára az elhamvasztott házakat és templomokat, és nekik legalább egy évre eleséget adjon, a földmivelésre gazdasági eszközözöket, és a keresztény családok visszatérésüktől számítva három évig semmi adót ne fizessenek. Hogy a herczegovinai keresztény nép addig ne rakja le fegyvereit, mig a mohamedánok ezt nem teszik s az ígért reformok nem vitettek keresztül. Hogy, ha az összes herczegovinai keresztény nép viszatér, vezetőik a hatóságokkal tanácskozzanak a reformok mikénti keresztülvitele felett és hogy együtt oly alkotmányt készítsenek, mely megfelelő volna az Andrássy gróf exelleniiája reformtervezetében felemlitetthez. Magától értetődik, hogy e reformokat azonnal életbe léptetni kívánjuk Bosznia és Herczegovina azon részeiben is, melyek még nem keltek fel, mivel ezáltal garancia adatnék elsősorban nekünk, másodsorban pedig a török kormánynak, hogy ott is nem fog előállani oly állapot, milyen most van nálunk. 6. Hogy miután a felkelők nem támaszkodhatnak a porta üres ígéreteire, melyeket eddig sohasem tartott meg; miután a porta alig képes eltartani saját hadseregét s a felkelők attól félnek, hogy a pénz, melyet a porta a herczegovinai keresztény népnek szánna a török hivatalnokok kezébe jutna, minek következtében a nép nemcsak meg nem kapná azt, hanem éhen is halhatna; s miután a felkelők tudják, hogy mi haszna sem volna, ha a nagyhatalmak előtt protestálnának is , tehát követeljük a nép nevében, hogy ezen pénz kezelése egy európai bizottság közvetlen felügyelete alá helyeztessék, s hogy e bizottság kapja meg az egész pénzt, a templomok és házak fölépítésére, valamint a házi eszközök beszerzésére, s hogy e bizottság a menekült családok visszatérte előtt néhány főéléstárt rendezzen be minden szükségessel. 7. Végül követeljük, hogy a hu garnisonhelyre Ausztria és Oroszország kormányai egyegy ügynököt rendeljenek, kik felügyeljenek arra, hogy a reformok teljesen végrehajtassanak. Ezek követeléseink. Excod, meg vagyunk róla győződve, be fogja látni, hogy kevesebbet nem követelhetünk, biztonságunk s némileg jobb sorsunk érdekében, mire mint népnek megingathatlan jogunk van. A befejező kor és kelet után 28 aláírás és majdnem egyannyi pecsét. — A helyzet Szerbiában. Mindaddig, míg a kormányválság nem szűnt meg, a háborúkérdésben sem várható döntő elhatározás. A hadi készülődések akadálytalanul folynak. A conservativ párt számos tagja óva int a háborútól. Nagy figyelmet keltett a „Schumachja” egyik közelebbi vezérczikke, melyet állítólag Marinovics, a szerbek legeszesebb államférfia, is. E czikk mindenekelőtt constatálja, hogy Szerbia a legnagyobb válság tetőpontján áll. Az a jelszó, mely azt mondja: Most vagy soha !A czikkiró nézete szerint minden értelmet nélkülöz, Szerbia az életet, Törökország a halált és enyészetet képviseli keleten. Kívánatos volna ugyan a czikkiró szerint is, ha a szerb kérdés minél előbb megoldatnék, de azt nem lehet józanul állítani, hogy Szerbia megsemmisül, ha a kérdés most nem oldatik meg. Háborút, mely a jelenlegi viszonyok között nem nyújtana kedvező esélyekre kilátást, mindig kezdhet Szerbia, ha a viszonyok megváltoznak. Ha Törökország győzne, ez újabb bizonyítéka volna a török állam életképességének, s akkor újra kapna pénzt, s tovább tengethetné életét. Szerbia pedig compromittálta volna magát. Csak a biztos siker kilátása igazolhatja a háborút. A nagyhatalmak a háborút ellenzik A három császár szövetsége minden európai intervenciót a keleten kizár, s igy a kelet magára hagyatnék. .De szükséges volna, — Így folytatja tovább a czikk: — Montenegro, a bolgárok és Görögország közreműködése, s Románia barátsága “ Ha mindez biztosítva van, ám akkor kezdjünk háborút. De akkor sem szabad a szerb kérdést a keleti kérdéstől elválasztanunk. Csak az összes keleti keresztény népek közös közreműködése oldhatja meg a szerb kérdést. Ha isolálva vagyunk, akkor jól vigyázzunk ! Ne hagyuk magunkat ellenspeculatiók által félrevezettetni. Ne feledjük el, előttünk a lét és nem lét kérdése áll.* Karzon, az itteni orosz diplomatiai ügynök és főkonsul a mult hét végén Bécsbe utazott s onnan valószínűleg Pétervárra megy, hogy kormányától utasításokat kapjon. — A boszniai felkelés. Boszniában a helyzet mind komolyabb fordulatot látszik venni Minden oldalról diadalhireket jelentenek a felkelők. Különösen magasztalják Golub felkelővezért ki mindennap megtámad egy-egy török csapatot , azokat szétveri, így mesélik legalább a felkelők Glomontzánál a múlt hét végén történt egy nagyobb összeütközés, mely a törökök vereségével végződött. 650 török harc volt volna, kik közül elesett 134, elfogatott 36. Itisovatznál szintén volt csata, mely nyolcz óráig tartott, s mint mindig, a törökök vereségével végződött. A Kozara hegységben 2000 felkelő van öszpontosítva a felkelők, mint állítják, jól vannak szervezve s felfegyverezve. Hire jár, hogy bozniai felkelést egy eddig nem ismert vezér igazgatja, csak annyit tudnak róla, hogy nem bosnyák. Főhadiszállása Bosznia déli részében van, s mint mondják, terve az, hogy összeköttetést létesítsen Szerbia és Montenegró között, ne döntessék el a többiekkel egy időben, hanem hagyassák késsőbbre.“ •* Bécs, ápr. 18. A magyar miniszterek ma délben 12 órakor rövid látogatást tettek Auersperg miniszterelnöknél. — Délután 2 órakor kezdődött ő felsége elnöklete alatt a közös konferentia, mely fél 7-ig tartott, jegyzőkönyv nem vezettetett s határozatot sem hoztak. A legfelsőbb elhatározás később fog a minisztereknek tudomására hozatni. Bécs, ápril. 19. A király ma Wenckheim Béla bárót fél 11 órára audientiára rendelte. Hogy ma fognak-e tanácskozást tartani, még eddig nem tudatik. — A bank nagy bizottsága ma ülést tart, hogy Széll jegyzéke fölött tanácskozzék. Tagadó válasza a helyzetet nem fogja ariénálni. — A magyar miniszterek a héten nem mehetnek le a magyar országgyűlés üléseire. Bécs, ápr. 19, déli 12 óra. Wenckheim az audientiáról visszatért. A miniszterek e perczben nem tudják, hogy mikor hivatnak ma újból audientiára. Bécs, ápr. 19. d. u. 2 óra. Wenckheim audientiája fél tizenegytől tizenegyig tartott A király azután Auersperget hivatta magához. Déli 12 órakor hivatott Tisza. — A bank válasza Széli jegyzékére már megérkezett. A bécsi „Tagblatt“ közli azon beszédet, melyet Rodich báró Suttorinában a felkelőkhöz intézett, valamint ezek memorandumát, melyben feltételeiket kikötik. Rodich beszéde így hangzik: .Felséges császárom és királyom ajánlatára és az összes hatalmak közbelépése folytán, a szultán nektek a következő reformokat engedélyezte: 1. Teljes egyenjogúságot valamennyi felekezetnek. 2. Megszüntetését az adóbérleti rendszernek. 3. A tartományi jövedelmek egy megfelelő részének a tartományok javára való fordítását. 4. Egy felében keresztényekből, felében mohamedánokból álló bizottságot, mely hivatva lesz őrködni a reformok pontos végrehajtása fölött. 6. A parasztok helyzetének javítását. Felséges császárom és királyom továbbá kieszközölte számotokra: 1. A teljes amnestiát. 2. A menekültek biztosítását a mohamedánok boszuja és erőszakoskodási ellen. 3. Segélyt a házak és templomok fölépítéséhez, valamint vetőmagot. 4. A tized elengedését egy évre, s a többi adókat két évre. A mai napig a porta sohasem engedélyezte azt, hogy a népnek adott ígéretei végrehajtását más valaki eszközölje, vagy csak ellenőrizze, de most az összes nagyhatalmak s különösen a szomszédos Ausztria-Magyarország arra kényszerítik, hogy minden reform, mely nektek ígérve jön, végre is hajtassák. Nem azt, mit óhajt, vagy nem óhajt a porta, hanem mindazt életbe köteles léptetni, ami a nagyhatalmak reformköveteléseiben mint a Bourgeois gentilhoemm, Le malade imaginaire , mert a fantáziának lehető nagy tért enged. Vannak cselszövényes vigjátékai olasz minták után, mint: L’Etourdi, Sganarelle. Vannak erkölcsfestő darabjai mint :Les precieuses ridicules,“ ,A L’ecole des marismés .L’école de femmes* jellem-vígjátékok. És így emelkedik ő folytonosan színműveinek tárgyában, czéljaiban, míg a legmagasabb színvonalra jut négy fődarabjában ; ezek: a Misantrophe, Tartuffe, Don Juan, és L’école des femmes. Ezekben már a társadalomellenes bűnöket, a leggyökeresebb, legnagyobb hibákat ostorozza. E négy darab közt a kritikusok véleménye megoszlik, egyik egyiket, másik másikat tartja a legjobbnak. Tény az, hogy Moliére oly sokkoldalúságot tanúsított a vígjátékban, mint Shakespeare a drámában és helyesen jegyzi meg Gautier, hogy egészen helytelen dolog a génjét egyoldalúságban keresni és tüntetni fel. Köztudomású dolog, hogy Moliéret „L’ecole des femmes“-ért megtámadták, ő a támadásra úgy felelt, hogy egy másik darabot, írt „Critique de l’ecole des femmes“ czím alatt, ami azért érdekes, mert ebben előadja drámai nézeteit is. Határozottan kimondja, hogy »nevetségesek vagytok szabályitokkal.“ Kimondja, hogy könnyebb tragoediát csinálni, mint vígjátékot, mert abban a sorsra és istenekre néhány erős kifejezés kell ahoz, hogy valakit tragikusnak tartsanak, de nehezebb az emberek hibáit nevetségessé tenni és a tisztességes embereket megnevettetni. De az ő érdeme az, hogy nemcsak az intelligent, hanem a tömeget, a várost is megnevettető, csak az udvarnak és papoknak nem tetszett sokszor. Sőt megtörtént, hogy ki is fütyölték , mert általában az volt az udvari szokás, hogy nézték a király arczát, és amilyen képet csinált ő,úgy tetszett a darab. Ha rosz politikai hírt kapott, rosz kedvű volt, nem volt taps és ilyenkor a legjobb darab is megbukott. De Moliere megkapta az elégtételt a néptől, előadás közben felkelt egy öreg ember, bele kiáltott: »Bátorság, bátorság Moliére, ez a jó vígjáték 11« Moliér valódi és eredeti gall szellem, 6 1 A Királyhágón inneni részeket érdeklő KIVONAT a »Budapesti Közlöny“ hiv. értesítőjének idei ápril 16-iki 88-ik számából. I. Árverési hirdetések. 1. ) A zilahi tszék Luka Stefán Glodán Griga és társa elleni 16 frt. ügyben május 15. és jun. 16-ra 597. sz. a. árv. hirdet ennek a szélszegi 71 tikben 330 frtra becsült ingatlanjaira. 2. ) A sepsisz györgyi tbir. a város pénztára Darabos István elleni 1250 frt 20 kr. ügyében jun. 1. és jul. 1 re 4465. sz a. árv. hirdet ennek a s.-szentgyörgyi 103. tjkben 7500 ftra becsült ingatlanjaira. 3. ) A m vásárhelyi tszék Staibr Antalnak özv. Erdélyi Lászlóné elleni 888 frt 50 kr. ügyében ápril 19-re 218. sz. a. árv. hirdet ennek a m vásárhelyi 954 tjkben 3700 frtra becsült ingatlanjaira. 4) A kolozsvári tszék ifj. Merza János Nagy Károly elleni 70 frt. ügyben jun. 3. és jul. 4-re 1059. sz. a. árv. hirdet ennek a kolozsvári 3089. tikben 4612 frt 20 -ra becsült ingatlanjaira. 5.) A beszterczei mérnöki hivatal 341. sz. a. a kolozsvár bukovinai államut szakaszában a bethleni nagy fahid építésére máj. 1-re versenytárgyalást tisz ki. II. Hirdetések. 6 ) A kolozsvári tszék Schiller Miklósnak Borbély Ede nagy ellen 45 frt. váltó ügyben aljp. hagy. részére ügygondnokul Dobál Antalt nevezte ki 2806. sz. a. 7. ) Ugyanaz 3025. sz.a. kolozsvári Wildner János örököseit felhívja örökjoguk 45 nap alatti érvényesítésére. 8. ) A m-vásárhelyi tszék M.-Bándi Pap Nyikulai örököseit 1288. sz. a. felhívja örökjoguk 45 nap alatti érvényesítésére. 9) Ugyanaz 1287. sz. a. szász-régeni Wachner János örököseit szintén. 10. ) Ugyanaz 1971. sz a. Mikházi Ambrus Györgyné örököseit szintén. 11. ) Ugyanaz 1290. sz. a. nyárád-szt.-imrei Csiszér Ferencz; 1291. sz. a. d.-szt.-mártoni Pál János; 1289. sz. a. Nyomáti Stroja István; 1293. sz a. m-sámsondi Kis Mihály; 572 sz. a. sz.-régeni Gunesch Márton; 573. sz. a sz.-régeni Schifbäumer Katharina; 1672. sz. a. szétkuti Adrellán Györgye; 1674. sz. a. m.-madarasi Dogár Kosztán örököseit felhívja örökjoguk 45 nap alatti érvényesítésére. 12. ) Ugyanaz 1383. sz. a. Gegő Károly gr. Tholdalagi Victor gr. Bethlen István stb. vételjogosultak sz. lőrinczi stb. községek után megállított kárpótlások kiutalására május 8, 10 és 11 napjait tűzi ki. 13. ) A deési tvszék 2066 sz. a. néhai Bakó Károlynak Pecsétszegen vesztett kárpótlás kiutalására jun. 30-ik napját tűzi ki. 14. ) A kézdi vásárhelyi tvszék albisi Bancz , Sándornak örököseit 1314 sz. a. felhívja örökjoguk 45 nap alatti érvényesítésére. 15) A marosvásárhelyi tvszék 1673 sz. a. unokái Banga János örököseit felhívja örökjoguk 45 nap alatti érvényesítésére. III. Csődök. 16 ) A karczagi tvszék Blumenthal Sámuel ellen 2297 sz. a. csődöt nyit. Bej. h. jun. 1, 2, 3. 17. ) A m. vásárhelyi tvszék Csiki Lázár és Csiki Miklós ellen 3881. sz. a. csődöt nyit. Bej. határidő május 17. IV. Pályázatok. 18. ) A kolozsvári bányaigazgatóság, a zsilvölgyi kőszénbánya hivatalnál több állomásra 1780 sz. a. pályázatot hirdet május 7-ig-